Helikon Kiadó strana 67 z 115

Vonnegut e korai, 1962-ben megjelent regényét kiadója ezzel a mondattal ajánlotta az olvasók figyelmébe: "Gyászos, hátborzongató és ördögien vicces." Ez persze gyakorlatilag az összes Vonnegut-műről elmondható, ezért kell kiemelni az Éj anyánk egyik fontos sajátosságát: a könyvben a legtöbb szereplő nem az, aminek látszik. Egyfelől ott vannak az ügyesen álcázott amerikai, orosz és izraeli kémek, másfelől az ártatlan polgári foglalkozásuk mögé bújva titkos - fasisztoid, fajvédő - szervezeteket irányító alakok, ráadásul még bizonyos nőkről is kiderül, hogy álnevet viselnek. Mindezek ellenére az Éj anyánk nem kémregény, és nem is krimi, hanem Kurt Vonnegut első remekműve, amely meghozta számára a nemzetközi hírnevet. Könyvének mondanivalóját a szerző a Bevezetésben így foglalja össze: "azok vagyunk, aminek kiadjuk magunkat, így hát vigyáznunk kell, minek adjuk ki magunkat."

A világirodalom egyik legszebb, de biztosan a legszürreálisabb, édes-bús szerelmi történetének szerzője így ír könyvéről előszócskájában: ,,Csak két dolog van: a szerelem, mindenfajta szerelem a csinos lányokkal, meg a New Orleans-i muzsika vagy a Duke Ellington-féle. A többinek el kéne tűnnie, mert a többi rút, s az alább következő néhány bizonyságul szolgáló lapnak az ereje abban a tényben rejlik, hogy a történet teljes egészében igaz, mert elejétől a végéig én találtam ki."

„Már jómagam is csupán megvonom a vállam, ha arról értesülök, hogy valaki meghalt. Olyankor elismétlem, amit a tralfamadoriak szoktak mondani a halottakról. Íme, ezt szokták róluk mondani: „Így megy ez.” Az ötös számú vágóhíd a világirodalom egyik legnagyszerűbb háborúellenes regénye. Főhőse, Billy Pilgrim elszabadul az időben, és zsiráfok meg gyakorlózubbonyos csecsemők, bombák meg ellopott teáskannák társaságában nézi, amint halál és művészet járja szolgálati keringőjét, most, a múltban és mindig, a Földön és a Tralfamador bolygón. Hozzá madarak csicsergik: Nyitni-kék. Így megy ez..

Bánffy Miklós az 1922-es genovai értekezlet üres óráiban remek karikatúrákat rajzolt a tanácskozó politikusokról. Ez a kényes részleteket felfedő, kritikus, de humorral átszőtt látásmód a legjellemzőbb kötetünkben olvasható két memoárjára is. Éles szemű résztvevőként, de józan kívülállással vezet bennünket a történelem diplomáciai színfalai mögé. Az Emlékeimből című írás az 1916-os koronázási ünnepség kulisszatitkait tárja fel, majd az 1918-1919-es zűrzavaros forradalmi időket Bánffy sajátos szemszögéből, valamint a nyugati közvélemény felvilágosítása érdekében tett bécsi, berlini útjait, továbbá hágai emigrációját. A könyv 1943-as második kiadása során Bánffy javította először 1932-ben megjelent művét, ezért az ultima manus elve alapján kiadásunk ezt a szövegváltozatot követi. A befejezetlenül maradt Huszonöt év (1945) című visszaemlékezésben Bánffy külügyminisztersége két évét írta meg, saját politikusi szerepvállalását elemzi olyan történelmi eseményekben, mint IV. Károly visszatérési kísérletei, a soproni népszavazás, a genovai értekezlet és a genfi népszövetségi tárgyalások.

Roger Ackroyd túl sokat tudott. Tudta, hogy a nő, akit szeret, megmérgezte az első férjét. Tudta, hogy valaki zsarolja az asszonyt, és azt is tudta, hogy ezért lett öngyilkos. Az esti postából pedig azt is megtudta, ki a titokzatos zsaroló – ám még mielőtt végigolvashatta volna a levelet, valaki elvágta a torkát… Hercule Poirot visszavonult. Úritököt termeszt a békés, álmos falucskában, King’s Abbotban. Az Ackroyd-gyilkosság azonban ismét mozgásba hozza „a kis szürke agysejtjeit”, és a legendás nyomozó a tettes nyomába ered…

A 20. század első felében két nagy háború pusztított a világban. A fegyveres konfliktusokból következett, hogy a korszak államvezetői jóval nagyobb számban kerültek ki magas rangú katonatisztek közül, mint békésebb időszakokban. Ez a kötet hat ilyen katonából lett európai államfő életútját mutatja be: a finn Mannerheimét, a lengyel Piłsudskiét, a magyar Horthyét, a román Antonescuét, a spanyol Francóét és a francia Pétainét. Mindegyik portré a családi háttér és a társadalmi környezet felvillantásával kezdődik, amit iskoláztatásuk és katonai karrierjük bemutatása követ. Piłsudski kivételével valamennyien megérték a második világháborút, s mind az öten Hitler szövetségesei voltak. Országuk geopolitikai helyzetéből és saját politikai meggyőződésükből következett, hogy ezt a szövetséget nagyon különbözőképpen értelmezték és alakították. Elsősorban ezzel magyarázható, hogy mai megítélésük is jelentősen eltér. Egyértelműen honmentőnek csak Mannerheim és Piłsudski tartható, a többieket egykori és mai híveik honmentőnek, politikai ellenfeleik honvesztőnek tartották és tartják. A hat portré ezeknek a máig nyúló emlékezetpolitikai vitáknak a bemutatásával, maga a kötet pedig a hat életút összehasonlításával zárul. Az idén (2021-ben) éppen hetvenéves, Széchenyi-díjas magyar történész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) rendes tagja. Jelenleg az egri Eszterházy Károly Főiskola Történelemtudományi Intézetének főállású oktatója. Fő kutatási területe a 20. század magyar politikatörténete, különös tekintettel a két világháború közötti időszakra.

A vacsorájáról hazatérő Poirot-t régi kollégája, Spence főfelügyelő várja. Egy teljesen szokványosnak tűnő ügyben kéri a belga nyomozó segítségét. Broadhinny-ben a saját házában agyonütöttek egy idős hölgyet, Mrs. McGinty-t, majd mindent felforgatva ellopták a padló deszkái alatt rejtegetett kevéske pénzét - amit aztán a kertben elrejtve meg is találtak. Az egyetlen gyanúsított Mrs. McGinty albérlője, a sunyi, állásnélküli James Bentley, akit az esküdtszék a csekély számú bizonyíték alapján bűnösnek is talál. Spence főfelügyelőnek azonban a hatodik érzéke azt súgja, hogy a nyilvánvaló indíték ellenére sem Bentley a gyilkos. Poirot, akinek népszerűsége fölött már eljárt az idő, meglátja a kihívást ebben a bűntényben, és berendezkedik a falucskában, hogy kivizsgálja az ügyet. A legjobban az aggasztja, hogy szemmel láthatólag senki másnak nem fűződött érdeke ennek a szegény takarítónőnek a halálához... mindaddig, amíg a tetthelyen talált kivágott újság új nyomra nem vezeti.

A Francia história ötödik kötetében az 1588 és 1594 közötti - ugyancsak mozgalmas - hat év eseményeit ismerhetjük meg. A történések krónikása továbbra is a király orvosa és bizalmasa, Pierre de Siorac, aki még veszélyes, titkos küldetései közben is szakít magának időt egy-két gáláns kalandra. Guise herceg meggyilkolása után, amikor III. Henrik a bosszúért lihegő katolikus liga ellen Navarrai Henrikkel és a protestánsokkal szövetkezik, Franciaország ismét polgárháború felé sodródik. A katolikus összeesküvők egy fanatikus szerzetes személyében megtalálják a bosszú eszközét, és bár halála előtt a király megesketi bizalmas embereit arra, hogy híven fogják szolgálni utódjául kijelölt sógorát, a főurak nagy része végül a Párizst is hatalmában tartó ligához csatlakozik. IV. Henrik, a kiváló és bátor hadvezér a csatatéren többször is legyőzi a spanyolok által támogatott ellenfeleit, de mivel a fővárost nem tudja elfoglalni, végül be kell látnia, hogy "Párizs megér egy misét"...

A Vigasztalanok a Helikon Kiadó új Ishiguro-életműsorozatának első kötete. A 2017-ben irodalmi Nobel-díjjal kitüntetett író 1995-ös regénye most jelenik meg először magyar nyelven, Greskovits Endre fordításában. Ryder, a világhírű zongoraművész megérkezik egy közép-európai városba, ahol nagy koncertet kell adnia. Ezen kívül is sűrű program vár rá: meglepetten érzékeli, hogy bár azt sem tudja pontosan, hol van, de valami csodát várnak tőle - hogy jelenlétével és művészetével kimozdítsa a várost a válságból. Rydernek most meg kellene értenie e válság természetét, de fő feladatától minduntalan eltérítik: hol a felesége (vagy szeretője?) és a fia (ha egyáltalán ők azok), hol különféle gyerekkori barátok, akiket a sorsuk ebbe a városba vetett, hol a szállodainasok (akik a Magyar kávéházban tartják fergeteges táncos gyűléseiket) - hol pedig az egykori híres karmester, az alkoholista vénemberré züllött Brodsky ügyei, aki szintén a nagy koncertre, a diadalmas visszatérésre készül. S közben Ryder szorongva kóborol egy olyan világban, amely álmokból, gyerekkori emlékekből és a tudattalan félelmeiből épül fel, és kiszámíthatatlanul változik. Ishiguro talányos regényét azóta sokféleképpen elemezték - sokan az életmű csúcsának tartják, s ha az, akkor egészen bizarr alakú csúcs: egyes olvasók szerint megmászhatatlan, míg mások a mászás minden pillanatát élvezik. A 2017-ben "nagy érzelmi erejű regényeiért" Nobel-díjjal kitüntetett japán származású brit író, KAZUO ISHIGURO olyan világsikerű regények szerzője, mint a Napok romjai, a Ne engedj el... és Az eltemetett óriás. Témáját és gondolati ívét tekintve minden újabb műve meglepetés - van köztük a mélységes múltból a mi korunkhoz emberéhez szóló allegória, van a közeljövőben játszódó disztópia, van, amelyik Japán második világháborús vereségének lelki hatásait elemzi, és van olyan, melynek fő motívuma a zene -, de mindegyiket összefűzi az a sajátos látásmód, melynek kapcsán eszünkbe juthat ugyan Franz Kafka, Marcel Proust vagy Vladimir Nabokov, de Ishiguro írói világa végső soron egészen eredeti: olyan különös fénytörésben láttatja a szorongó emberi lelket, mint senki más.

Klara, a gyermekek számára kifejlesztett Robotbarát az üzlet kirakatában várja leendő tulajdonosát. Addig is az utca épületeit, a járókelők viselkedését és a Nap járását, áldásos tevékenységét szemléli. A humanoid tulajdonságokkal rendelkező robot gyermeki ártatlansággal próbálja megérteni a körülötte zajló eseményeket. Miután otthonra lel, legjobb tudása szerint igyekszik Josie és családja segítségére lenni; naiv világlátásának köszönhető páratlan optimizmusa reményt ad a beteg lány szüleinek. Klara megfigyelései a változó világról és az emberi természetről nem csupán a robot racionalitásáról, hanem érzelmeiről is tanúskodnak. Klara feltétel nélkül hisz az általa mindenhatónak vélt Nap jóságában, amelynek fénye és melege végigkíséri a történetet. A regény világa - a közeljövő világa? - nem radikálisan más, mint a miénk, de éppen ettől annyira felkavaró lassacskán szembesülni azzal, hogy az ember még magányosabb lett, az emberi kapcsolatok sekélyesebbek, a társadalmi egyenlőtlenségek még nagyobbak. És talán vigasz, talán nem, de mélyen elgondolkodtató, hogy mindez egy olyan robot elbeszélése nyomán tudatosul bennünk, aki megtanul szeretni. A 2017-ben "nagy érzelmi erejű regényeiért" Nobel-díjjal kitüntetett japán származású brit író, Kazuo Ishiguro olyan világsikerű regények szerzője, mint a Napok romjai, a Ne engedj el... és Az eltemetett óriás. Témáját és gondolati ívét tekintve minden újabb műve meglepetés - van köztük a mélységes múltból a mi korunk emberéhez szóló allegória, van a közeljövőben játszódó disztópia, van, amelyik Japán második világháborús vereségének lelki hatásait elemzi, és van olyan, melynek fő motívuma a zene -, de mindegyiket összefűzi az a sajátos látásmód, melynek kapcsán eszünkbe juthat ugyan Franz Kafka, Marcel Proust vagy Vladimir Nabokov, de Ishiguro írói világa végső soron egészen eredeti: olyan különös fénytörésben láttatja a szorongó emberi lelket, mint senki más.

Az 1998-as Nobel-díjas, 2010-ben elhunyt José Saramago legmegrázóbb regénye a Vakság: varázslatos erejű vízió arról, milyen mélyre süllyedhet az ember, ha egyszer csak szétfoszlik körülötte a civilizáció, s a nyers ösztönök veszik át az uralmat az életben. A vakság kórja terjed a városban: először egy autóját vezető férfi veszti el a látását, majd mindenki, aki csak kapcsolatba kerül vele… Az elharapódzó járványt nem lehet megállítani, hiába zárják szigorú katonai őrizet mellett egy ódon elmegyógyintézetbe a vakokat, a rejtélyes „fehér kór” tovább szedi áldozatait. A vesztegzárba kényszerített férfiak és nők rettegve, éhezve, szexuális megaláztatásoknak kitéve lassan kivetkőznek emberi mivoltukból. De mégis akadnak köztük olyanok, akik szembeszállnak a pusztulással.

"Az Ulysses, mint maga a szerző mondja: minden. Tragédia, regény, szatíra, komédia, eposz, filozófia. Szintézis. Az egész világ a maga rendezett rendszertelenségében, vagy rendszertelen rendezettségében, felbontva, összefoltozva, ahogy egy hétköznapi ember agyán átcsurog; felidéz átélt, olvasott, hallott gondolatokat és képzeteket, aztán eltűnik, de nem nyomtalanul, mert újra feltűnik, mint szín vagy részlet, vagy ha szín és részlet volt, mint mozgató erő vagy központi probléma." (Hamvas Béla, 1930) Jelen kiadás Joyce megkerülhetetlen klasszikusának először 2012-ben megjelent új fordítását tartalmazza: Szentkuthy Miklós fordítását a Magyar James Joyce Műhely tagjai, Gula Marianna, Kappanyos András, Kiss Gábor Zoltán, és Szolláth Dávid dolgozták át.

Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij kisregénye közvetlenül a Bűn és bűnhődés előtt született. Főszereplője egy negyvenéves, nyugállományba vonult kishivatalnok, aki megfigyeli a világot, és magára vállalja a bíráskodást felette. A világnak azonban ő is része, csak nem olyan törekvő, mint mások; így csupán szemlélődik, és odújából kikukucskálva utasítja el a kegyetlen világot, de helyzete megalázottságán változtatni nem tud.

Khalil Gibran száz éve született fő műve, A próféta megkapó hitvallás az élet legfontosabb dolgairól: szabadságról, szeretetről, jóról és rosszról tanít, nem hagyva figyelmen kívül a hétköznapi élet kellékeit sem. A műben szereplő próféta, Almusztafa Orfalisz városából készül távozni, ám mielőtt hajóra szállna, válaszol a városlakók kérdéseire, így foglalva össze tanításait. Beszélj nekünk a Szabadságról! Beszélj nekünk az Örömről! Beszélj nekünk a Szeretetről! – kérik az orfalisziak, és Almusztafa teljesíti a kívánságot. A hagyományos valláserkölcsi fogalmak tisztázása mellett olyan hétköznapi dolgok kapcsán beszél az élet nagy filozófiai és erkölcsi kérdéseiről, mint a ruhák, a házak, az evés-ivás, a munka vagy az eladás és a vásárlás. Kahlil Gibran libanoni születésű, amerikai író, maronita keresztény költő és festőművész, akinek költészetét a spiritualitás határozta meg, legfontosabb alkotása, A próféta pedig John Lennonra is hatással volt.

A megtorpanó kéz halott kéz, a mozgó kéz élő kéz. Ezt vésd jól az eszedbe.

Edgar Allan Poe lehelt életet a detektívtörténetekbe vélte Sir Arthur Conan Doyle. És ki lehetne nagyobb szakértő ez ügyben Sherlock Holmes kalandjainak megalkotójánál? A fekete macska és más történetek a krimi atyjának tartott Poe legjobb és leghíresebb novelláit adja közre: misztikum, titok és sötét erők elevenednek meg a hátborzongató (bűn)eseteket feldolgozó elbeszélésekben. A C. Auguste Dupin, a világirodalom megannyi zseniális detektívjének mintájául szolgáló alak különös gyilkosság nyomába ered A Morgue utcai kettős gyilkosságban, Az ellopott levélben pedig a királynő levelére kell rábukkannia. A kötet címadó novellája egy horrorisztikus eszközökkel elkövetett, szörnyű bűn feszéltséggel és félelemmel vegyes izgalommal teli lelepleződésének története, míg A vörös halál álarca és Az egy hordó amontillado már a tudományos-fantasztikus irodalomra emlékeztető írások. Poe a 19. századi amerikai irodalom legkülönösebb figurája, akit lírai-allegorikus költészete mellett a mesteri logikával megszerkesztett detektívtörténetei és bűnügyi novellái emeltek a világirodalom nagyjai közé.