Helikon Kiadó strana 65 z 115

A Karamazov testvérek Dosztojevszkij életművének méltó lezárása, a szerző művészeti és filozófiai hitvallásának végső összegzése. A címbeli család botrányos, gyilkosságba és bírósági drámába torkolló krónikáján keresztül Dosztojevszkij korának legkínzóbb kérdéseivel, küzdelmeivel és vívódásaival vet számot. A Karamazovok kiszámíthatatlan, tragikus jellemek, akik hol keresik, hol kísértik az Istent - tökéletes megtestesítői egy válaszút elé érkezett, a szélsőséges világnézeti különbségektől kikezdett társadalomnak, ahol a régi törvények már nem képesek hatékonyan megfékezni a feltörni vágyó ösztönöket, ahol a hit válságba kerül, ahol a jó és a rossz határai mindjobban elmosódnak. Dosztojevszkij utolsó nagy műve páratlan szépirodalmi kísérlet a lélek mélységeinek feltérképezésére - napjainkban is változatlanul érvényes látlelet az embert feszítő ellentmondásokról, miközben a világba vetve keresi élete értelmét. A Karamazov testvérek nem csupán az orosz próza, de az egész világirodalom kimeríthetetlen klasszikusa, mely ezúttal két kötetben, a szerző születésének 200. évfordulója alkalmából jelenik meg újra.

1953. november 25-én – hatvanöt éve – a magyar labdarúgó válogatott „az évszázad mérkőzésén" 6:3-ra legyőzte az angolokat. David Bailey könyve ezzel a meccsel kezdődik: a Vasfüggönyön túlról jött „mágikus magyarok" nemcsak játékukkal nyűgözték le a zsúfolásig megtelt Wembley stadion közönségét, hanem egészen modern szerelésükkel is. Mintha a múlt és a jövő találkozott volna. És sok angol szurkoló akkor úgy érezte, nem lehet annyira rossz az a kommunista ország, amelynek ilyen ragyogó futballistái vannak. A Magyarországon élő David Bailey több mint tíz évvel ezelőtt határozta el, hogy megírja az Aranycsapat történetét: meg akarta érteni, hogy ebben az országban – amely immár az otthona, s ahol futballrajongóként be kell érnie a gyengécske mai magyar focival – az ötvenes években hogyan bukkanhattak fel egyszer csak káprázatosan tehetséges focisták tucatjai. Mi a titka az Aranycsapatnak? David Bailey könyve a legjobb angol történetíró hagyományok szellemében egyszerre precíz és olvasmányos, és a kényes kérdések vagy furcsa ellentmondások feltárásától sem riad vissza. Leírja az akkori Magyarország, a Rákosi-diktatúra minden szörnyűségét, és azt is, hogy az Aranycsapat tagjai, akik közül jó páran köztudottan gyűlölték az új rendszert, hogyan tudtak együtt élni vele – és óriási sikereket aratni nemcsak a maguk és a magyar futballszurkolók, hanem a politikai vezetés számára is. Sok nagyszerű könyv jelent már meg az Aranycsapatról, de David Bailey-é az első olyan, amely ezt a történetet a maga minden ellentmondásával, furcsaságával, a politika és a sport összefonódásait is vizsgálva, az elejétől a végéig, regényesen elmeséli nekünk.

Saint-Exupéry világhírű, megrendítően szép meséje évtizedek óta tanít generációkat a tisztaság, szépség és emberség erejére. A klasszikus történetben egy kisfiú a saját kis bolygójáról varázslatos utazásra indul, amelynek során megismerkedik a királlyal, aki mindenkin uralkodni akar, a hiú emberrel, aki elvárja a dicséretet, az üzletemberrel, aki állandóan fontoskodik, és az iszákossal, aki a felejtésért iszik. Beszél a lámpagyújtogatóval, akit bárki irányíthat, a geográfussal, aki csak adatokat gyűjt élmények helyett, a rókával, aki fontos dolgokat tanít, de ki tudja, ravaszkodik-e, és a kígyóval, aki rossz útra térítené a kis herceget. Az út során a kisfiú sokat tanul, de még többet tanít arról, milyenek is az emberek. ANTOINE DE SAINT EXUPÉRY francia író és pilóta a második világháborúban vesztette életét. Az eddig több mint 200 nyelven megjelent, a világ legolvasottabb 50 könyve között számon tartott meseregénye a szerző rajzaival jelenik meg újra.

"Minden állat egyenlő, de néhány állat egyenlőbb a többinél." E szállóigévé vált mondat nagyjából össze is foglalja George Orwell 1945-ben megjelent kisregényének lényegét. Az 1984 mellett kétségkívül az Állatfarm az angol író legismertebb és legnagyobb hatású műve, amely szintén a totális diktatúrák működési mechanizmusát mutatja be - nem véletlen, hogy Magyarországon mindkét regény évtizedeken át csak szamizdat kiadásban volt olvasható. A két mű közötti legfőbb különbség az, hogy míg az 1984 egy elképzelt - igencsak ijesztő - jövő krónikája, az Állatfarm a múlt, konkrétan a szovjet forradalom és a sztálini diktatúra kiépülésének allegóriája. A parodisztikus történet hőseiben könnyen felismerhetők a legjelentősebb szovjet politikusok (Lenin, Sztálin és Trockij), illetve a különböző állatok által szimbolizált szervezetek vagy társadalmi rétegek. George Orwell klasszikus művét most új fordításban és Ralph Steadman zseniális illusztrációival kínáljuk olvasóinknak.

„Minek iszik az olyan ember, aki nem bírja a szeszt?" A sorozat előző kötetében megismert trió – Csülök, Tuskó Hopkins és Senki Alfonz – ez alkalommal egy ifjú francia hölgy, az eltűnt fivérét kereső Yvonne Barré oldalán bukkan fel. Hőseinknek el kell jutniuk a kongói dzsungel mélyén fekvő büntetőtáborba, Igoriba, ahova régi, kedves ismerősük, a köztársasági elnökkel folytatott képzeletbeli beszélgetések specialistája, Potrien őrmester kíséri el őket. („Ha majd a köztársaság elnöke azt kérdezi: »Ugyan, kedves Potrien, ki volt az a három katona, aki szétverte azt a karavánt?«, mit felelek neki? Mi?") Igoriban meglepetések sora – no meg a most is nagyon gyanúsan viselkedő, s ezért számos pofont kapó Török Szultán – várja őket. A „három testőr" leleplez egy nagyszabású csalást, és nehezen bár, de végül azt is megtudják, hogy a Nagy Levin mivel érdemelte ki hírnevét. Kalandjaik krónikása ezúttal is Csülök, aki ismét szerelmes lesz, de megint csalódnia kell. A Kongó-vidéktől Marokkóig tartó üldözőverseny során Tuskó Hopkins még arra is módot talál, hogy végre kiléphessen az idegenlégióból...

"Villon versei formailag éppoly nehezek, mint tartalmilag, tele vannak helyi és személyi vonatkozásokkal. Egyedül a Testamentum 50-60 oldal jegyzetet igényel; célzásai nehezen, néhol egyáltalán nem érthetőek. Az volt a célom, hogy a nagyközönség számára is érthető Villon-fordítást adjak, mely híven reprezentálja a XV. század és Villon szellemét. Hogy Villont érthetővé tegyem, rövidítettem és megtoldottam, egyszerűsítettem és komplikáltam, ahol ezt szükségesnek vagy helyesnek találtam. Villon zsiványnyelvét, jobb híján, a korszerű argóval pótoltam. A magyar fülnek - balladánál - igen disszonáns francia stanza helyett versenként más és más formát választottam. Semmilyen anakronizmustól, semmilyen szabadságtól nem ijedtem meg, és amennyire lehetséges, még a Villon-verseknél is jobb verseket igyekeztem adni." - Faludy György

Nagy a nyüzsgés az előkelő Minerva Leánynevelő Intézetben, kezdődik a nyári félév. Megérkeznek a diákok és a tanárok, és az élet visszazökken a szokásos, kissé unalmas kerékvágásba - mígnem gyilkosság történik az intézetben, amit egy újabb követ. A védtelen galambok közé egy macska szabadult, aki sorra teszik el láb alól a tanárnőket. Mindeközben Ramat uralkodójának, Ali Juszuf hercegnek egy államcsíny miatt menekülnie kell a közel-keleti országból. Távozása előtt azonban családi kincseit biztos kezekbe helyezi: angol pilótája felügyeletére bízza. De mi az összefüggés a leánynevelő intézetben történt gyilkosságok és a keleti kincsek között? Ki lehet a valódi macska a számos lehetséges gyanúsított közül - és vajon csak egy van belőle? Szokás szerint senki sem az, akinek látszik... Végül Hercule Poirot-ra vár a feladat, hogy kibogozza a szálakat.

J. R. R. Tolkien nem csupán regényíró volt. Tudományos munkássága mellett élete főműve egy több mint 50 éven keresztül folyamatosan bővített és javított saját mitológiai rendszer, amelyet átfontak az általa kidolgozott mesterséges nyelvek. E páratlan mítoszciklus legismertebb darabjai A Gyűrűk Ura és A hobbit, illetve a posztumusz szerkesztett, A szilmarilok című gyűjtemény - amely azonban sajnos nem teljes, és nem tükrözi azt, ahogy a Professzor elképzelte a művet. Tolkien halála után fia és hagyatékának gondozója, Christopher Tolkien hozzáférhetővé kívánta tenni a mitológiai ciklus eddig nem publikált részleteit is. A több ezer oldalnyi kéziratot a keletkezés sorrendjében, a lehetőségekhez képest letisztázva, de hiányosságaikat nem titkolva adta közre, sok-sok értelmező jegyzettel. Ez alkotja a Középfölde Históriája című 12 kötetes sorozatot, amelyben Középfölde mítoszainak eleddig rejtett mélységei, soha nem látott kincsei tárulnak az olvasó elé. 1937 végén Tolkien félretette mitológiájának kidolgozását és nekifogott A Gyűrűk Ura megírásának. Ebben az ötödik kötetben gyűjtötte össze fia az addigi írásokat: Valinor és Beleriand krónikáinak átdolgozását, az Ainulindalë és A szilmarilok majdnem végleges, jelentősen kibővített változatát, az ehhez tartozó új térképet, valamint a félbehagyott időutazást - Az elveszett út most jelenik meg először. Felbukkan Númenor létrejötte és pusztulása, a világ megváltozása. Ugyancsak itt olvashatjuk először a Lhammast, Középfölde nyelveinek elemzését és családfáját, valamint az ,,etimológiai szótárt", a tünde nyelvek szókészletének legbővebb gyűjteményét.

Az ötös számú vágóhíd a világirodalom egyik legjelentősebb, egyszersmind legkülönösebb háborúellenes műve, melyet 1969-es megjelenése óta széleskörű kultusz övez. Kurt Vonnegut részben személyes tapasztalatait felhasználva, sci-fi elemekkel (időutazással és repülő csészealjakkal) színesítve, szarkasztikus humor és kíméletlenül őszinte társadalomkritika mentén dolgozta fel a XX. századi Európa egyik legvéresebb eseményének, Drezda 1945-ös bombázásának tragédiáját. A történet főszereplője, Billy Pilgrim a második világháború káoszában váratlanul "elszabadul az időben". Hősünk szakadatlanul ingázik múlt és jövő, tébolyult valóság és burjánzó fantázia, képtelen karakterek és abszurd szituációk között - kalandos útja Drezda romjaitól a háború utáni Amerikán át egészen távoli Tralfamador bolygóig vezet, ahol Billy megtanulja, hogy a halál jelentéktelen, a szabad akarat pedig merő illúzió. Vonnegut megkerülhetetlen klasszikusa ezúttal képregényként elevenedik meg, Ryan North szöveghű adaptálásában, valamint Albert Monteys olykor apokaliptikusan komor, máskor pszichedelikusan harsány, de mindig lenyűgöző rajzain keresztül.

„Elkalandozott a figyelmem, ahogy a szemem megakadt a lábán. Mindig is a lábakra buktam. Végül is az volt az első, amit életemben megláttam, amikor megszülettem. Igaz, akkor kifele igyekeztem, azóta pedig az ellenkező irányba próbálkozom, de nem sok sikerrel.” Charles Bukowski, az amerikai irodalom mocskos öregembere, fenegyereke, kultuszfigurája, ebben az utolsó, már halála után megjelent könyvében sem tagadja meg önmagát: Nicky Belane-t, Los Angeles legjobb magándetektívét, aki önmagán kívül csak a piát szereti igazán, különös ügyfelek keresik fel még különösebb megbízásokkal. Meg kell találnia Céline-t, a rég elhunyt francia írót, egy ügyfele kikapós feleségének szeretőjét, továbbá a Vörösbegyet, akinek kilétéről sejtelme sincs. Sötétben tapogatózik tehát, s a nyomozás a napfényes Los Angeles árnyékos vidékeire vezeti. Már-már feladja a küzdelmet, amikor megjelenik Lady Halál.

Számtalan könyv született már Erzsébetről, de ilyen, mint ez, még nem. Még senki nem írta meg ennyire regényesen, de egyben korabeli tudósítások, visszaemlékezések, naplóbejegyzések és magánlevelek alapján - azaz a lehető leghitelesebb források segítségével - Erzsébet történetét arra koncentrálva, ami az ő életében az egyik legfontosabb dolog volt: hogy Magyarország királynéja! Azzal a szeretettel, amit magyarként érezhetünk iránta, aki, mondhatjuk, szívében is magyar volt. Erzsébet kétszer tért magához eszméletvesztést követően, és mindkétszer magyarul szólalt meg először. Szerette férjét, Ferenc Józsefet, de szerette Andrássy Gyula grófot is - igazi, mély barátsággal, amelyet, ahogy egyszer fogalmazott, "nem mérgezett meg a szerelem". Szerette magyar udvarhölgyeit, szeretett hazánkban tartózkodni (jobban, mint Bécsben), és mindent megtett azért, hogy Ausztria kiegyezzen Magyarországgal. Káli-Rozmis Barbara pedig szeretettel és csodálattal írta meg könyvét egy különleges nőről, anyáról, királynéról, költőről, mélyen érző emberről, akit kora egyik legszebb asszonyának tartottak. Nemcsak a legszebb volt, hanem az egyik legkülönlegesebb ember is, aki rendelkezett valamilyen egyedülálló varázzsal. "Valamivel" - ahogyan magyar udvarhölgyei fogalmaztak -, ami ellenállhatatlanná és feledhetetlenné tette, és amely miatt többen a házasodásról is lemondtak azért, hogy őt szolgálják. A mai napig tartó magyar Erzsébet-kultusz is nagyban köszönhető ennek a különleges "Valaminek". Habár a királyné magyarokkal való kapcsolata áll a középpontban, egy teljes életrajzot tart a kezében az olvasó. A szerző nagy hangsúlyt helyez a nem vagy kevésbé ismert, illetve elfeledett részletek megelevenítésére, ezáltal is rendkívül sok érdekességet kínál az olvasóknak. A gazdagon illusztrált kiadvány számtalan olyan képet tartalmaz, amely most először lát nyilvánosságot.

"A létezés költészetének általános érzése" - ez hatja át Virginia Woolf 1925-ben megjelent regényét, amelyet azóta szép lassan a huszadik századi világirodalom legnagyobb remekműveinek sorába emelt az idő - és persze az olvasók, akik mindig valami újat fedezhetnek fel a középkorú asszony csapongó gondolataiban, a férfiak (és a nők) iránti vonzalmainak csipkefinom leírásaiban. A varázsos tudatfolyamból azonban kikerekedik egy megejtő történet is: nemcsak Mrs. Dallowayé, hanem egy volt első világháborús katonáé is, aki hasztalan küzd életének lidérceivel. A könyvből film is készült 1997-ben, és a Mrs. Dalloway ihlette Michael Cunningham Az órák című regényét is (amelynek filmváltozata 2002-ben az év egyik legnagyobb sikere lett).

Agatha Christie önéletrajzi könyve időutazásra hívja az olvasót. Az írónő könnyed stílusban, ugyanakkor mély őszinteséggel meséli el saját és családja életét. Az első történetek egészen a viktoriánus korig nyúlnak vissza, bemutatva az angliai közép- és felsőosztály életmódját és szokásait. A fiatal Agathával átélhetjük a táncestek kellemes hangulatát, a párválasztás korabeli nehézségeit, a társadalmi elvárásoknak való megfelelés kényszerét. Az ifjúkori kellemes élmények után megjelennek a háborús borzalmak is, hiszen Agatha ápolónőként közvetlen közelről tapasztalhatta meg a frontról a kórházba került sebesültek szenvedéseit. Az önéletrajz nem csak a korabeli Angliát mutatja be, hiszen az írónő élete során rengeteget utazott, szinte az egész világot bejárta. Első férjével tett világkörüli útját érdekes történetekkel és elragadó természeti leírásokkal eleveníti meg. Időről időre betekintést nyerhetünk egy-egy könyv vagy karakter születésének folyamatába, megismerhetjük a személyt vagy a helyszínt, amely az írónőt ihlette. A könyvben hangsúlyosan szerepelnek Agatha közel-keleti élményei, ezen belül a második férjével végzett régészeti munkássága. A közvetlen hangnemben elmesélt történetek sorozata egy egész világot nyit meg az olvasó számára, ugyanakkor átfogó képet, összegzést nyújt a krimi királynőjének gazdag munkásságáról.

A japán származású, Nobel-díjas brit szerző 1989-ben megjelent regénye a környezetéhez, a történelemhez, a mindenkori elvárásokhoz vakon igazodó ember szívszorító története. Stevens, a főkomornyik utazása Angliában s egyúttal életének emlékeiben lélektani mélységével nemcsak varázslatos, hanem zavarba ejtő olvasmány is: a főhőssel együtt tűnődhetünk az igazi "méltóság" mibenlétén, az élet elveszett-elvesztegetett lehetőségein - s egyúttal a harmincas évek Angliájába is bepillantunk, legalábbis annak az angol arisztokráciának a világába, amely oly sokáig mint úriemberekkel próbált tárgyalni és barátkozni a náci Németország vezetőivel. "Ez csak egy érzelmes szerelmi történet" - mondja a regény egyik szereplője, éppen azt sugallva, hogy a regény sokkal több annál: a történelmi vakságról, gyávaságról és az erkölcsösségnek álcázott meghunyászkodásról szóló örökérvényű regény. Kazuo Ishiguro ezzel a könyvével robbant be a világirodalomba, elnyerte vele a Booker-díjat, s film is készült belőle Anthony Hopkins és Emma Thomson főszereplésével.

„Az embert néha furcsán becsapja a szeme...” London, 1920-as évek. Sokkoló gyilkosság szennyezi be egy csinos városi kúria plüsskárpitjait. Az áldozat egy idős asszony, az elképesztően gazdag Emily French. Minden bizonyíték Leonard Vole-ra, a fiatal kalandorra mutat, akit az asszony örökösévé tett, és aki cserébe könyörtelenül elvette az életét. Legalábbis az asszony házvezetőnője ezt állítja a bíróságon. Leonard azonban ragaszkodik ártatlanságához, és biztos benne, hogy felesége igazolja majd az alibijét. A vád tanúja a krimikirálynő tizenkét izgalmas, hátborzongató detektívnovellájának gyűjteménye, amelyben nem mindig a rosszfiúk húzzák a rövidebbet…

A II. világháború elején Tommy és Tuppence idegőrlő semmittevésben pergeti a napjait - úgy tűnik, kiöregedtek a szakmából, szolgálataikra már nem tartanak igényt. Váratlanul azonban betoppan Mr. Grant a hírszerzéstől, és az Ötödik Hadoszlopról, a belső ellenségről beszél Tommynak. A legjobb emberük már nyomon volt, amikor "baleset" áldozata lett, így Tommyra esett a választás, hogy folytassa a munkát, és leplezze le a titokzatos N-et és M-et, a két német ügynököt. A szálak egy dél-angliai üdülőhely lelakott panziójában, a Sans Souciban futnak össze, amelynek lakói unalmas, hétköznapi emberek, kémeknek se híre, se hamva... bár van köztük egy fiatal német vegyész, aki menekültként érkezett az országba. Ő lenne a náci kémszervezet feje? Tommy legnagyobb meglepetésére Tuppence, akit Mr. Grant direkt kihagyott a veszélyes küldetésből, már a panzióban várja álnéven bejelentkező férjét, hogy együtt folytassák a nyomozást.