Helikon Kiadó strana 65 z 69

"Szerencse, hogy az ember kinövi önmagát." John Christow kutatóorvos egy kimerítő hét után Gerdával, a kissé nehéz felfogású feleségével végre Angkatellék vidéki birtokán tölti a hétvégét, ahová az Angkatell család többi tagja is hivatalos. Gerda gyűlöl Szilfaberekben lenni, mert nemcsak Lady Angkatell személyisége nyomasztja, de kisebbrendűségi érzése van a rokonsággal szemben is - imádott férje kedvéért azonban még erre is hajlandó. Mielőtt elindulnak, Christow-ék lánya, Zena kártyából jósolt az apjának: a kirakott lapok közül a Johnt megszemélyesítő kártyát a pikk ász, a halál szimbóluma takarja. Angkatellék a vasárnapi ebédhez készülődnek, melynek meghívottja Hercule Poirot, a neves detektív is, aki történetesen a szomszédos hétvégi ház tulajdonosa. Mikor betoppan a kertbe, az úszómedence mellett egy roppant ízléstelen kép: egy mesterkélten beállított gyilkossági jelenet tárul a szeme elé. A kép azonban valódi, ahogy a hulla is...

Egy kisújszállási lány története, aki a Kádár-kori Magyarországról az emberiség sorsát alakító tudósok élvonalába került Karikó Katalin szerény körülmények között, vályogházban nőtt fel, olyan szülők gyermekeként, akik igyekeztek mindent megadni neki, hogy megvalósíthassa álmait. Mert a kislány eszmélésétől fogva csodálta az őt körülvevő varázslatos élővilágot, és szerette volna megismerni, amennyire csak lehetséges. Először Magyarországon, majd Amerikában lett kutató. Sohasem az elvárásoknak próbált megfelelni; konokul végezte kísérleteit, mert hitt abban, hogy kutatásai egyszer majd hozzájárulnak súlyos betegségek gyógyításához. A bürokrácia hatalmaskodóival szemben hosszú éveken át folytatott küzdelem után végül eljött az ő ideje. A Covid elleni leghatékonyabb vakcina gyors előállítása az ő fantasztikus munkája nélkül nem lett volna lehetséges. Eredményei egy az emberiség sorsát meghatározó másik kutatást, a rákbetegségek kialakulásának és terjedésének feltárását is új szintre emelhetik. Önéletrajza nemcsak tudományos pályafutásáról szól: benne van az ellentmondásos kádári évek Magyarországa, ahol a szegény családból származó, tehetséges gyerekek mégiscsak lehetőséget kaptak, hogy egyetemet végezzenek. Katalin kénytelen-kelletlen követte néhány magyar származású, világhírű tudós útját: pályáját ő is Amerikában teljesítette be... A könyvben benne van a magánélet minden nehézsége és szépsége is. A férj, Béla, aki mindvégig támogatta, bátorította Katalint, és lányuk, Zsuzsi, aki kétszeres olimpiai bajnok lett evezésben, amerikai színekben. Karikó Katalin könyve tudósoknak és fiatal kutatóknak kötelező olvasmány. De ez a mesébe illő történet alighanem mindenki számára tanulságos, hiszen arról szól, hogyan lett egy magyar lányból számos kiváló egyetem díszdoktora, szinte minden jelentős természettudományos díj kitüntetettje, a világ 100 legbefolyásosabb emberének egyike (a Time felmérése alapján), az Év Nője (a Glamour magazin szerint) ... Karikó Katalin egy újabb magyar, akit ma már az egész világ ismer, elismer és tisztel. "Karikó Katalin története inspiráló erővel hat. Mindenkinek el kell olvasnia, aki valaha is kételkedett abban, hogy a tudomány, az innováció és az eltökéltség meg tudja változtatni a világot." Bill Gates "Karikó Katalin figyelemre méltó élettörténete (amely egyébként nem messze indult onnan, ahol én a gyerekkoromat töltöttem) arra biztat minket, hogy ne hátráljunk meg akkor sem, ha komoly nehézségekbe ütközünk. Állhatatosságra bátorít, arra, hogy vigyük végig azokat a fontos elképzeléseinket, amelyek megváltoztathatják a világot." Stefan Hell, kémiai Nobel-díjas - 2014 "A gyerekkoromat egy helyen töltöttem, Kisújszálláson: ezt a környezetet jól ismertem. Talán még természetesnek is vettem: a sok színes virággal hímzett díszpárnákat a kanapén, a fényszöget, amelyben kora reggel a függönyszemeken át árad be a napfény. A masszív, kopottas asztalt, amely mellett több ezerszer étkeztem, és éveken át a házi feladatot írtam. Apukám mély és meleg énekhangját, amikor reggelenként a házi munkát végzi. Anyukám paprikásának jellegzetes illatát, hagyma, paprika és tejföl olyan arányban, amit csak ő tud, azt az illatot, amely olyan egyedi, mint egy ujjlenyomat. Ez az élet, gondolom. Az én életem ilyen. Aztán egy nap összepakolok. Már korábban is volt, hogy elmentem otthonról, de a mai nap más. Ez az elmenetel nem egy hétre szól, de még csak nem is egy nyárra. Ez valami egészen új: egy új élet kezdete. Ezt megértettem, még ha nem is tudtam még, hogy mit jelent."

"Kövi Pál pontosan ismerte Erdély múltját és multikulturális hagyományait. Könyve az egymás mellett élő, folyamatos kölcsönhatásban lévő kultúrák konyháját mutatja be, hiszen minden más olvasat fikció lenne." Nyáry Krisztián Kövi Pál, híres New York-i vendéglős (Four Seasons) a hetvenes években visszatért ifjúkorának helyszínére, Erdélybe, hogy összegyűjtse a régi magyar, székely, román, szász, zsidó, örmény, szombatos stb. recepteket. A szakácskönyvet azután megtöltötte kulináris esszékkel, a kor erdélyi íróit kérte föl szerzőknek. A könyv először 1980-ban jelent meg Bukarestben, majd pár évvel később New York-ban angolul. Mi most "újratöltöttük" Kövi alapművét: a csodálatos és autentikus receptek maradtak, az esszéket pedig újakra cseréltük. Az új kiadás szerzői: Bächer Iván, Cserna-Szabó András, Darida Benedek, Demény Péter, Andrei Dósa , Esterházy Péter, Kali Kinga, Király Kinga Júlia, Nyáry Krisztián, Papp Sándor Zsigmond, Frank J. Prial, Saly Noémi, Szederkényi Olga, Tatár Zoltán, Tompa Imre, Ugron Zsolna, Váncsa István. Az új írásokban feltűnnek puliszkák és tokányok, az erdélyi zsidó és örmény konyha fogásai, kolozsvári káposzták és a vásárhelyi vargabélesek, nyomtatott szakácskönyvek és nagymamák kézzel írt receptfüzetei, útszéli sütödék és legendás vendéglők, ősi fogások és hamis műételek, csorbák és miccsek, zakuszkák és flekkenek, szászok és románok - és ez a felsorolás csak egy kis ízelítő! összeállította és szerkesztette Cserna-Szabó András

1901 tavaszán pestisjárvány tör ki az Oszmán Birodalom huszonkilencedik tartományában, a Kréta és Ciprus között fekvő Mingeren. A szultán a legjobb orvosait küldi a helyszínre, és megérkezik az uralkodó unokahúga, Pakize szultána is, aki leveleiben hiteles krónikása lesz az eseményeknek. A festői szépségű szigeten - ahol addig látszólag békében éltek egymás mellett muszlimok és keresztények -, a dögvész rég elfeledettnek hitt sérelmeket hoz a felszínre, s ez nemcsak politikai gyilkosságokhoz vezet, de a járvány elleni védekezést is megnehezíti. A végzetes helyzetben Mingert magára hagyják, s miközben vezetői igyekeznek felvenni a küzdelmet a halálos kórral, akaratlanul is olyan történelmi léptékű változások részesei lesznek, amelyek örökre megváltoztatják a sziget sorsát. A Nobel-díjas Orhan Pamuk legújabb művében - amelyet még a világjárvány megjelenése előtt kezdett írni, és közel hat évig dolgozott rajta - mesterien szövi egybe a történelmi, a politikai és a szerelmi regény műfaját, és olyan kérdésekkel szembesíti az olvasókat, amelyek aktuálisabbak, mint valaha. "A parancsnok minden erejét összeszedve fölkelt az ágyából, és a nagy ablakhoz lépve kinézett a városra és a kikötőre. Az öböl káprázatos fényei mélykék, rózsaszín és fehér árnyalatokban csillogtak. Úgy tűnt, mintha a város tündöklő ragyogását látva bizonyságot nyerne elméjében egy fölsőbb hatalomtól szerzett tudás, és kijelentette, hogy a mingeri nép a világ legnemesebb, legigazabb és legdicsőbb nemzete, és mindörökké az is marad."

"Egy romantikus kiskölök voltam, tele érzelmekkel, akit mélyen megérintett a könyvek fantáziavilága, a történetek tálalásának mesteri módja, és az, amit az élet az utcán kínált. És Hollywoodban elég sokat kínált. Már egészen tudatában voltam önmagamnak, de megmagyarázhatatlan módon közben gyakran voltam szomorú, és kétségbeesve kerestem a bajtársakat, a szeretetet és a megértést. Simán készen álltam arra, hogy megőrüljek, csak azért, hogy bebizonyítsam, hogy érek valamit. Kiborítom a kispolgárokat, tehát vagyok." Michael Peter Balzary, vagy, ahogy a világ ismeri: Flea, a Red Hot Chili Peppers egyik alapító tagja, basszusgitár fenoménje, és a rock and roll univerzum egyik legszerethetőbb figurája. LSD gyerekeknek című önéletrajzában maga írja meg szövevényes, viszontagságos, szomorú, elképesztő, felemelő és inspiráló életét addig a pontig, amíg a Red Hot Chili Peppers-zel elindul a halhatatlanná válás útján. Az LSD gyerekeknek nem egy szokványos sex & drugs & rock & roll botránykönyv, hanem egy érzékeny ember és művész őszinte, egyedi hangvételű, túláradó, összetéveszthetetlenül flea-s stílusban megírt memoárja fiatalkoráról, ami tele van kedves, szívbemarkoló, megindító, hihetetlen, bizarr és hajmeresztő történetekkel. Olyan, mint egy letehetetlen önterápiás napló, amit a páciens szíves hozzájárulásával most mindannyian elolvashatunk. Az LSD gyerekeknek új, bővített kiadásában Flea egy további őrült sztorit oszt meg velünk kalandos életéből.

Egy 18 éves lány, Gjoa, megszökik válás miatt szétszakadt családjától, hogy nyári munkát vállaljon egy turistaszállóban Norvégia északnyugati részén. A panziót egy házaspár működteti: Olaug, az asszony, látástól vakulásig dolgozik, miközben férje, Gunnar, inkább csak a vendégekkel beszélget. Ezen a nyáron fiuk, az egyetemen tanuló Ingebrigt is hazalátogat, és hamarosan ő lesz a nehéz helyzetbe kerülő Gjoa egyetlen bizalmasa. A Semmirekellők a menekülés vágyáról szól, lázadásról és jobb sorsra érdemes fiatalokról, a nemzedékek közötti távolságról és ősi családi viszályokról - és arról, hogy talán a legreménytelenebb helyzetekben is van választási lehetőségünk. "A Semmirekellők a megrekedések és kitörések regénye, a mérgező családi minták és a változások keresztútja." Moskát Anita

A szlovén szerző kisprózái elsősorban a turizmus és a migráció tapasztalatait állítják szembe egymással. A történetekben minduntalan az otthonosság és az idegenség, a beilleszkedni és a kitaszítani akarás, a hovatartozás és a kirekesztés érzései találkoznak, amelyek a mi és a mások közötti különbségből, távolságból fakadnak. A töredékesség élményét keltő, mozaikszerűen egymásba illeszkedő írások látszólag a felszínen zajló történéseket - egy menekülttábor hétköznapi gondjait vagy épp a tömegturizmus banális helyzeteit - rögzítik, ám ezek mélyén mindig súlyos egyenlőtlenségek, igazságtalanságok rejlenek. "Lemaić prózája képes az eltűnteket megtalálttá, a némákat hallhatóvá, a láthatatlanokat láthatóvá, a névteleneket ismertté tenni." Borda Réka

A Füveskert vakmerő generációs regény. Szereplői: a rendező, az író, a filozófus, a hekker és Gabi, a nő. Jelenükből és múltjukból, képzelt és józan ábrándjaikból sodródnak egységessé a regény narratív szálai. Kvázi-főhős lévén a rendező személyében és nappalijában futnak össze a történetek, tapasztalatok és flash-élmények, amelyeket egy-egy párbeszéd vagy pszichedelikus tripmaradvány idéz elő. S miközben jószerével el sem hagyjuk a rendező garzonlakásának kanapéját, a szereplőkkel együtt hol bukaresti kocsmák mélyén, hol egy hawaii orchideafarmon, hol disztópikus videojátékokban, hol pedig egy finnországi léggitár-világbajnokságon találjuk magunkat, kívül rekesztve teret és időt. "Mint minden enigmatikus alkotás, tele van ellentmondásokkal, belső feszültséggel." Totth Benedek

"Szívszorító, mégis felemelő regény egy családról, amelynek nemsokára meg kell tanulnia együtt élni a hiánnyal." Valuska László A gyógyíthatatlan betegségben szenvedő Mario szeretne életre szóló emléket adni mit sem sejtő fiának, a tízéves Litónak, ezért úgy dönt, hogy magával viszi egy utolsó útra Pedro nevű kamionján. Az otthon maradó anya, Elena ezalatt a könyvekben és az írásban keres vigaszt, s miközben lélekben próbál fölkészülni férje halálára, ő maga egy még kockázatosabb felfedezőútra indul, amely saját morális határait feszegeti. Bár egyikük sem képes elmondani a másiknak a teljes igazságot, az anya, az apa és a fiú monológjai megrendítő párbeszédet alkotnak, rávilágítva arra, hogyan alakítja át az embert az elkerülhetetlen veszteség tudata, s miként szolgálhat a szó vagy akár a szexualitás ereje ennek ellensúlyozására. Valuska László utószavával

XIV. Lajostól John F. Kennedyig és Houdinitől Einsteinig A sebészet lebilincselő története nagy emberek műtétein keresztül... Arnold van de Laar sebészorvos - saját élményeire és tapasztalataira is támaszkodva - 28 híres műtét leírásával mutatja be a sebészet történetét. A Kés alatt című kötet lenyűgöző és felejthetetlen betekintést nyújt az orvostudomány fejlődésébe egy 17. századi amszterdami férfi történetétől kezdve, aki elkeseredésében kivágta saját húgyhólyagjából az ott képződött követ, egészen Bob Marley nagylábujjának halált okozó betegségéig. Mi történik egy műtét alatt? Hogyan reagál az emberi test veszedelmes baktériumok vagy a rák támadására, kés vagy golyó által okozott sérülésre? Mivel a medicina fejlődése folyamatosan feszegeti a gyógyítás lehetőségeinek határait, a szerző is felteszi a kérdést: hol vannak a sebészet korlátai? A Kés alatt egyszerre sziporkázó kultúrtörténeti áttekintés és anatómiai bevezető mindannyiunk számára: olvasása során megismerkedünk a vérontással járó, érzéstelenítés nélküli amputációk, kasztrálások és műtétek sötét évszázadaitól a mai steril, csúcstechnikás műtőkig ívelő fejlődéssel.

A Mark Twain néven világhírű íróvá lett Samuel Langhorne Clemens javarészt saját gyermekkori élményei alapján írta meg legsikeresebb regényét, a Tom Sawyer kalandjait (1876). A címszereplőt három hajdani cimboráját eggyé gyúrva formázta meg, és Tom Sawyer - Huckleberry Finn-nel együtt - a világirodalom egyik legismertebb gyerekhőse lett, akivel azóta minden ifjú generáció szívesen azonosul, hiszen a legtöbb fiú - éljen bármely korban - szeretne kalóz, kincskereső, ártatlanokat megmentő hős, illetve a kedvesét megmentő hősszerelmes lenni. Szerb Antal a könyv szerzőjét a gyerekirodalom Shakespeare-jének nevezte (teljes joggal, hiszen Mark Twain e regénye valóban éppúgy "kötelező olvasmány", mint az avoni hattyú drámái), és hozzátette: "Tom Sawyer és barátja, a javíthatatlanul bohém Huckleberry Finn mindnyájunk életének része, akár Robinson vagy Gulliver, de sokkal melegebben, sokkal bensőségesebben, hiszen együtt voltunk velük gyerekek".

1990 márciusában Gabriel Matzneff, a népszerű francia író egy irodalmi tv-műsorban beszélt új könyvéről, amelyben fiatal lányokkal folytatott szexuális kalandjait tárta az olvasók elé. Matzneff szerint a lányok húsz éves kor fölött már kiábrándultak, és ő inkább olyanokkal osztja meg az ágyát, akik "még kedvesek, és akiket még nem edzett meg az élet". Akkoriban erre még csak kevesen kapták fel a fejüket. 2020 januárjában Vanessa Springora, francia szerkesztő-író megjelentette önéletrajzi ihletésű regényét, amelyben több mint 30 év távlatából tekint vissza a gyermekkorának túlságosan korán véget vető "szerelmi kapcsolatra", amikor az ismert francia író hálójába került. A regény címe - Beleegyezés - is mutatja, hogy szó sincs erőszakról: a középkorú férfi, aki kezdettől fogva ügyesen manipulálja áldozatát, az "örök szerelem" ígéretével veszi le a lábáról s teszi szeretőjévé a 14 éves lányt. Hamarosan kiderül, az író egy igazi szexuális ragadozó, aki folyton váltogatja mindig kiskorú "örök szerelmeit". E könyv megjelenését követően a bűnöst utolérte a végzete. Bár írásaiban - például Tizenhat év alatti gyerekek (1974) című esszéjében - mindig is elég nyíltan mesélt kalandjairól, Matzneff elveszítette megbecsültségét (és állami ösztöndíját), kénytelen volt elhagyni a francia fővárost. Miközben kiadói több könyvét is kivonták a forgalomból, a párizsi ügyészség vizsgálatot indított ellene: Matzneff 2021 őszén áll bíróság elé. Springora - a regényben csak V. - hátborzongató őszinteséggel beszél arról, hogyan élt vissza ismertségével az ünnepelt író, hogyan kerítette hatalmába az irodalom-rajongó, apa nélkül felnőtt, a testi vágyat magában éppen csak felfedező lányt, aki alig várta, hogy szeressék.

"S e szabadság forrása, biztosítéka és támasza: maga az Isten. Minden más modern szabadságfelfogás, akármilyen elégedettséggel tölti is el birtokosát, képtelen a történelmet igazolni. S ez a képtelenség, legalábbis annak szemében, aki önmagával szemben őszinte, maga a történelem rémülete." Az archaikus ember - akit a modern szemlélet sokszor a "primitív" jelzővel illet - életét átszövi az az alapelv, hogy minden cselekedet egy égi mintának, archetípusnak megfelelő, korábban már megvalósult, istenek, hősök vagy az ősök által végrehajtott tett rituális megismétlése. Amelyik cselekedet nem ilyen, az ontológiai szempontból nem is létezik - így a profán tettek sem léteznek, ahogy a kronologikus történelem sem, csakis a szakrális, mely a mítoszokban őrződik meg. Ezzel szemben a modern, magát szabadnak tartó, de a történelem rémületébe zuhant ember hiába fegyverezik föl historizmussal, egzisztencializmussal, netán marxizmussal, vigasztalanul áll a sorscsapásokkal és szenvedésekkel szemben - mindaddig, amíg egy "szabadságfilozófia", az Isten létébe vetett hit mint a legmagasabb fokú teremtő szabadság meg nem menti, és ki nem emeli a történelmi lét fogságából. Mircea Eliade (1907-1986), a világhírű vallástörténész jelen könyvhöz írt előszavában a következőkkel ajánlja művét az olvasóknak: "ezt a könyvemet tekintem a legjelentősebbnek; s ha azt kérdezné valaki, milyen sorrendben érdemes könyveimet olvasni, azt tanácsolnám, ezzel kezdje".

Romsics Ignác nagyívű szintézise a magyar történelem utolsó száz évét a történettudomány és a társtudományok eredményei alapján teszi mérlegre. A nyolc nagy fejezet tárgya a XX. századi magyar történelem egymást követő - és rendszerint egymást tagadó - nyolc nagy korszaka, kitágítva az időhatárokat az első világháború előtti három-négy évtizedre és befejezésként a rendszerváltozás utáni húsz évre. Az egyes fejezeteken belül minden esetben tematikai rendezőelv érvényesül: állam és politika, gazdaság, oktatás, társadalom, kultúra és művelődés, külpolitika. A jelenlegi kiadás az újabb kutatásoknak megfelelő néhány kiegészítéssel bővíti a könyv legutóbbi, 2010-es megjelenését. "A Monarchia s ezen belül a történelmi Magyarország felbomlása nem véletlenek következménye, hanem egy hosszabb folyamat eredménye volt. E folyamat motorjának, hajtóerejének a nyelvi-kulturális közösségekre épülő modern nacionalizmus tekinthető, amely előbb vagy utóbb a térség mindegyik multietnikus birodalmát - majd államát - felrobbantotta. Az átalakulás a Török Birodalom dezintegrálódásával és kis, de expanzív nemzetállamok kialakulásával kezdődött a Balkánon a XIX. század első harmadában, s legutóbbi fázisa a Szovjetunió, Jugoszlávia és Csehszlovákia felbomlása volt az 1990-es évek elején."