Helikon Kiadó strana 58 z 115

Niklas és Bea több mint harminc éve élnek idillinek tűnő házasságban egy jómódú stockholmi negyedben kamasz ikerlányaikkal. Éppen ezért éri Beát villámcsapásként, mikor egy családi nyaralás küszöbén, egy jelentéktelennek tűnő vita közben Niklas csapot-papot otthagyva elviharzik. Távollétének órái napokra dagadnak, felesége üzeneteire nem válaszol, magyarázattal pedig meg sem próbálkozik - mikor pedig előkerül, minden megoldási kísérlettől elzárkózva válni akar, ráadásul hamarosan az is kiderül, hogy nő is van a dologban... Filmszerűen pörgős, mégis mélyen empatikus családi drámájában Moa Herngren mindkét főszereplő elméjébe betekintést enged, hogy megmutassa: a felszínen banálisnak látszó események mögött összetett, évtizedes, kibeszéletlen-megoldatlan kapcsolati problémák rejlenek. "Azért van ma itt, mert Niklas beleegyezett, hogy találkozik vele, mielőtt ő és a lányok elutaznak Gotlandra. Egészen abszurd már az a tény is, hogy Niklasnak bele kellett egyeznie a találkozóba. Hogy az az ember, aki a világon a legközelebb áll hozzá, nem akarja látni őt. Egyedül akar lenni, hogy gondolkodjon, miközben Beának épp az ellenkezőjére van szüksége."

Mr. Shaitana, a híres-hírhedt társasági ember bridzspartit rendez, amire négy "gyilkos" és négy "detektív" kap meghívást. Így az este részvevője lesz Hercule Poirot, Battle főfelügyelő, Race ezredes, valamint a neves krimi-írónő, Mrs. Ariadne Oliver is. A két társaság külön asztalnál játszik, a házigazda viszont nem vesz részt a partiban, távolabbról, a kandalló mellől figyeli a bridzsezőket. Mire a játék véget ér, Mr. Shaitanát holtan találják a karosszékében - megölték. A tettes csakis a "gyilkosok" asztaltársaságából kerülhetett ki. Vajon Dr. Roberts, a közismert és népszerű orvos, vagy Anne Meredith, a csinos, de félénk kisasszony az elkövető? Netán John Despard, a nemes lelkű katona, vagy Mrs. Lorrimer, az éles eszű, de életunt öreg hölgy? Poirot-éknak ismét föl van adva a lecke!

"Ti akartok az óceánnal szót érteni, mikor egymást sem értitek?" Stanisław Lem születésének századik évfordulójára jelentetjük meg minden idők egyik legsikeresebb, legvarázslatosabb, legnagyobb hatású sci-fijét, amelyből már három film is készült. Kris Kelvin pszichológus megérkezik egy távoli égitest, a Solaris felszíne fölött lebegő űrállomásra. A bolygót plazmaóceán borítja, amely különös intelligencia jeleit mutatja, de az emberek mindeddig sikertelenül próbáltak kapcsolatot teremteni vele. A pszichológus lassan felismeri a bolygó működésének titkát - vagy legalábbis megsejti, hogy milyen veszély leselkedik az emberekre: a plazmaóceán az őrületbe hajszolja a kutatókat: személyiségük legbelső, eltitkolt démonait szabadítja rájuk.

„Az egész ötlet felháborító - mondtam. Felálltam, és fel-alá járkáltam a szobában. - A gyilkos megöli azt az embert - a barátját -, belöki a ládába, és fél óra múlva már ugyanabban a szobában táncol az áldozat feleségével.” Egy bögre forró tea, egy puha takaró és egy kötetre való Agatha Christie-novella. Mi más kell még a téli estékre, amikor egyre rövidebbek a nappalok és sötétebbek az éjszakák? Tomboló hóviharok, veszélyes ajándékok, méreg a portóiban és egy váratlan látogató... Ezekben az advent és újév között játszódó novellákban Agatha Christie minden híres nyomozójával találkozhatunk. Miss Marple egy gyógyszállóban tölti a karácsonyt, Hercule Poirot vidéken, Parker Pyne Mallorcán, Mr. Quin és Mr. Satterthwaite egy kastélyban, Tommy és Tuppence pedig egy vidéki fogadóban - a nyomukban pedig ott jár a halál...

„Lopás és erőszak vágya, könnyű élet csábítása - hát megéri, amikor tagadhatatlan, igen, igen, megdönthetetlen bizonyítékunk van arra, hogy van pokol?” A klasszikus zenét megszállottként kedvelő, fiatalkorú Alex napjait a bandájával együtt elkövetetterőszakos cselekedetek sora tölti ki. Alex közvetlen hangnemben, szláv eredetű szavakkal átszőtt szlengjén élethűen írja le e bűncselekményeket, amelyek valójában az embert mechanikus szerkezetté degradáló, a szabad akaratának útjában álló törvények ellen irányulnak. A Ludovico-eljárás során Alexet olyan kezelésnek vetik alá, amelynek eredményeképp az erőszak gondolata rosszullétet vált ki belőle, és mivel a terápia során a gonosz tettek vetítését klasszikus zene kíséri, Alex ezután már a zenét sem tudja élvezni. Az állam ezzel a drasztikus eljárással ugyan rá tudja kényszeríteni, hogy a továbbiakban kerülje az erőszakot, ám valójában szabad akaratától fosztja meg Alexet, hiszen: „Az az ember, aki többé nem választhat, megszűnik ember lenni”. A Gépnarancs Anthony Burgess legismertebb és leghatásosabb műve, melyből Stanley Kubrick készített nagy sikerű filmet.

"Kövi Pál pontosan ismerte Erdély múltját és multikulturális hagyományait. Könyve az egymás mellett élő, folyamatos kölcsönhatásban lévő kultúrák konyháját mutatja be, hiszen minden más olvasat fikció lenne." Nyáry Krisztián Kövi Pál, híres New York-i vendéglős (Four Seasons) a hetvenes években visszatért ifjúkorának helyszínére, Erdélybe, hogy összegyűjtse a régi magyar, székely, román, szász, zsidó, örmény, szombatos stb. recepteket. A szakácskönyvet azután megtöltötte kulináris esszékkel, a kor erdélyi íróit kérte föl szerzőknek. A könyv először 1980-ban jelent meg Bukarestben, majd pár évvel később New York-ban angolul. Mi most "újratöltöttük" Kövi alapművét: a csodálatos és autentikus receptek maradtak, az esszéket pedig újakra cseréltük. Az új kiadás szerzői: Bächer Iván, Cserna-Szabó András, Darida Benedek, Demény Péter, Andrei Dósa , Esterházy Péter, Kali Kinga, Király Kinga Júlia, Nyáry Krisztián, Papp Sándor Zsigmond, Frank J. Prial, Saly Noémi, Szederkényi Olga, Tatár Zoltán, Tompa Imre, Ugron Zsolna, Váncsa István. Az új írásokban feltűnnek puliszkák és tokányok, az erdélyi zsidó és örmény konyha fogásai, kolozsvári káposzták és a vásárhelyi vargabélesek, nyomtatott szakácskönyvek és nagymamák kézzel írt receptfüzetei, útszéli sütödék és legendás vendéglők, ősi fogások és hamis műételek, csorbák és miccsek, zakuszkák és flekkenek, szászok és románok - és ez a felsorolás csak egy kis ízelítő! összeállította és szerkesztette Cserna-Szabó András

„A szerelem nem minden … csak amikor fiatalok vagyunk, akkor azt hisszük, hogy az." Sétahajókázás a Níluson, egy minden kényelemmel felszerelt gőzhajó fedélzetén, elegáns és izgalmas társaságban: tökéletes lehetőség a kikapcsolódásra, akár mézesheteit töltő, szerelmes ifjú leány, akár zsémbes, gazdag öregasszony - vagy épp sokat látott, briliáns magándetektív az utazó. A csöndes, enyhe egyiptomi nyáréjszaka békéjét azonban pisztolylövés döreje zúzza szét. Bár az áldozat túléli a merényletet, a kéjutazás légkörét a forrongó szenvedélyek és a hideg gyanakvás igencsak megrontja. Hercule Poirot, a legendás nyomozó nem tehet mást: kis szürke agysejtjeit az ősi Egyiptom misztériumainak megfejtése helyett a bűntett felderítésének szolgálatába állítja...

Már-már idilli körülmények között nevelkednek a világtól elzárt magániskola, Hailsham növendékei. De közben sejtik, aztán lassacskán már tudják is - bár egy gyerek számára ez a tudás szinte felfoghatatlan -, hogy ők különleges lények. Hogy nincsenek szüleik, mint másoknak, a külvilágban, és hogy csak azért léteznek, hogy aztán "adományozhassanak". De mégis van az életükben szeretet és szerelem, van "lelkük" - és a regény főhősei számára még az a lehetőség is felmerül, hogy az igazi szerelem talán, ha csak kis időre is, kimenekítheti őket előre megírt sorsukból. Ishiguro megtévesztő egyszerűséggel kibontakozó remekműve a legapróbb lelki rezdülésekre is érzékeny szemmel meséli el nekünk azoknak a fiataloknak az életét, akik túl hamar kell, hogy szembesüljenek az élet elkerülhetetlen egzisztenciális drámájával. A regény 2005-ös megjelenését követően rövid időn belül több jelentős irodalmi díjat is elnyert, a Time magazin beválogatta a száz legjobb angol nyelvű regény közé, és Mark Romanek rendezésében nagy sikerű film is készült belőle, melyet 2010-ben mutattak be. A 2017-ben "nagy érzelmi erejű regényeiért" Nobel-díjjal kitüntetett japán származású brit író, Kazuo Ishiguro olyan briliáns regények szerzője, mint a Napok romjai, Az eltemetett óriás, a Klara és a Nap és - mind közül a legnagyobb világsiker - a Ne engedj el... Témáját és gondolati ívét tekintve minden újabb műve meglepetés - van köztük a mélységes múltból a mi korunk emberéhez szóló allegória, van a közeljövőben játszódó disztópia, van, amelyik Japán második világháborús vereségének lelki hatásait elemzi, és van olyan, melynek fő motívuma a zene -, de mindegyiket összefűzi az a sajátos látásmód, melynek kapcsán eszünkbe juthat ugyan Franz Kafka, Marcel Proust vagy Vladimir Nabokov, de Ishiguro írói világa végső soron egészen eredeti: olyan különös fénytörésben láttatja a szorongó emberi lelket, mint senki más.

Poirot nagy útra készül, hogy a világ leggazdagabb emberének felkérésére egy dél-amerikai rejtély nyomába eredjen, amikor váratlanul betoppan régi barátja, Hastings kapitány, aki éppen Argentínából érkezett. Alig váltanak néhány mondatot, mikor egy újabb hívatlan, ám ezúttal ismeretlen vendég esik be hozzájuk. A férfi rossz állapotban van, félrebeszél és gyorsan teleír egy lapot négyesekkel... aztán hirtelen kitisztul az elméje. Négy különös emberről - egy kínairól, egy amerikairól, egy francia nőről és a Pusztítóról -, a Nagy Négyesről tesz említést, majd elveszti az eszméletét. Poirot egyből megérti, hogy a roppant veszélyes nemzetközi bűnbanda került az útjába... vagy netán ő áll a világuralomra törő bűnszövetkezet útjában? Vajon mit akarnak a híres nyomozótól? Poirot és hűséges társa, Hastings fölveszi a kesztyűt, és ringbe száll a Nagy Négyes ellen.

Ősz... párás reggelek, bekuckózós esték... de amikor a levelek hullani kezdenek, az éjszakák hosszabbakká, az árnyak pedig sötétebbé válnak. Borzongató kalandozásra hívjuk Agatha Christie rajongóit. A napsütötte Rodosztól és Afrikától a ködös Londonig, vidéki udvarháztól az Old Bailey tárgyalóterméig vezet az utunk. Magányos házikók, baljós kastélyok, kószáló kísértetek, elátkozott családok népesítik be ezt a kötetet, valamint Hercule Poirot, Miss Marple és Agatha Christie további kedves nyomozói.

A történet a szerzőtől megszokott módon rendkívül csavaros, a feszültség oldalról oldalra nő, a megfejtéstől pedig leesik az állunk. A kor olvasóinak azonban még egy szempontból különleges élményt jelenthetett a regény: a cselekménybe ugyanis Agatha Christie beépítette az évszázad bűnügyének nevezett, brutális gyermekgyilkossági esetet, mely "a Lindbergh bébi elrablása" néven híresült el világszerte. A híres Orient expressz a hóban vesztegel. Az egyik utas holtan fekszik a kabinjában, testét tizenkét késszúrás járta át. Az ajtó belülről zárva. A vonaton tizenkét utas maradt, a legkülönbözőbb társadalmi osztályból és nemzetiségből, ám mind egyre idegesebbek. Vagy van más is, ami összeköti őket? Hercule Poirot, a legendás nyomozó csak a kis szürke agysejtjeire támaszkodhat a hóviharban rekedt luxusvonaton. Egyetlen dolog biztos: a gyilkos az utasok közt van, és Poirot-nak meg kell találnia, mielőtt újra lesújt...

"A szép dolgokat nézni kellemes elfoglaltság, de az ember már-már elvből utasítja el a szépséget magát. Egy nő, persze, megengedheti magának, hogy szép legyen, gondolta Hercule Poirot, abban azonban egyáltalán nem volt biztos, mit gondoljon a férfiúi szépségről. Ő a maga részéről sohasem vágyott rá, hogy szép fiatalember lehessen, nem mintha erre bármiféle esélye lett volna valaha is." Mrs. Drake Woodleigh Common-i házában Mindenszentek előestéjén halloween-partit rendeznek. Ez idő tájt a kisvárosban vendégeskedik az ismert krimi-írónő, Mrs. Ariadne Oliver is, aki szintén segédkezik Mrs. Drake-nek a gyerekzsúr előkészületeiben. A sürgés-forgás közben a tizenhárom éves Joyce Reynolds azzal henceg Mrs. Olivernek és a többi gyereknek, hogy régebben ő már szemtanúja volt egy igazi gyilkosságnak. A jelenlévők, kivétel nélkül, csak egyszerű szájhősködésnek tartják Joyce állítását, egészen addig, míg a zsúr végén holtan nem találják a kislányt. A könyvtárszobában valaki az almahorgászáshoz használt vödör vízbe fojtotta. Mrs. Oliver régi barátjához, a zseniális Hercule Poirot-hoz fordul segítségért.

Hercule Poirot kétségbeesett levelet kap Franciaországból. Szerzője, a dúsgazdag Paul Renauld attól retteg, hogy megölik, ezért arra kéri Poirot-t, hogy haladéktalanul utazzon hozzá - pénz és költségek nem számítanak. A magándetektív hű társával, Hastings kapitánnyal azonnal útnak is indul, ám mire megérkeznek, Renauld házát már ellepték a rendőrök: a tulajdonost ugyanis egy késsel hátba szúrták a golfpályán. Az éjszaka folyamán két férfi tört be a házba, ám a gyilkosság módja női elkövetőre vall... Időközben a helyszínre érkezik az arrogáns Giraud, a híres párizsi nyomozó is, aki alig leplezett ellenszenvvel viseltetik Poirot iránt. A belga és a francia között megkezdődik a verseny: melyikük oldja meg elsőnek az esetet. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy váratlanul egy második gyilkosság is történik... "Mon ami, két ember ritkán látja ugyanazt."

Milyenek is a magyarok? Kevés beszédű, magányos cowboyok és kocsmai hencegők. Lepedőakrobaták és sámlin reszkető Gedeon bácsik. Hátrafelé nyilazók és cekkerben bontott csirkét cipelők. Alkoholisták. Dehogy alkoholisták, csak megisszák a magukét. Folyton panaszkodók és forrófejűek. Pacalevők és pizzafalók. Asztalsarkon búsongók, akik párszor az asztalra csaptak, és beleremegett a történelem. Valamikor nagyon tudtak focizni, most nagyon tudnak rá emlékezni. Ha meg akartak halni, mindig lerántottak magukkal egy törököt is. Ez az útikönyv elkalauzol a földönkívüliek ismerős birodalmába, kiderül belőle, hol húzódik a belga-magyar határ, kitalálták-e a magyarok az ideális társadalmat, igaz-e, hogy minden magyar tud atombombát gyártani és lóháton állva hatos fogatot hajtani. Ha valaki a könyv olvastán nem tudja, sírjon vagy nevessen, nyugodtan tegye egyszerre mind a kettőt.

A Párizs és Croydon között közlekedő Prometheus utasszállító repülőgép hátsó utasterében, a kilencedik ülésen Hercule Poirot várja, hogy mihamarabb megérkezzenek, és véget érjen a szenvedése. Utastársai - két francia régész, egy csinos fodrászlány, egy fogorvos, két arisztokrata hölgy, egy orvos, egy középkorú francia nő, egy üzletember és egy krimiíró - könnyed beszélgetéssel ütik el az időt, míg az egyik utaskísérő észre nem veszi, hogy a francia hölgy gyanúsan mozdulatlan. Megpróbálja felébreszteni, de nem jár sikerrel. Dr. Bryantet hívja, aki megállapítja: a nő legalább fél órája halott, és egy szúrásnyom van a nyakán - valószínűleg darázscsípés okozta a halálát. Poirot azonban a holttest lábánál észrevesz egy furcsa tárgyat, egy fúvócsőből származó tűlövedéket - ezzel ölték meg nőt... És a híres detektív szintén a gyanúsítottak között van.

"Nem hiszem, hogy valaha is elfelejteném azt a percet, amikor megláttam Hercule Poirot-t. Persze később aztán megszoktam, de az első pillanatban nagyon meghökkentett, és azt hiszem, mindenki ugyanezt érezhette." Mit kereshet Poirot felügyelő, ez a híresen kényelem- és tisztaságszerető úriember egy régészeti ásatáson Irakban, ahol a mostoha körülmények aligha teszik kellemessé ott-tartózkodását. Természetesen egy gyilkosság tettesét kell lelepleznie. Nem ezzel a szándékkal érkezett ugyan, de ha már arra jár, nem okozhat nehézséget számára egy újabb rejtély megoldása. Az ásatáson dolgozók jól ismerik egymást, és természetesen el sem tudják képzelni, hogy a gyilkos közöttük lenne. Annál is inkább, mert az áldozat hosszú időn át kapott fenyegető leveleket egykor már halottnak hitt férjétől, így logikusnak tűnik, hogy ezt a jóformán mindenki számára ismeretlen személyt gyanúsítsák. Poirot azonban sohasem kedvelte az ilyen kézenfekvő magyarázatokat...