Helikon Kiadó strana 60 z 69

"A fiatalok semmit sem vesznek annyira zokon, mint amikor az idősebbek tanácsot akarnak adni nekik." Hercule Poirot megöregedett - tolószékben várja barátját, a hűséges Hastings kapitányt Styles St. Maryben, azon a helyen, ahová hajdan sebesült menekültként érkezett és derített fel sikeresen egy bűnügyet. Poirot meghökkentő történettel áll elő: a szállodában, ahol tartózkodnak, egy sorozatgyilkos is lakik, akinek az áldozata a vendégek egyike. Igen ám, de ez a gyilkosság még nem történt meg! Poirot szerint azonban hamarosan bekövetkezik, mert a leendő gyilkos, feltételezése alapján, összefüggésbe hozható öt korábbi bűnüggyel, melyek egyikében sem ő volt az elítélt. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a panzióban tartózkodik Hastings lánya, Judith is... Vajon sikerül-e megakadályozni az előre vetített gyilkosságot? A regény először az Agatha Christie halála előtti évben jelent meg.

Martyn Rady nem kisebb feladatra vállalkozik könyvében, mint a Habsburg dinasztia közel ezer éves történetének bemutatására. Szellemes, olvasmányos stílusban veszi sorra a Habsburg uralkodókat és a dinasztia nevezetesebb képviselőit. A könyv lapjain feltárul előttünk Európa utóbbi ezer évének történelme, a történelmi konfliktusok teremtette válaszutak, valamint a Habsburg királyok és császárok döntései, amelyek nem ritkán évszázadokra meghatározták alattvalóik életét. A mű egyik nagy erénye, hogy miközben átfogó képet nyújt erről az időszakról, olyan kevésbé ismert anekdotákat és érdekességeket is belesző a Habsburgok történetébe, amelyek közelebb hozzák és sok esetben esendő emberként mutatják be az uralkodókat. A szerző bevallott célja "rehabilitálni" a Habsburgok uralmát, és közel egy évezredet felölelő munkáját ezekkel a sorokkal zárja: "Több mint kilenc évszázad alatt a Habsburgok produkáltak tökfilkókat és álmodozókat, mágiával és szabadkőművességgel foglalkozó kontárokat, vallási fanatikusokat, népeik jóléte iránt elkötelezett uralkodókat, művészetek patronálóit és a tudomány támogatóit, nagy kastélyok és templomok építőit. Némelyik Habsburg a béke híve volt, míg mások meddő háborúkat indítottak. Ennek ellenére, a közép-európai politika egyre elkeserítőbb helyzetét látva, nehéz nem arra a konklúzióra jutni, hogy a magyar történésznek [Kosáry Domokosnak] igaza volt - egy Habsburggal sem jártak volna rosszabbul."

Miért tett úgy Agatha Christie egész karrierje során, mintha csak egyszerű "háztartásbeli" lenne, mikor ez nyilván nem igaz? Ahogy Lucy Worsley írja, "izgalmasan, pezsdítően modern" volt. Szörfözni járt Hawaiin, imádta a gyors autókat, és érdekelte az új tudomány: a pszichológia, amely komoly mentális krízisen segítette át. Akkor miért játszotta - minden ellenkező bizonyíték dacára - a szemérmes, gazdag századeleji úriasszony szerepét? 1890-ben született, egy olyan korban, amikor világos szabályok szabták meg, mit tehet és mit nem tehet egy nő. Lucy Worsley életrajza nem csak a világhírű bestselleríróról szól. Hanem olyasvalakiről, aki a származása és a neme jelentette akadályokat legyőzve elképesztően sikeres dolgozó nő lett. Lucy Worsley életrajza alapmű és rendkívül szórakoztató olvasmány. Személyes levelek és ritkán látott dokumentumok alapján mutatja meg, mennyire úttörő volt Agatha Christie - az a nő, aki tényleg megírta az egész huszadik századot. „Agatha rettentő vonzó lehetett. Önéletrajzában pontosan kilenc különböző férfit említ meg (illetve utal rájuk), akik megkérték a kezét tizenhét és huszonkét éves kora között, s két eljegyzés is lett belőle. Derűsen tárgyilagos, amikor a kérőiről mesél.” "Egy zseniális nő ír egy zseniális nőről: kihagyhatatlan." - Antonia Fraser Lucy Worsley, angol történész (sz. 1973), a Historic Royal Palaces alapítvány főkurátora, Agatha Christie mellett írt már nagysikerű könyvet Jane Austenről és Viktória királynőről, valamint történelmi műsorokat is vezet a BBC csatornáin.

Chimneys, ahol utoljára a herzoszlovák trónkövetelőt gyilkolták meg, ismét rejtélyes haláleset színhelye. Most sokkal kevésbé romantikus az ügy: a külügyminisztérium angyalarcú (és rossz nyelvek szerint angyali lustaságú) hivatalnoka egy reggel nem ébred fel. Ágya mellett vizespohár és altatószeres üvegcse. A következtetés egyértelmű, öngyilkosság történt. Batyu Brent, Lord Caterham leánya és Bill Eversleigh, akit a külügyminisztérium alkalmaz, de csak dísznek, akkor kezdenek nyomozni, amikor egy másik fiatalember is meghal. Az ő halálát nehéz lenne öngyilkosságnak álcázni, mert lelőtték. Utolsó szavai "a Hét Számlap". De micsoda is a Hét Számlap? Titkos társaság London közepén? És milyen nagyszabású gaztettre készülnek, ha ilyen olcsó nekik az emberélet? Batyu és Bill segítségére nem más siet, mint Battle főfelügyelő, a faarcú és pengeagyú Scotland Yard-i detektív.

„Az az átkozott Kék vonat! - kiáltotta Lenox. - A vonatok olyan könyörtelenek, nem, Monsieur Poirot? Gyilkosságok történnek, emberek halnak meg, de a vonat csak megy tovább. Összevissza beszélek, de tudja, mire gondolok. - Igen, tudom. Az élet olyan, mint egy vonat, mademoiselle. Megy tovább. És jó is, hogy így van.” Amikor a gazdagok és szépek kedvence, a Kék Vonat befut Nizzába, a kalauz megpróbálja felébreszteni Ruth Ketteringet. Ám azzal szembesül, hogy a vagyonos amerikai örökösnő immár örök álomba szenderült - mi több, brutálisan meggyilkolták! Az ékszerei is mind eltűntek, köztük a legendás orosz rubin, a Tüzes szív is.

A külügyminisztériumban dolgozó Henry Hailsham-Brown felesége, Clarissa alig köszön el a golfklubba tartó szállóvendégeitől, mikor váratlanul betoppan Henry volt nejének újdonsült férje, a kábítószeres Oliver Costello. Homályos célzásokat tesz arra, hogy visszavinné Henry lányát, a tinédzser Pippát az anyjához. Clarissa nehezen tudja csak távozásra bírni a kéretlen betolakodót, mikor megékezik a férje a hivatalból, és elújságolja, hogy vidéki kúriájuk egy titkos kormányközi találkozó helyszíne lesz, ahol este maga a miniszterelnök fog tárgyalni a rejtélyes "Mr. Jonesszal". Megkéri Clarissát, hogy készítsen szendvicseket a prominens vendégeknek, amíg ő kirohan a pár mérföldre lévő kis repülőtérre Mr. Jonesért. Amikor Henry távozta után Clarissa visszamegy a nappaliba, a földön egy hullát talál! Távolabbról közeledő léptek zaja hallatszik, a kis társaság érkezik vissza a golfklubból...

Mi ez a könyv? A könyv a "Dear Sugar", vagyis "Kedves Cukor" című rovatban megjelent szövegekből válogat. Ezek jelentős része eredetileg a TheRumpus.net oldalon jelent meg, mások viszont ebben a kötetben olvashatóak először. A könyvben szereplő levelek névtelenül jutottak el Cukorhoz a Rumpuson keresztül, vagy közvetlenül a saját postájában landoltak. A legtöbben azok közül, akik hozzám fordultak, nem tudták, hogy Cheryl Strayed vagyok, és hasonlóképpen én sem tudtam volna őket beazonosítani a leveleik alapján. Ez a könyv tehát idegenek közti bensőséges párbeszédeket tartalmaz. Milyen típusú levelekre válaszoltál? Voltak, amelyek a szerelemről szóltak, mások a gyászról és a veszteségről, vagy a pénzről, családi problémákról. Elég szubjektív kritériumok alapján döntöttem arról, hogy végül mit válogassak be a rovatba: alapvetően bármire kész voltam válaszolni, amennyiben kellőképpen érdekesnek találtam, kihívást jelentett a számomra, vagy egyszerűen csak megérintett.

"Egyesek tévképzetével ellentétben őt természetesen képtelen lettem volna megölni. Tudják, szerettem. Szerelem volt első látásra, utolsó látásra, örökkön-örökké tartó látásra." "A Lolita bizonyos értelemben túlságosan nagy regény. Úgy zúdul rá az olvasóra, mint valami kábítószer, amely erősebb, mint bármelyik, amit eddig felfedeztek vagy létrehoztak... A Lolita kegyetlen könyv a kegyetlenségről." Martin Amis írta ezt Nabokov leghíresebb regényéről: egyike annak a számos - vagy inkább számtalan jelentős írónak -, akikre nemcsak a Lolita, hanem az egész nabokovi életmű óriási hatással volt. A Lolita, melyet annak idején meg sem akartak jelentetni merészen szexuális tartalmas miatt (s mert a regénybeli elbeszélő egy helyenként rokonszenvesnek tetsző pedofil), ma már igazi klasszikus, sőt minden idők egyik leghíresebb regénye. Két kiváló film is készült belőle (Stanley Kubrick, illetve Adrian Lyne rendezésében), és könyvtárnyi tanulmányt írtak róla: a tudós kutatók a szerző szinte minden egyes mondatát elemezték és értelmezték már. Lolita, a "nimfácska", a világirodalom egyik legtragikusabb és legrejtélyesebb hőse: amit tudunk róla, azt csak Humbert Humberttől tudjuk, a mű aberrált és kifinomult szadista elbeszélőjétől - s talán éppen ezért vált ki annyi különféle érzést a különböző olvasókból. Amihez persze a könyv bámulatos nyelvi és gondolati gazdagsága is hozzájárul - a Lolita a szó szoros értelmében "kiolvashatatlan" könyv, amely mindig újabb és újabb szépségeit mutatja meg, ha próbálunk a mélyére hatolni. A Helikon Kiadó sorozatában Nabokov híres regényei mellett egy-egy interjút is közlünk - számos olyan gondolat, mondat, frappáns megfogalmazás szerepel ezekben, melyek segítenek a művek és a nabokovi esztétikai világ megértésében.

Íme 365 sistergő, friss, eleven, ropogósan vidám vagy maróan szomorú sztori. Vigyázat, a történetek fokozott mértékben tartalmaznak valóságot és abszurd humort! A bölcseket agyonverik, ugye? Esznek-e szőlőt a kannibálok? Ki tetoválja ki a halakat? Kit üssön el az önvezető autó? Mi lesz, ha kibombáznak a házamból? Hogyan találkozik Örkény és a DJ? Mi lesz, ha haza akarok menni a lövészárokból? Mi a program a Félpár Kesztyűk Éjszakáján és mit tegyünk a beszélő csirkecombokkal? Mi a baj az olvasó medvékkel, az adófizetőkkel és az illegális könyvtermesztőkkel? Az igazi férfi szilikon-izmokkal csábít? Az igazi nőt visszahozzák az UFÓk? Hogyan készítsünk piranhalevest magyarosan? Hófehérke evett-e mérgezett hamburgert? Mire képesít az OKJ-s Betyár- és Útonállóképző? Mit keres egy róka a véres alsógatyóban? Hol gyerek beszél, hol nyugdíjas, hol hentes, hol Mikes Kelemen, hol temetkezési vállalkozó, hol kockázatkezelő, hol kidobóember, hol egy német tanárnő, aki nem németet tanít... Hétköznapi őrületek a legváltozatosabb módokon elbeszélve. Íme 365 szavakból szőtt videoklip: az olvasó vagányul szörfözhet országokon, évszázadokon, bolygókon keresztül. A végtelenbe, és tovább!

„OLVASÓ, ez a könyv szeretne őszinte lenni. Egy ember írta, kinek tudása szerény és véges. Nem akar mást ez a könyv, mint mind a megszámlálhatatlan könyvek, melyek a régmúlt és félmúlt időben beszélni akartak az ember sorsáról a világban. Szeretné elmondani egy ember, hogyan kell lakni, enni, inni, aludni, betegnek lenni és egészségesnek maradni, szeretni és unatkozni, készülni a halálra és megbékélni az élettel.” Olyasféle ez a könyv, mint a régi füves könyvek, amelyek egyszerű példákkal akartak felelni a kérdésekre, mit is kell tenni, ha valakinek a szíve fáj, vagy elhagyta Isten. Nem eszmékről és hősökről beszél, hanem arról, aminek köze van az emberhez. Írója tanulva akarja tanítani embertársait, tanulva a régiektől, a könyvekből, azokon keresztül az emberi szívből, az égi jelekből. Elemi ismereteket kíván közvetíteni ez emberi élet alapigazságait illetően. Márai Sándor 1943-ban írott művét Epiktétosznak, kedves Marcus Aureliusának, Montaigne-nak és valamennyi sztoikusnak ajánlja, akiktől a hatalomról, a jókedvről, a félelemmentes életről tanult. A Füves könyv a Helikon Kiadó gondozásában egy új sorozat részeként jelenik meg, melyben Márai életbölcsességeit olvashatjuk. A sorozat köteteit Kő Boldizsár csodálatos illusztrációi díszítik.

"Nincs a világon kiegyensúlyozottabb, mint az ég; az ég alatt szinte semmi kiegyensúlyozottabb, mint az emberi test; e testben pedig semmi sem kiegyensúlyozottabb, mint a szellem. Tehát a kiegyensúlyozott dolgok révén újul meg a szellemben lakozó életerő." Milyen tanácsokat adhat a reneszánsz kori Firenzében egy orvosi képzésben is részesült újplatonikus filozófus, teológus, asztrológus a barátainak, hogy megőrizzék egészségüket, sokáig éljenek, és életerejüket még az ég ajándékaival is fokozni tudják? Marsilio Ficino hatalmas tudását Platón és az újplatonikus filozófusok görögből latinra történő fordításából szerezte, mely az alapját képezte egy új szellemi irányzatnak, a "természeti mágiának". Ficino Három könyv az életről című műve, melyet 1474 és 1489 között írt, nem az egyetlen volt az orvosi "életmód-tanácsadó" könyvek műfajában, ám szellemesen szórakoztató stílusa, filozófiai háttere és asztrológiai-mágikus megközelítése két évszázadra az egyik legnépszerűbb, több mint 30 kiadást megért olvasmánnyá tették Európa-szerte. A magyarul először napvilágot látó kötet érdekessége, hogy Ficino művének számos asztrológiai, mágikus utalást is tartalmazó III. könyvét - mely miatt eretnekséggel vádolták meg -, Mátyás királyunknak ajánlotta.

"Manapság az elrontott gyerekkor és a komplexusok hozzák össze a fiúkat meg a lányokat." Hercule Poirot pontos és precíz titkárnője egy nap három hibát is vét egy levélben. Miss Lemon bevallja, hogy nővérének gondjai vonják el a figyelmét: egy diákszállóban, amit történetesen a nővére vezet, mostanában egyre-másra tűnnek el a dolgok: fél pár cipő, ajakrúzs, selyemsál, bórsavpor, ócska flanel nadrág, de egy sztetoszkóp és egy gyémántgyűrű is. Poirot érdeklődését felkelti a különös eset, ezért elmegy a diákszállóra előadást tartani a detektívmunkáról - és közben természetesen elbeszélget a fiatalokkal is. Poirot látogatása hamar meghozza a gyümölcsét, mert a tettes - aki csak részben felelős az eltűnt tárgyakért - önként jelentkezik, hogy jóvátegye vétkeit. Az ügy szerencsés lezárását azonban egy gyilkosság akadályozza meg. Innentől felgyorsulnak az események, és a csip-csup tolvajlás hirtelen véresen komoly bűnüggyé duzzad.

"A lejtős, hínárral borított part csupa mozgás. Emberi alakok nyüzsögnek rajta. A majdnem egészen a mocskos partig elnyúló erdőből bukkannak elő, és mennek a víz, a zöld, mérgezett víz felé, nem félnek tőle, nem haboznak, nem érzik a bűzét, nem szédülnek, nem kételkednek, nem érintik bele a lábukat, hanem egyszerűen belegázolnak, egyik a másik után - és egyre mélyebbre merülnek benne, derékig, mellig, nyakig, úszni meg sem próbálnak, és semmi nem mutatja, hogy lennének fájdalmaik, pedig a zöld folyadéknak már legelső érintésre marnia kell a bőrüket. Végül teljesen elborítja őket a víz, eltűnnek benne... Egyik a másik után..." A nem túl távoli jövőben járunk, az egykoron hatalmas Oroszhon már csak halovány árnyéka egykori önmagának. A főváros és a fellázadt régiók közötti polgárháborút követően az ország romokban hever, a távkommunikáció és -közlekedés lehetőségei minimálisra szűkültek, a túlélők többsége vonatállomásoknál kiépített erődökben meghúzódva folytat mindennapos küzdelmet a tömegpusztító fegyverek toxikus utóhatásaival. A "Széthullás" után Moszkóviára zsugorodott birodalom keleti határa a Volga mentén húzódik; az immáron hajózhatatlan, mérgező vizű folyó egyetlen megmaradt (és ezáltal kiemelt stratégiai fontossággal bíró) hídját ez egykori jaroszlavli abroncsgyár helyén létesített Poszt vigyázza. Mi lehet vajon a másik oldalon? - pontosan senki sem tudja. A kínzó kérdés Jegort, a Poszt parancsnokának tizenhét éves mostohafiát sem hagyja nyugodni. A reménytelen szerelemtől és zenészi ambícióktól fűtött rebellis kamaszt egyre jobban vonzza a halálos ködbe burkolózó vasúti híd, amely talán a kiutat jelentheti számára a helyőrség szürke féléletéből. Dmitry Glukhovsky legújabb könyve a Metró-trilógia világát kitágító posztapokaliptikus kalandregény, mely ugyanakkor egy égetően aktuális kérdést is tartogat olvasójának: milyen hosszú távú, talán jóvátehetetlen károkat okoz korunk egyre erősödő pszichológiai hadviselése; az az új, gyilkos erejű propaganda, amely a világ egy részén már elfoglalta az igazi politika helyét?

"A hatóságok nyilván úgy látták biztosítottnak a rendszerhű és kifinomult magyar fiatalok nyugalmát, ha az első magyarországi Motörhead koncertet a Czabán Samu térre tolják ki a Volán SC sporttelepére, ahol az illetékes szerveknek van idejük és lehetőségük beavatkozni, amennyiben innen indulna ki a létező szocializmus alapját és felépítményét fenyegető lázadás." Para-Kovács Imre: Gyorsabb lettél a fénynél (Motörhead: Ace of Spades) 21 szerzőt (írót, költőt, műfordítót stb.) kértünk fel, olyanokat, akikről feltételeztük, valamilyen viszonyban vannak a metállal, hogy ugyan írják már meg, pontosan milyenben. Küldhettek bármit (novellát, tárcát, vallomást, emlékiratot, lemezkritikát, esszét, tanulmányt, naplót, koncertriportot vagy amit akartak), csak próza legyen és a metálról szóljon. Ennek megfelelően e kötet meglehetősen sokszínű lett, és a 70-es évektől egészen napjainkig végigköveti a műfaj útját. Szóval ez a könyv a metálzene egy lehetséges története. Egy speciálisan magyar és irodalmi szemszögből. Cserna-Szabó András

Háromra benn kell lennem az intézetben - gondolta; ám olyan valószínűtlennek tűnt ez, mintha háromra Afrikában kellene lennie. Mereven nézte a szemközti mulató plakátját, egy cilinderes zsonglőrt, aki színes golyókat dobált a levegőbe. Meddig várjak még - gondolta türelmetlenül, bosszúsan. - Most már igazán jöhetne. Úgy tetszett, nagyon régen vár már itt - negyvenhét éve, gondolta futólag. Ebben a pillanatban, megint csak kalap nélkül, kilépett az idegen nő a hotel ajtaján, egyenesen feléje ment lassú léptekkel, egyenletes járással, megállt előtte, s mosoly, szívélyesség, egyáltalán, a rokonszenv minden jele nélkül nézett reá - ahogy arra tekintünk, akit már nagyon régen ismerünk, akiről mindent tudunk, s akivel olyan meghittségben élünk, hogy fölösleges és értelmetlen is lenne, ha külön jelekkel biztosítjuk bizalmunkról és az összetartozásról. - Venez - mondta hangsúly nélkül. Egymás mellett lépdelve mentek be a hotelbe..." "Őrizni valamit a rabság egy neme, s ő már nem őrzött semmit, se személyt, se tárgyat, se titkot..." Askenasi Viktor Henrik, az általános filológia és összehasonlító nyelvészet párizsi tanára fellázad a társadalmi szokások kötöttségei és az azokat betartató ellenőrzési mechanizmusok ellen. Elhagyja a családját és a munkáját, majd mind jobban a társas életet, végül Párizst is. Pihenni indul néhány hétre egy görög szigetre, ám tervezett nyaralása csupán következménye annak az útra kelésnek, amellyel házasságából lépett ki. Sőt, az orosz táncosnővel folytatott viszonya is csak következménye egy mindinkább tudatosuló kérdésnek, melyre feleletet vár. Még ha felesége, Anna és különösképp szeretője, Eliz közelebb segíthetik is a válaszhoz, Askenasi egyre világosabban látja, hogy azt egyedül kell megtalálnia, senkire nem háríthatja át a felelősséget. Számára nemcsak a válaszadás, hanem már belső késztetésének puszta megfogalmazása, megválaszolható formába öntése is feladat. Bengi László

„…a vallásos ember mindig arra törekszik, hogy szent univerzumban éljen, következésképpen egész élményvilága másmilyen, mint a vallásos érzés nélküli emberé, azé az emberé, aki deszakralizált világban él.” Szent és profán - örök és mulandó - vallásos és vallástalan - transzcendens és materiális - tradicionális és modern: ezek a kulcsszavai a neves vallástörténész, Mircea Eliade egyik legismertebb művének. A történelem folyamán az ember egyre jobban eltávolodott az égtől, és egyre közelebb került a földhöz, egyre inkább kiszakadt a szent terekből és a megszentelt, ciklikus időből, melyben a rítusok folytak, hogy individuális szabadságát a végletekig fokozza. De vajon képesek vagyunk-e a misztikumtól teljesen megfosztva, az egzisztenciális lét rideg, ritmustalan világában élni, megszabadulva az őseink életét átitató szent és vallásos paradigmától, viselkedési mintáktól, melyek tartalmukban már nem, de formájukban még mindig fellelhetők a profán ember egyéni és társadalmi szokásaiban?