Helikon Kiadó strana 61 z 115

A Homály visszatér volt az első változat, amelyet J. R. R. Tolkien A Gyűrű szövetsége címének szánt. Ez a kötet kezdi el A Gyűrűk Ura keletkezésének históriáját az első papírra vetett szavaktól egymást követő változatokon át egészen Moriáig. Megtudjuk, hogy Bilbó varázsgyűrűje hogyan alakul át a Sötét Úr uralkodó gyűrűjévé; látjuk, amikor tökéletesen váratlanul egy Fekete Lovas bukkan fel a Megyében. Bríben, a Pajkos Póniban találkozunk Kótogival, a hobbittal, aki facipőben jár és vezetője lesz a többi hobbitnak Elrond házáig és tovább; kilessük, mikor lesz belőle Vándor, azaz Aragorn. Megismerjük Bilbó fiát, Bingót és a barátait, akikből sok-sok névcsere után a kötet végére Frodó és útitársai lesznek.

"A forgatásnál Falk a szokásosnál is aprólékosabb volt. Chambers felidézte, hogy egy örökkévalóságig tartott annak a jelenetnek a felvétele, amikor a hadnagy a Redondo Beach-i nyaralókomplexumnál történt öngyilkosságnál helyszínel. Az óceán közelében, éjszaka filmeztünk - mesélte. - Rettenetesen hideg volt. A felvételeket tíz nap alatt kellett volna elkészíteni, de 16 napba telt - a doktort játszó George Hamilton szerint azért, mert Falk egy maximalista. Egyetlen hét csúszás? Peter Falknak ez csak bemelegítésnek számított." A Columbo vitathatatlanul minden idők legnépszerűbb és legkarakteresebb bűnügyi tévésorozata volt - noha a főcím után két perccel már minden néző tudta, hogy ki a gyilkos. A harmincöt évet élt széria hatvankilenc epizódja nézők tízmillióit szegezte a képernyők elé, és hivatalosan soha nem állították le, csak csendesen eltették láb alól. Méghozzá kétszer is. De ki volt a tettes? A temperamentumos főszereplő, aki inkább mozifilmekben kamatoztatta volna tehetségét? Vagy a költségvetésre kényes filmstúdió, ahol megelégelték a sztár követeléseit? Netán a tévécsatorna, amely fiatalosabb és divatosabb műsorra vágyott? David Koenig nem csupán a fenti kérdéseknek ered nyomába, de forgatásról forgatásra, epizódról epizódra végigköveti a sorozat történetét a Steven Spielberg rendezte első résztől kezdve egészen a 2000-es években bemutatott utolsó filmekig, amelyek fölött már teljes egészében Peter Falk gyakorolta az ellenőrzést. A szerző alapos nyomozómunkát végez, és kötetéből minden kiderül a hadnagy sosem látható feleségéről, a letargikus Kutyáról, a gyűrött ballonkabátról és a szakadt Peugeot-ról. Megszólalnak a sorozat szereplői, írói, producerei és rendezői, ott lehetünk a parázs hangulatú sztoriértekezleteken és a sokszor feszültségekkel terhes forgatásokon. Koenig korabeli gyártási naplók, feljegyzések és interjúk alapján beavat minket a forgatókönyvírás, a zenei szerkesztés, a helyszínkeresés és a stúdiófelvételek kulisszatitkaiba, és bemutatja a legfontosabb szereplőket, akik az évtizedek során részt vállaltak e klasszikus, felejthetetlen sorozat megalkotásában.

"A történelmi Magyarország 325 411 km2-nyi területén 1910-ben 20 886 487 ember élt. Ha ebből leszámítjuk a belső ügyeinek intézésében csaknem teljes önállóságot élvező Horvát-Szlavónia területét és népességét, 282 870 km2-t és 18 264 533 főnyi lakost kapunk. Ezt a még mindig tekintélyes nagyságú népességet többféle tényező (elsősorban a vagyon és a foglalkozás, továbbá a származás és hagyományok, vallás és nemzetiség stb.) osztotta-tagolta egymásnak alá-, fölé- vagy mellérendelt társadalmi osztályokká és rétegekké." Bár a Horthy-rendszer immár több mint két emberöltő óta a múlté, emlékezete és megítélése napjainkban is élénk viták tárgya. Vannak, akik a tényekre fittyet hányva még ma is fasiszta diktatúrának tartják, míg mások idealizálják, és a parlamentáris demokráciákkal rokonítják. A Helikon Kiadó ezért határozott úgy, hogy Romsics Ignác életműsorozatát a neves történész Horthy-korszakkal foglalkozó fontosabb írásainak kötetbe gyűjtésével és együttes újrakiadásukkal indítja útjára. Jóllehet a válogatás időben első (1982) és utolsó tanulmányának (2016) megjelenése között harmincnégy év telt el, azokat olyan mérvű gondolati azonosság köti össze, hogy egy-két apró - minden esetben jelzett - módosítástól eltekintve nemcsak a szerző újabb, hanem régebbi, pályája kezdetén írt tanulmányait is változtatás nélkül közöljük. Bízunk benne, hogy az az elfogulatlan, távolságtartó és tényszerű megközelítésmód, amely Romsics minden munkájához hasonlóan ezeket az írásait is jellemzi, sokakat fog hozzásegíteni a Trianon utáni negyedszázad eredményeinek és kudarcainak, fény- és árnyoldalainak fel- és megismeréséhez.

XIV. Lajostól John F. Kennedyig és Houdinitől Einsteinig A sebészet lebilincselő története nagy emberek műtétein keresztül... Arnold van de Laar sebészorvos - saját élményeire és tapasztalataira is támaszkodva - 28 híres műtét leírásával mutatja be a sebészet történetét. A Kés alatt című kötet lenyűgöző és felejthetetlen betekintést nyújt az orvostudomány fejlődésébe egy 17. századi amszterdami férfi történetétől kezdve, aki elkeseredésében kivágta saját húgyhólyagjából az ott képződött követ, egészen Bob Marley nagylábujjának halált okozó betegségéig. Mi történik egy műtét alatt? Hogyan reagál az emberi test veszedelmes baktériumok vagy a rák támadására, kés vagy golyó által okozott sérülésre? Mivel a medicina fejlődése folyamatosan feszegeti a gyógyítás lehetőségeinek határait, a szerző is felteszi a kérdést: hol vannak a sebészet korlátai? A Kés alatt egyszerre sziporkázó kultúrtörténeti áttekintés és anatómiai bevezető mindannyiunk számára: olvasása során megismerkedünk a vérontással járó, érzéstelenítés nélküli amputációk, kasztrálások és műtétek sötét évszázadaitól a mai steril, csúcstechnikás műtőkig ívelő fejlődéssel.

Az igazat megvallva, nem nagyon lelkesedtem a gödrökért. Az eljárást durvának és kezdetlegesnek találtam, méltatlannak egy nagy ipari nemzethez. Amikor a kemencék mellett döntöttem, tudatosan a korszerűbb megoldást választottam. A Mesterségem a halál Robert Merle legnépszerűbb és egyben legfelkavaróbb regénye. Egy náci gyilkos története, akiről maga a szerző, húsz évvel a regény megírása után, 1972-ben így írt: "Mindazt, amit Rudolf tett, nem gonoszságból cselekedte, hanem a kategorikus imperatívusz nevében, a vezér iránti hűségből, a parancsoknak engedelmeskedve, az állam iránti tiszteletből. Röviden: kötelességtudó emberként: és személye éppen emiatt iszonyatos."

"Nem akarom, hogy izgasson bármi is. Ha izgatnak a dolgok, akkor csak rosszabb lesz, akkor csak még valami miatt kell aggódnom. Nem annyira fájdalmas, ha nem izgat semmi." Bret Easton Ellis, a kortárs amerikai próza egyik legjelentősebb szerzője mindössze huszonegy éves volt, amikor 1985-ben megjelent első könyve, a Nullánál is kevesebb. A regény szinte azonnal kultikussá vált, 1987-ben filmet is forgattak belőle. Szereplői dúsgazdag Los Angeles-i családok gyerekei, akik gond- és céltalanul tengődnek hedonizmus és nihilizmus határvidékén - unatkozó fiatalok, akiknek mindennapjai a semmitmondó fecsegés, az egymást érő bulik, a drogok és az érzelmek nélküli szex jegyében telnek. A Nullánál is kevesebb megrázó, változatlanul aktuális bemutatása az érzelmi kiüresedés kollektív drámájának - és már felsejlenek benne mindazon (ön)pusztító indulatok, melyeket a szerző későbbi brutális remekművében, az Amerikai psychóban enged majd igazán szabadjára.

"Manapság nem divat örülni a karácsonynak és a családi életnek." "CHRISTIE-T KARÁCSONYRA!" Ó, nem üzleti fogás ez (vagy nem csak az), hanem kis irodalomtörténeti adalék: így hirdette az angol kiadója évtizedeken keresztül Agatha Christie új könyvét. És mivel az írónő számára a karácsony különösen fontos volt, ő maga, a krimi királynője akart minden évben egy új könyvvel boldog ünnepeket kívánni az olvasóinak. Christie jó pár regényében és elbeszélésében a karácsonyi ünnepek hangulata, hagyományai, szokásai szolgáltatják a hátteret a bűnügyi rejtélyhez. Hercule Poirot például vidéken tölti az ünnepeket, és egyik reggel holttestet talál a hóban. Egy hullát, amely aztán eltűnik... Majd szintén Poirot, majdnem negyven évvel később megint egy vidéki kúriában karácsonyozik, ahol a herceg ellopott rubinját kell megkeresnie. Egy keserű történet következik ezután: egy gyűlölködő család emlékezetes leírása. A szeretet ünnepén a családfőt holtan találják, és a jelenlevők közül senki sem sajnálja. Végül azért Miss Marple is felbukkan. Egy vidéki szállodában gyilkosság történik az ünnepek alatt, és csak a csavaros eszű vénkisasszony lát át a gonosztevő mesterkedésén.

A pusztai farkas mellett Hesse legismertebb műve a Sziddhártha. A végső harmónia megtalálásáig vezető úton kísérjük végig az ifjú Sziddhártha életét, fényen és sötétségen, boldogságon és kétségbeesésen, tudatlanságon és bölcsességen át.

„…a vallásos ember mindig arra törekszik, hogy szent univerzumban éljen, következésképpen egész élményvilága másmilyen, mint a vallásos érzés nélküli emberé, azé az emberé, aki deszakralizált világban él.” Szent és profán - örök és mulandó - vallásos és vallástalan - transzcendens és materiális - tradicionális és modern: ezek a kulcsszavai a neves vallástörténész, Mircea Eliade egyik legismertebb művének. A történelem folyamán az ember egyre jobban eltávolodott az égtől, és egyre közelebb került a földhöz, egyre inkább kiszakadt a szent terekből és a megszentelt, ciklikus időből, melyben a rítusok folytak, hogy individuális szabadságát a végletekig fokozza. De vajon képesek vagyunk-e a misztikumtól teljesen megfosztva, az egzisztenciális lét rideg, ritmustalan világában élni, megszabadulva az őseink életét átitató szent és vallásos paradigmától, viselkedési mintáktól, melyek tartalmukban már nem, de formájukban még mindig fellelhetők a profán ember egyéni és társadalmi szokásaiban?

„Ekkor említették nekem életemben először a rosszhírű Innsmouth-t. Egy ilyen eldugott városka, amely minden újabb kiadású térképről és útikönyvből hiányzik, egyébként is felkeltette volna az érdeklődésemet, ám a furcsa tartózkodás, ahogy a jegyárus beszélt róla, kimondottan kíváncsivá tett.” Noha életében elkerülték a jelentősebb sikerek, Howard Phillips Lovecraftot (1890-1937) napjainkban már a modern horror műfajának egyik legnagyobb hatású alkotójaként tartja számon a tágabb irodalmi köztudat, műveit világszerte kultikus rajongás övezi. Neve elválaszthatatlanul összefonódott az általa megálmodott „Cthulhu-mítosz”-szal - ezzel a megannyi rémtörténetből felépülő, visszatérő elemekkel („Necronomicon”, „Cthulhu”, „Arkham” - ezek ma már a popkultúra bejáratott hívószavai) megszilárdított sötét szöveguniverzummal, amelynek alapzatát az ismeretlentől való ősi félelem szolgáltatja; annak iszonytató gyanúja, hogy az emberiség csupán jelentéktelen mellékszerepet játszik a modern világ díszletei mögött rejtőző kozmikus entitások mellett. A Helikon Zsebkönyvek második Lovecraft-válogatásában három hosszabb novellán (Cthulhu hívása, Árnyék Innsmouth fölött, A dolog a küszöbön) keresztül kaphatunk betekintést a „Cthulhu-mítosz” lebilincselő izgalmaiba.

„A lezüllés, a lealacsonyodás tulajdonképpen az az életmód, ami annak jut ki, aki elutasította, hogy az legyen, aminek lennie kell. Nem hal el benne az igazi lénye, csupán vádló árny, kísértet lesz belőle, amely szüntelenül érezteti vele, hogy mennyivel hitványabb életet él, mint amilyen élnie kellett volna. A lezüllött ember - életben maradt öngyilkos.” Ortega hatása és későbbi tiltása különösen látványos volt a tömegember fogalmának esetében: Ortega elsősorban morálfilozófiai kategóriaként határozza meg ezt az embertípust, s azzal jellemzi, hogy az csak jogokat ismer, kötelezettséget nem, ráadásul "öntelt úrfiként" viselkedik, amikor gondtalan életét természetesnek veszi, saját magát pedig tökéletesnek tartja. E felfogás következményei katasztrofálisak lesznek - jövendölte a spanyol filozófus. Jóslatai sajnos helytállónak bizonyultak.

A XX. (vagy akár - most már - a XXI.) század apokaliptikus megpróbáltatásainak ismeretében erős késztetést érezhet az olvasó, hogy megvalósult jóslatokként tekintsen Dosztojevszkij írásaira; és különösen igaznak látszik ez a szerző politikával és baljós előérzetekkel leginkább átitatott művére, az 1872-ben megjelent Ördögökre. Csupa gyötrődő, vívódó, kisszerű életének magasabb rendű értelmet kereső lélek a regény szereplője: nyughatatlan lakói egy átlagos orosz kisvárosnak, melyet egyre jobban behálóznak a nihilista-anarchista eszmék és csoportosulások. A szövevényes konspirációk középpontjában Dosztojevszkij egyik legtalányosabb regényalakja, Nyikolaj Sztavrogin áll - az erkölcsi megfontolások nélküli "új embertípus" megszemélyesítője, aki a környezetében szunnyadó végzetes ideákat felerősítve mozgásba lendíti a végül tragédiába torkolló eseményeket. Az Oroszországot megszállt ördögök elszabadulnak, s kísértetiesen felsejlenek az emberiség eljövendő jótevői, akik az egyetemes boldogságért cserébe több millió levágott fejet követelnek... Az Ördögök a csalóka eszmék, hangzatos jelszavak és hősi pózok álcájában megjelenő gonoszság máig érvényes feltárása - megrendítő művészi látomás a hagyományos értékektől elszakadt modern emberről, aki oly könnyen válhat gyilkos ideológiák eszközévé.

„Bepillantottam a végtelenség határai mögé, és lerántottam a démonokat a csillagok közül… Kötőféket vetettem az árnyakra, amelyek világról világra sietnek, hogy halált és őrületet hintsenek szerteszét…” Howard Phillips Lovecraft (1890-1937) a nagy elődök (elsősorban Edgar Allen Poe és Ambrose Bierce) nyomdokain haladva összetéveszthetetlen stílust, hovatovább mítoszt teremtett - a „kozmikus rettenet” irodalmát, melyben az emberi élet iránt totálisan közömbös természetfeletti erők felbukkanása egész modern civilizációnk-történelmünk létjogosultságát kérdőjelezi meg. Lovecraft életműve az egyedülálló rémtörténetek kimeríthetetlen bőségszaruja: számottevő hatással volt napjaink legnépszerűbb fantasy-horror szerzőire (Clive Barkertől Neil Gaimanen át egészen Stephen Kingig), világszerte kultikus rajongással övezett műveit évről évre filmek, képregények, valamint video- és társasjátékok légiója dolgozza fel. Válogatásunk Lovecraft tizenegy rövidebb-hosszabb elbeszélését idézi meg; az angolszász horrorirodalom mára megkerülhetetlen klasszikusainak számító történeteket, valamint a szerző néhány kevésbé ismert, ám nem kevésbé vérfagyasztó és elgondolkodtató írását.

"Az, hogy komolyan vesszük az életet, nem jelenti azt, hogy egész életünket meditációban kell eltöltenünk, mintha a Himalája hegyei között vagy a régvolt Tibetben élnénk. A modern világban dolgoznunk kell, meg kell keresnünk a kenyerünket, de nem szabad belebonyolódnunk egy "tíz perc múlva öt óra, rohannom kell"-létbe, ahol semmiféle elképzelésünk sincs az élet mélyebb értelméről. Az a feladatunk, hogy egyensúlyt találjunk, ráleljünk a középútra, és főleg ne hajszoljuk túl magunkat, hanem tanuljuk meg egyre jobban leegyszerűsíteni az életünket. A mai életben a boldogság kulcsa az egyszerűség." Szögyal Rinpocse nyugaton élő tibeti buddhista tanító és mester összefoglaló munkája a haldoklásról és a halálról szóló tradicionális tibeti tanokat magyarázza el és veti egybe a modern világ halálkutatásaival. A meditáció nagy mestere a Tibeti Halottaskönyv tanításait kiegészítve olyan átfogó képet ad életről és halálról, melyet a Nyugat eddig csak homályosan ismert. Szögyal Rinpocse az ősi hagyomány egyszerű, mégis hatásos gyakorlatait mutatja be, amelyeket bárki bármilyen vallási háttérrel elvégezhet, hogy értelmet adjon életének, segítse a haldoklókat, és maga is felkészüljön a halálra. A tibeti hagyomány tanítása szerint a halál nagy lehetőség a megvilágosodásra. A halált követő folyamatban rejtett lényegünkkel találkozunk - ha erre felkészülünk, és végig tudjuk követni a folyamatot, akkor nagy lehetőség nyílik meg előttünk. A halál az élet része. Ha nem veszünk tudomást róla, azzal még nem kerüljük el. A halálfolyamat - a tibeti buddhista hagyomány szerint - minden pillanatban zajlik, és az alvás ideje alatt akár naponta teljes egészében végigkísérhetjük azt, ami a fizikai testünk elhagyásakor történni fog. A halálfolyamatnak és az azt követő időszaknak teljesen logikus magyarázata van, melyet megérthetünk, ha megismerjük és megtapasztaljuk tudatunk alapvető természetét. Fontos tudni, hogy semmi olyan nem fog történni velünk, ami ne történne meg most is. Ennek megértése és a legbenső lényegiségünkkel való azonosulás révén tudatosak lehetünk életünkben, halálunkban, halál utáni állapotunkban és az újraszületések során. Ez igazán boldoggá teszi életünket és halálunkat, és így más emberek halálfolyamatában is hasznosak lehetünk. Teljesen gyakorlati szempontból ennek a szemléletnek a kialakításáról szól ez a könyv. A különböző tudatállapotok, bardók megismerése egyszersmind a megvilágosodás felé vezető út is, hiszen saját magunk, tudatállapotaink megismeréséről van szó, és főleg annak a mindent magába foglaló tudatnak a természetéről, mely életeink során mindig velünk van. A megvilágosodás útja és a boldogság nem választható külön, hiszen a végső boldogság maga a megvilágosodás. A könyv útmutatásai váljanak minden érzőlény javára és boldogságára.

,,Másnap délben már előjöhettek a húsraktárból. Az amerikaiak és az őrök fölött az eget feketére festette a korom. A nap dühös, apró gombostűfejjé zsugorodott. Drezda: akár a Hold. Kövek, ásványok. Semmi egyéb. A kövek szinte izzottak. A környéken mindenki meghalt. Így megy ez." Lehet, hogy Az ötös számú vágóhíd a világirodalom egyik legnagyszerűbb háborúellenes regénye. Mármint, hogy talán volna még más - vagy sok? - ilyen nagyszerű háborúellenes regény. De Vonnegut esetében ez az ,,egyik" mégis falsul hangzik. Mert tényleg, senki sem volt és lesz olyan, mint, ő, aki 2007. április 11-én meghalt, és mindig meg fog halni ugyanakkor - már ha egyszerre létezik múlt, jelen és jövő, mint a főhőse, Billy Pilgrim számára -, de a könyvei valahogy egy szemernyit sem avulnak. És akárhányszor olvassuk őket, mindig rácsodálkozunk nemcsak Vonnegut káprázatos ötletességére, hanem szkeptikus-bölcs humanizmusára is. Szóval ez a Billy Pilgrim, aki ugyanakkor született, mint Vonnegut, átéli Drezda bombázását... és kicsit meghibban tőle. Plusz belegabalyodik az időbe. Ráadásul még a tralfamadoriak is elviszik a bolygójukra, hogy az állatkertjükben nézegessék a furcsa lényt...

"Minden állat egyenlő, de néhány állat egyenlőbb a többinél." E szállóigévé vált mondat nagyjából össze is foglalja George Orwell 1945-ben megjelent kisregényének lényegét. Az 1984 mellett kétségkívül az Állatfarm az angol író legismertebb és legnagyobb hatású műve, amely szintén a totális diktatúrák működési mechanizmusát mutatja be - nem véletlen, hogy Magyarországon mindkét regény évtizedeken át csak szamizdat kiadásban volt olvasható. A két mű közötti legfőbb különbség az, hogy míg az 1984 egy elképzelt - igencsak ijesztő - jövő krónikája, az Állatfarm a múlt, konkrétan a szovjet forradalom és a sztálini diktatúra kiépülésének allegóriája. A parodisztikus történet hőseiben könnyen felismerhetők a legjelentősebb szovjet politikusok (Lenin, Sztálin és Trockij), illetve a különböző állatok által szimbolizált szervezetek vagy társadalmi rétegek. George Orwell klasszikus művét most új fordításban kínáljuk olvasóinknak.