Helikon Kiadó strana 54 z 69
vydavateľstvo
Rém hangosan és irtó közel
Ha netán az ember egy lángoló felhőkarcolóból kényszerül kiugrani, nem árt, ha aznap a madáreledeles trikóját viseli, mert akkor a madarak rászállnak, és a levegőben tartják. Ugyancsak életet menthet az olyan toronyház, amely képes liftként a földbe süllyedni, hogy még akkor is épségben le lehessen jutni a legfelső emeletéről, ha nekirepül egy utasszállító. Ha pedig mégis bekövetkezne a legrosszabb, hasznos lehet egy speciális csatornarendszer, amely a párnákból egy hatalmas víztározóba vezetné a könnyeket, mert akkor a rádióban beolvasott vízállás alapján mindenki tudná, hányan sírták álomba magukat bánatukban.
Talán nem véletlen, hogy ilyen egyszerre mesébe illő és baljóslatú találmányokról ábrándozik Oskar Schell, a Rém hangosan és irtó közel kilencéves főszereplője, aki a 2001. szeptember 11-i terrortámadásban veszítette el imádott édesapját. De mi mást tehetne egy szülőjének hiányával küszködő, fékezhetetlen fantáziájú kisfiú? Nos, például nagyszabású nyomozásba kezdhet: mert miután Oskar apja holmijai között egy "Black" feliratú borítékra bukkan, benne egy kulccsal, elhatározza, hogy felkeresi New York összes Black családnevű lakóját, és kideríti, miféle titkot őriz a kulcshoz tartozó zár.
Coco a Ritzben
Jó néhány könyv született már Coco Chanelről - arról a kényes és máig sem teljesen tisztázott témáról azonban mindig is kevesebb szó esett, hogy a németek megszállta Franciaországban milyen szerepet töltött be. Arról tehát, hogy egy a náci államapparátushoz tartozó férfi szeretője volt, és az Ellenállás tagjaiból szerveződött Francia Belső Erők letartóztatta és kihallgatta őt hazaárulás vádjával. Az egy újságíró éles szemével és egy regényíró lelkével megalkotott, hiánypótló Coco a Ritzben ebbe az időszakba repíti el az olvasót. A megtörtént eseményekből kiinduló, szerteágazó kutatásokon alapuló, de hátramaradt levelek, feljegyzések, napló vagy kihallgatási jegyzőkönyv híján mégis fikciós mű fő kérdése: kollaboráns volt-e Coco? Gioia Diliberto virtuóz karakterrajza egy női lélek rejtelmeibe, egy személyiség labilitásába enged betekintést. Magával ragadó történetében nyomon követhetjük, mi lehetett a motivációja a női divatot forradalmasító Chanel opportunizmusról árulkodó döntéseinek a II. világháború rémjáró szakában, és ezek a döntések aztán milyen hatással voltak környezetére, világhírű művészbarátaira.
Mélyvíz
"A love story soha nem a teljes történet."
Victor Van Allen higgadtan, a barátai számára felfoghatatlan nyugalommal fogadja el felesége cseppet sem titkolt kilengéseit. Melinda nyilvánosan kezd ki férfiakkal, akiket még a házukba is meghív, és férjével mit sem törődve marasztalja őket éjszakára. A rendkívül intelligens férj látszólag hozzászokott a helyzethez, és egy külön világot alakított ki magának a ház másik felében.
De egyszer csak az asszony egyik korábbi szeretőjét meggyilkolják. Vic - hogy a felesége szeretőit elriassza - azt kezdi terjeszteni, hogy ő volt a tettes. A makulátlan jellemű, a környezetében nagy tiszteletnek örvendő férfinak ezt nem hiszik el, de a gyanú egyre több emberben feltámad, amikor Melinda egy újabb szeretője is meghal...
A regény legújabb filmfeldolgozása igazi sztárparádé: Adrian Lyne rendezte, a főszerepet pedig Ben Affleck alakítja.
Salvador Dalí titkos élete
"Csak egyetlen embert nyúznak meg elevenen ebben a könyvben, és az én leszek. Nem szadizmusból vagy mazochizmusból teszem, hanem narcizmusból" - jelenti ki Salvador Dalí e könyv egyik fejezetében, és hinnünk kell neki, mert a XX. század egyik meghatározó művésze e zavarba ejtően őszinte önéletrajzi művének szinte minden lapján lényének és művészetének egyediségét és fontosságát hangsúlyozza.
A szürrealizmust nem is annyira betetőző, mint inkább bevégző, illetve meghaladó Dalí maga is úgy látta, hogy két legfőbb tulajdonsága - őrültsége és zsenialitása - egy tőről fakad, ezért gondolta azt, hogy muszáj "mindennap kicsivel őrültebbnek lennie", zsenialitását - és szerénységét - pedig legjobban az a kijelentése érzékelteti, mely szerint egyetlen képe többet ér, mint Picasso egész életműve.
Ha ezzel nem is ért egyet mindenki, az vitathatatlan, hogy a festészeten és szobrászaton kívül filmezéssel, ékszerkészítéssel, irodalommal - ráadásul paranoia-kritikával is - foglalkozó Dalí nemcsak a képzőművészetet, hanem az önreklámozás művészetét is forradalmasította.
Corpus Hermeticum - Helikon Zsebkönyvek 125.
A Corpus Hermeticum egy feltehetően tudatosan szerkesztett válogatás, egy szöveggyűjtemény Hermész Triszmegisztosz tanításaiból, amely tizenhét görög nyelvű hermetikus dialógust tartalmaz. A kötetben a teológiai témájú értekezések mellett a kozmológiával és az embernek a világban elfoglalt helyével foglalkozó szövegeket egyaránt megtaláljuk, melyek a hermészi tanítások, a hermetikus filozófia megismeréséhez segítik hozzá az olvasót. A híres platonikus filozófus, Marsilio Ficino 14. századi latin fordításának köszönhetően a mű példátlanul sikeres lett, és nagy hatást gyakorolt a humanista gondolkodók jó részére, akik úgy vélték, hogy a hermetikus irodalommal a régóta elfeledett, hieroglifákba vésett egyiptomi bölcsességet ismerhették meg, ami valójában az isteni tudás letéteményese.
Lacná kniha Kalotaszeg (-90%)
"Erdély furcsa zuga Európának; meglehetősen eldugott, nehezen hozzáférhető hely. A régi vándorló népek által könnyen barangolható, nyitott alföldektől zordon hegyfalakkal elválasztott és körülvett magas fekvésű katlan. De talán éppen ez a furcsa eldugottsága, erődítésszerűsége okozta, hogy visszaálmodható ősidők óta ismerték és lakták emberek. De nem a belsejét, nem a tágasabb völgyeket és hullámos mezőségeket, hanem a katlan széleit, a kerítő havas és erdős hegyek lankáit és közvetlen közelében levő folyók völgyeit: keleti részén az Olt középfolyása és a háromszéki havasok közé eső területet, és nyugaton a mai Érchegységet és a Maros-Aranyos-Szamos vonal, meg a Megyesi és Bihari hegylánc közötti dombvidéket." De mi történt ezen a vidéken az évszázadok során? És mitől oly különleges Kalotaszeg e különleges régión belül? Kós Károly művelődéstörténeti munkája teljesen egyéni bemutatás: történelemkönyv, nép- és földrajz, politika- és helytörténet. És egy kicsit magántörténelem is. Illusztrált magántörténelem.
"Kalotaszeg eredetileg a Vlegyásza lábánál elterülő azt a kicsiny háromszögletű földterületet jelenti, melyet a Bánffyhunyad alatt összeömlő Körös és Kalota vizei fognak be. Tágasabb értelemben - és ma így értelmezzük mi és így maga a kalotaszegi nép is -, Kolozsvár megyének ezt a területét, mely a kolozsvár-nagyváradi vasútvonal, illetőleg országút közén és két oldala mentén Kolozsvártól egészen Csucsáig terül el, és amelyet délen a Gyulai-havasok északi, nyugaton a Vlegyásza-havas és a Meszes-hegylánc keleti lába foglalnak be. Ehhez az egységes, eléggé zárt és kelet-nyugati húzódású területhez délfelé vékony nyúlványban csatlakozik még néhány falu a gyalu-járai út mentén egészen Alsó-Járáig, melyeket néprajzilag szintén Kalotaszeghez kell számítanunk." (Kós Károly)
Vypredané
1,25 €
12,50 €
dostupné aj ako:
A sittafordi rejtély
"Soha életemben nem éreztem ilyen hideget - mondta halkan maga elé. - Szegény papa, hogy bírtad ezt a világháborúban? Ennél semmi sem lehet rosszabb."
Szokatlanul kemény tél köszönt Sittafordra. A kitartó hóesés Sittaford Lakot is elvágja a külvilágtól, így Mrs. Willett és vendégei az ötórai tea után asztaltáncoltatásba kezdenek. A komor, unalmas téli estébe egy kis izgalmat vivő szeánsz felfokozott hangulatban indul... és az asztal megmozdul. A hat részvevő a T R E V betűket olvassa ki a kopogásból. A szellemvilág Trevelyan kapitányról, Sittaford Lak jelenleg máshol tartózkodó tulajdonosáról hoz üzenetet: H A L O T T! Síri csönd borul a társaságra, de az asztal ismét inogni és kopogni kezd: G Y I L K O S S Á G! Burnaby őrnagy, bár katonaember létére nem hisz az egészben, és a hölgyek sem akarják elengedni ebben a zord időben, mégis elindul Hazelmoorba, hogy utánajárjon, vajon történt-e valami a barátjával...
Zelenszkij smink nélkül
Akárhogyan alakul is az orosz-ukrán háború, az már biztos, hogy Volodimir Zelenszkij, az ukrán elnök ezeknek a baljós, új időknek jelentős alakjaként kerül be a történelemkönyvekbe. Köszönhetően annak, hogy amikor még szinte az egész világ az oroszok gyors győzelmére s persze Zelenszkij menekülésére számított, ő Kijevben maradt, neki nem "fuvar" kellett, hanem "lőszer", és az ukránok honvédő háborújának élére állt.
Szerhij Rudenko könyve az első róla szóló életrajz (s bizonnyal sok más könyv fogja követni): a szerző harmincnyolc fejezetben meséli el Zelenszkij életútjának legfontosabb állomásait Krivij Rih-i gyerekkorától kezdve a háborúig. Az utolsó epizódokat Rudenko óvóhelyen írta, miközben az oroszok bomba- és rakétatámadásokat intéztek Ukrajna ellen.
Egy olyan emberről szól ez a könyv, aki színészi karrierrel a háta mögött, minden politikai tapasztalat nélkül lett egy nagy ország elnöke 2019-ben, azzal győzve meg a választókat, hogy véget vet a mindent behálózó korrupciónak Ukrajnában, s egyúttal elhozza a békét. Az első cél megvalósításához vagy kevés volt az ideje, vagy ő sem tudott kikeveredni a korrupciónak abból a hálójából, amely oly sok mindent tönkretett már Ukrajnában az elmúlt évtizedekben, a második cél, a béke pedig hiú ábrándnak bizonyult - bár aligha Zelenszkij hibája, hogy Putyin semmiképp nem akart eltűrni egy olyan független Ukrajnát, amely nem az ő érdekeit szolgálja.
Néhány hónappal ezelőtt még úgy tűnt, Zelenszkij egy újabb nem túl sikeres és nem túl népszerű elnök - s aztán a háborúval minden megváltozott: most nemcsak az ukránok, hanem az egész világ figyel minden egyes szavára...
Holtak vallatója - Nagy-Britannia eleghíresebb törvényszéki kórboncnokának emlékei - avagy élet a halál közben
Dr. Richard Shepherd, a nagyszerű igazságügyi patológus több mint 23000 boncolást végzett. A maga módján detektív, furcsa, gyakran megmagyarázhatatlannak látszó halálesetek rejtélyeit kell megoldania...
Az igazságot kutatva sorozatgyilkosokat buktatott le, természeti katasztrófák következményeit vizsgálta, "tökéletes gyilkosságokról" rántotta le a leplet, szokatlan vagy valószínűtlen balesetek körülményeit derítette fel. Az általa szolgáltatott bizonyítékok gyilkosokat juttattak rács mögé, ártatlanok szabadságát adták vissza, kézenfekvőnek tűnő megoldási kísérleteket döntöttek romba. Tette mindezt nem kis személyes áldozatok árán.
A Holtak vallatója nem pusztán a számára legtöbb vívódást okozó holttestekről és esetekről szóló beszámolók gyűjteménye; azt is bemutatja, milyen egy élet, amelynek minden pillanatában jelen van a halál.
Az igazi
"Vagy visszajön hozzám ez az ember, belülről és egészen, tartózkodás és szégyenérzet nélkül, vagy én megyek el tőle. Vagy van valamilyen titka, melyet én nem ismerek, s akkor kiásom ezt a titkot, ha kell, kikaparom tíz körmömmel, a föld alól is, mint a kutyák az elásott csontot, mint az őrült szerelmesek elhalt kedvesük tetemét, vagy megbuktam, és félre kell állnom. Ezt így nem csinálom tovább. Mondom, elhatároztam, hogy meghódítom a férjem."
"Az olvasó azt hihetné, hogy ugyanannak a történetnek a színét és a visszáját kapja a regényben, azért, hogy eldönthesse, melyik félnek van igaza. Azért, hogy állást foglalhasson a konfliktusban. De Márai ravaszabbul irányítja a kettős történetet. A kettő nem ugyanannak a megfordítása, hanem egymás kiegészítője, az első részben felbukkanó titok csak a másodikban kerül megfejtésre. A harmadik személy, aki olyan sok regényben és drámában a valódi mozgatója a cselekménynek, itt egy egészen váratlan dimenzióba viszi át a regény súlypontját."
Szávai János
A nevem Piros
"...az embereket csakis a gazdagság, a hatalom és a mesébe illő szerelmi történetek érdeklik."
Minél nagyobb és színesebb egy város, annál több zuga van, ahol bűneinket rejtegethetjük, s minél többen lakják, annál több esélyed van arra, hogy bűnöddel elkeveredj benne. Egy város okosságát nem tudósai, könyvtárai, miniátorai, kalligráfusai és medreszéi, hanem a sötét utcákon, évezredek folyamán alattomos módon elkövetett gyilkosságok mérik. Semmi kétségem afelől, hogy eszerint Isztambul a világ legeszesebb városa.
A 2006-ban Nobel-díjjal kitüntetett, isztambuli születésű és ma is Isztambulban élő Orhan Pamuk (1952-) a kortárs török irodalom legismertebb, világszerte nagy népszerűségnek örvendő alakja. Eredetileg építészmérnöknek készült, de végül újságírás szakon szerzett diplomát 1977-ben. Műveit több mint 40 nyelvre fordították le, és regényeivel nemcsak hazájában, de több nyugat-európai országban - többek között Angliában, Franciaországban, Németországban és Olaszországban - is jelentős irodalmi díjakat nyert el. Pamukot, akit a The Guardian beválasztott a 21. század huszonegy legjelentősebb írója közé, az Egyesült Államokban is jól ismerik, a 2004-ben angolul is megjelent Hó című regényét a The New York Times az év tíz legjobb könyve közé sorolta. Az író műveiben posztmodern stílusban mutatja be az Európa és Ázsia, a hagyományok és a modernitás között választásra kényszerülő Törökországot.
Egy gyilkosság ördögien összekuszált szálai, egy évtizedek óta emésztő szerelem tüze és a művészet mindent felülíró ereje szövődik egybe ebben a magával ragadó történetben. A nevem Piros meséjét a 16. századi Isztambul csillogó pompája mögött megbújó sötét intrikák mozgatják.
A szultán titkos megbízást ad birodalma legkiválóbb miniatúrakészítőinek: az uralkodó dicsőségét hirdető könyvet kell készíteniük, amely a korabeli európai festészet stílusjegyeit viseli magán. Csakhogy az iszlám tiltja az ember- és állatábrázolást, a feladat tehát nemcsak izgalmas, hanem rendkívül veszélyes is. Amikor a könyvön dolgozó miniátorok egyikének nyoma vész, a kötet valódi céljairól mit sem sejtők körében kitör a pánik. A megoldást - avagy a gyilkost eláruló bűnjelet - a félig kész rajzok rejtik. A nevem Piros történelmi tablót, krimit, szerelmes elbeszélést és filozofikus elmélkedést vegyítő története kaleidoszkópszerűen rendezi újabb és újabb formákba a művészet, a vallás, a szerelem, a szexualitás és a hatalom össze-összekapcsolódó darabjait.
A négyek szíve
Én mégis gyűlölöm Sztálint - Staube kiitta a konyakját -, következetlen volt, puhány, nem volt mersze határozni a legfontosabb kérdésekben, az értelmiség és a parasztság szövetségét játszotta ki a proletariátus ellen... szarházi, kibaszott egy szarházi! Az a legundorítóbb, amikor egy zseniális ember képtelen jól sáfárkodni a tehetségével. A Vörös Hadsereg lefejezése a harmincas évek elején a legnagyobb jótétemény lett volna, de 37-ben és 40-ben a legnagyobb bűn volt! Az elhájasodott parasztság likvidálása, a parasztgazdaságok kirablása, a kolhoztized bevezetése mind-mind zseniális lépés, nagyszerű, de...
Egy féllábú veterán, aki átélte Leningrád blokádját (vagy mégse?), egy szexterápiát gyakorló országos bajnok sportlövőnő, egy sztahanovista funkcionárius és egy kisfiú (akinek nemzedéke talán még "megmentheti Oroszországot"): ők a négyek. A négyek terveznek és szerveznek valamit, valami fontos, talányos és titkos, talán megváltó tettre készülnek. Ennek érdekében gyilkolnak, kínoznak, őket kínozzák, az emberi lelemény legvégső határait feszegető kegyetlenséggel. Gyötrelmek és kínok árán haladnak a cél felé, és jutnak el a távoli... hová is?
Vlagyimir Szorokin regénye a szovjethatalom alatt született, annak a végnapjaiban. Talán annak a totális diktatúrának akarta megadni a kegyelemdöfést.
Hová juthat el az ember erőszakkal és kegyetlenséggel?
A kérdés nyitott. És félő, hogy a válasz napjainkban fog megérkezni.
Malevil
A fickó, aki kifogta Violát, annak rendje-módja szerint kioldotta a farhámszíjakat és a hasló bal oldali szíját, de mert jobboldalt összevissza bogozott zsineget talált szíj helyett, nem győzte tovább türelemmel, és elővette a kését.
- Ezt megelőzően pedig leütötte hátulról Peyssou-t - mondtam elcsukló hangon.
Akkor vettem észre, hogy Menou, Meyssonnier és Momo ott áll körülöttünk, és hallgatja, amit beszélünk. Mind engem figyeltek. Thomas is, de ő a távolból, fél térden állva. A másikkal Peyssou-t támogatta.
- Még csak ez kellett! - sóhajtotta Menou, riadt pillantást vetve maga köré, miközben karon ragadta és óvón magához vonta Momót.
Csend támadt. Éreztem, félelem környékez, de egyben kis híján nevethetnékem támadt. Egyedül Isten a megmondhatója, milyen buzgón, milyen szerelmetes vággyal, konok akarással fohászkodtunk mind hozzá a lelkünk mélyén, hogy legyenek más túlélők is rajtunk kívül. Hát most megtudtuk: vannak!
Robert Merle 1972-ben megjelent regénye az ismeretlen okból váratlanul kirobbanó, az emberi civilizációt szinte teljesen elpusztító atomháború utáni világba visz el minket. A szerző egy kis közösség, a katasztrófát egy középkori francia várkastély - Malevil - vastag falú, mély pincéjében átvészelő maroknyi túlélő történetét meséli el. A modern technikai eszközök áram híján használhatatlanná válnak, s az újrakezdéshez legfeljebb a középkori kézműveskészségek szolgálhatnak alapul. Merle hőseinek azonban a világégés okozta gyakorlati nehézségeken kívül meg kell küzdeniük a környéken felbukkanó fosztogató bandákkal is, amelyek ismét pusztulással fenyegetik az éppen csak újrakezdődő emberi együttműködést.
Bajnokok reggelije
"Ez a könyv ajándék magamnak az ötvenedik születésnapomra" - írta Vonnegut. Szép ajándék, hiszen főhőse, a szerző oly sok könyvében szereplő, végtelenül ötletes, ám sikertelen sci-fi-író, Kilgore Trout most egyszeriben világhírűvé válik, sőt megkapja a Nobel-díjat.
A szerző számos egyéb könyvének alakja vendégszerepel a regényben, amely valósággal kvintesszenciája Vonnegut gondolatainak: fő kérdése, mint oly sokszor, most is az, hogy mennyiben van az embernek szabad akarata - avagy csupán biológiai gépezetek volnánk?
A történetmondó
Dave Grohl önéletrajza megkapóan őszinte és rendkívül inspiráló olvasmány, egy világhírű zenész közvetlen hangú beszámolója karrierjéről és magánéletéről. A nagy rock and roll sztorikon túl meglepő módon Grohl komolyabb, önelemző arcát is megmutatja, szívszorító őszinteséggel mesél félelmeiről, fájdalmairól, veszteségeiről. Élete legfontosabb pillanatait felvillantva ismerhetjük meg egy megszállott zeneőrült történetét, aki az amerikai álmot valóra váltva baráti kapcsolatba került hőseivel, de még elnökökkel is, miközben füstös kocsmák színpadairól indulva ő maga is stadionkoncertek bálványává vált.
Tibeti könyv életről és halálról
"Az, hogy komolyan vesszük az életet, nem jelenti azt, hogy egész életünket meditációban kell eltöltenünk, mintha a Himalája hegyei között vagy a régvolt Tibetben élnénk. A modern világban dolgoznunk kell, meg kell keresnünk a kenyerünket, de nem szabad belebonyolódnunk egy "tíz perc múlva öt óra, rohannom kell"-létbe, ahol semmiféle elképzelésünk sincs az élet mélyebb értelméről. Az a feladatunk, hogy egyensúlyt találjunk, ráleljünk a középútra, és főleg ne hajszoljuk túl magunkat, hanem tanuljuk meg egyre jobban leegyszerűsíteni az életünket. A mai életben a boldogság kulcsa az egyszerűség."
Szögyal Rinpocse nyugaton élő tibeti buddhista tanító és mester összefoglaló munkája a haldoklásról és a halálról szóló tradicionális tibeti tanokat magyarázza el és veti egybe a modern világ halálkutatásaival. A meditáció nagy mestere a Tibeti Halottaskönyv tanításait kiegészítve olyan átfogó képet ad életről és halálról, melyet a Nyugat eddig csak homályosan ismert. Szögyal Rinpocse az ősi hagyomány egyszerű, mégis hatásos gyakorlatait mutatja be, amelyeket bárki bármilyen vallási háttérrel elvégezhet, hogy értelmet adjon életének, segítse a haldoklókat, és maga is felkészüljön a halálra.
A tibeti hagyomány tanítása szerint a halál nagy lehetőség a megvilágosodásra. A halált követő folyamatban rejtett lényegünkkel találkozunk - ha erre felkészülünk, és végig tudjuk követni a folyamatot, akkor nagy lehetőség nyílik meg előttünk. A halál az élet része. Ha nem veszünk tudomást róla, azzal még nem kerüljük el. A halálfolyamat - a tibeti buddhista hagyomány szerint - minden pillanatban zajlik, és az alvás ideje alatt akár naponta teljes egészében végigkísérhetjük azt, ami a fizikai testünk elhagyásakor történni fog. A halálfolyamatnak és az azt követő időszaknak teljesen logikus magyarázata van, melyet megérthetünk, ha megismerjük és megtapasztaljuk tudatunk alapvető természetét.
Fontos tudni, hogy semmi olyan nem fog történni velünk, ami ne történne meg most is.
Ennek megértése és a legbenső lényegiségünkkel való azonosulás révén tudatosak lehetünk életünkben, halálunkban, halál utáni állapotunkban és az újraszületések során. Ez igazán boldoggá teszi életünket és halálunkat, és így más emberek halálfolyamatában is hasznosak lehetünk.
Teljesen gyakorlati szempontból ennek a szemléletnek a kialakításáról szól ez a könyv. A különböző tudatállapotok, bardók megismerése egyszersmind a megvilágosodás felé vezető út is, hiszen saját magunk, tudatállapotaink megismeréséről van szó, és főleg annak a mindent magába foglaló tudatnak a természetéről, mely életeink során mindig velünk van. A megvilágosodás útja és a boldogság nem választható külön, hiszen a végső boldogság maga a megvilágosodás.
A könyv útmutatásai váljanak minden érzőlény javára és boldogságára.