Helikon Kiadó strana 53 z 115

Constantinopolis? Bizánc? Sztambul? Kelet nyugati világvárosa, vagy a nyugati civilizáció keleti csücskének fővárosa. Eleinte egyszerű görög gyarmat, kikötőhely, kereskedelmi raktár, azután egy Rómát helyettesíteni hivatott keleti Róma; majd egy új, keleti birodalom székvárosa és egy keleti vallás és kultúra centruma, melyből egy világrengés után ismét más, újabb, keletibb vallás és kultúra fővárosává épült. Évszázadokon át a nagypolitika ütközőpontjában áll, művészeti sajátosságai egyszerre mutatnak európai és ázsiai gyökerekre, arról nem is beszélve, hogy a város története két emberöltőn keresztül meghatározta Magyarország történetét is. A Sztambul Kós Károly egyik legérdekesebb munkája, mely jószerivel az ismeretlenség ködéből lép elő: a páratlan művelődéstörténeti kuriózum majd száz évvel ezelőtt jelent meg egyszer a Konstantinápolyi Magyar Tudományos Intézet gondozásában.

Berzeviczei és kakaslomniczi Berzeviczy Albert (Berzevice, 1853. június 7. - Budapest, 1936. március 22.) magyar politikus, történetíró, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, vallás- és közoktatásügyi miniszter, képviselőházi elnök. Politikai pályafutásán kívül jelentős a kultúra és a tudomány terén kifejtett működése. 1923 és 1936 között a Kisfaludy Társaság elnöke, 1932-től haláláig pedig a Magyar Pen Club elnöke, a bécsi és a berlini tudományos akadémia, valamint a nápolyi Academia Postiana levelező tagja volt. Összesen 48 kiadvány szerzője és 3 társszerzője. Háborús naplója kivételes kordokumentum, mely a napi belpolitikai események mögött felsejlő nagyhatalmi politikai játszmák története is. Berzeviczy beszámol a hátország háború alatti mindennapjairól is. Leírja, hogy már 1914 augusztusában felborult a vasúti menetrend, és szeptemberre megteltek a pályaudvarok a frontokról visszatérő sebesültekkel. 1915 áprilisában pedig, amikor Bécsbe látogatott, azzal szembesült, hogy a császárvárosban bevezették a kenyérjegyeket, amivel Budapesten addig még nem találkozott. A következő év őszén nagy fájdalommal járt számára - akárcsak a többi falubélinek -, hogy a berzevicei templom harangjait ágyúöntés céljából levették és elszállították, neki pedig csak hosszas közbenjárás után sikerült a legnagyobbat megmentenie. Berzeviczy háború alatti lelkiállapota türközi a magyar társadalom viszonyát a konfliktushoz. Az oroszok ellen a Kossuth-nótát énekelve hadba vonuló katonák láttán még elérzékenyült, könnybe lábadt a szeme, és bizakodva tekintett a jövőbe. Az elhúzódó harcok, a nélkülözés és az óriási veszteségek azonban később csak fokozták a kiábrándultságát és a békevágyát. Felismerte, hogy ez az első olyan háború az emberiség történetében, amelyben nem a katonák száma és egyéni bátorsága, hanem a hadseregek mögött álló anyagi erő fogja eldönteni a konfliktus kimenetelét. Berzeviczy naplófeljegyzéseinek nagyjából kétharmadát az 1914-1916 közötti események leírása teszi ki, ám viszonylagos töredékessége ellenére naplója további része is rendkívül érdekes. A közelgő katasztrófát érzékelve egyre pesszimistábbá vált, és aggodalommal töltötték el az 1917 utáni belpolitikai események fejleményei is: sem az Esterházy- sem pedig a harmadik Wekerle-kormányt nem tartotta alkalmasnak arra, hogy az országot kivezesse a nehéz helyzetből, a választójog - szerinte - radikális reformját pedig ellenezte. Mivel az írást a világháború befejeztével sem hagyta abba, ezért képet kaphatunk arról, hogy miként élte meg a polgári demokratikus forradalom, majd az 1919 augusztusa és novembere között hatalmon lévő Friedrich-kormány időszakát, 1920 tavaszán pedig Horthy kormányzóvá választását. „Ebben a nagy háborúban az ember eltűnődni kénytelen afölött, hogy tulajdonképpen mi értéke van az igazságnak vagy inkább, hogy létezik-e emberi dolgokban általában abszolút igazság? Látjuk, hogy ma milliók ontják vérüket a legellentétesebb igazságokért, s látjuk, hogy ki a becsületes és okos ember - mert hiszen lehetetlen, hogy az ellenséges külföldiek ne volnának -, ki igaznak tart olyan dolgokat, amelyek ellen a mi lelkünk föllázad, és hazugnak, álnoknak, gonosznak tart sok olyat, aminek igazságáért, becsületes és helyes voltáért mi életünket tesszük kockára! Szomorú bizonyossággal kell koncentrálnunk, hogy az egész világon a mi igazságunknak sokkal kevesebb híve van, mint annak, amit ellenségeink tartanak igaznak!"

A szeretet és együttérzés magunknak és másoknak is hasznos. Ha szeretettel fordulunk másokhoz, elménk és szívünk megnyílik a békességre. A békesség tágabb közösségünkre való kiterjesztésével egységet, harmóniát és együttműködést teremthetünk magunk körül. A békesség további kiterjesztése a nemzetekre, majd a világra kölcsönös bizalmat, megbecsülést, őszinte kommunikációt, végül sikeres összefogást eredményez a világ problémáinak megoldása érdekében. Minden lehetséges, ha megtanuljuk, hogyan terjesszük ki szeretetünket. E megvilágító erejű és tanulságos kézikönyvben Őszentsége, a Dalai Láma - a Nobel-békedíj tulajdonosa - ésszerű mindennapi irányelveket ad arra vonatkozólag, hogyan alakíthatjuk át önközpontú energiánkat kifelé irányuló együttérzéssé. A tibeti kolostorokban több mint ezer évvel ezelőtt meghonosodott gyakorlatokból és eljárásokból merítve bemutat egy hét lépésből álló, önmagát irányító programot, amelynek segítségével szívünket és tudatunkat megnyithatjuk a korlátlan szeretet megtapasztalása felé, amely minden kapcsolatot átformál az életünkben - s egyre közelebb vezet a bölcsességhez és a megvilágosodáshoz.

A kínai történelem egyik legizgalmasabb és legmozgalmasabb időszakába kalauzol a jelen kötetben olvasható három ókori kínai hadtudományi klasszikus. A politikaelméleti, filozófiai vagy akár pszichológiai műveknek is tekinthető alkotásokból nemcsak háborúról és békéről, jó és rossz kormányzásról, erényről és gonoszságról tanítanak, hanem a konfliktuskezelés és érdekérvényesítés útvesztőiben is eligazítanak. A háború művészete az elmúlt kétezer év legnagyobb hatású hadtudományi műve Kínában és egész Kelet-Ázsiában. Szerzője, a Kr. e. 6-5. században élt hadvezér, Szun-ce a hagyományos értelemben vett hadi ügyek mellett a versenyhelyzetekben alkalmazandó taktikával és stratégiával is foglalkozik, tanításait pedig a mai napig az élet legkülönbözőbb területein alkalmazzák. A Vu Csinek tulajdonított A hadviselés szabályai a katonai irányítás és a civil kormányzás kérdéseit járja körül, míg a kötet harmadik szövege, A tábornagy metódusa a csatatéri taktika helyett a szervezésre, az igazgatásra és a fegyelemre helyezi a hangsúlyt. Szun-ce és társai felfedik Kína felemelkedésének titkát, amely a világ megértéséhez is közelebb viszi a mai kor emberét. A Helikon Zsebkönyvek az egyetemes művelődéstörténet legfontosabb és legnépszerűbb műveit teszi elérhetővé kedvező áron. A szépirodalmi címek mellett olyan könyvek jelennek meg a sorozatban, amelyek a történelem, a filozófia, a bölcselet, a pszichológia klasszikusainak számítanak.

Sőtér bácsi, a magyar úrhajós, léggyé változott egyetemi tanár, körözés alatt álló harminc deka parizer -ezek mind szerepelnek Fehér Béla „rövidnadrágos novelláiban", azaz egyperceseiben. A szerző holkirobbanó, hol fanyar humorral tálalt mini szatírái, abszurdjai vagy éppen e-mailváltásai a kispróza örkényi,és 21. századi eszköztárát használva mutatják be a társadalom zavarodottságát, erkölcsi kisiklásait, azértékrend relativitását. A Tengeralattjáró Révfülöpön olyan világról tudósít, amelyben bármi megtörténhet.A Kossuthkifli szerzőjének vadonatúj kötete.

„Hogyan? Az ember csupán Isten melléfogása volna? Vagy Isten csupán az ember melléfogása?" Nem sokkal elméje elborulása előtt összegezte tanítását és gondolatait az örök bálványokról a 19. század jelentős filozófusa egyik utolsó művében, a Bálványok alkonyában. Friedrich Wilhelm Nietzsche német klasszika-filológus és gondolkodó művei nagy hatással voltak a 20. század filozófusaira és egész történelmére, személyisége mégis mindig vitatott lesz. Indulatos, egyszer pengeéles és pontos, másszor homályos szövegeit ma is rengetegen olvassák, a szövegek frissességükből semmit sem vesztettek. Nietzschét olvasni, kalapáccsal filozofálni mindig izgalmas kaland marad. A Helikon Zsebkönyvek az egyetemes művelődéstörténet legfontosabb és legnépszerűbb műveit teszi elérhetővé kedvező áron. A szépirodalmi címek mellett olyan könyvek jelennek meg a sorozatban, amelyek a történelem, a filozófia, a bölcselet, a pszichológia klasszikusainak számítanak.

Rüya eltűnt. Galip, az isztambuli ügyvéd magánnyomozásba kezd, hogy felkutassa feleségét. Vajon aszépséges nő Celâlnál bujkál, akinek hírnevét Galip irigyli? Ha így van, miért nincs senki Celâl lakásában?Galip egy hirtelen ötlettől vezérelve magára ölti Celâl személyazonosságát, viseli a ruháit, fogadja atelefonjait, sőt még fanyar cikkeit is hamisítja, de ha a titokra fény derül, az végzetes következményekkeljár... A Fekete könyv a közel-keleti és a muszlim kultúra elképesztő gazdagságú szőttese, amelyet elárasztIsztambul fénye és pompája, miközben a lélektani utazás a lélek egyre sötétebb bugyraiba visz minket. ANobel-díjas Orhan Pamuk Törökország legnevesebb szerzője, munkásságát Gabriel García Márquez, UmbertoEco és Franz Kafka írásművészetéhez hasonlítják méltatói.A Helikon Kiadó Pamuk-életműsorozatának első kötete. 

Salman Rushdie legújabb regényében káosz uralkodik a földön. A nagy vihar után emberek emelkednek a levegőbe, mintha megszűnne a tömegvonzás, hasadékok nyílnak az emberek meg a dzsinnek világa közt, és dzsinnek áramlanak át rajtuk, mert uralmuk alá akarják hajtani a földet. Mr. Geronimónak, a két lábbal a földön álló kertésznek látogatója érkezik: Dunjá, a dzsinn hercegnő, aki régi szerelmét, a nyolcszáz évvel ezelőtt élt filozófust, ibn Rusdot látja a férfiban, s ezért a világok háborújában az emberek oldalára áll. Salman Rushdie 1947-ben, nyolc héttel India függetlenségének kikiáltása előtt született Bombayban. Tizennégy éves korától Angliában végezte tanulmányait, Cambridge-ben történésznek tanult. 1981-ben Az éjfél gyermekeivel robbant be az irodalmi köztudatba. Olyannyira, hogy azonnal meg is kapta érte a Booker-díjat, sőt huszonöt esztendővel később, amikor az összes addigi nyertest versenyeztették, még az úgynevezett Bookerek Bookerét is. A könyv amerikai megjelenése után a New York Times Book Review azt írta róla, hogy „olyan, mintha egy kontinens rátalálna a hangjára".

Igazi meglepetés ez a kötet. Szónoklatok lejegyzett gyűjteménye. A szónok pedig nem más, mint Kurt Vonnegut, kora legkeresettebb, legnépszerűbb, legviccesebb diplomaosztója. A gazdag amerikai és angol egyetemek ősi és szép hagyománya, hogy a végzősöket életre szólóan emlékezetes tanévzáró ünnepélyen búcsúztatják. Ex-miniszterelnökök, ENSZ-főtitkárok, jeles színészek köszöntik a véndiákokat. Pénz nem számít. Vonnegut esetében maga a tananyag elevenedett meg és szólt a mikrofonokból. Diákok, tanárok és szülők olyan útravalót kaptak tőle, amely csakugyan felejthetetlen maradt. Most mi is megismerkedhetünk a 20. század egyik leghatásosabb tanítójának szépséges, tanulságos, egyszerre komoly és alpári, gyengéd, mégis kegyetlenül őszinte előadásaival. Az életmű eddig ismeretlen tájai várják Vonnegut hazai rajongóit. „Áldja meg az isten, Mr. Vonnegut!" - egy olvasó (moly.hu). „Megbeszéltem a rendezőkkel, hogy amikor távoznak, csendüljön föl egy Strauss-keringő. Piszkosul keringőzzenek kifelé menet, amikor ennek itt vége, és hazafelé húznak. Ha valaki nem tudná, hogyan kell keringőzni, közlöm, hogy mi sem egyszerűbb, mi sem emberségesebb. Lép, csúsztat, áll. Lép, csúsztat, áll. Umpappa, umpappa, umpappa."

Egy könyv, mely ebben a formában először kerül az olvasók elé. Egy könyv, melynek rövidített változata először Kanadában jelent meg 1974-ben. Majd 1989-ben itthon - a csonka kiadás. Egy könyv egy kivételes sorsról, egy kivételes emberről, akinek neve egybeforrt a világháborút követő évtizedek kusza politikájával. Egy könyv, mely megmutatja a diktatúra ördögi arcát. Egy könyv a hősi ellenállásról. Mindszenty József emblematikus sorsa huszadik századi kálváriajárás. Az ellenállás íve a kommün és a Kádár-korszak között húzódik, közelnézetben: Tanácsköztársaság, nyilas terror, Rákosi-diktatúra, 1956, Kádár-rendszer. Majd következik az emigráció, de a politikai szálak már a legkorábbi időktől átvezetnek az országhatáron és a kontinensen. Mindszenty meghurcolása, perbe fogása, bebörtönzése évtizedekig tabutéma volt Magyarországon, írásai, beszédei indexre kerültek, nevének kiejtése is kivívta az egykori hatalom haragját. A rendszerváltozást követően ügyében perújítási nyomozást rendeltek el, újratemetésére 1991-ben került sor, a rehabilitálási eljárást csak 2012-ben zárták le. Mi is történt akkor valójában az évtizedek alatt? A válaszokat az Emlékirataim adja meg. „Azt kérdezheti az olvasó, elmondottam-e mindent. Válaszom: előadtam mindent, csak azt nem részleteztem, amit a jóízlés, meg a férfi és papi önérzet tilt. Amiről beszámoltam, azt nem azért írtam meg, hogy fájdalmaim és sebeim gyümölcsét bármilyen tekintetben learassam. Csak azért adtam közre, hogy a világ lássa, mi a bolsevizmus az emberi sorsban, és milyen az emberi sors a bolsevizmusban. Nem emeli az embert, de örvényeket nyit és szakaszt a számára. Elmondtam, hogy a magyar egyház fejének keresztjével is felhívjam balsorsú magyar népem szenvedéseire, de a saját maga szüntelen, küszöbön álló veszedelmére is a nagyvilág figyelmét" - írja Mindszenty a kötet előszavában. Mindszenty József esztergomi érsek, Magyarország hercegprímása, bíboros. Pehm József néven született a Vas vármegyei Csehmindszenten. 1915-ben Szombathelyen szentelték pappá. 1917-től Zalaegerszegen volt gimnáziumi hittantanár. Az 1918-19-es forradalmak idején politikai okokból letartóztatták, majd a Tanácsköztársaság alatt internálták. 1919 októberétől ismét Zalaegerszegen volt plébános, 1924-től címzetes apát, 1937-ben pápai prelátus lett. 1944. március 15-én szentelték püspökké, és helyezték a veszprémi egyházmegye élére. Mentette a meggyőződésük vagy származásuk miatt üldözötteket, szót emelt a Dunántúl hadszíntérré változtatása ellen, ezért 1944 őszén a nyilasok elhurcolták Sopronkőhidára. 1945-ben, szabadulását követően visszatért Veszprémbe. 1945 őszén esztergomi érsekké szentelték, majd a következő évben bíborossá. Szemben állt a kommunista politikával, ragaszkodott az egyház társadalmi szerepének megőrzéséhez. Nyilvánosan emelt szót az 1947. évi választási csalások, az egyházi iskolák államosítása ellen. 1948 karácsonyán letartóztatták, a következő évben életfogytig tartó fegyházbüntetésre ítélték. 1955-ben börtönbüntetését megszakították, Felsőpeténybe vitték, ahol házi őrizetbe került. Az 1956-os forradalom idején kiszabadítása, érseki tisztének helyreállítása az egyik általánosan elterjedt követelés volt. Kiszabadítását követően, 1956. október 31-én katonákból és felkelőkből álló népes csoport kísérte Rétságról Budapestre. November 3-án este rádióbeszédben szólt a nemzethez. Másnap a szovjet támadás hírére az Egyesült Államok nagykövetségére menekült, ahol menedékjogot kapott. 1957. március 9-én bejelentették, hogy ítélete hatályban van, majd 1962-ben - távollétében - 1956-os szerepéért is elítélték. 1971. szeptember 28-án előzetes megállapodás alapján elhagyhatta az amerikai követséget. 1973-ban a pápa tisztségéből való lemondásra szólította föl. Utolsó éveit Bécsben töltötte, ott halt meg 1975. május 6-án. Mariazellben temették el. 1994 márciusában kezdődött boldoggá avatásának folyamata.

1853-at írunk, a Habsburgok Európa leghatalmasabb uralkodó családja. Ferenc József birodalma Ausztriától Oroszországig és Németországtól Olaszországig terjed - a császár pedig fiatal, gazdag, és házasodni kész. A tizenöt éves Erzsébet - Sissi - bajor hercegnő a Habsburg-udvarba utazik nővérével, aki a császár kiszemelt menyasszonya. De megérkezése után hamarosan váratlan dilemmában találja magát: végzetesen és ellenállhatatlanul beleszeret a nővére vőlegényébe, aki viszonozza érzelmeit. Ferenc József, akit elbűvöl Sissi nyitott természete, bájos, energikus szelleme, és persze lenyűgöző szépsége, megszegi adott szavát, és kinyilvánítja szándékát: Sissit akarja feleségül venni. Európa egyik legalattomosabb udvarába csöppenve Sissinek fogalma sincs róla, milyen harcok, veszélyek - és kísértések - leselkednek rá. Alaposan felforgatja a politikai és családi viszonyokat, mert meg akarja nyerni - és tartani - a császár szerelmét, a népe és a világ szeretetét. Allison Pataki regénye bepillantást enged a történelem egyik legérdekesebb uralkodó családjának hálószobáiba és tárgyalótermeibe, új megvilágításba helyezve a csillogó Habsburg-birodalmat és annak legigézőbb, megszeretettebb „tündérkirálynőjét". Allison Pataki Az áruló felesége című, kritikai és közönségsikert aratott történelmi regény szerzője. A Yale Egyetemen végzett, több évig televízióknak és online hírportáloknak dolgozott. Társalapítója a ReConnect Hungary nonprofit szervezetnek. A Huffington Post és a FoxNews.com rendszeres szerzője, a Történelmi Regény Társaságának tagja. A volt New York-i kormányzó, George E. Pataki lányát magyar származása inspirálta a Sissi - Az ifjú császárné megírására.

Nosztalgikus és mulatságos, olykor megható emlékek váltogatják egymást Huszti Péter legújabb kötetének lapjain. Az immár több mint öt évtizede töretlen népszerűségnek örvendő színművész megkapó egyszerűséggel és őszinteséggel, irigylésre méltó derűvel és bölcsességgel mesél a szüleiről, gyermek- és ifjúkoráról, az általános iskolában, illetve az otthoni „szekrényszínházban" kezdődő, majd a főiskolai évek alatt hirtelen felívelő karrierjéről, illetve azokról a pályatársairól, akik első lépéseit egyengették-irányítgatták a világot jelentő deszkákon. Az anekdoták szereplőinek többsége a magyar színháztörténet ikonikus alakja, és bár felsorolásukra - helyhiány miatt - nem vállalkozunk, biztosítjuk az Olvasót, hogy Huszti Péter önéletrajzi trilógiájának első kötetét lapozgatva a legnagyobb kedvenceivel fog találkozni.

"...hiszem, hogy Erdélyben nagyobb szükség lesz reám, mint Budapesten..." Hogy kerül egy kötetbe Bánffy Miklós és Móricz Zsigmond? Kolozsvár és Konstantinápoly?A budapesti Állatkert és a körösfői fatemplom? A 20. századi erdélyi emlékirat-irodalom hallatlanul izgalmas opusza a polihisztor Kós Károly önéletrajzi írása, mely a századelőtől a világháború végéig mutatja be Erdély hétköznapjait. A szerteágazó és regényes életrajz kis magyar művelődéstörténet is egyben, Kós-házakat éppúgy találunk Sepsiszentgyörgyön, Kalotaszegen, ahogy Zebegényben vagy Budapesten, de szintén ő tervezte Tamási Áron könyveit és az Erdélyi Szépirodalmi Céh kiadványait. És tucatnyi templomot és templomtornyot szerte a Kárpát-medencében. A páratlan életútról - ősökről és családról, utazásról és karrierről, boldogságról és szomorúságról, Erdélyről és Sztánáról - őszintén vall a szerző, a kötetet az ő egyedi és különleges litográfiái és rajzai díszítik. "Ez a mű szépirodalmi alkotás. Nemcsak azért, mert az élményre koncentrálva a megélt eseményeket úgy adja vissza, ahogy azok és a hozzájuk tapadó hangulatok az író emlékezetébe bevésődtek, megőrződtek, hanem mindenekelőtt a módszer következtében. Élete drámaibb pillanatait például az író párbeszédekbe sűrítve idézi fel, s az egymásnak feszülő mondatokat, a gondolatritmust az írói műhelyre jellemző mesterfogásokkal kalapálja." Így jellemzi a kötetet az utószót jegyző Benkő Samu művelődéstörténész, aki sajtó alá rendezte a csak töredékesen és helyenként hiányosan megmaradt írásokat.

Marton Éva az utóbbi évtizedek világviszonylatban egyik legjelentősebb operaénekesnője. Drámai szoprán hangjának nehézsúlyú szerepeiben, többek között Turandotként, Brünnhildeként, Giocondaként, Elektraként nyújtott utolérhetetlen teljesítményt. Külföldi elismerései mellett Kossuth- és Bartók-Pásztory-díjas, a Corvin-lánc birtokosa, a Zeneakadémia professzor emeritája, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tajga. Évtizedeken át a világ legnagyobb operaházainak állandó, visszatérő vendége volt, kép- és hangfelvételek százai őrzik művészetét. Honnan indult, és hová jutott? Mit élt át a színpadokon és a kulisszák mögött? Hogyan sikerült óriási karrierje mellett magyarnak és odaadó családanyának maradnia? Mit üzen a fiatal énekesnemzedéknek? Ezekről a kérdésekről beszélget a művésznővel és férjével, menedzserével, dr. Marton Zoltánnal a zenetörténész-barát, Batta András.

"A Bölcső a hegyek között címmel két könyvet tart kezében az olvasó. Az egyik, a Bölcső és Bagoly már megjelent 1953-ban, azóta több kiadást is megélt. A másik a szülőhely, az onnan való elvándorlás, az oda való visszatérés verses formája, a Bölcső a hegyek között című ... Folytatás ›› epikai mű azonban most jelenik meg először. Jószerivel erről még a Tamási életművét jól ismerő szakemberek sem tudtak. Az pedig, hogy az 1949-ben elkészült regény miért nem jelenhetett meg, végképp ismeretlen volt a kutatók és az olvasók előtt. Vermesné Basilides Aliz, Tamási Áron volt felesége őrizte meg a verses epikai változat egy példányát, a Petőfi Irodalmi Múzeumban, az író hagyatékában fellelhető volt ennek kézírásos formája (melynek betűhív másolata jelenik most meg). Itt olvasható több előszó-változat is a tervezett műhöz, a legterjedelmesebb arról szól, miért nem jelenítette meg Tamási Áron szülőfalujában mindazt, amit a korszak politikája megkívánt. Ez utóbbi két szöveg önmagában is kortörténeti dokumentum, mellékletként szintén szerepel a kötetben." (Sipos Lajos) A(z) Bölcső a hegyek között (Könyv) szerzője Tamási Áron.