Helikon Kiadó strana 59 z 115

"Miss Jones két hónapig dolgozott nálam gyors- és gépírónőként. A gyorsírása pontatlan, és nem tud helyesen írni. Azért távozik, mert lopja a napot. Victoria elfintorodott. - Nem valami kedves ajánlólevél - állapította meg. - Nem is akartam, hogy az legyen." A fiatal, csinos és igen sokat füllentő Victoria Jonest éppen most rúgták ki rém unalmas gyors- és gépírói állásából, amikor egy parkban a véletlen összehozza egy jóképű fiatalemberrel. A lány egyből beleszeret Edwardba, akiről csak annyit tud meg, hogy főnökével, a kultúráért élő-haló dr. Rathbone-nal egy különös misszió miatt hamarosan Bagdadba utazik. Victoria gondol egy merészet, és elhatározza, hogy ő is Bagdadba megy Edward után - csak hát egy vasa sincs az útra. A szerencse azonban a nyomába szegődik, és egy gazdag amerikai hölgy kísérőjeként végül sikerül Bagdadba érkeznie, ahol a nagyhatalmak képviselői pont ebben az időszakban fogják megrendezni a konferenciájukat. Az egyik éjjel Henry Carmichael, aki a konferenciát meghiúsítani akaró titkos szervezet után nyomoz, szúrt sebbel esik be Victoria szobájába. A lány ezáltal a nagypolitikát befolyásolni akaró nemzetközi összeesküvés elleni harc kellős közepébe csöppen...

"Nem hiszem, hogy valaha is elfelejteném azt a percet, amikor megláttam Hercule Poirot-t. Persze később aztán megszoktam, de az első pillanatban nagyon meghökkentett, és azt hiszem, mindenki ugyanezt érezhette." Mit kereshet Poirot felügyelő, ez a híresen kényelem- és tisztaságszerető úriember egy régészeti ásatáson Irakban, ahol a mostoha körülmények aligha teszik kellemessé ott-tartózkodását. Természetesen egy gyilkosság tettesét kell lelepleznie. Nem ezzel a szándékkal érkezett ugyan, de ha már arra jár, nem okozhat nehézséget számára egy újabb rejtély megoldása. Az ásatáson dolgozók jól ismerik egymást, és természetesen el sem tudják képzelni, hogy a gyilkos közöttük lenne. Annál is inkább, mert az áldozat hosszú időn át kapott fenyegető leveleket egykor már halottnak hitt férjétől, így logikusnak tűnik, hogy ezt a jóformán mindenki számára ismeretlen személyt gyanúsítsák. Poirot azonban sohasem kedvelte az ilyen kézenfekvő magyarázatokat...

„Újságíró: Mr. Rous, véleménye szerint ki volt a magyarok legjobbja? Rous: Az egész csapat. Újságíró: És az angoloké? Rous: A mérkőzés előtti zenekar.” 1953. november 25-én a magyar labdarúgó válogatott "az évszázad mérkőzésén" 6:3-ra legyőzte az angolokat. David Bailey könyve ezzel a meccsel kezdődik: a Vasfüggönyön túlról jött "mágikus magyarok" nemcsak játékukkal nyűgözték le a zsúfolásig megtelt Wembley stadion közönségét, hanem egészen modern szerelésükkel is. Mintha a múlt és a jövő találkozott volna. És sok angol szurkoló akkor úgy érezte, nem lehet annyira rossz az a kommunista ország, amelynek ilyen ragyogó futballistái vannak. A Magyarországon élő David Bailey több mint tíz évvel ezelőtt határozta el, hogy megírja az Aranycsapat történetét: meg akarta érteni, hogy ebben az országban - amely immár az otthona, s ahol futballrajongóként be kell érnie a gyengécske mai magyar focival - az ötvenes években hogyan bukkanhattak fel egyszer csak káprázatosan tehetséges focisták tucatjai. Mi a titka az Aranycsapatnak? David Bailey könyve a legjobb angol történetíró hagyományok szellemében egyszerre precíz és olvasmányos és a kényes kérdések vagy furcsa ellentmondások feltárásától sem riad vissza. Leírja az akkori Magyarország, a Rákosi-diktatúra minden szörnyűségét, és azt is, hogy az Aranycsapat tagjai, akik közül jó páran köztudottan gyűlölték az új rendszert, hogyan tudtak együtt élni vele - és óriási sikereket aratni nemcsak a maguk és a magyar futballszurkolók, hanem a politikai vezetés számára is. Sok nagyszerű könyv jelent már meg az Aranycsapatról, de David Bailey-é az első olyan, amely ezt a történetet a maga minden ellentmondásával, furcsaságával, a politika és a sport összefonódásait is vizsgálva, az elejétől a végéig, regényesen elmeséli nekünk

„Megétetni valakit egy csésze teában felszolgált arzénnel, mérgezett csokoládét küldeni ajándékba, kés, még a pisztoly is: ezek női dolgok, de megfojtani valakit… nem!” A napfénytől izzó tengerparti homokban mozdulatlan hasaló szépség, Arlena Stuart látványa mindennaposnak számít a Jolly Roger Szállodában. Csakhogy ezen a délelőttön épp borult az ég, és ő mégis ott hever... megfojtották! Vajon szenvedélyből elkövetett gyilkosság történt, vagy valami még gonoszabb lappang a háttérben? A tettes a vendégek közt rejtőzik, és bizony nincs köztük, aki kedvelte volna az asszonyt. Hercule Poirot, a legendás nyomozó békés vakáció reményében érkezik a világtól elzárt Csempész-szigetre - ám sajnos most sem pihenhet. Hogy megfejtse a rejtélyt, munkára kell fognia kis szürke agysejtjeit, hiszen a földön mindenütt burjánzik a gonosz, és a gyilkosra is süt a nap...

Carla, a csinos, okos és bátor fiatal lány nem épp szokványos ajándékot kap a huszonegyedik születésnapjára: egy levelet, mely azt állítja, hogy rég halott édesanyja ártatlan. A bűnt, amelyért elítélték, nem ő követte el. Valójában nem ő mérgezte meg a férjét, a zseniális, ám csapodár festőt. Ám a bizonyítékok az asszony ellen szólnak. Hercule Poirot, a legendás nyomozó vállalja, hogy tizenhat év távlatából megfejti az ügyet, s a nyomozás során felkeresi mind az öt lehetséges tettest: a tőzsdést (aki piacra járt), az amatőr botanikust (aki otthon ült), a nagyvilági nőt (aki sok húst evett), a nevelőnőt (aki hoppon maradt) és a fiatal archeológusnőt (aki meg visított: ui, ui, ui)…

„Ha az ember szegénynek születik, az még nem jelenti azt, hogy úgy is kell maradnia. A pénz fura dolog. Oda megy, ahol szükség van rá.” Amikor a vonzó, ám pénztelen Michael Rogers meglátja álmai otthonát, majd pár perccel később találkozik a bájos és mesésen gazdag örökösnővel, Ellie-vel, úgy érzi, minden álma egyszerre vált valóra. Nem hallgat az öreg cigányasszony figyelmeztetésére, aki szerint átok ül a házon, és az ifjú pár paradicsomi boldogságát hamarosan baljós események sora zavarja meg… Az Örök éj Agatha Christie személyes kedvence saját művei közül, feszültséggel teli dráma, melynek fordulatai még a krimikirálynőtől is szokatlanul borzongatóak.

„amire vágyunk, az valójában nem a boldogság. Nem arról akarok beszélni. Hanem az örömről. Az öröm magában foglalja a boldogságot is. Az öröm sokkal nagyobb nála.” A két Nobel-békedíjas vezető egy hetet töltött együtt Dharamszalában a dalai láma 80. születésnapja alkalmából, hogy beszélgessenek egy olyan témáról, amely mindkettőjük számára nagyon fontos: az örömről. A könyv úgy épül fel, mint egy háromemeletes születésnapi torta. Az emeletek: a dalai láma és az érsek történetei és tanításai az örömről; a boldogságkutatás legújabb tudományos felfedezései; valamint a napi gyakorlatok, amelyek egyensúlyban tartják a két vezető érzelmi és spirituális életét. Mind a dalai lámát, mind Tutu érseket számos nehézség tette próbára az életben, ennek a könyvnek az oldalain pedig beszámolnak személyes küzdelmeikről és megújulásukról. Most, hogy már mindketten az emberélet vége felé járnak, különösen fontos számukra, hogy mindenkihez eljuttassák az üzenetet: csak úgy lelhetünk rá az örömre, ha örömet szerzünk másoknak. A történelmi jelentőségű hét során a két jó barát saját példáján keresztül mutatta meg, hogyan formálható át együttérzéssel és szeretettel az öröm tünékeny érzelemből tartós létállapottá, mely nemcsak személyes életünket, de szűkebb és tágabb környezetünk, sőt az egész emberiség életét megváltoztathatja.

"Manapság az elrontott gyerekkor és a komplexusok hozzák össze a fiúkat meg a lányokat." Hercule Poirot pontos és precíz titkárnője egy nap három hibát is vét egy levélben. Miss Lemon bevallja, hogy nővérének gondjai vonják el a figyelmét: egy diákszállóban, amit történetesen a nővére vezet, mostanában egyre-másra tűnnek el a dolgok: fél pár cipő, ajakrúzs, selyemsál, bórsavpor, ócska flanel nadrág, de egy sztetoszkóp és egy gyémántgyűrű is. Poirot érdeklődését felkelti a különös eset, ezért elmegy a diákszállóra előadást tartani a detektívmunkáról - és közben természetesen elbeszélget a fiatalokkal is. Poirot látogatása hamar meghozza a gyümölcsét, mert a tettes - aki csak részben felelős az eltűnt tárgyakért - önként jelentkezik, hogy jóvátegye vétkeit. Az ügy szerencsés lezárását azonban egy gyilkosság akadályozza meg. Innentől felgyorsulnak az események, és a csip-csup tolvajlás hirtelen véresen komoly bűnüggyé duzzad.

„OLVASÓ, ez a könyv szeretne őszinte lenni. Egy ember írta, kinek tudása szerény és véges. Nem akar mást ez a könyv, mint mind a megszámlálhatatlan könyvek, melyek a régmúlt és félmúlt időben beszélni akartak az ember sorsáról a világban. Szeretné elmondani egy ember, hogyan kell lakni, enni, inni, aludni, betegnek lenni és egészségesnek maradni, szeretni és unatkozni, készülni a halálra és megbékélni az élettel.” Olyasféle ez a könyv, mint a régi füves könyvek, amelyek egyszerű példákkal akartak felelni a kérdésekre, mit is kell tenni, ha valakinek a szíve fáj, vagy elhagyta Isten. Nem eszmékről és hősökről beszél, hanem arról, aminek köze van az emberhez. Írója tanulva akarja tanítani embertársait, tanulva a régiektől, a könyvekből, azokon keresztül az emberi szívből, az égi jelekből. Elemi ismereteket kíván közvetíteni ez emberi élet alapigazságait illetően. Márai Sándor 1943-ban írott művét Epiktétosznak, kedves Marcus Aureliusának, Montaigne-nak és valamennyi sztoikusnak ajánlja, akiktől a hatalomról, a jókedvről, a félelemmentes életről tanult. A Füves könyv a Helikon Kiadó gondozásában egy új sorozat részeként jelenik meg, melyben Márai életbölcsességeit olvashatjuk. A sorozat köteteit Kő Boldizsár csodálatos illusztrációi díszítik.

„Az az átkozott Kék vonat! - kiáltotta Lenox. - A vonatok olyan könyörtelenek, nem, Monsieur Poirot? Gyilkosságok történnek, emberek halnak meg, de a vonat csak megy tovább. Összevissza beszélek, de tudja, mire gondolok. - Igen, tudom. Az élet olyan, mint egy vonat, mademoiselle. Megy tovább. És jó is, hogy így van.” Amikor a gazdagok és szépek kedvence, a Kék Vonat befut Nizzába, a kalauz megpróbálja felébreszteni Ruth Ketteringet. Ám azzal szembesül, hogy a vagyonos amerikai örökösnő immár örök álomba szenderült - mi több, brutálisan meggyilkolták! Az ékszerei is mind eltűntek, köztük a legendás orosz rubin, a Tüzes szív is.

A külügyminisztériumban dolgozó Henry Hailsham-Brown felesége, Clarissa alig köszön el a golfklubba tartó szállóvendégeitől, mikor váratlanul betoppan Henry volt nejének újdonsült férje, a kábítószeres Oliver Costello. Homályos célzásokat tesz arra, hogy visszavinné Henry lányát, a tinédzser Pippát az anyjához. Clarissa nehezen tudja csak távozásra bírni a kéretlen betolakodót, mikor megékezik a férje a hivatalból, és elújságolja, hogy vidéki kúriájuk egy titkos kormányközi találkozó helyszíne lesz, ahol este maga a miniszterelnök fog tárgyalni a rejtélyes "Mr. Jonesszal". Megkéri Clarissát, hogy készítsen szendvicseket a prominens vendégeknek, amíg ő kirohan a pár mérföldre lévő kis repülőtérre Mr. Jonesért. Amikor Henry távozta után Clarissa visszamegy a nappaliba, a földön egy hullát talál! Távolabbról közeledő léptek zaja hallatszik, a kis társaság érkezik vissza a golfklubból...

Chimneys, ahol utoljára a herzoszlovák trónkövetelőt gyilkolták meg, ismét rejtélyes haláleset színhelye. Most sokkal kevésbé romantikus az ügy: a külügyminisztérium angyalarcú (és rossz nyelvek szerint angyali lustaságú) hivatalnoka egy reggel nem ébred fel. Ágya mellett vizespohár és altatószeres üvegcse. A következtetés egyértelmű, öngyilkosság történt. Batyu Brent, Lord Caterham leánya és Bill Eversleigh, akit a külügyminisztérium alkalmaz, de csak dísznek, akkor kezdenek nyomozni, amikor egy másik fiatalember is meghal. Az ő halálát nehéz lenne öngyilkosságnak álcázni, mert lelőtték. Utolsó szavai "a Hét Számlap". De micsoda is a Hét Számlap? Titkos társaság London közepén? És milyen nagyszabású gaztettre készülnek, ha ilyen olcsó nekik az emberélet? Batyu és Bill segítségére nem más siet, mint Battle főfelügyelő, a faarcú és pengeagyú Scotland Yard-i detektív.

Martyn Rady nem kisebb feladatra vállalkozik könyvében, mint a Habsburg dinasztia közel ezer éves történetének bemutatására. Szellemes, olvasmányos stílusban veszi sorra a Habsburg uralkodókat és a dinasztia nevezetesebb képviselőit. A könyv lapjain feltárul előttünk Európa utóbbi ezer évének történelme, a történelmi konfliktusok teremtette válaszutak, valamint a Habsburg királyok és császárok döntései, amelyek nem ritkán évszázadokra meghatározták alattvalóik életét. A mű egyik nagy erénye, hogy miközben átfogó képet nyújt erről az időszakról, olyan kevésbé ismert anekdotákat és érdekességeket is belesző a Habsburgok történetébe, amelyek közelebb hozzák és sok esetben esendő emberként mutatják be az uralkodókat. A szerző bevallott célja "rehabilitálni" a Habsburgok uralmát, és közel egy évezredet felölelő munkáját ezekkel a sorokkal zárja: "Több mint kilenc évszázad alatt a Habsburgok produkáltak tökfilkókat és álmodozókat, mágiával és szabadkőművességgel foglalkozó kontárokat, vallási fanatikusokat, népeik jóléte iránt elkötelezett uralkodókat, művészetek patronálóit és a tudomány támogatóit, nagy kastélyok és templomok építőit. Némelyik Habsburg a béke híve volt, míg mások meddő háborúkat indítottak. Ennek ellenére, a közép-európai politika egyre elkeserítőbb helyzetét látva, nehéz nem arra a konklúzióra jutni, hogy a magyar történésznek [Kosáry Domokosnak] igaza volt - egy Habsburggal sem jártak volna rosszabbul."

„– Mondd, király, tudod te, hogy ki vagyok én? – Mindenki tudja. Okos és öreg vagy, mint egy krokodil, és a királynő fizet neked, hogy kegyetlen véreb legyél, ezért téged gyűlölnek, és meg fognak ölni. – Úgy… És azt is tudod, hogy mit szoktam én tenni a gonosztevőkkel, ha hazudnak nekem? – Ütöd őket, és ők betegek lesznek. De egy királyt nem lehet ütni. Akkora pofont kapott nyomban, hogy a portás kint a hallban felriadt álmából.” A Rejtő-regények világában járatos olvasók tudják, hogy a szerző előszeretettel öltözteti álruhába hőseit. A Vesztegzár a Grand Hotelben szereplőinek jó része is inkognitóban, álnév mögé és/vagy álruhába bújva vesz részt ebben az izgalmas és mulatságos trópusi kalandban. A főhőst, Van der Gullen Félixet azonban nemcsak káprázatos alkalmi öltözékei – pizsama s hozzá fejfedőként selyem lámpaernyő, pepita kabáthoz nadrágként viselt lepedő – miatt zárjuk a szívünkbe, hiszen a fiatalember mindent megtesz, hogy megmentsen a börtöntől egy csinos, ifjú hölgyet, s leleplezze a Grand Hotelben (természetesen álnéven) megbúvó veszélyes bűnözőt. Hogy ennek a derék ifjúnak mindezen hőstettek közepette hogyan sikerül elnyernie a „Jáva Réme” címet is? Nos, a regény végén erre a kérdésre is választ kapunk Elder főfelügyelőtől, a bennszülött királyok (és díszműárusok) szóra bírásának specialistájától.

A tengerésztiszti egyenruháját ócska, koszos rongyokra cserélő kapitány, Piszkos Fred nevét nálunk már az általános iskolások is ismerik. Mint ahogy azt is tudják, hogy "neki van a világon a legtöbb esze" (Fülig Jimmy szíves szóbeli közlése), ezért aztán cseppet sem meglepő, hogy ebben a - gyakori idézettsége miatt - mára kvázi klasszikussá vált regényben ő mozgatja a szálakat a háttérből, s leginkább neki, no meg Fülig Jimmy tanácsainak köszönhető, hogy a szingapúri alvilágot inkognitóban felfedezni kívánó St. Antonio főherceg túléli ezt a veszélyes kirándulást. Igaz, közben megverik, eladják, halálra ítélik és megnősítik (ebben a sorrendben), de végül sikerül viszonylag ép bőrrel szabadulnia, és elindulhat hazafelé, hogy megtudja, mennyire állt/ült helyt a Boldogság Szigetek trónján botcsinálta dublőre, Fülig Jimmy, a szabadfogású hejesírás világbajnoka.

Érdekes társaság gyűlik össze a kellemes szeptemberi napokra Lady Tressilian saltcreeki házában. Nevile Strange, Lady Tressilian unokaöccse, a kiválóan teniszező, megnyerő modorú, gazdag fiatalember második feleségével, a vörös hajú, feltűnően csinos Kay-jel érkezik. Nevile azonban - nagynénje kifejezett rosszallása ellenére - meghívja korábbi feleségét, a visszahúzódó, szürke kismacskára emlékeztető, megfoghatatlan jelenség Audrey-t is, hogy a két nő barátságot kössön egymással. A különös szerelmi háromszög légköre belengi a házat, és folyamatos feszültséget vált ki vendégekből és személyzetből egyaránt - mígnem a feszültség egy gyilkosságban sül ki. A szabadsága alatt is a hivatásának élő Battle főfelügyelőre vár a feladat, hogy feltárja ezt az első látásra egyértelműnek tűnő bűntényt.