Helikon Kiadó strana 59 z 69

A Helikon Kiadó hatalmas vállalkozása Márai Sándor teljes naplójának közreadása. A jelen kötetben, amely a tizenötödik a sorban, a salernói időszak négy évének személyes-szellemi eseménynaptára olvasható. A tárgyalt időszak nemcsak irodalomtörténeti utazás, hanem igazi bolyongások krónikája is az Egyesült Államokból Nyugat-Európa majd minden országába, miközben a feljegyzések helytörténetei mögött felsejlenek a világpolitika történései, a hidegháború kronológiája. Vörös Kínát felvették az Egyesült Nemzetek Szövetségébe, és Nemzeti Kínát ugyanakkor kizárták az organizációból. A televízió mutatja, amint a szavazás után Nemzeti Kína képviselői libasorban elhagyják az üléstermet. Tizennégymillió embert a nyugati világ társadalmi, politikai, morális princípiumainak hűséges szövetségeseit, akik 22 éven át a Nyugattal tartottak az organizációban, és másképp is kizárnak a szövetségből, odadobnak Vörös Kínának Mint Magyarországot Jaltában és aztán 56-ban. Mint De a felsorolás végtelen. Az Egyesült Nemzeteknek most 131 tagállama van, köztük a többség kisebb lélekszámú, mint Formosa. Ezek szavaztak. És a NATO-államok, köztük Itália, megszavazták Formosa kizárását. Minden lehetséges. Az Egyesült Nemzeteknek van alapokmánya, amely kimondja, hogy csak olyan állam lehet az organizáció tagja, amely elismeri és tiszteletben tartja az emberi jogokat, a nemzeti önrendelkezés elvét. A népek közötti morális szolidaritás elvét szemétbe dobták. Maradtak a zulukafferek, akik a szavazás kihirdetése után nemzeti viseletben tapsolni és ugrálni kezdettek. Márai e naplókötete is megerősíti a már korábban világossá váló párhuzamot az író élete és Odüsszeusz sorsa között: keresés, igazi otthonra találás nélkül.

"A forgatásnál Falk a szokásosnál is aprólékosabb volt. Chambers felidézte, hogy egy örökkévalóságig tartott annak a jelenetnek a felvétele, amikor a hadnagy a Redondo Beach-i nyaralókomplexumnál történt öngyilkosságnál helyszínel. Az óceán közelében, éjszaka filmeztünk - mesélte. - Rettenetesen hideg volt. A felvételeket tíz nap alatt kellett volna elkészíteni, de 16 napba telt - a doktort játszó George Hamilton szerint azért, mert Falk egy maximalista. Egyetlen hét csúszás? Peter Falknak ez csak bemelegítésnek számított." A Columbo vitathatatlanul minden idők legnépszerűbb és legkarakteresebb bűnügyi tévésorozata volt - noha a főcím után két perccel már minden néző tudta, hogy ki a gyilkos. A harmincöt évet élt széria hatvankilenc epizódja nézők tízmillióit szegezte a képernyők elé, és hivatalosan soha nem állították le, csak csendesen eltették láb alól. Méghozzá kétszer is. De ki volt a tettes? A temperamentumos főszereplő, aki inkább mozifilmekben kamatoztatta volna tehetségét? Vagy a költségvetésre kényes filmstúdió, ahol megelégelték a sztár követeléseit? Netán a tévécsatorna, amely fiatalosabb és divatosabb műsorra vágyott? David Koenig nem csupán a fenti kérdéseknek ered nyomába, de forgatásról forgatásra, epizódról epizódra végigköveti a sorozat történetét a Steven Spielberg rendezte első résztől kezdve egészen a 2000-es években bemutatott utolsó filmekig, amelyek fölött már teljes egészében Peter Falk gyakorolta az ellenőrzést. A szerző alapos nyomozómunkát végez, és kötetéből minden kiderül a hadnagy sosem látható feleségéről, a letargikus Kutyáról, a gyűrött ballonkabátról és a szakadt Peugeot-ról. Megszólalnak a sorozat szereplői, írói, producerei és rendezői, ott lehetünk a parázs hangulatú sztoriértekezleteken és a sokszor feszültségekkel terhes forgatásokon. Koenig korabeli gyártási naplók, feljegyzések és interjúk alapján beavat minket a forgatókönyvírás, a zenei szerkesztés, a helyszínkeresés és a stúdiófelvételek kulisszatitkaiba, és bemutatja a legfontosabb szereplőket, akik az évtizedek során részt vállaltak e klasszikus, felejthetetlen sorozat megalkotásában.

Akárhogyan és akármilyen szemmel nézzük a mai Oroszországot, csak egy kicsit kell közelebb menni hozzá, hogy lássuk, milyen izgalmas hely ez az újra formálódó birodalom: egyszerre félelmetes és reménykeltő, ahogy küzd benne a múlt, a kommunizmus kísértete és a szovjet idők iránti nosztalgia valami új, még talán definiálatlan szellemmel, ami jót is, rosszat is hozhat az oroszoknak - és az egész világnak. A szerző - aki fiatal újságíró, az orosz kultúra szerelmese és sportrajongó - a futball, a politika és a gazdasági élet összefonódásán keresztül mutatja be ezt a világot. Nem véletlenül, hiszen a kilencvenes évek zűrzavara után Oroszország, önérzetét és erejét (úgy-ahogy) visszanyerve, egyre-másra rendezi a nagy világversenyeket, s most éppen ezek közül is a legnagyobbat: a labdarúgó-világbajnokságot. Óriási kihívás ez Putyin rendszerének, és egyben lehetőség, hogy a szebbik arcát mutassa a világnak, miután a Krím annektálása, a kelet-ukrajnai háború és jó pár visszás törvény meghozatala után a Nyugat és Oroszország között már-már új hidegháború kezdődött. A könyv kendőzetlenül mutatja be, ahogy a féldiktatórikus rendszer a sportot is a markában tartja, ahogy a dúsgazdag oligarchák - gyakran a hatalom kívánságára, sőt utasítására - öntik a pénzt a futballba, ahogy az orosz sportolókat szervezetten doppingolásra kényszerítik, s ahogy a sportlétesítmények építése során óriási összegek vándorolnak Putyin barátainak bankszámlájára. De van a könyvben bőven foci is - bizarr sztorik a szovjet és orosz futball történetéből, nagy meccsek, legendás játékosok, sikerek és kudarcok...

Éric-Emmanuel Schmitt még a múlt évezredben, 1997-ben írta meg A láthatatlan ciklusa című kisregénysorozata első darabját, s bő húsz ével később, 2019-ben zárta le a ciklust a nyolcadik kötettel. A sorozat több történetéből színpadi adaptáció is készült, melyeket a világ számos országában bemutattak - Magyarországon a Debreceni Csokonai Nemzeti Színház tűzte műsorára az Oszkár és Rózsa mami színműváltozatát. Ahogy a ciklus több más darabjában, ebben a kisregényben is egy felnőtt és egy gyerek különös, sorsfordító kapcsolata áll a cselekmény középpontjában. A kilencéves Oszkárnak halálos betegséggel kell szembenéznie, s ebben az egyenlőtlen küzdelemben egyedül Rózsa mamira, egy önkéntes kórházi kisegítőre támaszkodhat...

„Első alkalommal elevenedik meg képregényformában George Orwell 1949-ben megjelent világhírű, a náci és kommunista diktatúrák ihlette negatív utópiája: Óceánia rémállama, ahol a Párt - élén a személyi kultusszal övezett Nagy Testvérrel - mindenek felett áll, a polgárokat folyamatosan megfigyelik, a háborús paranoiát szító propagandasajtó napról napra újraírja a történelmet, a szabad gondolkodás pedig halálos bűnnek számít… Az 1984 jóslata ugyan nem teljesedett és nem is teljesedhet be, mert a jövőt - szerencsére - az ember sohasem láthatja pontosan (még egy olyan zseniális író sem, mint Orwell); de napjaink diktatórikus és autokratikus rendszereiben mégiscsak sok minden emlékeztet e remekmű lidércnyomásos világára. A könyv figyelmeztetése ezért ma is aktuális - s talán mindig az lesz…

"Ha egy férfi egyszer elhagyja az otthont és minden következménnyel útra kel, később soha nem tud teljesen hazatérni." "Most mindent elmondtam boldogult férjemről. Vagy legalábbis mindent, amit én tudok. Azt hiszem, ilyen volt vagy ilyesféle. De a valóságban nem tudhatom, milyen volt - mert én csak a felesége voltam." Ulysses a visszaemlékezők által él tovább, hazátlan, minden kötöttségtől mentes életvitele az elbeszélésekből bontakozik ki. A "csak ember" Ulysses a maga megismerhetetlenségében is több az isteneknél, életmódja is értékesebb, mert kaland nélkül értelmetlen a létezés. Azért nem szorong, mert mindig úton van, de ezért nem tud megérkezni sem, mert önmagában és a világban sincs otthon. Márai Sándort sorsa és a nápolyi kulturális-természeti környezet együttesen motiválta a Béke Ithakában megírására, mely első igazi megszólalása Magyarországról való 1948-as távozása után. Az emigráció az író számára megteremtette és tudatosította az ulysseszi létet, ami fontos váltást jelentett: utazásai során az élményszerzés mellett eddig a legfőbb mozgatórugó a kíváncsiság volt, ezt most felváltotta a hontalanság élménye, ezzel a kóborlást tápláló feszültség lecserélődött az értelmet, kapaszkodókat kereső bolyongásra. Mészáros Tibor

Az én alapkérdésem így hangzik: miért halt meg ez a személy? Az igazság kiderítéséig olykor hosszú utat kell végigjárnunk, amely ott kezdődik, ahol a holttestet megtalálták, s amelynek következő állomása a boncterem. Innen szakértők hosszú sorát érintve kanyarog tovább, majd igazságügyi laboratóriumokon keresztül halad, amelyekben ma immár minimális DNS-mennyiségek elemezhetők, ballisztikai események rekonstruálhatók. Az igazság azonban olykor minden igyekezetünk ellenére nehezen deríthető ki, s a halál rejtély marad. Néha az igazság összetett. Ahol nyilvánvaló, hogy bűncselekmény történt, a folyamat vége reményeink szerint vádemelés. (…) Munkám révén tehát rendkívüli közelségbe kerülök vízbefúltakkal, olyanokkal, akiknek teste az oszlás legkülönbözőbb fázisaiban van, a megégettekkel, illetve a szerencsétlenekkel, a kétségbeejtően boldogtalanokkal, a meggyilkoltakkal…”

Érdekes társaság gyűlik össze a kellemes szeptemberi napokra Lady Tressilian saltcreeki házában. Nevile Strange, Lady Tressilian unokaöccse, a kiválóan teniszező, megnyerő modorú, gazdag fiatalember második feleségével, a vörös hajú, feltűnően csinos Kay-jel érkezik. Nevile azonban - nagynénje kifejezett rosszallása ellenére - meghívja korábbi feleségét, a visszahúzódó, szürke kismacskára emlékeztető, megfoghatatlan jelenség Audrey-t is, hogy a két nő barátságot kössön egymással. A különös szerelmi háromszög légköre belengi a házat, és folyamatos feszültséget vált ki vendégekből és személyzetből egyaránt - mígnem a feszültség egy gyilkosságban sül ki. A szabadsága alatt is a hivatásának élő Battle főfelügyelőre vár a feladat, hogy feltárja ezt az első látásra egyértelműnek tűnő bűntényt.

"Hihetetlen megtapasztalni, hogy akit valóban szeretek, abban megbízok, annak a kezébe merem tenni az életem, rá merem bízni a becsületem, a munkám, a hivatásom, mindenem. Akit nem szeretek, azzal nem indulok el, azzal nincsen közös tervem, álmom, jövőm. A szeretet a forrása mindennek, a bizalomnak is." Öt hét Böjte Csaba ferences szerzetessel. Több ezer kilométer utazás Erdélyben, útközben beszélgetések az életről, halálról, hitről, szolidaritásról és nagyon sok mindenről, ami a ma emberét foglalkoztatja. Így lett a kilométerekből belső utazás, és így született meg útközben Csaba testvér füveskönyve. Kipróbált gondolatok, amelyek megtisztítják az ember lelkét, öntudatra ébresztik, megvigasztalják, reményt, kapaszkodót adnak az egyre zajosabbá váló világunkban. Elmélkedések a ma emberéről, örök érvényű és friss gondolatok, gyakorlati tanácsok arról, hogy milyennek kellene lennünk, hogy boldogabbak legyünk, és mit kellene cselekednünk, hogy ez a világ jobb és élhetőbb legyen. Csender Levente, József Attila-díjas író, Csaba testvér gondolatainak formába öntője

A tengerésztiszti egyenruháját ócska, koszos rongyokra cserélő kapitány, Piszkos Fred nevét nálunk már az általános iskolások is ismerik. Mint ahogy azt is tudják, hogy "neki van a világon a legtöbb esze" (Fülig Jimmy szíves szóbeli közlése), ezért aztán cseppet sem meglepő, hogy ebben a - gyakori idézettsége miatt - mára kvázi klasszikussá vált regényben ő mozgatja a szálakat a háttérből, s leginkább neki, no meg Fülig Jimmy tanácsainak köszönhető, hogy a szingapúri alvilágot inkognitóban felfedezni kívánó St. Antonio főherceg túléli ezt a veszélyes kirándulást. Igaz, közben megverik, eladják, halálra ítélik és megnősítik (ebben a sorrendben), de végül sikerül viszonylag ép bőrrel szabadulnia, és elindulhat hazafelé, hogy megtudja, mennyire állt/ült helyt a Boldogság Szigetek trónján botcsinálta dublőre, Fülig Jimmy, a szabadfogású hejesírás világbajnoka.

Hercule Poirot békésen vacsorázik, amikor a kávéházban egy fiatal nő azzal fordul hozzá, hogy nemsokára meg fogják őt, Jennie-t, ölni. Jennie retteg, de arra kéri Poirot-t, ne keresse és büntesse meg a gyilkosát. "Ha én meghalok, végre győz az igazság." Aznap este Poirot megtudja, hogy egy divatos londoni szállodában megöltek három vendéget, és mindhármuk szájába egy mandzsettagombot tettek. Lehet bármi köze a rettegő fiatal nőnek a gyilkosságokhoz? Míg Poirot igyekszik a bizarr rejtély darabkáit összeilleszteni, a gyilkos elrendezi a szálloda egyik szobáját a negyedik gyilkossághoz...

„Noha Joyce megszállottja a reklám-közhelyekből, handlékból és szirupos érzelgésből összeragadt Dublin városának, érdeklődése mégis egyetemes: az egész világ, az egész és örök ember érdekli, nem egyetlen osztály vagy egyetlen korszak. Teljesen különbözik a századforduló naturalizmusától abban is, hogy műve tele van forma-játékkal: minden fejezet más és más kompozíciós ötlettel dolgozik: van dráma és van egy szuszra leírt belső monológ, van viktoriánus-érzelmes stílus-paródia, és van egy óriás katekizmus – műve realitás-tartalma így sokkal, de sokkal inkább érvényesül, mintha egyenletes regényformába öntötte volna. (Szentkuthy Miklós, 1947)” „Az Ulysses, mint maga a szerző mondja: minden. Tragédia, regény, szatíra, komédia, eposz, filozófia. Szintézis. Az egész világ a maga rendezett rendszertelenségében, vagy rendszertelen rendezettségében, felbontva, összefoltozva, ahogy egy hétköznapi ember agyán átcsurog; felidéz átélt, olvasott, hallott gondolatokat és képzeteket, aztán eltűnik, de nem nyomtalanul, mert újra feltűnik, mint szín vagy részlet, vagy ha szín és részlet volt, mint mozgató erő vagy központi probléma. (Hamvas Béla, 1930)” Jelen kiadás Joyce megkerülhetetlen klasszikusának először 2012-ben megjelent új fordítását tartalmazza: Szentkuthy Miklós fordítását a Magyar James Joyce Műhely tagjai, Gula Marianna, Kappanyos András, Kiss Gábor Zoltán, és Szolláth Dávid dolgozták át.