Helikon Kiadó strana 64 z 115

David Mitchell bravúros felépítésű, virtuóz nyelvezetű művében az összefonódó életek minden időbeli és térbeli határt átlépve hatnak egymásra. A lelkek korokon és kontinenseken át vándorolnak, akár az égbolton átvonuló felhők. A könyvben kibontakozó történetek, a zaklatott életű ifjú zeneszerző Felhőatlasz szextettjének hangszereihez hasonlóan, hat különböző hangon szólalnak meg, mindegyik "a maga sajátos kifejezésmódján, hangsorán, hangszínén". Ahogy a zeneműben a hangszerek, a könyv első részében "a szólók sorra megszakítják egymást", majd a másodikban "sorra befejezik szólamukat". Mindegyik történet önmagán túlmutatva keresi a választ az élet nagy kérdéseire. Ki irányítja a sorsunkat: mi magunk vagy valamilyen külső erő? Képesek vagyunk-e tanulni a múltban, az előző életek során elkövetett hibákból? Az összefonódó sorsok szólamait a keresztutalásokkal és visszatérő motívumokkal átszőtt Felhőatlasz tökéletes harmóniaként szólaltatja meg az olvasóban.

A Halál a Níluson a szerző talán legzseniálisabb regénye, melyben a híres belga nyomozó, Hercule Poirot épp a szabadságát tölti egy luxushajón. A tökéletesnek induló hajóút hamar tragédiába torkollik, és a "véletlenül" épp a közelben tartózkodó Poirot önkéntelenül is nyomozásba kezd. Ahogy már megszokhattuk, jóformán mindenki gyanúba keveredik, és ezeknek a trükköknek akkor is szívesen bedőlünk, ha ismerjük a történetet, és annak végkifejletét, mert annyira lenyűgöz minket Poirot kitartása, és ragaszkodása a "módszerességhez", mellyel elszántan halad a végső leleplezés felé. Nem véletlen, hogy a váratlan fordulatokban gazdag regényből számos filmadaptáció készült. 2020-ban Kenneth Branagh vállalkozott rá, hogy Michael Green szövegkönyve alapján vászonra vigye a csavaros eszű belga nyomozó nílusi vakációját.

A szerelem furcsa dolgokra képes. Néha a legjobbat, olykor pedig a legrosszabbat hozza ki belőlünk. Agatha Christie, az emberi lélek páratlan ismerője e kötet novelláiban is mesterien fonja szerelmi bűnügyeinek szálait. Kedvenc detektíveinkkel meglepő helyszíneken találkozhatunk - Mr. Satterthwaite az operába látogat Mr. Harley Quinnel, Parker Pyne hajókázik (de ez egy másik halál a Níluson!), Poirot vidéken időzik, és a darázsfészkek kiirtásának módjait tanulmányozza, Miss Marple egy falusi szerelmi gyilkosságot old meg, Tommy és Tuppence egy apróhirdetés nyomán bálba megy. Megtudhatjuk, miért fontos a bridzsben a treff király, hogy mit nem bocsát meg soha egy máskülönben elnéző feleség, és hogy mihez kezdhet a millióival egy életunt gazdag hölgy. Ez a kötet csupa-csupa szerelem és szenvedély... De a szerelem néha sötét, és nem mindig boldogít. És ezt a krimi királynőjénél senki sem tudta jobban.

Klara, a gyermekek számára kifejlesztett Robotbarát az üzlet kirakatában várja leendő tulajdonosát. Addig is az utca épületeit, a járókelők viselkedését és a Nap járását, áldásos tevékenységét szemléli. A humanoid tulajdonságokkal rendelkező robot gyermeki ártatlansággal próbálja megérteni a körülötte zajló eseményeket. Miután otthonra lel, legjobb tudása szerint igyekszik Josie és családja segítségére lenni; naiv világlátásának köszönhető páratlan optimizmusa reményt ad a beteg lány szüleinek. Klara megfigyelései a változó világról és az emberi természetről nem csupán a robot racionalitásáról, hanem érzelmeiről is tanúskodnak. Klara feltétel nélkül hisz az általa mindenhatónak vélt Nap jóságában, amelynek fénye és melege végigkíséri a történetet. A regény világa - a közeljövő világa? - nem radikálisan más, mint a miénk, de éppen ettől annyira felkavaró lassacskán szembesülni azzal, hogy az ember még magányosabb lett, az emberi kapcsolatok sekélyesebbek, a társadalmi egyenlőtlenségek még nagyobbak. És talán vigasz, talán nem, de mélyen elgondolkodtató, hogy mindez egy olyan robot elbeszélése nyomán tudatosul bennünk, aki megtanul szeretni. A 2017-ben "nagy érzelmi erejű regényeiért" Nobel-díjjal kitüntetett japán származású brit író, Kazuo Ishiguro olyan világsikerű regények szerzője, mint a Napok romjai, a Ne engedj el... és Az eltemetett óriás. Témáját és gondolati ívét tekintve minden újabb műve meglepetés - van köztük a mélységes múltból a mi korunk emberéhez szóló allegória, van a közeljövőben játszódó disztópia, van, amelyik Japán második világháborús vereségének lelki hatásait elemzi, és van olyan, melynek fő motívuma a zene -, de mindegyiket összefűzi az a sajátos látásmód, melynek kapcsán eszünkbe juthat ugyan Franz Kafka, Marcel Proust vagy Vladimir Nabokov, de Ishiguro írói világa végső soron egészen eredeti: olyan különös fénytörésben láttatja a szorongó emberi lelket, mint senki más.

Cserna-Szabó András Fél négy című első könyve 1998-ban, a Fél hét című második kötete 2001-ben, a Félelem és reszketés Nagyhályogon című novellaciklusa 2003-ban jelent meg. A szerző első három könyve - melyet nemcsak a címek első három betűjének azonossága, de közös atmoszférájuk is egybefűz - először jelenik meg egyetlen kötetben.

"Vagy visszajön hozzám ez az ember, belülről és egészen, tartózkodás és szégyenérzet nélkül, vagy én megyek el tőle. Vagy van valamilyen titka, melyet én nem ismerek, s akkor kiásom ezt a titkot, ha kell, kikaparom tíz körmömmel, a föld alól is, mint a kutyák az elásott csontot, mint az őrült szerelmesek elhalt kedvesük tetemét, vagy megbuktam, és félre kell állnom. Ezt így nem csinálom tovább. Mondom, elhatároztam, hogy meghódítom a férjem." "Az olvasó azt hihetné, hogy ugyanannak a történetnek a színét és a visszáját kapja a regényben, azért, hogy eldönthesse, melyik félnek van igaza. Azért, hogy állást foglalhasson a konfliktusban. De Márai ravaszabbul irányítja a kettős történetet. A kettő nem ugyanannak a megfordítása, hanem egymás kiegészítője, az első részben felbukkanó titok csak a másodikban kerül megfejtésre. A harmadik személy, aki olyan sok regényben és drámában a valódi mozgatója a cselekménynek, itt egy egészen váratlan dimenzióba viszi át a regény súlypontját." Szávai János

„A szép dolgokat nézni kellemes elfoglaltság, de az ember már-már elvből utasítja el a szépséget magát. Egy nő, persze, megengedheti magának, hogy szép legyen, gondolta Hercule Poirot, abban azonban egyáltalán nem volt biztos, mit gondoljon a férfiúi szépségről. Ő a maga részéről sohasem vágyott rá, hogy szép fiatalember lehessen, nem mintha erre bármiféle esélye lett volna valaha is.” Mrs. Drake Woodleigh Common-i házában Mindenszentek előestéjén halloween-partit rendeznek. Ez idő tájt a kisvárosban vendégeskedik az ismert krimi-írónő, Mrs. Ariadne Oliver is, aki szintén segédkezik Mrs. Drake-nek a gyerekzsúr előkészületeiben. A sürgés-forgás közben a tizenhárom éves Joyce Reynolds azzal henceg Mrs. Olivernek és a többi gyereknek, hogy régebben ő már szemtanúja volt egy igazi gyilkosságnak. A jelenlévők, kivétel nélkül, csak egyszerű szájhősködésnek tartják Joyce állítását, egészen addig, míg a zsúr végén holtan nem találják a kislányt. A könyvtárszobában valaki az almahorgászáshoz használt vödör vízbe fojtotta. Mrs. Oliver régi barátjához, a zseniális Hercule Poirot-hoz fordul segítségért.

Nagynénje hosszan tartó, súlyos betegségét követő halála után Elinor Carlisle hatalmas vagyont örököl. Ám lehet, hogy mindezt már nem tudja élvezni, ugyanis gyilkosság vádjával áll a bíróság előtt. Ő az egyetlen gyanúsított, mivel féltékenységéből adódóan kizárólag neki lehetett oka a fiatal és szép Mary Gerrard, Laura néni felolvasónőjének a megölésére. A vádat csak súlyosbítja, hogy nagynénje – közvetlenül a halála előtt – módosítani akarta a végrendeletét Mary javára. Az indíték egyértelmű, minden Elinor ellen szól – de akad valaki, aki váltig hisz Elinor ártatlanságában: Peter Lord, Laura néni kezelőorvosa. A doktor, hogy megmentse Elinort a már biztosnak látszó ítélettől, nem kisebb szakértőt bíz meg a védelem oldalán, mint a nagy Hercule Poirot-t. 

"Nem tartozom senkihez. Nincs egyetlen emberem, barát, nő, rokon, akinek társaságát hosszabb ideig bírnám; nincs olyan emberi közösség, céh, osztály, amelyben el tudok helyezkedni; szemléletemben, életmódomban, lelki magatartásomban polgár vagyok, s mindenütt hamarább érzem otthon magam, mint polgárok között; anarchiában élek, melyet erkölcstelennek érzek, s nehezen bírom ezt az állapotot." "A regény nemcsak Márai életének egy periódusát tárja elénk bizonyítottan, igazoltan életrajzi hitelességgel, de végigvezet bennünket azon a folyamaton, amelynek utolsó stádiumaiban az anarchista-expresszionista szerzőből a konzervatív-liberális értékek elkötelezett támogatója lesz. Megőrzi nyitottságát, tisztánlátását, kritikai érzékét, de az általa vallott értékekből sohasem enged. A polgári értékvilág szétesését ábrázoló - Thomas Mann nevéhez köthető - regények polgáreszmény-válsága hosszú időn át fő témája lesz saját regényeinek. Ez teszi regényeit - többek között az Egy polgár vallomásait - ma is aktuálissá."

Márai Sándor (1900-1989) ereje teljében lévő középkorú férfiként vállalkozott arra, hogy Füves könyvében közzétegye azon megfigyeléseit és tanácsait, amelyek megkönnyíthetik, illetve értelmessé és tartalmassá tehetik egy művész vagy a műveltséget fontos értéknek tekintő polgár életét. Már az először 1943-ban megjelent kötet ajánlásából is kitűnik, hogy a szerző elsősorban az ókori sztoikus filozófusok (mindenekelőtt Seneca, Marcus Aurelius és Epiktétosz) élet- és világszemléletét tartotta követendőnek, de Márai természetesen saját korának problémáira is reflektált, és gyakorlati tanácsainak javarésze a XXI. század emberének is hasznára válhat. A testi-lelki egészség és a szellemi frissesség megőrzésének Márai-féle "receptje" persze csak azoknak ajánlható, akik készek olykor áldozatokat is hozni egy gazdagabb, teljesebb élet megéléséért.

Egy gazdag angol ifjú hajótörése után lakatlan szigetre kerül. Az első rémület után, dacolva a természettel, nekiáll uralma alá hajtani csöppnyi birodalmát: vadállatokat szelídít meg, feltöri a földet, termel - s közben kínozza az egyedüllét, majd retteg az emberevőktől, akik időnként a szigetre látogatnak, hogy elvégezzék barbár rítusukat. Aztán Péntekben, egy kedves bennszülöttben társra talál, s életének célja már nemcsak az, hogy valamikor még hazajusson, hanem az is, hogy Pénteket megtanítsa a keresztény Isten tiszteletére és a tiszta erkölcsre. Robinson neve fogalom lett. A kalandos történetet mindenki elolvassa fiatalon, de a felnőtt érti meg igazán. Az először 1719-ben művet a világirodalom első "realista regényeként" tartják számon - bámulatos, hogy a mai ember számára is izgalmas és felemelő olvasmány.

Az 1950-es években New Yorkban játszódó történet két egymással rivalizáló banda összetűzéseiről szól. A Jets második generációs amerikai fiatalokból áll, a Sharks Puerto Ricó-i emigránsokból – mindkettő legfőbb célja a környék fölötti uralom megszerzése. A gyűlölködés közepette is feléled azonban a romantikus érzés, legalábbis két fiatalban: Tony, a Jets korábbi vezére beleszeret a Sharks bandát vezető Bernard húgába, Mariába. Mint ahogy Shakespeare klasszikus szerelmi története is örök, az általa ihletett West Side Story témája sem látszik avulni: olyan társadalmi problémát ábrázol, amely újra és újra felbukkan mindenhol, gyakran még emigránsok sem kellenek hozzá. Irving Shulman regénye a Leonard Bernstein zenéjével világsikerré vált musical alapján készült, amely igazi örökzöld: ezt nemcsak a számtalan színházi bemutató és a 10 Oscar-díjjal kitüntetett, 1961-es film igazolja, hanem az is, hogy most, 60 évvel később a Steven Spielberg rendezésében készült újabb feldolgozást is hatalmas érdeklődés kíséri.

"Arturo, tudod, mire jöttem rá mindazok után, ami velem történt? Felismertem az emberi faj egyik elszomorító tulajdonságát. Úgy tűnik, mindannyiunk lelke mélyén egy szörnyeteg lakik." Valós eseményeket feldolgozó, sőt a valósághoz szigorúan ragaszkodó történelmi regény Mario Vargas Llosa új műve. (Már amennyire a "valóság" a politika szövevényében egyáltalán felderíthető.) És mégiscsak részben fikció - s egyben egy fikció története. Hogy Guatemalában 1954-ben az Egyesült Államok segítségével hogyan döntötték meg katonai puccsal a demokratikusan megválasztott kormányt, az ma már csak apró fejezet a történelemben. Ám Vargas Llosa nagy sztorit talált benne - s nemcsak azért nagy sztori ez, mert évtizedekre meghatározta Közép-Amerika sorsát, hanem azért is, mert van benne valami ördögi. Ördögi, ahogy egy hamis történet alapján - hogy Guatemala kormánya a szovjet kommunizmus szálláscsinálója a kontinensen - hatalmas erők lépnek mozgásba, óriási emberi tragédiákat okozva, és kisiklatva egy ország, sőt egy egész földrész természetes fejlődését. S ebből a nagy sztoriból igazi irodalom lett: Vargas Llosa a történelmi tényeket a fantáziájával kibontva hús-vér alakokat teremtett - politikusokat, diktátorokat, propagandistákat, karrieristákat, kegyetlen vagy épp önfeláldozó katonákat és a Nőt, aki, mint talán mindig, most is ott van a háttérben, alakítva az eseményeket vagy legalábbis az eseményeket alakító férfiakat. MARIO VARGA LLOSA (sz. 1936), a 2010-es irodalmi Nobel-díjas, a leghíresebb perui, a latin-amerikai irodalom nagy generációjának egyik legnagyobbja olyan remekművek alkotója, mint A város és a kutyák, a Háború a világ végén, A beszélő, a Pantaleón és a hölgyvendégek, a Négy óra a Catedralban, A Kecske ünnepe, a Szeretem a mostohámat, a Don Rigoberto feljegyzései...

Dr. Richard Shepherd, a nagyszerű igazságügyi patológus több mint 23000 boncolást végzett. A maga módján detektív, furcsa, gyakran megmagyarázhatatlannak látszó halálesetek rejtélyeit kell megoldania... Az igazságot kutatva sorozatgyilkosokat buktatott le, természeti katasztrófák következményeit vizsgálta, "tökéletes gyilkosságokról" rántotta le a leplet, szokatlan vagy valószínűtlen balesetek körülményeit derítette fel. Az általa szolgáltatott bizonyítékok gyilkosokat juttattak rács mögé, ártatlanok szabadságát adták vissza, kézenfekvőnek tűnő megoldási kísérleteket döntöttek romba. Tette mindezt nem kis személyes áldozatok árán. A Holtak vallatója nem pusztán a számára legtöbb vívódást okozó holttestekről és esetekről szóló beszámolók gyűjteménye; azt is bemutatja, milyen egy élet, amelynek minden pillanatában jelen van a halál.

A szobalány izgatottan csörtet be Bantryék hálószobájába, hogy közölje a felkavaró hírt: egy holttest fekszik a könyvtárszobában! Miután az ezredes félálomból ébredező felesége ráveszi hitetlenkedő férjét, hogy járjon utána a dolognak, kiderül, hogy a hír igaz. A személyzet egy olcsó estélyi ruhát viselő, fiatal, platinaszőke táncosnő hullájára bukkant – az ismeretlen nőt megfojtották. De vajon hogy kerül a húszmérföldnyire lévő felkapott üdülőhely fényűző szállójának táncosnője a vidéki kisfaluban élő, tiszteletre méltó ezredes házába? A szálak a Majestic Hotelbe vezetik a magas rangú nyomozókat, akiknek először azt kell megfejteniük, hogy kinek állt érdekében a gyilkosság. Szerencsére Mrs. Bantry barátnője, az éles eszű Miss Marple is bekapcsolódik a nyomozásba, és végül ő segíti ki a zsákutcába jutott rendőrtiszteket.

"De hiszen a gyönyörűség is haszon, s a teljes, korlátlan hatalom - ha csupán egy légy fölött is - szintén a gyönyörűség egy fajtája. Az ember már természeténél fogva zsarnok, és szeret másokat kínozni." Dosztojevszkij saját viszontagságait, a rulettezés közben átélt élményeit használta kiindulópontnak, hogy megírja a világirodalom kétségkívül legbámulatosabb regényét a játékszenvedélyről. A mű persze sokkal több is ennél: a "fiatalember" lelkében a démonikus erejű szerelem küzd meg a rulett iránti szenvedéllyel - s közben Polina is, akibe szerelmes, küzd a maga lelkének az olvasó számára alig felfogható indulataival. Dosztojevszkij e művében is a tudat legmélyéről, rejtélyes sebekből fölfakadó, perzselő, lángoló, tragédiákat okozó érzéseket ábrázolja: az emberi léleknek azt a borzongató peremvidékét, ahol a gyűlölet és a szeretet összeér. S közben felejthetetlen alakokon keresztül mutatja be korának orosz arisztokráciáját meg általában a szélsőségekre oly hajlamos orosz embert.