Hermész Média

Hawaii szépsége mindenkit elbuvöl, aki egyszer is a szigetre teszi a lábát. Vajon miért kezdodik mégis olyan rosszul Mr. Winterslip, ízig-vérig bostoni fiatalember hawaii tartózkodása? A család bostoni házából miért lopnak el egy öreg ládikát? Talán a múltja miatt ölik meg milliomos rokonát? Mi a szerepe a sötétben világító karórának, amelyen halványabb a 2-es szám, az egész bunügyben? Ebben a regényben jelenik meg eloször Charlie Chan, a kövér bölcs és türelmes kínai detektívfelügyelo.

Előkelő kastélyban álarcosbálra gyűlnek a meghívott vendégek, történelmi vagy egyéb fantáziadús jelmezekben. Az egyik környékbeli fiatal lány cowboyként jelenik meg, míg társa rabló jelmezét ölti. Az estély közben eltűnnek a házigazda aranykincsei…

Challenger professzor nyugtalanító sürgönyöket küld az Elveszett világból ismert társainak, hogy csatlakozzanak hozzá Londonhoz közeli házában. A titokzatos telegramok azzal a nyugtalanító felszólítással érkeznek, hogy hozzanak magukkal oxigént. Megérkezésükkor a professzor elbarikádozza magát vendégeivel együtt, miután bizonyos jelekbõl arra következtetnek, hogy az egész Föld egy mérgező interplanetáris felhőn fog áthaladni, ami az emberiség teljes pusztulásával fenyeget...

Százszor is végigolvastam már nagybácsim levelét s annyi bizonyos, hogy kívülrõl tudtam az egészet. Mégis megint csak kivettem zsebembõl s a vitorlás halászbárka oldalfalára ülve még egyszer átolvastam éppen akkora figyelemmel, mint mikor elõször vettem kezembe. Az írás szögletes, mesterkélt volt, aminõ a falusi ügyvédeké szokott lenni s ez a cím állt a levélen: Louis de Laval úrnak, William Hargreaves úr, a ?Zöld ember? vendéglõse leveleivel, Ashford, Kent grófság. Ez a vendéglõs nem egyszer kapott már jó pár hordó vámolatlan francia pálinkát, s a levél is csempészek közvetítésével jutott el hozzám. ?Kedves öcsém, ? írta a bácsi, ? most, hogy apád meghalt s egyedül állsz a világon, bizonyára nem szándékozol tovább is táplálni azt a haragot, mely családjaink közt fennállott. A zavargások idején apád a király pártjára sodortatott, míg én a nép pártjára kerültem s a vége ? amint te is tudod ? az lett, hogy apádnak menekülnie kellett az országból s az én kezemre jutott Grosbois birtoka. Annyi bizonyos, hogy neked nehezedre esik más álláspontot foglalni el, mint õseidnek, de viszont arról is meg vagyok gyõzõdve, hogy szívesebben látod a birtokot egy Bernac, mint idegenek kezén. Fölteszem legalább, hogy anyád testvérétõl nem fogod a tiszteletet és rokonszenvet megtagadni. És most engedd meg, hogy egy jó tanácsot adjak neked. Tudod, hogy mindig republikánus voltam, de be kellett látnom, mily céltalan a végzettel szembeszállni s hogy Napóleon hatalma sokkal szilárdabb, semhogy meg lehetne rendíteni. S ha már így áll a dolog, gondoltam, én is az õ szolgálatába szegõdöm, mert, hiába, aki farkasverembe jut, legokosabban teszi, ha együtt ordít a farkasokkal. Alkalmam nyílt olyan szolgálatokat tenni neki, hogy ma már igazi jó barátja vagyok s annak fejében, amit érte tettem, bármit kérhetek tõle, õ meg nem tagadja. Valószínûleg neked is tudomásod van arról, hogy õ jelenleg a hadsereggel Boulogneban táborozik, alig pár mérföldre Grosboistól. Ha e levél vétele után haladék nélkül visszatérsz hazádba, semmi kétség, hogy nagybácsid szolgálatainak elismeréséül kész lesz elfeledni apád ellenséges viselkedését. Igaz ugyan, hogy neved számûzve van még, de befolyásom a császárnál ezt könnyen rendbe hozza majd. Jöjj hát gyorsan, késedelem nélkül és teljes bizalommal. Nagybácsid C. Bernac.?

Tizenöt évvel egy különös körülmények között meggyilkolt londoni ügyvéd halála után, melyben az egyetlen nyom egy pár kínai papucs volt, Sir Frederic Bruce, a Scotland Yard nyomozója még mindig e rég kihult nyom ügyében vizsgálódik. Az eset úgy tunik kapcsolatban áll a világ számos pontján eltunt nok ügyével, különösen Eva Durandéval, akinek az indiai vidéken veszett nyoma. Amikor már végre úgy tunik, hogy a rejtély megoldódik, Charlie Chan-nak kell a nyomozás hirtelen összegubancolódó szálait kibogozni... A regény korábban megjelent "Charlie Chan zavarba jön" címmel is.

Részlet az e-könyvből: ""Fáradtan hallgattam az öreg Kohokumu szakadatlan énekét; Polinéziának prométheuszi félistenéről dalolt, cselekedeteiről és kalandjairól, Mauriról, aki elválasztotta a szárazföldet a tenger mélységeitől, felemelte a menny boltozatát, mert az emberek csak négykézláb mászkálhattak alatta, és megállásra kényszerítette a napot, hogy aztán lassabban vonuljon az égen keresztül. Úgy látszik, a nap azelőtt a hatórai munkaidő híve volt, Maui pedig a tizenkét órás munkanap felett őrködött. – Íme, hallja Liliuokalani király meséjét Mauriról – szólt Kohokumu. „Maui, a nyughatatlan, hurkot vetett a Napnak, és harcolt vele. A tél pedig legyőzte a Napot, és Maui legyőzte a nyarat.” Én, a Hawaii-szigetek szülötte, jobban ismertem a hawaii mítoszokat, mint az öreg halász, bár nem volt olyan nagyszerű az emlékezetem, mint az övé, amely lehetővé tette, hogy órák hosszat mondja el énekeit..." A kötet tartalma: A vén halász meséi Ah Kim könnyei Alice gyónása A Kanaka-öbölben Makaloa gyékényén Kahekili csontjai A lábszárcsontok

"Különös alakot vett észre az éjszaka homályában.. Hogy az ördögbe kerül ide lándzsás hindu harcos, ráadásul éjnek idején?... hirtelen vérfagyasztó halálordítás verte föl az éjszaka csöndjét. Briggs úgy érezte, hogy minden haja szála égnek mered." A kis faluban történt fojtogatások ügyében a Scotland Yard emberei - élükön Tanner fõfelügyelõvel - nyomoznak. A szálak hamarosan egy õsi nemes család kastélyába vezetnek, ahol rejtélyes dolgok történnek. A szellemesen megírt könyv végére azonban minden titokra fény derül. A szerzõrõl: Edgar Wallace (1875-1932) az angol krimi-, újság- és színmûíró számos népszerû kaland és detektívregény szerzõje volt. Már életében "a krimi királyaként" ünnepelték. Haditudósítóként dolgozott az orosz-japán háború során, hazatérését követõen írta meg elsõ könyvét, a Négy igaz embert. Korának hallatlanul termékeny és sikeres írója volt, mintegy 176 regényt és számos novellát írt 1932-ben bekövetkezett haláláig.

"? De hát kedves gyermekem, minek megy ki akkor Indiába? ? Hogy nagybátyámnál és nénémnél éljek! ? Ah! No az ön kedves bácsija és nénije nem fogják sokáig élvezni az ön társaságát. Megmondhatja nekik, hogy ezt én üzenem, és átadhatja nekik tiszteletemet. Ön igen jól tudja, hogy nagyon csinos. ? Nem arról nem tudok ? szóltam mélyen elpirulva ?, és úgy hiszem, jobb lenne, ha ön nem gúnyolódna rajtam. Tudom, hogy csak tréfál. ? Na hallja, nálam nincs értelme ilyen végtelen szerénységet színlelni ? szólt Mrs. Rapper félig unott, félig mosolygó arckifejezéssel végigmérve. ? Nálam az ilyesmi nem fog. ? De kérem, én egészen komolyan beszélek. Amióta emlékszem, mindig azt mondták, hogy csúnya vagyok, mint kislány valóban ijesztõen rút voltam. ? Az meglehet ? hagyta helyben hideg hangon útitársnõm ?, de most, hogy felnõtt, beállt az ellenkezõje. Ön valóban rendkívül szép."

Steve Train, a tolvaj, élete során szerzett már némi tapasztalatot pisztolyok forgatásában. Egy nap egy másik hétpróbás fickó, Rainier, megkeresi, hogy együtt vállalkozzanak egy jó kis embervadászatra. Train eleinte bizalmatlan a vállalkozással kapcsolatban, meggyõzi azonban a kilátásba helyezett busás jutalom...

"Azt akarom itt éreztetni és megértetni mindenekfölött, hogy a magyar célokon egyszerûen nem lehet változtatni. Ezért minden magyar korszak és nemzedék annyit ér, amennyire hû marad az árpádi és Szent István-i örökséghez." A mû végsõ soron három történetpolitikai tanulmány: Az eltévedt lovas maga a magyar nemzet, amely letévedt az õsi útról, az Európa ellenünk és önmaga ellen címû rész Trianon szörnyû igazságtalanságát jelöli meg az új világomlás közeledõ okaként, míg a harmadik, a Dunai kibontakozás elé az ésszerû, tartós, eszmei, elvi alapokat vázolja föl a magyar jövõ számára."

"Akivel Emmi megtörtént, utólag se talál magyarázatot ? akár az ember, aki a fejére esett. Emmi lop, csal, bánt, komisz és hazudik és jó vele lenni. És mégis, Emmi itt van a nyakunkon a sok más baj mellett, amirõl jobb nem beszélni ? itt van mindig, mint ráadás, vagy talán minden baj eredõ oka. És veszekszünk vele ebédnél, reggel és este, a hálószobában, utcán és tribünökön, mint az a két légy, amely ugyanabban a levesben fuldokolt, mert ahelyett, hogy magába szállt volna, a levesbe szállt. Szeretni annyit tesz, mint lehetetlent kívánni felebarátunktól. És nem szeretni annyi, mint lehetetlent kívánni önmagunktól."

Charles Lorre (Nagy Károly) a kalandregény két világháború közötti virágkorának jeles szerzõje. Légiós történetei és kalandos regényei mindig könnyed szórakozást nyújtanak a rejtõi stílus és világ kedvelõi számára. Részlet az e-könyvbõl: "Vessünk egy pillantást erre a kocsmára. Már ahhoz is igazán jóindulat kell, hogy ezt a helyiséget nemes egyszerûséggel kocsmának nevezzük. A helyiség ugyanis még röviddel ezelõtt teveistálló volt, és mióta az utolsó teve is eltávozott belõle, a tulajdonos nemigen tartott különösebb nagytakarítást. De hát ? gondolta Ali ben Mahrun, a tulajdonos a légionistáknak ez is túlságosan megfelelõ. A légionista ide inni jön, és akkor is iszik, ha tapéta van a falakon, akkor is, ha pókháló lóg a szájába. Mert itt csak két dolog a döntõ: az, hogy a légionista szomjas legyen, meg az, hogy dühös. Ez a kettõ kell ahhoz, hogy igyék. A légionista pedig mindig szomjas és mindig dühös."

Jim Cleeve mindig is a "jó fiú" volt, sajnálatos módon azonban sok haszna nem származott ebbéli tulajdonságából. Ráadásul még Joan, a barátnõje sem lelkesedik tiszta szívébõl e tulajdonságáért. Jim megbántva és elhagyatottan útra kel, hogy szakítson régi életével, és a dél-montanai aranymezõkön próbáljon szerencsét. Az aranybányászok táborában azonban hemzsegnek a mindenre kész tolvajok és gonosztevõk, és Jim csak önmagára számíthat, hogy hírnévre tegyen szert ezen a kemény vidéken.

Nick Carter, a kiváló detektív nyomozásai során már számtalanszor került életveszélyes helyzetbe. Most azonban talán élete legveszedelmesebb ellenfeleivel kell megkûzdenie. Inez Navarro, a démoni nõ és szerelmese, Morris Carruthers, a gátlástalan betörõkirály ravaszságban és erõben fölveszik a versenyt még a zseniális Nick Carterrel is. A kötetben található három elbeszélésbõl megtudhatjuk, miként sikerült többször megszöknie az igazságszolgáltatás elõl a betörõkirálynak, milyen szerepe volt a bûncselekményekben a szépséges Inez Navarrónak és hogy végül leszámol-e halálos ellenségeivel Nick Carter....

"Harry Stone ? akit ?Harry, az Inas? néven ismert az alvilág ? vagy három hónapig detektív volt Rhodesiában, míg rá nem jöttek viselt dolgaira. Rászolgált, hogy lakat alá tegyék, de mégis futni hagyták, mert abban az idõben nem volt kívánatos, hogy bíróság mossa tisztára a rendõrség szennyesét. Így hát senki se állta útját, mikor az éjjeli gyorsvonaton ellógott Fokvárosba. Harry körülbelül háromszáz, gyanús eredetû angol fonttal indult délre, abban a reményben, hogy találkozik Lew Daneyvel, aki pompás fickó volt: mûvészetének kiváló ? bár nem nagyon szerencsés ? mestere. De Lew már nem volt a Fokföldön ? régen elkerült onnan ? s ebben az idõben sokkal regényesebb és jobban megszervezett betöréseket hajtott végre, mint kevésbé sikerült kísérletei voltak a johannesburgi Nemzeti Bankban."

"Megfordultam. Az ajtó kilincs lassan megmozdult. Elõször azt hittem, hogy Balck. De aztán valami ösztönöm veszély érzet óvatosságra intett. Megláttam, hogy Brandweiss az asztalra, tette a karabélyt, felkaptam és az ágy alá lódítottam. Pár szempillantás volt az egész s a fõvadász ez alatt két lépéssel az ablaknál termett és csak annyit láttam, hogy kiugrik rajta. Ugyanekkor a szél felemelte a függönyöket, a gyertya lángja lobogni kezdett és láttam, hogy az ajtó nyitva van. Óriási ember alakja jelent meg a küszöbön. A gyertya lángja ismét nyugodt lett. Az ajtó halkan bezárult. Az óriás termetû férfi állt a szobában kalappal a fején, botjára támaszkodva és vészjósló szemeket meresztett rám. Megborzongva ismertem rá a szállodabeli Tuskólábúra. Aki csak egyszer látta is, soha el nem felejthette ezt az embert. Hatalmas mellével és otromba törzsével, cséphadaró karjaival és kivált visszataszító szõrösségével úgy hatott, mint az õsi állati erõ megtestesülése. Valami megnevezhetetlen fenyegetés légköre áradt ki belõle..."