Hermész Média strana 6 z 6

Ki ne hallott volna már a legendás amerikai detektívregényhõsrõl, Nick Carterrõl? A híres nyomozó kalandjain annak idején százezrek izgultak. Hosszú idõ után most magyarul is újra olvashatjuk a nagy detektív bravúros nyomozásait. E kötetben három Nick Carter történet található. Az elsõben egy vakmerõ ékszertolvaj banda után folyik a nyomozás. A másodikban borzalmas rablógyilkosság tettesét kell kézre keríteni. A harmadikban egy fondorlatos trükkel végrehajtott bankrablás még fondorlatosabb leleplezésérõl olvashatunk.

Ki ne hallott volna már a legendás amerikai detektívregényhõsrõl, Nick Carterrõl? A híres nyomozó kalandjain annak idején százezrek izgulhattak. Hosszú idõ után most magyarul is újra olvashatjuk a nagy detektív bravúros nyomozásait. Nick Cartert egy szörnyû bûnténysorozat kinyozására kérik föl, egy különleges szerkezettel jómódú polgárokat fojtanak meg, majd elveszik értéktárgyaikat. A detektív természetesen leleplezi a bandát. A második történetben kegyetlen bankrablók után folyik a hajsza, amelynek során a mester kis híján ott hagyja a fogát. A harmadikban titkos iratok tûnnek el egy bank széfjébõl, és egy gátlástalan zsaroló is nehezíti Nick Carter dolgát.

Nick Carter, a kiváló detektív nyomozásai során már számtalanszor került életveszélyes helyzetbe. Most azonban talán élete legveszedelmesebb ellenfeleivel kell megkûzdenie. Inez Navarro, a démoni nõ és szerelmese, Morris Carruthers, a gátlástalan betörõkirály ravaszságban és erõben fölveszik a versenyt még a zseniális Nick Carterrel is. A kötetben található három elbeszélésbõl megtudhatjuk, miként sikerült többször megszöknie az igazságszolgáltatás elõl a betörõkirálynak, milyen szerepe volt a bûncselekményekben a szépséges Inez Navarrónak és hogy végül leszámol-e halálos ellenségeivel Nick Carter....

A börtönbõl éppen szabadulván, John Gray felkeresi régi barátját, Kane-t. Bár éppen lányának esküvõje van, Kane-nél megjelenik Emanuel Legg, a rendõrgyilkos bûnözõ is. Gray-t elönti a düh, amikor rájön, hogy Kane legbecsesebb lányát Floyd-hoz, a nagystílû, ám a legsötétebb fajtába való csalóhoz adja...

"A legelsõ, ami szembetünik Zsilinszky Endre könyvének olvasásakor: ennek az írásnak egységessége. Politikai irodalmunk általában nem mondható szegénynek, a gondolatoknak, elképzeléseknek, reális és fantasztikus feltevéseknek tiszteletreméltó gazdagságával találkozunk benne, anélkül azonban, hogy politikai íróink végére járnának gondolataiknak, elképzeléseiknek és hipotéziseiknek: csupa torzó, kõbõl félig kiszabadított alak, szeszélyes töredék - többnyire a napi érdeklõdés számára teremtve. - (Milotay István könyve külön dolog.) Értékes megkülönböztetõ jegye Zsilinszky Endre könyvének, hogy más fából van faragva: egy gondolatot, neki kedves és sok tekintetben termékenyítõ gondolatot visz konzekvensül keresztül, minden vonatkozásban megtárgyal, a belõle adódó minden feltevésnek a végére jár, valósággal a magyar világteremtésnek új hét napját próbálja benne vászonra vetíteni. A másik megkülönböztetõ jegye ennek az írásnak: a benne megnyilvánuló erõs meggyõzõdés. Valóságos prédikátori meggyõzõdés, annak az erõs átérzése, hogy ami jelszó alatt az utolsó tíz esztendõben nálunk építõ munkát kezdettek, «az újjáépítés», «a konszolidáció», «a kereszténység», «a neonacionalizmus» jelszavai elkoptak, közönybe fakultak, elhagyott temetõkeresztek módjára földbe süppedtek, szimbólumául valami nagy, egyetemes pusztulásnak, amelybõl a magyar pusztulás gyorsabb tempójú sorvadásával szinte megkülönböztetõen emelkedik ki." - Fenyõ Miksa, 1931

"Bármily hírhedtek és érdekesek is egyébként borzalmas gonosztetteik révén azok a szerencsétlen kiváltságosak, akik bekerülnek az elmebeteg elítéltek broadmoori fegyházába, ? õszintén szólva, illetlenség, hogy ne mondjuk: igazságtalanság, hogy éppen õk állítsanak pellengérre valakit, akit, akárcsak õket, az orvosszakértõk véleménye és a könyörületes esküdtszék utalt ebbe a reménytelen intézetbe. Ám azért mégis gyakran ujjal mutogattak John Flackre, amint ide-oda lõdörgött az udvaron, a kezeit hátra dugva, fejét a mellére lógatva. Magas, ösztövér öregember volt, akin lötyögött a szürke darócruha, sohase állt szóba senkivel és õt magát is ritkán szólították meg. ? Ez Flack? a Flack. A földkerekség legagyafúrtabb banditája? Az õrült John Flack? kilencszeres rablógyilkos?" J. G. Reeder detektívnek és csinos titkárnõjének szembe kell szállnia az õrült, ám zseniális Flack bosszújával...

"Harry Stone ? akit ?Harry, az Inas? néven ismert az alvilág ? vagy három hónapig detektív volt Rhodesiában, míg rá nem jöttek viselt dolgaira. Rászolgált, hogy lakat alá tegyék, de mégis futni hagyták, mert abban az idõben nem volt kívánatos, hogy bíróság mossa tisztára a rendõrség szennyesét. Így hát senki se állta útját, mikor az éjjeli gyorsvonaton ellógott Fokvárosba. Harry körülbelül háromszáz, gyanús eredetû angol fonttal indult délre, abban a reményben, hogy találkozik Lew Daneyvel, aki pompás fickó volt: mûvészetének kiváló ? bár nem nagyon szerencsés ? mestere. De Lew már nem volt a Fokföldön ? régen elkerült onnan ? s ebben az idõben sokkal regényesebb és jobban megszervezett betöréseket hajtott végre, mint kevésbé sikerült kísérletei voltak a johannesburgi Nemzeti Bankban."

A fiatal hölgy épp csak visszavonult szobájába, mikor hirtelen dulakodás zaja hallatszott, s a kiáltás: "Gyilkos"...majd revolver lövés dördült. A zárt szobát feltörve csak a lány vérzõ testére lelt apja és egyik szolgája. De vajon miképp nyerhetett egérutat az álnok gyilkos a lezárt szobából...? Erre a kérdésre keresi a választ az 'Operaház fantom'-ja szerzõjének klasszikus krimi regénye.

Egy francia kastély örökösnõit zaklatás, életveszély fenyegeti. Egy (két vagy három?) rejtélyes haláleset is történik, és olykor valaki hosszabb-rövidebb idõre eltûnik. Megjelenik a színen egy csetlõ-botló, ügyetlen rendõrfelügyelõ, és a gáláns, szellemes Arséne Lupin, a tévénézõk és mozirajongók, valamint e könyv nõi fõszereplõinek kedvence, aki látszólag véletlenül jut el a rejtély kulcsához, amelyben a fõ szerepet három fûzfa, meg egy galambdúc játssza. No meg egy inas, egy szakácsnõ, egy bolondos öregasszony, egy favágó és egy rozoga fahíd. És legfõképp egy nagy fekete kalap, egy ormótlan papucs meg egy titokzatos számsor. A kedvesen humoros és igen szórakoztatóan fordulatos regény lapjain filmszerûen peregnek az események. Minden oldalon egy-egy újabb meglepetéssel szórakoztatja olvasóit a mesteri szerzõ, akinek briliáns humora frappáns meseszövõ képességével vetekszik.

Dúl az elsõ világháború. Desmond Okewood angol kapitány rejtélyes üzenetet kap Németországból, nyomtalanul eltûnt bátyjától, Francistól. Véletlenül hozzájut egy halott amerikai útleveléhez és német titkosrendõrségi jelvényéhez. A kapitány megtévesztésig hasonlít az elhunythoz, így egy pillanat alatt dönt. Elcseréli az irataikat és elindul Németországba felkutatni Francist. Ekkor még nem sejti, milyen veszedelmes kalandokba keveredik az ellenséges országban, azt még kevésbé, hogy a császár által korlátlan hatalommal felruházott, titokzatos Tuskólábú veszi üldöz?be...

"Megfordultam. Az ajtó kilincs lassan megmozdult. Elõször azt hittem, hogy Balck. De aztán valami ösztönöm veszély érzet óvatosságra intett. Megláttam, hogy Brandweiss az asztalra, tette a karabélyt, felkaptam és az ágy alá lódítottam. Pár szempillantás volt az egész s a fõvadász ez alatt két lépéssel az ablaknál termett és csak annyit láttam, hogy kiugrik rajta. Ugyanekkor a szél felemelte a függönyöket, a gyertya lángja lobogni kezdett és láttam, hogy az ajtó nyitva van. Óriási ember alakja jelent meg a küszöbön. A gyertya lángja ismét nyugodt lett. Az ajtó halkan bezárult. Az óriás termetû férfi állt a szobában kalappal a fején, botjára támaszkodva és vészjósló szemeket meresztett rám. Megborzongva ismertem rá a szállodabeli Tuskólábúra. Aki csak egyszer látta is, soha el nem felejthette ezt az embert. Hatalmas mellével és otromba törzsével, cséphadaró karjaival és kivált visszataszító szõrösségével úgy hatott, mint az õsi állati erõ megtestesülése. Valami megnevezhetetlen fenyegetés légköre áradt ki belõle..."

A jeruzsálemi Ben Hur, egy gazdag zsidó család fia, újra találkozik gyerekkori barátjával, a római légió parancsnokával, Messalával, aki szerint az új tanok, melyeket Krisztus hirdet, felforgathatják az egész Római birodalmat.

"A tó bal partján kis halászfalu terült el, száz meg százéves hársak árnyékában szétszórtan álló nyolc alacsony ház, szalmafedeleik éppen csak a fák alsó ágain emelkedtek fölül. Falaikon a vetõ- és merítõhálókkal, ajtóik mellett, a keskeny kis falócákkal, déli oldalukon galagonya- és csipkerózsabokorral környezve csinosan váltak ki a part fehér szélébõl. Ha a német fejedelem tudta volna, hogy az ártatlan Kis-Trianon ötlete végül Franciaország tündöklõ királynéjának fejében megfogan, akkor e kis halászfalu bizonyára sohasem épült volna fel. De a fejedelem nem volt jós, ezért mûve már csaknem száz éve állt a park tava mellett, kívülrõl a legkezdetlegesebb idillt képezve, ám bensejében a legkényesebb emberfiát is kielégítve. A belépõk talpa, amelyre még a part murvája tapadt, közvetlenül a dagadozó szõnyegekhez ért. Nehéz selyemszövetek csillogtak a párnás bútorokon és fedték el a falakat, itt-ott eltûnve a széles tükörlapok mögött. Ha kinn kacérkodtak is a szegénységgel és egyszerûséggel, a fehérre sikált asztalokon mégsem lehetett étkezniük, még kevésbé pedig az édes játék után falócákon megpihenniök. A fejedelmi ház ? amely sarjai egyikének köszönhette létét a kis halászfalu ? õsidõktõl fogva szilárdan ragaszkodott ama szokáshoz, hogy mindegyik trónörökös életének nyolcadik évében egy-egy hársfát ültessen. A tó bal partján levõ, majálisrétnek nevezett kaszáló így történelmi nevezetesség lett. Csak ritkán pusztult el a fejedelmivé tett fák valamelyike, a majálisrét valóságos díszpéldányokkal rendelkezett. Szürke páncélos õsi daliák gyanánt az ég felé törve tartották maguk fölé hatalmas zöld pajzsukat, s megvédték az utánuk jöttékét és gyöngélkedõket. A mai májusi napon Frigyes trónörökös számára következett el a faültetés fontos eseménye..."

A ragyogó szépségû fiatal lányt esküvõje napján holtan találják. Fenyegetõ levelek sora érkezik, s a címzettre könyörtelen halál vár. Gyilkosság vagy öngyilkosság? - a Scotland Yardnak is fejtörést okoz. Nem kevésbé az, hogy az egyik érintetlen széfbõl eltûnt egymillió font. Talán zsaroló áll a bûnesetek hátterében, aki egyáltalán nem "dilettáns", de ezzel s számos más trükkel próbálja a rendõrséget hamis nyomra terelni. Az egymást követõ meglepetések során az angol társadalom elitjének rejtett bûnei, a mondén élet titkai is napvilágra kerülnek. (A mû korábban megjelent a Dilettáns zsaroló címen is)

Jimmy Fobb, egy jobb sorsra érdemes angol ifjú nyer a fehér és piros selyemcukrokkal játszott amerikai párbajban, mégis vesztesnek minõsíti magát, s önfeláldozó módon az idegen légiót választja a néki kijáró csodálatos, fiatal hölgy, Maud baroness helyett. Rollin õrmester, Algéria hõse egyszerûen csak Kölyöknek titulálja a titkos küldetésben a légió kötelékébe álló sir Charles Lithsire-t, családjának 12. baronettjét, aki élemedett kora ellenére büszkén vívja csatáit a Szahara enyhet adó oázisának Három Monoklis Páviánról elnevezett kocsmáiban. Charles Long története nemcsak a sivatag tikkasztó hõségének érzékletes bemutatásával, hanem vérbõ humorával is méltó párja Rejtõ Jenõ népszerû könyveinek, s alighanem az olvasó is szívébe zárja Jimmmy Fobb légióst, akirõl megtudhatja, hogy "nem egy jászol menti marha".