Hermész Média strana 5 z 7

A novelláskötet tartalma: MENUETTE TALÁLKOZÁS ALKONYATKOR AZ ELSO SZÖKTETÉS A KÍSÉRTET EGY ÚTITÁRS A MAESTRO A MADONNA MÉCSE AZ ELMULASZTOTT LÉGYOTT EGY ÉLET ÉS EGY ÓRA A SIBYLLA VÉGZETEK KIS HÁZ, NAGY TRAGÉDIA AZ EROSEBB KIS VÁNDOROK A FIATAL ESZTENDO ÁLMOK "Fellépése körülbelül egybeesett a Nyugat nagy nemzedékének fellépésével. Elso novelláskötete már 1900-ban megjelent, de elso sikerét csak 1911-ben érte el az Emberek a kövek közt c. regénnyel és az a muve, amelynek népszeruségét köszönhette, a Régi ház, 1915-ben jelent meg. A Nyugat-nemzedékkel nemcsak annyiban volt rokon, amennyire egy nemzedék tagjai elkerülhetetlenül rokonok szoktak lenni, ha tehetségesek: nyugatos volt a szó alapveto, a Nyugat-mozgalomtól független értelmében is, a nyugati irodalmak rajongója és követoje volt, és «nyugatos» volt muvészi szándékának mélyén is, a muvészetrol alkotott viziójában. Artisztikus író volt, a finom, lelkiismeretesen kidolgozott részletek, a tuno és csendes hangulatok, az önmagukért megbecsült ritka szavak és hasonlatok írója, dekoratív tehetség és a szó nemes értelmében dekadens. Öncélú mondatokat írt, amelyek arra voltak rendelve, hogy ötvözött formásságukban a kontextusból kiszakítva is megállják a helyüket és megállítsák, elmerengésre hívják az olvasót, felkeltve benne a szépség szomorúságát és a távoli dolgok igézetét. Annak a stílusnak és stílusteremto életérzésnek volt a hordozója, amely legmagasabb szintjét Babits Mihály fiatalkori verseiben és Kosztolányi Dezso és Tóth Árpád költészetében érte el.... A világháború után az irodalmat elhagyta a politika kedvéért. A leheletszeru finomságok írónoje meglepoen aktív és energikus közéleti embernek bizonyult. Olyan aktívnak és energikusnak, hogy sokan el is fordultak Tormay Ceciletol, az írótól. Ekkor alapította a Napkelet címu folyóiratot, és ennek szellemi irányítója maradt haláláig. Mint szerkeszto, sokoldalúan megérto volt, munkatársait hatalmas közéleti befolyásával is jótékonyan támogatta." - Szerb Antal

S. S. Van Dine regényei általában messze felülmúlják a szabványos detektívtörténeteket és tele vannak olyan érdekességekkel, amelyeket az olvasó más detektív regényekben hiába keres. Ez a regénye valóban tökéletes típusa a detektív történeteknek és egyike a legjobb Philo Vance eseteknek, amelyben a rokonszenves detektív igazi formájában mutatkozik a cselekmény lüktetõ és izgalmas fordulataiban, amelyek nem nélkülözik a színes romantikát sem. A kínai négyszögben két emberrablás, két gyilkosság, egy gyilkossági kísérlet, és némi zsarolás szerepel a palettán, miközben Philo Vance leginkább az után nyomoz, hová lett az egyik áldozat pizsamája?

Jim Cleeve mindig is a "jó fiú" volt, sajnálatos módon azonban sok haszna nem származott ebbéli tulajdonságából. Ráadásul még Joan, a barátnõje sem lelkesedik tiszta szívébõl e tulajdonságáért. Jim megbántva és elhagyatottan útra kel, hogy szakítson régi életével, és a dél-montanai aranymezõkön próbáljon szerencsét. Az aranybányászok táborában azonban hemzsegnek a mindenre kész tolvajok és gonosztevõk, és Jim csak önmagára számíthat, hogy hírnévre tegyen szert ezen a kemény vidéken.

A Nyugat úttörõi a bûbájos panorámák, az acélos erejû hõsök, a küzdelmekben kiviruló érdekes jellemek könyve. Az "úttörõk? itt a kultúrát viszik a vad vidékre az elsõ távírópóznák, a távolságokat összekötõ, csillogó huzalok képében s ebben a veszedelmekkel, nehéz akadályokkal teljes vállalkozásban ott látjuk a harvardi egyetem orvosi fakultásáról a szabad éltre vágyakozó fiatal Cameront, aki a cowboyok legendás hõsének társaságában vakmerõ kalandok árán tör a cél felé. A célban számukra nem csak a vállalt feladat elintézése integet, hanem Kit, az elõkelõ ezredes-kisasszony és Ruby, az õzlábú táncosnõ.

?Kedves George! Micsoda szerencse! Nagyapát megsimította a szél, és most mind a két lábára megbénult. Elhiszed-e? A hír olyanja, hogy szinte igaz se lehet és mégis úgy van. Nekem ne is beszélj ezentúl arról, hogy nincs Gondviselés! ? Az öreg nagyon megijedt, mikor a Levy-bank bukása megingatta a tõzsdét, és eladott vagy 100,000 font árú értékpapírt, a pénzen pedig gyémántokat vett. És ezeket a gyémántokat itt rejtette el valahol a házban vagy a kertben? Most már csak az van hátra, hogy megtudjam: hová dugta el a gyémántokat. Ami aligha lesz nehéz, mert most korlátlan úrnõje vagyok a háznak.? Az öreg Roger Sinclair vajon kire bízhatja mesés vagyonát, ha saját unokája is csak a pénzét? És többi ismerõse sem éppen csupa makulátlan jótétlélek...

"? Hé, fiatalember! Hová rohan? ? A vesztembe! Nem tudta meg, hogy ez a válasz kielégíti-e az érdeklõdõt. Rohant. Még annyi idõt se engedett magának, hogy hátranézzen, noha tudta, hogy a kedélyes arcú, kis, köpcös kíváncsiskodót máris lesodorhatta a járdáról a kérlelhetetlen üldözõk tömege. ? Siessen, Bobby ? morogta magában ?, szedje a lábát kérem! Olykor ugyanis szigorú mértéktartással, de azért sok szeretettel biztatta magát, és errõl még komoly életveszélyben sem feledkezett meg. Revolverlövések dörrentek mögötte. Sebtében megtapogatta a bal vállát, mert noha tudta, hogy nem sebesült meg, érezte, hogy egy golyó elszakította a kabátját. Fölényesen mosolygott. Ezen a kabáton már nem sokat ronthatott a revolvergolyó. Arra határozottan emlékezett, hogy zakója kihajtóját egy kétméter hosszú, csontsovány, félszemû fiatalember szakította le. De hol maradt a kabát ujja?? No mindegy. Kár, hogy valahol az egyik nadrágszárát is letépték..."

Charles Lorre (Nagy Károly) a kalandregény két világháború közötti virágkorának jeles szerzõje. Légiós történetei és kalandos regényei mindig könnyed szórakozást nyújtanak a rejtõi stílus és világ kedvelõi számára. "Eisenfuss Hektor leszerelt légionárius és nyugalmazott banksikkasztó harcias mozdulattal kezébe vette a kardját és sírva fakadt. Az emberrel elõfordul olykor, hogy könnybe lábad a szeme. Még a férfiemberrel is. Nincs ebben semmi szégyellnivaló. Az azonban mindenesetre szokatlan, amikor egy nyugalmazott banksikkasztó fakad sírva. Méghozzá karddal a kezében."

Haggard "Ayesha" sorozatának második történetében Leo Vincey egy látomás hatására útra kel társával, Hollyval, hogy megkeresse kedvesét, és beteljesítse a misztériumok, az újraszületés és a halhatatlan szerelem drámáját. A szerzõrõl: Henry Rider Haggard (1856-1925) korának híres brit írója, aki gyarmati tisztviselõként a gondjára bízott területeken nyitott szemmel és füllel járt. Hatott rá a dél-afrikai táj, a nép, a folklór és történelem. Az "elsüllyedt világok" témájának megteremtõje, de nem idegen tõle az "Indiana Jones" stílusú misztikus-titokzatos kalandos történetvezetés, vagy a halhatatlanság és az igazi öröklét gondolata sem.

A csillapíthatatlan, soha nem múló, tragikus szerelem örökzöld témája bontakozik ki Bródy Sándor kisregényeiben. A szerelemben való és szerelmek közti orlodés - mely korántsem volt ismeretlen Bródy magánéletében sem - határozza meg fohosét, a no és férfi közt dúló szenvedélyes háborúság, mely egyszerre teremti meg az önfeledt boldogság, s a határtalan szenvedés gyorsan múló, de sokáig visszhangzó pillanatait. A Hófehérke fohose útra kel, hogy megtalálja a nagy "O"-t, álmainak noi ideálját, de vajon a boldogságot is megtalálja-e vele? "Félek a fekete lányoktól. Nagyon is szépek, nagyon is kívánatosak. A szemük csupa sötét fényesség, csupa titok. Csakhogy amíg lányok, maguk sem tudják az önmaguk titkát. Csak sejtik, majd ha asszonyok lesznek, akkor nyilatkozik meg az elottük teljes valóságában. Némelyik úgy várja ezt. Vágynak, sietnek férjhez menni, hogy mindent megtudjanak, hogy élvezzék ezt a gyönyöru életet. Át akarják ölelni egészen, úgy, mint egy férfi, minden kell nekik, csak az anyaság nem! Á, az förtelmes, kínos, utálatos, pedig titokzatos, mindent tönkretesz, a termetet, az arcszínt, a férfiak illúzióját, és megbarnítja a fekete hajat?"

Egy király, két légionista, három érthetetlen dolog és több lopott tárgy. Egy életveszélyes csirkefogó és egy háromcsõrû pávián. Megölheti-e a hadügyminisztert egy ábrándos, kék szemû lány? Felelet: Ez nem csupán ábránd és szemszín kérdése... "A király tûnõdött még egy darabig, hogy aláírja-e az okmányt, vagy nem. Végül hirtelen elhatározással döntött: nem írta alá. Ehelyett felállt az asztal mellõl, két tétova lépést tett, népére gondolt, és borongósan felsóhajtott. Ez a nagy uralkodók sajátsága. Ha a népükre gondolnak, borongósan felsóhajtanak. Ezek után óvatosan körülnézett, villámgyorsan ellopott egy töltõtollat, egy fél gramofonlemezt és két kombinált port, majd panyókára vetette vállán a királyi palástot, és kilépett az ablakon. Ami viszont nem a nagy uralkodók sajátossága..."

"A toronyszobában végül is kialudt a függõlámpa, de ez nem lehet ok arra, vélte Lilly, hogy a zsalukat behajtsa és álomtalan szemét álomra hunyja. A Kékszakáll odaát bizonyosan lefeküdt, és nyugovóra tért fekete és fehér szolgaszemélyzete is. így õ büntetlenül kémlelhet át a kerítésen a tilos, félelmes és mégis annyira vonzó csodák után. Zajtalanul kiosont a folyosóra, odabátortalankodott a kertre nyíló ajtóhoz anélkül, hogy Dora, aki az öreg Sauerrel együtt még a konyhában tartózkodott, észrevette volna? Ekkor leírhatatlanul megható, emberi hangot hallott. Nem valami legyûrt fájdalom utórezgése ez? Vagy titkolt, boldogtalan vágyakozásé? De nem, mégsem emberi hang. Cselló szól, és a hangok az újból megnyílt toronyablakból ömlenek ki az elpihent éjszakába. Lilly mozdulatlanul figyelt, nem gondolt arra, hogy könnyû papucsban áll a nedves kavicson és hogy világos muszlinruhájának szegélye holnap árulója lehet. Lehetetlen, hogy ugyanaz az ember csalhasson ki ilyen hangokat a lélektelen hangszerbõl és tegyen tanúságot dalban meghatott lelkérõl, aki vadul és gõgösen ûzi maga alatt lovát és aki védtelen asszonyokat vet fogságba és õriz cerberusként..." A szerzõrõl: Eugenie Marlitt a XIX. század második felében a németországi romantika sikerszerzõje volt. Kereken tíz regényt írt, melyek több kiadásban magyarul is megjelentek.

"Erdei út vezet Alebiországba. Erdõkön és mocsarakon át kanyarog, sûrû csaliton és búján zöldellõ lombokon visz keresztül alig észrevehetõ ösvény. A nagy folyamnak nincsen olyan mellékfolyója, amely megmutatná az utat Alebiországba, ahol ? mint ahogy a híre járja ? vad és ismeretlen törzsek laknak, s ahol furcsa varázslatokkal és különös szokásokkal találkozik az ember. Itt, ezen a földön folyik a Gyémántfolyam."

"Hirtelen felült ágyában, hideg borzongás futott át a testén. Valaki volt a szobában! Tapogatózva nyúlt a villanykapcsoló felé és majdnem felsikoltott. Egy kézhez, hideg kézhez ért az éjjeli szekrényen. Egy pillanatra megdermedt a rémülettõl. A kéz hirtelen visszahúzódott. Hallotta a függöny zizzenését, s az éjszaka sötétjében egy alak árnyéka rajzolódott az ablakra. Kiugrott az ágyból, egész testében reszketett, s felgyújotta a villanyt. A szoba üres volt, de a földig érõ ablakszárnyat csak betámaszották. Az ágy melletti asztalon szürke kártyát pillanott meg. Remegõ ujjakkal emelte fel: ?Valaki, aki szereti Önt, kéri, hagyja el azonnal a házat, mert élete és becsülete veszélyben forog.? Az aláírás helyére kék színû, keskeny kezet rajzoltak." A szerzõrõl: Edgar Wallace (1875-1932) az angol krimi-, újság- és színmûíró számos népszerû kaland és detektívregény szerzõje volt. Már életében "a krimi királyaként" ünnepelték. Haditudósítóként dolgozott az orosz-japán háború során, hazatérését követõen írta meg elsõ könyvét, a Négy igaz embert. Korának hallatlanul termékeny és sikeres írója volt, mintegy 176 regényt és számos novellát írt 1932-ben bekövetkezett haláláig.

Philo Vance ismét nyomoz: a radioaktív szóda, a Rivermont Handicap (amely természetesen egy lóverseny) és egy gyilkosság a mozaik fõ elemei. A professzor nevelt fia a tetõkertben várta a futam eredményét. A tétje elveszett, de hogy ezért életét is eldobta volna? És még egy gyilkosság, no meg egy gyilkossági kísérlet? A szerzõ a detektívregény-irodalom klasszikusa. Mûveit fõleg a rejtvényeket, a logikus gondolkodást kedvelõk olvassák örömmel.

A szerzõ Allan Quatermain történeteihez hasonlóan lebilincselõ regény, telve egzotikus misztériumokkal és sodró kalandokkal. Sir Robert a birtokában levõ aranymaszk titkainak nyomába indul, de útját a halál szegélyezi... A szerzõrõl: Henry Rider Haggard (1856-1925) korának híres brit írója, aki gyarmati tisztviselõként a gondjára bízott területeken nyitott szemmel és füllel járt. Hatott rá a dél-afrikai táj, a nép, a folklór és történelem. Az "elsüllyedt világok" témájának megteremtõje, de nem idegen tõle az "Indiana Jones" stílusú misztikus-titokzatos kalandos történetvezetés, vagy a halhatatlanság és az igazi öröklét gondolata sem.

"Valamennyi bûnügy közül - amelyekben Philo Vance mint nem hivatalos nyomozó vett részt -, a legkomorabb, a legbizarrabb, látszólag a legérthetetlenebb és mindenképpen a legrettenetesebb a futóügy néven ismert és emlegetett Amerika, s késõbb az egész világ újságolvasó közönsége. Vance a karácsonyi ünnepek után Svájcba ment síelni. Február végén - New Yorkba visszatérve - valami irodalmi munkába vetette bele magát, amit már régen be akart fejezni: a Menander-féle töredékek egységes fordításába, amelyeket a század elején találtak egyiptomi papiruszok között - és több mint egy hónapig makacsul ennek a hálátlan munkának szentelte magát. Nem tudom, hogy befejte volna-e azt a fordítást, ha más dolgai félbe nem szakítják, mert hiszen Vance olyan ember volt, akiben a kultúra lángja, a kutatás szelleme és a szellemi kaland vágya állandóan harcban állt az alkotás kényszerû külsõségeivel. Emlékszem, hogy csak tavaly kezdett bele Xenophon életrajzának megírásába azzal a tûzzel, ami még egyetemi éveibõl - amikor elõször olvasta az Anabasist és a Memorabiliát - maradt meg benne, és érdeklõdését éppen annál a történelmi pillanatnál veszítette el, amikor Xenophon a híres Tízezreket visszavezette a tenger partjára. Akár így, akár úgy történt volna, tény, hogy a Menander-töredékek fordítását április legelején félbeszakította valami, hetekre lekötötte minden érdeklõdését egy titokzatos bûntény, amely egész Amerikát lázba hozta."