Hermész Média strana 5 z 7

A börtönbõl éppen szabadulván, John Gray felkeresi régi barátját, Kane-t. Bár éppen lányának esküvõje van, Kane-nél megjelenik Emanuel Legg, a rendõrgyilkos bûnözõ is. Gray-t elönti a düh, amikor rájön, hogy Kane legbecsesebb lányát Floyd-hoz, a nagystílû, ám a legsötétebb fajtába való csalóhoz adja...

"Különös alakot vett észre az éjszaka homályában.. Hogy az ördögbe kerül ide lándzsás hindu harcos, ráadásul éjnek idején?... hirtelen vérfagyasztó halálordítás verte föl az éjszaka csöndjét. Briggs úgy érezte, hogy minden haja szála égnek mered." A kis faluban történt fojtogatások ügyében a Scotland Yard emberei - élükön Tanner fõfelügyelõvel - nyomoznak. A szálak hamarosan egy õsi nemes család kastélyába vezetnek, ahol rejtélyes dolgok történnek. A szellemesen megírt könyv végére azonban minden titokra fény derül. A szerzõrõl: Edgar Wallace (1875-1932) az angol krimi-, újság- és színmûíró számos népszerû kaland és detektívregény szerzõje volt. Már életében "a krimi királyaként" ünnepelték. Haditudósítóként dolgozott az orosz-japán háború során, hazatérését követõen írta meg elsõ könyvét, a Négy igaz embert. Korának hallatlanul termékeny és sikeres írója volt, mintegy 176 regényt és számos novellát írt 1932-ben bekövetkezett haláláig.

"Harry Stone ? akit ?Harry, az Inas? néven ismert az alvilág ? vagy három hónapig detektív volt Rhodesiában, míg rá nem jöttek viselt dolgaira. Rászolgált, hogy lakat alá tegyék, de mégis futni hagyták, mert abban az idõben nem volt kívánatos, hogy bíróság mossa tisztára a rendõrség szennyesét. Így hát senki se állta útját, mikor az éjjeli gyorsvonaton ellógott Fokvárosba. Harry körülbelül háromszáz, gyanús eredetû angol fonttal indult délre, abban a reményben, hogy találkozik Lew Daneyvel, aki pompás fickó volt: mûvészetének kiváló ? bár nem nagyon szerencsés ? mestere. De Lew már nem volt a Fokföldön ? régen elkerült onnan ? s ebben az idõben sokkal regényesebb és jobban megszervezett betöréseket hajtott végre, mint kevésbé sikerült kísérletei voltak a johannesburgi Nemzeti Bankban."

"Kedves Rachel! Légy készen egy nagy meglepetésre. Akarsz-e csatlakozni ahhoz a társasághoz, melyet a jövõ hónap 10-én Norvégiába viszek? Egyik résztvevõm lemondott, s ha óhajtanád elfoglalni a helyét, a te ajánlkozásodnak adom az elsõséget. Gyakran voltál rá kíváncsi, hogy mi módon élünk mi az úgynevezett »Boldogság völgyé«-ben. Nos, meghívlak most oda fizetõvendég gyanánt. Jöjj és láss a magad szemével mindent, amire kíváncsi vagy. Ez a kirándulás nagyon egészséges változás lesz számodra a londoni szezon taposómalma után. A vidék képe nagyszerû, az élet valóban árkádiai, a levegõ pedig testet-lelket felfrissítõ. Ott ugyan nem lelné helyét a te kényes szobalányod, arra sem nyílna alkalom, hogy pompás kalaptollaidat fitogtasd. Egy vastag bot s egy pár erõs cipõ váltja fel a kényelmes kocsik helyét."

Különleges, mágikus szerelem valódi naplója ez a könyv, egy szenvedélyben égõ asszony tollából. Két szereplõje nem kevésbé különleges: Sibilla Aleramo, a korabeli olasz irodalmi élet hírhedt, különc nõi figurája, aki viharos szerelmi élete mellett hasonlóan szenvedélyes módon vetette magát forradalmi feminizmusába, a könyvben pedig csak álnéven szereplõ "Luciano", Giulio Parise, a mágikus-okkult praxissal kísérletezõ UR-csoport egyik tagja. Aleramo Julius Evolával("Bruno Tellegra" álnéven), a XX. századi jobboldali filozófussal folytatott viszonyát is megörökíti. A könyv magyar kiadásához barátnõje, a magyar irodalmi élet hasonlóan emblematikus alakja, Erdõs Renée írt elõszót.

Haggard tizennégy részes Allan Quatermain sorozatának harmadik kötete a Páviánnõ. A történetben Allan Quatermain elmeséli, hogyan vette el gyermekkori szerelmét, a második feleségét, Stellát. Milyen kalandokat éltek át együtt az afrikai bennszülött népek közt, s akadtak egy elveszett törzsre, melyen egy titokzatos lény uralkodott. Stellának volt egy szolgálólánya, akit csecsemõkorában páviánok elraboltak, majd pár évre rá sikerült tõlük elragadni. Õ volt Hendrika, a páviánnõ? A szerzõrõl: Henry Rider Haggard (1856-1925) korának híres brit írója, aki gyarmati tisztviselõként a gondjára bízott területeken nyitott szemmel és füllel járt. Hatott rá a dél-afrikai táj, a nép, a folklór és történelem. Az "elsüllyedt világok" témájának megteremtõje, de nem idegen tõle az "Indiana Jones" stílusú misztikus-titokzatos kalandos történetvezetés, vagy a halhatatlanság és az igazi öröklét gondolata sem.

?Winnetou ezüstpuskája még soha sem adott le hibás lövést, nincs párja a maga nemében. Old Shatterhand medveöloje olyan, mint egy ijeszto szörnyeteg, rettenetes nagy távolságról is eltalálja és megsemmisíti célját. Hát még a Henry-puskája! Gondolja csak el, Sir: huszonöt lövés fél perc alatt!? Tomboló vihar áztatta oserdoben lovagolnak a Timple vagyon örökösei. Jogos jussuk felkelti egy gyanús kinézetu félvér bandita figyelmét, ki ?hu? kíséroül ajánlkozik. Ráadásul útjuk az ellenséges komancs indiánok földjén vezet, ahol Toku Keva indiánfonök korlátlan hatalommal rendelkezik. Mikor a bandita összefog az indiánfonökkel az örökösök kifosztásáért, úgy látszik nem menekülhetnek. Szerencsére az utolsó pillanatban érkeznek régi barátaik, Old Shatterhand és Winnetou. A komancsok egy mindent elsöpro támadást indítanak? Bízzunk Old Shatterhand és apacs barátja óriási tapasztalatában és fegyvereik erejében?

Szinte hihetetlen, de a légiós regények világhírû írója és fõhõse, Kockás Pierre megnõsült. Az örömteli események másik szereplõje sem akárki, hanem egy Angyalka névre hallgató - egykor szebb napokat látott - harcias amazon, aki bivalyerõs, és természetesen szája szögletébõl sohasem hiányzik az elmaradhatatlan pipa. Hõseink: Kockás Pierre, elmaradhatatlan légióstársa Charles Lorre és Angyalka felcsapnak nyomozónak, s egy szõke légiós fiúval, Brigivel együtt szívós munkával, s a Szahara homokjával, no meg néhány beduin harcossal megküzdve kiderítik, hogy ki is valójában Dempierre tábornok gyilkosa. Kockás Pierre balkezes horogütései, alighanem komoly megélhetést biztosítanának több afrikai város sebészeti klinikájának.

Haggard történelmi regénye a Ptolemaioszok korában játszódik az õsi Egyiptom földjén. Harmachist, egy igen régi vérvonal utolsó örökösét Cleopatra elleni összeesküvéssel vádolják, hogy kiûzze a római megszállókat, és visszaállítsa Egyiptom hajdanvolt ragyogását... A szerzõrõl: Henry Rider Haggard (1856-1925) korának híres brit írója, aki gyarmati tisztviselõként a gondjára bízott területeken nyitott szemmel és füllel járt. Hatott rá a dél-afrikai táj, a nép, a folklór és történelem. Az "elsüllyedt világok" témájának megteremtõje, de nem idegen tõle az "Indiana Jones" stílusú misztikus-titokzatos kalandos történetvezetés, a halhatatlanság és az igazi öröklét gondolata sem.

A tengerparton cölöpökön álló házban egy hóbortos öregember lakik. Állandóan láthatatlan ?gyermekeivel? beszélget, néha-néha hegedülget. Az öreg túl sokat tud egy csempészbanda üzelmeirõl, ezért a banda feje elteszi õt láb alól. Egy idõ elteltével azonban újra felhangzik a hegedûszó... Félmunkát végzett volna a gyilkos? Vagy valóban az öregember kísértete bukkan föl? Bradley felügyelõ, a Scotland Yard szimpatikus detektívje többek közt e rejtélyekre is fényt derít, és végül leleplezi a gátlástalan bandát.

London lakóit egy gyilkos, fekete kígyó tartja rettegésben, mely sorra szedi áldozatait. A testeken két parányi seb, mint két tûszúrás, egészen közel egymáshoz. A halál oka: kígyóméreg. Mivel a Scotland Yard nyomozója kudarcot vall, színre lépnek Wallace legnépszerûbb hõsei: Manfred, Gonsalez és Poiccart, a Három Igaz Ember, akik saját módszereiket használva derítik fel az igazságot és hozzák meg ? az írott törvénnyel nem törõdve - ítéletüket. De még számukra is nehéz feladat a zseniális Oberzohn professzor legyõzése. A szerzõrõl: Edgar Wallace (1875-1932) az angol krimi-, újság- és színmûíró számos népszerû kaland és detektívregény szerzõje volt. Már életében "a krimi királyaként" ünnepelték. Haditudósítóként dolgozott az orosz-japán háború során, hazatérését követõen írta meg elsõ könyvét, a Négy igaz embert. Korának hallatlanul termékeny és sikeres írója volt, mintegy 176 regényt és számos novellát írt 1932-ben bekövetkezett haláláig.

"Pargiter Moon csodálatos napi szokásához híven, éppen fürdött. Ez a tény kézenfekvõ lett volna bárki számára, aki ismerte Mr. Moon szokásait és emellett százméternyi körzetben tartózkodott, mert Mr. Moon azok közé tartozott, akik dallamosan fürdenek. Fejebúbjáig beszappanozva ült a kádban, míg ajkairól csak úgy harsogott egy erõteljes matróz nóta, ? de olyan erõteljes, hogy a fürdõszoba volt az egyetlen hely, ahol Mr. Moon elénekelhette úgy, ahogy ezt a dal megkívánta. A fürdõszoba tele volt gõzzel és melódiával. A dal most érzelmesbe csapott át és így hallhatóvá vált az ajtón egy halk kopogtatás..."

A Nyugat úttörõi a bûbájos panorámák, az acélos erejû hõsök, a küzdelmekben kiviruló érdekes jellemek könyve. Az "úttörõk? itt a kultúrát viszik a vad vidékre az elsõ távírópóznák, a távolságokat összekötõ, csillogó huzalok képében s ebben a veszedelmekkel, nehéz akadályokkal teljes vállalkozásban ott látjuk a harvardi egyetem orvosi fakultásáról a szabad éltre vágyakozó fiatal Cameront, aki a cowboyok legendás hõsének társaságában vakmerõ kalandok árán tör a cél felé. A célban számukra nem csak a vállalt feladat elintézése integet, hanem Kit, az elõkelõ ezredes-kisasszony és Ruby, az õzlábú táncosnõ.

?Kedves George! Micsoda szerencse! Nagyapát megsimította a szél, és most mind a két lábára megbénult. Elhiszed-e? A hír olyanja, hogy szinte igaz se lehet és mégis úgy van. Nekem ne is beszélj ezentúl arról, hogy nincs Gondviselés! ? Az öreg nagyon megijedt, mikor a Levy-bank bukása megingatta a tõzsdét, és eladott vagy 100,000 font árú értékpapírt, a pénzen pedig gyémántokat vett. És ezeket a gyémántokat itt rejtette el valahol a házban vagy a kertben? Most már csak az van hátra, hogy megtudjam: hová dugta el a gyémántokat. Ami aligha lesz nehéz, mert most korlátlan úrnõje vagyok a háznak.? Az öreg Roger Sinclair vajon kire bízhatja mesés vagyonát, ha saját unokája is csak a pénzét? És többi ismerõse sem éppen csupa makulátlan jótétlélek...

"? Hé, fiatalember! Hová rohan? ? A vesztembe! Nem tudta meg, hogy ez a válasz kielégíti-e az érdeklõdõt. Rohant. Még annyi idõt se engedett magának, hogy hátranézzen, noha tudta, hogy a kedélyes arcú, kis, köpcös kíváncsiskodót máris lesodorhatta a járdáról a kérlelhetetlen üldözõk tömege. ? Siessen, Bobby ? morogta magában ?, szedje a lábát kérem! Olykor ugyanis szigorú mértéktartással, de azért sok szeretettel biztatta magát, és errõl még komoly életveszélyben sem feledkezett meg. Revolverlövések dörrentek mögötte. Sebtében megtapogatta a bal vállát, mert noha tudta, hogy nem sebesült meg, érezte, hogy egy golyó elszakította a kabátját. Fölényesen mosolygott. Ezen a kabáton már nem sokat ronthatott a revolvergolyó. Arra határozottan emlékezett, hogy zakója kihajtóját egy kétméter hosszú, csontsovány, félszemû fiatalember szakította le. De hol maradt a kabát ujja?? No mindegy. Kár, hogy valahol az egyik nadrágszárát is letépték..."

Charles Lorre (Nagy Károly) a kalandregény két világháború közötti virágkorának jeles szerzõje. Légiós történetei és kalandos regényei mindig könnyed szórakozást nyújtanak a rejtõi stílus és világ kedvelõi számára. "Eisenfuss Hektor leszerelt légionárius és nyugalmazott banksikkasztó harcias mozdulattal kezébe vette a kardját és sírva fakadt. Az emberrel elõfordul olykor, hogy könnybe lábad a szeme. Még a férfiemberrel is. Nincs ebben semmi szégyellnivaló. Az azonban mindenesetre szokatlan, amikor egy nyugalmazott banksikkasztó fakad sírva. Méghozzá karddal a kezében."