Hermész Média strana 4 z 6

Devan káplár nem létezik. De van! Azért annyira még sincs, hogy meg ne lehessen ölni. Most van vagy nincs Devan? Koczkás Pierre mulatságos légiós történeteibõl megtudhatjuk. Nem fogunk sírni a másik három love storyn sem: fordulatok és kalandok után biztos a happy end.

A Nyugat úttörõi a bûbájos panorámák, az acélos erejû hõsök, a küzdelmekben kiviruló érdekes jellemek könyve. Az "úttörõk? itt a kultúrát viszik a vad vidékre az elsõ távírópóznák, a távolságokat összekötõ, csillogó huzalok képében s ebben a veszedelmekkel, nehéz akadályokkal teljes vállalkozásban ott látjuk a harvardi egyetem orvosi fakultásáról a szabad éltre vágyakozó fiatal Cameront, aki a cowboyok legendás hõsének társaságában vakmerõ kalandok árán tör a cél felé. A célban számukra nem csak a vállalt feladat elintézése integet, hanem Kit, az elõkelõ ezredes-kisasszony és Ruby, az õzlábú táncosnõ.

A szerzõ Allan Quatermain történeteihez hasonlóan lebilincselõ regény, telve egzotikus misztériumokkal és sodró kalandokkal. Sir Robert a birtokában levõ aranymaszk titkainak nyomába indul, de útját a halál szegélyezi... A szerzõrõl: Henry Rider Haggard (1856-1925) korának híres brit írója, aki gyarmati tisztviselõként a gondjára bízott területeken nyitott szemmel és füllel járt. Hatott rá a dél-afrikai táj, a nép, a folklór és történelem. Az "elsüllyedt világok" témájának megteremtõje, de nem idegen tõle az "Indiana Jones" stílusú misztikus-titokzatos kalandos történetvezetés, vagy a halhatatlanság és az igazi öröklét gondolata sem.

Egy õrült tudós - Jacob Ted Brinken - a mesterséges megtermékenyítéssel kísérletezve létrehoz egy mesterséges emberi lényt, egy akasztott bûnözõ és egy prostituált lányát. A professzor magához veszi a gyermeket, s múltját titkolva neveli fel. Ám a rossz vérnél sokkalta sötétebb erõk lakoznak Alrauneban, a démonok mandragórájának leányában... A szerzõrõl: Hanns Heinz Ewers a borzongatás õsmestere, méltán sorolhatjuk ismertebb társaival, Poeval, Lovecrafttal vagy Mary Shelleyvel egy sorba.Történetei misztikummal átszõttek, a horror határmezsgyéjén mozognak, vagy talán át is lépik azt.

?Kedves George! Micsoda szerencse! Nagyapát megsimította a szél, és most mind a két lábára megbénult. Elhiszed-e? A hír olyanja, hogy szinte igaz se lehet és mégis úgy van. Nekem ne is beszélj ezentúl arról, hogy nincs Gondviselés! ? Az öreg nagyon megijedt, mikor a Levy-bank bukása megingatta a tõzsdét, és eladott vagy 100,000 font árú értékpapírt, a pénzen pedig gyémántokat vett. És ezeket a gyémántokat itt rejtette el valahol a házban vagy a kertben? Most már csak az van hátra, hogy megtudjam: hová dugta el a gyémántokat. Ami aligha lesz nehéz, mert most korlátlan úrnõje vagyok a háznak.? Az öreg Roger Sinclair vajon kire bízhatja mesés vagyonát, ha saját unokája is csak a pénzét? És többi ismerõse sem éppen csupa makulátlan jótétlélek...

"Valamennyi bûnügy közül - amelyekben Philo Vance mint nem hivatalos nyomozó vett részt -, a legkomorabb, a legbizarrabb, látszólag a legérthetetlenebb és mindenképpen a legrettenetesebb a futóügy néven ismert és emlegetett Amerika, s késõbb az egész világ újságolvasó közönsége. Vance a karácsonyi ünnepek után Svájcba ment síelni. Február végén - New Yorkba visszatérve - valami irodalmi munkába vetette bele magát, amit már régen be akart fejezni: a Menander-féle töredékek egységes fordításába, amelyeket a század elején találtak egyiptomi papiruszok között - és több mint egy hónapig makacsul ennek a hálátlan munkának szentelte magát. Nem tudom, hogy befejte volna-e azt a fordítást, ha más dolgai félbe nem szakítják, mert hiszen Vance olyan ember volt, akiben a kultúra lángja, a kutatás szelleme és a szellemi kaland vágya állandóan harcban állt az alkotás kényszerû külsõségeivel. Emlékszem, hogy csak tavaly kezdett bele Xenophon életrajzának megírásába azzal a tûzzel, ami még egyetemi éveibõl - amikor elõször olvasta az Anabasist és a Memorabiliát - maradt meg benne, és érdeklõdését éppen annál a történelmi pillanatnál veszítette el, amikor Xenophon a híres Tízezreket visszavezette a tenger partjára. Akár így, akár úgy történt volna, tény, hogy a Menander-töredékek fordítását április legelején félbeszakította valami, hetekre lekötötte minden érdeklõdését egy titokzatos bûntény, amely egész Amerikát lázba hozta."

"Különös alakot vett észre az éjszaka homályában.. Hogy az ördögbe kerül ide lándzsás hindu harcos, ráadásul éjnek idején?... hirtelen vérfagyasztó halálordítás verte föl az éjszaka csöndjét. Briggs úgy érezte, hogy minden haja szála égnek mered." A kis faluban történt fojtogatások ügyében a Scotland Yard emberei - élükön Tanner fõfelügyelõvel - nyomoznak. A szálak hamarosan egy õsi nemes család kastélyába vezetnek, ahol rejtélyes dolgok történnek. A szellemesen megírt könyv végére azonban minden titokra fény derül. A szerzõrõl: Edgar Wallace (1875-1932) az angol krimi-, újság- és színmûíró számos népszerû kaland és detektívregény szerzõje volt. Már életében "a krimi királyaként" ünnepelték. Haditudósítóként dolgozott az orosz-japán háború során, hazatérését követõen írta meg elsõ könyvét, a Négy igaz embert. Korának hallatlanul termékeny és sikeres írója volt, mintegy 176 regényt és számos novellát írt 1932-ben bekövetkezett haláláig.

"Nem ismerte meg, mert Airdrie hajótörést szenvedett s több évet töltött egy lakatlan szigeten, az itt átélt nélkülözésektõl és szenvedésektõl megöregedett és úgy megváltozott, hogy még Rosamund sem ismert rá. - Én tudom, megismertem volna, ha az én férjem lenne - mondta Annie mély meggyõzõdéssel. - De kié hát a gyerek? - Hát Airdrie-é. - Ezt már régen tudjuk. De hát ki az anyja? - Magától értetõdik, hogy Rosamund. - Nem tudtam - Annie fülig elvörösödött -, hogy Rosamundnak gyermeke volt. - No, most tudod, de ne gondolj semmi rosszat, mert õ Ardrie-nek törvényes felesége: öt év elõtt a törvény szabályai szerint egybekeltek. Mi ezt nem akartuk elhinni, s a te kedves nagynénéd elhitette Rosamunddal s velem is, hogy a gyermeke meghalt."

Hanns Heinz Ewers 1871-ben született Dusseldorfban. Hamar hírnevet szerzett kötetnyi szatirikus poézisével, valamint egy vándor színtársulat tagjaként nyújtott alakításaival. 1907 és 1922 között több kötetnyi rövidke történetet alkotott, valamint olyan jelentõs mûveket, mint "A bûvészinas", az "Alraune" (az 1920-as években megfilmesítették) és a "Vámpír". Három rövidebb misztikus-horror történetét tartalmazza a jelen kötet. Tartalom: PARADICSOMSZÓSZ JOHN HAMILTON LLEWELLYN VÉGZETE TOPHAR-MENYASSZONY

"Alph Poplam nagyra megnõtt és megdagadt ember, ami a személyét illeti. Egyébként mindnyájan tudjuk, hogy sorrendben ötödik leggazdagabb embere Angliának. Azt is tudjuk, hogy Bádogkirály a mellékneve, még a New York Times is így ír róla. Alph Poplam központi irodái ez idõben három bérpalotát töltöttek még a Shoham Square bal oldalán. Kétezer szobában ötezer-hét tisztviselõ dolgozott Pantt, Newman, Lowker, Brillitime és Sevener igazgatók vezetése mellett. London környékén hetvenhárom, az országban harmincegy, a külföldön kilenc gyár tartozott Alph Poplam érdekeltségeihez. 541 igazgatósági tagsága, 112 részvénytöbbsége, 1609 háza volt. Hogy mennyi pénze, arról beszélni sem érdemes, mert õ maga sem tudta már. Ha belenyúlt volna abba az aranyhegybe, amelyet harminc év alatt felépített maga alatt ? elõbb kopott volna el a keze, mielõtt mindent kimarkolhatott volna. Sohasem tudta, mit csinál, de szerencséje volt, és a szerencsét úgy könyvelte el, mint tudásának és ösztönének eredményét, önbizalma éppoly határtalan volt, mint vagyona. Vannak ágrólszakadt szegény emberek, akikben talán több az üzleti érzék és talentum, mint a Bádogkirályban. A pénz azonban Alph Poplam zsebébe ömlött, mert Alph Poplam zsebe volt neki rokonszenves." A szerzõrõl: Aszlányi Károly (1908-1938) szépreményû író, színdarabjaival, regényeivel és humoros írásaival is sikeres volt, mielõtt életének és írói karrierjének véget nem vetett egy csupán harminc éves korában bekövetkezett tragikus autóbaleset.

"? De hát kedves gyermekem, minek megy ki akkor Indiába? ? Hogy nagybátyámnál és nénémnél éljek! ? Ah! No az ön kedves bácsija és nénije nem fogják sokáig élvezni az ön társaságát. Megmondhatja nekik, hogy ezt én üzenem, és átadhatja nekik tiszteletemet. Ön igen jól tudja, hogy nagyon csinos. ? Nem arról nem tudok ? szóltam mélyen elpirulva ?, és úgy hiszem, jobb lenne, ha ön nem gúnyolódna rajtam. Tudom, hogy csak tréfál. ? Na hallja, nálam nincs értelme ilyen végtelen szerénységet színlelni ? szólt Mrs. Rapper félig unott, félig mosolygó arckifejezéssel végigmérve. ? Nálam az ilyesmi nem fog. ? De kérem, én egészen komolyan beszélek. Amióta emlékszem, mindig azt mondták, hogy csúnya vagyok, mint kislány valóban ijesztõen rút voltam. ? Az meglehet ? hagyta helyben hideg hangon útitársnõm ?, de most, hogy felnõtt, beállt az ellenkezõje. Ön valóban rendkívül szép."

Ha egy szállodában egymásnak adják a kilincset a földkerekség vagyonos, befolyásos, kutyabõrös, sõt koronás hírességei, akkor onnan az intrikusok, titkos ügynökök, cselszövõk sem hiányozhatnak: világos ez, mint a nap, ámbár sötét is, mint az éjszaka. Ha egy jöttment jenki multimilliomos arra vetemedik, hogy a Babylon szálló éttermében, kerül amibe kerül, közönséges rostélyost és portersört hozat vacsorára, magára vessen a következményekért. Ha egy szeszélyes leány hercegek dolgába ártja magát, majd felcsap botcsinálta detektívnek, számíthat rá, hogy nem mindenki fogja mentõangyalának tekinteni. A Grand Hotel Babylon ? gyanús és gyanútlan arisztokraták, minden hájjal megkent pénzemberek és gonosztevõk könnyed iróniával megírt története ? a legolvasottabb bûnügyi regények egyike.

"Kedves Rachel! Légy készen egy nagy meglepetésre. Akarsz-e csatlakozni ahhoz a társasághoz, melyet a jövõ hónap 10-én Norvégiába viszek? Egyik résztvevõm lemondott, s ha óhajtanád elfoglalni a helyét, a te ajánlkozásodnak adom az elsõséget. Gyakran voltál rá kíváncsi, hogy mi módon élünk mi az úgynevezett »Boldogság völgyé«-ben. Nos, meghívlak most oda fizetõvendég gyanánt. Jöjj és láss a magad szemével mindent, amire kíváncsi vagy. Ez a kirándulás nagyon egészséges változás lesz számodra a londoni szezon taposómalma után. A vidék képe nagyszerû, az élet valóban árkádiai, a levegõ pedig testet-lelket felfrissítõ. Ott ugyan nem lelné helyét a te kényes szobalányod, arra sem nyílna alkalom, hogy pompás kalaptollaidat fitogtasd. Egy vastag bot s egy pár erõs cipõ váltja fel a kényelmes kocsik helyét."

"? Hé, fiatalember! Hová rohan? ? A vesztembe! Nem tudta meg, hogy ez a válasz kielégíti-e az érdeklõdõt. Rohant. Még annyi idõt se engedett magának, hogy hátranézzen, noha tudta, hogy a kedélyes arcú, kis, köpcös kíváncsiskodót máris lesodorhatta a járdáról a kérlelhetetlen üldözõk tömege. ? Siessen, Bobby ? morogta magában ?, szedje a lábát kérem! Olykor ugyanis szigorú mértéktartással, de azért sok szeretettel biztatta magát, és errõl még komoly életveszélyben sem feledkezett meg. Revolverlövések dörrentek mögötte. Sebtében megtapogatta a bal vállát, mert noha tudta, hogy nem sebesült meg, érezte, hogy egy golyó elszakította a kabátját. Fölényesen mosolygott. Ezen a kabáton már nem sokat ronthatott a revolvergolyó. Arra határozottan emlékezett, hogy zakója kihajtóját egy kétméter hosszú, csontsovány, félszemû fiatalember szakította le. De hol maradt a kabát ujja?? No mindegy. Kár, hogy valahol az egyik nadrágszárát is letépték..."

Steve Train, a tolvaj, élete során szerzett már némi tapasztalatot pisztolyok forgatásában. Egy nap egy másik hétpróbás fickó, Rainier, megkeresi, hogy együtt vállalkozzanak egy jó kis embervadászatra. Train eleinte bizalmatlan a vállalkozással kapcsolatban, meggyõzi azonban a kilátásba helyezett busás jutalom...

John Templar sikeres aranymosó útja után Last Luck városkába érkezik. A városka vendégszeretete helyett azonban váratlanul a városka börtöne fogadta. Csak úgy szabadulhat ki, hogy szolgálatába áll a helység leggazdagabb emberének, Condonnak. Ettõl kezdve titokzatos dolgok történnek körülötte. Meghiúsít egy gyilkossági kísérletet, leteríti a támadót. Feltûnik a házban egy kínai szakácsnõ, aki bármilyen csinos is, fölöttébb gyanúsan viselkedik. A ház gondnokáról, Snyderrõl kiderül, hegy korántsem az, akinek kiadja magát. Úgy tûnik, a házigazda unokaöccse is rosszban sántikál és utálja jótevõjét. Templar nyomozni kezd, de csaknem rajtaveszt. Csak a jó szerencse menti meg a méregtõl, amelyet elemózsiájába kevertek?