Hermész Média strana 2 z 6

A naiv Watson doktor, Canon Doyle klasszikus bûnügyi történeteinek jeles szereplõje és narrátora ebben a történetben ismeri meg a Sherlock Holmes névre hallgató különös úriembert, akirõl hamarosan kiderül, hogy zseniális magándetektív. Gyors egymásutánban két rejtélyes gyilkosság történik, mindkét áldozta makulátlan úriember. Mindkét helyszínen a falra vérrel írva egy német szó: Rache, azaz Bosszú! Ki a bosszúálló, és mi a két szörnyû gyilkosság oka? Csak a zseniális Sherlock Holmes találja meg a brixtoni rejtély kulcsát.

A különc házikedvencekért rajongó titokzatos milliomos kockázatos ügyletbe keveredik egy értékes gyöngysorral kapcsolatban, és rá kell döbbennie, ebben az üzletben az ügynök maga a halál. Charlie Chan inkognitóban útra kell, hogy átszelje a sivatagot, és választ találjon a kérdésekre, amelyeket egy kínaiul beszélő halott papagáj vet fel... A szerzőről: Earl Derr Biggers (1884-1933) amerikai író. A Harvard egyetemen tanult, majd Bostonban lett újságíró, színikritikus. 1913-ban írta első krimijét, de a félig kínai, félig amerikai felügyelő, a mosolygó Charlie Chan figuráját csak 1925-ben teremtette meg House Without a Key (A kulcs nélküli ház) című regényével. Charlie Chan figurája hatalmas karriert futott be, először hangjáték, majd képregény és filmsorozat készült belőle. A mosolygó kínai legnépszerűbb megszemélyesítője Warner Oland volt, aki 16 filmben játszotta el a detektívfelügyelőt.

Ha egy szállodában egymásnak adják a kilincset a földkerekség vagyonos, befolyásos, kutyabõrös, sõt koronás hírességei, akkor onnan az intrikusok, titkos ügynökök, cselszövõk sem hiányozhatnak: világos ez, mint a nap, ámbár sötét is, mint az éjszaka. Ha egy jöttment jenki multimilliomos arra vetemedik, hogy a Babylon szálló éttermében, kerül amibe kerül, közönséges rostélyost és portersört hozat vacsorára, magára vessen a következményekért. Ha egy szeszélyes leány hercegek dolgába ártja magát, majd felcsap botcsinálta detektívnek, számíthat rá, hogy nem mindenki fogja mentõangyalának tekinteni. A Grand Hotel Babylon ? gyanús és gyanútlan arisztokraták, minden hájjal megkent pénzemberek és gonosztevõk könnyed iróniával megírt története ? a legolvasottabb bûnügyi regények egyike.

A jeruzsálemi Ben Hur, egy gazdag zsidó család fia, újra találkozik gyerekkori barátjával, a római légió parancsnokával, Messalával, aki szerint az új tanok, melyeket Krisztus hirdet, felforgathatják az egész Római birodalmat.

Jimmy Fobb, egy jobb sorsra érdemes angol ifjú nyer a fehér és piros selyemcukrokkal játszott amerikai párbajban, mégis vesztesnek minõsíti magát, s önfeláldozó módon az idegen légiót választja a néki kijáró csodálatos, fiatal hölgy, Maud baroness helyett. Rollin õrmester, Algéria hõse egyszerûen csak Kölyöknek titulálja a titkos küldetésben a légió kötelékébe álló sir Charles Lithsire-t, családjának 12. baronettjét, aki élemedett kora ellenére büszkén vívja csatáit a Szahara enyhet adó oázisának Három Monoklis Páviánról elnevezett kocsmáiban. Charles Long története nemcsak a sivatag tikkasztó hõségének érzékletes bemutatásával, hanem vérbõ humorával is méltó párja Rejtõ Jenõ népszerû könyveinek, s alighanem az olvasó is szívébe zárja Jimmmy Fobb légióst, akirõl megtudhatja, hogy "nem egy jászol menti marha".

Steve Train, a tolvaj, élete során szerzett már némi tapasztalatot pisztolyok forgatásában. Egy nap egy másik hétpróbás fickó, Rainier, megkeresi, hogy együtt vállalkozzanak egy jó kis embervadászatra. Train eleinte bizalmatlan a vállalkozással kapcsolatban, meggyõzi azonban a kilátásba helyezett busás jutalom...

"Claudius úr huszonegy éves fiatalember volt akkor, telve szenvedéllyel s rajongással? Egy nõt szeretett, oly forrón, hogy én nem vagyok képes azt Önnek leírni. Volt egy barátja, kit egész bizalmával megajándékozott, s kiért nagyon sokat áldozott. Egy napon arra a meggyõzõdésre kellett jutnia, hogy a nõ és a barát megcsalták, hogy mindkettõ hûtlen lett hozzá. Ezt a férfiak szokása szerint csak vér moshatta le. Párbajt vívtak az áruló asszony miatt, s a barát egy lövést kapott a vállába. A seb magában véve nem volt ugyan veszélyes, ám az elgyengült szervezet cserbenhagyta õt. Dacára a legkitûnõbb orvosok fáradozásainak, többheti ágyban fekvés után meghalt? ? De hát a nõ, a nõ? ? Igen, a nõ. Õ is elhagyta Claudius urat. Egy angollal utazott el."

John Crawford a lányával felkerekedik, hogy Indiában nyomára akadjon elveszett örökségének: John bácsi nagy vagyonának és felesége, egy indiai hercegnõ, a bégum mesés kincsének. Az a kevéske pénze, amivel ebbe a vállalkozásba belefogott, hamar elfogyott, s reményei is mindinkább szertefoszlanak. Apa és leánya kilátástalan helyzetben van már, amikor kiderül, hogy az alkormányzó Crawford iskolatársa volt...

A regény voltaképpen öt-öt fejezetbol álló trilógia. Az elso rész azokat a kiegyezés utáni történelmi, társadalmi és közérzületi tényezoket mutatja be, amelyek a magyarságot szinte végzetszeruen belesodorták a világháborúba. A második a nemzet elvérzésének infernális tablója, míg az utolsó rész a jövo útjának keresése, a nemzeti forradalomé és a föltámadás reménységéé. A regény nagy lélegzetu társadalmi tablója, pacifizmusa, s az uralkodó osztályok kritikája mellett egyben szélso individualista, parasztromantikus, harmadik utas ideológiájának foglalata is. ?Tett akar lenni ez a regény. Kard, amelynek a hegye a történelem örök bunei felé mutat. ? Célja a magyarság fölrázása. Eszméi, eszközei, érvei: tömegekre hatók. ? Sújtó, építo szerszámok az o gondolatai. Kritikái igazságtalanságok, de az egyszeru ember számára is irány jelentenek, igazságai dogmák, de utat lehet törni velük.? - Németh László

Afrikában olcsó az emberélet. Ennek tulajdonítható, hogy könnyedén és félvállról beszélnek a halálról, sõt fölényes jókedvvel még katonai rangot is adnak neki. Úgy hívják: a kaszás õrvezetõ.

Charles Lorre (Nagy Károly) a kalandregény két világháború közötti virágkorának jeles szerzõje. Légiós történetei és kalandos regényei mindig könnyed szórakozást nyújtanak a rejtõi stílus és világ kedvelõi számára. Részlet az e-könyvbõl: "Vessünk egy pillantást erre a kocsmára. Már ahhoz is igazán jóindulat kell, hogy ezt a helyiséget nemes egyszerûséggel kocsmának nevezzük. A helyiség ugyanis még röviddel ezelõtt teveistálló volt, és mióta az utolsó teve is eltávozott belõle, a tulajdonos nemigen tartott különösebb nagytakarítást. De hát ? gondolta Ali ben Mahrun, a tulajdonos a légionistáknak ez is túlságosan megfelelõ. A légionista ide inni jön, és akkor is iszik, ha tapéta van a falakon, akkor is, ha pókháló lóg a szájába. Mert itt csak két dolog a döntõ: az, hogy a légionista szomjas legyen, meg az, hogy dühös. Ez a kettõ kell ahhoz, hogy igyék. A légionista pedig mindig szomjas és mindig dühös."

A novelláskötet tartalma: IDOTLEN BOLT FEHÉR HALÁL A FUVOLA A VESZÉLY BOLDOGASSZONY ARKÁDIÁBAN AZ EGYIPTOMI ARANYKÍGYÓ O VOLT TE CSAK DOLGOZZÁL A MESEKÖNYV KIS HERCEGNOJE AZ APOSTOL AETERNA HUNGARIA VIASZFIGURÁK "Fellépése körülbelül egybeesett a Nyugat nagy nemzedékének fellépésével. Elso novelláskötete már 1900-ban megjelent, de elso sikerét csak 1911-ben érte el az Emberek a kövek közt c. regénnyel és az a muve, amelynek népszeruségét köszönhette, a Régi ház, 1915-ben jelent meg. A Nyugat-nemzedékkel nemcsak annyiban volt rokon, amennyire egy nemzedék tagjai elkerülhetetlenül rokonok szoktak lenni, ha tehetségesek: nyugatos volt a szó alapveto, a Nyugat-mozgalomtól független értelmében is, a nyugati irodalmak rajongója és követoje volt, és «nyugatos» volt muvészi szándékának mélyén is, a muvészetrol alkotott viziójában. Artisztikus író volt, a finom, lelkiismeretesen kidolgozott részletek, a tuno és csendes hangulatok, az önmagukért megbecsült ritka szavak és hasonlatok írója, dekoratív tehetség és a szó nemes értelmében dekadens. Öncélú mondatokat írt, amelyek arra voltak rendelve, hogy ötvözött formásságukban a kontextusból kiszakítva is megállják a helyüket és megállítsák, elmerengésre hívják az olvasót, felkeltve benne a szépség szomorúságát és a távoli dolgok igézetét. Annak a stílusnak és stílusteremto életérzésnek volt a hordozója, amely legmagasabb szintjét Babits Mihály fiatalkori verseiben és Kosztolányi Dezso és Tóth Árpád költészetében érte el.... A világháború után az irodalmat elhagyta a politika kedvéért. A leheletszeru finomságok írónoje meglepoen aktív és energikus közéleti embernek bizonyult. Olyan aktívnak és energikusnak, hogy sokan el is fordultak Tormay Ceciletol, az írótól. Ekkor alapította a Napkelet címu folyóiratot, és ennek szellemi irányítója maradt haláláig. Mint szerkeszto, sokoldalúan megérto volt, munkatársait hatalmas közéleti befolyásával is jótékonyan támogatta." - Szerb Antal

"Holnap majd adok neked egy csekket és azzal elmégy egy elsõrendû szabóhoz és rendelsz magadnak néhány ruhát! Mi hasznom van egy szép lányból, ha nem akar szépen felöltözködni, hogy vele büszkélkedhessek? - Hát igazán szépnek tartasz, atyám? - kérdezte kissé félénken. - Persze, hogy szépnek tartalak! Majd beküldöm arcképed a lapoknak, ha fellépésed kissé biztosabb lesz és majd megtanulod, hogy kell a legtöbbet mutatni. Ne feledd el, hogy legalábbis egy peert óhajtok férjedül, senki mással nem elégszem meg. Most tisztában vagy elveimmel és nézeteimmel és remélhetõleg nem lesz köztünk vita. - De atyám - vetette közbe félénken, szép szemeit ráfüggesztve - s ha én szegény embert szeretek?! Akkor hogyan leszünk? - Bolondság! - mondta nyersen. - Szegény ember! Szegény ördög! Szerelem. Ostobaság, melyrõl csak rossz regényekben olvasunk!"

"A marseillei rendorkapitány eloszobájába udvariasan nyitott be egy középkorú, eroteljes férfi, akinek egyenes, büszke tartása az elegáns polgári ruhában is elárulta katona-voltát. Barna arcáról a zuáv-csapatok valamelyik tisztjének lehetett volna tartani, ha a piros fez, melyet félrecsapva viselt, nem mutatta volna, hogy török. A szolgával beküldte névjegyét a rendorkapitánynak, aki ezt olvasta róla: YERBA EZREDES a párisi török nagykövetség katonai attaséja. Természetes, hogy az elokelo látogatót azonnal bevezették a rendorkapitányhoz, aki udvariasan megkínálta ot hellyel és elozékenyen kérdezte: ? Miben lehetek szolgálatára, ezredes úr? ? Nagyon bizalmas és kényes dolog hozott ide, ? kezdte a török, ? de az ön kipróbált zsenialitása, melyrol már annyit hallottam, reményt nyújt arra, hogy a látogatásom teljes eredménnyel fog végzodni? A marseillei rendorkapitány hízott ettol a dicsérettol és nagyképuen fölfújta magát, miközben a ravasz és hízelgo török így folytatta: ? Nagyszabású, körmönfont lopásról van szó, amely azonban: és ez a különös! lehet, hogy nem is lopás? ? Ezt nem értem! ? vágott közbe a rendorkapitány hüledezve. ? Lopás, és mégse lopás? ? Azonnal megmagyarázom, ? mosolygott a török. ? Íme, az elozmények. Két fiatal francia bejutott valahogy a Yildiz-kioszkba s a fölséges Abdul Hamid megajándékozta az egyiket a gyémántos Medzsidje-rend csillagkeresztjével, melynek három-négy millió frank az értéke?"

Ki ne hallott volna már a legendás amerikai detektívregényhõsrõl, Nick Carterrõl? A híres nyomozó kalandjain annak idején százezrek izgultak. Hosszú idõ után most magyarul is újra olvashatjuk a nagy detektív bravúros nyomozásait. E kötetben három Nick Carter történet található. Az elsõben egy vakmerõ ékszertolvaj banda után folyik a nyomozás. A másodikban borzalmas rablógyilkosság tettesét kell kézre keríteni. A harmadikban egy fondorlatos trükkel végrehajtott bankrablás még fondorlatosabb leleplezésérõl olvashatunk.

"Fellépése körülbelül egybeesett a Nyugat nagy nemzedékének fellépésével. Elso novelláskötete már 1900-ban megjelent, de elso sikerét csak 1911-ben érte el az Emberek a kövek közt c. regénnyel és az a muve, amelynek népszeruségét köszönhette, a Régi ház, 1915-ben jelent meg. A Nyugat-nemzedékkel nemcsak annyiban volt rokon, amennyire egy nemzedék tagjai elkerülhetetlenül rokonok szoktak lenni, ha tehetségesek: nyugatos volt a szó alapveto, a Nyugat-mozgalomtól független értelmében is, a nyugati irodalmak rajongója és követoje volt, és «nyugatos» volt muvészi szándékának mélyén is, a muvészetrol alkotott viziójában. Artisztikus író volt, a finom, lelkiismeretesen kidolgozott részletek, a tuno és csendes hangulatok, az önmagukért megbecsült ritka szavak és hasonlatok írója, dekoratív tehetség és a szó nemes értelmében dekadens. Öncélú mondatokat írt, amelyek arra voltak rendelve, hogy ötvözött formásságukban a kontextusból kiszakítva is megállják a helyüket és megállítsák, elmerengésre hívják az olvasót, felkeltve benne a szépség szomorúságát és a távoli dolgok igézetét. Annak a stílusnak és stílusteremto életérzésnek volt a hordozója, amely legmagasabb szintjét Babits Mihály fiatalkori verseiben és Kosztolányi Dezso és Tóth Árpád költészetében érte el. A Régi ház révén vált ismertté és népszeruvé ez az egyáltalán nem népszeruségre született tehetség. Akkoriban, - gondolom igazságtalanul, - azt vetették a szemére, hogy könyve túlságosan hasonlít a Buddenbrooksra. Pedig a hasonlóság csak felületi, csak a témára vonatkozik, csak abból áll, hogy a Régi ház is a családregények tipusába tartozik és hogy o is egy hanyatló patricius-család történetét mutatja be. De hangulatban, kifejezésben, tehát a lényeges dolgokban Tormay Cecile impresszionista, lírai színezetu szó- és hangulat-muvészete semmi rokonságot nem mutat a fiatal Thomas Mann széles naturalizmusával. Az igazi mester, azt hiszem, Jens Peter Jacobsen lehetett. Jacobsenben van ennyi beteg szépség, halál-nosztalgia, pusztulás-zene a mondatok ritmikájában, a hasonlatok színezésében. A Régi ház pesti patriciusai a magyar irodalom legészakibb, legskandinávabb figurái. Akkor kor-áramlat volt ez a «szeptemtrionalizmus», ahogy az összehasonlító irodalomtörténet egy régebbi, de hasonló jelenséget nevez - mindenesetre Tormay Cecil volt a legérdekesebb magyar képviseloje. A patricius-világ eléggé ritka irodalmunkban, ahol elsosorban a gyökeresebb nemesi és paraszti milio uralkodik, azután pedig a kispolgár naturalisztikus ábrázolásra alkalmas élete. Pedig a régi Pest patriciusok városa volt, csendes és elokelo - és Tormay Cecile a régi Pest legendáját kereste. De impresszionista módszere és hanyatlás-romantikája túlságosan elmosta a kontúrokat: a Régi ház, amelyet rajzol, állhatna bármely északi városban, ahol folyó van vagy esetleg tenger. A századközépi, a Krúdy-elotti Pest legendája felé csak útmutatást adott, muve még teljesítore vár. Íróink Pestbol általában csak azt szokták megragadni, ami modern vagy parvenü benne, ami aktuális és «világvárosi», Tormay Cecile elsonek eszmélt rá, hogy meg kellene keresni a gyökereket, a történelmi Pestet." - Szerb Antal