Hermész Média strana 2 z 6

"A marseillei rendorkapitány eloszobájába udvariasan nyitott be egy középkorú, eroteljes férfi, akinek egyenes, büszke tartása az elegáns polgári ruhában is elárulta katona-voltát. Barna arcáról a zuáv-csapatok valamelyik tisztjének lehetett volna tartani, ha a piros fez, melyet félrecsapva viselt, nem mutatta volna, hogy török. A szolgával beküldte névjegyét a rendorkapitánynak, aki ezt olvasta róla: YERBA EZREDES a párisi török nagykövetség katonai attaséja. Természetes, hogy az elokelo látogatót azonnal bevezették a rendorkapitányhoz, aki udvariasan megkínálta ot hellyel és elozékenyen kérdezte: ? Miben lehetek szolgálatára, ezredes úr? ? Nagyon bizalmas és kényes dolog hozott ide, ? kezdte a török, ? de az ön kipróbált zsenialitása, melyrol már annyit hallottam, reményt nyújt arra, hogy a látogatásom teljes eredménnyel fog végzodni? A marseillei rendorkapitány hízott ettol a dicsérettol és nagyképuen fölfújta magát, miközben a ravasz és hízelgo török így folytatta: ? Nagyszabású, körmönfont lopásról van szó, amely azonban: és ez a különös! lehet, hogy nem is lopás? ? Ezt nem értem! ? vágott közbe a rendorkapitány hüledezve. ? Lopás, és mégse lopás? ? Azonnal megmagyarázom, ? mosolygott a török. ? Íme, az elozmények. Két fiatal francia bejutott valahogy a Yildiz-kioszkba s a fölséges Abdul Hamid megajándékozta az egyiket a gyémántos Medzsidje-rend csillagkeresztjével, melynek három-négy millió frank az értéke?"

"Rettenetes és nyomasztó gondolat, hogy nincs többé kedvem az íráshoz. Mióta az analyzissel behatóan foglalkozom, és minden ízében elemezem az öntudattalan lelki életemet, nincs többé szükség rá, hogy írjak. Pedig az analyzis csak szenvedést hoz, keseru életismeretet és kiábrándulást. Az írás pedig gyönyört ad és kenyeret. Mégse! Nehezen megy, aggályokkal. A születo gondolatot mintegy csírájában megöli a kritika. A legbelso elintézetlen ügyeimet pedig nem tudom papírra tenni. Az az érzés gátol, hogy mások éppolyan tisztán olvasnak benne, mint én az írók írásaiban, én, a psychoanalitikus. ? Mégis vaserovel kényszerítem magam, hogy írjak. Írnom kell. Ha nem is lesz számomra többé az írás életmuködés soha, legalább legyen játék. Játszanom kell, ha nem is mulatok, mert ez ad csak esélyt rá, hogy valaha sok pénzt keressek..."

Százszor is végigolvastam már nagybácsim levelét s annyi bizonyos, hogy kívülrõl tudtam az egészet. Mégis megint csak kivettem zsebembõl s a vitorlás halászbárka oldalfalára ülve még egyszer átolvastam éppen akkora figyelemmel, mint mikor elõször vettem kezembe. Az írás szögletes, mesterkélt volt, aminõ a falusi ügyvédeké szokott lenni s ez a cím állt a levélen: Louis de Laval úrnak, William Hargreaves úr, a ?Zöld ember? vendéglõse leveleivel, Ashford, Kent grófság. Ez a vendéglõs nem egyszer kapott már jó pár hordó vámolatlan francia pálinkát, s a levél is csempészek közvetítésével jutott el hozzám. ?Kedves öcsém, ? írta a bácsi, ? most, hogy apád meghalt s egyedül állsz a világon, bizonyára nem szándékozol tovább is táplálni azt a haragot, mely családjaink közt fennállott. A zavargások idején apád a király pártjára sodortatott, míg én a nép pártjára kerültem s a vége ? amint te is tudod ? az lett, hogy apádnak menekülnie kellett az országból s az én kezemre jutott Grosbois birtoka. Annyi bizonyos, hogy neked nehezedre esik más álláspontot foglalni el, mint õseidnek, de viszont arról is meg vagyok gyõzõdve, hogy szívesebben látod a birtokot egy Bernac, mint idegenek kezén. Fölteszem legalább, hogy anyád testvérétõl nem fogod a tiszteletet és rokonszenvet megtagadni. És most engedd meg, hogy egy jó tanácsot adjak neked. Tudod, hogy mindig republikánus voltam, de be kellett látnom, mily céltalan a végzettel szembeszállni s hogy Napóleon hatalma sokkal szilárdabb, semhogy meg lehetne rendíteni. S ha már így áll a dolog, gondoltam, én is az õ szolgálatába szegõdöm, mert, hiába, aki farkasverembe jut, legokosabban teszi, ha együtt ordít a farkasokkal. Alkalmam nyílt olyan szolgálatokat tenni neki, hogy ma már igazi jó barátja vagyok s annak fejében, amit érte tettem, bármit kérhetek tõle, õ meg nem tagadja. Valószínûleg neked is tudomásod van arról, hogy õ jelenleg a hadsereggel Boulogneban táborozik, alig pár mérföldre Grosboistól. Ha e levél vétele után haladék nélkül visszatérsz hazádba, semmi kétség, hogy nagybácsid szolgálatainak elismeréséül kész lesz elfeledni apád ellenséges viselkedését. Igaz ugyan, hogy neved számûzve van még, de befolyásom a császárnál ezt könnyen rendbe hozza majd. Jöjj hát gyorsan, késedelem nélkül és teljes bizalommal. Nagybácsid C. Bernac.?

"Fellépése körülbelül egybeesett a Nyugat nagy nemzedékének fellépésével. Elso novelláskötete már 1900-ban megjelent, de elso sikerét csak 1911-ben érte el az Emberek a kövek közt c. regénnyel és az a muve, amelynek népszeruségét köszönhette, a Régi ház, 1915-ben jelent meg. A Nyugat-nemzedékkel nemcsak annyiban volt rokon, amennyire egy nemzedék tagjai elkerülhetetlenül rokonok szoktak lenni, ha tehetségesek: nyugatos volt a szó alapveto, a Nyugat-mozgalomtól független értelmében is, a nyugati irodalmak rajongója és követoje volt, és «nyugatos» volt muvészi szándékának mélyén is, a muvészetrol alkotott viziójában. Artisztikus író volt, a finom, lelkiismeretesen kidolgozott részletek, a tuno és csendes hangulatok, az önmagukért megbecsült ritka szavak és hasonlatok írója, dekoratív tehetség és a szó nemes értelmében dekadens. Öncélú mondatokat írt, amelyek arra voltak rendelve, hogy ötvözött formásságukban a kontextusból kiszakítva is megállják a helyüket és megállítsák, elmerengésre hívják az olvasót, felkeltve benne a szépség szomorúságát és a távoli dolgok igézetét. Annak a stílusnak és stílusteremto életérzésnek volt a hordozója, amely legmagasabb szintjét Babits Mihály fiatalkori verseiben és Kosztolányi Dezso és Tóth Árpád költészetében érte el. A Régi ház révén vált ismertté és népszeruvé ez az egyáltalán nem népszeruségre született tehetség. Akkoriban, - gondolom igazságtalanul, - azt vetették a szemére, hogy könyve túlságosan hasonlít a Buddenbrooksra. Pedig a hasonlóság csak felületi, csak a témára vonatkozik, csak abból áll, hogy a Régi ház is a családregények tipusába tartozik és hogy o is egy hanyatló patricius-család történetét mutatja be. De hangulatban, kifejezésben, tehát a lényeges dolgokban Tormay Cecile impresszionista, lírai színezetu szó- és hangulat-muvészete semmi rokonságot nem mutat a fiatal Thomas Mann széles naturalizmusával. Az igazi mester, azt hiszem, Jens Peter Jacobsen lehetett. Jacobsenben van ennyi beteg szépség, halál-nosztalgia, pusztulás-zene a mondatok ritmikájában, a hasonlatok színezésében. A Régi ház pesti patriciusai a magyar irodalom legészakibb, legskandinávabb figurái. Akkor kor-áramlat volt ez a «szeptemtrionalizmus», ahogy az összehasonlító irodalomtörténet egy régebbi, de hasonló jelenséget nevez - mindenesetre Tormay Cecil volt a legérdekesebb magyar képviseloje. A patricius-világ eléggé ritka irodalmunkban, ahol elsosorban a gyökeresebb nemesi és paraszti milio uralkodik, azután pedig a kispolgár naturalisztikus ábrázolásra alkalmas élete. Pedig a régi Pest patriciusok városa volt, csendes és elokelo - és Tormay Cecile a régi Pest legendáját kereste. De impresszionista módszere és hanyatlás-romantikája túlságosan elmosta a kontúrokat: a Régi ház, amelyet rajzol, állhatna bármely északi városban, ahol folyó van vagy esetleg tenger. A századközépi, a Krúdy-elotti Pest legendája felé csak útmutatást adott, muve még teljesítore vár. Íróink Pestbol általában csak azt szokták megragadni, ami modern vagy parvenü benne, ami aktuális és «világvárosi», Tormay Cecile elsonek eszmélt rá, hogy meg kellene keresni a gyökereket, a történelmi Pestet." - Szerb Antal

"Ennek a könyvnek maga a sors adta a nevét. Bujdosó volt olyan idokben, mikor a halál fenyegetozött a magyar szenvedések minden hangja felett. Bujdosott és menekült a szüloi házból, magányos kastélyon, kisvárosi villán, falusi udvarházon át. Bujkált szétszedve, könyvek lapjai között, idegen tetok tövén, kéménykürtoben, pincegádorban, bútorok mögött és elásva a föld alatt. Házkutató titkos rendorök keze, vörös katonák csizmája járt felette. Csodára mégis megmaradt, hogy emlékeztessen, mikorra már behorpadt a kor áldozatainak a sírja, fu nott az egykori akasztófák gödrében és a kínzókamrák faláról lekopott a vér és a golyók írása. Most, hogy a könyvet odaadom Nemzetemnek, sok olyan adatot és részletet kellett elhagynom, melyek még nem bírják el a napvilágot, melyek élo emberek titkai. Talán eljön az az ido, mikor megszólalhat, ami ma néma marad. Mióta napról-napra feljegyeztem az eseményeket, ido múlt felettünk és világos lett sok minden, ami megfoghatatlan és sötét volt. De nem nyúlok a lapokhoz, érintetlenül hagyom rajtuk az akkori órák érveréseit. Ha tévedtem, legyenek elnézoek, akik a könyvet olvassák. A tévedéseim is tükrök: a kor tévedéseinek a tükrei. Nem a forradalmak történetét, nem is a politikai események szemtanújának a naplóját akartam megírni. Szóljon az én könyvem arról, amirol nem fognak tudni a jövo történetírók, mert azt át kellett élni. Szóljon arról, amirol nem tudhat az idegenbol behurcolt forradalmak felidézoi és politikai eseményeinek a szemtanúi, mert lelküktol távol állt minden, ami magyar."

A novelláskötet tartalma: A NAIÁD HALÁLA MYTHOS A SYRINXROL MEGCSALÓDOTT ISTENEK A KENTAUR EGY KORINTHOSI SZERELEM AZ ELHAGYOTT OLTÁR AZ ARCFESTÉK SZERELEM KLONÁRION ÉS A REMETÉK A RABSZOLGA ISTENE A CSILLAG JEGYÉBEN "Fellépése körülbelül egybeesett a Nyugat nagy nemzedékének fellépésével. Elso novelláskötete már 1900-ban megjelent, de elso sikerét csak 1911-ben érte el az Emberek a kövek közt c. regénnyel és az a muve, amelynek népszeruségét köszönhette, a Régi ház, 1915-ben jelent meg. A Nyugat-nemzedékkel nemcsak annyiban volt rokon, amennyire egy nemzedék tagjai elkerülhetetlenül rokonok szoktak lenni, ha tehetségesek: nyugatos volt a szó alapveto, a Nyugat-mozgalomtól független értelmében is, a nyugati irodalmak rajongója és követoje volt, és «nyugatos» volt muvészi szándékának mélyén is, a muvészetrol alkotott viziójában. Artisztikus író volt, a finom, lelkiismeretesen kidolgozott részletek, a tuno és csendes hangulatok, az önmagukért megbecsült ritka szavak és hasonlatok írója, dekoratív tehetség és a szó nemes értelmében dekadens. Öncélú mondatokat írt, amelyek arra voltak rendelve, hogy ötvözött formásságukban a kontextusból kiszakítva is megállják a helyüket és megállítsák, elmerengésre hívják az olvasót, felkeltve benne a szépség szomorúságát és a távoli dolgok igézetét. Annak a stílusnak és stílusteremto életérzésnek volt a hordozója, amely legmagasabb szintjét Babits Mihály fiatalkori verseiben és Kosztolányi Dezso és Tóth Árpád költészetében érte el.... A világháború után az irodalmat elhagyta a politika kedvéért. A leheletszeru finomságok írónoje meglepoen aktív és energikus közéleti embernek bizonyult. Olyan aktívnak és energikusnak, hogy sokan el is fordultak Tormay Ceciletol, az írótól. Ekkor alapította a Napkelet címu folyóiratot, és ennek szellemi irányítója maradt haláláig. Mint szerkeszto, sokoldalúan megérto volt, munkatársait hatalmas közéleti befolyásával is jótékonyan támogatta." - Szerb Antal

Tizenöt évvel egy különös körülmények között meggyilkolt londoni ügyvéd halála után, melyben az egyetlen nyom egy pár kínai papucs volt, Sir Frederic Bruce, a Scotland Yard nyomozója még mindig e rég kihult nyom ügyében vizsgálódik. Az eset úgy tunik kapcsolatban áll a világ számos pontján eltunt nok ügyével, különösen Eva Durandéval, akinek az indiai vidéken veszett nyoma. Amikor már végre úgy tunik, hogy a rejtély megoldódik, Charlie Chan-nak kell a nyomozás hirtelen összegubancolódó szálait kibogozni... A regény korábban megjelent "Charlie Chan zavarba jön" címmel is.

A kötet két rövidebb Stevenson művet, egy kisregényt és ráadásként egy misztikus novellát tartalmaz. Az elsőben John Nicholson, a Kincses sziget hőse elszabadul nyomasztó helyzetéből, a tenegeren túlon próbál szerencsét – s lehet révbe ér.

Watson doktor, Sherlock Holmes lelkes krónikása ezúttal újabb hat különös eset nyomozását meséli el. Többek között megtudjuk, miért és hogyan akarja eltenni láb alól az ikertestvéreket a gonosz mostoha, hogyan veszti el becses hüvelykujját egy mérnök, mi történt Ezüstsugárral, a lóversenypályák favoritjával, megéri-e elfogadni egy rejtélyes állást óriási fizetségért, és ki lopta el a nevezetes berill fejék értékes drágaköveit. A kötet tartalma: A tarka pöttyös szalag A mérnök hüvelykujja A King's Gyland-i rejtély A berill fejék A hampshire-i nyaraló Az utolsó feladat

Az író ennek a regénynek a helyszínét déltengeri utazásaiból merítette, cselekménye a Salamon-szigeteken játszódik és Jeromos, a skót terrier történetét mondja el, amint gazdái váltakoznak: Haggin úr, az ültetvényes, aki „négerfogásra” tanítja; Van Horn, az Arangi nevű hajó kapitánya; Basha, az okos és kegyetlen néger törzsfőnök; Nalasu, a vak néger, aki már-már az emberi nyelvet megközelítő árnyalt jelbeszédre tanítja; és végül Kennan, a gazdag, fehér világjáró. Az éneklő kutya című regénye Jeromos testvérének, Mihálynak a történetéről számol be. Akárcsak az első kutyaregénye A vadon szava, ezek a történetek is valójában az emberre, a társadalomra vetnek oldalról fényt, hiszen a kutyaszereplők természetét és sorsát az emberi gonoszság és szeretet, kapzsiság és jóság alakítja.

Részlet az e-könyvből: ""Fáradtan hallgattam az öreg Kohokumu szakadatlan énekét; Polinéziának prométheuszi félistenéről dalolt, cselekedeteiről és kalandjairól, Mauriról, aki elválasztotta a szárazföldet a tenger mélységeitől, felemelte a menny boltozatát, mert az emberek csak négykézláb mászkálhattak alatta, és megállásra kényszerítette a napot, hogy aztán lassabban vonuljon az égen keresztül. Úgy látszik, a nap azelőtt a hatórai munkaidő híve volt, Maui pedig a tizenkét órás munkanap felett őrködött. – Íme, hallja Liliuokalani király meséjét Mauriról – szólt Kohokumu. „Maui, a nyughatatlan, hurkot vetett a Napnak, és harcolt vele. A tél pedig legyőzte a Napot, és Maui legyőzte a nyarat.” Én, a Hawaii-szigetek szülötte, jobban ismertem a hawaii mítoszokat, mint az öreg halász, bár nem volt olyan nagyszerű az emlékezetem, mint az övé, amely lehetővé tette, hogy órák hosszat mondja el énekeit..." A kötet tartalma: A vén halász meséi Ah Kim könnyei Alice gyónása A Kanaka-öbölben Makaloa gyékényén Kahekili csontjai A lábszárcsontok

Részlet az e-könyvből: „Mrs. Skyler egyike volt a legünnepeltebb hölgyeknek Morpinghamben. Lebilincselő modorával néha olyan szolgáltatásokat csikart ki egyesekből, hogy utóbb maguk csodálkoztak legjobban készségükön… Az asszonyok keserűen panaszolták, hogy a legártatlanabb arccal szempillantás alatt kivallatja titkaikat, de ő a magáét gondosan megőrzi s el nem árulná a világért sem. Más gonosz nyelvek – s ezek mindkét nemből valók voltak –, azt állították, hogy ez a bűbájos teremtés tulajdonképpen maga a megtestesült önzés: hogy szegény gyenge férjétől, aki erején felül fáradt és dolgozott érte, elszedte az utolsó rúpiáit is, s amíg az a fennsíkon, a sorvasztó hőségben kínlódott s végül elpusztult, ő a hegyekben mulatott és két marékkal szórta a pénzt.”   A szerzőről: Ír származású angol írónő, leánynevén Bithia Mary Sheppard. Kilgefinben született a XIX. század második felében, iskoláit Angliában végezte. Férjével sokat utazott keleten, kivált Indiában. Korán kezdett írni és hamarosan az egyik legolvasottabb szerző lett. Valóságos bestsellerekké vált regényei a legváltozatosabb helyszíneken játszódnak le, s mindig izgalmas, fordulatos meseszövésű, lírai hangvételű szerelmi történetek. Kellemes megjelenésű, nemes gondolkodású, tiszta erkölcsű hőseinek mindig ellenlábasaik is akadnak, akik boldogságuk útjában állnak. Egy-egy regényen belül is sokat utazhatunk, sokfelé járhatunk. Elragadó leírások tárják elénk a színes tájakat, városokat, azok nevezetességeit, a regények szereplőinek életkörülményeit, más-más szokásait, örömeit és bánatait... Hol Biarritz gazdag nyaralóinak világába csöppenünk, hol egy írországi kastélyba, hol Indián barangolunk végig, egyszer a legszegényebbek, másszor a leggazdagabbak társaságában.

Különleges, mágikus szerelem valódi naplója ez a könyv, egy szenvedélyben égõ asszony tollából. Két szereplõje nem kevésbé különleges: Sibilla Aleramo, a korabeli olasz irodalmi élet hírhedt, különc nõi figurája, aki viharos szerelmi élete mellett hasonlóan szenvedélyes módon vetette magát forradalmi feminizmusába, a könyvben pedig csak álnéven szereplõ "Luciano", Giulio Parise, a mágikus-okkult praxissal kísérletezõ UR-csoport egyik tagja. Aleramo Julius Evolával("Bruno Tellegra" álnéven), a XX. századi jobboldali filozófussal folytatott viszonyát is megörökíti. A könyv magyar kiadásához barátnõje, a magyar irodalmi élet hasonlóan emblematikus alakja, Erdõs Renée írt elõszót.

Charles Lorre (Nagy Károly) a kalandregény két világháború közötti virágkorának jeles szerzõje. Légiós történetei és kalandos regényei mindig könnyed szórakozást nyújtanak a rejtõi stílus és világ kedvelõi számára. "Eisenfuss Hektor leszerelt légionárius és nyugalmazott banksikkasztó harcias mozdulattal kezébe vette a kardját és sírva fakadt. Az emberrel elõfordul olykor, hogy könnybe lábad a szeme. Még a férfiemberrel is. Nincs ebben semmi szégyellnivaló. Az azonban mindenesetre szokatlan, amikor egy nyugalmazott banksikkasztó fakad sírva. Méghozzá karddal a kezében."

Éveken keresztül szedi áldozatait London környékén a "fejvadász": már vagy tucatnyian tûntek el, s csak a levágott fejük került elõ. Az ügy sajátossága, hogy valami módon mind kompromittált emberek, napjaik így is, úgy is meg vannak számlálva. A Scotland Yard tehetetlen, s amikor egy külügyminisztériumi tisztviselõ is áldozatául esik a mániákus gyilkosnak, bekapcsolódik a nyomozásba Mike Brixan kapitány. A nyomozás szálai pedig egy filmforgatás nyüzsgõ világába vezetnek... A szerzõrõl: Edgar Wallace (1875-1932) az angol krimi-, újság- és színmûíró számos népszerû kaland és detektívregény szerzõje volt. Már életében "a krimi királyaként" ünnepelték. Haditudósítóként dolgozott az orosz-japán háború során, hazatérését követõen írta meg elsõ könyvét, a Négy igaz embert. Korának hallatlanul termékeny és sikeres írója volt, mintegy 176 regényt és számos novellát írt 1932-ben bekövetkezett haláláig.

Haggard tizennégy részes Allan Quatermain sorozatának harmadik kötete a Páviánnõ. A történetben Allan Quatermain elmeséli, hogyan vette el gyermekkori szerelmét, a második feleségét, Stellát. Milyen kalandokat éltek át együtt az afrikai bennszülött népek közt, s akadtak egy elveszett törzsre, melyen egy titokzatos lény uralkodott. Stellának volt egy szolgálólánya, akit csecsemõkorában páviánok elraboltak, majd pár évre rá sikerült tõlük elragadni. Õ volt Hendrika, a páviánnõ? A szerzõrõl: Henry Rider Haggard (1856-1925) korának híres brit írója, aki gyarmati tisztviselõként a gondjára bízott területeken nyitott szemmel és füllel járt. Hatott rá a dél-afrikai táj, a nép, a folklór és történelem. Az "elsüllyedt világok" témájának megteremtõje, de nem idegen tõle az "Indiana Jones" stílusú misztikus-titokzatos kalandos történetvezetés, vagy a halhatatlanság és az igazi öröklét gondolata sem.