Kossuth Kiadó strana 112 z 233

"- Ki kérdezett? Tréfálva szólt rám valaki, mikor beszélni kezdtem - idejövet, az utcán láttam valamit, és eszembe jutott, hányszor volt ez már így és mindig hiába... pedig milyen egyszerű a dolog! Nekem mindig az volt az érzésem, hogy csak akkor kellene... - Ki kérdezett? Így szakított félbe tréfából valaki: de én meghökkentem, és komolyan elhallgattam, és nem tudtam folytatni. Mi történt velem? Aztán nógattak, hogy hát mit akartam mondani, hiába... egyszerre nevetségessé és értelmetlen ostobasággá vált az egész. Sokszor vagyunk így mondásokkal. Évtizedeken át mondjuk "jó napot!" és "ajánlom magamat" és "egészségére" és "van szerencsém" - és egyszer, évtizedek múlva, odafigyelünk, hogy mit jelent a szó - s hirtelen, mint most is, szakadék nyílik meg a szó alatt - s a szakadékon át a köd és káosz - egy pillanatra az élet szörnyű értelmetlensége. - Ki kérdezett? Igaz is - ki kérdezett engem? Hogy van az, hogy erre még sohase gondoltam? Soha senki se kérdezett, írtam és beszéltem és ágáltam s hadakoztam - véleményem volt errõl, meg amarról - szóltam életről, halálról, szerelemről, költészetről, magamról, gyerekről és asszonyról és cserebogárról... ügyeltem alanyra és állítmányra, lenge jelzőre és komoly főnévre, rideg számnévre, igekötőre és névutóra - ütemre és rímre -, hogy érthető és világos legyen, amit mondok: egyetlen helyes formája a gondolatnak, hogy könnyen fogja fel s el ne veszítse többé, akit megajándékozok vele. Feladványokat oldottam, csomókat vágtam ketté, erőlködtem, hogy közelebb jöjjek kezdethez és véghez, a két pólushoz, hol még nem járt sarkutazó... De ki kérdezett?" (részlet)

"De ami ma történt, mégis kihozott a sodromból, nem a következményektől való aggodalom miatt: maga az eset volt utálatos és bántó. Délután furcsa jó hangulatban voltam, nem tudtam, miért, mintha egy kicsit részeg lennék. Groteszk előadást tartottam nővéreimnek, amelyben tanáraim szerepeltek egy süllyedő mentőcsónakon, mindegyik a maga hangján és rögeszméjével. Többször kikukkantam a konyhába, s elragadtatással állapítottam meg, hogy végre kedvenc vacsorám készül, amiért hetek óta harcoltam hiába: lecsós kolbász, belévert tojással és juhtúrós galuska. Még Lujzával is igyekeztem kedves lenni, de ő nem ment bele a játékba, sőt egyre kellemetlenebb és élesebb lett. Nyersen kikergetett a konyhából, s mikor észrevette, mennyire örülök a vacsorának, gonosz arccal és gúnyosan célzást tett rá, hogy nem olyan biztos, vajon mindenki vacsorázik-e ma ebben a házban. Ezen nagyon elcsodálkoztam már akkor, de csak sokkal később, hónapok múlva támadt fel bennem a kínos gondolat, amitől most se tudok szabadulni, hogy szándékosan csinálta aznap kedvenc ételemet, fokozni bűnhődésemet, tehát előre kitervelte az összetűzést, ő provokálta ki." (részlet) 

Az 1904-ben kiadott Mikszáth-mű hasonmás kiadásban."Húsz éve taposom a t. Ház szőnyegeit: sokat láttam, sokat átéltem, sok millió forintot megszavaztam. E hosszú korszak szereplő politikusait személyesen ösmertem, sőt barátságban voltam sokakkal, láttam őket kívülről és belülről. Szemeim előtt nőttek meg némelyek és zsugorodtak össze mások. Mondhatom,több illuziót vesztettem ez idő alatt mint hajat, pedig ugyancsak dús hajam volt és most ritka."

Hovanyecz László beszélgetőpartnerei között akad tudós, színművész, akadémikus, zenetörténész és festőművész egyaránt. Ami az interjúalanyokban közös, az nem más, mint hogy valamennyien a XXI. század társaság által alapított Hazám-díj kitüntetettjei voltak az elmúlt években. A rövidke e-kötetek a Kossuth Kiadó Értékteremtők sorozatában megjelent írásokat tartalmazzák.

A magyar kritikai, realista próza nagymesterének politikai regénye, a Két választás Magyarországon komoly  címe ellenére meglehetősen könnyed olvasmány. Első részében megismerkedhetünk főhősével, Katánghy Menyhérttel,  azaz Menyussal, majd megtudhatjuk, hogy hogyan lehet valaki érdemtelenül országgyűlési képviselő. Végül  Katánghy tizenkét levelébe pillanthatunk bele, amelyeket feleségéhez, Klárához intézett. Menyus históriájával a lecsúszott dzsentriket és azok léhűtő életmódját rajzolja le az író. A teljes  lesüllyedéstől tartó hősünk mindet kipróbált, volt már orvos, aki nem igazán praktizált, betege is alig akadt.  Érdekházasságot kötő férfi, aki a gazdagodás lehetőségét látta, majd a szomorú valóság kiábrándította – méltó  párjára akadt Klára személyében. Aztán országgyűlési képviselővé lett; a Blandi család politikai kapcsolatainak  köszönhetően megszerezte a székely Borontó mandátumát. Így került Budapestre, beásva magát a politikai életbe.  Klárikának szóló leveleiben a közélet nehézségeit igyekszik ecsetelni, azonban a klubbéli kártyapartik jobban  érdeklik a politika helyett. Feleségét igyekszik elkápráztatni, főleg Wekerle Sándor leírásával, és  folyton-folyvást próbálja megakadályozni azt, hogy Pestre költözzön a család. Menyus karrierjének aztán maga  Klári vet véget, férje ellen kampányol, ezzel eléri, hogy ne válasszák meg újra Borontó polgárai. Menyus nem adja fel, szerez magának egy másik képviselői helyet. Ezt csínnyel, színészkedéssel, hazugságok  hadával és korrupcióval éri el. Célja nem az, hogy másokat képviseljen, csupán a Tisztelt Házba szeretne  bejutni. A második választás a korrupciós összejátszás tökéletes példája. Mikszáth brillírozva meséli el a  történteket. Az alakok, akiket az író felsorakoztat – a mandátumkergető, ingyenélő dzsentrihad, a manipulálható polgárság és  a Képviselőházban ülő, jóformán semmihez sem értő képviselők – jól szemléltetik a közélet akkori helyzetét.  Mikszáth-ot olvasni rendkívül mulatságos. Soraiban érződik a gúny, az irónia és a szórakoztatás szenvedélye.

"Az Állatok világa" népszerű, olvasmányos és maradandó értékű kézikönyvsorozat. A tudomány-történet alapműve 100 év múltán először jelenik meg teljes kiadásban. A magyar vonatkozású adatok kiegészítésével.

"Jókedvű voltam, sok mindent elfelejtettem, körülményesen meggyújtottam a szivarom, és nekivágtunk az Andrássy útnak. Én szép és drága feleségem mosolygott rám a fátyol alól, én szép kedvesem, aki, íme, szeretett, és megengedte, hogy szeressem. A fiatalemberrel a Duna-parton találkoztam, hat óra felé. Elment mellettünk, már alkonyodott akkor, nem vettem észre. Már húsz lépésnyire lehetett, mikor hátulról megpillantottam. Egyszerre elhallgattam, és zavart nyugtalanság fogott el. A karcsú derék egy rakodóhajó hátterébõl vált ki élesen, de mégis, azt hiszem, a lépéseiről ismertem rá. Kicsit kopottak a ruhák. A kezében széles füzetet vitt. Tizennyolc vagy csak tizenhét éves talán... még haboztam, nem mertem elhinni... el akartam fordulni, de egyszerre éles nyilallás vonaglott át a szívemen, és utána oly heves dobogás fogta el, hogy meg kellett álljak. Egy mozdulatát láttam meg, amint a kezét felemelte, és maga elé tartotta, ó jaj, rettenetes, ez volt a kéz, még a vágást is megismertem rajta, amit a tornateremben... A feleségem csodálkozva nézett rám, és én hebegve mondtam: - Kérlek... várj rám... beszélnem kell ezzel a fiatalemberrel... És otthagytam őt és előresiettem. Nemsokára aztán meglassítottam a lépteimet. Már alkonyodott. A fiatalember nem fordult meg. Tudta, hogy mögötte vagyok. Nyugodtan ment tovább, egy hajókötélkőnél nyugodtan megállt, és a csendes Duna felé fordult s nézett át, messze a hegyek felé. Borzasztó zavarban voltam, a torkom köszörültem. Melléje álltam, hogy észrevétessem magam. Lopva a száját néztem, mely fiatalabb és keskenyebb volt még, mint az enyém. A szeme nagyobb és világosabb. Ó, ő volt az. És a füzet a kezében, a régi füzet... amit a szekrényem fenekére tettem és elfelejtettem... Nehéz, szorongó izgalom volt ez" (részlet)    

The ‘definition’ of Europe is a social construction that has been transformed historically several times and nowadays it has been in the midst of hot debates. The ESPON 2007 publication ‘Europe in the World’ when it provides a vision about the future of the EU in a global overview, it raises also the question about the definition of Europe in the following way: ‘The division of the World into continents is not an objective scientific reality but a social and historical production, established by Europe and for Europe when it was a dominating power in the World. (…) The analysis of ‘continentality’ does not provide a clear delineation of the Europe continent (…) Objective scientific methods can therefore support different definitions of ‘Europe’ (…) But they can not decide which one is the best from a political point of view.’ (ESPON, 2007:4). Similarly, the ‘definition’ of the EU has been even more a social construction that has changed radically after each wave of enlargement. After the Eastern enlargement from the EU15 to the EU27, however, this definition has changed beyond recognition. At the earlier enlargements the subsequent redefinitions of the EU were present-oriented as conceptual frameworks for the existing Union. With the Eastern enlargement the EU seems to have reached its internal and external limits for a long time, neither widening nor deepening cannot continue as before. Nowadays the EU needs a new, future oriented definition. The EU is not ‘given’, it has be ‘reinvented’ or redefined, and this new definition as a social construct depends on our decision or on our vision where to go.

A humor és a nevetés mindig ott van körülöttünk. És az igazi, a jó humor mellett nem is szabad csak úgy elmenni. Mikszáth Kálmán leírja a humor köznapi előfordulási formáit a 19. századi Magyarországon. Humorista az, aki észleli, értékeli, és élvezi a humort, a természetnek ezt a különös, emberi ajándékát. Az igazi humorista nem feltétlenül a humorából él. Csak él a humorral. A magyar irodalom történetében talán Mikszáth Kálmán az a szerző, aki a legtöbbet tette e „természeti kincs”, a humor közösségi hasznosításának ügyéért.

Hovanyecz László beszélgetőpartnerei között akad tudós, színművész, akadémikus, zenetörténész  és festőművész egyaránt. Ami az interjúalanyokban közös, az nem más, mint hogy valamennyien  a XXI. század társaság által alapított Hazám-díj kitüntetettjei voltak az elmúlt években.  A rövidke e-kötetek a Kossuth Kiadó Értékteremtők sorozatában megjelent írásokat tartalmazza. 

"Mikszáth a múlt nagy eszményeivel való szembesítés révén leplezte le korának üres, eszménytelen úri közéletét. A főszereplő - a váratlanul feltámadó egykori szigetvári hős - a maga groteszk újkori sorsával gúnyos-keserű tanúvallomást tett a dísztelen jelenről. A világirodalom nagy szatírikusaira emlékeztető művészi ötlet a maga fantasztikumával egymástól távol eső dolgokat rántott együvé, s ebben a kiélezettségben, rendkívüli megvilágításban felötlöttek, kirívóvá váltak az egyébként elfogadott s természetesnek tűnő visszáságok is. Kimutatta, hogy Zrínyiék hajdan hősök lehettek, mert nagy, igaz ügy szolgálatában égett el életük, de kicsinyes viszonyok közt, egy eszménytelen kor fullasztó, szennyes közéletében törvényszerűen nevetségessé és torzzá lesz egykori nagyságuk. Mivel azonban Mikszáth maga sem tudott az úri közélet ürességének határain túltekinteni, végső soron vázlatban maradt az ÚJ Zrínyiász nagy koncepciójú szatírikus körképe: a mű végén egy képzeletbeli ellenséges támadás megint életre hívja Zrínyiben az egykori vitézt, s ő hajdani tettét megismételve hősi halált hal a hazáért. "   (Forrás: Legeza Ilona könyvismertetői. http://legeza.oszk.hu)

53 színes és fekete műmellékleten 56 képpel. A legújabb német kiadás nyomán teljesen átdolgozott az új felfedezésekkel és a magyar vonatkozásokkal kiegészített új magyar kiadás.

"Az Állatok világa" népszerű, olvasmányos és maradandó értékű kézikönyvsorozat. A tudomány-történet alapműve 100 év múltán először jelenik meg teljes kiadásban. A magyar vonatkozású adatok kiegészítésével.

Hovanyecz László beszélgetőpartnerei között akad tudós, színművész, akadémikus, zenetörténész  és festőművész egyaránt. Ami az interjúalanyokban közös, az nem más, mint hogy valamennyien  a XXI. század társaság által alapított Hazám-díj kitüntetettjei voltak az elmúlt években.  A rövidke e-kötetek a Kossuth Kiadó Értékteremtők sorozatában megjelent írásokat tartalmazza. 

Tóth Árpád: Karinthy Frigyes: Grimasz A magyar újság-croquis egyike a nálunk termett és fejlődött legsajátosabb irodalmi műfajoknak. Első mesterei és későbbi továbbfejlesztői különös munkát végeztek, körülbelül olyat, mint a Vigadó-palota zseniális építője, aki úgy akart magyar stílust teremteni, hogy kelet és nyugat egy-egy jellegzetes építő stílusát, a mórt és a románt keverte. Nem ily öntudatosan, de körülbelül ezzel a módszerrel dolgoztak a magyar szellemesség irodalmi kifejezői is: keletről hozott, kényelmes, vitézkötéses, anekdotás humorunkat franciáktól tanult fogásokkal tették modernebbé, csattanóbbá, finomabbá. Két nevet említek, a Mikszáthét és Heltaiét, a két legkitűnőbb mesterét: az egyik még talán túlságos táblabírós zamatú, a másik már talán túlságosan is francia. De mindkettőben főtulajdonság: a bölcs derű és a finomság, a szatíra náluk inkább csak pikáns árnyalat! A legújabb magyar újság-croquis-k erős fordulatot mutatnak: a bölcs mosolyból kegyetlen grimasz lett. Már Molnár Ferenc croquis-cikkei is ezt a fordulatot éreztetik, de legteljesebben Karinthy Frigyes szokatlan merészségű és erejű ilynemű művei rajzolják elénk az új magyar croquis képét. Molnárnál még némi bujkáló líra enyhíti olykor a maró viccet, Karinthynál teljes fölényével és kegyetlenségével lép elő a szatíra. Croquis-cikkei olvasásakor fantasztikus, már-már félelmes méretekig lendülő cirkuszi bohóc víziója elevenedik elém, egy krétás arcú vigyorgóé, aki pofonokat oszt, fejeket tép le, amiket fordítva, eltorzítva ragaszt vissza, s olykor a csillagokig nyúl, hogy azokkal mutasson be groteszk és döbbenetes tréfákat. Karinthy szokatlan sikerének kétségkívül az a titka, hogy bár kegyetlen s bár igen gyakran a croquis szerény korlátain szinte brutális erővel veti túl magát heves lendülete, mindvégig kacagtató tud maradni. A mulattató helyzetek variálásában, a nevettető torzítás biztosságában elsőrangú, s a croquis-nyelv kezelésében szinte páratlan. A furcsa, alakuló budapesti nyelv bravúros kezelője, s akárhányszor avatott továbbfejlesztője is. Némely fordulata, egy-egy alakjának neve szájról szájra száll, s olyanok szókincsébe is beiktatódik, akik talán nem is olvasták croquis-jait. Karinthy szatirikus cikkei - melyek közül legújabb kötetében, a Grimasz címűben, talán a legjellegzetesebbeket gyűjtötte össze - a maguk módján pompás kifejezői napjaink szellemének, az író kitűnő hivatottságát mi sem mutatja jobban, minthogy ez a kifejezőerő egy jelentéktelenebb műfaj keretében is oly dúsan adatott meg neki.