Ludovika Egyetemi Kiadó strana 4 z 8

Kötetünk betekintést nyújt a kiberdiplomácia alapjaiba: rávilágít az olyan alapvető, a kérdéskör megértéséhez elengedhetetlenül szükséges fogalmak közötti különbségekre, mint a kiberdiplomácia, a digitális diplomácia vagy az e-diplomácia; elemzi az Európai Unió kiberdiplomáciai lépéseinek elméleti hátterét, és felfedi az egyes uniós lépések mögötti mozgatórugókat is. Az olvasó részletesen megismerkedhet a három nagyhatalom kiberpolitikájának alapjaival, valamint a három vezető európai állam utóbbi években elért kiberdiplomáciai eredményeivel. A kötet kitér a külgazdasági kapcsolatok kiberdiplomáciai vonatkozásaira, valamint olyan új típusú problémákat is felvillant, amelyek az adatbiztonsággal vagy a mesterséges intelligenciával kapcsolatosak.Hasznos olvasmány lehet nemcsak a területen jártas és a kiberbiztonság iránt érdeklődő szakközönség számára, hanem mindenkinek, aki a világ problémáit és a mögöttes mozgatórugókat szeretné megérteni, különösen ebben az új, ötödik geopolitikai dimenzióban.

A számítástechnika nyújtotta előnyöket mindennapi életünkben szinte észre sem vesszük, természetesnek tartjuk. A számítógép egyszerre van jelen a munkánkban, és teret hódít otthonainkban is. A technika, technológia vívmányaival a bűnelkövetések eszköztára is bővült. Ma már nemcsak a kibertérbeli támadásokban, hanem a valós térben elkövetett, tradicionális bűncselekményekben is szerepet kapnak.A számítástechnikai rendszerekben kezelt elektronikus adatok a bűncselekmények bizonyítékai, amelyek megszerzése, megváltoztathatatlanságuk biztosítása új eszközöket, új módszereket igényel. Ez azt jelenti a jogalkalmazók számára, hogy meg kell ismerkedniük az új típusú bűncselekményekkel, azok eszközeivel, az elektronikus adatok bizonyítékként való felhasználásával.A több szerző által jegyzett kötetünk a kiber- és az informatikai nyomozók képzéséhez készült, de a téma iránt érdeklődők számára is hasznos ismereteket nyújt.

Az elmúlt évtizedekben bekövetkezett tudományos fejlődés jelentős kihatással volt a nyomozással összefüggő eszközökre és módszerekre is. A magyar és külhoni ismeretek folyamatosan bővülő tárháza olyannyira kitágult és átalakult, hogy kívánatossá vált egy széles spektrumú, friss szellemű nyomozási útmutató, egy modern tudományelméleti összefoglaló a krimináltechnika és a krimináltaktika körében.A tankönyv három fő részből áll. Az első a kriminalisztikai alapvetéseket, legfőképpen a kriminalisztika fogalmát, tudományági kapcsolódásait, történetét, elveit, szakirodalmát tartalmazza. Ezt követi a krimináltechnikai fejezetek csoportja, amely – felfogásunk szerint objektivitása és egyre erőteljesebbé váló, dinamikusan fejlődő szerepe miatt – prioritást élvez a harmadik fő részben megfogalmazott és – több szubjektív elemet tartalmazó, ugyanakkor a gyakorlatban sokszor eredményes, háttérbe nem szorítható – krimináltaktikai módszerekkel szemben. Ezen rész utolsó fejezetében (mintegy összefoglalás helyett) rámutatunk a gyakorlatban előforduló kriminalisztikai hibákra, a tudományág nemzetközi tendenciáira, a jövőbeli fejlesztési lehetőségekre, a várható elmozdulási irányokra.Reményeink szerint a kötet nemcsak a joghallgatóknak, valamint a Nemzeti Közszolgálati Egyetem diákjainak jelent majd hasznos olvasmányt tanulmányaik során, hanem nyomozási „zsinórmértékünket” jó szívvel fogadják és forgatják majd a gyakorló jogalkalmazók, a praxist folytató bűnüldözők, bírák, ügyészek, ügyvédek, büntetés-végrehajtási alkalmazottak, a biztonsági szférában dolgozók és az elméleti kutatók, egyetemi oktatók is – végső soron pedig minden múltfürkésző, valóságfeltáró, igazságkereső olvasó.

A Zrínyi születésének 400. évfordulójára készült tanulmánykötet írásai azt bizonyítják, hogy öröksége ma is eleven, a műveiben megfogalmazott vezetési elvek, a nemzeti szuverenitás védelméről és a magyar hadsereg modernizációjáról, valamint a haza és a közjó, a bonum publicum szolgálatának erkölcsi kötelességéről írott gondolatai napjainkban is hasznosíthatók a közszolgálatban és a honvédelemben egyaránt. „Kiki használjon, szolgáljon hazájának, amint legjobban lehet, és ne válasszon magának könnyebbséget, könnyű professziót, avagy életet, mert azzal nem használna, sőt árt hazájának, hanem olyant, akiből a magyar nemzet tapasztalható hasznot vehet.”A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Kara fontos feladatának tartja a hadvezér, hadtudós és költő Zrínyi Miklós (1620–1664) emlékezetének ápolását, életművének megismertetését az új nemzedékekkel. Annál is inkább, mert jogelődei, a honvédtisztképzés intézményei az 1950-es évektől Zrínyi Miklós nevét és eszmeiségét hordozták

A 21. század számos új kihívás elé állítja az Európai Uniót, amelyek megoldásához globális gondolkodás szükséges. A tanulmánykötet színes példákat szolgáltat és egyfajta mozaikot ad e kihívásokból, a modern európai jog összefüggéseire építve mutat be néhány alapvető fontosságú kérdést a demokratikus jogérvényesülés témaköréből (bírói függetlenség, vallásszabadság), a jelenlegi pandémiás helyzet nyomán előtérbe került kérdésekből (betegjogok, a pandémiára adott gazdasági és versenyjogi hatások).A beruházásvédelem kihívásai, továbbá a környezet- és klímavédelem örökzöld kérdései mellett szóba kerülnek a dízelbotrányra adott jogi válaszok, valamint a digitalizáció közigazgatásra gyakorolt hatásai, továbbá az uniós tisztviselői pályára lépéshez szükséges felvételi eljárási rend lehetséges reformja is.

E kötet másfél év munkájának a gyümölcse. Még 2020 végén határozta el néhány lelkes szakember, hogy megalapítja a Digitális Jogalkalmazás Munkacsoportot azzal a céllal, hogy a korszerű jogi technológiákat tanulmányozza. Ők a kötet szerzői. Van közöttük doktorandusz és professzor, fogalmazó és kúriai bíró, programozó és ügyvéd. Már a megalakuláskor megszületett az ötlet, hogy kötetbe kellene foglalni azokat a gondolatokat és kutatásokat, amelyek a csoport körül összesűrűsödtek. A tizenöt fejezet így vegyesen tartalmaz jogi informatikai helyzetértékeléseket, a legkorszerűbb jogi technológiák ismertetését a mesterségesintelligencia-alapú szoftverektől a szöveggeneráló alkalmazásokon keresztül a legal designig, de a szabályozási kihívásokat taglaló tanulmányokat is.A könyvet haszonnal forgathatja gyakorló jogász, a jogi informatika iránt érdeklődő szakember – és mindenki, aki szeretne egy kicsit jobban belelátni a jog jövőjébe.

Olyan hiánypótló művet tart a kezében, amelynek küldetése, hogy eligazodást nyújtson a személy- és vagyonvédelmi tevékenység rendészetével kapcsolatos legfontosabb kérdésekben, rendkívül széles körű ismeretanyagot átfogva. Jegyzetünk megalkotásával a személy- és vagyonvédelmi tevékenység rendészetének rejtelmeibe, annak jogi és igazgatásrendészeti vonatkozású szabályozásába, a mindennapok végrehajtási gyakorlatába kívánjuk olvasóinkat bevezetni. A Rendészettudományi Szaklexikon releváns magánbiztonsági szócikkeinek ismertetését követően a tevékenység jogi alapjait tisztázzuk, majd a rendészet komplex rendszerének alapvetéseit mutatjuk be. A tananyag folytatásában már az elméleti és jogszabályi alapok ismeretében térünk rá a tevékenység igazgatásrendészeti összefüggéseire, az eljárásjogi és a rendőrhatósággal kapcsolatos kötelezettségekre, illetőleg annak ellenőrzési vonatkozásaira, majd a rendészeti feladatokat ellátó személyek tevékenységére. A jegyzetnek további különös és egyedülálló ízt ad a fegyveres biztonsági őrségi szolgálatok sokak által csak kevéssé ismert tevékenységének bemutatása. A szerzők gyakorló igazgatásrendészeti kollégák, valamint egyetemi oktatók, elismert, tapasztalt szakemberek. A téma feldolgozása gyakorlatorientáltan történt, ezért reményeink szerint a leírtak érdemben segítséget, támogatást jelentenek a mindennapokban.

Jelen kötetet az hívta életre, hogy szerzői bemutassák, miként tud egy cselekvő, ösztönző állam hozzájárulni polgárainak jólétéhez és boldogulásához. Az elmúlt évtized egyértelműen megmutatta, hogy új világrend van kialakulóban, amelyben csakis az az állam tud hasznos lenni, amely kiveszi a részét a társadalmi és gazdasági folyamatok alakításából, figyelmet szentel fontosnak ítélt értékei megőrzésének és ápolásának, és nem hagyja sorsukra sem az embereket, sem a vállalkozásokat. Magyarország 2010 óta ilyen elvek mentén halad, építkezik, és ennek a szemléletnek meg is van az eredménye: hazánk jó úton van a felé, hogy végérvényesen felzárkózzon a fejlett országok közé, ahová történelme, kultúrája és a magyarok tenni akarása szerint mindig is tartozott. E tanulmányok segítenek az olvasónak megérteni, hogy az elmúlt évtizedben felépített, erős magyar állam miként szolgálta ezt a célt.Orbán BalázsminiszterhelyettesMiniszterelnökség Az ösztönző állam működésének bemutatása sorában a harmadik tanulmánykötet segítségével most az újraindítás feladataival, a fenntartható fejlődési pályára történő visszatérés teendőivel és – nem utolsósorban – az ezzel járó felelősséggel ismerkedhet meg az olvasó. A kötet – hasonlóan a korábbiakhoz – Parragh Bianka kiváló, elkötelezett kutató-szervező munkáját dicséri. Ehhez ad keretet a sokféle nézőpontot egységes ívbe rendező, Báger Gusztávval közös, tudományos igényű bevezető tanulmány és szerkesztői teljesítmény. A kötetet olvasva árnyalt és sokoldalú képet kaphatunk arról, hogy az ösztönző állam hívószava, szellemisége valójában milyen gazdag tartalmat fejez ki, s ez miként vezet el a sikerhez. Ajánlom a könyvet mindazok figyelmébe, akik fogékonyak annak megértésére, hogy a küldetés sikere itt is a modell mint koncepció és a részletek összhangján múlik. Kovács Árpád,a Költségvetési Tanács elnöke,egyetemi tanár

Egy 17. századi szablya jellegzetes ívét fedeztem fel a Vittoriano tárlatán: „Romanelli ezredesnek a hálás magyarok”. Aki ezt a könyvet elolvassa, nem csupán egy fordulatos kor történelmi és személyes viszontagságainak lebilincselő krónikájával találkozik. Annak háttérelbeszélését is megismeri, hogyan született ez a felirat, továbbá mi az a szemléleti környezet, amelynek folytán napjainkban e kardajándék egyik megbecsült műtárgya lehet az olasz nemzeti újjászületési múzeum állandó kiállításának. Egy olyan korszakból, amelynek a mindennapjairól kevés a hiteles beszámoló, kifejezetten üdítő az olyan olvasmány, amely kellően nyitott és tárgyszerű, egyik irányban sem egyszerűsíti le a dolgokat, nincsenek különösebb előítéletei, értékeli, de nem becsüli túl az úgynevezett „történelmi” osztályok képviselőit, ám ugyanakkor szociális érzékenysége és józan demokratizmusa révén nyitott a társadalom alsóbb rétegeinek és csoportjainak gondjaira is. Aki nem rokonszenvezik a kommunistákkal, de nem zárja ki, hogy így is lehet látni a világot, és aki nemcsak a ludovikás fiatalok életéért emeli fel a szavát, de igyekszik segíteni akkor is, amikor a várható pogromveszély elől a népbiztosok feleségei és gyerekei szeretnének külföldre menekülni. Akinek őszinte olasz nemzeti elköteleződése nem kapcsolódik össze kirekesztő gondolkodással és antihumánus tartalmakkal, így képes arra, hogy az egyetemes emberi kultúra nagy morális értékeit összekapcsolja az olasz–magyar barátság csoport élményével, és ennek perspektívájában értelmezze katonai küldetését.Részlet Csorba László történész előszavából Fordította: Mátyás Dénes, Pálmai Nóra és Róth M

Európa legfiatalabb állama alig 500 kilométerre fekszik Magyarország röszkei határátkelőhelyétől. Az egykori jugoszláv autonóm tartomány – évtizedes ENSZ-igazgatást követően – 2008. február 17-én egyoldalú függetlenségi nyilatkozattal kivált a Szerb Köztársaságból, és belépett az önálló államok sorába. Koszovó helyén nem volt semmilyen középkori vagy újkori államalakulat, területe birodalmak része volt a történelem során. A terület egészére vagy egy részére hivatkoztak Dardánia, „Vuk földje”, Metóhia és Dukagjini néven is. Maga a Koszovó elnevezés csak a 19. század második felétől használatos mint az Oszmán Birodalom egyik vilájete. Koszovó területének története a szerb és az albán nemzet történelméhez egyaránt szorosan kapcsolódik. Bizonyos pontokon részévé vált a bolgárok, montenegróiak, bosnyákok, törökök és osztrákok múltjának is. A magyar történelemben is felbukkan, ennek legismertebb pillanata Hunyadi János 1448-as rigómezei ütközete az oszmán sereggel. A fiatal állam történetén keresztül egyben fény villan az egész Balkán-régió múltjára és etnikai ellentétekkel terhelt jelenére. Magyarország egykori prishtinai nagykövetének történeti összefoglalója régi hiányt pótol a magyar szakirodalomban.

Az 1990-es évektől egyre több politikaterületre terjedt ki a közös politikák rendszere, s napjainkra szinte meghatározhatatlan számú szakpolitika került kapcsolatba az Európai Unióval, így eredményezve több százezer oldalnyi uniós joganyagot.A kötet szerzői arra vállalkoznak, hogy megvilágítsák az EU szakpolitikai együttműködéseinek egészét, egyedi szempontrendszert kidolgozva ne csupán az egyes politikaterületeket mutassák be, de egymással összehasonlíthatóvá is tegyék őket. Bevezetésként az EU döntéshozatali mechanizmusait vizsgálják egyes közpolitikák csoportosítására törekedve. Az együttműködési területeket a Lisszaboni Szerződést alapul véve kizárólagos, megosztott, tagállami, speciális és egyéb hatáskörök szerint csoportosítják, jelezve azt, hogy az EU-nak vagy a tagállamnak van-e nagyobb felelőssége a témában.A tanulmányok azonos szempontrendszert használnak: ismertetik a szakpolitika célját, fejlődéstörténetének főbb szabályozási és politikai mérföldköveit, majd a közpolitika reformjait és az aktuális szabályokat elemzik. Bemutatják a lehetséges jövőképet is: a 2027-ig terjedő pénzügyi tervezés alapján vizsgálják a szakpolitika irányát, valamint a tagállamok eltérő érdekeire is rámutatnak.

E kötet a folytatása, valójában az ismétlése az előző kötetekben szereplő üzeneteknek. Az Európa, nemzet, jogállam című kötet 22 évvel ezelőtt, 1998-ban jelent meg, a Mi és a világ, amely a 2002 és 2010 közötti írásaimat tartalmazza, 2015-ben, a Nyitás és identitás. Geopolitika, világkereskedelem, Európa pedig 2018-ban. A kötetek címei röviden kísérlik meg visszaadni az egyébként a műfajt és a témákat illetően változatos tartalmat,és az azt meghatározó fő gondolatokat. Ezek a gondolatok az elmúlt évtizedek során ugyan alakultak és alkalmazkodtak a változó körülményekhez, de lényegük nem változott. Ezért tekinthető a legutóbbi szűk három esztendő írásainak és előadásainak a gyűjteménye nem egyszerűen folytatásnak, a változások követésének, hanem az állandóság elemeinek az ismételt kifejezésére irányuló makacs kísérletnek. Mert a világ nemcsak változik, hanem a lényeget, az embert, az ember legfontosabb közösségeit, mindenekelőtt a nemzetet, a nemzeti összetartozás érzését és élményét, az emberiség történelmét, értékeit, erkölcsi normáit, ezek eredetét illetően nem változik.

Az emberi jogok eszménye, ahogyan ma ismerjük, döntő mértékben a nyugati civilizációhoz kötődik, amelynek mai képét különböző impulzusok formálták. E szellemi, világnézeti és intézményi összetevők közé tartozik az antik világ görög filozófiai, zsidó vallási és római jogi öröksége, továbbá az egyetemességre törekvő keresztény etika, valamint az ész uralma mellett elkötelezett felvilágosodás és ennek nyomán a klasszikus liberalizmus eszmeisége. Ezek a vallási és sze­kuláris gyökerű, illetve indíttatású hatások vezettek az egyik legfontosabb európai vívmány, az elidegeníthetetlen emberi jogok koncepciójának a megszületéséhez. Az emberi jogokban megnyilvánuló közös princípiumok fontosságára utal továbbá az Európai Unió Alapjogi Chartájának Preambuluma is, amikor az Európai Unió működése kapcsán az emberi méltóság, a szabadság, az egyenlőség, valamint a szolidaritás oszthatatlan és egyetemes értékeire, illetve a demokrácia és a jogállamiság elveire hivatkozik. Az alkotmányosság nélkülözhetetlen értékei közé tartozó alapjogok csoportosítása többféle kritérium alapján lehetséges. A rendszerezés elvégezhető az alapjogok megjelenési ideje, a jogosulti kör jogi státusa, a jogosulti kör száma, az államra háruló feladat, valamint az alapjogok értékrendje szerint. A tankönyv ezen kritériumok együttes figyelembevétele alapján törekedett a dogmatikai, elméleti és történeti vonatkozások áttekintése mellett a hazai jogrendbe is beépülő alapjogok részletes bemutatására és jellemzésére.A tankönyv fejezeteinek megírásában több felsőoktatási intézmény és tudományos műhely oktatói és kutatói vettek részt, ezzel is jelezve a közös gondolkodás fontosságát.

Max Weber tanulmánya, A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme (1904–1905) a társadalomtudomány egyik legtöbbet hivatkozott műve. Weber szerint a sikeres kapitalizmus létrejöttének egyik forrása egy sajátos mentalitás, a kapitalizmus szelleme, aminek forrása elsősorban az angolszász kálvinizmus (puritanizmus).Noha Weber írása már 1923-ban megjelent magyarul, és a magyar társadalom jelentős része (a 16–17. század fordulóján pedig a magyarok zöme) református volt, számottevő volt itt a puritán mozgalom, de a kapitalizmus szellemének jelenléte nem nyilvánvaló, a problémát nem kutatták a magyar történelemben.Jelen kötet Weber tézisét elemzi, majd azt vizsgálja, hogy a 17. századi magyar puritánok gondolkodásában megtalálható-e a protestáns etikának nevezett mentalitás, és azt mutatja be, hogy a magyar történelem e mozzanata milyen szélesebb társadalomelméleti tanulságokkal szolgál.

The chapters of the book analyze the changes in law and state observed in recent decades, duplicating on the one hand the democratic formation of the will of the state with the formation of law based on the constitutional court and other higher courts. This has also happened in most European countries and other continents, where there is a wide range of constitutional adjudication. In this process, in addition to the traditional areas of law (private law, criminal law, etc.), separate research has been established for the analysis of private constitutional law, constitutional criminal law, and constitutional labor law. In the context of these changes, a series of books and studies have been published in recent years in many countries under the name of constitutional private law, constitutional criminal law, etc. to explore dual system of law. This study aims to provide a general theoretical framework for these new trends.

The book is in two parts. The first is a critical account of the EU as a political entity, a polis (hence the title), while the second part scrutinises the fraught relationship between the EU and Central Europe. Unlike much of the literature dealing with the EU, this assessment tries to give an account of why the EU behaves as it does.Methodologically the approach is diverse and draws on political theory, sociology, anthropology, cultural semiotics, literary theory, postcolonial theory, history.The heart of the argument is that the EU has changed and this change is potentially and actually a source of pitfalls. The essence of the EU was aimed at conflict resolution at the European level, as there are always asymmetries of power.