Ludovika Egyetemi Kiadó strana 3 z 8

Jelen kötetünk a történeti alkotmány magyar politikai gondolkodásban és gyakorlatban betöltött szerepével foglalkozik. Egy olyan témáról kíván általános áttekintést nyújtani, amely az aktuális magyar politikai vitákban is fontos szerepet játszik. Minden egyes fejezet arra keresi a választ, hogy különböző történelmi korszakokban a politikusok és a teoretikusok pontosan mit értettek a történeti alkotmány eszméjén, amikor beszédeikben és írásaikban hivatkoztak rá, illetve amikor saját politikai érdekeiknek megfelelően újrafogalmazták annak jogi keretét. Éppen ezért a történeti alkotmány eszméjének és gyakorlatának története érdekes lehet azon olvasók számára is, akik a politikai gondolkodás történetével, alkotmánytörténettel foglalkoznak, vagy csak egész egyszerűen érdeklődnek a hazai alkotmányos fejlődés iránt.

Az Észak-Erdélyt 1944 szeptember–októberében elfoglaló szovjet katonai alakulatok mintegy húszezer magyar civilt hurcoltak el a Szovjetunióba többéves kényszermunkára. A foglyul ejtett emberek közel harmada nem élte túl az évekig tartó fogságot. Az Erdély társadalmára sokkszerűen ható 1944-es elhurcolásokról és azok utóhatásairól hosszú éveken át hallgatni kellett. A történtek a kommunizmus évtizedeiben tabutémának számítottak, így kutatásuk csak a közelmúltban vált lehetségessé. A könyv célja éppen ezért az, hogy a kényszerű hallgatás következményei, a felejtés és a közöny ellen küzdve megismertesse az olvasót ezzel a kollektív tragédiával, egyben emléket is állítva az ártatlanul elhurcoltaknak. Az olvasmányosan megírt, gazdagon illusztrált kötetet mind a történészszakma képviselői, mind a közelmúltunk iránt érdeklődő olvasóközönség haszonnal forgathatja. „Itthon még sokáig kísértettek a lágerélmények. Éjszakánként gyakran újraálmodtam az átélteket, s ilyenkor mindig csuromvizes párnán ébredtem fel. Sokáig azt hittem, ezek az álmok okozzák éjszakai izzadásomat, ám később, az álmok megszűntével még mindig átizzadt párnán ébredtem. Hosszú hónapok teltek el, amíg végre annyira összeszedtem magam, hogy már nem reszkettem az élelemért, s az evést nemcsak azért hagytam abba, mert szégyelltem tovább enni, hanem azért, mert tényleg jóllaktam.”

A kor kihívásainak megfelelően mindig módosultak a hadtudományi kutatás kérdései. Napjaink hadtudományának, aktualitásának vizsgálata nemcsak azért fontos, mert a maga nemében egyedülálló tudományágról van szó, hanem mert a szomszédunkban zajló háború, a haderőben zajló változások aktualizálják a hadtudományi kutatások tárgyát, fókuszba állítják a hadászati-harcászati kérdéseket. A hadtudósok, doktoranduszok feladata pedig a jelen vizsgálata.Minden hadtudomány iránt érdeklődőnek, oktatónak, doktorandusznak, ajánlom a kötetet, melyben olyan elméleti-gyakorlati kérdésekről olvashatunk többek között, mint a célfeladatra készített kumulatív töltetek kialakításának vizsgálata, a harcászati szintű katonai döntéshozatal folyamata, a légi sugárfelderítés jövője.

2017 és 2021 között két olyan európai polgári kezdeményezés aláírásgyűjtése zajlott, amelyek célja az Európai Unión belül a nemzeti kisebbségek hatékonyabb védelme, illetve a nemzeti régiók kiemelt figyelemben való részesítése volt. A Minority SafePack és a nemzeti régiókról szóló kezdeményezést együtt több mint kétmillió magyar támogatta aláírásával szerte a Kárpát-medencében, ezzel az Európai Unió részvételi demokráciájának új eszköze is ismertté vált hazánkban és a régióban.E kötet arra a kérdésre keresi a választ, hogy az európai polgári kezdeményezés alkalmas eszköz lehet-e a nemzeti kisebbségek jogainak európai uniós szintű védelmére, a nemzeti kisebbségek védelmével kapcsolatos uniós jogi keret fejlesztésére, valamint e közösségek érdekeinek előmozdítására.Az európai polgári kezdeményezés általános bemutatásán túl részletesen elemezzük a Minority SafePack és a nemzeti régiókról szóló kezdeményezések célkitűzéseit és megvalósulását. A szerző e kezdeményezések sikerre viteléből gyakorló jogászként is kivette a részét. Ráadásul eddig sem hazai, sem nemzetközi szinten nem született átfogó munka az európai polgári kezdeményezés kisebbségvédelmi célú felhasználásáról. A könyv célja e hiány pótlása.

Kibertámadás – egyre többször hallani, de kevesen tudják, mit is jelent valójában. A legtöbb esetben anyagi haszonszerzés hajtja az elkövetőket, amivel leggyakrabban találkozunk tehát, az a kiberbűnözés. Gyakran hallani viszont az információszerzési célú támadásokról, a kiberkémkedésről is. Ha ezt állami szereplő hajtja végre, a cselekmény nemzetközi jogi megítélése szürke zónába tartozik, máskor valamilyen katonai szervezethez kötődik. Ritkán, de ugyancsak találkozhatunk hacktivista és kiberterrorista cselekedetekkel, amikor a csoport célja valamilyen politikai ideológia terjesztése, esetleg ezen ideológiának a támogatására valamilyen kiberfizikai rendszeren keresztül pusztítás végrehajtása. Végül idetartoznak a tisztán katonai műveletek, azaz a kiberhadviselés, amely egyre gyakrabban része, támogatója a hagyományos, kinetikus műveleteknek. Összességében viszont az államok katonai műveleteikhez mind a négy motivációt előszeretettel használják fel. Könyvünk célja, hogy a téma elismert magyar szakértőivel áttekintsük a kiberhadviselés ismert történetét, és a nyilvánosság számára is megismerhető, mérvadó források segítségével, kritikus elemzéssel bemutassuk az államok által használt kiberműveleti eszköztárat.

Magyarország a világégésekből a vesztes oldalon került ki, így önkéntelenül adódik a magyar békeszerződések összehasonlítása, a hasonlóságok és különbözőségek egybevetése. A legyőzött Magyarországgal egyik esetben sem tárgyalták meg a békefeltételeket, a győztes nagyhatalmak "rólunk, de nélkülünk" döntöttek. A magyar közbeszédben ezért válhatott uralkodóvá az a gondolat, hogy az 1947-es párizsi béke csupán Trianon megismétlése, egyfajta "második Trianon", jóllehet a két békerendezés között nagyon komoly különbségek húzódtak meg. 1945-ben ugyanis béke-előkészítőink egészen más problémákkal szembesültek, mint 25 évvel korábbi elődeik, amelyeket csupán teljes történeti kontextusukban vizsgálhatunk megnyugtató módon. Az 1947-ben aláírt párizsi magyar békeszerződés felülírta a trianonit, sőt ma is hatályos: jogrendünk élő része, a mai Magyarország európai helyét és szerepét meghatározó dokumentum, ezért minden magyar diplomatának ismernie illik. Párizs máig érvényben van, Trianon már nincs. A szerzők - a téma és a korszak legjobb hazai kutatói - alapos tanulmányokban mutatják be a békeszerződéshez vezető utat, a magyar elképzeléseket és a győztesek elgondolásait, kísérletet téve arra, hogy az "elfelejtett" békét visszaemeljék a közgondolkodásba.

A számítástechnika nyújtotta előnyöket mindennapi életünkben szinte észre sem vesszük, természetesnek tartjuk. A számítógép egyszerre van jelen a munkánkban, és teret hódít otthonainkban is. A technika, technológia vívmányaival a bűnelkövetések eszköztára is bővült. Ma már nemcsak a kibertérbeli támadásokban, hanem a valós térben elkövetett, tradicionális bűncselekményekben is szerepet kapnak.A számítástechnikai rendszerekben kezelt elektronikus adatok a bűncselekmények bizonyítékai, amelyek megszerzése, megváltoztathatatlanságuk biztosítása új eszközöket, új módszereket igényel. Ez azt jelenti a jogalkalmazók számára, hogy meg kell ismerkedniük az új típusú bűncselekményekkel, azok eszközeivel, az elektronikus adatok bizonyítékként való felhasználásával.A több szerző által jegyzett kötetünk a kiber- és az informatikai nyomozók képzéséhez készült, de a téma iránt érdeklődők számára is hasznos ismereteket nyújt.

Az elmúlt évtizedekben bekövetkezett tudományos fejlődés jelentős kihatással volt a nyomozással összefüggő eszközökre és módszerekre is. A magyar és külhoni ismeretek folyamatosan bővülő tárháza olyannyira kitágult és átalakult, hogy kívánatossá vált egy széles spektrumú, friss szellemű nyomozási útmutató, egy modern tudományelméleti összefoglaló a krimináltechnika és a krimináltaktika körében.A tankönyv három fő részből áll. Az első a kriminalisztikai alapvetéseket, legfőképpen a kriminalisztika fogalmát, tudományági kapcsolódásait, történetét, elveit, szakirodalmát tartalmazza. Ezt követi a krimináltechnikai fejezetek csoportja, amely – felfogásunk szerint objektivitása és egyre erőteljesebbé váló, dinamikusan fejlődő szerepe miatt – prioritást élvez a harmadik fő részben megfogalmazott és – több szubjektív elemet tartalmazó, ugyanakkor a gyakorlatban sokszor eredményes, háttérbe nem szorítható – krimináltaktikai módszerekkel szemben. Ezen rész utolsó fejezetében (mintegy összefoglalás helyett) rámutatunk a gyakorlatban előforduló kriminalisztikai hibákra, a tudományág nemzetközi tendenciáira, a jövőbeli fejlesztési lehetőségekre, a várható elmozdulási irányokra.Reményeink szerint a kötet nemcsak a joghallgatóknak, valamint a Nemzeti Közszolgálati Egyetem diákjainak jelent majd hasznos olvasmányt tanulmányaik során, hanem nyomozási „zsinórmértékünket” jó szívvel fogadják és forgatják majd a gyakorló jogalkalmazók, a praxist folytató bűnüldözők, bírák, ügyészek, ügyvédek, büntetés-végrehajtási alkalmazottak, a biztonsági szférában dolgozók és az elméleti kutatók, egyetemi oktatók is – végső soron pedig minden múltfürkésző, valóságfeltáró, igazságkereső olvasó.

A Zrínyi születésének 400. évfordulójára készült tanulmánykötet írásai azt bizonyítják, hogy öröksége ma is eleven, a műveiben megfogalmazott vezetési elvek, a nemzeti szuverenitás védelméről és a magyar hadsereg modernizációjáról, valamint a haza és a közjó, a bonum publicum szolgálatának erkölcsi kötelességéről írott gondolatai napjainkban is hasznosíthatók a közszolgálatban és a honvédelemben egyaránt. „Kiki használjon, szolgáljon hazájának, amint legjobban lehet, és ne válasszon magának könnyebbséget, könnyű professziót, avagy életet, mert azzal nem használna, sőt árt hazájának, hanem olyant, akiből a magyar nemzet tapasztalható hasznot vehet.”A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Kara fontos feladatának tartja a hadvezér, hadtudós és költő Zrínyi Miklós (1620–1664) emlékezetének ápolását, életművének megismertetését az új nemzedékekkel. Annál is inkább, mert jogelődei, a honvédtisztképzés intézményei az 1950-es évektől Zrínyi Miklós nevét és eszmeiségét hordozták

A 21. század számos új kihívás elé állítja az Európai Uniót, amelyek megoldásához globális gondolkodás szükséges. A tanulmánykötet színes példákat szolgáltat és egyfajta mozaikot ad e kihívásokból, a modern európai jog összefüggéseire építve mutat be néhány alapvető fontosságú kérdést a demokratikus jogérvényesülés témaköréből (bírói függetlenség, vallásszabadság), a jelenlegi pandémiás helyzet nyomán előtérbe került kérdésekből (betegjogok, a pandémiára adott gazdasági és versenyjogi hatások).A beruházásvédelem kihívásai, továbbá a környezet- és klímavédelem örökzöld kérdései mellett szóba kerülnek a dízelbotrányra adott jogi válaszok, valamint a digitalizáció közigazgatásra gyakorolt hatásai, továbbá az uniós tisztviselői pályára lépéshez szükséges felvételi eljárási rend lehetséges reformja is.

E kötet másfél év munkájának a gyümölcse. Még 2020 végén határozta el néhány lelkes szakember, hogy megalapítja a Digitális Jogalkalmazás Munkacsoportot azzal a céllal, hogy a korszerű jogi technológiákat tanulmányozza. Ők a kötet szerzői. Van közöttük doktorandusz és professzor, fogalmazó és kúriai bíró, programozó és ügyvéd. Már a megalakuláskor megszületett az ötlet, hogy kötetbe kellene foglalni azokat a gondolatokat és kutatásokat, amelyek a csoport körül összesűrűsödtek. A tizenöt fejezet így vegyesen tartalmaz jogi informatikai helyzetértékeléseket, a legkorszerűbb jogi technológiák ismertetését a mesterségesintelligencia-alapú szoftverektől a szöveggeneráló alkalmazásokon keresztül a legal designig, de a szabályozási kihívásokat taglaló tanulmányokat is.A könyvet haszonnal forgathatja gyakorló jogász, a jogi informatika iránt érdeklődő szakember – és mindenki, aki szeretne egy kicsit jobban belelátni a jog jövőjébe.

Olyan hiánypótló művet tart a kezében, amelynek küldetése, hogy eligazodást nyújtson a személy- és vagyonvédelmi tevékenység rendészetével kapcsolatos legfontosabb kérdésekben, rendkívül széles körű ismeretanyagot átfogva. Jegyzetünk megalkotásával a személy- és vagyonvédelmi tevékenység rendészetének rejtelmeibe, annak jogi és igazgatásrendészeti vonatkozású szabályozásába, a mindennapok végrehajtási gyakorlatába kívánjuk olvasóinkat bevezetni. A Rendészettudományi Szaklexikon releváns magánbiztonsági szócikkeinek ismertetését követően a tevékenység jogi alapjait tisztázzuk, majd a rendészet komplex rendszerének alapvetéseit mutatjuk be. A tananyag folytatásában már az elméleti és jogszabályi alapok ismeretében térünk rá a tevékenység igazgatásrendészeti összefüggéseire, az eljárásjogi és a rendőrhatósággal kapcsolatos kötelezettségekre, illetőleg annak ellenőrzési vonatkozásaira, majd a rendészeti feladatokat ellátó személyek tevékenységére. A jegyzetnek további különös és egyedülálló ízt ad a fegyveres biztonsági őrségi szolgálatok sokak által csak kevéssé ismert tevékenységének bemutatása. A szerzők gyakorló igazgatásrendészeti kollégák, valamint egyetemi oktatók, elismert, tapasztalt szakemberek. A téma feldolgozása gyakorlatorientáltan történt, ezért reményeink szerint a leírtak érdemben segítséget, támogatást jelentenek a mindennapokban.

Jelen kötetet az hívta életre, hogy szerzői bemutassák, miként tud egy cselekvő, ösztönző állam hozzájárulni polgárainak jólétéhez és boldogulásához. Az elmúlt évtized egyértelműen megmutatta, hogy új világrend van kialakulóban, amelyben csakis az az állam tud hasznos lenni, amely kiveszi a részét a társadalmi és gazdasági folyamatok alakításából, figyelmet szentel fontosnak ítélt értékei megőrzésének és ápolásának, és nem hagyja sorsukra sem az embereket, sem a vállalkozásokat. Magyarország 2010 óta ilyen elvek mentén halad, építkezik, és ennek a szemléletnek meg is van az eredménye: hazánk jó úton van a felé, hogy végérvényesen felzárkózzon a fejlett országok közé, ahová történelme, kultúrája és a magyarok tenni akarása szerint mindig is tartozott. E tanulmányok segítenek az olvasónak megérteni, hogy az elmúlt évtizedben felépített, erős magyar állam miként szolgálta ezt a célt.Orbán BalázsminiszterhelyettesMiniszterelnökség Az ösztönző állam működésének bemutatása sorában a harmadik tanulmánykötet segítségével most az újraindítás feladataival, a fenntartható fejlődési pályára történő visszatérés teendőivel és – nem utolsósorban – az ezzel járó felelősséggel ismerkedhet meg az olvasó. A kötet – hasonlóan a korábbiakhoz – Parragh Bianka kiváló, elkötelezett kutató-szervező munkáját dicséri. Ehhez ad keretet a sokféle nézőpontot egységes ívbe rendező, Báger Gusztávval közös, tudományos igényű bevezető tanulmány és szerkesztői teljesítmény. A kötetet olvasva árnyalt és sokoldalú képet kaphatunk arról, hogy az ösztönző állam hívószava, szellemisége valójában milyen gazdag tartalmat fejez ki, s ez miként vezet el a sikerhez. Ajánlom a könyvet mindazok figyelmébe, akik fogékonyak annak megértésére, hogy a küldetés sikere itt is a modell mint koncepció és a részletek összhangján múlik. Kovács Árpád,a Költségvetési Tanács elnöke,egyetemi tanár

Egy 17. századi szablya jellegzetes ívét fedeztem fel a Vittoriano tárlatán: „Romanelli ezredesnek a hálás magyarok”. Aki ezt a könyvet elolvassa, nem csupán egy fordulatos kor történelmi és személyes viszontagságainak lebilincselő krónikájával találkozik. Annak háttérelbeszélését is megismeri, hogyan született ez a felirat, továbbá mi az a szemléleti környezet, amelynek folytán napjainkban e kardajándék egyik megbecsült műtárgya lehet az olasz nemzeti újjászületési múzeum állandó kiállításának. Egy olyan korszakból, amelynek a mindennapjairól kevés a hiteles beszámoló, kifejezetten üdítő az olyan olvasmány, amely kellően nyitott és tárgyszerű, egyik irányban sem egyszerűsíti le a dolgokat, nincsenek különösebb előítéletei, értékeli, de nem becsüli túl az úgynevezett „történelmi” osztályok képviselőit, ám ugyanakkor szociális érzékenysége és józan demokratizmusa révén nyitott a társadalom alsóbb rétegeinek és csoportjainak gondjaira is. Aki nem rokonszenvezik a kommunistákkal, de nem zárja ki, hogy így is lehet látni a világot, és aki nemcsak a ludovikás fiatalok életéért emeli fel a szavát, de igyekszik segíteni akkor is, amikor a várható pogromveszély elől a népbiztosok feleségei és gyerekei szeretnének külföldre menekülni. Akinek őszinte olasz nemzeti elköteleződése nem kapcsolódik össze kirekesztő gondolkodással és antihumánus tartalmakkal, így képes arra, hogy az egyetemes emberi kultúra nagy morális értékeit összekapcsolja az olasz–magyar barátság csoport élményével, és ennek perspektívájában értelmezze katonai küldetését.Részlet Csorba László történész előszavából Fordította: Mátyás Dénes, Pálmai Nóra és Róth M

Európa legfiatalabb állama alig 500 kilométerre fekszik Magyarország röszkei határátkelőhelyétől. Az egykori jugoszláv autonóm tartomány – évtizedes ENSZ-igazgatást követően – 2008. február 17-én egyoldalú függetlenségi nyilatkozattal kivált a Szerb Köztársaságból, és belépett az önálló államok sorába. Koszovó helyén nem volt semmilyen középkori vagy újkori államalakulat, területe birodalmak része volt a történelem során. A terület egészére vagy egy részére hivatkoztak Dardánia, „Vuk földje”, Metóhia és Dukagjini néven is. Maga a Koszovó elnevezés csak a 19. század második felétől használatos mint az Oszmán Birodalom egyik vilájete. Koszovó területének története a szerb és az albán nemzet történelméhez egyaránt szorosan kapcsolódik. Bizonyos pontokon részévé vált a bolgárok, montenegróiak, bosnyákok, törökök és osztrákok múltjának is. A magyar történelemben is felbukkan, ennek legismertebb pillanata Hunyadi János 1448-as rigómezei ütközete az oszmán sereggel. A fiatal állam történetén keresztül egyben fény villan az egész Balkán-régió múltjára és etnikai ellentétekkel terhelt jelenére. Magyarország egykori prishtinai nagykövetének történeti összefoglalója régi hiányt pótol a magyar szakirodalomban.

Az 1990-es évektől egyre több politikaterületre terjedt ki a közös politikák rendszere, s napjainkra szinte meghatározhatatlan számú szakpolitika került kapcsolatba az Európai Unióval, így eredményezve több százezer oldalnyi uniós joganyagot.A kötet szerzői arra vállalkoznak, hogy megvilágítsák az EU szakpolitikai együttműködéseinek egészét, egyedi szempontrendszert kidolgozva ne csupán az egyes politikaterületeket mutassák be, de egymással összehasonlíthatóvá is tegyék őket. Bevezetésként az EU döntéshozatali mechanizmusait vizsgálják egyes közpolitikák csoportosítására törekedve. Az együttműködési területeket a Lisszaboni Szerződést alapul véve kizárólagos, megosztott, tagállami, speciális és egyéb hatáskörök szerint csoportosítják, jelezve azt, hogy az EU-nak vagy a tagállamnak van-e nagyobb felelőssége a témában.A tanulmányok azonos szempontrendszert használnak: ismertetik a szakpolitika célját, fejlődéstörténetének főbb szabályozási és politikai mérföldköveit, majd a közpolitika reformjait és az aktuális szabályokat elemzik. Bemutatják a lehetséges jövőképet is: a 2027-ig terjedő pénzügyi tervezés alapján vizsgálják a szakpolitika irányát, valamint a tagállamok eltérő érdekeire is rámutatnak.