Ludovika Egyetemi Kiadó strana 2 z 8

A kötet teljesen új perspektívából mutatja be a világ jogrendszereit, mert a szerző szakít az eddigi sémákkal és olyan új rendszertant alkot, amelyben az európai mellett az angolszász jog világa éppúgy megtalálja a helyét, mint a kínai, a japán, a zsidó és az iszlám jog, sőt, a természeti népek szokásai is.A sorokat olvasva olyan új fogalmakkal ismerkedünk meg, mint a legiszlatív, interpretív és konszenzuális jogi rendszer, a normatív dialektus, a fogolyállam vagy a jogrendszerek dinamikáját leíró adaptáció és transzformáció, amelynek révén párhuzamos vagy összetett rendszerek születnek. E valóban globális merítésű könyv feltárja az egyes rendszerek mögött meghúzódó nagyon eltérő emberképet és a társadalomformáló erejű ideológiák hatásait is.A mű nem leíró jellegű ismertetése az egyes jogi kultúráknak, mert elsősorban arra keresi a választ, hogy milyen okság és összefüggésrendszer mutatható ki az egyes civilizációk és azok jogfelfogása között, miközben időben és térben hatalmas utazásokat teszünk Rómától a posztmodern világig, a germán szokásoktól a japán szamurájok államáig

Az Európai Unió környezetvédelmi szabályozásának korpusza nem csupán megtöbbszöröződött az elmúlt évtizedekben, hanem a globális-regionális kihívásokra reagálva új területekre is kiterjedt. Az uniós környezetvédelmi szabályozást a folytonos megújulás jellemzi, egyre inkább középpontba állítva a társadalmi fenntarthatóság aspektusait. Jelen kötet szerzői arra vállalkoztak, hogy kaleidoszkópjellegűen rávilágítsanak az uniós környezetjog egy-egy fontos kihívást jelentő, új aspektusára. Ahol az elemzés megkövetelte, kitekintenek a történeti vonatkozásokra, többek között a környezeti akcióprogramok és a jogalkotási hatáskör kapcsán. A társadalmi fenntarthatóság fogalmától indulva megismerhetjük az uniós környezetvédelem alapvonalait, majd olyan speciális területek elemzése következik, mint a biodiverzitás-védelem, a vadvilágot károsító cselekmények köre és az uniós jog jelentős, környezetvédelmet is érintő szabályozási kérdései.

„E könyv Roger Scruton otthonában, a wiltshire-i Sunday Hill Farmon, 2015 márciusában tett három­napos látogatásom alkalmával folytatott beszélgetéseinket tartalmazza. A következőkben olvasható átfogó és meglehetősen személyes portré némileg új színben tünteti fel Scruton életét és pálya­futását. Bár a beszél­getéseink sora általában követi az időrendet, az életrajzi eseményekről gyakran áttérünk a gondolatokra, majd vissza.  Reményeim szerint az olvasó így nemcsak Scruton gondolataiba nyer mélyebb betekintést, hanem az ezek hátterében álló kevéssé szokványos életútjába is. Végezetül e könyvet azzal a mondattal lehetne összegezni, amit Scruton szegezett nekem nem sokkal azután, hogy megérkeztem a Sunday Hill Farmra: »Nos, Mark, tehát eljött hozzám, hogy megmutassa a világnak, hogy végül is én is ember vagyok!« A beszélgetéseink tanúsítják azt a tényt, hogy Roger Scruton valóban ember, és még humoros is. És ezt nem én, hanem ő maga mutatja meg a világnak.” (Részlet a kötet előszavából)

Jelen könyv a katonai etika egyik nagyobb kutatási területének, a katonai erényeknek a vizsgálatát célozza. Az erények bemutatása mellett a könyv azt az állítást igyekszik alátámasztani, hogy a ­20–21. század katonái számára a katonák hagyományos, harcosi, professzionális és nemzeti-közösségi értékeit megvalósító erényei mellett az emberi egyéni értékeket megvalósító morális erények is komoly jelentőséggel rendelkeznek. A könyv ennek az álláspontnak az alátámasztására főként katonai etikai érveket és elméleteket mutat be, amelyek minden esetben kiegészülnek a szemléltetést szolgáló hadtörténelmi példákkal. A katonai etikai vizsgálódás, mint minden etikai vizsgálódás, előírásokat fogalmaz meg, és nem csupán rögzíti a tényeket. Ennek megfelelően a könyv tézisét a ­20–21. század katonáival szemben megfogalmazott elvárások bemutatásaként kell érteni, és nem kizárólag a megváltozott gyakorlat leírásaként. A könyv állítása így abban a pontosabb formában fogalmazható meg, hogy a katonai erények kortárs fejlődése abba az irányba mutat, hogy a modern katonáknak a hagyományos katonák harcosi, professzionális és nemzeti-közösségi értékeit megvalósító erényei mellett az emberi egyéni értékeket megvalósító erényekkel is rendelkezniük kell.

A biztonság megteremtése rendkívül komplex, szerteágazó tevékenység, amelyben az állam erre felhatalmazott szervei, a rendvédelmi szervek, a rendvédelmi feladatokat is ellátó szervek és az önkormányzatok mellett fontos szerepet kapnak a magánbiztonsági vállalkozások, valamint a civil önvédelmi szervezetek is. Nevezhetjük ezt komplementer rendészeti rendszernek, amelyben az állami szervek tevékenységét piaci és civil szerveződések egészítik ki, támogatják, segítik.Az elmúlt három évtizedben jól érzékelhető az a globális tendencia, amelyben a rendőrség mellett egyenrangú partnerként lépnek fel és egyre meghatározóbb szerepet töltenek be az említett tehermentesítő rendészeti szereplők, és minden korábbinál jobban felértékelődik a hatékony és valós együttműködés.Jelen monográfia átfogóan kívánja bemutatni a rendészet komplexitását: nem pusztán a rendőrségre mint kulcsszereplőre, hanem a korábban kevésbé kutatott szereplőkre is fókuszál.

A 20. század világháborúival, majd hidegháborúival szemben az ezredfordulóra számos, a Földünk és a rajta élő társadalom biztonságát befolyásoló tényező jelentősen átalakult. A bipoláris világrend helyébe a folyamatosan formálódó multipoláris világrend lépett, ahol a korábbi – túlsúlyosan – katonai tényezők mellett a biztonság egyéb elemei is szerepet kaptak.A változások és az ezredfordulót követően „kitáguló” biztonságpolitikai problémák (fegyveres konfliktusok, humanitárius vészhelyzetek, tömeges illegális migráció, terrorizmus felerősödése, környezeti és egészségügyi veszélyek) napjainkra szintén visszafordíthatatlanul befolyásolják az egyes nemzetek biztonságát. A múlt századdal szemben ezek azonban már nem egy jól látható másik féltől származnak, hanem főként az összetett nemzetközi politikai, gazdasági, társadalmi és technológiai kérdéskörök mentén formálódnak, amelyekre az egyes államoknak és azok (nemzet)biztonsági rendszereinek ma még csak részben állnak rendelkezésükre a megfelelő kezelési technikák.

Olyan hiánypótló művet tart a kezében, amelynek küldetése, hogy eligazodást nyújtson a személy- és vagyonvédelmi tevékenység rendészetével kapcsolatos legfontosabb kérdésekben, rendkívül széles körű ismeretanyagot átfogva. Jegyzetünk megalkotásával a személy- és vagyonvédelmi tevékenység rendészetének rejtelmeibe, annak jogi és igazgatásrendészeti vonatkozású szabályozásába, a mindennapok végrehajtási gyakorlatába kívánjuk olvasóinkat bevezetni. A Rendészettudományi Szaklexikon releváns magánbiztonsági szócikkeinek ismertetését követően a tevékenység jogi alapjait tisztázzuk, majd a rendészet komplex rendszerének alapvetéseit mutatjuk be. A tananyag folytatásában már az elméleti és jogszabályi alapok ismeretében térünk rá a tevékenység igazgatásrendészeti összefüggéseire, az eljárásjogi és a rendőrhatósággal kapcsolatos kötelezettségekre, illetőleg annak ellenőrzési vonatkozásaira, majd a rendészeti feladatokat ellátó személyek tevékenységére. A jegyzetnek további különös és egyedülálló ízt ad a fegyveres biztonsági őrségi szolgálatok sokak által csak kevéssé ismert tevékenységének bemutatása. A szerzők gyakorló igazgatásrendészeti kollégák, valamint egyetemi oktatók, elismert, tapasztalt szakemberek. A téma feldolgozása gyakorlatorientáltan történt, ezért reményeink szerint a leírtak érdemben segítséget, támogatást jelentenek a mindennapokban.

Vajon milyen vizsgálat igyekezett tisztázni az 1610-esévekben Báthory Erzsébet, a „csejtei rém” bűnösségét? Vajon a Tiszaeszláron eltűnt Solymosi Eszter holttestét fogták ki 1882-ben a Tiszából, vagy Bary József vizsgálóbírónak volt igaza, aki – vallomások és szakértői vélemények alapján – azt vélte bizonyítottnak, hogy a rituális gyilkosság gyanújával letartóztatott zsidó vádlottak megsegítésére társaik a megölt cselédlány tetemét „helyettesítő”, ép holttestet öltöztettek be és dobtak a folyóba a hatóságok megtévesztése céljából? Vajon hogyan azonosították az első világháború idején Kiss Béla lecinezett hordókban talált hét megölt áldozatát? A móri bankfiókban 2002-bentörtént, nyolc halálos áldozattal járó vérengzés nyomozása hogyan eredményezhette egy vétlen ember jogerős bírói ítéletben kinyilvánított bűnösségének bizonyítását? Vajon hogyan talált rá a nyomozás 2009-ben az öt különböző megyében, látszólag ötletszerűen kiválasztott településeken találomra kiszemelt cigány lakosok gyilkosaira? Mindezek rendkívül érdekes kriminalisztikai kérdések, és minden kor törekedett – a maga eltérő módján – a gyilkosság körülményeinek feltárására, kivizsgálására, a cselekményt igazoló bizonyítékok alapján a bűnös megbüntetésére. Ez a kötet az emberölés történeti megítélését, jogszabályi hátterét és mindenekelőtt nyomozási sajátosságainak ismertetését igyekszik összefoglalni.

Kötetünk betekintést nyújt a kiberdiplomácia alapjaiba: rávilágít az olyan alapvető, a kérdéskör megértéséhez elengedhetetlenül szükséges fogalmak közötti különbségekre, mint a kiberdiplomácia, a digitális diplomácia vagy az e-diplomácia; elemzi az Európai Unió kiberdiplomáciai lépéseinek elméleti hátterét, és felfedi az egyes uniós lépések mögötti mozgatórugókat is. Az olvasó részletesen megismerkedhet a három nagyhatalom kiberpolitikájának alapjaival, valamint a három vezető európai állam utóbbi években elért kiberdiplomáciai eredményeivel. A kötet kitér a külgazdasági kapcsolatok kiberdiplomáciai vonatkozásaira, valamint olyan új típusú problémákat is felvillant, amelyek az adatbiztonsággal vagy a mesterséges intelligenciával kapcsolatosak.Hasznos olvasmány lehet nemcsak a területen jártas és a kiberbiztonság iránt érdeklődő szakközönség számára, hanem mindenkinek, aki a világ problémáit és a mögöttes mozgatórugókat szeretné megérteni, különösen ebben az új, ötödik geopolitikai dimenzióban.

Jelen kötetet az hívta életre, hogy szerzői bemutassák, miként tud egy cselekvő, ösztönző állam hozzájárulni polgárainak jólétéhez és boldogulásához. Az elmúlt évtized egyértelműen megmutatta, hogy új világrend van kialakulóban, amelyben csakis az az állam tud hasznos lenni, amely kiveszi a részét a társadalmi és gazdasági folyamatok alakításából, figyelmet szentel fontosnak ítélt értékei megőrzésének és ápolásának, és nem hagyja sorsukra sem az embereket, sem a vállalkozásokat. Magyarország 2010 óta ilyen elvek mentén halad, építkezik, és ennek a szemléletnek meg is van az eredménye: hazánk jó úton van a felé, hogy végérvényesen felzárkózzon a fejlett országok közé, ahová történelme, kultúrája és a magyarok tenni akarása szerint mindig is tartozott. E tanulmányok segítenek az olvasónak megérteni, hogy az elmúlt évtizedben felépített, erős magyar állam miként szolgálta ezt a célt.Orbán BalázsminiszterhelyettesMiniszterelnökség Az ösztönző állam működésének bemutatása sorában a harmadik tanulmánykötet segítségével most az újraindítás feladataival, a fenntartható fejlődési pályára történő visszatérés teendőivel és – nem utolsósorban – az ezzel járó felelősséggel ismerkedhet meg az olvasó. A kötet – hasonlóan a korábbiakhoz – Parragh Bianka kiváló, elkötelezett kutató-szervező munkáját dicséri. Ehhez ad keretet a sokféle nézőpontot egységes ívbe rendező, Báger Gusztávval közös, tudományos igényű bevezető tanulmány és szerkesztői teljesítmény. A kötetet olvasva árnyalt és sokoldalú képet kaphatunk arról, hogy az ösztönző állam hívószava, szellemisége valójában milyen gazdag tartalmat fejez ki, s ez miként vezet el a sikerhez. Ajánlom a könyvet mindazok figyelmébe, akik fogékonyak annak megértésére, hogy a küldetés sikere itt is a modell mint koncepció és a részletek összhangján múlik. Kovács Árpád,a Költségvetési Tanács elnöke,egyetemi tanár

A visegrádi négyek gazdasági növekedése kiemelkedő volt a koronavírus-járványt megelőzően. Magyarország pedig még ezen országcsoporton belül is rendkívül meggyőző növekedést produkált. A magyarázatot igénylő feladvány azonban nem önmagában a kimagasló növekedési ráta, hanem az a tény, hogy Magyarország úgy volt képes e kiemelkedő teljesítményre, hogy közben a különféle versenyképességi rangsorokban lemaradt.A kötet kritikusan közelít a versenyképesség koncepciójához és megállapítja, hogy az maga is olyan endogén tényező, amely egyebek mellett a gazdasági fejlettség előrehaladásának függvénye. A gazdasági fejlődés pedig olyan minőségi társadalmi-gazdasági transzformációt feltételez, amely megerősíti mindazon intézményi támaszokat, amelyek a hosszú távú növekedés alapjaiul szolgálnak. Ezt az oksági összefüggést Magyarország 2010-es évekbeli gazdaságfejlődésén keresztül vizsgálja a kötet.

A számítástechnika nyújtotta előnyöket mindennapi életünkben szinte észre sem vesszük, természetesnek tartjuk. A számítógép egyszerre van jelen a munkánkban, és teret hódít otthonainkban is. A technika, technológia vívmányaival a bűnelkövetések eszköztára is bővült. Ma már nemcsak a kibertérbeli támadásokban, hanem a valós térben elkövetett, tradicionális bűncselekményekben is szerepet kapnak.A számítástechnikai rendszerekben kezelt elektronikus adatok a bűncselekmények bizonyítékai, amelyek megszerzése, megváltoztathatatlanságuk biztosítása új eszközöket, új módszereket igényel. Ez azt jelenti a jogalkalmazók számára, hogy meg kell ismerkedniük az új típusú bűncselekményekkel, azok eszközeivel, az elektronikus adatok bizonyítékként való felhasználásával.A több szerző által jegyzett kötetünk a kiber- és az informatikai nyomozók képzéséhez készült, de a téma iránt érdeklődők számára is hasznos ismereteket nyújt.

Egy 17. századi szablya jellegzetes ívét fedeztem fel a Vittoriano tárlatán: „Romanelli ezredesnek a hálás magyarok”. Aki ezt a könyvet elolvassa, nem csupán egy fordulatos kor történelmi és személyes viszontagságainak lebilincselő krónikájával találkozik. Annak háttérelbeszélését is megismeri, hogyan született ez a felirat, továbbá mi az a szemléleti környezet, amelynek folytán napjainkban e kardajándék egyik megbecsült műtárgya lehet az olasz nemzeti újjászületési múzeum állandó kiállításának. Egy olyan korszakból, amelynek a mindennapjairól kevés a hiteles beszámoló, kifejezetten üdítő az olyan olvasmány, amely kellően nyitott és tárgyszerű, egyik irányban sem egyszerűsíti le a dolgokat, nincsenek különösebb előítéletei, értékeli, de nem becsüli túl az úgynevezett „történelmi” osztályok képviselőit, ám ugyanakkor szociális érzékenysége és józan demokratizmusa révén nyitott a társadalom alsóbb rétegeinek és csoportjainak gondjaira is. Aki nem rokonszenvezik a kommunistákkal, de nem zárja ki, hogy így is lehet látni a világot, és aki nemcsak a ludovikás fiatalok életéért emeli fel a szavát, de igyekszik segíteni akkor is, amikor a várható pogromveszély elől a népbiztosok feleségei és gyerekei szeretnének külföldre menekülni. Akinek őszinte olasz nemzeti elköteleződése nem kapcsolódik össze kirekesztő gondolkodással és antihumánus tartalmakkal, így képes arra, hogy az egyetemes emberi kultúra nagy morális értékeit összekapcsolja az olasz–magyar barátság csoport élményével, és ennek perspektívájában értelmezze katonai küldetését.Részlet Csorba László történész előszavából Fordította: Mátyás Dénes, Pálmai Nóra és Róth M

 „Olyan apparátus a miénk, amely voltaképpen még teljesen idegen a számunkra. Olyan polgári és cári keverék, amelyet öt esztendő alatt semmiképp sem gyúrhattunk át, hiszen más országoktól nem kaptunk segítséget, ezenkívül a katonai tennivalók meg az éhínség elleni küzdelem álltak előtérben. Ilyen körülmények között nagyon is természetes, hogy a Szovjetunió Alkotmányába bekerülő »A szövetségből való kilépés szabadsága« paragrafus, amellyel igazoljuk magunkat, csupán írott malaszt marad. Nem tudja megvédeni a más nemzetiségű oroszországi lakosságot a tősgyökeres orosz, a soviniszta nagyorosz – lényegében erőszakos gazember – támadásától, mint amilyen a tipikus orosz bürokrata. Egészen biztos, hogy a szovjet meg a szovjet érzelmű munkások, akiknek a százalékaránya igen csekély, úgy fognak belefulladni a nagyorosz soviniszta szemétnek ebbe a tengerébe, mint légy a tejbe.” (Lenin, 1922)

Az elmúlt évtizedekben bekövetkezett tudományos fejlődés jelentős kihatással volt a nyomozással összefüggő eszközökre és módszerekre is. A magyar és külhoni ismeretek folyamatosan bővülő tárháza olyannyira kitágult és átalakult, hogy kívánatossá vált egy széles spektrumú, friss szellemű nyomozási útmutató, egy modern tudományelméleti összefoglaló a krimináltechnika és a krimináltaktika körében.A tankönyv három fő részből áll. Az első a kriminalisztikai alapvetéseket, legfőképpen a kriminalisztika fogalmát, tudományági kapcsolódásait, történetét, elveit, szakirodalmát tartalmazza. Ezt követi a krimináltechnikai fejezetek csoportja, amely – felfogásunk szerint objektivitása és egyre erőteljesebbé váló, dinamikusan fejlődő szerepe miatt – prioritást élvez a harmadik fő részben megfogalmazott és – több szubjektív elemet tartalmazó, ugyanakkor a gyakorlatban sokszor eredményes, háttérbe nem szorítható – krimináltaktikai módszerekkel szemben. Ezen rész utolsó fejezetében (mintegy összefoglalás helyett) rámutatunk a gyakorlatban előforduló kriminalisztikai hibákra, a tudományág nemzetközi tendenciáira, a jövőbeli fejlesztési lehetőségekre, a várható elmozdulási irányokra.Reményeink szerint a kötet nemcsak a joghallgatóknak, valamint a Nemzeti Közszolgálati Egyetem diákjainak jelent majd hasznos olvasmányt tanulmányaik során, hanem nyomozási „zsinórmértékünket” jó szívvel fogadják és forgatják majd a gyakorló jogalkalmazók, a praxist folytató bűnüldözők, bírák, ügyészek, ügyvédek, büntetés-végrehajtási alkalmazottak, a biztonsági szférában dolgozók és az elméleti kutatók, egyetemi oktatók is – végső soron pedig minden múltfürkésző, valóságfeltáró, igazságkereső olvasó.

Európa legfiatalabb állama alig 500 kilométerre fekszik Magyarország röszkei határátkelőhelyétől. Az egykori jugoszláv autonóm tartomány – évtizedes ENSZ-igazgatást követően – 2008. február 17-én egyoldalú függetlenségi nyilatkozattal kivált a Szerb Köztársaságból, és belépett az önálló államok sorába. Koszovó helyén nem volt semmilyen középkori vagy újkori államalakulat, területe birodalmak része volt a történelem során. A terület egészére vagy egy részére hivatkoztak Dardánia, „Vuk földje”, Metóhia és Dukagjini néven is. Maga a Koszovó elnevezés csak a 19. század második felétől használatos mint az Oszmán Birodalom egyik vilájete. Koszovó területének története a szerb és az albán nemzet történelméhez egyaránt szorosan kapcsolódik. Bizonyos pontokon részévé vált a bolgárok, montenegróiak, bosnyákok, törökök és osztrákok múltjának is. A magyar történelemben is felbukkan, ennek legismertebb pillanata Hunyadi János 1448-as rigómezei ütközete az oszmán sereggel. A fiatal állam történetén keresztül egyben fény villan az egész Balkán-régió múltjára és etnikai ellentétekkel terhelt jelenére. Magyarország egykori prishtinai nagykövetének történeti összefoglalója régi hiányt pótol a magyar szakirodalomban.