Magvető Kiadó strana 35 z 97

Az évszázad botránya címmel jelent meg Gabriel García Márquez magyarul eddig sosem publikált kötete, amely a szerző 1950 és 1984 között keletkezett cikkeiből válogat. A páratlan újságírói örökségnek emléket állító kötetet Scholz László fordította. Bár Gabriel García Márquezt a legtöbben prózaíróként, Macondo, Aureliano Buendía ezredes vagy Santiago Nasar megalkotójaként ismerik, első igazi szerelme az újságírás volt, amelyet a „a világ legjobb mesterségének" tartott. A kötetben szereplő negyvennyolc írást Cristóbal Pera válogatta, aki annak idején kiadóként segédkezett García Márquez emlékiratainak megjelentetésénél. Olyan írásokat választott, amelyek a legjobban mutatják be a „történetmondó" García Márquezt. Az évszázad botránya a fiatal, ismeretlen újságíró első cikkeitől vezet el a nyolcvanas évek közepéig, amikor már érett, nemzetközileg elismert alkotó volt. A több mint három évtized írásai megmutatják, hogy a kolumbiai író publicisztikája alig különböztethető meg szépprózájától. A kötet sokféle műfajból válogat: van benne jegyzet, kommentár, riport, portré. A kötetben szereplő cikkekből kiderül, milyen nehéz megfelelő témát találni egy íráshoz, milyen érdekes sztorit lehet kanyarítani a soha célba nem érő levelekről, milyen az, amikor a pápa szabadságra megy, és milyen érzés, amikor az íróból érettségi tétel lesz. A kötet García Márquez egyik meghatározó riportjáról kapta címét, amely egy valódi true crime cikk a 20. századi olasz kriminalisztika egyik legrejtélyesebb ügyéről, egy fiatal nő, Wilma Montesi titokzatos haláláról.

Egy négytagú család elindul New Yorkból dél felé, keresztül az Egyesült Államokon. A férj anyagot akar gyűjteni az apacsokról szóló kutatásához, a feleség pedig a mexikói-amerikai határon illegálisan átkelő gyerekek sorsát és történetét szeretné dokumentálni. Az egyedül vagy embercsempészeknek kiszolgáltatva érkező gyerekek legtöbbje sosem jut át a sivatagon, és sosem találkozik a már korábban az Államokba szökött rokonaival. Miközben a család motelről motelre járva beautózza Virginiát, Tennesseet, Oklahomát és Texast, a szülők egyre többet veszekednek. A feszültség a férfi tízéves fia és a nő ötéves lánya számára is nyilvánvalóvá válik. Bár a szülők mindent megtesznek, hogy szórakoztassák a gyerekeket a hosszú út során, nem tudják kizárni a külvilágot, és amikor a rádióban a migrációs válságról esik szó, a gyerekek kérdezősködni kezdenek - kérdéseik pedig nem várt következményekkel járnak. Luiselli első magyarul megjelenő könyve virtuóz módon mutatja be egy család széthullását, a dél-amerikai bevándorlók és az amerikai őslakosok iránti teljes társadalmi közönyt, és felteszi a kérdést: szabad-e művészetet csinálni mások szenvedéseiből? Mindeközben a történetben nemcsak Geronimo, hanem David Bowie is fontos szerepet kap. Folio-díj 2020, 2019 egyik legjobb könyve (New York Times, Guardian, NPR, GQ, Entertainment Weekly, New York Public Library)

Ljudmila Ulickaja harmincöt éves korában írt egy forgatókönyvet, amelyet egy forgatókönyvíró kurzus felvételijére szánt. A kurzuson végül nem vett részt, a szöveg pedig több mint negyven évvel később került elő, és nyert új aktualitást. Rudolf Ivanovics Majert felrendelik Moszkvába, hogy beszámoljon a pestisvakcina-kutatás eredményeiről. Moszkvába érve köhögni kezd, ám arra gyanakszik, hogy csak megfázott a vonatúton. Felkeresi a szálloda borbélyát, majd miután egyre rosszabbul érzi magát, kórházba szállítják. A diagnózis: tüdőpestis. Megkezdődik a versenyfutás az idővel, hogy felkutassanak mindenkit, akivel útja során kapcsolatba került, és a nagy fekete autó elindul begyűjteni a kontaktokat. A Csak egy pestis arról szól, mekkora tragédiát okozhat egy rosszul viselt maszk, hogyan kezeli egy autoriter állam a járványveszélyt, és hogyan ismétli a történelem folyamatosan önmagát. Ulickaja különleges forgatókönyve, amely kisregényként is olvasható, Morcsányi Géza fordításában jelenik meg.

Wanderer, a mindenkori Vándor a régi Budaörsön, a valaha itt élt németek közt jár e könyv lapjain. Talán hogy súghasson az elbeszélőnek, a hajdani fotográfusoknak pedig megmutathassa, mit is kell itt szemügyre venni és megörökíteni - hogy egyszer majd ő is ennek nyomán, behunyt szemmel sétálhasson e házak, szőlők és borpincék közt, és a talpával legyen képes fölismerni még kedves sírkertjének hepehupáit is. Závada Pál a budaörsi történelem évtizedeinek és évszázadainak időrétegein utazik keresztül egy-egy alakért, arcért, történetért, hogy aztán mesélhessen - valódit és költöttet is -, arra törekedve, hogy igaz legyen. A könyvben számos archív budaörsi felvétel között böngészhetünk.

Havasréti József monumentális munkája nagy műgonddal és lenyűgöző problémaérzékenységgel megírt olvasmányos pályakép és esszéisztikus életrajz. Részlet- és gondolatgazdag portré Szerb Antalról. Megismerhetjük Szerb életét és munkamódszerét, kedvenc olvasmányait és az őt foglalkoztató problémákat csakúgy, mint szerelmeit és házasságait, hétköznapi pénzgondjait és polgári foglalkozását. Havasréti a hátteret és a korszakot is bemutatja, így képet kapunk az akkori irodalmi szcénáról és szellemi közegről, valamint a század első felének társadalomtörténetéről. A könyv hőse egyszerre a szellemes regényíró (a halhatatlan Utas és holdvilág szerzője), a szenvedélyes irodalmár (esszéi, irodalomtörténetei nemzedékek számára jelentenek beavatást az olvasás delejező misztériumába) és a zsidó gyökereit sohasem tagadó, hívő katolikus magyar polgár, aki halála pillanatáig hitt a megértés elemi lehetőségében és a magyar kultúra csodálatos, megtartó erejében. Havasréti József 1964-ben született Pécsen. Ma is ott él; a pécsi bölcsészkar Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszékének oktatója. Díjai: Artisjus-díj 2014 (Szerb Antal című monográfiájáért) Déry Tibor-díj 2014 (irodalmi-irodalomtörténeti munkásságért)

Radnóti Miklós legjelentősebb szépprózai műve, az Ikrek hava, 1940-ben eredetileg is önálló kötetben jelent meg. Szülei elvesztését és költővé érését beszéli el a második világháború kitörése előtti pillanatban, saját erőszakos halálának egyre biztosabb előérzetében. Az idősíkokat filmszerű vágásokkal egybejátszó, a lírai és ironikus tónusokat keverő írás a magyar irodalom kivételes remekműve. A szöveggondozás alapjául a Radnóti életében megjelent első kiadás szolgál. Kötetünk újdonsága, hogy az utószó ismerteti a mű keletkezésének és korábbi kiadásainak történetét, kapcsolódását az életmű más részeihez, a jegyzetek pedig felfedik a mű életrajzi utalásait.

Frank O'Hara a 20. század második felének egyik legnagyobb hatású amerikai költője. Rövid pályafutása New Yorkhoz kötődik, ahol az utolsó avantgárdként emlegetett csoport, a New York-i költői iskola emblematikus szerzője volt. Versei esendők, hétköznapian egyszerűek, de mindig meglepően sűrűek és letisztultak. Lírájára nagy hatással volt a képzőművészet, a jazz, a New York-i házibulik és éjszakai bárok világa. A mindössze negyvenévesen, tragikus balesetben elhunyt szerző azóta bevonult az amerikai klasszikusok közé. A kötet a Versum szakmai támogatásával, Gerevich András és Krusovszky Dénes fordításában jelenik meg.

Sztehlo Gábor evangélikus lelkésznek, a Világ Igazának egy eddig ismeretlen munkatársa kap nevet, arcot és hangot ezzel a kötettel: Tolnainé Kassai Margit banktisztviselő, fotográfus, 1944-45-ben a Jó Pásztor Bizottság gyermekotthonaiban bujkáló gondozónő memoárnaplója máig kéziratban rejtőzött. A német megszállás és Budapest felszabadulása közötti időszakot megörökítő szöveg igazi felfedezés: olyan kisportrék sorát tartalmazza a mentett gyerekekről, a rájuk vigyázó, szintúgy bujkáló felnőttekről és az események sok más szereplőjéről, amelyek közel hozzák a budapesti zsidók üldözése, a menekülés és az embermentés, az ostrom és a háború utáni néhány hét mindennapjait. Itt semmi sem csupán fehér vagy fekete: a szerző a legszörnyűbb körülményekről szólva is képes hol friss humorral, hol kesernyés iróniával, mindvégig rendkívül szórakoztatóan és elgondolkodtatóan írni. A memoárnaplót Kunt Gergely társadalomtörténész kísérő tanulmányával, jegyzetekkel és annotált névmutatóval adjuk közre.

Mi lenne, ha nem Jézust, hanem Keresztelő Jánost tekintenénk megváltónak? Az Angyali üdvözletek ezt a bibliai eredetű kérdést járja körül háromféleképpen. Az első sík evangéliumi szövege Keresztelő János életét követi nyomon eddig sosem látott perspektívából kínálva betekintést egy apokrif megváltástörténetbe. A regény második szintje a történeti Júdeába vezeti el az olvasót. A Keresztelő születésekor játszódó események Zakariásnak, János apjának szerencsétlen kimenetelű templomi szolgálatával veszik kezdetüket. A könyv harmadik szólama részben folytatása a szerző első, nagy sikerű könyvéből (Szűz Mária jegyese) ismert falusi történeteknek - végre megtudhatjuk, hogyan lett eretnekké és miért átkozta ki az Egyház az Esperest. A három nyelvi, történeti és kulturális réteg szorosan összefonódik a könyvben, hol megvilágítják, hol cáfolják, hol relativizálják egymást. Milbacher Róbert regénye Zakariás alakján keresztül a hit és a hitetlenség, az emberi és az isteni illékony és egyszersmind áthághatatlannak tűnő távolságával, a szentség elviselhetetlen rettenetével szembesíti az olvasót. Férfi és nő egymásrautaltságán, szenvedéseiken és örömeiken keresztül bemutatja, milyen sokféleképpen élhető meg mindaz, amit sajátosan emberinek nevezünk a vágyott vagy tagadott istentapasztalat fényében.

„A valósággal való egyezés nem a véletlen műve. Hanem a költői képzeleté", szól a figyelmeztetés a könyv elején - és valóban. Szálinger Balázs első prózai kötetében a költői fantázia találkozik a realizmussal. Az Al-dunai álom egy utazás krónikája: Szálinger Balázs 2018 tavaszán a Vaskapu-szorosban töltött egy hónapot feleségével és születendő fiukkal. A Vaskapu nemcsak Jókai Mór Az arany ember című regényéből lehet ismerős, a helyszín ma is a történelmi-földrajzi közelség és ismeretlenség határmezsgyéjén mozog. Egy sokarcú és sokmúltú terület feltérképezése, utazás időben és térben, a történelemben és a személyes életben: az Al-dunai álom friss és üdítő olvasmány, egy kevéssé ismert terület izgalmas útirajza.

Végre magyarul is olvasható Marcel Beyer nagy sikerű regénye, amelyben a Nobel-díjas Konrad Lorenz alakja elevenedik meg. Hermann Funk először gyerekként, az 1930-as években találkozik apja barátjával, a kiváló zoológussal, Lorenzzel, vagyis Ludwig Kaltenburggal. Az apa és a tudós barátsága azonban egy nap minden magyarázat nélkül megszakad. A második világháború kitörésekor a Funk családnak sikerül elmenekülnie Poznańból Drezdába, ám a város lebombázását csak Hermann éli túl. Az '50-es években, immár felnőttként találkozik újra Kaltenburggal, aki munkát ad neki az intézetében, amely leginkább madártani kutatásokkal foglalkozik. Ám a zoológus háborús múltja körül egyre több lesz a kérdés, és Hermann kételkedni kezd, hogy a szeretett férfi talán nem is az, akinek addig gondolta. Beyer regényében Lorenz mellett számos ismerős figura felbukkan, például a világhírű természetfotós és természetfilmes, Heinz Sielmann, valamint Joseph Beuys performansz- és szobrászművész. A Kaltenburg nagyívű történet hűségről, szenvedélyről és barátságról ember és ember, ember és állat között.

Egy esős éjszakán a huszonéves Dorka balesetet szenved, és öntudatlan állapotban kerül kórházba. Dorka apja, miközben megpróbálja felderíteni, mi is történt a lányával, megismerkedik a baleset helyszínéhez közel élő Zsófival, aki a szüleik helyett neveli öccsét, a balhés kamasz fiút. A férfi és a fiatal nő különös hatással vannak egymásra. Dorka apja belekapaszkodik Zsófiba, akiben mintha a saját lányát látná viszont, és aki iránt megmagyarázhatatlan vágyat érez. Zsófi viszonozza a vonzalmat, de a maga természetességével azt is érzékeli, hogy valójában csak pótlék a férfi számára. A baleset négy ember életét változtatja meg, ők a Beláthatatlan táj elbeszélői. Szerelem, tragédia, kitörési vágy - mindnyájan megpróbálják újrakezdeni az életüket. Kiss Tibor Noé új regénye a krimik izgalmával olvastatja magát, és megjelenése az ősz egyik kiemelkedő irodalmi eseménye.

Az 1927-ben született varázslatos kisregény meghozta szerzője számára a világhírt. A történet a XVIII. századi Peruban játszódik: a fővárosban, Limában leszakad egy kötélhíd, s a rajta áthaladó öt ember a mélyben leli halálát. Juníper atya, a tudós szerzetes az eset szemtanújaként éveken át kutatja az öt áldozat élettörténetét, s azt, hogy vajon puszta véletlen vagy isteni elrendelés miatt alakult így a sorsuk. A fordító Kosztolányi Dezső, akinek Wilderről és a könyvről írt tárcáját függelékként közöljük.

Marianna D. Birnbaum kisregénye édesapja élettörténetét meséli el. A fiktív magnószalagokról az apa szól a lányához, hogy élete végén elmesélje neki az életét, felidézze az ismert történeteket csakúgy, mint a korábban elhallgatott titkokat. Dunaszerdahelyen született egy zsidó szatócs fiaként, majd egyik testvérével vaskereskedést nyitott. Sikerült ugyan a háborút bujkálva túlélniük, és újra talpra állniuk, de az államosításkor börtönbe kerültek, ahol a bátyját agyonverték. '56-ban feleségével és lányával az Egyesült Államokba menekültek, hogy mindent kezdhessenek elölről. Marianna D. Birnbaum nagy beleérzéssel és a tőle megszokott humorral idézi meg egy európai zsidó férfi megrázó történetét a XX. századból. Üldöztetés, túlélés, újrakezdés bármikor és bárhol, ha a történelem úgy hozza. Marianna D. Birnbaum irodalom- és kultúrtörténész, a University of California, Los Angeles kutatóprofesszora, a CEU gyakori vendégprofesszora. Első szépirodalmi kötete (benne a jelen könyv párdarabjával, az anya történetével) 2018-ban jelent meg Láthatatlan történetek címmel.

Életútinterjújában Kolosi Tamás szociológus, üzletember sorra veszi életének fontosabb állomásait: elmeséli, hogyan lett a magyar-filozófia-esztétika szakos bölcsészhallgatóból elismert társadalomtudós, majd a könyves szakma meghatározó alakja. A személyes élmények és tapasztalatok egy polgárosodó zsidó család 1950-1960-as évekbeli mindennapjain túl a hazai szociológia újraindulásába és működésébe, a rendszerváltás és a szabad piacgazdaság útvesztőibe, valamint az 1980-1990-es évek budapesti kulturális és művészeti életébe engednek bepillantást. A sikeres életpálya mögött felsejlenek azok a korlátok és adottságok is, amelyekkel egy Magyarországon született és itt élő kutatónak számolnia kell. Betekinthetünk a könyvkiadás és a könyvpiac műhelytitkaiba, szó esik a világban a koronavírus-járvány miatt kialakult helyzetről, és ismert alkotók és közéleti szereplők is feltűnnek a könyv lapjain. A Ferenczi Borbálával 2018-2020-ban folytatott beszélgetések szerkesztett változata fényképekkel, annotált névmutatóval és Kolosi Tamás legfontosabb tudományos publikációinak listájával teszi teljessé az életútról kapott képet.

A kötet a szerző fia, Christopher Tolkien rendszerező munkásságának gyümölcse: A szilmarilokból ismert történetek töredékes vagy alternatív kiegészítéseit adja itt közre mindhárom korból, változtatás nélkül. Olvashatunk a könyv lapjain Húrin gyermekeinek fiatalkoráról, Sauronnak a Végromlás előtti númenori gaztetteiről, Saruman és Gandalf konfliktusának gyökereiről. A sokszor hiányos szövegek érdekes hátteret szolgáltatnak az ismert eposzok eseményeihez. J. R. R. Tolkien Anglia elveszett mitológiáját szerette volna pótolni, művei így egy nagy, átfogó mitológia részeinek tekinthetők. Apja jegyzetei mellett Christopher Tolkien a szövegeket olyan részletes jegyzetanyaggal látta el, amely a tolkieni mitológia fejlődésének, belső összefüggéseinek, utalásrendszerének magyar nyelven még soha nem látott mély elemzését nyújtja. Egyaránt izgalmas a laikus olvasónak és a tolkieni életmű iránt érdeklődő kutatóknak is. J. R. R. Tolkien (1892-1973) angol író, filológus; legismertebb, világszerte évtizedek óta töretlen népszerűségnek örvendő művei A Gyűrűk Ura és A hobbit, valamint a hozzájuk fűződő, Középfölde-mitológiával kapcsolatos egyéb írásai.