Magvető Kiadó strana 42 z 97

Ha tudni szeretnénk, hogy mi marad utánunk, tudnunk kell azt is, kik vagyunk. A Határ személyes emlékekből táplálkozó prózái rákérdeznek a személyiség határaira, a saját történetével és a történelemmel szembesülő ember örömére és szégyenére. Azonosulás és elhatárolódás, szabadság és kiszolgáltatottság, próza és líra: ez a könyv az értelem és érzelem egyensúlyát keresve a kimondhatóság határait feszegeti. Térben és időben utazik, országokon és korokon át, a születéstől a felnövésig, Kolozsvártól Budapestig, a legintimebb tapasztalatoktól a fikcióig, Kairótól Máltáig - és persze mindig vissza kell térnie a maga kiküzdött, de nehezen behatárolható identitásához. A Töréstesztben megismert indulat, a vadság és a harag, amely meglepte Szabó T. Anna olvasóit, ebben a kötetben szomorúsággal és szenvedéllyel vegyül, ám ezúttal nem a párkapcsolat áll a középpontban, hanem az egyén és a család. Ez a könyv úgy keres otthont a világban, hogy nyitva hagyja az ablakot az égre.

"Remélem, hogy a drámák számos részlete az általam fordított szövegben világosabb, érthetőbb, mint a régebbieknél. Érthetőbb lesz, hogy egy jelenetben a szereplők között milyen lélektani viszony áll fenn, gúnyos vagy fennhéjázó, biztató vagy reménykedő, leereszkedő vagy megalázó hangot ütnek-e meg. Ezeket az árnyalatokat egy száz-százötven éves (vagy akár ötvenéves, de szándékosan régiesre hangolt) fordításból már kevéssé tudjuk kihallani, a régi szöveg "kikontrasztosítja" a lélektani viszonyokat, azaz a sokféle színárnyalatból csak a fehéret vagy feketét, a jót vagy rosszat érezzük ki - bár tény, hogy azt elemi erővel. A kérdés az, hogy amit elvesztünk a réven (ódon hangulat, termékeny homály, irodalmiság és klasszikus "illat"), azt vajon visszanyerjük-e a vámon (érthetőbb szöveg, közvetlenebb lélektani hatás, pergőbb játéklehetőség)." Nádasdy Ádám

Esterházy Péter cikkeiből tizenöt év után jelenik meg újabb kötet, Az olvasó országa. A 2003 és 2016 között keletkezett írások a közelmúlt és a jelen Magyarországáról szólnak, akár a szigorú figyelem soha nem leegyszerűsítő élével, akár az öröm összetéveszthetetlenül finom sokrétűségével; szellemmel és eleganciával. Publicisztikák, esszék, jegyzetek, beszédek: Esterházy jellegzetes műfajai hétköznapjainkról és ünnepeinkről adnak hírt – és arról, hogy e kettő mindig és mindenekelőtt: munka.

Franz Kafka egyik legsikeresebb műve, A kastély a Magvető Zsebkönyvtár sorozat hatodik köteteként jelenik meg. Josef K., a kastély új földmérője megérkezik a faluba, hogy tovább folytathassa útját a kastély urához. Arra azonban soha nem gondolt volna, hogy ezzel élete legnagyobb megpróbáltatásának néz elébe - útját a kastélyhoz minduntalan akadályozza a falu népe, míg végül ő maga sem biztos benne, valóban várják-e odafönt. Vajon eléri-e célját? Az elidegenedés legnagyobb 20. századi írójának egyik legismertebb és legjobb könyve, A kastély Rónay György fordításában jelenik meg. Franz Kafka (1883-1924) műveit valójában csak a halála után fedezte fel a művelt világ. Az igazi Kafka-reneszánsz főleg a II. világháború után érkezett el és tart mai napig. A kastélyról ezt írta Thomas Mann: "Utal az isteni és emberi állapot között meglévő áthidalhatatlan szakadékra, melyet csak mágikus humorral lehet érzékeltetni."

Totth Benedek Holtverseny című Margó-díjas első könyve valósággal berobbant a magyar irodalomba. A kamaszregény, a krimi, a lélektani thriller és a fejlődési regény elemei keverednek ebben a különös, nyomasztó és olykor mégis humoros, kegyetlen, de nem öncélú prózában. Brutális és érzékeny kötet a mai Magyarországról, s a benne meglehetősen elhagyatottan, néha boldogan, többnyire boldogtalanul, olykor szomorúan, de gyakrabban inkább dühösen ténfergő tizenévesekről, akik a vidéki elkerülőutakon mennek céltalanul az éjszakában. A mostani kiadás egy spin-off novellát is tartalmaz, a Niki című elbeszélést.

A Klein-napló egy titokzatos titkárnő irománya, mely arra emlékezik, ami majd csak ezután lesz. Mindenki mást olvas ki belőle, a falusiak többsége azonban úgy véli, hogy a saját haláluk időpontját jósolta meg benne - nem tudni, ki. Vagyis a Klein-napló egy halottaskönyv. Talán a múltban elkövetett, talán a jelenben és a jövőben megeső bűnökért, esetleg mindkettőért: ez a büntetés. Sáraságban életre kelnek az árnyékok, "felkötik magukat" a kutyák, aztán holtukban mégis életet kölykeznek. Gyermekek születnek steril apáktól, akiknek a múlt árnyai adnak útmutatást. Fiatal lányok őszülnek meg csoportosan, egyik napról a másikra, és az emberek torka folyton száraz, szomjuk csillapíthatatlan. Gallér Gergely gimnazista, a fantasztikus Klein Ede Egylet vezetője, megszállottan kutatja a közös múlt csodáit, a falu védőszentjeinek örökségét, egészen addig, míg végül teljesen magára marad. El kell hagynia gyermekkora helyszínét... hogy aztán visszatérjen kideríteni, mi történt, s miért. Felkutatja a csodákat és hogy ő kicsoda. A Mellettem elférsz és a Jelmezbál szerzőjének első, először 2005-ben megjelent regénye krimiszerűen örvénylik, a közelmúlt titkai megülik benne a jelent, átírják emlékeinket, eltávolítanak és közel hoznak, elfednek és megmutatnak. Az Isten hozott egy önmagát és közösségét elveszítő, aztán újra megtaláló tinédzser története. Vagyis mindannyiunké.

Az Isten hozott és a Mellettem elférsz szerzője ezzel a novelláskötettel robbant be a kortárs magyar prózába. Írásainak életszaga, az elbeszélő szemtelen éleslátása áttört bizonyos gátakat, és próbára tette az író szűkebb környezetének tűrőképességét. A kötet persze jóval több annál, mint amennyit a pletykasajtó és a televízió bemutatott, elevensége nem azon múlik, hogy magukra ismertek-e az olvasók az elbeszélések hús-vér figuráiban, vagy sem. A novellákat sokkal inkább valami autentikus tudás mozgatja, Grecsó nem kutat, nem értékel, csak figyel. Hiszen "bennszülöttből" lett "etnográfussá". A Pletykaanyu elbeszélései az Alföld öntörvényű világában játszódnak, de egy lélegző, modern miliőben, szó sincs gémeskutas álromantikáról. A régmúlt, a hagyomány kézen fogja a jelent, mégsem vész el a lényeg, az új, komikusnak ható köntös alatt ott élnek a régi gyökerek, szokások. A novellák lazán kötődnek egymáshoz, a falu zárt világában a figurák ismerik egymást, szájukra veszik a "szomszédot". Ízes humoruk, nyers erejük mentes a pátosztól, de hogy ez árulóvá teszi-e a szerzőt, döntse el az olvasó. Miközben szórakozik, ítélkezhet!

„A valóság mögött gyakran egy másik valóság, vagy legalábbis a valóság egy lehetséges variációja rejtőzik vagy rejtőzhet" - írja Marianna D. Birnbaum a kötet bevezetőjében. Elbeszélőként ezeket a láthatatlan történeteket tárja elénk egész másként, mint ahogy azt irodalom- és kultúrtörténészként évtizedeken át tette. Hat valaha élt zsidó asszony személyiségét és életének meghatározó pillanatait mutatja be fiktív naplókon, leveleken, vallomásokon keresztül. Öten többé-kevésbé ismert személyek, mint például a Rigoletto Gildája vagy Ady Lédája, a legmegrázóbb egy egész korszaknak emléket állító monológ, a Mici forgatókönyve. Egy európai zsidó nő története a huszadik században: üldöztetés, túlélés, újrakezdés bármikor és bárhol, ha a történelem úgy hozza. Majd ötszáz évet és két kontinenst járnak be a Láthatatlan történetek szereplői. Hiába olvashattunk már hasonló sorsokról, Marianna D. Birnbaum magával ragadó humora, mesterien megírt elbeszélései, mégis az újdonság erejével hatnak.

Nicole Krauss új regényében egy 68 éves New York-i ügyvéd és egy 37 éves brooklyni írónő keresi a kivezető utat Dante sötétlő erdejéből. Julian Epstein a szüleit és a házasságát gyászolja. Élete alkonyán úgy dönt, megszabadul tekintélyes vagyonától, és Izraelbe utazik, hogy méltó módon emlékezzen meg a szüleiről. Tel-Avivban találkozik egy titokzatos amerikai rabbival, aki Dávid király leszármazottainak szervez találkozót, és azt állítja, Epstein is a vérvonal részese. Nicole az ihlethiány, az álmatlanság és a nyughatatlanság elől a tel-avivi Hiltonba menekül, ahol gyerekkora óta számtalanszor megfordult. Azt reméli, az otthonos környezet beindítja majd a fantáziáját, ám egy furcsa öregúr kihagyhatatlan ajánlatot tesz neki: azt szeretné, ha újraírná Franz Kafka utolsó éveit. A Sötétlő erdő az útkeresés és a zsidó miszticizmus regénye, Nicole Krauss szerelmes levele Kafkához.

György Péter új esszékötetében a hidegháborús években létrejött művészeti világ összeomlását veszi szemügyre; emellett a képzőművészettől független esettanulmányokon keresztül mutatja be az azokkal egykor párhuzamosan létezett, a valósággal kötött kulturális szerződések működését. A könyv egyik fő kérdése: „Miféle esztétikai, művészetnek tekintett legitimációs segítséget kaphat a politikai hatalom az elittől az elnyomás rendszereinek fenntartásában, miféle hamis pénzt és ígéretet a politikai emancipáció évtizedes elmaradásának elfedésére?" Irodalmi (Samuel Beckett művei; magyar szerzők - Gyarmati Fanni, Karinthy Ferenc, Király István, Ortutay Gyula, Rónay György - naplói) és kortárs képzőművészeti (a háború utáni angol realista festőcsoport, a School of London jeles tagja, Frank Auerbach; valamint a világhírű dél-afrikai képzőművész, William Kentridge) példák mellett a napjainkban hallatlan népszerűségre szert tett televíziós sorozatok (True Detective, The Leftovers) elemzésén keresztül keresi kérdésére a választ a szerző.

A Magvető mértékadó antológiája az elmúlt év folyóirat-publikációi közül válogatja ki a legjobb novellákat, idén harminchárom szerző munkáját.

A szilmarilok „az óidőkről, a világ első koráról szól. A Gyűrűk Ura elmesélte a harmadkor végének nagy eseményeit; ám A szilmarilok történetei sokkal régebbi korokból származó legendák, amikor Morgoth, az első Sötét Úr még Középföldén lakozott, s a nemes-tündék háborút indítottak ellene, hogy visszaszerezzék a szilmarilokat." A mű első szövegváltozatait Tolkien még az első világháború idején írta, és élete végéig folyamatosan bővítette.

Szálinger Balázs új kötete részletekben gazdag nagytotál, lírai körpanoráma, előző kötetének (360°) sajátos és izgalmas továbbírása. Folytatás, de még inkább újabb vetület. Nem egyetlen pillanatfelvétel, hanem felvett pillanatok páratlanul izgalmas sorozata. A könyv lapjain egy teljes közép-európai világ bontakozik ki fokról fokra, színről-színre a zalai domboktól Bözödújfaluig: tájjal és idővel, újabb és újabb rétegekkel; természettel és történelemmel, illetve e kettő szintéziseként: természettörténettel. „Dunántúl összes nyűge, hogy Európa tenyere, / Amit kinyújtattak egy keleti, sztyeppés ügy fele" Ebben a különleges, szikes-metaforikus térben mozoghatunk Szálinger új verseskönyvében.

A Strand nem a felhőtlen vidámság helye. Emlékeink kuszák: örömpercek, kiszolgáltatottság, nedvesség, vibráló fény és alattomos kosz. Simon Bettina első verseskönyvének hangulata megragad, nem ereszt. A mondatok tiszták, a képek és asszociációk hamar kizökkentenek megszokott világunkból. De bárhol járunk, mindvégig otthonosság és otthontalanság egymást keresztező nyomait követjük, és a víz útját: akár egy fagyos utcán, akár egy folttisztítóban, akár egy - talán jövőbeli - elárasztott tájon. Test nem marad szárazon.

Tizenkét különböző nemű, korú és foglalkozású mesélő beszéli el élete egy-egy kiemelt pillanatát. Egy öregedő rocksztár, akit véletlenül mégis megérint a szerelem. Egy szintén szerelmes mérlegképes könyvelő, aki a nővéreivel bérel közös lakást. Egy anya, akinek második magzata elhal, miközben mindenre kiterjedő változásokat indított már el a család életében. Egy eltávos kiskatona, aki a bátyja árnyékában él. Egy állatorvosnő, aki részeg megerőszakolóit józan fejjel heréli ki. Anna Gavalda novelláskötetének minden darabja egy váratlan fordulatra épül, arra a pici csavarra, melynek működésbe lépése után minden, ami korábban történt, mást jelent. A szerző hol humorral, hol távolságtartással, hol együttérzéssel, hol megvetéssel viszonyul szereplőihez: a langyos szerelmi vágyakozás úgy keveredik Gavalda történeteiben az egyszeri ember legmegrázóbb drámáival, mint a parfümpára és a kutyaürülék szaga a Champs Élysées-n.

Fekete Vince új verseskötete, a Szárnyvonal több vágányon is fut. Fekete egyfelől a kizökkent idő természetével foglalkozik. A kizökkent idő egyfajta más-idő, ünnep, az időn kívüli idő eksztázisa. A lopott és talált idő természetét egy szerelem viszontagságain keresztül érzékelteti. A könyv másik tétje: miképpen lehet érvényesen egy olyan klasszikus zsánerhez fordulni, mint a természeti líra - anakronizmusok nélkül. A versek több műfajhoz is köthetők: gondolati költemények, tájversek, csendéletek, elégiák, monológok, szonettek. A formai gazdagság is jelzi a székelyföldi költő lírájának klasszicizálódását. Ez azonban semmiképpen sem jelent holmi zárt esztétikát, iskolás rendet. Fekete verseiben a feszültség éppen a visszafogottság révén lesz igazán erőteljes, meghatározó versszervező elem. A könyv verseiben, nemegyszer páratlan erudícióval megírt egyetlen mondatnyi költeményeiben a kizökkent idő, akár az ingaóra, vissza is zökken, hogy felmutassa, miképpen egészítik ki a hétköznapok az ünnepeket. A Szárnyvonal indulási oldala a posztklasszikus erdélyi líra, az érkezési peron pedig napjaink izgalmas költészete.