Magvető Kiadó strana 37 z 40

Annie Ernaux legsikeresebb és legjelentősebb könyve a múlt évszázad második felének Franciaországát eleveníti fel, a második világháború végétől, a szerző kisgyerekkorától 2006-ig, Nicolas Sarkozy felemelkedéséig, amikor Ernaux már elvált nő és két felnőtt fiú anyja. Az Évek afféle kollektív, személytelen önéletrajz, amelyben az egyéni tapasztalatok mélyen a társadalmi tapasztalatokba ágyazódnak, s amelyet egy egész generáció magáénak érezhet. Ernaux dokumentálja a történelmi események társadalmi hatásait - a második világháborútól és az algériai háborútól szeptember 11-ig -, valamint az életstílus, az attitűdök és az ideológiák változásait a feminizmustól az egzisztencializmuson át a fogyasztás bűvöletéig és a digitális forradalomig. Az időrendben felvázolt töredékek erőteljesen idézik meg a rég eltűnt pillanatokat és az idő múlását, s az összkép egy olyan élet történetét tárja elénk, amely egyszerre bensőséges és közismert, banális és jelentőségteljes, és amelyet épp ezért akkor is ismerősnek érzünk, ha életünk színtere nem a 20. század második felének Franciaországa.

Fekete Világkerülő Ember azért oly fekete, mert magára hagyták a színek: elmenekültek mellőle a kékek, sárgák, zöldek és pirosak, a fehérekről nem is beszélve. Megállítható-e az elsötétülés, és hogyan? Mi történik, ha a világ legszomorúbb boszorkánya összetalálkozik a világ legboldogtalanabb emberével? Két csodálatos lény keresi az egymáshoz vezető utat, s a történetből kiderül, sikerül-e rátalálniuk. Amália és Fekete Világkerülő Ember varázslatos meséihez Szegedi Katalin készített különleges illusztrációkat. Amália életének első száz esztendejéről szól az Amália álmai, a második száz év történetét olvashatjuk a Fekete Világkerülő Ember meséiben, a harmadik száz évet pedig Az igazi vándorút meséli majd el 2023-ban.

„Idő kell az élmények átéléséhez: ha lassan eszünk, és minden falatnak megadjuk a kiteljesedés lehetőségét, könnyebb kevéssel jóllakni.” „Főzést tervezgetni szinte jobb, mint főzni, evésre emlékezni szinte jobb, mint enni” – így kezdődik Dragomán György új könyve, az Adjuk meg a módját! A 2020-ban megjelent Főzőskönyv „édestestvére” új receptkönyv, új irodalmi szakácskönyv, amelynek egyaránt helye van a konyhában és a nappaliban. „Amikor le kellett zárni a Főzőskönyv kéziratát, nagyon bántam, hogy nem fért bele minden, bántam, hogy nem sikerült sehogy sem megírni mondjuk a bárányflekkent, az ájult imámot, a pörköltet, a narancssalátát. Ebben a kötetben végre benne vannak” – írja a szerző. Az Adjuk meg a módját! kis és nagy evésekről szól, az izgalomról, amit a tervezés és a főzés jelent, a szenvedélyről, ami Dragománt az ételekhez, a konyhához, a kémiai folyamatokhoz, a konyhai eszközökhöz, technikákhoz, alapanyagokhoz fűzi, és legfőképp az örömről, amit az együttlét, a közös étkezés jelent. Családi történeteket, hol vicces, hol szívbe markoló novellákat, irodalmi szemelvényeket és persze jobbnál jobb recepteket olvashatunk, megtudhatjuk, mi közük a druidáknak a padlizsánhoz, az omlettnek a jazzhez, a durumlisztnek a bronzhoz, a burgonyának az obszidiánhoz, mitől marad zamatos a csirkés szendvics, hogy főznek rizottót a szerelmesek, mivel dobjuk fel a vaníliafagylaltot és mivel a krumplipürét, miért érdemes negyedórán át enni egyetlen almát, de még azt is, hogy mi a különbség a maszkatyálás és a macerálás között, mindeközben ráadásul arra is fény derül, ki volt a titokzatos gasztronóm, akinek pályája majd három évtizede az Eötvös Collegium konyhájában indult.

A megfelelő nap Oravecz Imre életművében félúton van a Halászóember (1998) költői szintézise és a Távozó fa (2015) című időskori remekmű között. Egyfajta zajlás, átrendeződés figyelhető meg: a Töredékpótlás ciklus mintha a Halászóember kiegészítése lenne, egy másik ciklus, a Madárnapló motívumai pedig a Távozó fa természetmegfigyeléseire rímelnek. A kötet verseiben mindennapos élethelyzetek kapnak egzisztenciális kereteket. Leírások, naplójegyzetek, töprengések váltakoznak a kötet lapjain, hol lírai nagyításokkal, hol epikus távlatokkal. Ez a kettősség teremti meg a kötet egyszerre realista és metafizikus jellegét: az élet és a halál ebben a költészetben mindennapos valóság és filozófiai probléma. A hangoltság alapvetően elégikus, mindezt a költőre jellemző szikár önirónia ellensúlyozza. A Magvető Kiadó A megfelelő nap kiadásával köszönti a nyolcvanéves Oravecz Imrét.

Szőcs Petra a fiatal költők közül az egyik legkiemelkedőbb tehetség. Verseiben legtöbbször a testet és a testtől elkülöníthető, attól elváló külvilág kapcsolatát vizsgálja, erős eltárgyiasítással, de ennek a kapcsolatnak elsősorban nem a tragikumát, hanem - néha már az abszurd határáig elmenő - iróniáját mutatja meg. A szövegek szereplői plasztikus, hús-vér figurák, akik mégis sokszor mitikus, kontúr nélküli "hősökké" válnak, viselkedésüket gyakran az álmok logikája határozza meg. Nemcsak a versek szereplői beszélnek valamiféle szűrőn keresztül, hanem a megjelenített belső és külső tájak vizualitása is határozottan álomszerű. A szerzőnek ez az első kötete.

Rakovszky Zsuzsának sok év elteltével jelenik meg új verseskötete. A Fortepan magját a világhálón lévő régi fényképekből kiinduló versek adják. Egykor volt történetek elevenednek meg, örökkévalóságba dermedt alakok mozdulnak meg - nyelvet kap a létezés megannyi titka. A Rakovszky-világ különleges körfolyosó, egymásból nyíló és még inkább egymásba záródó terekkel: tragikus monológok, képleírások, tárgyak árnyékai. Konkrét időpontok és helyszínrészletek. És a hang, ami hagyja, hogy szerteszaladjon a történet, majd egy pillanattal később visszafogja magát, egybe rántja az egészet. Ebből születik az a sajátos ritmus, amiben váltakozik a balladai ráolvasás üteme és a katatón létérzékelés egyhangúsága. Rakovszky verseit olvasva saját lehetséges személyiségeinkkel is találkozunk; saját arcaink rajzolódnak ki a sorok mögött.

Segíthet-e Csipkerózsikának Csizmás Kandúr? És Hamupipőkének a táltos paripa? Miért nem a tündérkeresztanya jelenik meg a sárkányviadalra készülő hős előtt? Ki segít az állatvőlegényeknek és állatmenyasszonyoknak, hogy visszanyerjék valódi önmagukat? Boldizsár Ildikó mesekutató, a meseterápia meghonosítója új könyvében a mesék segítő alakjait veszi szemügyre abból a szempontból, hogy kit, miben és hogyan támogatnak. A mesekutatás módszertanát felhasználva és megújítva hatvan segítőből és tizenhat segítő kapcsolatból alkotta meg azt a hálózatot, amely lenyűgöző módon mutatja be a segítségnyújtás ősi formáit. A "Hogyan segítsek én terajtad" e kapcsolatok feltárásán túl történeti áttekintést nyújt a mehamorphoses-meseterápia kidolgozásáról és működéséről, bemutatja a mai magyar meseterápiás irányzatokat is. Boldizsár Ildikó könyve nemcsak a meseterápia iránt érdeklődő olvasók és szakemberek, hanem a néprajzosok és antropológusok számára is számos meglepetést tartogat, bizonyságot téve arról, hogy napjaink módszereit a mesék évszázadok óta ismerik.

Senki sem tud olyan tehetségesen írni ma a középszerűségről, mint Daniel Kehlmann. Az Én és Kaminski a világhírű szerző első átütő sikere, lendületes szatíra a szerző kedvenc témáiról: a kortárs művészeti szcéna belterjességéről, az önmegvalósítás lehetőségeiről és a történetek váratlanságáról. Egy eltökélt fiatal újságíró és egy idős festőművész különös kapcsolatáról szól ez a könyv: Sebastian Zöllner élete nagy dobását reméli attól, hogy könyvet ír Manuel Kaminskiról, az elfeledett legendáról. A zsémbes, vak öregurat azonban jóval nehezebb kiismerni, mint elsőre tűnik: egy idő után már nem tudni, ki keveri a lapokat. Magyarországon is nagy sikerrel vetítették a regényből 2015-ben készített filmet, amelyet a Good Bye, Lenint is jegyző Wolfgang Becker rendezett, Daniel Brühl főszereplésével.

A nagyszabású regényciklus második részében az ifjú elbeszélő normandiai nyaralásának mindennapjait követhetjük nyomon: új tájak, új figurák, a párizsi és vidéki arisztokrácia jellemző típusai bukkanank föl a tengerparti fürdőzés és a hotelélet megannyi örömével és egy csapat fiatal lánnyal, akik közül Albertine alakja emelkedik ki, és jut egyre nagyobb és tragikusabb szerephez. Az eseményeket, tájképeket és elmélkedéseket a szép idő, a tenger és a szerelm világítja meg forró színekkel, majd sorra felbukkannak azok a nagy művészek is - mint Bergotte, a regényíró Berma, a nagy színésznő, és Elstir, a tenger festője -, akik egyre döntőbb hatással lesznek az elbeszélő szemléletére és későbbi hivatására. Az olvasó ebben a kötetben is megtalálja Proust művészetének minden varázsát: a hajszálfinom, mégis döbbenetes erejű elemzéseket, a ragyogó tájakat, valamint a századforduló alakjainak érzékeletes jellemzését.

Karl Ove Knausgard először jelentkezik fikcióval a nagysikerű Harcom sorozat óta. Egy hatalmas, ragyogó csillag tűnik fel az égen, és senki nem tudja, miért van ott. A Hajnalcsillagban kilenc szereplő mesél a saját életéről, és azokról a furcsaságokról, amelyeket az égitest megjelenése óta tapasztalt. Akad közöttük egyetemi oktató bipoláris feleséggel, megkeseredett kulturális újságíró, aki egy rituálisan meggyilkolt death metal együttes után nyomoz, lelkésznő, aki nem biztos a házasságában, és egy ápolónő is, aki szemtanúja lesz, hogy egy halott politikus életre kel a műtőasztalon, amint a transzplantációs sebész elkezdi felnyitni a férfi testét. Knausgard regénye a bennünk és a világban lakozó sötétség könyve, amelyben összeütközik az élők és a holtak világa, és azonnal más fénytörésbe kerül a hétköznapi élet.

A friss Nobel-díjas Annie Ernaux két kisregénye olvasható ebben a kötetben. A két írás a szerzőtől megszokott szikár, pontos és kíméletlenül őszinte mondatokban beszéli el egy férfi és egy nő - Ernaux édesapja és édesanyja - életét. A hely, amellyel az írónő első nagy irodalmi sikerét aratta, az apáról szól, aki nincstelen, iskolázatlan családból származott, de hihetetlen fegyelemmel és szorgalommal egy szatócsüzlet-kávézó tulajdonosává küzdötte fel magát a normandiai kisvárosban. A viszonylagos anyagi biztonság megszerzése mellett azonban nem marad idő a műveltség elsajátítására, ami folyamatos szégyenérzettel tölti el - miközben a középiskolai tanárrá, majd párizsi íróvá váló lánya árulónak érzi magát. Az Egy asszony Ernaux édesanyjának életét beszéli el, nem sokkal azután, hogy Alzheimer-kórban, emlékezetét és szellemi-fizikai képességeit fokozatosan elveszítve meghalt. Ernaux két kisregénye a család felemelkedéséért küzdő szülők életén kívül a szülő-gyermek kapcsolat összetettségéről - szeretetről, gyűlöletről, összetartozásról, bűntudatról -, a szülők halála utáni talajvesztésről és a társadalmi felemelkedés megaláztatásairól is szól.

Ljudmila Ulickaja 2019 végén kezdte írni személyes, mégsem csupán privát naplójegyzeteit: rövid költői szövegekben idézi fel élete néhány fontos szereplőjét, helyszínét, eseményét. A nagyszülők, a szerelmek és a barátok alakja éppúgy megelevenedik előttünk, mint a számos lakás, ahol eddig élt, vagy éppen a sérülések, amelyek nyomát a teste őrzi. A könyv egyik írása pedig azt ragadja meg, hogyan vált egy zsidó nő kereszténnyé. Apró megfigyelések, pici történetek, amelyek sokáig az olvasóval maradnak - ez Ulickaja védjegye. Az önéletrajzi írásokat két rövid novellaciklus zárja: Az angyalok könyve és a Hatszor hét. A kötet a szerző nyolcvanadik születésnapjára készült.