Magvető Kiadó strana 30 z 97

A kiváló költő, műfordító és esszéista, Mesterházi Mónika közel másfél évtized után jelentkezik újra verseskötettel, ennek érvényében a Nem félek több szempontból is költői szintézis. A tizenkét ciklusra tagolt könyv röntgenképszerű átvilágítása a rendszerváltás után újabb rendszerbe zökkenő magyar viszonyoknak Tatárszentgyörgytől a Pillangó utcáig, 2008-tól napjainkig.Szociofotókra emlékeztető közérzetverseiből és az utazások, találkozások, megfigyelések, megtisztított talált tárgyak személyes gyűjteményéből építkező kötete katartikus megragadása gyásznak és eleven hiánynak, ugyanakkor egy önironikus, analitikus költészet kiteljesedése.Mesterházi Mónika verseit olvasva, egyik metaforájával,belépünk egymás tereibe, otthon leszünk a létezés idegenségében. Így lesznek a Nem félek töredékes monológjai és emlékszilánkjai, a veszteségeket számbavevő, megrendítő versei az orpheuszi költészet fényében végtelen dialógussá.

Lydia Davis legújabb magyarul megjelenő kötetében ismét a banális keveredik az abszurddal, félreértések, szorongások és mániák szervezik a szereplők életét. Davis mindenben meglátja az irodalmat, legyen az az elhunyt hobbijait felsoroló gyászjelentés, a szavak, amelyeket a házunkban lévő tárgyakból hallunk ki használat közben, vagy épp egy nőstény macska nem túl eseménydús élete. A kötet néhány novelláját Davis saját, valamint barátai és családtagjai álmai inspirálták, tizenhárom történet pedig Gustave Flaubert leveleinek felhasználásával készült. Olyanok ezek a novellák, mint a csoki a Kis történet egy kis doboz csokoládéról című történetben: gazdag ízvilágúak, keserűek, édesek és furcsák egyszerre.

Karl Ove Knausgard Évszakok sorozata személyes enciklopédia, amelyben egy apa megmutatja születendő lányának, milyen csodálatos, megismerhetetlen és kiszámíthatatlan hely ez a világ.  Az Őszben olyan hétköznapi és mindenki számára ismerős tárgyakat és érzéseket mutat be, mint például az alma, a konzervdoboz vagy a magány, olyan megkerülhetetlen alkotókat, mint Flaubert vagy Van Gogh, és közben tovább bővíti a Harcom-könyvekben megismert családi univerzumot.  Knausgard számára semmi sem jelentéktelen vagy épp túl hatalmas, hogy írjon róla. Rövid, érzékeny leírásaiban láthatjuk az apa szerepében, aki a negyedik gyermeke érkezését várja, és a fiúéban, aki felidézi saját gyerekkorát, a fjord vizében látott barna delfineket és a két tárgyat, amit apja holmijából megtartott: a távcsövet és a gumicsizmát.  A könyvet Vanessa Baird festményei illusztrálják, amelyeket Knausgard válogatott szövegeihez.  Miről szól? Egy norvég családapa leveleket, és személyes enciklopédia-bejegyzéseket ír hamarosan megszülető negyedik gyermekének, Annénak, hogy megmutassa neki, milyen különös hely is a világ. Mesél neki egy rakás hétköznapi tárgyról, jelenségről, élőlényről és érzésről, amelyekről, ha kicsit közelebbről vizsgáljuk őket, kiderül, hogy nem is olyan hétköznapiak, mint gondoltuk.  Mikor és hol játszódik? 2013-ban a svédországi Glemmingebróban, és néhány emlékkép erejéig Karl Ove Knausgard norvégiai gyerekkorában.  Kinek ajánljuk? Azoknak, akik kíváncsik rá, hogy mit kell tudnia egy kislánynak a medúzákról, az autókról, az arcokról, a dagerrotípiáról vagy épp a fájdalomról. Apáknak, leendő apáknak, és mindenkinek, akinek tette már fel kisgyerek a kérdést: ez mi? és miért?  Miért olvasd el? Mert kiderül belőle, hogy milyen lenne a világ KOK-filterrel, és újabb rétegeket ad a Harcom-sorozatban megismert norvég családapa karakteréhez.  Ki fordította?  A. Dobos Éva

A Magvető Kiadó Kemény István hatvanadik születésnapjára jelenteti meg ezt a többműfajú könyvet, ami egyben a válogatott versek-kötet és egy beszélgetőskönyv is. Hegyi Katalin irodalomtörténész a neki kedves Kemény-versek keletkezésének pillanataira kérdezett rá, a költő pedig mesélt gyerekkorról, szerelemről, rendszerváltásról, városokról, barátságokról, hosszú éjszakákról, félelmekről, boldogságokról és még ezer másról. 

Pál Sándor Attila novellái ismerős különcökről szólnak. Egy több száz éves öregúrról, aki nem tud meghalni, amíg végig nem olvassa gazdag könyvtárát, egy magát gyümölcsfába oltó agronómusról, vagy a falusi bácsiról, aki beleköltözik egy antropológus fejébe. Ismeretlen csodabogarak ők, akikhez mégis van közünk: mint a rokonainkhoz, akikkel csak húsvétkor találkozunk. A Rokonok történeteiben mindig van egy váratlan csavar. Olvashatunk a jelen és a közeljövő alternatív világairól: ahol kötelezővé teszik az őszinteséget, vagy ahol a néptáncnak minisztériuma van, és a párokat egy férfi és egy robot alkotja. Megtudhatjuk azt is, milyen, ha az évek során egyre jobban kezdünk hasonlítani a kutyánkra, vagy ha reggel a dolgozószobánkban igazi Vasember-páncélt találunk.

Vida Kamilla első verseskönyve friss és fanyar olvasmány. A fiatal költők nemzedékének egyik legizgalmasabb hangja a személyes és a közösségi megszólalások lehetőségeit keresi vitriolos öniróniával. A versek szokatlan témái közt ott van a gyermekként megélt rendszerváltás, a Harry Potter-könyvek hatása vagy épp a hallgatói önkormányzatok pályázatai. Leszámolás mindazokkal, akik leszámoltak az illúzióinkkal. Szót kér a Z generáció, és nem lesz benne köszönet.

Az Aranyat talált című regény megjelenésével teljessé válik a Magvető Zsebkönyvtárban Gion Nándor regényciklusa, a Latroknak is játszott. A Virágos Katona (1973), a Rózsaméz (1976) és az Ez a nap a miénk (1997) után a befejező mű - amely először 2002-ben jelent meg - a bácskai magyarok életének válaszútjaival szembesít, a titói Jugoszlávia világát mély és fájdalmas humorral bemutatva.

Bevásárlóközpontok szemétlerakói, kórházi mosodák, külvárosi raktárak, elhagyott gyártelepek és papír, papír, papír: Toroczkay András első regényének hőse a harmincas pályatorpanó bölcsész hetente többször is megfordul ebben a világban kora hajnaltól délutánig, gyűjti a papírhulladékot, fürkészi az eget, látszólag lényegtelen dolgokon agyal és hallgatja idősebb kollégáit, amint egész nap beszélnek és beszélnek: zavaros anekdoták, malactréfák, keserű zrikák, összeesküvéselméletek, vezetési és életvezetési jótanácsok folyamatos morajlása. Mindez reciklálva mint a papír. Újabb történetek újabb figurákkal, mintha napjaink Budapestje Hrabal Prágájával lenne határos. Ebben a közegben próbálja kitalálni mihez kezdjen magával a fiú, akit kollégái valamiért Jocónak hívnak, ismeretlen telefonálók pedig mint Süveges Csabát keresik. Ki is ő? Alföldi félárva, aki beteg apjával próbál szót érteni; tisztaságmániás szorongó, aki egész nap lomok között matat. A Boldog emberek egy igazán groteszk és szívszorítóan szép regény téves kapcsolásokról és tétova kapcsolatokról.

Milyen lehet egy randevú az önpusztító amerikai íróval, Charles Bukowskival? Mi lesz a sorsa egy négytalálatos lottószelvénynek? Hova indul férje temetése után a gyászoló özvegy? Élettel és halállal játszik novelláiban Puskás Panni; érzékeny és ironikus, kíváncsi és megrendítő. A rezervátum visszafoglalása elsősorban a szabadságról szól, annak lehetőségeiről vagy lehetetlenségéről. Ezek a kérdések merülnek fel a kötet legtöbb novellájában egyéni vagy társadalmi szinten, valamint az, hogyan hat e két szint egymásra. Erre utal a könyvcím, amely a kötet egyik novellájának címével azonos: a rezervátum védelmet ad, de börtön is, határait nem a benne élők húzzák meg, hanem a rájuk veszélyes gyarmatosítók. Ezért baj, ha a rezervátumért kell harcolnunk - annak visszafoglalása önmagunk visszafoglalását jelenti. A kötet elbeszélői és szereplői erre tesznek időről időre sikeresebb, kevésbé sikerült vagy kudarcra ítélt kísérleteket.

Kner Piroska a Gyomai Kner Nyomda alapítójának, Kner Izidornak volt a legfiatalabb húga. 1877-ben született Gyomán, élete nagyobb részében háziasszonyként élt Rákosligeten. 1915-ben, a kor divatjának megfelelően, ő is írt egy szakácskönyvet, ám hiába remélte, hogy a családi kiadónál megjelenik, valahogy mindig hátrébb sorolódott az ő könyve. Az első világháború és az azt követő válságos időszak aztán végképp elsodorta, hisz addigra a spórolós szakácskönyvek ideje jött el. Kner Piroska kézirata a rákosligeti ház padlására került sok más holmival együtt, míg évtizedekkel később a ház új tulajdonosa ráakadt. A gyomai Határ Győző Városi Könyvtár és a Magvető közös vállalkozásában most végre megjelenik az annak idején gondosan összeállított szakácskönyv, amely ma is tökéletesen használható, a levesektől vezet végig a desszertekig és a befőzésig. Hogy „igazságot szolgáltassunk"" Kner Piroskának, Parti Nagy Lajos egy kísérő könyvben idézi meg élete fontosabb mozzanatait a családi levelezés és más dokumentumok alapján. Az „emlékmondatok"" varázslatos bepillantást adnak az ismeretlenség homályából épp csak kiemelkedő nőalak és családja, a nagy múltú nyomdász- és művészdinasztia küzdelmes sorsába.A két könyvet Kner Antikva betűkből, Kozma Lajos díszítőelemeit felhasználva tervezte Pintér József, és a Gyomai Kner Nyomda nyomtatja, ahogy annak idején történhetett volna.

Schein Gábor új könyve igazi fantasztikus olvasmány. A verses regény azzal a káprázatos ötlettel játszik el, hogy miképpen írható meg Európa és a nyugati civilizáció históriája, ha annak mitikus és valóságos történeteiben a rinocérosz mint hús-vér figura szerepel. Onnan kezdve, hogy "Europét, a szidóni szüzet egy rozmaringillatú, / fehér rinocérosz rabolta el", egészen odáig, hogy "A rinocéroszellenes médiában napok óta terjed a hír, / hogy a járvány okozója, az úgynevezett patient zero, / egy indiai rinocérosz, aki nem volt hajlandó karanténba / vonulni." A könyv így lesz műfajok és műnemek határterületeit átlépő verses regény, groteszk szatírjáték, ironikus enciklopédia, Ovidius, Rabelais és Karl Kraus találkozása a karneváli állatkertben.

Keresztury Tibor új regénye letaglózó önéletrajzi visszatekintés. A testi-lelki megpróbáltatásokon és a különböző kórtermeken keresztül jutunk el a születés pillanatáig és a gyerekkor moccanatlan, valamint az ifjúkor mozgalmas időszakán át a keserű jelenig. A fejezetekben az elbeszélő kíméletlen őszinteséggel vall függőségeiről, betegségeiről, gyógyulásairól és mostani állapotáról. Közben - mint szellemek vagy kísértetek - meglátogatják őt a valós személyekből, rokonokból összegyúrt, egykoron megalkotott figurái, majd a végén maga indul el Szindbádként, hogy találkozzon velük. A Kereszturyra jellemző erős atmoszférateremtés és önirónia, valamint a groteszk véres valósága itt erősebb, mint valaha. Ahogy írja: „Én a halállal elvileg tegező viszonyban vagyok: hogy mást ne mondjak, a szülészetről a pathológiára vittek haza az ideihez képest felhőtlenül boldog hatvankettes békeévben a szüleim, ki sem kellett lépniük a debreceni klinika kapuján."

Az utoljára több mint húsz éve megjelent kötetben Tar Sándor huszonhat írását olvashatjuk három ciklusba rendezve. A történetek a szerző szociográfiájának és megrendítő, de a humort sem nélkülöző prózájának legfényesebb pillanatait idézik. Tar mindent tud, amit mesterségéről tudni lehet és tudni érdemes: nemcsak a világot, az abban élő embert is ismeri, emellett mesterien szerkeszt, prózájában a különböző elemek remekül ötvöződnek. A rendszerváltás körüli Magyarország kegyetlen valóságát történetekbe öntve egyedülállót alkotott. „Akik nem tudnak beszélni, azok helyett annak kell beszélni, aki tud" - Esterházy Péter mondatát Tar Sándorról az életmű mottójaként idézhetjük.

"Fehér Béla fergeteges regényében a jelen és a múlt, a hétköznapi és a különleges, a valóságos és a természetfeletti szférák gabalyodnak össze. A vastavai Sárga Pipacs vendégfogadó környékén a Zöldvendéglő című filmet forgatják: a stáb tagjai egyszerre próbálnak haladni a munkájukkal és eligazodni kusza magánéletükben. Ugyanez a fogadó nemzedékekkel ezelőtt a Nyugat íróinak biztosított kikapcsolódást, Kosztolányi, Ady, Móricz vagy épp Babits kúrálta itt magát. Mi az, ami összeköti a múltat és a jelent? Sikerrel járhat-e Berettyó Gyula, az őrült helytörténész megszállott kutatása, aki szerint a Sárga Pipacs voltaképpen átjáró a levegőn túli világba, amelyen keresztül az ördögök bármikor megkísérthetnek minket?Az Ördögcérnában különböző világok és nyelvek pompáznak karneváli tarkaságban."

Nobel-díjas írónk, Kertész Imre munkásságának sokféle irányból történő megközelítéseit tartalmazzák a kötet tanulmányai. A szerzők meggyőződése szerint Kertész maga semmit sem akart jobban, mint azt, aminek részben már életében tanúja lehetett: provokatív munkásságának kritikai értelmezését. A kötetben, amelynek szerkesztője György Péter, nincsenek „tabuk", a közéletben traumatikusnak tekintett, óvatosságot követelő témák. Kertész súlya szorosan összefügg azzal, hogy nem volt hajlandó igazodni ahhoz, hogy bizonyos kérdéseket a magyar kulturális közbeszédben marginalizáltak vagy tudomásul sem vettek. Így a magyar irodalomhoz és politikai élethez, a zsidó író szerepéhez és magához a zsidósághoz is sokszor változó, ellentmondásos viszony fűzte. Amikor a kötet összeállításának gondolata megfogalmazódott, a kiindulópont egy új értelmezési tartomány megteremtésének reménye volt. A szövegek talán legszembetűnőbb sajátossága az eltérő értelmezések, paradigmák párhuzamos jelenléte, ami az olvasó számára nem zavart, hanem lehetőségeket kínál. 

Anton Pavlovics Csehov nagy drámái közül talán a Három nővér a legnépszerűbb: a jellegzetesen orosz történet az elakadt életekről nemcsak a színpadok állandó repertoárdarabja, de olvasmányként is eleven élmény. „Rengeteg apró, hétköznapi mozzanat, több hol eltávolodó, hol egymásba fonódó szál, nem magyarázó, sokkal inkább árulkodó szavak, tekintetek és gesztusok - még hogy nem történik semmi!"", írja a könyv utószavában Morcsányi Géza, jelen kiadás fordítója.