Magvető Kiadó strana 31 z 40

A Magvető gondozásában jelennek meg most József Attila versei. E páratlan életmű több mint hetven éve meghatározó olvasmány minden generáció számára. A kötetet Stoll Béla szöveggondozásának megtartásával Róna Judit szerkesztette." (a Kiadó)

Simon egy vidéki esküvőre indul a feleségével, aki nem felhőtlenül boldog, hogy a férje testvérei is velük utaznak. A két lány, Garance és Lola, teljesen mások, mint ő, és mindent meg is tesznek azért, hogy érezze, sosem léphet be közös titkos világukba. Ám az ezt követő eseményt még álmában sem feltételezné... Amikor megérkeznek és megtudják, hogy a negyedik testvér, Vincent nem vesz részt az unalmasnak ígérkező szertartáson, köszönés nélkül faképnél hagyják a násznépet és Simon feleségét, hogy hármasban abba a kastélyba ruccanjanak, ahol Vincent dolgozik. Életük fordulópontja lesz ez a kaland. Mind a négy testvér érzi, hogy ez a lopott alkalom az utolsó nagy találkozás, mely lezárja a fiatalkorukat. A "Kis kiruccanás" Anna Gavalda elbűvölő stílusában mesél a gyermekkori kötelékekről, melyek egész életünket meghatározzák.

Szabó T. Anna ötödik verseskötete kiforrott, rendkívül erős könyv, amelynek hatvanhat versében a költő egyrészt felvillantja mindazt, amit eddigi költészetéből ismerünk és szeretünk, másrészt új hang, új tematika, sőt új formák is megjelennek. Ami most a legjobban foglalkoztatja, az a test, a test gyönyörűsége és romlása, az emberi érzelmek, indulatok és kapcsolatok anatómiája, a szeretet és a szerelem, sőt a hit fájdalmas függése a testtől. Nem enged a tőle megszokott és a forma megkívánta fegyelemből, ugyanakkor a várandósságba, gyermeke szemlélésébe, egy férfitest szépségébe belefeledkező szem már nem akar mindent tárgyszerűen rögzíteni, hanem teret enged az örömnek és a fájdalomnak is, az önfegyelem helyét átveszi az önfeledtség. Szabó T. Anna egy pillanatra kimerevíti, majd hihetetlen könnyedséggel el is engedi a képeket, legyen szó születendő testről, egy férfi mezítelen talpáról vagy egy haldokló utolsó mozdulatairól.

Keresztury Tibor új regénye letaglózó önéletrajzi visszatekintés. A testi-lelki megpróbáltatásokon és a különböző kórtermeken keresztül jutunk el a születés pillanatáig és a gyerekkor moccanatlan, valamint az ifjúkor mozgalmas időszakán át a keserű jelenig. A fejezetekben az elbeszélő kíméletlen őszinteséggel vall függőségeiről, betegségeiről, gyógyulásairól és mostani állapotáról. Közben – mint szellemek vagy kísértetek – meglátogatják őt a valós személyekből, rokonokból összegyúrt, egykoron megalkotott figurái, majd a végén maga indul el Szindbádként, hogy találkozzon velük. A Kereszturyra jellemző erős atmoszférateremtés és önirónia, valamint a groteszk véres valósága itt erősebb, mint valaha. Ahogy írja: „Én a halállal elvileg tegező viszonyban vagyok: hogy mást ne mondjak, a szülészetről a pathológiára vittek haza az ideihez képest felhőtlenül boldog hatvankettes békeévben a szüleim, ki sem kellett lépniük a debreceni klinika kapuján.”

Csabai László sokak által szeretett nyomozója, Szindbád ezúttal Nyugat-Európából jelentkezik. Az ’56-os forradalom után a detektív emigrál, és a Német Szövetségi Köztársaságban folytatja munkáját. 1961-et írunk, a német gazdasági csoda egyre több polgár számára érezhető, de a terjeszkedő jólét nem jelenti, hogy a bűn eltűnne az életből. Szindbádnak van feladata bőven, a nyomozások során ráadásul lépten-nyomon ott kísért a háborús múlt. A könyv sűrű szövésű, klasszikus detektívregényként (vagy akár detektívregény-paródiaként) is felfogható, bár Csabai ebben a művében is csak eszközként használja a pszichokrimi formát, hogy arra koncentrálhasson, ami a meseszövésen túl mindig is a legjobban érdekelte: az egyén sorsára, szabadságlehetőségeire egy adott helyszínen, egy adott történelmi, társadalmi környezetben. Az Inspektor Szindbád lapjain a főszereplő mellett feltűnik egy később világhírűvé vált német rendőrfelügyelő is.

Szvoren Edina legújabb írásaiban senki sem csodálkozik, az írások mégis csodálkozásra késztetnek. A kötet két részből áll: az egyperceseket idéző Ohrwurm-jegyzetekből és hét hosszabb novellából. Mennyi minden adhat okot egy lónak a pánikra? Miért utaznak a vakok a libegőn? Milyen következményekkel jár, ha alacsonyabb házakba költözünk?A novellákból megtudhatjuk azt is, milyen hatással van egy család életére egy a vasfüggönyön túlról hozott videolejátszó, mit lehet tenni, ha egy anyát túlságosan idegesíti a fia haja, vagy hogy mi mindenre használhatók a Képes krónika kemény fedelű kötetei. A Mondatok a csodálkozásról meglepő és lélegzetelállító olvasmány, mint egy sötét tűzijáték.

Zimándi Pius premontrei szerzetestanár 1944-45-ös naplója hetven év után is izgalmas olvasmány. Pontos képet ad a korabeli politikai csatározásokról, az egy éven belül lezajló háromszori hatalomváltásról, frontok jövés-menéséről, sajtóhírekről és mindenütt terjedő rémhírekről, Budapest ostromának hétköznapjairól, a gödöllői rendház lakóinak háborús hányattatásairól, a korabeli egyházi értelmiség előítéleteiről és félelmeiről – keresztmetszet egy eddig elfeledett, precíziós optikával. Zimándi Pius az általam ismert naplóírók között teljesen egyedi kategóriát képez. Nem társadalmi helyzete miatt: a legtöbb szerző középosztálybeli. Az eddig ismertté vált naplók és visszaemlékezések alapvetően két csoportra bonthatók. Szerzőik egy része baloldali indíttatású, vagy a keresztény középosztály kultúrájával szemben komoly kritikát megfogalmazó személy, mint például Gyarmati Fanni vagy Márai Sándor; vagy viszonylag apolitikus, elsősorban a konkrét események leírására szorítkozó, sokszor fiatalkorú szemtanú. Olyan szerző naplója azonban, aki a keresztény középosztály 1944-45-ös hangulatát különösebb távolságtartás nélkül visszaadta volna, még nem jelent meg nyomtatásban. Ez a körülmény adja Zimándi Pius írásának legnagyobb feszültségét [] A naplóíró számos, másutt eddig nem tárgyalt részletről is ír; [] munkája gazdag történelmi forrás. (Ungváry Krisztián)