Magyar Napló strana 7 z 7

A gazdag és sokféle forrásból táplálkozó török népmesék világa - hol távoli és egzotikus, hol meg nagyon is ismerős elemeivel - számunkra, magyarok számára különösen fontos. A török és a magyar népmesevilág ősi elemei (az égig érő fa, az élet vize, a táltosparipa, az őzzé változott testvér, a kutyakölyökre cserélt csecsemő, a tóba vetett gyűrű, a hátradobott fésűből keletkezett sűrű erdő stb.) a messzi múltba nyúlnak vissza. A hasonló vagy éppenséggel azonos motívumok egy része közös forráshoz, az eurázsiai népmesevilághoz kötődik, más részük viszont bizonyosan egykori együttélésünk, a honfoglalás előtti sokat vitatott, de kétségtelenül igen szoros magyar-török kapcsolatok emléke. A kötetben szereplő meséket dr. Musine Helimolu Yavuz professzorasszony és a Dicle Egyetem Pedagógia Karának török és földrajz szakos hallgatói gyűjtötték nagyrészt kelet-törökországi vidékeken. Az adatközlők adatait minden mese végén megadták. Élő folklórkincsről van tehát szó, amely évezredes motívumkincset őriz, de némelyik mesében már a mai világ egy-egy momentuma is felbukkan. A kötetben megjelenő színes mesevilág igaz örömet szerezhet a gyermekolvasóknak, és szüleik számára is érdekes és elgondolkoztató élményt kínál.

A kortárs magyar szépirodalom reprezentatív gyűjteménye - hagyományainkhoz híven - az elmúlt év legjobbnak ítélt műveiből nyújt színvonalas, sokoldalú válogatást. Az esszéantológia ismét az elmúlt év gondolati körképét tárja az olvasók elé, ezúttal 45 szerző műveinek tükrében.

Az antológia szerzői: Antal Balázs, Bárány Tamás, Báró László, Bene Zoltán, Borbély László, Cselenyák Imre, Csender Levente, Csernák Árpád, Csurka István, Dragomán György, Hernádi Gyula, Horváth (EÖ) Tamás, Jámborné Balog Tünde, Kállai R. Gábor, Körmendi Lajos, Kőrösi Zoltán, Kutas József, Lázár Ervin, Majoros Sándor, Miklya Luzsányi Mónika, N. Tóth Anikó, Nagy Koppány Zsolt, Oláh János, Papp András, Papp Sándor Zsigmond, Prágai Tamás, Rott József, Spiró György, Szakonyi Károly, Szalay Zoltán, Vasagyi Mária, Vathy Zsuzsa, Vida Gábor

Balassi Bálint a magyar nyelvű irodalom első nagy klasszikusa. Életében nem jelentek meg saját művei nyomtatásban; versgyűjteménye és Szép magyar komédiája kéziratos másolatban maradt ránk. Ennek oka feltehetően a szerelmi téma, melyet a korabeli Magyarországon erkölcstelennek, "fajtalannak" tartottak. Az irodalomtörténeti konszenzus szerint Balassi reneszánsz költő, az első magyar petrarkista, költészete platonikus, de vannak középkorias vonásai, és ő képviseli az első átmenetet a manierizmusba. (elte.hu nyomán)

A novella antológiában huszonnégy író, Németh István, Ferdinandy György, Jámborné Balog Tünde, Marosi Gyula, Ircsik Vilmos, Bányai Tamás, Vári Attila, Temesi Ferenc, Kálnay Adél, Szathmári István, Kontra Ferenc, Horváth (EÖ) Tamás, Szénási Miklós, Oroszi Zsuzsanna, Szvoren Edina, Hertza Mikola, Kiss László, Iván Péter, Csender Levente, Darvasi Ferenc, Bíró Gergely, Vincze Ferenc, Hamana Zsolt, Potozky László prózái olvashatók.

Az antológiák társaként megjelenő kötet a 2007-es év legjobb magyar műfordításait tartalmazza olyan irodalmároktól, mint pl. Nemes Krisztina, Tóth Csilla, Térey János, Lackfi János, Balázs Imre József, Szele Bálint, Tőzsér Árpád, Tasnádi Edit, Pál Ferenc, Gyukics Gábor, Radics Viktória, Tatár Sándor és így tovább...

A költészeti antológiában nyolcvan költő, többek között: Juhász Ferenc, Kibédi Varga Áron, Kalász Márton, Ágh István, Kiss Anna, Péntek Imre, Kiss Benedek, Dobai Péter, Lukács Sándor, Fecske Csaba, Darányi Sándor, Szikra János, Dobozi Eszter, Csontos János, Tóth Krisztina, Lackfi János, Zsille Gábor, Kürti László, Szálinger Balázs verseit olvashatjuk.

Újabban Hazakísérem minden este, A bőgő földet ringató anyámat, Újabban nem tudja, hol keresse, Hol találja a szülőházat. Szőnyeget hajt az unott hóesés, Ha keze volna, fehérbe takarná, Egy szál ingbe, hogy megfagyjon, és Reggelre harmattá altatná. A kapuban még megölelem. Ágynak esik, és értem mond imát. Kit őrzök? - kérdik. Azt felelem, Hogy megvirradjon, az éjszakát. A kötet a szerző verseiből ad válogatást.

Az album a neves festőművész, Árkossy István 50 festményét és a hozzájuk tartozó 50 kisesszéjét tartalmazza. Elsősorban az itáliai reneszánsz legnagyobb festőművészeinek arcmásait gyűjti csokorba. A képsorozat célja: bemutatni képben és szövegben azokat a személyeket, Nagymestereket, akik a kultúrtörténet szempontjából kiemelkedő jelentőségű kor művészetének élvonalában voltak, viszont értékes arcmásaik ma a világ leghíresebb múzeumaiban csak elszórtan, egymástól nagy távolságokra tekinthetők meg. "A művészet minden más társadalmi jelenléttől döntő mértékben abban különbözik, hogy a múlt és a jelen egyidejű tükröztetése egy-egy műben is lehetséges. Ez a technika világában lehetetlen. Árkossy István festészete erre bizonyító erejű példa, ráadásul azzal a többlettel, hogy a képeket kísérő szövegekben finoman rejtett rétegként a jövőre is vizionál, mert a képzőművészet, az irodalom és a filozófia egységében értelmiségi kötelezettségvállalása is jelen van. Teheti, mert birtokolja a tudás sokrétű átadásának képességét. Vállalkozása azért is többszörös jelentőségű, mert lemondott önmaga középpontba állításának kísértéséről. Elbűvölték ugyanis azok a régi nagyok, akiknek méltó ismertetője, és utódjaként élni több mint szerencse. Jó azon is elgondolkodni a 21. század elején, miként vélekednek erről a gesztusról odaát az "érintettek"? Vélem, ilyen színvonalú reinkarnációjuk nincsen ellenükre. Helyettük jár köszönet érte Árkossy Istvánnak, a festőnek és a kultúrhistorikusnak." (Fekete György A Magyar Művészeti Akadémia elnöke)

Az album a neves festőművész, Árkossy István 50 festményét és a hozzájuk tartozó 50 kisesszéjét tartalmazza. Elsősorban az itáliai reneszánsz legnagyobb festőművészeinek arcmásait gyűjti csokorba. A képsorozat célja: bemutatni képben és szövegben azokat a személyeket, Nagymestereket, akik a kultúrtörténet szempontjából kiemelkedő jelentőségű kor művészetének élvonalában voltak, viszont értékes arcmásaik ma a világ leghíresebb múzeumaiban csak elszórtan, egymástól nagy távolságokra tekinthetők meg. "A művészet minden más társadalmi jelenléttől döntő mértékben abban különbözik, hogy a múlt és a jelen egyidejű tükröztetése egy-egy műben is lehetséges. Ez a technika világában lehetetlen. Árkossy István festészete erre bizonyító erejű példa, ráadásul azzal a többlettel, hogy a képeket kísérő szövegekben finoman rejtett rétegként a jövőre is vizionál, mert a képzőművészet, az irodalom és a filozófia egységében értelmiségi kötelezettségvállalása is jelen van. Teheti, mert birtokolja a tudás sokrétű átadásának képességét. Vállalkozása azért is többszörös jelentőségű, mert lemondott önmaga középpontba állításának kísértéséről. Elbűvölték ugyanis azok a régi nagyok, akiknek méltó ismertetője, és utódjaként élni több mint szerencse. Jó azon is elgondolkodni a 21. század elején, miként vélekednek erről a gesztusról odaát az "érintettek"? Vélem, ilyen színvonalú reinkarnációjuk nincsen ellenükre. Helyettük jár köszönet érte Árkossy Istvánnak, a festőnek és a kultúrhistorikusnak." (Fekete György A Magyar Művészeti Akadémia elnöke)

Az album a neves festőművész, Árkossy István 50 festményét és a hozzájuk tartozó 50 kisesszéjét tartalmazza. Elsősorban az itáliai reneszánsz legnagyobb festőművészeinek arcmásait gyűjti csokorba. A képsorozat célja: bemutatni képben és szövegben azokat a személyeket, Nagymestereket, akik a kultúrtörténet szempontjából kiemelkedő jelentőségű kor művészetének élvonalában voltak, viszont értékes arcmásaik ma a világ leghíresebb múzeumaiban csak elszórtan, egymástól nagy távolságokra tekinthetők meg. "A művészet minden más társadalmi jelenléttől döntő mértékben abban különbözik, hogy a múlt és a jelen egyidejű tükröztetése egy-egy műben is lehetséges. Ez a technika világában lehetetlen. Árkossy István festészete erre bizonyító erejű példa, ráadásul azzal a többlettel, hogy a képeket kísérő szövegekben finoman rejtett rétegként a jövőre is vizionál, mert a képzőművészet, az irodalom és a filozófia egységében értelmiségi kötelezettségvállalása is jelen van. Teheti, mert birtokolja a tudás sokrétű átadásának képességét. Vállalkozása azért is többszörös jelentőségű, mert lemondott önmaga középpontba állításának kísértéséről. Elbűvölték ugyanis azok a régi nagyok, akiknek méltó ismertetője, és utódjaként élni több mint szerencse. Jó azon is elgondolkodni a 21. század elején, miként vélekednek erről a gesztusról odaát az "érintettek"? Vélem, ilyen színvonalú reinkarnációjuk nincsen ellenükre. Helyettük jár köszönet érte Árkossy Istvánnak, a festőnek és a kultúrhistorikusnak." (Fekete György A Magyar Művészeti Akadémia elnöke)