Magyar Napló strana 6 z 7

"SANDRA KALNIETE lett író és politikus 1952-ben született a szibériai Togurban, ahová szülei családját a szovjet megszálló hatóságok sok ezer honfitársukkal együtt deportálták és ahonnan csak 1957-ben térhettek haza. Lettország függetlenségének helyreállítása után (1991) a szerző hazája ENSZ-, párizsi és UNESCO-nagykövete, Lettország külügyminisztere, majd EB-biztosa volt, jelenleg pedig EP-képviselő. Sandra Kalniete dokumentumkönyve a lett népet ért terrorintézkedések drámai története. Családja mindkét ágát kitelepítették Szibériába, felmenői így vagy úgy, de mind megszenvedték a szovjet kommunista rendszer embertelen bánásmódjának stációit. Volt, aki haláltáborban pusztult el, mások évtizedeket töltöttek a tajgában, és voltak, akik túléltek minden szenvedést és végül hazatértek. Kegyetlen világ tárul föl az olvasó előtt: egy kis balti nép mindmáig feldolgozatlan és a nagyközönség számára jobbára ismeretlen szenvedéstörténete. Kalniete nagy empátiával, hiteles dokumentumokra támaszkodva rajzolja elénk a pokol bugyrait, ahol felmenői vergődtek, gyötrődtek és szerettek, de soha nem adták fel a reményt, hogy egyszer visszajuthatnak szülőhazájukba. Ez a könyv mementó, mely a történelem egyik leggonoszabb rendszerére irányítja rá a figyelmünket, de megcsillantja a reményt is, hogy még a pokolból is van visszaút. "

A neves történész legújabb kötetében igyekszik megfejteni a talányt: mi a titka annak, hogy Bem József tábornok, az 1848-1849-es szabadságharc hőse nem ismerte a reménytelenség fogalmát, a reménytelen helyzetet, amely egyént és közösséget lefegyverez, megadásra bír, elszívja életerejét, szétzülleszt. Bem példája számunkra, mai magyarok számára e tekintetben a legidőszerűbb.

Az album a neves festőművész, Árkossy István 50 festményét és a hozzájuk tartozó 50 kisesszéjét tartalmazza. Elsősorban az itáliai reneszánsz legnagyobb festőművészeinek arcmásait gyűjti csokorba. A képsorozat célja: bemutatni képben és szövegben azokat a személyeket, Nagymestereket, akik a kultúrtörténet szempontjából kiemelkedő jelentőségű kor művészetének élvonalában voltak, viszont értékes arcmásaik ma a világ leghíresebb múzeumaiban csak elszórtan, egymástól nagy távolságokra tekinthetők meg. "A művészet minden más társadalmi jelenléttől döntő mértékben abban különbözik, hogy a múlt és a jelen egyidejű tükröztetése egy-egy műben is lehetséges. Ez a technika világában lehetetlen. Árkossy István festészete erre bizonyító erejű példa, ráadásul azzal a többlettel, hogy a képeket kísérő szövegekben finoman rejtett rétegként a jövőre is vizionál, mert a képzőművészet, az irodalom és a filozófia egységében értelmiségi kötelezettségvállalása is jelen van. Teheti, mert birtokolja a tudás sokrétű átadásának képességét. Vállalkozása azért is többszörös jelentőségű, mert lemondott önmaga középpontba állításának kísértéséről. Elbűvölték ugyanis azok a régi nagyok, akiknek méltó ismertetője, és utódjaként élni több mint szerencse. Jó azon is elgondolkodni a 21. század elején, miként vélekednek erről a gesztusról odaát az "érintettek"? Vélem, ilyen színvonalú reinkarnációjuk nincsen ellenükre. Helyettük jár köszönet érte Árkossy Istvánnak, a festőnek és a kultúrhistorikusnak." (Fekete György A Magyar Művészeti Akadémia elnöke)

Csender Levente József Attila-díjas novellista első mesekönyvében két világ él egymás mellett: az egyik Meditittimó herceg autizmusából eredő különlegességeit természetesnek veszi, a másik az elfogadás és segítés helyett a hiányosságaira fókuszál, és a fiú megváltoztatására, saját képére formálására törekszik. Az előbbi a gyerekek és a mesék világa, ahol lovaskocsik, sárkányok és beszélő állatok fordulnak elő, az utóbbi a mai világunk, ahol többnyire tescós házhoz szállító autók, GPS-ek és iPhone-ok jelentik a valóságot. Az erdélyi származású író izgalmasan mutatja be ezt a kettősséget: él a magyar népmesei hagyományokkal, ugyanakkor nem fél modern eszközökhöz nyúlni. A mesét és a valóságot látszólag kijátssza egymás ellen, azonban a feloldás épp a két világ közti távolság közelítésében rejlik: a valóságban létező nyomasztó dolgok a mese világában megszemélyesülnek, hogy miután alakot öltöttek, elfogadhatóbbá váljanak. A kérdés csak az, hogy Meditittimó és hozzá hasonló társai azzal kell továbbra is szembesüljenek, hogy tőlük várjuk a távolság legyőzését, vagy hajlandóak vagyunk olyan világot teremteni, amelyben mi is elindulunk feléjük. Az író a mese segítségével erre a közös útra invitálja az olvasót. A különleges Meditittimó kalandjai minden 8 és 12 év közötti gyermeknek szól, ugyanakkor segítő gyerekkönyvként a felnőtteket is az elfogadásra ösztönzi.

François Emmanuellel, valódi nevén François-Emmanuel Tirtiaux-val, a Rossel-díjas íróval, költővel 2006-ban találkoztam egy belgiumi fordítótáborban, ahová kifejezetten műfordítók kedvéért jött el - közel egyórás késéssel, mivel kertészkedés közben elfeledkezett a megbeszélt találkozóról. De a helyszínen már teljesen "jelen" volt, nagyon örült, hogy éppen ezt a regényét fordítják magyarra, elmondása szerint ugyanis "A szomszéd szoba" az egyik, ha nem a legkedvesebb regénye. Őszintén reméltem, hogy nem minden fordítójának mondja ugyanezt, de rögtön el is oszlatta kételyeimet, mikor láttam lelkesedését, ahogyan erről a regényéről beszélt. Ezt az is alátámasztja, hogy ebben a művében több önéletrajzi vonatkozás is felfedezhető, valamint a Lengyelországban játszódó fejezet szintén általa is megélt eseményekből táplálkozik. A Jaruzelski-féle szükségállapot alatt valóban többször is járt ott, segítségképpen gyógyszereket vitt ki titokban. "A szomszéd szoba" című regény sokoldalú, nem lehet egyetlen címkét sem ráragasztani. Főképpen egy család története, ugyanakkor nyomozás valós történelmi színfalak között. Három fejezetből áll, az első és az utolsó egy elzárt franciaországi kisváros melletti birtokon játszódik, ahol három generáció él egy fedél alatt: ez Seignes, a seignes-i ház lápvidékkel, lovakkal, óriási hőséggel; ide tér vissza a cselekmény a regény harmadik szakaszában. Eközben az idő is halad, az első fejezetben a főhős, a tizennégy éves Ignace (a felnőttek világa által állandóan) korlátozott ismeretei révén az ő gyermeki, igen érzékeny szemszögéből követhetjük az eseményeket, míg a középső fejezetben, mely - mivel a szálak ide vezetnek - már a szükségállapot alatti Lengyelországban játszódik, a kamaszból férfivá érett Ignace ered nyomukba a családját körüllengő, megfejthetetlennek látszó titkoknak." (Walter Piroska)

Az album a neves festőművész, Árkossy István 50 festményét és a hozzájuk tartozó 50 kisesszéjét tartalmazza. Elsősorban az itáliai reneszánsz legnagyobb festőművészeinek arcmásait gyűjti csokorba. A képsorozat célja: bemutatni képben és szövegben azokat a személyeket, Nagymestereket, akik a kultúrtörténet szempontjából kiemelkedő jelentőségű kor művészetének élvonalában voltak, viszont értékes arcmásaik ma a világ leghíresebb múzeumaiban csak elszórtan, egymástól nagy távolságokra tekinthetők meg. "A művészet minden más társadalmi jelenléttől döntő mértékben abban különbözik, hogy a múlt és a jelen egyidejű tükröztetése egy-egy műben is lehetséges. Ez a technika világában lehetetlen. Árkossy István festészete erre bizonyító erejű példa, ráadásul azzal a többlettel, hogy a képeket kísérő szövegekben finoman rejtett rétegként a jövőre is vizionál, mert a képzőművészet, az irodalom és a filozófia egységében értelmiségi kötelezettségvállalása is jelen van. Teheti, mert birtokolja a tudás sokrétű átadásának képességét. Vállalkozása azért is többszörös jelentőségű, mert lemondott önmaga középpontba állításának kísértéséről. Elbűvölték ugyanis azok a régi nagyok, akiknek méltó ismertetője, és utódjaként élni több mint szerencse. Jó azon is elgondolkodni a 21. század elején, miként vélekednek erről a gesztusról odaát az "érintettek"? Vélem, ilyen színvonalú reinkarnációjuk nincsen ellenükre. Helyettük jár köszönet érte Árkossy Istvánnak, a festőnek és a kultúrhistorikusnak." (Fekete György A Magyar Művészeti Akadémia elnöke)