Magyar Napló

Immár huszonötödik éve jelenik meg népszerű antológiánk, amely alapkötete a Költészet Napján, április 11-én megrendezésre kerülő, rendkívül sikeres Versmaratonnak. Az év versei - Az év novellái című kötettel együtt - a magyar irodalmi élet színe-javát tárja az olvasók elé. Ahogy a borász válogatja szemenként a szőlőt, azzal a gonddal és szeretettel készül ez a reprezentatív gyűjtemény. Hagyományainkhoz híven a kötet mintegy negyven magyarországi és határon túli magyar folyóirat közlése alapján az elmúlt év legjobb verseiből nyújt színvonalas, sokoldalú válogatást. A kötetben idén 94 költő szerepel, a legidősebb a 95 éves Czigány György, a legfiatalabb pedig a 25 éves Usier Tamara.

A fekete-tengeri régió több ezer éves múltú kisvárosai, Bartin és Amasra vidékén játszódó történetben a Budapesten élő török kiskamasz ikerlányok, Eda és Seda életükben először a nyári vakáció idejére az apjuk törökországi szülővárosába utaznak a nagynénjükhöz. Egy este az unokafivéreikkel, Berkkel és Mutluval meglátogatják a család legidősebb tagját, Zeynep mamát, aki egy különös titkokkal teli, ódon villában lakik egyedül, a város szélén. Mikor az idős hölgy elmeséli nekik a valaha szebb napokat látott, patinás villa történetét, a gyerekeknek egyszeriben kedvük támad felkutatni a házban lappangó titkokat, melyek végül egészen a Kr.e. 3. századig visszanyúló, ókori legendákkal kapcsolatos rejtélyekhez vezetik el őket. Az ikerlányok a rokonfiúkkal és Vanília kutyával együtt a fordulatos, izgalmas, helyenként krimiszerű történetben Amasztrisz perzsa hercegnő elveszett gyűrűjére bukkanva régi, elásott kincsekről szóló történetek nyomába erednek, majd váratlanul műkincs-csempészek hálójába kerülve számos kalandon mennek keresztül, miközben mi, olvasóként tucatnyi érdekes tudnivalóval gazdagodunk a régió természeti, építészeti örökségéről és elbűvölő kultúrájáról.

Jale Elhadef romániai tapasztalatai után ezúttal budapesti élményeiről számol be, nem múló kíváncsisággal és lelkesedéssel (akár egy pajkos kislány). Süteménnyel együtt kínálja a sok nehézséget, amit egy új élet kezdete jelent idegen országban. Az édesség és az epizódok együtt adják ki a történetet.

Könyvem az 1957-től 1982-ig terjedő idő visszaidézése, szakmai és személyes emlékeim. Nem vagyok szakember, nem olvastam Peter Brook elmélkedéseit, sem senki más nagyra becsült, olykor egekig magasztalt kritikáit és magyarázatait az elmúlt kor színházi jelenségeiről, nem vagyok Apostol. Reményekkel, de bátor elszántsággal, úgy is mondhatnám, szent, tiszta vágyakkal érkeztem a főiskolára, hogy itten majd "az Igazsággal beszélgethetek". (...) Mint a gyökerek. Kitépsz egy növényt, de egy hajszál elég, ami megmaradt és újra hajt... Az az alaktalan massza újra és újra előre tör majd, minden jövendő cselekedetünkbe beleszól, emlékeztet, helyet kér, és nem tudunk szabadulni tőle soha már. Hatvan év múltán is szívszorongva nézem a lányt, aki zavartan áll a Vas utcai porta előtt, és sejtelme sincs róla, mit kezdjen az életével. A 3000 közül kiválasztott! A győztes!

Reisinger Attila három részből álló kisregénye és azt követő novellája újfent huszadik századi történelmünk sorsfordító időszakainak egyikéhez vezet vissza, a vészkorszak drámai történéseit elevenítve fel szeretett kisalföldi vidékén, kisalföldi emberek között. A Vörös istálló kisregényében három nézőpont, három lírai önvallomás világít rá a szégyenletes eseményekre: a hajdani német tiszt emlékezésén, majd Radnóti Miklós lelkén, végül a szerző édesanyjának szemein és érzésein keresztül tekinthetünk vissza a tragédiákra. A Frontbetörés novellájának idős főszereplőjét is a régmúlt felbukkanása, egy ismerősnek tűnő arc készteti önvizsgálatra és szembenézésre múltjával, valahai énjével. A szerző szülőföldjének kulisszái előtt ezúttal is a máig ható, velünk élő magyar történelmi múlt egy szelete mutatkozik meg, négy főszereplő szemszögéből felidézve.

Ez az erdő másmilyen erdő! A minden nap új kalandra ébredő erdőlakók egy képregényben élnek, vagy talán egy iskolában? Az Oroszlán ? aki sehogy sem jut a főszerephez ? volna a tanító? A szorgalmával és eszével a többieknek utat mutató Kék Szamár pedig az osztályt képviseli? De akkor ki az Író és a Rajzoló, akik váratlan fellépéseikkel mindent összezavarnak? Két fontoskodó művész, akik a gyerekek jövőjén törik a fejüket? Vagy mindez csak Yalvaç bá' mulatságos álma? A török gyermekirodalom népszerű alakja, Yalvaç Ural A Kék Szamár kalandjai című sorozat első darabjában az erdő lakóival ismerteti meg kis olvasóit. Az állatok az Író és a Rajzoló ellenében maguk akarják létrehozni a saját történetüket, de mindig lemaradnak egy lépéssel a mulatságos alkotópáros tervei mögött…

Immár huszonharmadik éve jelenik meg népszerű antológiánk, amely alapkötete a Költészet Napján, április 11-én megrendezésre kerülő, rendkívül sikeres Versmaratonnak. Az év versei - Az év novellái című kötettel együtt - a magyar irodalmi élet színe-javát tárja az olvasók elé. Ahogy a borász válogatja szemenként a szőlőt, azzal a gonddal és szeretettel készül ez a reprezentatív gyűjtemény. Hagyományainkhoz híven a kötet mintegy negyven magyarországi és határon túli magyar folyóirat közlése alapján az elmúlt év legjobb verseiből nyújt színvonalas, sokoldalú válogatást. A kötetben idén 92 költő szerepel, a legidősebb a 93 éves Czigány György, a legfiatalabb pedig a 19 éves Kubina Zita.

Immár huszonnegyedik éve jelenik meg népszerű antológiánk, amely alapkötete a Költészet Napján, április 11-én megrendezésre kerülő, rendkívül sikeres Versmaratonnak. Az év versei - Az év novellái című kötettel együtt - a magyar irodalmi élet színe-javát tárja az olvasók elé. Ahogy a borász válogatja szemenként a szőlőt, azzal a gonddal és szeretettel készül ez a reprezentatív gyűjtemény. Hagyományainkhoz híven a kötet mintegy negyven magyarországi és határon túli magyar folyóirat közlése alapján az elmúlt év legjobb verseiből nyújt színvonalas, sokoldalú válogatást. A kötetben idén 90 költő szerepel, a legidősebb a 94 éves Czigány György, a legfiatalabb pedig a 24 éves Usier Tamara.

A képeslap szinte csak katalizátor, hogy a közölt, élvezetes stílusban megírt történelmi és kulturális ismeretek felkeltsék az érdeklődésünket a táj és lakói iránt. Az olykor örömteli, gyakrabban fájdalmas múlt életünk részévé válik. A képzeletbeli utazások révén egyrészt részesei leszünk nemzetünk határmódosítás nélküli egyesítésének, hiszen magunkra ismerünk a felvillanó személyekben, másrészt megérezzük a táj egységét, és a rokonszenv is kialakul, sőt erősödik bennünk minden e térségben élő ember iránt. A könyv azt adja meg az olvasónak, amit egy őrült világ tönkre akart tenni: a gyökerek erejét és a tájba való beágyazottságot. - Surján László

A Nemzeti Kultúrtörténet Kincsestára sorozat legújabb kötete a Petőfi-emlékév jegyében a költő alakjának népi hagyománykörét mutatja be. Habár e folklórhagyományok ismertetésére a 19. század végétől történtek kísérletek, a kiskőrösi születésű Magyar Zoltán könyve az első olyan feldolgozás, amely a teljesség igényével készült, áttekintve mindazt a narratív örökséget, amely az utóbbi két évszázad során Petőfi kapcsán kialakult és fennmaradt a kortársak feljegyzéseiben és a szájhagyományban. A Petőfiről szóló monda- és anekdotakör egyike a leggazdagabbaknak a történeti hősökre reflektáló magyar folklórban, s végigkíséri a teljes életutat: a költő születésétől egészen titokzatos haláláig/eltűnéséig terjed. E kötet a folklórhőssé vált költőről szóló prózaepikai alkotásokból ad közre színes válogatást, mely kiegészül e hagyományok néprajzi elemzésével és a narratív hagyománykör tipológiai rendszerezésével.

Ibrahim Müteferrika, az első török nyomda megalapítója azzal a feltétellel kapta meg a működési engedélyt, hogy nem készít vallásos könyveket. A "tiltott Korán" ennek a nyomdának titokban készült terméke volt. Vajon akkor is kinyomtatta volna ezt a kétszeresen is tiltott - mert török nyelvű - Koránt, ha előre látta vagy sejtette volna, hogy milyen erők erednek nyomába, és hány gyilkosságot követnek majd el e mű miatt? A titokban kinyomtatott könyv megmaradt példányainak kacskaringós útját napjainkig követi a könyv; ugyanakkor hiteles művelődéstörténeti hátteret rajzol a korabeli Oszmán Birodalomról, a tulipánkorszakról és az ezt a kulturális virágzást vérbe fojtó Patrona Halil lázadásáról, illetve a jezsuiták titkos iszlámellenes tevékenységéről. Mi, magyarok külön érdeklődéssel fordulhatunk Ibrahim Müteferrika, a korszak mérföldkövének tekintett oszmán nyomda megalapítója felé, hiszen magyar volt. Fiatal korában került Kolozsvárról Isztambulba, vált muszlimmá és a szultáni udvar magas rangú hivatalnokává, aki nyomdai munkája mellett tolmácsa is lett a Rodostóban élő II. Rákóczi Ferenc és a fényes porta között érintkezéseknek.

ZSILLE GÁBOR (1972, Budapest) József Attila-díjas költő, műfordító, szerkesztő új verseskönyve felvidéki őrjáratra hív. Nyolcsoros, kötött formájú versekben elénk tárja a Felvidék tájait, településeit - egyszerre figyelve a történelemre és a jelenre, a magyarság Trianon utáni sorskérdéseire, valamint a személyes kötődésekre, az apai ág családtörténetére. Az átutazás lírai pillanatfelvételeit kapjuk: a szerző Budapest és Lengyelország közötti, immár több évtizedes barangolásainak élményszerű albumát.

Az antológia az 1980-as évek végétől napjainkig, a szerzők születési sorrendjében, így hosszmetszetében is megkísérli áttekinti a kortárs szlovák líra útját és fejlődését. Olyan költőktől is olvashatnak, akiknek a kor magyar költészetében nem volt és lényegében ma sincs pandanjuk, talán csak Stráľay és Hevier kivételével. A rendszerváltozás körül, illetve az 1990-es évektől indulókkal már felnőtt két-három olyan újabb nemzedék is, akik egyfelől "barbár nemzedékként" aposztrofálva magukat és feladva a "jól fésült költő" attitűdjét - a "magánélet költészetének" preferálásával a korábbi irányoktól és irányzatoktól is tüntetőleg eltértek, de találkozhatunk a "text generation" képviselőivel (Machovszky, Habaj, ©ulej) is. A versek egy részét Miroslav Bielik, a Szlovák Írószövetség elnöke ajánlotta a kötethez, másik felét Tóth László költő, műfordító válogatta számunkra, aki utószavában foglalja össze a szlovák és magyar költészet egymásra hatásait.

A Nemzeti Kultúrtörténet Kincsestára sorozat harmadik kötete II. Rákóczi Ferenc fejedelem népi emlékezetét mutatja be az utóbbi három évszázad írott forrásai és a szájhagyomány alapján. A Habsburg-ház elleni felkelés élére álló, majd a szabadságharc bukását követően önkéntes száműzetésbe vonuló Rákóczi mindössze néhány évtized leforgása alatt folklórhőssé vált, és kialakuló mondaköre a Kárpát-medence túlnyomó részén elterjedt, népszerűségében Mátyás király, Szent István és Szent László népi hagyománykörével vetekedve, egyes tájegységeken még túl is szárnyalva azokét. A kötet áttekinti a Rákóczi-hagyománykör kialakulását, a fejedelem személyéhez társított mondák típusait és jellemző motívumait, továbbá a Rákóczi-kultusz különféle rétegeit. A Rákóczi népi emlékezetét elemző tanulmányt a néhai fejedelemről szóló mondák válogatott gyűjteménye, a mondakör típusmutatója, valamint a függetlenségi eszmét a 19. századra is átmentő Rákóczi-nóta szövegkiadása egészíti ki.

"A televízión át emberek százezreinek időről-időre a derű, a mosoly, a nevetés energiáit küldő Karinthy-gyűrűs humorista verseskötete a szerző ismeretlen, belső világára nyit kaput. Ez a kapu a fénylő színpadok mögött a lélek legbelső, a mosolyok mögötti mezőire nyílik. Annak sokféle úttal keresztezett tágasságaiban a költemények ívén a család nélkül felnőtt fiatalember emlékeit, szeretetvágyát, a létről, a halálról, a szeretetről és a magányról való töprengéseit követi nyomon. A filozófiai és szakrális meditációk vonalaival telített versek a lélektől-lélekig jutás akaratát közvetítik, s a szerzőnek a képernyőről sohasem látható arcvonásait világítják meg. A kötet ciklusai a szerző személyes élete érzékeny rezdüléseinek koordinátarendszerében a szeretet és a részvét létjogosultságára keresnek legfőképpen választ a transzhumanizálódott, hibrid huszonegyedik század emberi, társadalmi-közösségi és lélektani helyzeteiben. Az 1976-ban született alkotónak ez a tízedik szépirodalmi könyve."

"1999. június 16-án IV. Béla lányának, Boldog Kingának a szentté avatásakor mondta II. János Pál pápa, hogy a dinasztiák közül az Árpád-ház adta a legtöbb szentet és boldogot a katolikus egyháznak. Illő, hogy mi magyarok megismerjük őket. Tetteikkel bekeretezett arcképcsarnokukat Somogyi Győző alkotta meg. A szent művészet célja mindig egy volt: Istenhez vezetni minket. A második helyen a Boldogasszony áll, Szent István rendeletéből Ő a magyarok patrónája. Majd következnek a többi szentek. Legtöbbjük idegen országba került, ezért alig ismerjük őket. Máriával együtt esedezzenek értünk, nemzetünkért Krisztusnál! "