Magyar Napló strana 5 z 7

Magyarország, Budapest, hatvanas évek. Közelebbről a Moszkva tér, vagyis a Kalef és környéke. Az elhíresült Kalef galerit már szemmel tartja a titkosszolgálat, ám ők erről még nem tudnak. Élik, illetve élni próbálják az akkori fiatalok életét: a srácok egyszerre álmodoznak csajokról, disszidálásról és a forradalom feltámasztásáról gondtalanságuk azonban nem tart sokáig. A diktatúra ugyanis könyörtelenül leszámol velük: kifinomult eszközökkel veszejti el őket, vagy teszi élőhalottá. Berta Zsolt új nagyregényét az életszerelem és a lélekdráma kettőse teszi letehetetlenné.

"Valahol olvastam, hogy aki több életet élt, annak több halállal kell meghalnia. Emlékszem, úgy gondoltam, hogy ez az állítás énrám nem vonatkozik. Nem tartottam gróf Monte Cristónak magam. Pedig hát volt nekem több életem is, ha jól meggondolom. Az elsőnek hamar vége szakadt. ... Folytatás ›› Rám omlott a világ, alig kilencévesen. A másodiknak 1956 vetett véget, a forradalom. Ezt a harmadik halált azonban én hoztam össze magamnak." Ferdinandy György legújabb könyve egy nagy szerelem története. Két ember sorsa, akik annyira szerették egymást, hogy makacsul, módszeresen tönkretették a másik életét. Szereplői: egy magyar férfi és egy francia nő. A helyszín Gallia és a trópus, Párizs és a Szigetek. Az eredmény egy hosszú életen át íródott, fájdalmasan őszinte szöveg. Nem rövidpróza, és nem regény - novellafüzér, amelynek etűdszerű darabjaiból kirajzolódik a több évtizedes, különös házasság tablója, és vele együtt az önmagát újraszülő idegenség, a válással újra hazátlanná lett ember drámája. "Írni csak addig szabad, amíg a kimondhatatlanból mond ki valamit az ember. A lét egy ismeretlen töredékét, amit csak ő tud egyedül. A többi már csak önáltatás: grafománia." A(z) A francia asszony (Könyv) szerzője Ferdinandy György.

A neves történész legújabb kötetében igyekszik megfejteni a talányt: mi a titka annak, hogy Bem József tábornok, az 1848-1849-es szabadságharc hőse nem ismerte a reménytelenség fogalmát, a reménytelen helyzetet, amely egyént és közösséget lefegyverez, megadásra bír, elszívja életerejét, szétzülleszt. Bem példája számunkra, mai magyarok számára e tekintetben a legidőszerűbb.

""Költő vagyok és katolikus." Pilinszky János ebben a tömör mondatban fogalmazta meg ars poeticáját. Hajnal Géza verseit olvasva valami nagyon hasonló jutott eszembe. A versformák evangéliumi egyszerűsége és a tartalom ferences bölcsessége, humora együtt teremti meg a kötet egységét. Valós élethelyzetek, és azokból kibontott elmélkedések váltják egymást. Hajnal alapos és jó megfigyelő. Nem csak a kintre figyel, hanem a bentre is. A hétköznapok kálváriája rajzolódik ki a sorokból, de van helye a kegyelemnek. A képek a fizikai-lelki úton levést csak tovább erősítik. Mintha a versbeli keresztutak vizuális kiterjesztései volnának. Nem az arcok, hanem az arcok helyére képzelt tükrök a fontosak. A kérdés, hogy akarunk-e együtt zarándokolni a szerzővel a betűk szegélyezte ösvényen?" (Kaj Ádám)

"A legázolt, bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és igazságért, mint bármelyik nép a világon az elmúlt húsz esztendőben. Ahhoz, hogy ezt a történelmi leckét megértse a fülét betömő, szemét eltakaró nyugati társadalom, sok magyar vérnek kellett elhullnia - s ez a vérfolyam most már alvad az emlékezetben. A magára maradt Európában csak úgy maradhatunk hívek Magyarországhoz, ha soha és sehol el nem áruljuk, amiért a magyar harcosok az életüket adták, és soha, sehol - még közvetve sem igazoljuk a gyilkosokat." (Albert Camus) Salamon Konrád albuma izgalmas áttekintésben tárja elénk az 1956-os forradalom és szabadságharc történetét a forradalom kibontakozásától egészen a megtorlásig. A történeti eseményeket közérthetően átfogó kötetet mintegy 300 eredeti fotó illusztrálja, köztük számos nyomtatásban korábban nem megjelent '56-os vonatkozású fotóval, így a könyv egyszerre tud kézikönyve és képes albuma lenni 1956 történetének.

Az afrikai novellák szerzője, Marek Vadas 1997-ben szerkesztőként jutott el Kamerunba. Az európai kultúrától annyira különböző környezet és eltérő gondolkodás ihlette misztikus hangulatot árasztó írásait. Az afrikaiak világának, a fekete afrikai mentalitásnak szerves része a túlvilággal való intenzív, mindennapi kapcsolat, az eltávozott lelkekkel való élénk párbeszéd, a különféle spirituális szeánszok. A harmincegy, mágikus realizmussal átitatott afrikai történetben keveredik mese és valóság, gyakori szereplő a világok közötti kommunikációt biztosító gyógyító (nganga). A nganga gyógyítja a test betegségeit, a lélek gondjait, beszédbe elegyedik az elhunytak szellemeivel és az istenekkel, ezért így vagy úgy, minden történetben feltűnik alakja. A kötetet Mário Domček illusztrációi kísérik; A gyógyító 2007-ben kapta meg a rangos szlovák irodalmi díjat, az Anasoft Literá-t.

"A reprezentatív énekes- és olvasókönyv hiteles, eddig kiadatlan források alapján tartalmazza első királyunk, Szent István tiszteletére írt zenetörténeti emlékeinket. Országalapító királyunk szentté avatása, 1083 és a 20. század eleje között keletkezett legértékesebb liturgikus, epikus és népi alkotásokat gyűjti egybe mai helyesírással és közérthető magyarázatokkal." (a Kiadó)

A kötetben olvasható mesék: - Macskamentes téli szállás - Tavaszi hírek - Boldizsár és a lányok - Az egérfiúk gondja - A nagy kérés - Légkondicionált, macskamentes ház - A nem várt körülmény - A kemence - Az akadály elhárul - Az elkottyantott titok - Az izgalom napjai

Majoros Sándor 1956-ban született Ómoravicán. Az 1991 óta Budapesten élő Déry-, József Attila-, Márai-díjas vajdasági író ezzel a regényével végképp hazatalált a szülőföldjére. Különleges ihletésű családregényén keresztül magunk is részeseivé válunk egy titkokkal teli, ugyanakkor nagyon is valóságos bácskai falu, szélesebb értelemben a vajdasági magyarság XX. századi történelmének. A regénynek sokféle olvasata van: a gyermeki látásmód naiv rácsodálkozásától a létfilozófiai mélységekig, az életképszerűen eleven jelenetsoroktól a tűéles iróniával megrajzolt karakterekig sokfajta síkon közelíti meg az időben távoli, ám aktualitásában máig ható családi legendáriumot. A sodró erejű, jellegzetesen bácskai történet önmagán túlmutatva az egész kelet-közép-európai olvasóközönség számára ismerős élményeket hordoz.

A magyar királyi csendőrséget az 1881. évi II. és III. törvénycikk hozta létre a Magyar Királyság területén, megszüntetéséről az 1945. 1690/1945. M. E. évi számú miniszterelnöki rendelet intézkedett. A korszak Európájának egyik legtekintélyesebb, legjobb felderítési mutatóival ... Folytatás ›› rendelkező, katonailag szervezett közbiztonsági őrtestülete megszűnt létezni. A testület megszűntését követő közel hét évtized alatt mindössze néhány olyan, szakmailag értékelhető munka született, amely a történésztől elvárható "harag és elfogultság" nélkül vizsgálta a volt magyar királyi csendőrség történetét. Arról is csak keveset tudni, hogy vajon kik is vezették, irányították ezt, a szakmailag méltán híres - és 1945 után csak "hírhedtnek" nevezett - közbiztonsági őrtestületet. Kik voltak ők? Melyek voltak a vezetői beosztások? Erre a kérdésre ad választ a kötet, amely a korszakban vezetői beosztást betöltött 127 csendőrségi személy életútja, személyes adatai alapján vizsgálja a kérdésre adandó választ: kik is voltak ők?

"Nemcsak a világirodalomban, itt nálunk is gyakori, hogy megmérettetésre készen, teljes fegyverzetben jelentkezik egy elsőkötetes író. Csíkvári Gábor műhelyéből az emberélet útjának felén került ki első regénye, a "Szövedék". Szerzőnk átdolgozta magát az avantgarde és a posztmodern ujjgyakorlatain, írása gördülékeny és olvasmányos, története pedig mindvégig izgalmas és élvezetes. Újszerűsége, hogy egy a mindennapok banális apróságaiból építkező szövegből a szemünk láttára válik korrajz és két ember élete. A regény anya és fiú párbeszéde, két párhuzamos monológ. Az anya sok évtizedes távollét után találkozik fiával. Öregen és betegen, két műtét között. A háború nem ér véget az utolsó puskalövéssel. A "Szövedék" 1956 utóélete. Egy irodalmunkban mindeddig feldolgozatlan terület. A két életút a XX. század második felét íveli át. Kint és bent: Amerikában és itthon, a diktatúra alacsony égboltja alatt. Hogy "hol volt jobb, odaát vagy itthon?" Nem ad a kérdésre végleges választ a lábadozó, ágyhoz szögezett anya, sem az eltűnt idő nyomában koslató fia. Családregény? Nem egészen. Szereplői "apróságokról locsognak", tárgyuk egy kallódó kalaposdoboz vagy egy régi, fekete pad. És sok emberi sors, amiről beszélni kell, "hogy éljenek még egy kicsit" azok is, akik már nincsenek velünk." (Ferdinandy György)

"Csender Leventét eddig úgy ismertük, mint Erdély krónikását, aki humorral és költészettel átitatott történetekben írja le a távoli szülőföld hétköznapjait. Új kötetében az író az anyaország feltérképezésébe kezd. Megtudjuk, hogyan lát minket, "hazaszakadtakat" egy olyan nemzedéktársunk, aki nem "messziről jött idegen", és mégis új, megdöbbentő dolgokat tud rólunk mondani. Az elbeszélő hol egy régi per vádlottjait próbálja felkeresni (későn, mert az ártatlanul elítéltek már nem élnek), hol egy szegény sorsú családon próbál (eredménytelenül) segíteni. Remény? Reménytelenség? "Estefelé a szomszédasszonnyal teniszezünk. Megcsörget, kimegyünk és a kerítés fölött adogatunk. Konyakot. Át a pohár meg vissza. Teli át, üresen vissza. Nagy meccseket játszunk." Sírjunk? Nevessünk? Csender csendes humora. Mindez olvasmányosan, élvezetesen." (Ferdinandy György)

Az író regényeinek főhőse egy-egy idegen országban próbál szerencsét. A könyvben egy kamasz, egy fiatalember és egy férfi mesél ironikusan, lebilincselően bűnügyi regénybe illő élményeiről.

Ahogy a sötétkamra a filmelőhívás helye, úgy minden léleknek vannak sötét kamrái, amelyekből az emlékezet hívja elő a képeket. Ezeket a rejtett szobákat időnként ki kell szellőztetni, hogy átjárhassa őket a levegő és a fény. Az emlékek mindig valamiféle hiányt jeleznek, hiszen emlékké az válhat, ami már nincs. A szerző legújabb kötetében személyes és "személytelen", vagyis egyetemes hiányokból épít lélegző, létező világot.

François Emmanuellel, valódi nevén François-Emmanuel Tirtiaux-val, a Rossel-díjas íróval, költővel 2006-ban találkoztam egy belgiumi fordítótáborban, ahová kifejezetten műfordítók kedvéért jött el - közel egyórás késéssel, mivel kertészkedés közben elfeledkezett a megbeszélt találkozóról. De a helyszínen már teljesen "jelen" volt, nagyon örült, hogy éppen ezt a regényét fordítják magyarra, elmondása szerint ugyanis "A szomszéd szoba" az egyik, ha nem a legkedvesebb regénye. Őszintén reméltem, hogy nem minden fordítójának mondja ugyanezt, de rögtön el is oszlatta kételyeimet, mikor láttam lelkesedését, ahogyan erről a regényéről beszélt. Ezt az is alátámasztja, hogy ebben a művében több önéletrajzi vonatkozás is felfedezhető, valamint a Lengyelországban játszódó fejezet szintén általa is megélt eseményekből táplálkozik. A Jaruzelski-féle szükségállapot alatt valóban többször is járt ott, segítségképpen gyógyszereket vitt ki titokban. "A szomszéd szoba" című regény sokoldalú, nem lehet egyetlen címkét sem ráragasztani. Főképpen egy család története, ugyanakkor nyomozás valós történelmi színfalak között. Három fejezetből áll, az első és az utolsó egy elzárt franciaországi kisváros melletti birtokon játszódik, ahol három generáció él egy fedél alatt: ez Seignes, a seignes-i ház lápvidékkel, lovakkal, óriási hőséggel; ide tér vissza a cselekmény a regény harmadik szakaszában. Eközben az idő is halad, az első fejezetben a főhős, a tizennégy éves Ignace (a felnőttek világa által állandóan) korlátozott ismeretei révén az ő gyermeki, igen érzékeny szemszögéből követhetjük az eseményeket, míg a középső fejezetben, mely - mivel a szálak ide vezetnek - már a szükségállapot alatti Lengyelországban játszódik, a kamaszból férfivá érett Ignace ered nyomukba a családját körüllengő, megfejthetetlennek látszó titkoknak." (Walter Piroska)

François Emmanuellel, valódi nevén François-Emmanuel Tirtiaux-val, a Rossel-díjas íróval, költővel 2006-ban találkoztam egy belgiumi fordítótáborban, ahová kifejezetten műfordítók kedvéért jött el - közel egyórás késéssel, mivel kertészkedés közben elfeledkezett a megbeszélt találkozóról. De a helyszínen már teljesen "jelen" volt, nagyon örült, hogy éppen ezt a regényét fordítják magyarra, elmondása szerint ugyanis "A szomszéd szoba" az egyik, ha nem a legkedvesebb regénye. Őszintén reméltem, hogy nem minden fordítójának mondja ugyanezt, de rögtön el is oszlatta kételyeimet, mikor láttam lelkesedését, ahogyan erről a regényéről beszélt. Ezt az is alátámasztja, hogy ebben a művében több önéletrajzi vonatkozás is felfedezhető, valamint a Lengyelországban játszódó fejezet szintén általa is megélt eseményekből táplálkozik. A Jaruzelski-féle szükségállapot alatt valóban többször is járt ott, segítségképpen gyógyszereket vitt ki titokban. "A szomszéd szoba" című regény sokoldalú, nem lehet egyetlen címkét sem ráragasztani. Főképpen egy család története, ugyanakkor nyomozás valós történelmi színfalak között. Három fejezetből áll, az első és az utolsó egy elzárt franciaországi kisváros melletti birtokon játszódik, ahol három generáció él egy fedél alatt: ez Seignes, a seignes-i ház lápvidékkel, lovakkal, óriási hőséggel; ide tér vissza a cselekmény a regény harmadik szakaszában. Eközben az idő is halad, az első fejezetben a főhős, a tizennégy éves Ignace (a felnőttek világa által állandóan) korlátozott ismeretei révén az ő gyermeki, igen érzékeny szemszögéből követhetjük az eseményeket, míg a középső fejezetben, mely - mivel a szálak ide vezetnek - már a szükségállapot alatti Lengyelországban játszódik, a kamaszból férfivá érett Ignace ered nyomukba a családját körüllengő, megfejthetetlennek látszó titkoknak." (Walter Piroska)