Magyar Napló strana 2 z 7

Kovács István költő, történész, polonista és diplomata az 1960-as években, a Kilencek alkotócsoport tagjaként kezdte költői pályáját. Lírikusi életművét kezdetektől a gondolati erő, a történeti és filozófiai látásmód, valamint a különböző stílustörekvések értékeinek bátor ötvözése jellemezte. Társadalomkritikai és sorselemző szelleme termékenyen integrálta a látomásos-metaforikus, a tárgyias és az avantgard örökségű költészet vonásait. A nemzeti sors és a személyiség, a világmindenség és az emberi kapcsolatok, a történelem és a lélek azonos intenzitással adták művei tárgyát. A rendszerváltást követően hazánk varsói nagykövetségének kulturális tanácsosaként, majd krakkói főkonzulként dolgozó, 2003-ban Krakkó díszpolgárává avatott diplomata költői tevékenysége kultúrdiplomáciai küldetése idején is magas színvonalon folytatódott. A Salföldön élő alkotó eddigi teljes lírai életművét nyújtó gyűjteményes kötet, miközben átfogóan és részletesen tükrözi pályájának állomásait, lélektani, történelmi és poétikai dokumentumot is ad kora mindennapjaiból, küzdelmeiből, kivételes napjairól - és a nemzeti újjászületés történelmi esélyéről.

Miről suttognak egy kisváros tornyai? Nehéz-e királynak lenni? Megéri-e egy vadászkutyának szövetkezni a kandúrokkal? Hogyan lehetünk gyorsabbak a szélnél? Aki elolvassa Rovó Edina könyvét, ezekre a kérdésekre bizonyosan választ kap majd, ám ennél is fontosabb az az út, amelyet - a mesék főhőseivel együtt - mi magunk is bejárhatunk az író- és festőnő mesevilágában ínségtől a gyarapodásig, sötéttől a világosig, szürkétől a türkizig.

A VERITAS Történetkutató Intézet Trianon hatása a magyar felsőoktatásra címmel 2017 őszén indított kutatási projektet, amelyet 2020-ig, a trianoni oktrojált békeszerződés, illetve a numerus clausus törvény elfogadásának 100. évfordulójáig kíván folytatni arról, mennyiben változtatták meg a magyar felsőoktatást az 1918 és 1920 közötti területi elcsatolások, miként hatottak ezek a két világháború közötti felsőoktatás-politikára, az oktatói gárda és a hallgatóság összetételére, egyesületi életére, politikai aktivitására. Jelen kötet az első, e tárgyban 2017. december 4-én a budapesti Eötvös Collegiumban, a VERITAS Intézet és a Magyar Felsőoktatási Levéltári Szövetség együttműködésében rendezett konferencia előadásainak szerkesztett anyagát tartalmazza.

Második kiadás Arról szól, hogy hová születtünk. Gyökerekről. Hitről. Családról. Csánglia. Ott ahol születtem, ahonnan máig táplálkozom, ahol a gyökereim vannak. Az átmenet a régi és az új között. A továbbadás. Az értékek felfedezése. Átmentése. Kinagyítása. Felkutatása. Megismertetetése. A családommal. Az otthoniakkal. A csángókkal.

"Most már kezd valami képem alakulni erről az országról. Engem persze nem is annyira a rendszer érdekel, mint a nép. Egyszerre angyalian bájos ez és könyörtelen. Szóval mint minden nép. Állandó lelkesedésben és mélázásban élnek. Olyan dolgok történnek itt, ami másutt elképzelhetetlen. Most például ez egész városban nincs cigaretta. Mikor megérkeztünk, még rengeteg volt, már épp megszoktam őket, mikor egyszerre nyomuk veszett. Egyetlen üzletben sem találni; vagy csak igen ritkán. Miért? Az árusítók mindenütt nevetve, jókedvűen adják meg a magyarázatot, hogy az egész dohánygyár, a portástól az igazgatóig két hétre szabadságra ment, én már nem is tudom, melyik tenger partjára. Tehát meg kell várni, míg visszajönnek, mert pihenés mindenkinek jár." Illyés Gyula "Visszatekintve a csaknem nyolcvanöt évvel későbbi jövőből, van már összehasonlítási alap az akkor még nem tisztán látott, esetleg csak sejtett vagy készülődő események megítélésére. Bármennyire kényes téma volt akkor és lett később, Illyés Gyula ezt az írását minden időkben vállalhatta." Illyés Mária

Munkánkat szeretettel ajánljuk minden olyan Olvasónak, aki érdeklődik az 1940-es évek második felének magyar-csehszlovák kapcsolatai iránt, amikor a Beneš-dekrétumok, a lakosságcsere-egyezmény és Magyarország újabb területvesztesége nyomán történeti mélypontra süllyedt a két állam viszonya. Annyira, hogy ismeretlen tettes még Kiss Roland gépkocsijáról is letörte a rádióantennát és letépte az egyik magyar zászlót a Carlton szálló előtt Pozsonyban... Az 1947. évi párizsi békeszerződéssel Magyarország területe tovább csökkent, a trianoni határokhoz képest három, Pozsonyhoz közeli településsel lett kisebb. Horvátjárfalu, Oroszvár, Dunacsún, Rajka és Bezenye szerepelt a tervezetben, végül azonban Csehszlovákia csak az első három községet kapta meg. A békeszerződés nem rögzítette az új határvonal pontos részleteit, azt a két ország kormányának képviselőiből álló Határrendező Bizottságnak kellett két hónap alatt kijelölni. A bizottság döntött a területátadáshoz kapcsolódó más kérdésekben is - például rögzítette a helyben maradó, illetve az "önként" áttelepülő lakosság jogait -, így az 1947 októberében megkezdődött tárgyalásai egészen 1949 elejéig tolódtak ki. Kötetünkben a Magyar-Csehszlovák Határrendező Bizottság működését és megállapodásait mutatjuk be, melynek magyar kormányküldöttségét Kiss Roland államtitkár, a "bibliás szocialista" vezette, és melyben rendkívüli követként és meghatalmazott miniszterként Szondy Viktor, a nemzetközi jog kiváló tudósa is részt vett.

Kovács István (1945, Budapest) József Attila- és Babérkoszorú-díjas költő, író, műfordító, történész, polonista a kortárs magyar irodalom egyik legsokoldalúbb alkotója. Korábbi krakkói főkonzuli szolgálatának is köszönhetően a lengyel királyi város díszpolgára, a Magyar Művészeti Akadémia és a legendás Kilencek költőcsoport tagja. Lírikusként ritkán lép a közönség elé, bátran kijelenthető: csak a válogatott verseit írja meg. Shakespeare a Corvin közben című új verseskönyve az elmúlt évtizedben született költeményeit tartalmazza, hat ciklusba rendezve. A Balaton-felvidéki táj értő szeretete, a pályatársak emlékezete mellett a családtörténet és az 1956-os forradalom megrázó részletei lépnek elénk a lapokról.

Rosonczy-Kovács Mihály, aki maga is gyakorló népzenész hegedűs, rendhagyó népdaloskönyvében kilenc tájegységet választott ki a Kárpát-medencéből és Moldvából. Különös gonddal összeválogatva, részletes díszítésekkel ellátott, mégis letisztult kottaképekkel, gazdag szöveganyaggal közöl százötven népdalt. A kötetből kilenc táj jellegzetes arculata is kirajzolódik: történeti-földrajzi leírások, versek, prózai részletek, valamint a táncházi énekesek, muzsikusok legkiválóbb mesterei - többek között Berecz András, Juhász Zoltán, Szerényi Béla - személyes hangvételű esszéi hozzák közel a világot, amelyben a dalok születtek. A válogatás segítségünkre lesz ünnepeinken, mert találunk benne születésnapi köszöntőt, menyasszonykísérőket vagy éppen karácsonyi regölést, ráadásul a dalok fele el van látva hangszeres akkordkísérettel is. Örömére szolgálhat a kötet azoknak, akik számos népdalt ismernek, de azoknak is, akik csak most találkoznak a népzenével. Méreténél fogva bárhová magunkkal vihetjük: táncházba, folkkocsmába, kirándulásra vagy nyári táborba. Legyen ez a szép könyv segítségére mindazoknak, akik e kultúra örökségével gazdagodni és másokat is gazdagítani szeretnének. "Irodalmi értékű baedeker - forgassák, olvasgassák haszonnal! Dalra, vonóra fel, kedves Barátaim!" (Sebestyén Márta)

Mezey Katalin (Budapest, 1943) Kossuth-díjas író, költő Levelek haza című regénye 1989-ben jelent meg először, majd a rákövetkező évben megérte második kiadását i s. Sikerét 1990-ben IBBY-díjjal is elismerték. A levélregény műfaja lehetőséget teremt arra, hogy a cselekmény a szereplők legbelsőbb történetét kövesse. De miközben érzéseikkel és gondolataikkal ismerkedik meg az olvasó, óhatatlanul is szembesül a korszak történelmének kataklizmáival, embert próbáló kihívásaival. A z 1956-os forradalom napjaiban és a rákövetkező megtorlás időszakában mintegy kétszázezer magyar menekült el az országból. Köztük volt egy tizennégy éves kislány is, regényünk főhőse, Verthelly Gabi, akit édesanyja visz ki magával, amikor a közelmúlt családi tragédiái elől menekül külföldre, abban a reményben, hogy kint sikerül helyrehoznia az életét, megtalálnia régi szerelmét. Az események azonban másképp alakulnak, és Gabi otthon maradt barátnőjének szóló, el nem küldött leveleiben önti ki a szívét, írja meg mindennapi örömeit és csalódásait. Németországban élő rokonok nyújtanak számukra otthont, de Gabi édesanyja megbetegszik, és a kislánynak egyedül kell feltalálnia magát, egyedül kell beilleszkednie a számára új, ismeretlen környezetbe. Leveleiből egy érzékeny, önállóan gondolkodó, megértésre vágyó kamaszlány történetét ismerhetjük meg, és a 2. világháborút követő korszakot, mely mostohán bánik az összetartó polgárcsaláddal, sorra érik őket a veszteségek és a tragédiák, amelyekre nincs más orvosság, csak az egymás iránti figyelem és szeretet."

"Immár tizenötödik éve jelenik meg népszerű antológiánk, amely alapkötete a Költészet Napján, április 11-én a Magyar Rádió Márványtermében megrendezésre kerülő, rendkívül sikeres Versmaratonnak. Az év versei - Az év novellái című kötettel együtt - a magyar irodalmi élet színe-javát tárja az olvasók elé. A reprezentatív gyűjtemény hagyományainkhoz híven mintegy negyven magyarországi és határon túli magyar folyóirat közlése alapján az elmúlt év legjobb verseiből nyújt színvonalas, sokoldalú válogatást. "

"1956 őszén, a vérbefojtott forradalom után, közel kétszázezer menekült hagyta el az országot. Közöttük húszezer diák. Az ő sorsukat követik nyomon ezek az első személyben megírt történetek. A menekülttáborokban, az első idők keserves próbálkozásai után, a hontalansággal való egyre véglegesebbnek tűnő szembesülések éveiben. A családalapítás? Az idegen asszony és a magyarul nem beszélő gyerekek? Mindebből vajmi keveset örökített meg a magyar irodalom. Mik voltunk, mit akartunk, mielőtt a semmibe hulltunk? Ferdinandy Györgynek, mióta csak útnak indult, minden lépése hazafelé vezetett. /Ciro Alegría/. Harminc év története, egy olyan író szemével, aki végigszenvedte ezt a három keserves évtizedet. De lehetséges-e a hazatérés, vagy 1956 száműzöttje véglegesen egy idegen világban fejezi be az életet? Ezzel a kérdéssel fejeződik be a száműzöttek története."

Dr. Körmendy Károly 1929. július 9-én született Budapesten. Nős, három gyermeke és öt unokája van, jelenleg Frankfurtban él. Gyermekéveit a Nógrád megyei Zagyaróna-Vízválasztón töltötte, majd a budafoki premontreiek gimnáziumában érettségizett. A jogi egyetemről eltávolították mint osztályidegent. 1951-1953. között az agráregytem agronómiai, majd 1953-tól az ELTE TTK biológia-kémia szakán tanult, itt szerzett diplomát 1956 júniusában. A forradalom után elhagyta az országot, előbb Ausztriában, majd az USA-ban próbált szerencsét. Az illinoisi egyetemem, Chicagoban tanult gyógyszervegyészetet, majd 1977-ben gyógyszer-vegyész doktorátust kapott a budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetemen. Egészen nyugdíjazásáit a gyógyszeriparban dolgozott. Számos tudományos közlemény és szabadalom fűződik a nevéhez. 2007 után kezdett írással foglalkozni, elsőként gyerekeinek és unokáinak akarta élete fontos állomásait megörökíteni. Előbb angolul, majd magyarul írt. Nem titkolt szándéka, hogy a mai fiatalok számára is feltárja és élményszerű közelségbe hozza azt, amit ő és nemzedéke átélt, amit 20. századi magyar történelemnek nevezünk. Mesél, emlékezik és elmereng, így adja vissza a helyszínek és korok atmoszféráját, ráadásul abból a sajátos szemszögből, melyet egy külföldön élő magyar mondhat magáénak.

A macska - minden szelídsége ellenére - megbízhatatlannak látszott. Talán ezért döntöttek úgy a gyerekek, hogy ne vele játsszanak, hanem ellene. - Gyertek! - kiáltotta testvéreinek Sanyika, és a ház sarka mögé bújt. Apró köveket szedett. - Játsszunk macskavadászatot! A kicsiknek is tetszett az ötlet. Ők is szedtek köveket, ők is elbújtak a sarok mögé. De a macska nem értette, miről van szó, és velük ment. Ott sündörgött a lábuk körül. - Na! Menj innen! - mondta neki Sanyika. - Most te vagy a tigris. De a tigris nem akart odább menni. Hiába lendültek felé az apró lábak, játéknak vette azt is. A helyzetet Öcsi oldotta meg avval, hogy dobálni kezdte a köveket."

"Immár tizennegyedik éve jelenik meg népszerű antológiánk, amely alapkötete a Költészet Napján, április 11-én a Thália Színházban megrendezésre kerülő, rendkívül sikeres Versmaratonnak. Az év versei a magyar irodalmi élet színe-javát tárja az olvasók elé. A reprezentatív gyűjtemény - hagyományainkhoz híven-mintegy negyven magyarországi és határon túli magyar folyóirat közlése alapján az elmúlt év legjobb verseiből nyújt színvonalas, sokoldalú válogatást." (a Kiadó) A kötetben olvasható versek az ötödik Versmaratonon hangzottak el 2015. április 10-én a Thália Színház Arizona Színpadán, ahol a szerzők személyesen olvasták fel műveiket.

"A képzőművészet az árnyalatok és az arányok megtalálásáról szól, és erről szólnak Papp-Für János művészeti kórtanoknak elkeresztelt, sűrű versei is. Kényszeresség nélkül, egymásba érő költői képekkel idéznek fel vizuális formanyelveket, fontosakat és alig ismerteket. Ugyanakkor a költőt inspiráló életművektől függetlenül is eleven és érvényes ez a rétegzett szövegvilág. Elcsendesedésre és visszatérésre késztet, mert mögötte munkál valamifajta minden utáni rend, amelyben részesek vagyunk. Még ha a földi nehézkedéssel megfeledkeztünk róla, akkor is. De ez a könyv emlékeztet: itt az ideje visszatérni." (Áfra János)

"Shakespeare az emberi életnek nagyobb kiterjedését és változatosságát érti meg, mint Dante; de Dante a lealacsonyulás mélyebb és a felmagasztosulás magasabb fokára jutott el." (T. S. Eliot) "Dante a provençal troubadurok és gótikus templomok tanítványa - de egyszersmind Arisztotelészé és Vergiliusé is. És ha vele belülről végigéljük e régi kor összes szellemi árnyalatait, melyeket ő mind magába olvasztott - az ateista epikureustól kezdve a misztikus franciskánusig - oly skálát futunk meg, melyhez hasonlót a mi korunkban is alig találnánk." (Babits Mihály: Dante fordítása) "Franciaország, a nagy-középkor igazi hazája, egy olyan irodalmi művet sem hozott létre, amelyet mint méltó társat lehetne állítani székesegyházai mellé. Ilyen költő csak egy van: Dante, aki örök-művészi formába öntötte skolasztika és misztika nagy Isten-élményét, a középkor legfelsőbb szellemi mondanivalóját [...]." (Szerb Antal: A világirodalom története)