Mérték Kiadó strana 2 z 12

Minden emberben ott rejtőzik a Nagy Titok, amelyet előbb-utóbb saját magának kell felfedeznie. Különben sosem találja meg a megnyugvást - és a megnyugvásban rejlő harmóniát. Ne kifelé figyeljünk, hanem mélyen magunkba. Akkor halljuk meg azt a belső hangot, amely elárulja, miben vagyunk egyediek, egyszeriek, hogy sokkal értékesebbek vagyunk annál, mint ahogy eddig gondoltuk. Van egyetlen olyan meghatározás, amely csak ránk illik. Van egyetlen olyan feladat, amelyet csak mi tudunk elvégezni. Ha ezt megértjük: megtaláltuk a saját titkunkat. Melissa Leone lassan, lépésenként kalauzol végig bennünket az önmagunkhoz vezető úton. Hogy egyszer csak örömmel felkiáltsunk: Megvan, hát ez az én titkom!

"Szepesi Dóra, újságíró, életmód-tanácsadó és terapeuta vagyok. Szakterületem: főzőtanfolyamok, szakácsképzés, tanácsadás, szakcikkek írása. A makrobiotikát Horváth Éva berlini főzőiskolájában ismertem meg. Közösen írtunk három életmód- és receptkönyvet, amelyek 1991 óta folyamatosan fellelhetők a piacon. Cím szerint ezek: A fiatalodás művészete, a Harmónia az ételben, harmónia az életben, és a Boldog szülő, boldog gyerek. Horváth Éva önzetlen szellemében szeretném ajánlani a makrobiotikát mindenkinek, aki nyitott egy "nagyobb életre", tágasabb valóságra, játékosságra, kreativitásra. Öröm és ajándék, hogy a tanítványa lehettem." (a Szerző) Aschenbrenner Sándor, újságíró, fotós. Fotói közel hozzák az olvasóhoz a különleges nevű fogásokat. Könnyebben el tudjuk képzelni például, hogy néz ki a rakott csicsóka köleskolbásszal, milyen pompásan mutat a zöldségnyárs, mennyire vonzó az egzotikus fűszeres lencse, vagy milyen mesebeli tájra hív a sütőtökleves... Képei nem csupán esztétikus ételfotók: a recepteken túl tovább mesélnek az ételekről, az alapanyagokról.

Ez a nagy regény, a svájci német író legfrissebb írása a görög sorstragédiák indulataival mesél egy szenvedélyes nagy szerelemről, önmagunk elárulásáról, és arról, hogy nem lehet kitérni sorsunk elől. A 17 éves főhős srác csak annyit tud az apjáról, hogy nem sokkal születése után meghalt. Anyja igyekszik a további közlések elől kitérni. Megszemlélvén apja egyetlen megmaradt fotóját, furcsa felfedezésre jut: a fotót hivatásos fotográfus készítette, műteremben. Az apja csuklóján látható feltűnő óra 19 óra 15 percet mutat. Szerinte ez szokatlan időpont egy műtermi felvételhez. A fotó hátlapján egy párizsi cím, a fotográfus címe. A fiú ismeri a nevet: az ő keresztapja, aki a keresztelő óta soha többé nem jelentkezett. A fiú anyja értesítése nélkül elindul Párizsba... Ahogy egyre többet megtud apjáról, váltakozik a regény szereplője, helyszíne és időpontja. Hol az apja jelenik meg, szintén 17 évesen, az ötvenes évek Svájcában, aki vadul igyekszik "normális" maradni, mert szülei és környezete ezt követeli meg tőle. Hol a fiú a főszereplő, 25-30 évvel később, aki dürrenmatti szenvedéllyel nyomoz ki minden titkot. A pszichológiai elbeszélés mesterműve ez a regény.

A szerző mesterszakács, odaadó híve és elkötelezett propagálója a magyar konyhának. "Főzzünk magyarul" című könyvéből, amely szintén a M-érték Kiadónál jelent meg, több kiadásban, sok ezren sajátíthatták el a magyar konyha alapételeinek elkészítési módját. Legelső szakácskönyvsorozata, a "Négy évszak ételei az "Aranysárkány vendéglőben" című pedig ma már antikváriumok ritkasága. Ebben az új könyvben a mesterszakács kedvenc ételeinek receptjeit adja át nekünk. A receptek mindegyike alkalmas arra, hogy akár kezdő, akár már ínyesmesterré avanzsált hölgyek és urak fenséges új ételeket tudjanak alkotni a segítségükkel. Az alapanyagok magyar boltokban, kertekben és piacokon beszerezhetőek, nem kell hosszasan utánuk járni. Csak arra kell ügyelnünk, hogy mindig pontosan azt a fajtát válasszuk, amit a recept előír, így nem fogunk csalódni az ízhatásban. Vagyis bízzunk meg Liscsinszky kiváló ízlelésében és ízlésében. A szerző másik szenvedélye a fotózás. A könyv remek ételfotóit ő maga készítette, általuk a könyv már a puszta látvánnyal megbizsergeti az ízlelő bimbóinkat.

Puhák, modernek, vidámak, ellenállhatatlanok... 60 olyan játék, amely igazán kötésre vagy horgolásra vár. Mackó, kis majom, imádni való kis cica vagy egzotikus babák... ezeket a játékokat nem lehet nem szeretni.

Huszonkilenc éves újságíró, akit éppen elhagyott a barátnője, az önsajnálat állóvízén lebegve, számtalan vodka-Red Bull italt elfogyasztva, totál abszurd fogadást köt a barátaival: Világkörüli útra megy, és közben megszerez magának 80 nőt. Ha a kikötött 90 nap után hozza a trófeákat, útját a barátai fizetik, ha nem sikerül neki, ő állja a cechet. Ebből ugye már kiderül, hogy a szerző kalandvágyó, és gyermekkorában sok Verne-könyvet olvasott. Legalábbis a 80 nap alatt a Föld körült. Az előkészület manapság egyszerűbb, mint Phileas Fogg korában volt a londoni ködben. Biztosan az útvonalat sem kell tudni, az utazási irodában már tanácsolják is: Akkor vegyen nyitott repülőjegyet Lengyelország, Ukrajna, Izrael, India, Thaiföld, Hongkong, Dubai, Japán, Ausztrália, Fidzsi-szigetek, Új-Zéland, Argentína, Brazília, New York, Izland és innen Berlin repülési útvonalakra. Vesz egy nagy hátizsákot, ruha helyett inkább sok óvszerrel tömi tele, és a szerzőt kiűzi a szerelmi bánat berlini törzskocsmájából a széles nagyvilágba. Útja során találkozik álöltözetű kurvával, öngyilkosjelölt finn lánnyal Hongkongban, három nőt is kitevő maori lánnyal Új-Zélandon, tolvaj favelalakóval Brazíliában, nyers húst fogyasztó japán lánnyal Tokióban. Egyre jobban megismeri a férfi és a nő közötti kapcsolatteremtő játékot, egyre többet megért az országspecifikus játékszabályokból. És ez furcsa módon egyre érzékenyebbé teszi: "A legtöbb nő a futó kalandot is feltuningolja érzelmileg. És most jövök rá - én is! Egyetlen nő sem volt számomra csak egy numera. Egyik sem."

Hiába tartott a náci korszak mindössze tizenkét évig, a német történelem megítélését mégis döntő módon fogja befolyásolni még a jövőben is. A hitleri Németország a terror, a népirtás és a világháború forrásává vált. A Harmadik Birodalommal összefüggő sok kérdés maradt máig lezáratlanul. Guido Knopp ezekkel a titkokkal foglalkozik könyvében: olyan tényekkel, amelyeknek akkor nem volt szabad napvilágra kerülniük, vagy amelyekre csak napjainkban derült fény, mint például Adolf Hitler erősen elkendőzött családi viszonyai, anyagi háttere (hová tűnt a hatalmas vagyona?), vagy kapcsolata a nőkkel. De ilyen titok hordozója a legendás Erwin Rommel is, valóban nagy hadvezér volt a "sivatagi róka"? És tudunk-e már mindent a Reichsführer SS Himmler kóros rögeszméiről? Vagy Albert Speerről, "a jó náci"-ról, főként az újonnan kiderült csalásai fényében? Hogy mégse lett volna annyira ártatlan?

"A hajtogatás - japánu szóval origmi - azért csodálatos művészi munka, mert egy kétdimenziós lapból háromdimenziós tárgyat varázsolhatunk elő. Japánul az "ori" hajtogatást, a "kami" papírt jelent, ebből alakult a nemzetközileg elfogadott origami szó. Egy darab papiros, mely kezünkbe akad, hajtogatásra ingerel. Megfogjuk, félbehajtjuk és igyekszünk gyerekkori emlékeinket felidézni, mit is tudtunk annak idején belőle készíteni. A könyvet egyaránt szánjuk gyerekeknek, felnőtteknek, mert minden korosztály örömét leli a hajtogatásban, ha maga készíti. A legegyszerűbb formáktól kezdve lépésről lépésre haladva egyre magasabb fokra juthatunk. Ha el szeretnénk készíteni a kiválasztott hajtogatást, figyeljük meg a leírást, pontosan nézzük meg a rajzokat. De ha nem sikerülne azonnal elkészíteni a kiszemelt formát, ne keseredjünk el, hanem próbálkozzunk türelmesen addig, míg meg nem értjük a lépéseket..." (a Szerző)

Minden tekintetben igazi mű az anyaságról, a családról és a megbocsátásról. Somer minden vágya megvalósul - a szerelme nemrég vette feleségül, és San Franciscóban éppen elkezdte orvosi pályafutását -, mígnem egy nap kiderül, hogy soha nem szülhet gyermeket. Ugyanebben az évben egy szegény indiai anya újszülött kislánya életének megmentése érdekében szívfájdító elhatározásra jut: a kisbabáját árvaházba adja. Döntése Kavitát egész életében kísérti, és olyan hullámokat vet, melyek a világ túlsó feléről is visszatérnek. E két asszony sorsát Asha, egy bombayi árvaházból örökbe fogadott lány köti össze. Ennek a két, láthatatlanul összekapcsolódó családnak a sorsát követjük nyomon egész addig, amíg Ashát önfeltáró utazása vissza nem vezeti Indiába. Ez a letehetetlen, mélyen megrendítő regény nem csupán a szeretet kitörölhetetlen hatalmáról és számtalan formájáról szól, hanem arról is, hogy választásaink és családunk miként határozzák meg előre nem láthatóan az életünket. "Lenyűgöző és bölcs alkotás. Messzire jut térben és mélyre az emberi szívben." Minneapoilis Star Tribune "Kötelező olvasmány mindenkinek, akit megérintett az örökbefogadás kérdése vagy India, vagy a serdülő lányok és az anyjuk közti kényes kapcsolat dinamikája." Sujata Massey, a Shimura Trouble szerzője

"Hibátlan viselkedéssel sem lehet megváltani a világot, ám a jól megválasztott stílus, a kellemes modor elviselhetőbbé, sőt talán szebbé is teheti életünket." Rettenetes kudarcként éli meg az ember, ha mások - lekezelő hangnemben - úgy nyilatkoznak róla, hogy "nem volt gyerekszobája". Tapintatos viselkedés, udvariasság, jó modor -az ifjabb nemzedék évtizedekig még csak tudomást sem vett róla. És hirtelen ismét divatba jöttek ezek az "ósdi" fogalmak. Ismét van igény a figyelmes, tapintatos viselkedésre, a jó modorra! Megértettük, hogy az illemszabályok helyes alkalmazása megkönnyíti életünket - mind privát szféránkban, mind hivatásunk terén. Kiderült, hogy saját érdekünkben és embertársaink biztonságát is szem előtt tartva szükségünk van valamiféle rendre, mértékadó szabályokra. Sybil Gräfin Schönfeldt könyve arról szól, hogy milyen ez a rend, mit jelent az, ha valaki udvarias, hogy "volt gyerekszobája". Hogyan kerülhetjük el a kellemetlen helyzeteket. A nagyon informatív, mégis szórakoztató lexikon kérdéskörei az ajakrúzstól és articsókától - a homárevés fortélyain keresztül - egészen a zsakett fazonjáig és a zsebkendő használatáig terjednek.

"Az andalúziai kutyák nem vicsorognak. Nem hörögnek, morognak, acsarognak. Nem tépik és csörgetik a láncukat. Igaz, nincsenek láncaik és nincsen pórázuk. Ezért aztán nem tudják a gazdájukat a póráznál fogva rángatni, lihegve húzni és vonszolni sem. A granadai kutyák nem törleszkednek, nem hízelegnek, nem keresik a kegyedet. Nem morcosak és nem vigyorgósak, nem barátságosak és nem barátságtalanok, nem haragszanak rád és nem vágynak a szereteted után. A granadai kutyáknak nem is létezel. Észre sem vesznek. A falatka finomságot elfogadják, de aztán köpnek rád. Nem vásárolhatod meg őket egy kis simogatással, édességgel, kolbászvéggel, néhány zsíros falattal. Nem büszkék, hanem tartásuk van. Nem tudom, mit tudnak. Élik világukat. Talán még azt sem tudják, hogy köszönik szépen, jól vannak. Hát ilyenek az andalúziai kutyák." Emberekről, tájakról, állatokról, múló hangulatokról, fényekről és illatokról, a jelenbe szivárgó múltról és a családról szólnak a szerző tárcanovellái. Hol alkonyi kertekben és sikátorokban ődöngünk, hol meg a nevetéstől kicsorduló könnyeinket törölgetjük. Ezek a rövid, tűnődésre késztető vagy épp hangos kacagásra fakasztó, önirónikus írások akkor is rólunk, közép-kelet-európai emberről mesélnek, ha éppen nem Erdélyben vagy a poros Alföldön, hanem Krétán vagy Andalúziában játszódnak.

Kurt Tepperwein álláspontja szerint az emberi szervezet teljesítőképessége lehetővé tenné, hogy csak 120 éves korunkra öregedjünk meg. Ideális élettartamunk "számlájáról" azonban nap mint nap lehívunk bizonyos mennyiséget helytelen táplálkozás, mozgásszegény életmód, romboló gondolkodásmód folytán. Épp ezért rajtunk múlik, hogy megváltoztassuk ezt a helytelen magatartásmódot. Minthogy az öregedés folyamatosan megy végbe, magunktól függ, hogy ennek során tapasztaltabbakká, érettebbekké és bölcsebbekké válunk-e, vagy csupán ráncossá, beteggé és levertté. Kurt Tepperwein több mint harminc éven át gyűjtötte tapasztalatait. Ebben a könyvben foglalta össze mindazokat az ismereteket, melyek szerinte meghatározóak egészségünk megőrzése szempontjából. Ezek: a táplálkozás, a vitaminok, a sav-bázis egyensúly, a gondolkodás szerepe, a mozgás gyógyító ereje. Ha életmódunkban szem előtt tartjuk ezeket a felismeréseket, nemcsak arra tudunk hatni, hogy milyen korúnak "érezzük" magunkat, de befolyásolhatjuk az öregedés "biológiai" folyamatát, azaz szervezetünk egészségének és vitalitásának mértékét is. Ebből a szemszögből nézve éveink száma valójában nem több, mint egy adat anyakönyvi kivonatunkban.

Széchenyi Zsigmond "Hengergő homok" című könyve a sivatag kietlen homokdűnéi köz vezeti az olvasót. Útitársai mindketten nevezetes emberek. Horthy Jenő szintén kiváló Afrika-vadász, a kormányzó öccse, a hajdani Budapest lovaséletének meghatározó egyénisége. Almásy László pedig már a könyv megírása idején, 1935-ben ismert sivatagkutató, az arabok "Abu Ramlája", a Homok Atyja, akinek kalandos élete "Az angol beteg" című Oscar-díjas film forgatókönyvéhez is alapul szolgált. Ezerötszáz kilométer járatlan sivatagi út áll a felfedezők előtt, melynek során a világon először szeli át autóval a Líbiai-sivatagot. Útközben Széchenyi Zsigmondnak sikerül elejtenie máig világrekordnak számító addaxát!

"Kurt Wallander szobájában ült az ystadi rendőrőrsön és ásított. Ebben a pillanatban Martinsson lépett a szobába. - Pár perccel ezelőtt érdekes hívásom volt - kezedte. Fülkéből hívtak. Egy férfihang azt állította, hogy egy mentőcsónak sodródik hamarosan partra, benne két halott férfi. Sem a saját nevét nem mondta meg, sem azt, hogy kik a halottak. Csak letette. A boncolás igen hamar kiderítette, hogy a két halott valószínűleg orosz. - Ha megbocsátod a cinizmusomat - mondta Mörth -, ez a két fiú valószínűleg megőrült, amikor agyonlőtték őket. Ugyanis előtte olyan kínzásban volt részük, amilyen a nagykönyvben meg van írva. Wallander fél nyolckor kocsijába ült és hazahajtott. A szél elállt, és egyszerre hidegebb lett." Kik ezek a halottak? Hová tűnt a mentőcsónak? Wallander felügyelőt ezúttal Kelet-Európába vezetik a szálak. A 90-es évek Lettországa még tele van a szovjet rendszer fenyegető árnyaival.

A Gulag szigetcsoportot Alekszandr Szolzsenyicin Nobel-díjas író ábrázolásában tanulta meg a világ. Jefroszinyija Kersznovszkaja nevét Oroszország is csak 1990 óta ismerheti, amikor az Ogonyok című hetilap 20 rajzot és szövegrészletet közölt abból a 680 lapból, amelyen egy orosz nő 25 életévének történetét írta és rajzolta meg. A történet 1940-ben indult Besszarábiában, ahol egy földbirtokos lányaként boldog és dolgos napjait élte. De jött a Molotov-Ribbentrop-paktum, és a Szovjetunió megszállta az országot. Zárult 1965-ben, amikor a Gulag különféle lágereiben, kórházaiban, hullaházában és bányáiban rabszolgamunkát végző asszony hazatért szülőhazájába, és megtalálta az édesanyját. Neki írta és rajzolta le egyszerű iskolásfüzetekbe elveszett huszonöt évének "hétköznapjait". Ezt az egyedülálló visszaemlékezést adjuk most közre, amelynél kevés megrázóbbat ismer a memoárirodalom. "Folyjon ki a szeme annak, aki a múltat megtagadja. Ha pedig elfelejti - ne lássa meg többé a napvilágot. Emlékezésem ajánlom azoknak, akiknek nem adatott meg, hogy maguk beszéljék el ezeket a dolgokat."

Szeretet. Hit. Együttműködés. Egészség. Megvalósulás. Manifesztáció. Teljesség. Értelem. Tepperwein életfilozófiájának legsűrűbb lényegét összegzi ez a könyv. Az Európa-hírű gyógyító, életmód-tanácsadó több mint harminc év munkásságának legjavát foglalja össze, mindazt, ami miatt olvasók milliói szeretik. Tudásából nyolc gyöngyszemet formál, nyolc utat, nyolc ösvényt rajzol, amelyek mindegyikét meg kell ismernie annak, aki el akar jutni a bölcsességhez, a belső harmóniához. Ezeknek az utaknak és gyöngyszemeknek megteremti a rendszerét, hogy aztán minden testi és lelki egészségünkre vonatkozó kérdésünkre, kételyünkre a rendszer megadja a megnyugtató feleletet is. Hogyan jutunk el életünk értelméhez? Hasznos-e minden körülmények között a részvét? Hogyan válhatok sorsom elszenvedőjéből annak alakítójává? Módszere most is az együttműködés a kinyilatkoztatás helyett. Gyakorlatok és kérdőívek ösztönzik az olvasót cselekvésre, hogy tevőlegesen mélyüljön el életválságainak megoldásában, hogy legyen ereje végigjárni az önismeret és az átalakulás izgalmas útját.