Méry Ratio Kiadó

A politikában az a legszebb és egyúttal a legnehezebb dolog is, hogy nincs világos definíciója. Természetesen nagyjából mindenki tudja, miről beszélünk, aki ezt a szót hallja. A legtöbben közös ügyek képviseletére, a hatalom gyakorlására, valamint az erőforrásokkal való gazdálkodásra gondolnak. S ez igaz is. Ám a politikát művelőknek – akárcsak a művészeknek – van egy nagy kiváltságuk, mégpedig az, hogy maguk húzzák meg munkájuk határait. Ezért van politikusból is éppoly sokféle, mint zeneszerzőből vagy festőből. Én mindig szívesen éltem a határok kitolásának lehetőségével, amely azonban sohasem tetszés szerinti, ízlésbeli és végképp nem korlátlan szabadságot jelentett. Inkább a főszolga szabadságát arra, hogy eldöntse, mivel és hogyan tudja legjobban szolgálni a rábízottak ügyét. Mindig örültem, ha maradt időm és erőm ki- vagy elkalandozni a politika hatalmi gépezetének hatósugarán túlra. Ilyenkor ugyanaz a cél és meggyőződés vezetett, mint a politika szokásos napi malmában: mozgósítani a magyar nemzet erőforrásait, ahol pedig még hiányok vannak, ott létrehozni azokat a szellemi és lelki erőket, amelyek segítségével ismét elfoglalhatjuk a világban azt a helyet, amit ez a nép tehetsége, jelleme és történelme alapján megérdemel. Ebből a szándékból születtek az itt közölt beszédek. Köszönet a kiadónak, amely ehhez segédkezet nyújtott, és összeállította ezt a válogatást. Magam sem tudtam volna jobban. Budapest, 2023. november Orbán Viktor

Mi a titka gróf Nádasdy Borbála könyveinek, futótűz szerű sikerének? - Mi a titka? Nem tudom - válaszolja egy olvasója. - Én személyesen őt alig ismerem. De amikor kinyitom egy könyvét, az úgy szólít meg, mint egy levél, amelyet valaki kézzel írt nekem. Talán ezért van, hogy ha reggelig tart is, nem teszem le, végigolvasom. Ő ezalatt ott van velem, és a jelenlétében egésznek érzem magam. Mert nem elég leszületned erre a világra. A saját létezésedet kell, hogy megszeresd. Ebben segít ő, mert a létezés bizonyságát osztja szét olvasóinak. Vele juthatsz el a helyre, ami csak a tiéd. De mert a legigazabb igazságot kimondani lehetetlen, olykor zsörtölődik is, vagy dacolva szed kalászt a szúrós tarlón; ott, ahol máig az asztagba rakott kévék keresztje az élet rendje. Ez a rend az öröksége, amit ősei hagytak rá, akiknek hírneve csodálatot hordoz, az öröksége, amelynek súlya ünneppé varázsolja az életed

Yan Lianke (1958) napjaink egyik legismertebb, egyszersmind legmegosztóbbnak tartott kínai írója. Szatirikus művei kíméletlen tükröt mutatnak a kegyetlenségnek. Munkásságát 2014-ben Kafka-díjjal ismerték el, és egyre gyakrabban emlegetik az irodalmi Nobel-díj esélyesei között. Ez az első regénye, amely magyar nyelven megjelenik.

A Kárpátok koszorúja a történelmi hazát rajzolja kürül. Az átkosban egy tévés főnök arra kért, hogy a Mondák a magyar történelemből című rajzfilmjeimben a középkorias térképeken változtassam meg a hegykoszorú alakját, mert csehszlovák és román elvtársak meg fognak sértődni. • Rajzoljam át a hegyeket? - kérdeztem. Makogta, hogy akkor legalább szűkebb plánokat használjak, hogy ne vegyék észre.... • Mit is? • Hogy hol játszódott a magyar történelem? • Hogy a mi határaink természetes határokhoz igazodtak? Maradt minden úgy a filmekben, ahogy kell. Az elszakított országrészeket tőlem nem tudták elszakítani. Igaz, a rendszerváltásig, értsd: a fölszabadulásig Horvátországon és Ausztrián kívül egyikben sem jártam igazán. Nem akartam szomorú lenni. Na, de azóta! Bármelyikbe megyek, otthon érzem magam. Otthon is vagyok mindegyikben. Sokszorosan érintetten. Horvát és magyar gyökerű apai nagyapám miatt, aki életének javát Pozsonyban élte le, felesége, nagyanyám miatt, aki szlováknak született lengyel beütéssel, de nagyapám iránti szerelme magyarrá tette, anyai nagyapám miatt, aki csallóközi család gyermeke volt. Elszakított országrészeként képviseltek mind a négyen. Az erdélyi és csallóközi ág él és virul, ők tesznek róla, hogy a vérem ne fogyjon el. Azokban a kis házakban, ahol nincsenek családi gyökereim, Szerbiában, Kárpátalján, Várföldön, ott is élnek magyarok. És ahol magyarok élnek, az mind az én világom kiterjesztése. Felmenőim jó magyarok voltak, vagy jó magyarrá lettek. A horvát ősök, akik a közös hazát védték a török ellen, tiroli osztrák szép-nagybátyám, aki sógorával, szépapámmal együtt harcolt 1848/49-ben a magyar szabadságért és sok évi börtönt is szenvedett érte, lengyel szépapám, 1831-ben Ostrolenkánál Bem segédtisztje, aki már magyarországi lakosként ajánlotta föl szolgálatait a hazának, Szamosújvár alapítói.

Könyvünkben részletezzük azt a közös munkát, amelynek célja a székesfehérvári Szűz Mária-bazilikából származó és a budapesti Nagyboldogasszony-templom (Mátyás-templom) altemplomában őrzött csontvázak genetikai vizsgálata volt. Ehhez el kellett végezni III. Béla király és Antiochiai Anna királyné csontvázának genetikai vizsgálatát is, akiket a Mátyás-templom királyi kápolnájában díszes szarkofágban őriztek. Az így meghatározott Árpád-házi genotípus ismeretében történhetett meg az altemplomi szarkofágokban őrzött csontvázak egyedi azonosítása, és felismerhettünk egy még nem azonosított Árpád-házi királyt. A felfedezés az Árpádok eredetvizsgálatához is elvezetett.

Mi az, amiről azonnal tudjuk, hogy a miénk? Tudományosabban, mit tekint a magyar ember magyar evidenciának? Néhány kiemelkedő történelmi esemény és személyiség mellett a népművészetünket. A magyar viselet, a népzenénk, táncaink, a népmeséink, tárgyi népművészetünk (nem meg­feledkezve konyhaművészetünk magyar sajátosságairól, a halászléről, pörköltről, töltött káposztáról és a többiről) azonnal fölismerhető a nemzetközi sokaságban. Ennél is fontosabb, a magyar népművészet tartalmában, mondanivalójában ugyanakkor egyetemes. Ez a bartóki modell. Olyat mutatni magunkból magunknak és a világnak, ami küllemében különleges, de mindenkihez szól. Bartók ismerte föl, hogy zenéjével csak úgy érhet el hatást a nagyvilágban, ha az ismerősen hangzik az idegen füleknek, mégis különleges. Baj, ha az egyik hiányzik a kettő közül. Magyar művész, légy mindig sajátosan egyetemes! Jankovics Marcell

Héthárs (szlovákul Lipany, németül Siebenlinden, latinul Septemtiliae) város Szlovákiában az Eperjesi kerület Kisszebeni járásában. A Csergo?-hegység délnyugati lábánál, a Tarca (szl. Torysa) partján fekszik, 389 m tengerszint feletti magasságban, Kisszebento?l 12 km-re, Eperjesto?l 26 km-re északnyugatra, a 68-as út mentén. O?srégi település, már a honfoglalás elo?tt létezett. Az öreg – ma 68-as számú – országút, hadiút, egyben kereskedelmi útvonal használata a magyar honszerzést követo? intézkedésekkel kezdo?dött meg: Anonymus gesztája szerint „az ott lakók intelmeire, ero?s csapat élén Böngér fiát, Bors vezért küldték ki a lengyelek földje felé, hogy szemlélje meg az ország határait, továbbá gyepu?akadályokkal ero?sítse meg, egészen a Tátra-hegységig”.[...] A hárs Közép-Európában a nyári napforduló fája volt. Havának, júniusnak az ekkor virágzó hárs után adták a délszlávok a lipanj nevet.

A római katolikus Szent Anna-templom a XV. században épült gótikus stílusban. Német forrás szerint már a XII. században állt e helyen egy, a strázsákat szolgáló erődtemplom. Templomunk egyhajós, torony nélküli egyház, a legkisebb azok közül, amelyeket eddig bemutattunk. Keletelt, föltehetően a július 26-i Szent Anna-napján kelő Naphoz igazítva. Zsindely fedi, ahogy a szentély ablakait elválasztó támpilléreket is az óvja esőtől, hótól. A két keresztboltos szakaszos szentély (8,3 × 5,4 m) az apszis felé Y leágazású bordákkal fél-nyolcszögzáródású. Szélesebb hajója (8,7 × 8,6 m) osztatlan, két keresztboltos szakasszal. A templomnak négy csúcsíves ablaka van, három a szentélyben, egy a hajó déli oldalán nyílik. A kétosztású ablakok mérműkoronája egyszerű díszű. Szokatlan, hogy az apszis közepén, a főoltár mögött nincs ablaknyílás. Déli oldalán nyílik a nyeregtetős, tágas belépő félköríves boltívű bejárata, amelyen át kis zárt előtérbe jutunk. Ugyancsak toldalék az északi oldalon található sekrestye. Ez a típus jellemző az egykorú falusi templomokra. Nagyőrön 1629-ig faharangláb töltötte be a torony szerepét, ez után épült a vidékre jellemző reneszánsz harangtorony. Nagyőr ismert első említése, Eur (Őr) 1251-ből való. Az Árpád-korban az északi gyepűt őrző kabar és székely határőröknek, "Szent László lándzsásainak" települése volt. A régi írásokban "gumururuk"-nak, gömörőröknek, ardóknak (erdőóvóknak) nevezett határőröket gyepűvonalukon az ősi magyar tízes katonai-polgári-vallási szervezeti rendben telepítették le. A "szepsi tízlándzsások székét", melyet egy 1243-as oklevél nobiles sub decem lanceis costituti néven említ, Betlenfalváról (Betlanovcéről) irányították. Nemesek voltak, és leszármazottaik egészen a XIX. századig függetlenek maradtak a szepesi ispánságtól, a későbbi királyi vármegyétől és az autonóm szász tartománytól. A lándzsás falvakat, a kor helyőrségeit, kaszárnyáit mindenkor elkülönítették a polgárvárosoktól, Aquincum példázza ezt már az ókorban is. A tatárjárás után német hospesekkel telepítették újra. A Szepes vármegyei falu 1919-ig Magyarországhoz tartozott. Német lakosságát a II. világháború után kitelepítették Németországba. 1976-ban Szepesbélához csatolták. Nagyőr pirinyó kis falu. Ha Szepesbéla felől közelítjük meg, templomtorony híján először észre sem vesszük dombhajlatok közt megbúvó házait. Nagyőrt sok minden összeköti Kisszebennel is: közelségük, birtokos családjaik, középkori pecsétjükön. A nagyőrin ugyanúgy Keresztelő Szent János tálra tett fej van kivésve, mint az Kisszeben és Szepesolaszi pecsétjén és címerében látható. A Kisszebenhez képest kis Nagyőr kis temploma csupán egyhajós, tornya sincs, és "csak" három oltára van, de rossz állapotuk ellenére csodás falképei miatt is megérdemli, hogy bemutassák.

A római katolikus Szent Anna-templom a XV. században épült gótikus stílusban. Német forrás szerint már a XII. században állt e helyen egy, a strázsákat szolgáló erődtemplom. Templomunk egyhajós, torony nélküli egyház, a legkisebb azok közül, amelyeket eddig bemutattunk. Keletelt, föltehetően a július 26-i Szent Anna-napján kelő Naphoz igazítva. Zsindely fedi, ahogy a szentély ablakait elválasztó támpilléreket is az óvja esőtől, hótól. A két keresztboltos szakaszos szentély (8,3 × 5,4 m) az apszis felé Y leágazású bordákkal fél-nyolcszögzáródású. Szélesebb hajója (8,7 × 8,6 m) osztatlan, két keresztboltos szakasszal. A templomnak négy csúcsíves ablaka van, három a szentélyben, egy a hajó déli oldalán nyílik. A kétosztású ablakok mérműkoronája egyszerű díszű. Szokatlan, hogy az apszis közepén, a főoltár mögött nincs ablaknyílás. Déli oldalán nyílik a nyeregtetős, tágas belépő félköríves boltívű bejárata, amelyen át kis zárt előtérbe jutunk. Ugyancsak toldalék az északi oldalon található sekrestye. Ez a típus jellemző az egykorú falusi templomokra. Nagyőrön 1629-ig faharangláb töltötte be a torony szerepét, ez után épült a vidékre jellemző reneszánsz harangtorony. Nagyőr ismert első említése, Eur (Őr) 1251-ből való. Az Árpád-korban az északi gyepűt őrző kabar és székely határőröknek, "Szent László lándzsásainak" települése volt. A régi írásokban "gumururuk"-nak, gömörőröknek, ardóknak (erdőóvóknak) nevezett határőröket gyepűvonalukon az ősi magyar tízes katonai-polgári-vallási szervezeti rendben telepítették le. A "szepsi tízlándzsások székét", melyet egy 1243-as oklevél nobiles sub decem lanceis costituti néven említ, Betlenfalváról (Betlanovcéről) irányították. Nemesek voltak, és leszármazottaik egészen a XIX. századig függetlenek maradtak a szepesi ispánságtól, a későbbi királyi vármegyétől és az autonóm szász tartománytól. A lándzsás falvakat, a kor helyőrségeit, kaszárnyáit mindenkor elkülönítették a polgárvárosoktól, Aquincum példázza ezt már az ókorban is. A tatárjárás után német hospesekkel telepítették újra. A Szepes vármegyei falu 1919-ig Magyarországhoz tartozott. Német lakosságát a II. világháború után kitelepítették Németországba. 1976-ban Szepesbélához csatolták. Nagyőr pirinyó kis falu. Ha Szepesbéla felől közelítjük meg, templomtorony híján először észre sem vesszük dombhajlatok közt megbúvó házait. Nagyőrt sok minden összeköti Kisszebennel is: közelségük, birtokos családjaik, középkori pecsétjükön. A nagyőrin ugyanúgy Keresztelő Szent János tálra tett fej van kivésve, mint az Kisszeben és Szepesolaszi pecsétjén és címerében látható. A Kisszebenhez képest kis Nagyőr kis temploma csupán egyhajós, tornya sincs, és "csak" három oltára van, de rossz állapotuk ellenére csodás falképei miatt is megérdemli, hogy bemutassák.

A spanyol kultúra szerelmese, "az optimizmus fotográfusa", Spanyolország társadalmi, politikai és kulturális életének fényképésze több mint ötven éven át. Gyenes - kameráival, objektívjeivel és képzelő­erejével felvértezve - kétségkívül a 20. század második felének egyik legjelentősebb művésze. Francótól I. János Károlyig, Alba hercegnőjétől Sara Montielig, Teresa Berganzától Plácido Domingóig, Sophia Lorentől Cary Grantig - hogy csak néhányat említsünk - senki nem kerülte el intelligens figyelmét. Magyar, aki Spanyolországban telepedett le, 20. századi élet és életmű. Juan Gyenes Reményi Madridban hunyt el 1995. május 18-án. Nagyon sokan meglepődtek a halálhírén, hogy egy ilyen életerős és mentálisan friss ember eltávozhatott. A spanyol királyi pár és Barcelona grófnője táviratban fejezték ki részvétüket. Másnap Gyenes a San Isidro temetőben kapott sírhelyet. Családjának kérése az volt, hogy sírján szimbólumként megjelenjen az egyetlen elem, amely minden fényképén látható: az aláírása. Juan Gyenes e kiváló és teljes életrajza Fernando Olmeda tollából alaposan és részletesen dokumentálja ezt az egyedülálló életet, tele eseményekkel, miközben a fényképészetnek nyújtott érdemei alapján a megérdemelt helyére emeli az egyetemes érvényű művészt.

"Három asszony könyve ez. A pomerániai Zwer Eveline nagymama, akinek soknyelvű szülőföldjéről az I. világháború elsodorja a családját. Eveline Oroszországon át Taskentig sodródik, ahol beleszeret egy magyar hadifogolyba. Így keveredik a sok nyelvet beszélő, tehetséges nő a közben Romániához került Erdély peremére, Aradra. Ott született a második asszony, az ő lánya. Aki ugyan Erdélyben született, süldő koráig ott is nevelkedett, de majd 1937-ben az első és egyetlen ukrajnai családlátogatáson édesanyjával együtt mégis Sztálin proletárparadicsomában reked, hogy csak a II. világháború szabadítsa ki onnan őket. És megint feltűnik a színen egy magyar katona, aki hamar eltűnik, a háború végén meg sem áll Argentínáig. De marad után egy gyermek. A harmadik asszony, az unoka, és egyben a könyv szerzője, P. Sebők Anna, akinek a P. betű azt jelzi, hogy Páskándi Géza felesége volt, a Sebők pedig azt, hogy egy Sebők Péter nevű erdélyi magyar férfi adott neki nevet. Rozsdásszeműnek viszont az ura, élete kétségtelenül legnagyobb, mindent meghatározó szerelme, a hányatott sorsú, börtönöket és a Duna-delta poklát megárt író, Páskándi Géza szólította. Ő meséli el pomerániai nagyanyja, Aradon született anyja, és a maga történetét. A három asszony könyvét tehát az unoka fogalmazta meg, aki aztán - a világ természete szerint - maga is anyává és nagyanyává lett. Így aztán nem csak három asszony könyve ez, hanem a nőé. A teremteni, építeni, menteni képes örök nőé. Benne két világháború borzalmaival, a magyargyűlölő diktátor kommunista-nacionalista államának hétköznapjaival és ünnepeivel. Ezt a szép szerelmes történetet nem Páskándiné írja, hanem Sebők Anna, a tanárnő, a kutató, a történeti témájú, irtózatosan bonyolult és nehéz kérdéseket feltáró filmek rendezője, a magyar országgyűlésben dolgozó politikusok munkáját a háttérben szürke eminenciásként segítő önálló nő. Aki természetesen szól a férjéről is, az Erdélyből a Securitate üldöztetése elől menekülni kényszerülő írófejedelemről is, hiszen annak élete egyben az ő élete is volt - van, lesz is. Pedig erről a szerelemről beszélni a legnehezebb." (Száraz Miklós György)

Németországban a sajtó talán a legfontosabb közvélemény-formáló erő. Az elmúlt két évtizedben Magyarország nemzetközi megítélése szempontjából különösen fontos elvárássá vált, hogy a német olvasóközönség tárgyszerűen és kiegyensúlyozottan vélekedjék az itthoni és a Kárőpt-medencei magyar vonatkozású eseményekről. K. Lengyel Zsolt, a korábban csak Münchenben, 2009-től Regensburgban is működő Magyar Intézet vezetője 1993-1994-ben alapos havi és alkalmi, a tudományos irodalomra is kiterjedő szemléket késztett arról, hogy a német politikai sajtó hogyan, milyen hatások nyomán minősíti a magyarországi rendszerváltozás folyamatait, valamint a magyar kisebbségek helyzetét a kommunista rendszerek összeomlása után. A dolgozatok a legizgalmasabb pillanatokat ragadják meg, például az első demokratikusan választott kormány utolsó háromnegyed évét, majd a második szabad választások körülményeit - és következményeit. A sajtóelemző tudós döntően a legnépszerűbb lapokat szemlézte, elsősorban a hamburgi Der Spiegelt, a berlini Die Weltet, a frankfurti Frankfurter Allgemeine Zeitungot és a müncheni Süddeutsche Zürcher Zeitung tudósításait is. Általános megállapítása szerint a német politikai, illetve politológiai közvélemény kezdetben rokonszenvvel kísérte a magyarországi rendszerváltozást és a magyar kisebbségek útkeresését a környező országokban, 1993 nyarára azonban többnyire kedvezőtlenre módosult az álláspontja e témakörben. Közismert, hogy a német Magyarország-kép ma is terhes azoktól a „tisztázatlanságoktól”, amelyek korai köztudatba kerülését K. Lengyel Zsolt pontosan azonosítja két évtizeddel ezelőtt keletkezett, e könyvben kiadott sajtójelentéseiben.

Esterházy Lujza (Nyitraújlak, 1899-Párizs, 1966), a két világháború közötti csehszlovákiai magyar katolikus értelmiségi mozgalom egyik vezető személyisége. Meghatározó szerepet vállalt a Szlovákiai Katolikus Ifjúsági Egyesület, az Actio Catholica reformmozgalom, valamint a szlovákiai katolikus nőmozgalom magyar tagozata megszervezésében. Együttműködött a keresztény egyetemista Prohászka Körök vezetőivel. Folyóiratukban, az Új Életben és más katolikus orgánumokban számos, magyar hitbeli és társadalmi megújulást szorgalmazó írást tett közzé. Esterházy János, a mártír felvidéki politikus nővéreként, munkatársaként és egyenrangú szellemi partnereként jelentős szerepet vállalt a Cseh (szlovákai) magyar közélet formálásában. Nézeteiben és írásaiban is határozottan szemben állt a nemzetiszocializmussal és a bolsevizmussal. Szót emelt a bécsi döntés után Magyarországra került szlovákok érdekében. A vészkorszak idején családjával együtt üldözött zsidókat mentett és bújtatott. A második világháború után, párizsi emigrációjában a békeszerződés magyar delegációjának fordítójaként, katolikus kiadók és menekülteket gondozó egyházi szervezetek munkatársaként dolgozott. A nyugati demokratikus államok közvéleményét mozgósítva próbálta elérni a csehszlovákiai magyarság elleni jogfosztó intézkedések leállítását és igazságtalanul bebörtönzött fivére szabadon bocsátását. Következetes híve és hirdetője volt az osztályellentétek lebontásának, a nemzetek közti megbékélésnek és a konfliktusok párbeszéd útján történő feloldásának.

Szmrecsány (szlovák Smrecany) szlovákiai kisközség a Zsolnai kerületben, a Liptószentmiklósi járásban. Liptószentmiklóstól északi irányban 5 km-re fekszik, a Magas-Tátra nyugati lábánál, a Smrecanka patak két partján. A laza szerkezetű, nagyobb kiterjedésű Szmrecsány a szomszédos, zártabb, egyutcás Zsárral (Ziar) mára teljesen egybeépült [...] Környéke ma is kedvelt kirándulóhely. [...] Szmrecsány a XIII. században keletkezhetett [...] A XIX. Századig itt birtokos Szmrecsányi család névadó faluja ... Gótikus stílusú, XIV. századi katolikus temploma mellé csak 1880-ban épült lutheránus templom a falu többségi evangélikusai számára.

"A tehetséges emberek több szálon tehetségesek. A sokoldalúság a nem egyszer terhes ajándékuk. Régóta foglalkoztat, hogy a sokoldalú tehetségek közül ki miért lett az, ami. Például Cseh Tamás miért lett zeneszerző, előadóművész, amikor tízévesen már zseniálisan rajzolt, amint azt a könyvben látható képek bizonyítják. Szempontjaim természetesen elfogultak - a képzőművészet irányában, az elmélyült alkotómunka lehetőségének örömében kérdezek..." Jankovics Marcell

A Nobel-békedíjas burmai politikus első könyve Magyarországon. "Olyan ember lévén, akinek élete összefonódott a burmai demokráciáért folytatott küzdelemmel, írásaimban mindig igyekeztem országunk életének politikai vonatkozásaira összpontosítani. Minekutána azonban a politika az emberekről szól, megpróbáltam politikai harcunk emberi arcát kiemelni. Írtam arról, milyen hatással vannak az emberekre az olyan hivatalos követelmények, mint például az éjszakai látogatók kötelező bejelentése. Azt, hogy mit jelent az infláció, egy közönséges reggeli mindennapi példáján mutattam be. Írtam a barátaimról és kollégáimról, pártom, a Nemzeti Liga a Demokráciáért tevékenységéről és a politikai foglyok pereiről és megpróbáltatásairól. Bemutattam a hagyományos ünnepeket és a buddhista szertartásokat, amelyek az élet szerves részét képezik Burmában. Megpróbáltam rámutatni, mennyire sokrétű a politika, és milyen szorosan összefügg a társadalmi és gazdasági kérdésekkel..." (a Szerző)