Méry Ratio Kiadó strana 5 z 6

A Kossuth-díjas filmrendező és művelődéstörténész Jankovics Marcell és Méry Gávor fotóművész, a már jól ismert szerzőpáros újabb kötetét veheti kezébe az olvasó.

A római katolikus Szent Anna-templom a XV. században épült gótikus stílusban. Német forrás szerint már a XII. században állt e helyen egy, a strázsákat szolgáló erődtemplom. Templomunk egyhajós, torony nélküli egyház, a legkisebb azok közül, amelyeket eddig bemutattunk. Keletelt, föltehetően a július 26-i Szent Anna-napján kelő Naphoz igazítva. Zsindely fedi, ahogy a szentély ablakait elválasztó támpilléreket is az óvja esőtől, hótól. A két keresztboltos szakaszos szentély (8,3 × 5,4 m) az apszis felé Y leágazású bordákkal fél-nyolcszögzáródású. Szélesebb hajója (8,7 × 8,6 m) osztatlan, két keresztboltos szakasszal. A templomnak négy csúcsíves ablaka van, három a szentélyben, egy a hajó déli oldalán nyílik. A kétosztású ablakok mérműkoronája egyszerű díszű. Szokatlan, hogy az apszis közepén, a főoltár mögött nincs ablaknyílás. Déli oldalán nyílik a nyeregtetős, tágas belépő félköríves boltívű bejárata, amelyen át kis zárt előtérbe jutunk. Ugyancsak toldalék az északi oldalon található sekrestye. Ez a típus jellemző az egykorú falusi templomokra. Nagyőrön 1629-ig faharangláb töltötte be a torony szerepét, ez után épült a vidékre jellemző reneszánsz harangtorony. Nagyőr ismert első említése, Eur (Őr) 1251-ből való. Az Árpád-korban az északi gyepűt őrző kabar és székely határőröknek, "Szent László lándzsásainak" települése volt. A régi írásokban "gumururuk"-nak, gömörőröknek, ardóknak (erdőóvóknak) nevezett határőröket gyepűvonalukon az ősi magyar tízes katonai-polgári-vallási szervezeti rendben telepítették le. A "szepsi tízlándzsások székét", melyet egy 1243-as oklevél nobiles sub decem lanceis costituti néven említ, Betlenfalváról (Betlanovcéről) irányították. Nemesek voltak, és leszármazottaik egészen a XIX. századig függetlenek maradtak a szepesi ispánságtól, a későbbi királyi vármegyétől és az autonóm szász tartománytól. A lándzsás falvakat, a kor helyőrségeit, kaszárnyáit mindenkor elkülönítették a polgárvárosoktól, Aquincum példázza ezt már az ókorban is. A tatárjárás után német hospesekkel telepítették újra. A Szepes vármegyei falu 1919-ig Magyarországhoz tartozott. Német lakosságát a II. világháború után kitelepítették Németországba. 1976-ban Szepesbélához csatolták. Nagyőr pirinyó kis falu. Ha Szepesbéla felől közelítjük meg, templomtorony híján először észre sem vesszük dombhajlatok közt megbúvó házait. Nagyőrt sok minden összeköti Kisszebennel is: közelségük, birtokos családjaik, középkori pecsétjükön. A nagyőrin ugyanúgy Keresztelő Szent János tálra tett fej van kivésve, mint az Kisszeben és Szepesolaszi pecsétjén és címerében látható. A Kisszebenhez képest kis Nagyőr kis temploma csupán egyhajós, tornya sincs, és "csak" három oltára van, de rossz állapotuk ellenére csodás falképei miatt is megérdemli, hogy bemutassák.

A Kossuth-díjas filmrendező és művelődéstörténész Jankovics Marcell és Méry Gávor fotóművész, a már jól ismert szerzőpáros újabb kötetét veheti kezébe az olvasó.

Kisszeben, Szeben (szlk. Sabinov, ném. Zeben, lat. Cibinium) város a Csergő-hegység délnyugati lábánál, a Tarca folyó völgyében. Az Eperjesi kerület kisszebeni járásának székhelye. A város legértékesebb épülete a Keresztelő Szent Jánosnak szentelt, gótikus stílusú római katolikus templom. A háromhajós plébániatemplom a főtéren áll. Alapjaiban római kori, a XIV. század elején gótikus stílusban átépítették. 1461-ben, amikor a husziták fölégették a várost, leégett a templom is. Főoltárán felirat emlékeztet a nagy tűzre. Az újjáépítés 1484-ben kezdődött. A tűztől leginkább sérült szentélyt 1505-re sikerült helyreállítani. Az 1518-ig késő gótikus stílusban megnagyobbítottáka hosszházat. A templom teljes felújítása reneszánsz kiegészítésekkel 1529-ben fejeződött be. 1846-ban újabb tűz rongálta meg a tornyát. A kisszebenieknek 33 évet kellett várniuk a rendbehozatalra. Fő ok a pénzhiány volt. 1863-ban ismét tűz pusztított. Ezután döntött a gyülekezet a templom teljes felújításáról. 1864-1879 és 1895-1897 során két ütemben folyt a rekonstrukciója. E második szakaszban Schulek Frigyes irányította a munkálatokat. A tornyot 1879-ben állították helyre a késő gótika jegyében. Szerencsére, a beavatkozások nem változtattak építészeti jellegén. A költségekhez az egyház és a hívek mellett a város és a magyar nemzeti hatóságok is hozzájárultak. Az ünnepélyes átadásra 1879. augusztus 20-án, Szent István király ünnepén került sor.

Szmrecsány (szlovák Smrecany) szlovákiai kisközség a Zsolnai kerületben, a Liptószentmiklósi járásban. Liptószentmiklóstól északi irányban 5 km-re fekszik, a Magas-Tátra nyugati lábánál, a Smrecanka patak két partján. A laza szerkezetű, nagyobb kiterjedésű Szmrecsány a szomszédos, zártabb, egyutcás Zsárral (Ziar) mára teljesen egybeépült [...] Környéke ma is kedvelt kirándulóhely. [...] Szmrecsány a XIII. században keletkezhetett [...] A XIX. Századig itt birtokos Szmrecsányi család névadó faluja ... Gótikus stílusú, XIV. századi katolikus temploma mellé csak 1880-ban épült lutheránus templom a falu többségi evangélikusai számára.

Héthárs (szlovákul Lipany, németül Siebenlinden, latinul Septemtiliae) város Szlovákiában az Eperjesi kerület Kisszebeni járásában. A Csergo?-hegység délnyugati lábánál, a Tarca (szl. Torysa) partján fekszik, 389 m tengerszint feletti magasságban, Kisszebento?l 12 km-re, Eperjesto?l 26 km-re északnyugatra, a 68-as út mentén. O?srégi település, már a honfoglalás elo?tt létezett. Az öreg – ma 68-as számú – országút, hadiút, egyben kereskedelmi útvonal használata a magyar honszerzést követo? intézkedésekkel kezdo?dött meg: Anonymus gesztája szerint „az ott lakók intelmeire, ero?s csapat élén Böngér fiát, Bors vezért küldték ki a lengyelek földje felé, hogy szemlélje meg az ország határait, továbbá gyepu?akadályokkal ero?sítse meg, egészen a Tátra-hegységig”.[...] A hárs Közép-Európában a nyári napforduló fája volt. Havának, júniusnak az ekkor virágzó hárs után adták a délszlávok a lipanj nevet.

,Egyesek értetlenül állnak az előtt, hogy mi vitte távoli vidékekre, mi késztette arra, hogy szépséges tájakat, hegyormon magasodó, büszke várakat, romokat örökítsen meg. Hogy a történeti Magyarország várairól készült képeit saját elhatározásból vagy megbízás alapján készítette, eddig nem sikerült kideríteni. A várakról készült képeinek száma több százra tehető. Ebben az albumban 278 képe 132 magyar vár, többnyire >>bús düledékei

Hazai vadászatok és sport Magyarországon

Hazai vadászatok és sport Magyarországon

Szlovákia hajdan szászok lakta területének, a Szepességnek Magas-Tátrára néző városa Poprád. A mai Poprád a szocialista várostervezésnek köszönhetően olyan, mint egy összetákolt alumíniumkorona, amelynek azonban öt ágán - dombján- öt drágakő csillog. A drágakövek: Poprád középkori magja, valamint a vele szomszédos, hajdan önálló négy cipszer városka, melyek az idők során beleolvadtak: Mateóc, Felka, Strázsa és Szepesszombat. Az időközben összeépült városkák történelme is közös. Múltjukra, kincseikre szász, szlovák, magyar egyaránt büszke lehet. Szepesszombat legnagyobb értéke római katolikus temploma és a hozzá tartozó reneszánsz harangtorony. A Szent György nevére és napjára szentelt templom a város legrégebbi épülete, az orsó alakú, régi házakkal körülzárt főtéren áll. Nevét, egyben címszentjét, Sárkányölő Szent Györgyöt a városka német elnevezésének, Georgenbergnek köszönheti. A korai középkorban a határ menti városok, melyek stratégiailag védhető helyre, dombra épültek, sokszor kapták legendás katonaszentekről a nevüket.

Az album a Gömör vidékén található tizenegy templom gazdag középkori faldíszeit mutatja be. A kötet közel száz fényképe meggyőzően bizonyítja, hogy a XIII.-XV. században e vidéken nagy jelentőségű művészeti tevékenység folyt, amelyre eddig kevéssé figyelt fel az egyetemes művészettörténeti kutatás.

Visz a vonat... Különös, borzongató végtelenség. A világmindenség végtelensége is az. Néha fáj, néha egészen nevetséges. Reménytelenül szerelmesen, bután bámulva az éjszakai égbe - olyankor inkább nevetséges. A halálon töprengve meg inkább fájdalmas. És persze reményteli. Hiszen ha van végtelenség, akkor semmi sem egyszeri és megismételhetetlen. Akkor abban a végtelenségben végtelen sok Föld nevű bolygó kering - és végtelen sok magamban ülök a Transzszibériai expresszen, és elmélkedek a végtelenről éppen. Mert a végtelenben végtelen minden pillanat - s akkor nincsen halál. De a legszomorúbb végtelenség mégiscsak Szibéria. Az benne a legszomorúbb, hogy még csak nem is végtelen - és mégis az... Visz a vonat.

A Péterfy kórház orvosának visszaemlékezése az '56-os eseményekre