Méry Ratio Kiadó strana 5 z 6

"Nádasdy Borbála könyve arról szól, ami közös mibennünk. A huszadik századról. A századról, amelyben minden elveszett. Elveszett egy ország, elveszett egy élet, elveszett minden bizonyosság, elveszett a hit, elveszett a remény is - és gyakran az sem volt biztos, hogy holnap is fölkel a nap. Arról szól ez a könyv, hogy hogyan veszett el még a kollektív tudat is, és a kollektív emlékezet. S hogy ameddig ezt nem szerezzük vissza, kiszolgáltatottak leszünk, vagyunk, addig mivelünk bármit meg lehet csinálni. Erről szól ez a könyv? Nem. Ez a könyv egy magyar grófnő életéről szól. Erről szól ez a könyv? Persze. Egy magyar grófnő élete a mindannyiunk élete. Ez a nyilvánvaló, amelyre rá kell mutatni. Ez a kor persze nem kedvez a történelemnek, a történelmi tudatnak, az emlékezetnek. Ez a mi korunk: a történelem ellensége. Csodálom ezt az asszonyt és szeretem. Szeretem az életét, amelyet helyettem is megélt. Csodálom, hogy kibírta. Csodálom, hogy nem adta fel. Ha majd nagyon elcsüggedek megint, őt fogom olvasni újra. Őt is..." (Bayer Zsolt)

Visz a vonat... Különös, borzongató végtelenség. A világmindenség végtelensége is az. Néha fáj, néha egészen nevetséges. Reménytelenül szerelmesen, bután bámulva az éjszakai égbe - olyankor inkább nevetséges. A halálon töprengve meg inkább fájdalmas. És persze reményteli. Hiszen ha van végtelenség, akkor semmi sem egyszeri és megismételhetetlen. Akkor abban a végtelenségben végtelen sok Föld nevű bolygó kering - és végtelen sok magamban ülök a Transzszibériai expresszen, és elmélkedek a végtelenről éppen. Mert a végtelenben végtelen minden pillanat - s akkor nincsen halál. De a legszomorúbb végtelenség mégiscsak Szibéria. Az benne a legszomorúbb, hogy még csak nem is végtelen - és mégis az... Visz a vonat.

Visz a vonat... Különös, borzongató végtelenség. A világmindenség végtelensége is az. Néha fáj, néha egészen nevetséges. Reménytelenül szerelmesen, bután bámulva az éjszakai égbe - olyankor inkább nevetséges. A halálon töprengve meg inkább fájdalmas. És persze reményteli. Hiszen ha van végtelenség, akkor semmi sem egyszeri és megismételhetetlen. Akkor abban a végtelenségben végtelen sok Föld nevű bolygó kering - és végtelen sok magamban ülök a Transzszibériai expresszen, és elmélkedek a végtelenről éppen. Mert a végtelenben végtelen minden pillanat - s akkor nincsen halál. De a legszomorúbb végtelenség mégiscsak Szibéria. Az benne a legszomorúbb, hogy még csak nem is végtelen - és mégis az... Visz a vonat.

"Tudatosan, sőt elfogult büszkeséggel mondom a szakácsmesterséget művészetnek. Hiszen nemcsak a szó igazi értelmében vett fizikai munka és 4 évi tanulás után elsajátított gyakorlat, meg szaktudás szükséges hozzá, hanem a tökéletes szellemi képességen, változatos ötleteken és sajnos, nem maradandó alkotáson kívül még sokkal több: zsenialitás is kell hozzá, ami a művészet legcsalhatatlanabb szimptómája." (A szerző)

Az album a Gömör vidékén található tizenegy templom gazdag középkori faldíszeit mutatja be. A kötet közel száz fényképe meggyőzően bizonyítja, hogy a XIII.-XV. században e vidéken nagy jelentőségű művészeti tevékenység folyt, amelyre eddig kevéssé figyelt fel az egyetemes művészettörténeti kutatás.

Tényleg letűnt volna a lovagkor? Hogy nem lennének ma már lovagok? No és ha mégis vannak, milyenek? Lovagkórosak. A nő ír és nevet - vagy nevettet. Máskor meg dühöng, szomorkodik, lelkesedik, felajzódik ezeken a kisszerű vagy nagyszerű, jellemhibás, vagy éppen túlontúl tökéletesnek gondolt mai lovagokon. Könyörtelenül játszik igenekkel és nemekkel; fekete királynő, aki könnyen felborítja az egész sakktáblát, ha nem tetszik neki a játék, amit játszik, vagy amit vele játszanak. Mirtse Zsuzsa a férfi tünetegyüttesét láttatja a nő szemével, Jankovics Marcell a nő lelki anatómiai térképét rajzolja meg míves tusrajzokban. Szemtelen könyv, hímsovinisztáknak, plüssmackóknak nem ajánlott.

Az album a Gömör vidékén található tizenegy templom gazdag középkori faldíszeit mutatja be. A kötet közel száz fényképe meggyőzően bizonyítja, hogy a XIII.-XV. században e vidéken nagy jelentőségű művészeti tevékenység folyt, amelyre eddig kevéssé figyelt fel az egyetemes művészettörténeti kutatás.

Hazai vadászatok és sport Magyarországon

A Péterfy kórház orvosának visszaemlékezése az '56-os eseményekre

Hazai vadászatok és sport Magyarországon

A Péterfy kórház orvosának visszaemlékezése az '56-os eseményekre

Bettes István költő madárversei kedves, játékos olvasmány a gyerekeknek, melyben megszólalnak tréfás elbeszélgetős formában a madárhangok, a fülemüle, a pinty, a vándorsólyom és sok-sok madártársuk

A tartalomból: A világot nyitó mese - A kilenc sárkányfej meséje: A Minden Ajtót Nyitó Varázskulcs; Sosemvolt birodalom; A világot betakaró szoknya; A csudafélős királylány; Az égforgató csodagyűrű; Az igazmondó sárkánylány; A fűhajú lány; Az önmagát író mesekönyv; A kétarcú király; A visszavarázsolt Varázsló - ...és más mesék: Tükörország tükörmeséje; A kalandvágyó esőcsepp; Az Üveghegyen innen és túl; Télbe varázsolt birodalom; Levéltündér álma; Az ezerarcú felhőlány; Fémország fémszívű vitéze; Labdaváros lakói; A világot záró mese.

A könyv többet nyújt, mint amit alcíme ígér. Perényi János nem csupán diplomata (jelenleg Magyarország bécsi nagykövete), hanem eredeti szakmája szerint történész is. A "határok menti" utazások nemcsak az egykori Perényi-birtokokat mutatja be Abaújtól Beregen át Ungig, de a Perényi nemzetség anekdotákkal, valós történetekkel fűszerezett történetét is megismerhetjük a "Perényi-út" virtuális megtétele közben. S mivel a Perényiek sokszor töltöttek be fontos országos tisztségeket a magyar történelemben a középkortól napjainkig, egyfajta sajátos ország- és nemzettörténet is kikerekedik az olvasó szeme láttára a könyvből. S természetesen Perényi János szemlyes története, a szűkebb értelemben vett családtörténettől (a nagyszülők nemzedékétől) a közéleti szerepvállalásig, a diplomatasors érzékletes bemutatásáig, miközben a szerző személyes világnézetét és tudósi szemléletmódját is alkalmunkban áll megismerni.

Kisszeben, Szeben (szlk. Sabinov, ném. Zeben, lat. Cibinium) város a Csergő-hegység délnyugati lábánál, a Tarca folyó völgyében. Az Eperjesi kerület kisszebeni járásának székhelye. A város legértékesebb épülete a Keresztelő Szent Jánosnak szentelt, gótikus stílusú római katolikus templom. A háromhajós plébániatemplom a főtéren áll. Alapjaiban római kori, a XIV. század elején gótikus stílusban átépítették. 1461-ben, amikor a husziták fölégették a várost, leégett a templom is. Főoltárán felirat emlékeztet a nagy tűzre. Az újjáépítés 1484-ben kezdődött. A tűztől leginkább sérült szentélyt 1505-re sikerült helyreállítani. Az 1518-ig késő gótikus stílusban megnagyobbítottáka hosszházat. A templom teljes felújítása reneszánsz kiegészítésekkel 1529-ben fejeződött be. 1846-ban újabb tűz rongálta meg a tornyát. A kisszebenieknek 33 évet kellett várniuk a rendbehozatalra. Fő ok a pénzhiány volt. 1863-ban ismét tűz pusztított. Ezután döntött a gyülekezet a templom teljes felújításáról. 1864-1879 és 1895-1897 során két ütemben folyt a rekonstrukciója. E második szakaszban Schulek Frigyes irányította a munkálatokat. A tornyot 1879-ben állították helyre a késő gótika jegyében. Szerencsére, a beavatkozások nem változtattak építészeti jellegén. A költségekhez az egyház és a hívek mellett a város és a magyar nemzeti hatóságok is hozzájárultak. Az ünnepélyes átadásra 1879. augusztus 20-án, Szent István király ünnepén került sor.

Kisszeben, Szeben (szlk. Sabinov, ném. Zeben, lat. Cibinium) város a Csergő-hegység délnyugati lábánál, a Tarca folyó völgyében. Az Eperjesi kerület kisszebeni járásának székhelye. A város legértékesebb épülete a Keresztelő Szent Jánosnak szentelt, gótikus stílusú római katolikus templom. A háromhajós plébániatemplom a főtéren áll. Alapjaiban római kori, a XIV. század elején gótikus stílusban átépítették. 1461-ben, amikor a husziták fölégették a várost, leégett a templom is. Főoltárán felirat emlékeztet a nagy tűzre. Az újjáépítés 1484-ben kezdődött. A tűztől leginkább sérült szentélyt 1505-re sikerült helyreállítani. Az 1518-ig késő gótikus stílusban megnagyobbítottáka hosszházat. A templom teljes felújítása reneszánsz kiegészítésekkel 1529-ben fejeződött be. 1846-ban újabb tűz rongálta meg a tornyát. A kisszebenieknek 33 évet kellett várniuk a rendbehozatalra. Fő ok a pénzhiány volt. 1863-ban ismét tűz pusztított. Ezután döntött a gyülekezet a templom teljes felújításáról. 1864-1879 és 1895-1897 során két ütemben folyt a rekonstrukciója. E második szakaszban Schulek Frigyes irányította a munkálatokat. A tornyot 1879-ben állították helyre a késő gótika jegyében. Szerencsére, a beavatkozások nem változtattak építészeti jellegén. A költségekhez az egyház és a hívek mellett a város és a magyar nemzeti hatóságok is hozzájárultak. Az ünnepélyes átadásra 1879. augusztus 20-án, Szent István király ünnepén került sor.