Nemzeti Örökség Kiadó strana 2 z 14

Magyar egyháztörténelmünk írásai nem beszélnek a magyar inkvizíció működéséről. Jelen tanulmányomnak nincs rejtett szándéka. Egyetlen mondata sem vád, de minden egyes sora panasz az elnémított ősvallás és eretnekségek üldözöttei helyett és felbecslése a sok erkölcsi és kultúrkárnak, amely a magyar inkvizícióból származott. Egyet azonban eleve be kell vallanom: az elkötelezett magyar történetírók egyoldalú, nyomasztó örökségként reánk nehezedő nyugati történetszemléletével szakítva, szándékosan és következetesen, keleti, ázsiai igazolást keresek. Kötelességemnek tekintem ezt azért, mert az „Európa idegenjeként” kezelt magyarság a nyugati történetszemléletben, mint műveletlen, barbár és alacsonyrendű népség szerepel. Ázsiai, ősi soron szerzett örökségünket sokszor még magyar részről is szégyenkezve takargatták, vagy érdekcsoportok irányítása szerint az északi peremnépek „halszagú atyafisága” közé utalták. Ezt igyekeztem megcáfolni és az ősmagyar vallást elpusztító inkvizítorok vádjait a látótérbe helyezni.

A vadászat, az a legnemesebb férfias sport, melynek gyakorlására sok kedvező alkalmunk van s melyben világviszonylatba is letagadhatatlanul elsők vagyunk. Nem akarom - hosszadalmas is lenne - felsorolni azoknak a neveit, kik galamblövő világversenyeken, külföldi, tropikus vadászatokon szereztek sok dicsőséget a magyar vadászpuskának és tudománynak, csupán azt említem meg, hogy utóbbi időben sok alakalmunk nyílt a nyugati nagy államok jobb vadászaival együtt áldozni Diana istenasszonynak s Európa legbüszkébb nemzetének fiai jelentették ki, hogy tudomásuk volt a magyar vadász fölényéről, de azt, hogy ily nagy a különbség, nem gondolták. Mi úgyszólván vadásznak születünk, egymástól tanuljuk el a vadászat tudományát. Több vadásztársam kérésére, nehezen vettem kezembe a tollat, hogy egy szerény, hézagpótló vadászkönyvet írjak; éreztem, hogy sok magyar vadász többet tud nálamnál, de még lustább író, mint én. így bízva örökölt vadászképességemben, egy emberi élet lefolyása alatt gyűjthető elméleti és gyakorlati ismereteimben, jó barátaim támogatásában és olvasóim jóindulatában, útnak indítom e kis munkát. A könyv az 1935-ös kiadás reprint változata.

Ötven éve méltatlanul félresepert könyvet tart kezében a tisztelt olvasó, amely minden információt közöl, amit a hunokról és Attila királyról tudnunk kell. A tudós szerző sokéves kutatómunkája ölt testet ebben a kötetben, elsősorban az írott források teljességének felhasználásával. Szász Béla fél évszázaddal ezelőtt írta meg könyvét, élete fő művét, ám sem időszerűségét, sem történeti hitelességét, sem használhatóságát nem kérdőjelezhetjük meg. Különösen meglepő a szerző szemléletmódja, mivel a hunokban nem barbár, öldöklő hordát lát és nem is így mutatja be őket. Sőt Attila, a hódító alakja is egészen más képet tár elénk. A könyv az 1943-ban megjelent mű reprint változata.

Karl Emil Diezel könyve vadászirodalmunk egyik leggazdagabban illusztrált és tartalmában is legátfogóbb műve, mely Mika Károly fordítása révén vadászgenerációk bibliája lett, ugyanakkor jelentős hatással volt a magyar vadásznyelvre is. „Ki, ki a szabadba, ahol a sík rónán bujdosó szelek járnak; ahol nádasok sóhajtó sűrűsége hajladozik a mocsár vize fölött; ahol erdők koszorúja övezi dúsan a föld homlokát a hegyvidéken! Csak ki, a csönd hazájába, ahol megcsillapodik a zaklatottság; ahol füvek s lombok lehelete tölti meg illattal a tiszta levegőt!” A vadász itt találja kikapcsolódása tárgyát. Itt éli ki vadásszenvedélyét.

Karl Emil Diezel könyve vadászirodalmunk egyik leggazdagabban illusztrált és tartalmában is legátfogóbb műve, mely Mika Károly fordítása révén vadászgenerációk bibliája lett, ugyanakkor jelentős hatással volt a magyar vadásznyelvre is. „Ki, ki a szabadba, ahol a sík rónán bujdosó szelek járnak; ahol nádasok sóhajtó sűrűsége hajladozik a mocsár vize fölött; ahol erdők koszorúja övezi dúsan a föld homlokát a hegyvidéken! Csak ki, a csönd hazájába, ahol megcsillapodik a zaklatottság; ahol füvek s lombok lehelete tölti meg illattal a tiszta levegőt!” A vadász itt találja kikapcsolódása tárgyát. Itt éli ki vadásszenvedélyét.

Van-e olyan háziasszony, aki még nem tette fel ezt a kérdést magának? A választ megadja a könyv szerzője. Nemcsak az elkészítendő ételek receptjét közli, hanem minden alkalomra megfelelő ételsor összeállításával is segít – elsősorban a dolgozó nőknek -, hogy a mai család főétkezését, a vacsorát, változatossá, táplálóvá tegyék. Az egyszerű, gyorsan elkészíthető ételeken kívül „vendégváró” menüket és recepteket is találunk Fülöp Margit munkájában. A könyvben egy gyakorlott háziasszony adja át tapasztalatait asszonytársainak.

Karácsonyi János (Gyula, 1858. december 15. – Nagyvárad, 1929. január 1.) magyar történész, szentszéki bíró, vovádriai címzetes püspök és nagyváradi nagyprépost, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A szerező számtalan tanulmányt, dolgozatot írt élete során. Írásai a Szent Korona történetétől a heraldikáig, a családtörténettől a művészettörténetig terjedtek. Jelen tanulmánya is ezt a hozzáértést bizonyítja.

Benedek Elek (Kisbacon, 1859. szeptember 30. - Kisbacon, 1929. augusztus 17.) magyar újságíró, író, országgyűlési képviselő, "a nagy mesemondó". "Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás tengeren is túl..." kezdődnek a magyar népmesék. A két kötet számtalan szebbnél-szebb mesét ad az Olvasók kezébe, amiből megismerjük népünk gazdag mesekincsét. Ezeket a meséket több generáció is olvasta és olvassa ma is. Kívánjuk, hogy minden kedves Olvasó, legyen az gyermek vagy felnőtt, megtalálja örömét ezekben a mesékben.

Íme egy újabb kis vadászati könyv, avatott toll terméke, lelkes vadász és szakértő kedves, tanulságos dolgozata hazánk két vadjáról, mely sok igaz vadásznak számos kellemes napot és örömet szerez. Ezen kívül sok mezőgazdának temérdek hasznot hajt azon csekély bosszúsággal szemben, amit a kukoricaszem szedegetéssel okoz. Hiszen mind a fácán, mind a fogoly a fölötte kártékony rovaroknak nem sejtett mennyiségét pusztítja el.

Benedek Elek (Kisbacon, 1859. szeptember 30. - Kisbacon, 1929. augusztus 17.) magyar újságíró, író, országgyűlési képviselő, "a nagy mesemondó". "Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás tengeren is túl..." kezdődnek a magyar népmesék. A két kötet számtalan szebbnél-szebb mesét ad az Olvasók kezébe, amiből megismerjük népünk gazdag mesekincsét. Ezeket a meséket több generáció is olvasta és olvassa ma is. Kívánjuk, hogy minden kedves Olvasó, legyen az gyermek vagy felnőtt, megtalálja örömét ezekben a mesékben.

Genthon István művészettörténész, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, a művészettörténeti tudományok doktora. Kivételes műveltségű tudós, főként a magyar művészet kutatójaként vált híressé. Igaza van Budapest történetírójának, Salamon Ferencnek, amikor azt írja, hogy "alig van város Európában, mely annyiszor és oly nagy mérvben elpusztult volna s következőleg annyiszor kellett volna alapjából újra építeni, mint némely magyarországi várost s köztük Budapestet."

Ifjabb Szinnyei József (született Ferber József Károly Vince; Pozsony, 1857. május 26. - Budapest, 1943. április 14.) nyelvész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Az ELTE Bölcsészettudományi Kar egykori dékánja. "Ott állunk a történelmi kor határkövénél. Szövétnekünk utolsót lobban, s a félhomályban látjuk a magyarságot, amint a határt átlépi. Előtte hajnalhasadás, mögötte koromsötét éjtszaka. Be akarnánk világítani abba a sötétségbe. Tudni szeretnők, merről jöttek a mi eleink, hol ringott a bölcsőjük, milyen volt eddigvaló életük folyása. Mindhiába! Szövétnekünk kialudt, és tekintetünk a titokzatos sötétségbe vész. De mi ez? Valami gyenge fény kezd derengeni az éjtszakában. Pislogó láng, amely hol elalszik, hol újra világol. Tétova jár, mint a bolygó tűz. S amott egy másik; majd fölvillan a harmadik, a negyedik is. Körülöttük a sűrű sötétségben félhomály dereng, s a szemünk látni kezd. Itt emberi koponyákat lát, amott állatbőrökből összeaggatott ruhákat." - így ajánlja könyvét a szerző.

A szőlő- és bortermelés a legelterjedtebb művelési ágak egyike, aránylag kis területen sok tőkét és munkát hasznosít, ha ezekkel kellő hozzáértés párosul. Különösen nálunk, ahol a szélsőséges éghajlat miatt a termelés nagy kockázattal jár és főleg napjainkban, amikor ha lépést akarunk tartani a korral, a szőlőben is többet, jobbat s olcsóbbat kell termelnünk, mint eddig. Az okszerű és korszerű szőlőtermesztésnek tehát a kellő szakértelem az előfeltétele. A föld, a tőke és a munka mellett ez a legfontosabb termelési tényező, a szőlősgazda enélkül alig, ezzel – mostoha viszonyok között is – boldogul.

Z. Tábori Piroska, azaz Piroska néni sok-sok mesét írt, ami nagy örömet szerzett a gyerekeknek. A Dugó Dani sorozata jó pár meséskönyvet tartalmaz és a főszereplő kalandos történeteit átélhetjük együtt. Legyen az afrikai úti kaland, vagy a varázslatok világa, de számtalan egyéb mesés történet megelevenedik a könyvek lapjain. A kiadó szándéka az, hogy újra az Olvasók kezébe adja ezeket a kellemes, kalandos meséket, így fejezve ki háláját a szerzőnek. Kívánjuk, hogy ezek a mesék elrepítsék olvasóikat azokra a tájakra és történetekbe, amiket Dugó Dani is átélt.

A bor végigkíséri az emberi életet. Ez nemcsak ránk nézve igaz, hanem minden ősi civilizációra, kultúrára nézve is. A szerző végigvezeti olvasóit a szőlőművelés kezdeteitől, a bor készítéséig, vallási szerepéig, a bordalok megjelenéséig, a magyar hagyományban elfoglalt helyéig és még számtalan irodalmi és történeti érdekességig. Az írás átfogja Egyiptomtól a héber hagyományig, a görög-római kortól és mitológiától egészen a magyar múlt emlékeiig a borfogyasztás témáját. A könyv nagy segítséget jelent a téma kutatói számára. A könyv az eredeti 1932-ben megjelent mű reprint változata.

A vadászat az emberiség egyik legősibb, legmaradandóbb természetű foglalkozása, melynek alaptörvényei évezredek múltával sem változnak. A könyv érdekessége, hogy azt Vajda János költőnk álnéven írta és műve a 19. század vadászati szakkönyvei közé tartozik, mely kiváló elméleti és gyakorlati útmutatással látja el a tisztelt Olvasót. A könyv az eredeti 1896-os kiadás reprint változata.