Nemzeti Örökség Kiadó

Ifjabb Szinnyei József (született Ferber József Károly Vince; Pozsony, 1857. május 26. - Budapest, 1943. április 14.) nyelvész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Az ELTE Bölcsészettudományi Kar egykori dékánja. "Ott állunk a történelmi kor határkövénél. Szövétnekünk utolsót lobban, s a félhomályban látjuk a magyarságot, amint a határt átlépi. Előtte hajnalhasadás, mögötte koromsötét éjtszaka. Be akarnánk világítani abba a sötétségbe. Tudni szeretnők, merről jöttek a mi eleink, hol ringott a bölcsőjük, milyen volt eddigvaló életük folyása. Mindhiába! Szövétnekünk kialudt, és tekintetünk a titokzatos sötétségbe vész. De mi ez? Valami gyenge fény kezd derengeni az éjtszakában. Pislogó láng, amely hol elalszik, hol újra világol. Tétova jár, mint a bolygó tűz. S amott egy másik; majd fölvillan a harmadik, a negyedik is. Körülöttük a sűrű sötétségben félhomály dereng, s a szemünk látni kezd. Itt emberi koponyákat lát, amott állatbőrökből összeaggatott ruhákat." - így ajánlja könyvét a szerző.

Z. Tábori Piroska, azaz Piroska néni sok-sok mesét írt, ami nagy örömet szerzett a gyerekeknek. A Dugó Dani sorozata jó pár meséskönyvet tartalmaz és a főszereplő kalandos történeteit átélhetjük együtt. Legyen az afrikai úti kaland, vagy a varázslatok világa, de számtalan egyéb mesés történet megelevenedik a könyvek lapjain. A kiadó szándéka az, hogy újra az Olvasók kezébe adja ezeket a kellemes, kalandos meséket, így fejezve ki háláját a szerzőnek. Kívánjuk, hogy ezek a mesék elrepítsék olvasóikat azokra a tájakra és történetekbe, amiket Dugó Dani is átélt.

A vadászat az emberiség egyik legősibb, legmaradandóbb természetű foglalkozása, melynek alaptörvényei évezredek múltával sem változnak. A könyv érdekessége, hogy azt Vajda János költőnk álnéven írta és műve a 19. század vadászati szakkönyvei közé tartozik, mely kiváló elméleti és gyakorlati útmutatással látja el a tisztelt Olvasót. A könyv az eredeti 1896-os kiadás reprint változata.

A bor végigkíséri az emberi életet. Ez nemcsak ránk nézve igaz, hanem minden ősi civilizációra, kultúrára nézve is. A szerző végigvezeti olvasóit a szőlőművelés kezdeteitől, a bor készítéséig, vallási szerepéig, a bordalok megjelenéséig, a magyar hagyományban elfoglalt helyéig és még számtalan irodalmi és történeti érdekességig. Az írás átfogja Egyiptomtól a héber hagyományig, a görög-római kortól és mitológiától egészen a magyar múlt emlékeiig a borfogyasztás témáját. A könyv nagy segítséget jelent a téma kutatói számára. A könyv az eredeti 1932-ben megjelent mű reprint változata.

A vadászat ősidőktől fogva előbb foglalkozása, később szenvedélye volt a magyarnak, de amily előszeretettel űzte mindenkor a vadászatot, épp oly tartózkodással viseltetett az írótoll és a szakkönyvek irányában; innét van, hogy sem vadásznyelvünk, sem vadászati irodalmunk nincsen. Azaz, hogy a vadásznyelvünk az bizonyára megvan, olyan értelemben, mint az egykori szobrásznak gyönyörű szobra, amelyre midőn dicsérték, azt mondotta a művész, hogy a szobor benne volt a kőben, csak ki kellett hámozni belőle. Olyan vadászati műnyelve, mint aminő német szomszédainknál használatos, soha sem lesz a magyarnak, mert tudvalévő dolog, hogy ha a világ valamely félreeső pontján két német találkozik, rögtön három egyletet alakít: egyet közösen, és mindegyik külön egyet a maga számára, azután pedig összeülnek, és megállapítják minden egyletnek a maga műnyelvét. Ez az ő nemzeti sajátságuk, amihez nekünk sem érzékünk sem hajlandóságunk nincsen, aminthogy éppenséggel nem is szükséges, hogy mi például a szarvasnak lábát falónak, a fülét hallónak, a szemét látónak, és az orrát szélfogónak nevezzük. Azokra a különös fogalmakra, amelyek a vadászat körében felmerülnek, ha keresünk, mindig találunk jó magyar kifejezéseket, nem kell azért a szomszédtól kölcsön kérnünk, sem olyan szavakat gyártanunk, amelyek eltorzítják nyelvünket.

Tokaji vagy pontosabban a Tokaj-hegyaljai borvidék a világ első zárt borvidéke, mely 1737 óta van nyilvántartva. Magyarország északkeleti területén, a Zempléni-hegység déli, délkeleti lábainál helyezkedik el. Területe 88 124 hektárt tesz ki. A borvidék jelképe, mivel a bor nevét Tokaj városa adta, amely ezért világhíre révén egész Magyarország jelképévé vált. A város több évszázados borászati hagyománya miatt és különleges építészeti öröksége folytán a helyi hagyományok őrzőjeként is ismert. Jelen tanulmány a TOKAJI NEKTÁR-ról, mint a borok kereskedelmi értékesítését célozta meg, igaz, hogy az írás még a huszadik század elejéről származik, de éppen ez adja érdekességét.

A Szepes-szombati krónika a Magyar Királyság történetét ismerteti a 997-1457 közötti időszakban. Az írás szerzője egy felső-magyarországi német anyanyelvű történelmet ismerő férfi lehetett. A krónika tartalmát Dr. Demkó Kálmán, a Szepesség történetét kutató tudós ismerteti. Az írás első megjelenése a "Szepesmenyei Történelmi Társulat" évkönyvének VII. évfolyamában jelent meg először, majd önállóan különlenyomatként is olvashatóvá vált 1891-ben.

A magyar ősvallásról már számtalan mű született, ami megpróbálja rekonstruálni népünk honfoglalás előtti, illetve az azt követő időszak őshitével és annak gyakorlatával kapcsolatos nézeteit. Ez az írás is ezt a célt szolgálja. A szerző több forrást felhasználva fejti ki a témával kapcsolatos nézeteit. A kiadó úgy gondolja, hogy ez az írás is gazdagítja a témával kapcsolatos írások és vélemények sokrétűségét.

Kovács Teréz könyve a régi magyar cukrászat egyik remeke. Könyve az 1893-as kiadás reprint változata, mely számos képpel illusztrálja a cukrászművészet tevékenységét, de azon kívül háromszáz recepttel mutatja be a torták és a különböző sütemények elkészítési módját. Éppen ezért fontos útmutatója a sütni szerető és kísérletező házi cukrászoknak.

"Gyakorlat teszi a mestert:" - írja a szerző. Ezt a népszerű közmondást bátran rá lehet alkalmazni a nők (sőt, most már a férfiak) leghasznosabb hivatására, a szakácsművészetre is. Ez az igazán ritka szakácskönyv még a tizenkilencedik század végén íródott és azóta sem jelent meg új kiadásban, pedig számtalan jobbnál-jobb receptet és tanácsot ad az ételeink elkészítéséhez. Legyen az vadétel, halétel, házi szárnyas, sertés, marha stb., de bőven akad a receptek között sütemény, torta elkészítéséhez is útmutató. Ez a kiváló, régi szakácskönyv nem hiányozhat a magyar kulináris ismeret szakértőinek, de a műkedvelő sütő-főző, kísérletezni szerető házi szakács és cukrász tanulóknak a könyvtárából sem.

A különböző növények gyűjtésénél és alkalmazásánál fontos az, hogy a növény egészséges legyen. Azok alkalmazása során ne találkozzunk kártevőkkel és egyéb betegségekkel. Nagy segítség úgy a kertészeti, mint a fűszer- és gyógynövények gyűjtése során, hogy fel tudjuk mérni azt, hogy van-e betegsége a növénynek. De a könyv nem csak a gyűjtés során látható, tapasztalható dolgokra hívja fel a figyelmet, hanem arra is, hogy milyen módon tároljunk és óvjuk azokat.

A francia konyha az ételek változatos elkészítésében nagyon találékony. Száz burgonyaétel leírását közöljük e kis könyvben. Az ételek legnagyobbrészt francia ízlés szerint készülnek, de remélem, hogy a magyar konyha is befogadja őket és háziasszonyaink örömmel válogatnak majd belőlük. Hiszen a burgonya nemcsak elterjedt és kedvelt étel, hanem annyi a jó tulajdonsága, hogy valamennyit még száz leírással sem merítjük ki.

Jordanes vagy Iordanes (? - 553 után) gót származású, írásaiban latin nyelvet használó itáliai történetíró volt. Jordanest általában a klasszikus világ vaskora utolsó írójának tekintik. Két műve maradt ránk, ezek a rómaiak és gótok története és tettei című írásai. Az egész középkor során alig volt történeti munka, mely kelendőbb, többet emlegetettebb lett volna, mint az övé s korunkban is a népvándorlás történetének írói lépten-nyomon kénytelenek hivatkozni reá és idézni őt. Jordanes ezen nagy népszerűségre azért jutott, mert fő műve, a gótok története, teljességgel nem egyéb a különféle szerzőktől átvett és összeszerkesztett anyagoknál. Míg ugyanis azok a munkák, amelyekből szerkesztett, mint például Ablabius, Cassiodorius stb. írásai, elvesztek, Jordanes művei, bár romlott szöveggel, egészükben ránk maradtak. Munkáinak a fő s egyetlen érdeme, hogy bennük ezen szerzők számunkra megmaradtak s a teljes végenyészettől megmenekültek. A mű az 1904-es magyar nyelvű kiadás reprint változata.

Dr. Arany György azon orvos-természetgyógyászok körébe tartozott, akik nem vetették el a népi gyógymódokat, hanem igyekezett azt beépíteni orvosi praxisába is. Így adva lehetőséget a gyógyítás-gyógyulás minél szélesebb skálájának. Könyvében ír a víz gyógyító erejéről, a masszázs fontosságáról, a gyógynövények alkalmazásáról, az ivókúrák és gyógyfürdők szerepéről és a különböző betegségek természetes úton történő gyógyításáról. Könyve nem hiányozhat a gyógyulni vágyok könyvespolcáról.

Tömörkény István (született Steingassner István, Cegléd, 1866. december 21. - Szeged, 1917. április 24.) magyar író, újságíró, néprajzkutató, régész, múzeum- és könyvtárigazgató. "Szeged kultúrpalotájának ő a legnagyobb raritása és akkora kincse, amekkora Budapest összes múzeumaiban nem található. És sohase gondolt arra, hogy a Kultúrpalota idegen látogatói szemében ő a legnagyobb áhítattal megnézett látnivaló... világítani fog még akkor is, mikor a Kultúrpalota minden bennevalóival és tartozékaival egyetemben rég omladék lesz." - írja Móra Ferenc. Tömörkény István ebben a könyvében a maga szűkszavú módján meséli el az alföldi betyárok viselt dolgait. A szerző a névtelen betyárok, zsiványok, rablók történeteit mutatja be, akik egy letűnt kor "hősei voltak", de virtusban, erőszakban gyakran felülmúlták az akkori korszak leghíresebb betyárját Rózsa Sándort is.