Nemzeti Örökség Kiadó strana 10 z 14

Varga Zsigmond (Marosdécse, 1886. február 5. - Debrecen, 1956. április 18.) teológus, szumirológus, bölcsészprofesszor. Dr. Varga Zsigmond sokoldalú tudós volt. Nem csak mint teológus, de a magyar nyelvrokonság és népünk eredete is foglalkoztatta. Így a kötetben található három fő rész is arról árulkodik, hogy igyekszik a szumir-altáji ősrokonság kérdését tisztázni és tisztán tudományos alapon bemutatni.

Magyar Vadászok! Ti tudjátok, mi az: a magány felséges ünnepi csendjében barangolni be síkságokat és sűrűségeket, ahol minden földi hiúságot és nagyravágyást levetkezve, csupán a nagy természetben megnyilatkozó istenség közellétével telik meg elménk és szívünk. A hajnal pirkadása, a déli nap heve, az alkonyat árnyéka mind arra jó tinektek, hogy új meg új okot találjatok a felséges égnek, s a gyönyörű földnek a megcsodálására... De a vadásznak társa is van, mely nem fárad ki mellette, hanem folyvást hevíti és lelkesíti vadász-szenvedélyével. Mert ő az, akiben bízunk, akihez ragaszkodunk és általa sokszorozódik meg élvezetünk a vadászatban. Ő a vizsla.

Temetőink legszembetűnőbb ismertetőjelei a sírhalmok fejéhez tűzött, kiemelkedő fejfák. Nagyobb helyeken ugyan, kivált újabban, a márványból csiszolt obeliszkek, félkörös tetejű kőlapok és kovácsolt lámpástartókkal ékesített kriptaépületek némileg elváltoztatták a temetők rendes képét, szinte megfosztották eredeti idillikus jellegétől. De faluhelyen még két egyszerűbb és általánosabb fejfatípus az uralkodó. Már messziről felismerhető a temetőkön, melyik részükbe hantoltak katolikus, melyikbe protestáns halottakat. Amazoknál a keresztalakú alacsonyabb fejfa, fönt tetőformájú keskeny csővédővel, emitt pedig a rúdformájú és cifrán kifaragott kopjafa a szembetűnő ismertetőjel. Mindkettő régi hagyományos örökség

Jelen könyvemnek a megírásánál tőlem telhetőleg igyekeztem lehetőleg mindenre kiterjeszteni a figyelmemet. A szakácsművészet azonban olyan méretű anyagot ölel fel, hogy azzal kétszer ilyen terjedelmű könyvet is könnyűszerrel meg lehetne tölteni. Azon tisztelt olvasók, akik maguk is elég otthonosak a szakácsművészetben, kissé különösnek fogják találni, hogy némely legegyszerűbb ételnek az elkészítését is leírtam és hogy egyik-másik receptnek a közlésénél túlzott alapossággal jártam el. Számolnom kellett azonban azzal, hogy a könyvemet nagyrészt azok is meg fogják szerezni, kiknek semmiféle ismeretük és gyakorlatuk nincsen a főzés terén, ennélfogva egy alapos útmutatóra van szükségük. A recepteknek a könnyebb megértése végett kénytelen voltam sok esetben a stílus ellen véteni, szakácskönyvről lévén azonban szó, ezt meg fogják nekem bocsájtani. Ezeknek vázolása után azon reményben bocsájtom a nagy nyilvánosság elé ezen első könyvemet, hogy az a háztartásokban a leghívebben fogja betölteni a tanácsadó és segítőtárs szerepét. - írja a szerző könyve előszavában.

A magyar nemzet aranykönyve az első világháború hőseinek állít emléket, azoknak akik vitézségükkel, kitartásukkal harcoltak és példát mutattak társaiknak. Ők méltán viselték a Vitézi Rend által adományozott vitézi címüket. Rájuk több, mint száz év elmúltával is büszkék lehetünk. Így szolgáljon ez a kötet memento-ként emléküknek. A kötetet megjelenése óta őrzi családunk, mert őseink között is voltak vitézek, akikre méltán büszkék lehetünk. A könyv újbóli megjelenését dr. vitéz geszterédi Kássa László támogatta.

A történelem tanulmányozása nemcsak a hazafias érzés fejlesztése szempontjából fontos nemzeti érdek, hanem az általános kulturális nívóra is nagy befolyással van, mert a művelődés emlékeinek megbecsülésére, tényezőinek felkarolására vezet.

A nemzet történeti műemlékei közt kétségtelenül egyik legméltóbb helyet foglalja el az ország szent koronája. Mint állami létünkkel úgyszólván egykorú nemzeti palladium és műkincs, egyszersmind államhatalmi és nemzeti, jogi és törvényes jelentőségénél fogva máig éppen úgy jogérvényes hatású, valamint a közkegyelet tárgya. Hálát adhatunk az isteni Gondviselésnek, hogy régi dicsőségünk elenyészett emlékeiből csak ennyi, s ily szent, örökség is maradt ránk, hogy még ily valóban páratlan nemzeti műkincset is felmutathatunk.

A magyar kelet-népe, eredetét és szülőföldjét Ázsiában csak keleti kútfők segítségével lehet felderíteni; a nyugati kútfők, az eddig tett kísérletek után ítélve egymaguk erre elégtelenek. A belőlük nyert történeti adatok a keleti kútfők világánál nyertek fényt, határozottságot, és válnak alkalmas anyagokká a feldolgozásra. A tudósítások, melyeket a magyar faj különböző törzseiről, a hunokról, kunokról, úzokról, avarokról, chazarokról és besenyőkről a bizánci görög íróknál találunk, s a nagybecsű nemzeti hagyományok, melyeket a magyarok eredetéről és ázsiai lakhelyeiről a magyar krónikások fenntartottak, egészen más színben tűnnek fel, ha azokat az örmény történeti kútfők világánál vizsgáljuk; különben is a magyar régészetkutatók közt általános napjainkban a meggyőződés, miként a magyarok eredetét és szülőföldjét Armenia és Perzsia körül Aria zend népei közt kell keresni, ide utalnak nyelve, vallási és politikai tradíciói a magyarnak.

Eredetmondája minden nemzetnek van és azt kegyeletes hagyományként tiszteli. Nem kérdi, mennyi benne a valóság és mennyi az őshomályba vesző képzeleti elem, amilyen formában fennmaradt, olyan ereklyének tekinti változatlanul. Még a mai kijózanult világ, ha talán nem is tudatosan, de kiérzi belőle a benne lappangó összetartó, egybeforrasztó erőt. A mi eredethagyományunk, a Csodaszarvas mondája, egyebekben sem áll mögötte a többi nemzetének, sem formában, sem tartalomban nem fogyatékosabb, sőt hiteles történelmi részletek dolgában gazdagabb sok más ősmondánál. Ezt a nevezetes jellemvonását mindjárt itt az elején ki kell emelnem, hogy hazai fontossága az olvasóban tudatossá váljék és hagyományunkat kegyeletes nemzeti emléknek tekintse. Solymossy Sándor

Nemzeti viseletünk múltjával régészeti tudományunk megalapítója, Rómer Flóris óta többen foglalkoztak már és nevezetes eredményeket is értek el, de a dolog természete szerint még mindig tág tér nyílik a további kutatásoknak. Dr. Szendrei János is régóta foglalkozván a magyar nemzeti viselet történetére vonatkozó anyag gyűjtésével, ennek eredményét fenti cím alatt most megjelent kötetében ismerteti s 512 olyan emléket tárgyal, amelyek eddig vagy egészen ismeretlenek voltak, vagy viselettörténeti szempontból kellő méltatásban nem részesültek. A magyar viselet eredetét Ázsia ősnépei között és általában keleten kell keresnünk különösen a perzsa-tatár viselet az, amely szoros összefüggésben van a magyarral. Az említett viselet pedig két irányból hatolt be Európában: a Kaukázuson át, déli Oroszországon és Lengyelországon keresztül hazánk területére, aztán pedig Kis-Ázsián és a Balkán félszigeten át a törökök hódító hadjáratai nyomán. Ezért van az, hogy a középkori orosz és lengyel öltözet jóformán azonos a magyarral s hogy a XVII. század első felében a török szpáhik öltözete csupán turbán által különbözött az akkori magyar könnyűlovasság ruházatától. Egyébiránt az Ázsiából hozott ősmagyar viselet századok folyamán szakadatlanul ki volt téve különféle idegen hatásoknak. Például a vezérek korában a bizánci, Szent István idejétől kezdve a német, Nagy Lajos korában az olasz befolyás érvényesült kisebb, vagy nagyobb mértékben. Mindezekre nézve igen sok adatot sorol fel Dr. Szendrei János és 174 szövegközti képet és hat színezett képtáblát is közöl.

Ez a szakácskönyv is az 1920-as években keletkezett, abban az időben, amikor a magyar konyha igazi virágkorát élte. Zsuzsi néniről sajnos nem maradtak fenn adatok, de könyve igazi csemegékben bővelkedik. A szerző az alábbi gondolatokkal bocsátotta útjára a könyvét: A sütés-főzésnél általában, az a régi közmondás járja, gyakorlat teszi az embert mesterré. Most már, hogy a főzésben és sütésben gyakorlatot szerezzen valaki, szükséges, hogy egy igen értékes kis könyve legyen a szakácsművészet titkáról. Sokan azt gondolják, hogy egy igazán jó ebédet nem is tudnának készíteni. Pedig dehogy nem. A fő dolog, hogy tudjuk mindazt, amit ez a kis kézikönyvecske elmond. * A „Zsuzsi Néni Szakácskönyve” című ezen kiadvány a Szerző saját szavaival ajánljuk. Miszerint: a receptek leírásánál az a cél vezetett, hogy a legvilágosabb és a legrövidebb, a legegyszerűbb és legmegérthetőbb módon adjam a sütni-főzni akaró elé a szükséges tudnivalókat.

A magyar ornamentika története nem mondák, hagyományok, ősi följegyzések és nyelvészeti összevetések labirintusából keletkezett és igazság látszatával ható megállapítások összessége, hanem ma is látható, megfogható, mérlegelhető, kisebb-nagyobb műbecsű, régi és mai iparművészeti tárgyak formáinak beszéde. A formák nyelvét kísérlem megszólaltatni, hogy mondják el, hol, mikor, mily célból és alkalomból, vagy mily rendeltetéssel születtek. Huszka József utolsó művét tartja kezében a Becses olvasó, mely 1929-ben készült el és a szerző életművének összefoglalása. Ornamentikai témájú könyvei közül az alábbiak jelentek meg kiadónk gondozásában: -A magyar ornamentika -Magyar díszítő styl -Régi magyar ornamentika -Az istenfa -Magyar díszítési motívumok a székelyföldön -Honfoglaló őseink ornamentikája -Tárgyi ethnográfiánk őstörténeti vonatkozásai

A női kéz finom munkáját a legtökéletesebb gép nem pótolja, a terített asztal hófehér hímzésdíszét szépségben semmiféle színpompa nem múlja felül: a kézzel hímzett ágynemű kiváló helyet foglal el a menyasszony kelengyéjében épp úgy, mint a nagyanya kincses szekrényében. A fehér hímzés örök becsű dísze nemcsak asztal ágy- és fehérneműnek, de ruháknak és egyéb, a megjelenés báját és az otthon derűjét szolgáló tárgyaknak. Ez a könyv a kézimunkát kedvelő s a szépben gyönyörködni tudó hölgyeknek szánt mintasorozatot rejti magában s célját elérte, ha tetszésre talál és e szép munkát szélesebb körben terjeszti, s tökéletesíti.

Pósa Lajos a kiváló mesemondó és meseíró hozzáértő kézzel szerkesztett kisebb-nagyobb terjedelmű könyveket az ifjúság számára. Könyvei, válogatásai számtalan kiadást megéltek és több nemzedék is olvasta azokat. Jelen válogatása, a "Nagyapó meséskönyve" is egy ilyen gyöngyszem, amit szeretettel ajánlunk Olvasóink számára.

Pósa Lajos, Gárdonyi Géza, Benedek Elek és Sebők Zsigmond mellett a legkiválóbb mesemondók sorába tartozik. Rengeteg verses mesét, történetet alkotott gyermekek számára, ahogy ezt a most megjelenő "Világszép nádszálkisasszony" című meséje is mutatja. Ezzel igazi rangra emelte az ifjúsági irodalmat. Meséiből kiderül, hogy "öreg korára is kisgyermek maradt, de ő volt a legokosabb és legkedvesebb kisgyermek Magyarországon".

Krbekné Liber Etelka cukrászkönyve az 1920-as évekre öt kiadást is megélt. Jelen kiadás az 1925-ös Brassói Lapok által megjelentetett kötetet veszi alapul. A könyv sikere és nyolc kiadása az erdélyi ízek szerelmeseinek érdeklődését tükrözi. A 287 recept az erdélyi és magyar ízlésvilág és cukrászat gazdagságát mutatja be, ahogy ezt a könyv címe is jelzi „Házi cukrászat és egyszerűbb tészták kézikönyve”. Jelen kötetünk egy újabb gyöngyszeme a magyar-erdélyi szakácskönyveinknek, melynek kiadását a Nemzeti Örökség Kiadó örömmel vállalt fel. Az eddig megjelent köteteink: Biri néni szakácskönyve, Rézi néni szakácskönyve, Zilahy Ágnes - Valódi magyar szakácskönyv, Urmánczy Nándorné szakácskönyve, Tornyay Rákóczy Karolina - A magyar nemzeti szakácskönyv, Hegyesi József - A legújabb házi cukrászat kézikönyve, A magyar bor a szakácsművészetben, Kugler Géza - Legújabb és legteljesebb nagy házi cukrászat, Stögermayer Antal – Halak, vadak elkészítése , Ujváry Sándor – Takarékos polgári szakácskönyv és házi cukrászat 500 recept , Tutsek Anna – Katóka szakácskönyve