Nemzeti Örökség Kiadó strana 9 z 14

A "Magyar nemes családok" című 11 kötetes gyűjtemény ma könyv formában már szinte fellelhetetlen. A hatalmas családtörténeti gyűjtemény több mint 40.000 családot és 120.000 nevet sorakoztat fel. A szerző véleménye szerint: "Egy ilyen gyűjteményes munka sohasem lehet teljes és minden adatában feltétlenül hiteles. Szerzője rá van kényszerítve az előzőleg már megjelent hasonló tárgyú munkákra, amelyek szintén korábbi munkákra támaszkodnak." De ezidáig a legteljesebb gyűjteménye a nemes családoknak, így kiváló kutatási lehetőséget nyújtva mindazok számára, akik családtörténeti-genealógiai kutatásra szánják magukat. Jelen kiadás reprintje az eredeti gyűjteménynek.

A "Magyar nemes családok" című 11 kötetes gyűjtemény ma könyv formában már szinte fellelhetetlen. A hatalmas családtörténeti gyűjtemény több mint 40.000 családot és 120.000 nevet sorakoztat fel. A szerző véleménye szerint: "Egy ilyen gyűjteményes munka sohasem lehet teljes és minden adatában feltétlenül hiteles. Szerzője rá van kényszerítve az előzőleg már megjelent hasonló tárgyú munkákra, amelyek szintén korábbi munkákra támaszkodnak." De ezidáig a legteljesebb gyűjteménye a nemes családoknak, így kiváló kutatási lehetőséget nyújtva mindazok számára, akik családtörténeti-genealógiai kutatásra szánják magukat. Jelen kiadás reprintje az eredeti gyűjteménynek.

A "Magyar nemes családok" című 11 kötetes gyűjtemény ma könyv formában már szinte fellelhetetlen. A hatalmas családtörténeti gyűjtemény több mint 40.000 családot és 120.000 nevet sorakoztat fel. A szerző véleménye szerint: "Egy ilyen gyűjteményes munka sohasem lehet teljes és minden adatában feltétlenül hiteles. Szerzője rá van kényszerítve az előzőleg már megjelent hasonló tárgyú munkákra, amelyek szintén korábbi munkákra támaszkodnak." De ezidáig a legteljesebb gyűjteménye a nemes családoknak, így kiváló kutatási lehetőséget nyújtva mindazok számára, akik családtörténeti-genealógiai kutatásra szánják magukat. Jelen kiadás reprintje az eredeti gyűjteménynek.

Újat mondok, de nem új, hanem nagyon régi igazságot, amelyik azonban mindezideig rejtve volt a magyar nép elől. Ennek fő oka elsősorban az, hogy sem történetíróink, sem nyelvészeink nem tanulmányozták át az árpád-kori kódexanyagunkat, vagyis a nyomtatásban is megjelent történeti és jogi okleveleinket. Egyetlen történetírónk sem hivatkozik ezekre, hanem a már mások által megírt, kész könyvekre. Így a régi tévedések tovább élnek. Pedig az árpád-kori kódexanyagunk 63 vaskos, darabonként átlag 800 oldalas kötetet tesz ki, amelyekből a kutató történetíró pontosan meg tudja állapítani az árpád-kori magyar nép társadalmi, gazdasági és jogi berendezkedését és ezek fejlettségét.

Gyermekkorunk talán legszebb meséit tarthatjuk ismét a kezünkben, amivel gyermekeinknek, unokáinknak, de talán még magunknak is kedveskedhetünk. A bontakozó gyermeki lélek képes mindenre rácsodálkozni és a mesék gazdag tárházát biztosítják a csodáknak. A kötet tündérmeséi elrepítenek mindannyiunkat egy bűvös világba, ahol olvasva-utazva feltárul előttünk a mesék birodalma.

Mátyás Flórián (Felsődetrehem, 1818. május 3. – Pécs, 1904. április 2.) magyar történész, nyelvész, forrás-kritikus, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Széles körű történeti és nyelvi ismereteit autodidakta módon sajátította el. 1838-ban Ragusában a piarista gimnáziumban tanított és 1842-ben jogi diplomát szerzett. Az 1850-es évektől Pécsett telepedett le és ott élt. 1859. január 24-étől 1861-ig a pécsi római katolikus főgimnázium latin-görög és irodalom tanáraként tevékenykedett. Ezt követően kizárólag tudományos kutatásainak szentelte idejét. 1858. december 15-én a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett, majd 1898. május 6-tól rendes taggá vált. Középkori forrásszövegek kiadásával, elemzésével foglalkozott. Cikkei a Magyar Nyelvészetben, az Akadémiai Értesítőben, a Századokban, az Egyetemes Philologiai Közlönyben és a Katholikus Szemlében és külföldi folyóiratokban jelentek meg.

Csodálatos, mondhatnám: sajnálatos dolog, hogy a mi történetkutatóink ritka kivétellel, még mindig oly kevés figyelemre méltatják az úgynevezett asszírológiát. Nem vesznek róla tudomást, mintha nem is léteznék. Legföljebb elvétve s akkor is felületesen, ha német, vagy más idegen nyelvű forrásmunkában találkozván vele, ki nem kerülhetik, hogy megemlékezzenek róla is… Elő-Ázsiának a történetét, nép- és földrajzát, folklorisztikáját egészen más és hitelesebb megvilágításban próbálja a szerző feltüntetni. Jelen tanulmánya kezdeti kutatásának az eredménye, melyet később egy tudományos igényességgel megírt munka követett, de a most közölt tanulmány is tudományos felkészültségét tükrözi.

Gaál Mózes, a kiváló író erdélyi származású (1836-1936), a Hun és Magyar mondákat a következő szavakkal vezeti be: "Avatag írások, nagy-régi időkből, melyek krónikás szárazsággal elmondják a hun-magyar hőskor történeteit... Megfesteni képét nagy-régi időknek, melyekre világot a históriának fáklyája ingyen sem vet, összerakosgatni a töredékeket igazságos kézzel és becsületes hűséggel: íme ez volt a szándékom." A közel ötven történet a krónikák és gesták megtartásával, de az írói szabadság szárnyaival ismerteti a magyar mitológiát. A teremtésmondáktól a hun adomákon keresztül elvezet egészen a honfoglalás koráig. Olyan mondák kerülnek a tisztelt Olvasó elé, mint: - az Isten kardja - a Hadúr végzése - Etele bosszút áll - Csaba útja - Emese álma - Árpád a fővezér - A Hadúr szent madara stb.

Dr. Erdélyi László ötven történelmi tárgyú írást gyűjtött össze jelen kötetében, mely zömében Szent István király évfordulójára íródott. Az írások között megtalálhatóak ősgestáink (Anonymus, Kézai, a pozsonyi és müncheni krónika stb. eredete) magyarázatai, a középkori Magyarország művelődéstörténetének jelentős részét megvilágító cikkek, a magyar szentek legendái, a Szent Korona eszméje, a koronázási jogar vizsgálata és még egyéb érdekes tanulmány.

A fenti kéziratra Vámbéry Ármin figyelt fel és adományozta azt a Magyar Tudományos Akadémiának 1860-ban. Így a keleti gyűjteményt egyik legértékesebb kézirata lett az adomány. A kézirat a Magyarország története címet viseli. A művet első alkalommal Vámbéry mutatta be az Akadémiai Értesítőben, majd Budenz József értekezett a kéziratról (kiadványunk ezt az értekezést tartalmazza), melyet egyes részletek közlése kíséretében ily szavakkal méltatott: „Kétségkívül magyar historikus előtt igen érdekes, de még magyar nyelvész előtt is igen becses irodalmi emlékkel gazdagította meg Vámbéry úr a Magyar Akadémia könyvtárát, midőn a maga nemében egyetlen, török nyelven írt magyar krónikánk igen csínos kéziratát megküldé." Magyarország krónikája a mitikus kezdetektől a középkor történetéig vezeti végig az olvasókat hazánk történelmén.

Emma asszony, aki valójában férfi volt, de ennek ellenére az Ő nevéhez fűződik ez a szakácskönyv, amely egy pályázati felhívás hatására jelent meg. Emma asszony pontosan meghatározta, hogy mit vár a benyújtott receptektől: "nem szakácskönyvből kiírt receptekre gondolok, hanem, ellenkezőleg: az irodalomban ismeretlen, de a gyakorlatban kipróbált vagy egy-egy ritka és ismeretlen ételnek vagy egy-egy ismeretlen étel ritka és ismeretlen változatának reczipéjére, melynek a beküldője lehetőleg megállapítaná a származása helyét és idejét is, amennyire csak visszafelé tudja követni." A benyújtott és kiválogatott receptek gyűjtemény meg is jelent 1902-ben és igazi sikerkönyv lett és receptjei kiváló kulináris csemegét nyújtanak. Emma asszony a valóságban Ignotus Hugó (1869-1949) volt, kora egyik ismert és sikeres publicistája.

A középkori magyarság írott történetének igazi kincse kerül a tisztelt Olvasó kezébe, mely Erdélyi László gondos fordítói munkájának köszönhető. A mű, ebben a formájában először 1943-ban jelent meg Szegeden. Erdélyi László (1868-1947), magyar bencés szerzetes, művelődéstörténész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Az Árpád-házi királyok korának társadalom- és művelődéstörténetével, a mohácsi vész korával és a magyar bencés rend történetével foglalkozott. A Krónikáink magyarul című munkája nem csak a krónikák fordítását tartalmazza, hanem kiigazításokat és kommentárokat is. "Ezért kellett főleg krónikáinkat újra lefordítani a nagyot fejlődött történeti jelentés-ismeretek legfrissebb birtokában." - jegyzi meg Erdélyi László műve bevezetőjében. Jelen kiadás az eredeti mű reprint változata.

Varga Zsigmond (Marosdécse, 1886. február 5. - Debrecen, 1956. április 18.) teológus, szumirológus, bölcsészprofesszor. Dr. Varga Zsigmond sokoldalú tudós volt. Nem csak mint teológus, de a magyar nyelvrokonság és népünk eredete is foglalkoztatta. Így a kötetben található három fő rész is arról árulkodik, hogy igyekszik a szumir-altáji ősrokonság kérdését tisztázni és tisztán tudományos alapon bemutatni.

Magyar Vadászok! Ti tudjátok, mi az: a magány felséges ünnepi csendjében barangolni be síkságokat és sűrűségeket, ahol minden földi hiúságot és nagyravágyást levetkezve, csupán a nagy természetben megnyilatkozó istenség közellétével telik meg elménk és szívünk. A hajnal pirkadása, a déli nap heve, az alkonyat árnyéka mind arra jó tinektek, hogy új meg új okot találjatok a felséges égnek, s a gyönyörű földnek a megcsodálására... De a vadásznak társa is van, mely nem fárad ki mellette, hanem folyvást hevíti és lelkesíti vadász-szenvedélyével. Mert ő az, akiben bízunk, akihez ragaszkodunk és általa sokszorozódik meg élvezetünk a vadászatban. Ő a vizsla.

Temetőink legszembetűnőbb ismertetőjelei a sírhalmok fejéhez tűzött, kiemelkedő fejfák. Nagyobb helyeken ugyan, kivált újabban, a márványból csiszolt obeliszkek, félkörös tetejű kőlapok és kovácsolt lámpástartókkal ékesített kriptaépületek némileg elváltoztatták a temetők rendes képét, szinte megfosztották eredeti idillikus jellegétől. De faluhelyen még két egyszerűbb és általánosabb fejfatípus az uralkodó. Már messziről felismerhető a temetőkön, melyik részükbe hantoltak katolikus, melyikbe protestáns halottakat. Amazoknál a keresztalakú alacsonyabb fejfa, fönt tetőformájú keskeny csővédővel, emitt pedig a rúdformájú és cifrán kifaragott kopjafa a szembetűnő ismertetőjel. Mindkettő régi hagyományos örökség

Jelen könyvemnek a megírásánál tőlem telhetőleg igyekeztem lehetőleg mindenre kiterjeszteni a figyelmemet. A szakácsművészet azonban olyan méretű anyagot ölel fel, hogy azzal kétszer ilyen terjedelmű könyvet is könnyűszerrel meg lehetne tölteni. Azon tisztelt olvasók, akik maguk is elég otthonosak a szakácsművészetben, kissé különösnek fogják találni, hogy némely legegyszerűbb ételnek az elkészítését is leírtam és hogy egyik-másik receptnek a közlésénél túlzott alapossággal jártam el. Számolnom kellett azonban azzal, hogy a könyvemet nagyrészt azok is meg fogják szerezni, kiknek semmiféle ismeretük és gyakorlatuk nincsen a főzés terén, ennélfogva egy alapos útmutatóra van szükségük. A recepteknek a könnyebb megértése végett kénytelen voltam sok esetben a stílus ellen véteni, szakácskönyvről lévén azonban szó, ezt meg fogják nekem bocsájtani. Ezeknek vázolása után azon reményben bocsájtom a nagy nyilvánosság elé ezen első könyvemet, hogy az a háztartásokban a leghívebben fogja betölteni a tanácsadó és segítőtárs szerepét. - írja a szerző könyve előszavában.