Nemzeti Örökség Kiadó strana 9 z 14

Egy igazi gasztronómiai ritkaságot tart kezében a tisztelt Olvasó. Ezen kis könyvecske 1801-ben látott napvilágot és a kor sütési-főzési művészetét mutatja be. „Különb-különb féle válogatott, tzifra, jó, egésséges, hafznos, tifzta, és fzapora Étkeknek meg-kéfzitése, sütése, és főzése a Gazdafzfzonyoknak nagy hafznára leábrázoltatik.” – írja a könyv szerzője az akkori nyelv és helyesírás szerint.

Az ember a történelem kezdeteitől vadászik. Eleinte mindezt az önfenntartás miatt tette. Napjainkban a vadászat egyfajta sport, szórakozás, kikapcsolódás, de azért nagyon komoly előírásai vannak. Pák Dienes: Vadászattudomány című könyve, igaz, hogy 1829-ben jelent meg, de ennek ellenére a legkomolyabb feldolgozása az összes vadászattal kapcsolatos tudnivalóknak. Hasonmás kötetünk mind a két részét tartalmazza a könyvnek. Ebből szinte mindent megtudhat a tisztelt Olvasó, az állatok elejtésétől, a fegyverek használatáig. De a könyv olvasása kiváló szórakozást is biztosít.

Jelen kis könyvnek a feladata az, hogy a magyar tárgyi néprajz pusztuló emlékeit megőrizze és a tudományos feldolgozás számára hozzáférhetővé tegye. Ezen kívül a céljai elérését az is vezérli, hogy a magyar nép művészi, lelki készségének megnyilvánulásait megőrizze és a nép ősi műveltségét továbbadja. A dunántúli tükrösök csodálatos példái ennek az ősi kézműves és ábrázoló művészetnek, amit kár lenne veszni hagyni.

A "Magyar nemes családok" című 11 kötetes gyűjtemény ma könyv formában már szinte fellelhetetlen. A hatalmas családtörténeti gyűjtemény több mint 40.000 családot és 120.000 nevet sorakoztat fel. A szerző véleménye szerint: "Egy ilyen gyűjteményes munka sohasem lehet teljes és minden adatában feltétlenül hiteles. Szerzője rá van kényszerítve az előzőleg már megjelent hasonló tárgyú munkákra, amelyek szintén korábbi munkákra támaszkodnak." De ezidáig a legteljesebb gyűjteménye a nemes családoknak, így kiváló kutatási lehetőséget nyújtva mindazok számára, akik családtörténeti-genealógiai kutatásra szánják magukat. Jelen kiadás reprintje az eredeti gyűjteménynek.

A "Magyar nemes családok" című 11 kötetes gyűjtemény ma könyv formában már szinte fellelhetetlen. A hatalmas családtörténeti gyűjtemény több mint 40.000 családot és 120.000 nevet sorakoztat fel. A szerző véleménye szerint: "Egy ilyen gyűjteményes munka sohasem lehet teljes és minden adatában feltétlenül hiteles. Szerzője rá van kényszerítve az előzőleg már megjelent hasonló tárgyú munkákra, amelyek szintén korábbi munkákra támaszkodnak." De ezidáig a legteljesebb gyűjteménye a nemes családoknak, így kiváló kutatási lehetőséget nyújtva mindazok számára, akik családtörténeti-genealógiai kutatásra szánják magukat. Jelen kiadás reprintje az eredeti gyűjteménynek.

A "Magyar nemes családok" című 11 kötetes gyűjtemény ma könyv formában már szinte fellelhetetlen. A hatalmas családtörténeti gyűjtemény több mint 40.000 családot és 120.000 nevet sorakoztat fel. A szerző véleménye szerint: "Egy ilyen gyűjteményes munka sohasem lehet teljes és minden adatában feltétlenül hiteles. Szerzője rá van kényszerítve az előzőleg már megjelent hasonló tárgyú munkákra, amelyek szintén korábbi munkákra támaszkodnak." De ezidáig a legteljesebb gyűjteménye a nemes családoknak, így kiváló kutatási lehetőséget nyújtva mindazok számára, akik családtörténeti-genealógiai kutatásra szánják magukat. Jelen kiadás reprintje az eredeti gyűjteménynek.

A "Magyar nemes családok" című 11 kötetes gyűjtemény ma könyv formában már szinte fellelhetetlen. A hatalmas családtörténeti gyűjtemény több mint 40.000 családot és 120.000 nevet sorakoztat fel. A szerző véleménye szerint: "Egy ilyen gyűjteményes munka sohasem lehet teljes és minden adatában feltétlenül hiteles. Szerzője rá van kényszerítve az előzőleg már megjelent hasonló tárgyú munkákra, amelyek szintén korábbi munkákra támaszkodnak." De ezidáig a legteljesebb gyűjteménye a nemes családoknak, így kiváló kutatási lehetőséget nyújtva mindazok számára, akik családtörténeti-genealógiai kutatásra szánják magukat. Jelen kiadás reprintje az eredeti gyűjteménynek.

Újat mondok, de nem új, hanem nagyon régi igazságot, amelyik azonban mindezideig rejtve volt a magyar nép elől. Ennek fő oka elsősorban az, hogy sem történetíróink, sem nyelvészeink nem tanulmányozták át az árpád-kori kódexanyagunkat, vagyis a nyomtatásban is megjelent történeti és jogi okleveleinket. Egyetlen történetírónk sem hivatkozik ezekre, hanem a már mások által megírt, kész könyvekre. Így a régi tévedések tovább élnek. Pedig az árpád-kori kódexanyagunk 63 vaskos, darabonként átlag 800 oldalas kötetet tesz ki, amelyekből a kutató történetíró pontosan meg tudja állapítani az árpád-kori magyar nép társadalmi, gazdasági és jogi berendezkedését és ezek fejlettségét.

Gyermekkorunk talán legszebb meséit tarthatjuk ismét a kezünkben, amivel gyermekeinknek, unokáinknak, de talán még magunknak is kedveskedhetünk. A bontakozó gyermeki lélek képes mindenre rácsodálkozni és a mesék gazdag tárházát biztosítják a csodáknak. A kötet tündérmeséi elrepítenek mindannyiunkat egy bűvös világba, ahol olvasva-utazva feltárul előttünk a mesék birodalma.

Csodálatos, mondhatnám: sajnálatos dolog, hogy a mi történetkutatóink ritka kivétellel, még mindig oly kevés figyelemre méltatják az úgynevezett asszírológiát. Nem vesznek róla tudomást, mintha nem is léteznék. Legföljebb elvétve s akkor is felületesen, ha német, vagy más idegen nyelvű forrásmunkában találkozván vele, ki nem kerülhetik, hogy megemlékezzenek róla is… Elő-Ázsiának a történetét, nép- és földrajzát, folklorisztikáját egészen más és hitelesebb megvilágításban próbálja a szerző feltüntetni. Jelen tanulmánya kezdeti kutatásának az eredménye, melyet később egy tudományos igényességgel megírt munka követett, de a most közölt tanulmány is tudományos felkészültségét tükrözi.

Mátyás Flórián (Felsődetrehem, 1818. május 3. – Pécs, 1904. április 2.) magyar történész, nyelvész, forrás-kritikus, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Széles körű történeti és nyelvi ismereteit autodidakta módon sajátította el. 1838-ban Ragusában a piarista gimnáziumban tanított és 1842-ben jogi diplomát szerzett. Az 1850-es évektől Pécsett telepedett le és ott élt. 1859. január 24-étől 1861-ig a pécsi római katolikus főgimnázium latin-görög és irodalom tanáraként tevékenykedett. Ezt követően kizárólag tudományos kutatásainak szentelte idejét. 1858. december 15-én a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett, majd 1898. május 6-tól rendes taggá vált. Középkori forrásszövegek kiadásával, elemzésével foglalkozott. Cikkei a Magyar Nyelvészetben, az Akadémiai Értesítőben, a Századokban, az Egyetemes Philologiai Közlönyben és a Katholikus Szemlében és külföldi folyóiratokban jelentek meg.

Dr. Erdélyi László ötven történelmi tárgyú írást gyűjtött össze jelen kötetében, mely zömében Szent István király évfordulójára íródott. Az írások között megtalálhatóak ősgestáink (Anonymus, Kézai, a pozsonyi és müncheni krónika stb. eredete) magyarázatai, a középkori Magyarország művelődéstörténetének jelentős részét megvilágító cikkek, a magyar szentek legendái, a Szent Korona eszméje, a koronázási jogar vizsgálata és még egyéb érdekes tanulmány.

Gaál Mózes, a kiváló író erdélyi származású (1836-1936), a Hun és Magyar mondákat a következő szavakkal vezeti be: "Avatag írások, nagy-régi időkből, melyek krónikás szárazsággal elmondják a hun-magyar hőskor történeteit... Megfesteni képét nagy-régi időknek, melyekre világot a históriának fáklyája ingyen sem vet, összerakosgatni a töredékeket igazságos kézzel és becsületes hűséggel: íme ez volt a szándékom." A közel ötven történet a krónikák és gesták megtartásával, de az írói szabadság szárnyaival ismerteti a magyar mitológiát. A teremtésmondáktól a hun adomákon keresztül elvezet egészen a honfoglalás koráig. Olyan mondák kerülnek a tisztelt Olvasó elé, mint: - az Isten kardja - a Hadúr végzése - Etele bosszút áll - Csaba útja - Emese álma - Árpád a fővezér - A Hadúr szent madara stb.

A fenti kéziratra Vámbéry Ármin figyelt fel és adományozta azt a Magyar Tudományos Akadémiának 1860-ban. Így a keleti gyűjteményt egyik legértékesebb kézirata lett az adomány. A kézirat a Magyarország története címet viseli. A művet első alkalommal Vámbéry mutatta be az Akadémiai Értesítőben, majd Budenz József értekezett a kéziratról (kiadványunk ezt az értekezést tartalmazza), melyet egyes részletek közlése kíséretében ily szavakkal méltatott: „Kétségkívül magyar historikus előtt igen érdekes, de még magyar nyelvész előtt is igen becses irodalmi emlékkel gazdagította meg Vámbéry úr a Magyar Akadémia könyvtárát, midőn a maga nemében egyetlen, török nyelven írt magyar krónikánk igen csínos kéziratát megküldé." Magyarország krónikája a mitikus kezdetektől a középkor történetéig vezeti végig az olvasókat hazánk történelmén.

Emma asszony, aki valójában férfi volt, de ennek ellenére az Ő nevéhez fűződik ez a szakácskönyv, amely egy pályázati felhívás hatására jelent meg. Emma asszony pontosan meghatározta, hogy mit vár a benyújtott receptektől: "nem szakácskönyvből kiírt receptekre gondolok, hanem, ellenkezőleg: az irodalomban ismeretlen, de a gyakorlatban kipróbált vagy egy-egy ritka és ismeretlen ételnek vagy egy-egy ismeretlen étel ritka és ismeretlen változatának reczipéjére, melynek a beküldője lehetőleg megállapítaná a származása helyét és idejét is, amennyire csak visszafelé tudja követni." A benyújtott és kiválogatott receptek gyűjtemény meg is jelent 1902-ben és igazi sikerkönyv lett és receptjei kiváló kulináris csemegét nyújtanak. Emma asszony a valóságban Ignotus Hugó (1869-1949) volt, kora egyik ismert és sikeres publicistája.

A középkori magyarság írott történetének igazi kincse kerül a tisztelt Olvasó kezébe, mely Erdélyi László gondos fordítói munkájának köszönhető. A mű, ebben a formájában először 1943-ban jelent meg Szegeden. Erdélyi László (1868-1947), magyar bencés szerzetes, művelődéstörténész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Az Árpád-házi királyok korának társadalom- és művelődéstörténetével, a mohácsi vész korával és a magyar bencés rend történetével foglalkozott. A Krónikáink magyarul című munkája nem csak a krónikák fordítását tartalmazza, hanem kiigazításokat és kommentárokat is. "Ezért kellett főleg krónikáinkat újra lefordítani a nagyot fejlődött történeti jelentés-ismeretek legfrissebb birtokában." - jegyzi meg Erdélyi László műve bevezetőjében. Jelen kiadás az eredeti mű reprint változata.