Nemzeti Örökség Kiadó strana 8 z 11
vydavateľstvo
Vadrózsák
Kriza János (Nagyajta, 1811. június 28. – Kolozsvár, 1875. március 26.) néprajzkutató, költő, műfordító, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, unitárius lelkész, erdélyi unitárius püspök 1861-től haláláig. Az elmúlt, közel százötven év során számtalan népköltési gyűjtemény látott napvilágot és került a tisztelt Olvasók kezébe, de Kriza János Vadrózsák című gyűjteménye semmit nem veszített eredeti varázsából. Kriza János több évtizedig kutatta és gyűjtötte ezeket az értékeket, amelyhez hasonlót utódai közül senkinek nem sikerült találnia. Ha a Vadrózsák gyűjteményét megismerjük, az által nemzeti öntudatunkat és önbecsülésünket is megtaláljuk.
Húst pótló ételek Hústalan napokra
Hogy ez a könyv mennyire időszerű, azt tudja mindenki. Segítségül szántuk azoknak, akik a mindennapok harcában az otthonok lelkes őrei, akiknek semmi fejtörés, munka nem sok, hogy családjukat a legnehezebb körülmények között is megfelelő táplálékhoz juttassák.
A 347 leírásból mindig akad olyan, ami éppen megfelel ízlésünknek, konyhánk szokásainak. A hozzávalók beszerzése sem nehéz. És van, amit hazaival, otthon készülttel lehet pótolni! Fogadják szeretettel és váljék hasznára minden dolgozó, otthonát szerető asszonynak és családjának.
Z. Tábori Piroska
Jelen kiadás az 1940-ben megjelent mű reprint változata.
A magyar ehető és mérges gombák könyve
Istvánffi Gyula (Kolozsvár, 1860. április 5. – Budapest, 1930. augusztus 16.) botanikus, mikológus, ampelológus. Fő kutatási területe a gombák és a gombák okozta szőlőbetegségek patológiai vizsgálata, az ellenük való növényvédelmi módszerek kidolgozása volt. 1901-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező, majd 1920-tól rendes tagja lett.
„Az ehető és mérges gombákról írott külföldi munkák száma tekintélyes, de ezek között a mi viszonyainknak megfelelő modern s mégis népszerű munka alig van, mert más fajokkal élünk mi jórészt, mint azok, akiknek számára írattak vagy pedig a gombák jellemzése s ábrázolása olyan, hogy azon a nagy közönség nem igazodik el egykönnyen. A gomba manapság nem ínyes csemege, hanem közgazdaságilag jelentékeny táplálék s minden körben való elterjesztése, megismertetése fontos és a népek jólétét előmozdító feladat.” – írja könyve előszavában a szerző.
A könyv az eredeti kiadás reprint változata, mely tartalmazza a színes táblákat is.
Házi szappanfőzés és egyéb vegyészeti titkok
Hosszú évszázadokon keresztül készítettek szappant az emberek – egyrészt mosási, másrészt tisztálkodási célokra. A XXI. század embere igyekszik visszatérni a természetes életmódhoz, legalább is próbálkozik azt megvalósítani az életében, legyen az a táplálkozás, az egészséges életmód, mint például a gyógynövények megismerése és alkalmazása vagy az ún. vegán táplálkozás, stb.
Ezért ajánljuk a tisztelt Olvasók kezébe jelen könyvünket, ami régi, de mégis rengeteg gyakorlati tanácsot ad a kísérletező ember számára a régi emberek szépítő, háztartási és egyéb praktikáit tekintve. Hiszen annyi minden elkészíthető a saját házi vegykonyhánkban.
A kötet kb. 200 receptet tartalmaz, ami ma is megállja a helyét és könnyen megvalósítható.
A lucaszék
Róheim Géza (Budapest, 1891. szeptember 12. – New York, 1953. június 7.) magyar néprajzkutató, Ausztrália, Új-Guinea, Mexikó néprajzi kutatója, az etnológia pszichoanalitikai irányzatának világhírű egyénisége. A lucaszék című tanulmánya a Luca naptól Karácsonyig tartó időszak alatt történő cselekedeteket mutatja be, melyek egyrészt a lucaszékével kapcsolatosak, másrészt a boszorkány felismerését célozzák, de a magyar és nemzetközi folklór hiedelemrendszerét és mágikus praktikáit is feltérképezi a szerző.
Az ősmagyar írás néhány hazai s oroszországi emléke
Debreczenyi Miklós olyan felfedezést tett a magyar írás tekintetében, amit saját kora tudósai sem tudtak igazán kezelni. Azaz lefordított olyan töredékeket, amiket odáig senki sem tudott. Ezzel a magyar nyelv- és őstörténet kutatás kimagasló tudósává vált.
Könyve bevezetőjében az alábbiakat írja: „Volt-e magyar őseleinknek, mielőtt keresztényekké lettek, nyelvünk sajátságaihoz alkalmazkodott valamely írásmestersége? ? olyan kérdés, melyre minden habozás nélkül azt mertem válaszolni, hogy: volt. Még pedig nem csupán abból az indokból, mely Jernei Jánost a jeligémül is választott nyilatkozatra bírta, hanem főképpen azért, mert a székelyeknél, ha számra nézve csekély, annyi emléke mégis maradt fenn, aminek alapján elég helyes képet alkothatunk magunknak róla. Ezt az írást legújabban „Székely rovás-írás”-nak nevezik s ezzel azt a székely különlegességek közé sorozták be… Sokkal több az: az összes magyarság ősi közös kincse.”
A mű az 1914-ben megjelent eredeti kiadás reprint változata.
Népdalgyűjtés, mesegyűjtés
Solymossy Sándor (Pest, 1864. augusztus 28. – Budapest, 1945. április 9.) magyar néprajzkutató, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Szakterülete a néphit-, a népmese- és a népballada kutatása. A néprajz és az összehasonlító néprajzi kutatás elméleti, módszertani kérdéseinek lefektetése. Két előadását tartalmazza néprajzi füzetünk, melyben a hagyomány megőrzésének fontosságát vázolja fel a szerző. „A népdalok és népmesék gyűjtése hasonlít a vadvirágszedéshez. Ennek is amannak is sokféle, de egymáshoz igen hasonló módjai vannak… A munka nemzeti jelentőségű s kívánom, kísérje siker, legyen rajta Isten áldása!” – vallja Solymossy Sándor.
A magyar ősvallás
Solymossy Sándor (Pest, 1864. augusztus 28. – Budapest, 1945. április 9.) magyar néprajzkutató, egyetemi tanár, az Magyar Tudományos Akadémia tagja. Főbb kutatási területei a néphit-, a népmese- és a népballada-kutatása. A néprajz és az összehasonlító néprajzi kutatás elméleti, módszertani kérdései.
Jelen tanulmánya „A magyar ősvallás” kérdéskörét és összefüggéseit mutatja be: a samán alakját, a világfa és a népmesékben fellelhető ősvallási elemek jelentőségét és kapcsolatát a magyarság hitrendszerével.
A magyar vadász kézikönyve
Kékessy László: A magyar vadász kézikönyve című műve azok számára való, akik megértik a vadásznyelvben kötelező jártasság etikáját és el akarják sajátítani ezt a külön vadásznyelvet.
Nagy szorgalomnak, kiváló lelkiismeretességnek, sok búvárkodásnak az eredménye ez a könyv, amelyben vadászati irodalmunk egyik komoly értékét láthatjuk.
Növények és gaz
A gyógynövények már ősidőktől fogva nagy becsben álltak az embereknél. Hozzájuk folyamodtak elődeink elsősorban betegségeik kezelésénél és gyógyításánál. Sajnos, hogy alkalmazásukat lassanként mindinkább mellőzni kezdték és hogy nem kevés közülük úgyszólván teljesen feledésbe ment. Hogy ez mennyire sajnálatos, ez éppen most kirívóan feltűnik a japán-kínai harcterekről egyre sűrűbben érkező híradásokból.
Álljon itt csak a „Nemzeti Újság” 1938 január 27-én „Növényorvosok Kínában” cím alatt közölt értesítés.
„Az ősi Kína különös és csodálatos füvei sokkal több emberéletet mentettek meg a háborúban sebesült kínai katonák köréből, mint a művelt Nyugat tudományos orvosszerei és sebészeti vívmányai.
Ezt Kínában működő szakemberek, orvosok, ápolónők állapítják meg. Valamennyien szinte csodálatos gyógyulási eredményekről küldenek jelentéseket azzal, hogy ezeket az eredményeket a kínai gyógyfűdoktorok növényekből főzött házi szerekkel érik el olyan esetekben, amikor a modern sebészet csak amputálással tudta volna megmenteni a sebesült életét.”
A szőlőművelés és a borkezelés alapvonalai
Jelen könyv először 1897-ben jelent meg és szinte azonnal sikerkönyvként tekintettek rá, hiszen egy kiváló tankönyv ismérveit hordozza magán.
Az írója mindent belefoglalt, amit a szőlő és bor kapcsán tudni érdemes illetve, ha valaki erre a területre veti a lábát, akkor munkájához komoly útmutatóként használhassa a szerző szakavatott irányítását. Megtaláljuk a szőlőtelepítés, gondozás, szüretelés, majd a borkészítés irányelveit lépésről lépésre.
Szappanok
Korunkban újra reneszánszát éli a természetes életmód és táplálkozás, a gyógynövények újbóli alkalmazása, de ide tartozik az ún. szépítő és tisztálkodó szerek saját kezűleg történő előállítása is. Könyvünk ebben segít eligazodni és különböző recepteket adni házi vegykonyhánk számára. A könyvben megtaláljuk a szappanok előállításának elméleti és gyakorlati leírását, a különböző szépítő, mosó, tisztítószerek előállításának lehetőségét valamint az azokhoz szükséges anyagok bemutatását…
A könyv az eredeti, 1945-ben megjelent mű reprint változata.
A szőlőművelés és borászat kézikönyve 192 ábrával
A szőlőtő egyike a legrégibb műveleti növényeknek. – A legrégibb könyvben, a bibliában, már Noéról mondatik, miszerint a vízözön után az Ararat hegyén „ismét földműveléssel foglalkozott és szőlőt ültetett”.
Így hát a szőlőtermelés és borkészítés bibliai korú foglalkozás. A mai ember is előszeretettel ültet szőlőt és élvezi annak nedűjét, a bort. Napjainkban egyre inkább és újra teret nyer a különböző Borrendek és borászok által szervezett bemutatók és borkóstolók „ünnepe”.
De ehhez természetesen meg kell ismerni a különböző szőlő- és borfajtákat is, illetve ezek művelését. Jelen könyv még 1897-ben jelent meg, de már akkor igyekezett minden kérdésre megválaszolni, így még ma is kiváló tankönyve a szőlő- és bor kultúrájának.
Rovás és rovásírás
Sebestyén Gyula (Szentantalfa, 1864. március 7. – Balatonszepezd, 1946. február 12.) folklorista, irodalomtörténész, a Magyar Nemzeti Múzeumi könyvtár igazgató-őre és a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.
A Rovás és rovásírás című nagyívű tudományos munkájában bemutatja a rovásírás eredetét, kapcsolatát az ókori kultúrákkal és a székely-magyar nép történetében elfoglalt helyét.
Lacná kniha Magyar népmesék (-70%)
Az 1855-ben megjelent könyv reprint kiadása.
A könyvben olvasható mesék:
- A liliomleány
- A hajnalkötöző királyfi
- A fekete kisasszony
- Az elátkozott király kisasszony
- A mosolygó alma
- Nemtudomka
- A szalmakirály
- Több hétszer esküdni, mint egyszer
- Az aranyhaju ikrek
- János vitéz
- A bölcs királyfi
- Százat, egy ütéssel
- A leghűségesebb királykisasszony
- A három vándorló
- Tamás kocsis
- Jézus mondásának teljesedni kell
- A szegény ember és a halál
- Mikor én kis fiu voltam
- Gyermekmesék I. II.
Vypredané
3,00 €
10,00 €
dostupné aj ako:
A királyi méltóság és hatalom Magyarországon
Hidasnémeti Ferdinandy Gejza (Kassa, 1864. június 10. - Budapest, Ferencváros, 1924. március 15.) jogtudós, egyetemi tanár, a hidasnémeti Ferdinandy család sarja. Neve több alakban is előfordul: egyes források vezetékneveként a Ferdinándy, keresztneveként pedig a Geyza változatot is használják.
A szerző jelen munkájában a királyi méltóság és hatalom közjogi értelmezését vizsgálja, mely nem csak történelmi, de komoly jogtörténeti jelentőséggel is bír. Olyan közjogi problémákat értelmez, mint például a királyi méltóság lényege a magyar alkotmány szerint, a trónbetöltés módja, a koronázás intézménye, a király jogai és számtalan egyéb felmerülő kérdésre is választ ad.
A mű 1895 óta nem jelent meg, így ez a reprint kiadás igazi kuriózum lesz a téma iránt érdeklődő Olvasók számára.