Nemzeti Örökség Kiadó strana 3 z 14

A vadászat ősidőktől fogva előbb foglalkozása, később szenvedélye volt a magyarnak, de amily előszeretettel űzte mindenkor a vadászatot, épp oly tartózkodással viseltetett az írótoll és a szakkönyvek irányában; innét van, hogy sem vadásznyelvünk, sem vadászati irodalmunk nincsen. Azaz, hogy a vadásznyelvünk az bizonyára megvan, olyan értelemben, mint az egykori szobrásznak gyönyörű szobra, amelyre midőn dicsérték, azt mondotta a művész, hogy a szobor benne volt a kőben, csak ki kellett hámozni belőle. Olyan vadászati műnyelve, mint aminő német szomszédainknál használatos, soha sem lesz a magyarnak, mert tudvalévő dolog, hogy ha a világ valamely félreeső pontján két német találkozik, rögtön három egyletet alakít: egyet közösen, és mindegyik külön egyet a maga számára, azután pedig összeülnek, és megállapítják minden egyletnek a maga műnyelvét. Ez az ő nemzeti sajátságuk, amihez nekünk sem érzékünk sem hajlandóságunk nincsen, aminthogy éppenséggel nem is szükséges, hogy mi például a szarvasnak lábát falónak, a fülét hallónak, a szemét látónak, és az orrát szélfogónak nevezzük. Azokra a különös fogalmakra, amelyek a vadászat körében felmerülnek, ha keresünk, mindig találunk jó magyar kifejezéseket, nem kell azért a szomszédtól kölcsön kérnünk, sem olyan szavakat gyártanunk, amelyek eltorzítják nyelvünket.

Kovács Teréz könyve a régi magyar cukrászat egyik remeke. Könyve az 1893-as kiadás reprint változata, mely számos képpel illusztrálja a cukrászművészet tevékenységét, de azon kívül háromszáz recepttel mutatja be a torták és a különböző sütemények elkészítési módját. Éppen ezért fontos útmutatója a sütni szerető és kísérletező házi cukrászoknak.

Tokaji vagy pontosabban a Tokaj-hegyaljai borvidék a világ első zárt borvidéke, mely 1737 óta van nyilvántartva. Magyarország északkeleti területén, a Zempléni-hegység déli, délkeleti lábainál helyezkedik el. Területe 88 124 hektárt tesz ki. A borvidék jelképe, mivel a bor nevét Tokaj városa adta, amely ezért világhíre révén egész Magyarország jelképévé vált. A város több évszázados borászati hagyománya miatt és különleges építészeti öröksége folytán a helyi hagyományok őrzőjeként is ismert. Jelen tanulmány a TOKAJI NEKTÁR-ról, mint a borok kereskedelmi értékesítését célozta meg, igaz, hogy az írás még a huszadik század elejéről származik, de éppen ez adja érdekességét.

"Gyakorlat teszi a mestert:" - írja a szerző. Ezt a népszerű közmondást bátran rá lehet alkalmazni a nők (sőt, most már a férfiak) leghasznosabb hivatására, a szakácsművészetre is. Ez az igazán ritka szakácskönyv még a tizenkilencedik század végén íródott és azóta sem jelent meg új kiadásban, pedig számtalan jobbnál-jobb receptet és tanácsot ad az ételeink elkészítéséhez. Legyen az vadétel, halétel, házi szárnyas, sertés, marha stb., de bőven akad a receptek között sütemény, torta elkészítéséhez is útmutató. Ez a kiváló, régi szakácskönyv nem hiányozhat a magyar kulináris ismeret szakértőinek, de a műkedvelő sütő-főző, kísérletezni szerető házi szakács és cukrász tanulóknak a könyvtárából sem.

A magyar ősvallásról már számtalan mű született, ami megpróbálja rekonstruálni népünk honfoglalás előtti, illetve az azt követő időszak őshitével és annak gyakorlatával kapcsolatos nézeteit. Ez az írás is ezt a célt szolgálja. A szerző több forrást felhasználva fejti ki a témával kapcsolatos nézeteit. A kiadó úgy gondolja, hogy ez az írás is gazdagítja a témával kapcsolatos írások és vélemények sokrétűségét.

A Szepes-szombati krónika a Magyar Királyság történetét ismerteti a 997-1457 közötti időszakban. Az írás szerzője egy felső-magyarországi német anyanyelvű történelmet ismerő férfi lehetett. A krónika tartalmát Dr. Demkó Kálmán, a Szepesség történetét kutató tudós ismerteti. Az írás első megjelenése a "Szepesmenyei Történelmi Társulat" évkönyvének VII. évfolyamában jelent meg először, majd önállóan különlenyomatként is olvashatóvá vált 1891-ben.

A francia konyha az ételek változatos elkészítésében nagyon találékony. Száz burgonyaétel leírását közöljük e kis könyvben. Az ételek legnagyobbrészt francia ízlés szerint készülnek, de remélem, hogy a magyar konyha is befogadja őket és háziasszonyaink örömmel válogatnak majd belőlük. Hiszen a burgonya nemcsak elterjedt és kedvelt étel, hanem annyi a jó tulajdonsága, hogy valamennyit még száz leírással sem merítjük ki.

A különböző növények gyűjtésénél és alkalmazásánál fontos az, hogy a növény egészséges legyen. Azok alkalmazása során ne találkozzunk kártevőkkel és egyéb betegségekkel. Nagy segítség úgy a kertészeti, mint a fűszer- és gyógynövények gyűjtése során, hogy fel tudjuk mérni azt, hogy van-e betegsége a növénynek. De a könyv nem csak a gyűjtés során látható, tapasztalható dolgokra hívja fel a figyelmet, hanem arra is, hogy milyen módon tároljunk és óvjuk azokat.

Jordanes vagy Iordanes (? - 553 után) gót származású, írásaiban latin nyelvet használó itáliai történetíró volt. Jordanest általában a klasszikus világ vaskora utolsó írójának tekintik. Két műve maradt ránk, ezek a rómaiak és gótok története és tettei című írásai. Az egész középkor során alig volt történeti munka, mely kelendőbb, többet emlegetettebb lett volna, mint az övé s korunkban is a népvándorlás történetének írói lépten-nyomon kénytelenek hivatkozni reá és idézni őt. Jordanes ezen nagy népszerűségre azért jutott, mert fő műve, a gótok története, teljességgel nem egyéb a különféle szerzőktől átvett és összeszerkesztett anyagoknál. Míg ugyanis azok a munkák, amelyekből szerkesztett, mint például Ablabius, Cassiodorius stb. írásai, elvesztek, Jordanes művei, bár romlott szöveggel, egészükben ránk maradtak. Munkáinak a fő s egyetlen érdeme, hogy bennük ezen szerzők számunkra megmaradtak s a teljes végenyészettől megmenekültek. A mű az 1904-es magyar nyelvű kiadás reprint változata.

Dr. Arany György azon orvos-természetgyógyászok körébe tartozott, akik nem vetették el a népi gyógymódokat, hanem igyekezett azt beépíteni orvosi praxisába is. Így adva lehetőséget a gyógyítás-gyógyulás minél szélesebb skálájának. Könyvében ír a víz gyógyító erejéről, a masszázs fontosságáról, a gyógynövények alkalmazásáról, az ivókúrák és gyógyfürdők szerepéről és a különböző betegségek természetes úton történő gyógyításáról. Könyve nem hiányozhat a gyógyulni vágyok könyvespolcáról.

Tömörkény István (született Steingassner István, Cegléd, 1866. december 21. - Szeged, 1917. április 24.) magyar író, újságíró, néprajzkutató, régész, múzeum- és könyvtárigazgató. "Szeged kultúrpalotájának ő a legnagyobb raritása és akkora kincse, amekkora Budapest összes múzeumaiban nem található. És sohase gondolt arra, hogy a Kultúrpalota idegen látogatói szemében ő a legnagyobb áhítattal megnézett látnivaló... világítani fog még akkor is, mikor a Kultúrpalota minden bennevalóival és tartozékaival egyetemben rég omladék lesz." - írja Móra Ferenc. Tömörkény István ebben a könyvében a maga szűkszavú módján meséli el az alföldi betyárok viselt dolgait. A szerző a névtelen betyárok, zsiványok, rablók történeteit mutatja be, akik egy letűnt kor "hősei voltak", de virtusban, erőszakban gyakran felülmúlták az akkori korszak leghíresebb betyárját Rózsa Sándort is.

A kötet szerzője több évtizedes tapasztalatából részletes leírását adja a disznóölés és disznótoros mibenlétének, kezdve a sertés levágásától, a számtalan töltelék, hurka, kolbász, szalonna, tepertő elkészítéséhez, valamint azok legjobb tartósítási módjához. A részletes útmutatások nagy segítséget nyújtanak a sertés legjobb, legfinomabb feldolgozásához. Számtalan bevált recept közli a legjobb alföldi elkészítési módokat, melyet nagy sikerrel alkalmazhatnak mindazok, akik ezeket az elkészítési technikákat kipróbálják.

Benedek Elek meséi a mai kor embere-gyermeke számára is egy csodákkal teli világot tár fel, ahol a hős az igazságot, a szerénységet, a szorgalmat képviseli és minden tettéből ez sugárzik az Olvasóra. Meséi telve vannak bölcsességgel, furfanggal, csalafintasággal, mert egy egyszerű ember mindezekkel a tulajdonságokkal rendelkezik. Éppen ezért képes minden feladatot, próbát megoldani, mert képes mindenre. Olyan meséket találunk a kötetben, mint: - az égig érő fa - az aranytollú madár - a két bors ökröcske - Bolond Jankó - Furulyás Palkó - az aranytollú madár - a zöld királyfi és még számtalan szebbnél-szebb mese.

Csíksomlyói Csiky Gergely (Pankota, 1842. december 8. - Budapest, 1891. november 19.) magyar drámaíró, műfordító, a Kisfaludy Társaság másodtitkára, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Nevét viseli a kaposvári Csiky Gergely Színház, a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház és az aradi Csiky Gergely Főgimázium. A görög-római mythologia több kiadást is megélt, hiszen egy kiváló szakmunka, ami tükrözi az író kifinomult nyelvezetét és a téma mély ismeretét. A kötet érdekessége, hogy Latkóci Latkóczy Mihály (Nyitra, 1857. március 24. - Budapest, 1906. augusztus 19.) középiskolai tanár és író kiegészítette a könyvet az őskeleti, germán és szláv, valamint a magyar mythologia részleteivel.

Békefi Remig (született: Bröckl József) (Hajmáskér, 1858. augusztus 3. - Eger, 1924. május 21.) ciszterci szerzetes, pap, zirci apát, történetíró, neveléstörténész, egyháztörténész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Az ELTE Bölcsészettudományi Kar egykori dékánja. Békefi Remig A Pilisi Apátság története című könyvét a rend kezdeteitől azaz 1184-től 1814-ig teljes részletességgel feldolgozta. Könyve első részét 1891-ben jelent meg. A három részből álló monográfia első része a rend alapítását, fejlődését, magyarországi működését tárgyalja. A második rész öt fejezetre oszlik, mely a pilisi apátság alapítását, az apátok királyi felhatalmazásait, jövedelmeit és kiváltságait és zárásként az apátság életét mutatja be. A harmadik rész a feldolgozott oklevéltár adatait közli, a kiadatlanokat Békefi Remig szigorú lelkiismeretességgel csatolja a kötethez.