Nemzeti Örökség Kiadó strana 5 z 14

E könyv magába foglalja a finom, művelt, tapintatos modor, az illedelmes magaviselet szabályait és a társas életben a szokás szentesítette törvényeket. Azaz, összefoglalja e könyv az alapos nevelés, a tudományos képzettség külső - de nemesen és szépen való nyilvánulásait. Sőt többet ennél, a külső cím: "Az illem könyve" mint ahogy a virágok külsőleg könnyed tarka szirmai, keblükben értékes kincset - mézet rejtenek - úgy e könyvben is a könnyed "illem-szabályok" elnevezés alatt a legkomolyabb és legnemesebb eszmék vannak fejtegetve, melyeken, mint alaphang át meg átcsendül a máskülönben is éltem feladata: a gyermeknevelés..."

A három kiváló tanulmány a néprajz, a népi építészet és a díszítőművészet, azaz ornamentika egy-egy meglepő magyarázatát adja a tisztelt Olvasó kezébe. A fenti írások közel száz évvel ezelőtt jelentek, de még mindig fontos információkat közvetítenek a kutatók és olvasók számára.

Wertner Mór (Spáca, 1849. július 26. – Párkány, 1921. június 8.) magyar történész, genealógus, orvos. Jelen műve Az Árpádok családi története címet viseli és az Árpád-ház genealógiáját, családi kapcsolatait, történetét és a magyar hagyományban elfoglalt helyét mutatja be. Így a magyar történelem egy jelentős időszakát eleveníti fel nagy ívű munkájában. A könyv az eredeti 1892-es kiadás reprint változata.

Gederéczi Gombocz Zoltán (Sopron, 1877. június 18. - Budapest, 1935. május 1.) magyar nyelvtudós, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Az ELTE Bölcsészettudományi Kar egykori dékánja. Jelen tanulmánya a magyar őshaza, azaz a Magna Hungaria kérdéskörét igyekszik felderíteni a korai források felhasználása segítségével. Itt nem csak a történettudomány lehetőségeivel él a szerző, hanem a nyelvtudomány és a korai diplomácia iratainak, valamint a korszak utazóinak feljegyzéseit, beszámolóit is feldolgozza tanulmányában.

"A babonák könyvét sok évek fáradsága árán gyűjtött, nagy anyaghalmaz feldolgozásával, a száraz és könnyen unalmassá váló professzoros modor mellőzésével, úgy iparkodtam megírni, hogy a nép, a saját nyelvén és esze járása szerinti leírás által önkéntelenül is tovább édesgettessék az olvasásban, s e könyvben kedvenc babonáit megtalálja, másrészt a valódi káros babonák gyakran megrendítő hatását példákban illusztrálva lássa." - írja a szerző könyve ajánlójában, mely 1877-ben jelent meg Aradon. Babonáink nyomai fellelhetőek az ősvallásban, a népmeséinkben és a nép hiedelemvilágában egyaránt. A téma igazán érdekes, mert Varga János anyaga olyan sokrétű, hogy a boszorkányok, a mágikus napok, a mágikus füvek, az asztaltáncoltatás, a rontás, a táltosok, az angyalok, a bájitalok és még ki tudja, mi minden szerepel könyvében. Ajánljuk a téma iránt érdeklődő olvasóinknak és mindazoknak, akik ezt a területet kutatják. A könyv az eredeti kiadás nyelvezetét és az akkori kor helyesírását megtartotta.

Lovag Marcziányi György (Igló, Szepes vármegye, 1844. április 9. - Budapest, 1898. július 21.) katonatiszt, író, Magyarországon a genealógia és heraldika tudományok egyik úttörője. Nemesség című könyve a magyar nemesség társadalomban elfoglalt helyét és szerepét, valamint a nemesség adományozásának miértjét, módját, szervezeteit és feladatait mutatja be. A könyv az eredeti kiadás reprint változata.

Bocsári Mocsáry Lajos (Fülekkovácsi-Kurtánypuszta, 1826. október 26. - Andornak, 1916. január 7.) magyar közíró, politikus, országgyűlési képviselő, a 19. századi függetlenségi politika kiemelkedő alakja. Jelen könyve válasz Grünwald Béla: A régi Magyarország című munkájára. Mocsáry politikusként és történészként kifejti azon nézeteit, mely az ún. nemesi társadalomra jellemzőek, azokra a feladatokra melyek a nemességre tartoznak, valamint az államszervezet működésének felépítését - tekintettel a pénzügyi, hadászati, közgazdasági, jogi és egyéb feladataira.

A jó pincegazdának ismernie kell a bort, annak tulajdonságait s mindazokat a körülményeket, amelyek a bor egészséges és hibátlan fejlődésére kedvező vagy nem kedvező befolyással vannak, mert csak így tudhatja, hogy mikor mit tegyen borával s mindenkor olyan műveletet alkalmazzon, melynek sikere, eredménye és haszna biztos. A jó pincegazda feladata nem egyszerű s nem is könnyű.Az elemi dolgok ismeretén kívül sok gyakorlat, nagy tapasztalat kell ahhoz, hogy a borkezelésben minden eljárásunk sikerüljön, sőt még azok mellett sem kerülhetjük el, hogy néha-néha a magunk kárán ne tanuljunk. Kinek-kinek érdeke, hogy ebben mentől kevesebb része legyen s ami kevés e füzetkében van, annak hasznát vegye. Nem utolsó sorban ismernie kell a borok bemutatását, a kínálás és borkóstolás mikéntjét, valamint a pincelátogatók szórakoztatása-oktatása is a feladatai közé tartozik.

Tisztaság a helyes borkezelés első feltétele. Ha a gazda szüretelő házában és pincéjében állandóan nagy gondot fordít a tisztaságra, nemcsak kevesebb fáradsággal tudja borát készre kezelni, hanem a legtöbb bajnak elejét veszi s ily módon jól fejlődött, egészséges borát könnyen és jól tudja értékesíteni. A legtöbb borbetegség és borhiba a tisztaság hiányának következménye. Hanyagul tisztított edényekkel és eszközökkel dolgozva, piszkos és rossz levegőjű helyiségben a legegészségesebb szőlőből szűrt must és bor is romlásnak indulhat s a gazda termésének kisebb értékében vallja kárát mulasztásának. A könyv az 1910-ben megjelent könyv reprint változata.

"Agarászat cím alatt egy kézikönyvet adok azok kezébe, kik az agarászat ősi és nemes időtöltésének hívei... Testestől-lelkestől agarász ember vagyok, s mint szenvedélyes agarásznak végtelenül fájt az, hogy éppen a mi legnemesebb sportunknak kell nélkülöznie még mindig egy olyan művet, mely kizárólag ennek a magyar nemzetet oly híven jellemző lovagias időtöltésnek lenne szentelve, holott már napjainkban a szakirodalom minden ága oly hatalmas lendületet nyert." - írja könyve bevezetőjében a szerző. Jelen kiadás az 1900-ban megjelent mű reprint változata.

Hidasnémeti Ferdinandy Gejza (Kassa, 1864. június 10. - Budapest, Ferencváros, 1924. március 15.) jogtudós, egyetemi tanár, a hidasnémeti Ferdinandy család sarja. Neve több alakban is előfordul: egyes források vezetékneveként a Ferdinándy, keresztneveként pedig a Geyza változatot is használják. A szerző jelen munkájában a királyi méltóság és hatalom közjogi értelmezését vizsgálja, mely nem csak történelmi, de komoly jogtörténeti jelentőséggel is bír. Olyan közjogi problémákat értelmez, mint például a királyi méltóság lényege a magyar alkotmány szerint, a trónbetöltés módja, a koronázás intézménye, a király jogai és számtalan egyéb felmerülő kérdésre is választ ad. A mű 1895 óta nem jelent meg, így ez a reprint kiadás igazi kuriózum lesz a téma iránt érdeklődő Olvasók számára.

Jelen könyv először 1897-ben jelent meg és szinte azonnal sikerkönyvként tekintettek rá, hiszen egy kiváló tankönyv ismérveit hordozza magán. Az írója mindent belefoglalt, amit a szőlő és bor kapcsán tudni érdemes illetve, ha valaki erre a területre veti a lábát, akkor munkájához komoly útmutatóként használhassa a szerző szakavatott irányítását. Megtaláljuk a szőlőtelepítés, gondozás, szüretelés, majd a borkészítés irányelveit lépésről lépésre.

Sebestyén Gyula (Szentantalfa, 1864. március 7. – Balatonszepezd, 1946. február 12.) folklorista, irodalomtörténész, a Magyar Nemzeti Múzeumi könyvtár igazgató-őre és a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. A Rovás és rovásírás című nagyívű tudományos munkájában bemutatja a rovásírás eredetét, kapcsolatát az ókori kultúrákkal és a székely-magyar nép történetében elfoglalt helyét.

A szőlőtő egyike a legrégibb műveleti növényeknek. – A legrégibb könyvben, a bibliában, már Noéról mondatik, miszerint a vízözön után az Ararat hegyén „ismét földműveléssel foglalkozott és szőlőt ültetett”. Így hát a szőlőtermelés és borkészítés bibliai korú foglalkozás. A mai ember is előszeretettel ültet szőlőt és élvezi annak nedűjét, a bort. Napjainkban egyre inkább és újra teret nyer a különböző Borrendek és borászok által szervezett bemutatók és borkóstolók „ünnepe”. De ehhez természetesen meg kell ismerni a különböző szőlő- és borfajtákat is, illetve ezek művelését. Jelen könyv még 1897-ben jelent meg, de már akkor igyekezett minden kérdésre megválaszolni, így még ma is kiváló tankönyve a szőlő- és bor kultúrájának.

Korunkban újra reneszánszát éli a természetes életmód és táplálkozás, a gyógynövények újbóli alkalmazása, de ide tartozik az ún. szépítő és tisztálkodó szerek saját kezűleg történő előállítása is. Könyvünk ebben segít eligazodni és különböző recepteket adni házi vegykonyhánk számára. A könyvben megtaláljuk a szappanok előállításának elméleti és gyakorlati leírását, a különböző szépítő, mosó, tisztítószerek előállításának lehetőségét valamint az azokhoz szükséges anyagok bemutatását… A könyv az eredeti, 1945-ben megjelent mű reprint változata.

A gyógynövények már ősidőktől fogva nagy becsben álltak az embereknél. Hozzájuk folyamodtak elődeink elsősorban betegségeik kezelésénél és gyógyításánál. Sajnos, hogy alkalmazásukat lassanként mindinkább mellőzni kezdték és hogy nem kevés közülük úgyszólván teljesen feledésbe ment. Hogy ez mennyire sajnálatos, ez éppen most kirívóan feltűnik a japán-kínai harcterekről egyre sűrűbben érkező híradásokból. Álljon itt csak a „Nemzeti Újság” 1938 január 27-én „Növényorvosok Kínában” cím alatt közölt értesítés. „Az ősi Kína különös és csodálatos füvei sokkal több emberéletet mentettek meg a háborúban sebesült kínai katonák köréből, mint a művelt Nyugat tudományos orvosszerei és sebészeti vívmányai. Ezt Kínában működő szakemberek, orvosok, ápolónők állapítják meg. Valamennyien szinte csodálatos gyógyulási eredményekről küldenek jelentéseket azzal, hogy ezeket az eredményeket a kínai gyógyfűdoktorok növényekből főzött házi szerekkel érik el olyan esetekben, amikor a modern sebészet csak amputálással tudta volna megmenteni a sebesült életét.”