Nemzeti Örökség Kiadó strana 5 z 14

Varró Aladár Béla a magyar gyógynövény irodalom kimagasló személyisége. Életében számtalan cikke és gyógynövény könyve megjelent: a gyűjtéstől a termesztésig, a gyakorlati alkalmazás lehetőségéig és azok hatásáig feldolgozta a hazai növényflóra területét. Ez adja aktualitását a most is, mert a huszonegyedik század embere is meríthet a szerző tapasztalatait és tudását figyelembe véve, valamint azt alkalmazva az egészségmegőrzés területén.

Jelen munkánk megírásánál kettős cél lebegett előttünk. Egyrészt oly könyvet akartunk a gyakorló orvos kezébe adni, amelyben a cukorbetegség diétás gyógymódjának rövid összefoglalása mellett megtalálhatja mindazt, ami nélkül a cukorbeteg diétáját pontosan és helyesen beállítani nem lehet, másrészt a cukorbetegek és ezek konyhájával foglalkozók számára a konyharecipék olyan gyűjteményét akartuk nyújtani, amelynek alapján bő, változatos és a magyar viszonyoknak megfelelő diéta állítható össze.

Szendrey Zsigmond (Szatmárnémeti, 1879. – Balatonfenyves, 1943. május 26.) néprajzkutató tanár. Főleg a magyar néphit és szokásanyag, valamint a mondák körében végzett jelentős kutatásokat. Jelen gyűjteménye „Történeti népmondáink” címen jelent meg különálló közlések formájában. Így egybegyűjtve még különálló kötet formájában nem volt olvasható. A népmondák Attila korától végigkísérik az olvasót a székely, az Árpád kori, a honfoglalás, a király, Hunyadi Mátyás és a török világ mondáin. Egyedülálló gyűjtemény az átlagolvasó és a kutatók számára is.

A szerző kiváló ismerője a húsipari termékek készítésének, és mint azt könyvében írja: „Könyvemben úgy a hazai vörös kolbászáruk, tartós áruk, debreceni, gyulai, csabai és külföldi hentes és kolbászáruk, valamint finom felvágottak és doboz konzervek készítési, előállítási leírásánál gondot fordítok e körülményekre, amellyel úgy hiszem, ha csak csekély mértékben is, de szolgálni fogom a jobb sorsra érdemes húsiparos társadalom érdekeit. Megismertetem a tanulni vágyó húsiparost a téliszalámi, prágai sonka, különféle májsajtok és dobozkonzervek előállítási módjával.” A könyv igazi tankönyve a kulináris élvezetek szerelmeseinek, mely megismerteti olvasóit a különböző csemegék elkészítési módjával, így elméleti és gyakorlati segítséget is ad azokhoz. A könyv az eredeti kiadás reprint változata.

E könyv magába foglalja a finom, művelt, tapintatos modor, az illedelmes magaviselet szabályait és a társas életben a szokás szentesítette törvényeket. Azaz, összefoglalja e könyv az alapos nevelés, a tudományos képzettség külső - de nemesen és szépen való nyilvánulásait. Sőt többet ennél, a külső cím: "Az illem könyve" mint ahogy a virágok külsőleg könnyed tarka szirmai, keblükben értékes kincset - mézet rejtenek - úgy e könyvben is a könnyed "illem-szabályok" elnevezés alatt a legkomolyabb és legnemesebb eszmék vannak fejtegetve, melyeken, mint alaphang át meg átcsendül a máskülönben is éltem feladata: a gyermeknevelés..."

A három kiváló tanulmány a néprajz, a népi építészet és a díszítőművészet, azaz ornamentika egy-egy meglepő magyarázatát adja a tisztelt Olvasó kezébe. A fenti írások közel száz évvel ezelőtt jelentek, de még mindig fontos információkat közvetítenek a kutatók és olvasók számára.

Wertner Mór (Spáca, 1849. július 26. – Párkány, 1921. június 8.) magyar történész, genealógus, orvos. Jelen műve Az Árpádok családi története címet viseli és az Árpád-ház genealógiáját, családi kapcsolatait, történetét és a magyar hagyományban elfoglalt helyét mutatja be. Így a magyar történelem egy jelentős időszakát eleveníti fel nagy ívű munkájában. A könyv az eredeti 1892-es kiadás reprint változata.

Gederéczi Gombocz Zoltán (Sopron, 1877. június 18. - Budapest, 1935. május 1.) magyar nyelvtudós, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Az ELTE Bölcsészettudományi Kar egykori dékánja. Jelen tanulmánya a magyar őshaza, azaz a Magna Hungaria kérdéskörét igyekszik felderíteni a korai források felhasználása segítségével. Itt nem csak a történettudomány lehetőségeivel él a szerző, hanem a nyelvtudomány és a korai diplomácia iratainak, valamint a korszak utazóinak feljegyzéseit, beszámolóit is feldolgozza tanulmányában.

"A babonák könyvét sok évek fáradsága árán gyűjtött, nagy anyaghalmaz feldolgozásával, a száraz és könnyen unalmassá váló professzoros modor mellőzésével, úgy iparkodtam megírni, hogy a nép, a saját nyelvén és esze járása szerinti leírás által önkéntelenül is tovább édesgettessék az olvasásban, s e könyvben kedvenc babonáit megtalálja, másrészt a valódi káros babonák gyakran megrendítő hatását példákban illusztrálva lássa." - írja a szerző könyve ajánlójában, mely 1877-ben jelent meg Aradon. Babonáink nyomai fellelhetőek az ősvallásban, a népmeséinkben és a nép hiedelemvilágában egyaránt. A téma igazán érdekes, mert Varga János anyaga olyan sokrétű, hogy a boszorkányok, a mágikus napok, a mágikus füvek, az asztaltáncoltatás, a rontás, a táltosok, az angyalok, a bájitalok és még ki tudja, mi minden szerepel könyvében. Ajánljuk a téma iránt érdeklődő olvasóinknak és mindazoknak, akik ezt a területet kutatják. A könyv az eredeti kiadás nyelvezetét és az akkori kor helyesírását megtartotta.

Lovag Marcziányi György (Igló, Szepes vármegye, 1844. április 9. - Budapest, 1898. július 21.) katonatiszt, író, Magyarországon a genealógia és heraldika tudományok egyik úttörője. Nemesség című könyve a magyar nemesség társadalomban elfoglalt helyét és szerepét, valamint a nemesség adományozásának miértjét, módját, szervezeteit és feladatait mutatja be. A könyv az eredeti kiadás reprint változata.

Bocsári Mocsáry Lajos (Fülekkovácsi-Kurtánypuszta, 1826. október 26. - Andornak, 1916. január 7.) magyar közíró, politikus, országgyűlési képviselő, a 19. századi függetlenségi politika kiemelkedő alakja. Jelen könyve válasz Grünwald Béla: A régi Magyarország című munkájára. Mocsáry politikusként és történészként kifejti azon nézeteit, mely az ún. nemesi társadalomra jellemzőek, azokra a feladatokra melyek a nemességre tartoznak, valamint az államszervezet működésének felépítését - tekintettel a pénzügyi, hadászati, közgazdasági, jogi és egyéb feladataira.

A jó pincegazdának ismernie kell a bort, annak tulajdonságait s mindazokat a körülményeket, amelyek a bor egészséges és hibátlan fejlődésére kedvező vagy nem kedvező befolyással vannak, mert csak így tudhatja, hogy mikor mit tegyen borával s mindenkor olyan műveletet alkalmazzon, melynek sikere, eredménye és haszna biztos. A jó pincegazda feladata nem egyszerű s nem is könnyű.Az elemi dolgok ismeretén kívül sok gyakorlat, nagy tapasztalat kell ahhoz, hogy a borkezelésben minden eljárásunk sikerüljön, sőt még azok mellett sem kerülhetjük el, hogy néha-néha a magunk kárán ne tanuljunk. Kinek-kinek érdeke, hogy ebben mentől kevesebb része legyen s ami kevés e füzetkében van, annak hasznát vegye. Nem utolsó sorban ismernie kell a borok bemutatását, a kínálás és borkóstolás mikéntjét, valamint a pincelátogatók szórakoztatása-oktatása is a feladatai közé tartozik.

Tisztaság a helyes borkezelés első feltétele. Ha a gazda szüretelő házában és pincéjében állandóan nagy gondot fordít a tisztaságra, nemcsak kevesebb fáradsággal tudja borát készre kezelni, hanem a legtöbb bajnak elejét veszi s ily módon jól fejlődött, egészséges borát könnyen és jól tudja értékesíteni. A legtöbb borbetegség és borhiba a tisztaság hiányának következménye. Hanyagul tisztított edényekkel és eszközökkel dolgozva, piszkos és rossz levegőjű helyiségben a legegészségesebb szőlőből szűrt must és bor is romlásnak indulhat s a gazda termésének kisebb értékében vallja kárát mulasztásának. A könyv az 1910-ben megjelent könyv reprint változata.

"Agarászat cím alatt egy kézikönyvet adok azok kezébe, kik az agarászat ősi és nemes időtöltésének hívei... Testestől-lelkestől agarász ember vagyok, s mint szenvedélyes agarásznak végtelenül fájt az, hogy éppen a mi legnemesebb sportunknak kell nélkülöznie még mindig egy olyan művet, mely kizárólag ennek a magyar nemzetet oly híven jellemző lovagias időtöltésnek lenne szentelve, holott már napjainkban a szakirodalom minden ága oly hatalmas lendületet nyert." - írja könyve bevezetőjében a szerző. Jelen kiadás az 1900-ban megjelent mű reprint változata.

Hidasnémeti Ferdinandy Gejza (Kassa, 1864. június 10. - Budapest, Ferencváros, 1924. március 15.) jogtudós, egyetemi tanár, a hidasnémeti Ferdinandy család sarja. Neve több alakban is előfordul: egyes források vezetékneveként a Ferdinándy, keresztneveként pedig a Geyza változatot is használják. A szerző jelen munkájában a királyi méltóság és hatalom közjogi értelmezését vizsgálja, mely nem csak történelmi, de komoly jogtörténeti jelentőséggel is bír. Olyan közjogi problémákat értelmez, mint például a királyi méltóság lényege a magyar alkotmány szerint, a trónbetöltés módja, a koronázás intézménye, a király jogai és számtalan egyéb felmerülő kérdésre is választ ad. A mű 1895 óta nem jelent meg, így ez a reprint kiadás igazi kuriózum lesz a téma iránt érdeklődő Olvasók számára.

Jelen könyv először 1897-ben jelent meg és szinte azonnal sikerkönyvként tekintettek rá, hiszen egy kiváló tankönyv ismérveit hordozza magán. Az írója mindent belefoglalt, amit a szőlő és bor kapcsán tudni érdemes illetve, ha valaki erre a területre veti a lábát, akkor munkájához komoly útmutatóként használhassa a szerző szakavatott irányítását. Megtaláljuk a szőlőtelepítés, gondozás, szüretelés, majd a borkészítés irányelveit lépésről lépésre.