Park Kiadó strana 19 z 53

"Beköszöntött a falak kora." Minden történetnek két oldala van - ahogyan minden falnak is. Napjainkban, a törzsiség új korában egymás után emelkednek az újabb és újabb barikádok. Pénz, rassz, vallás, politika: alapvetően ezek választanak el bennünket egymástól. Donald Trumpnak a mexikói határra tervezett fala legalább annyit árul el Amerika megosztott múltjáról, mint az ország jövőjéről. A kínai nagy tűzfal elválaszt "minket" "tőlük", Európában pedig a politika és a migráció lobbanékony elegye már magát a liberális demokráciát sodorja veszélybe. Tim Marshall érdekfeszítő könyvében azt kutatja, mi osztott meg bennünket a múltban, feltérképezi a jövőt, és rávilágít a világunkat még sokáig meghatározó törésvonalakra. "Sokszor hallunk az izraeli falról, az Egyesült Államok és Mexikó közötti határfalról vagy az Európában húzódó kerítésekről, mégis kevesen tudják, hogy valójában sorra épülnek falak a határok mentén. Világjelenségről van szó: keverik és öntik a betont, anélkül hogy ez legtöbbünknek feltűnne. A 21. században már most több ezer kilométernyi fal és kerítés épült meg a világ számos pontján. Legalább 65 ország - az államok több mint egyharmada - épített akadályokat a határai mentén; a második világháború óta felhúzott falak több mint fele az ezredforduló után épült."

Kilencvennégy éves vagyok. Rendkívüli élet jutott osztályrészemül; csak most kezdem felismerni, hogy mennyire rendkívüli. Fiatalkoromban úgy éreztem, hogy odakint a szabadban az érintetlen, őseredeti természet vesz körül – ez azonban nem volt egyéb, mint illúzió. Korunk nagy tragédiája – az érintetlen természeti környezet folyamatos zsugorodása és a biológiai sokféleség, a biodiverzitás csökkenése – alig észrevehetően nap mint nap itt zajlik körülöttünk. Tanúja voltam ennek a hanyatlásnak. Az Egy élet a bolygónkon a tanúvallomásom, egyben a látomásom is. Történet arról, miként követtük el a leghatalmasabb tévedésünket, és annak felvázolása, hogy ha haladéktalanul cselekszünk, hogyan tudjuk helyrehozni ezt a tévedést. Ma még – utoljára – van esélyünk arra, hogy tökéletes otthont teremtsünk magunknak, és helyreállítsuk az épségét annak a csodálatos világnak, amelyet örököltünk. Csak akarnunk kell. Földünkön az élővilággal osztozunk, mely az elképzelhető legcsodálatosabb, évmilliárdok alatt kialakult létfenntartó rendszer. Bolygónk stabilitása azonban megingott, miközben a biológiai sokféleség vészesen lecsökkent – a kettő ugyanis szorosan összefügg. Helyre kell állítanunk a biodiverzitást, amit oly kíméletlenül pusztítottunk. Ez az egyetlen kiút a magunk által előidézett válságból. Vissza kell vadítanunk a világot. A könyvhöz kapcsolódó film, Egy élet a bolygónkon címmel, a Netfilxen látható.

A Hét rövid fizikalecke évszázadok tudásának bravúros és szellemes összefoglalója. Carlo Rovelli a 20. századi fizika forradalmi felfedezésein és rejtélyein relativitáselmélet, kvantumfizika, fekete lyukak, az univerzum szerkezete vezeti át az olvasót élvezetes, közérthető és választékos stílusban. Megismertet a múlt század jelentős tudományos felfedezéseivel és azok jelentőségével, s teszi mindezt olyan könnyed és szórakoztató stílusban, hogy még a modern fizikában járatlanok is kedvet kapnak a tudományhoz. A tudományos kíváncsiság, a valóság elmélyült kutatása és a tudósok képessége arra, hogy másképp lássák a világot, már-már költészet. Financial Times

Bill Gates kedvenc írója, Vaclav Smil, a cseh-kanadai környezettudós és közgadász több mint negyven, energiával, környezeti és populációs változásokkal, élelmiszergyártással és táplálkozással, technikai innovációkkal, kockázatkezeléssel, közélettel és politikával foglalkozó könyv szerzője. A repülés veszélyes? Milyen nehéz a világ összes szarvasmarhája? Mi teszi boldoggá az embereket? Magyarul elsőként megjelenő könyvében provokatív kérdések, lenyűgöző és szokatlan példák segítségével magyarázza el többek közt azt, hogy hány ember munkájára volt szükség a nagy piramisok felépítéséhez; hogy a védőoltások nemcsak életet mentenek, hanem kiváló befektetések is; és hogy az elektromos autók miért nem olyan nagyszerűek (egyelőre). A számok nem hazudnak tényfeltáró kalandra hív, melynek során legyőzhetjük előítéleteinket, berögzült meggyőződéseinket és szellemi lustaságunkat. Arra ösztönzi olvasóit, hogy maguk is ellenőrizzék, igaz-e mindaz, amit annak gondoltak, és hogy értő, tudatos olvasói legyenek információgazdag világunknak. A sokak által modern polihisztornak tartott közgazdászprofesszor emellett bebizonyítja, hogy kellő elszánással és kalandvággyal túlléphetünk a szűk, szakmai szempontokon anélkül, hogy lemondanánk a tudományos igényességről.

"Mi, nők túl sokáig verdestünk a férfiak által készített kalitkában, és most, amikor az összedőlni látszik, semmi sem kérdőjelezheti meg autonómiánkat, semmi sem szabhat gátat útkeresésünknek." "Véget ért egy kísérlet, amelyre egy évet szántam az életemből (...) Mi tagadás, végigrettegtem ezt az időszakot. (...) Regényíróként értelmeztem a feladatot, és kizárólag a szívemhez közel álló kérdésekkel foglalkoztam, amelyekre - ha időm és kedvem engedi - egyszer még visszatérek, hogy kidolgozzam a megfelelő narratív keretet és eszközöket" - ezekkel a szavakkal búcsúzik Elena Ferrante 2018-ban a The Guardian olvasóitól, miután egy évig heti rendszerességgel rovatot vezetett az újság hasábjain. Az ötvenegy lírai, önéletrajzi elemekkel átszőtt gondolatszövedék a szerző írói műhelyébe enged betekintést. Ferrante hétköznapi kérdésekről - politika, hagyomány, történelem, filozófia, környezetvédelem, női szerepek, barátság, féltékenység, anyaság, szexualitás, öregedés - fejti ki a véleményét úgy, hogy sajátos, karakán nézőpontjával olvasóját egy újfajta, éles fókuszú, emancipált szemléletmódra készteti. A tőle megszokott módon ezúttal is határokat feszeget, átrajzolja mintázatainkat, hogy a megszokott ösvényekről új utakra tereljen, gondolkodásra és kérdések feltevésére késztessen. A Véletlen találatok című kötetet csakúgy, mint a The Guardianben megjelent cikkeket, a Dániában élő olasz művész Andrea Ucini illusztrálta.

A benned rejlő gyermeknek otthonra kell találnia szerzőjétől Minden pszichés zavar végső soron alacsony önértékelésből fakad. Bárcsak több önbizalmam lenne! Ki ne fogalmazta volna meg már magában ezt a vágyat? A magabiztos emberek jól érzik magukat a bőrükben, derűlátók, és egyenrangúnak vallják magukat másokkal. Önértékelésünk meghatározza, hogyan éljük az életünket, kihat a kapcsolatainkra, testi és lelki egészségünkre. Stefanie Stahl pszichoterapeuta meg van győződve arról, hogy a gyenge önértékelés nem egy életre szól, hanem tudatos lépésekkel megváltoztatható. Terápiás tapasztalatából vett, szemléletes példákkal világít rá, miképpen tudjuk megerősíteni az önbizalmunkat. Ehhez elengedhetetlen, hangsúlyozza, hogy a gyengéinkkel együtt elfogadjuk önmagunkat, világosan kommunikáljunk és kontroll alatt tartsuk az érzelmeinket - mindez segít, hogy jobban élvezzük az életet. "Az önbizalom-hiányos ember nem barátja önmagának, nem igazán szereti magát. Önmagához való viszonya ambivalens: vannak olyan tulajdonságai, amelyeket egészen rendben levőnek vagy akár még jónak is érez, másokat viszont elutasít. És mivel ellentmondásos viszonyt ápol magával, másokról sem tételezi fel, hogy elfogadnák őt. Hogyan is tehetnék, ha ő sem fogadja el önmagát? Ám mint minden ember, ő is arra vágyik, hogy elfogadják úgy, ahogy van."

Hatvanhatmillió évvel ezelőtt a Föld legfélelmetesebb élőlényei, a dinoszauruszok örökre eltűntek. Mind a mai napig bolygónk nagy rejtélyei közé tartoznak. A fiatal amerikai paleontológus, Steve Brusatte, szakterületének kiemelkedő egyénisége ebben a könyvében izgalmasan és olvasmányosan meséli el meglepő és új megvilágításba helyezett történetüket. Föleleveníti a dinoszauruszok fejlődésének csúcspontjait, amikor sok száz fajuk létezett, majd megjelentek a mai madarak ősei, a szárnyakat viselő, tollas dinoszauruszok. Aztán feltehetőleg egy óriási meteorit csapódott be a Földbe, és majdnem az összes dinoszauruszt elpusztította - bekövetkezett a földtörténet egyik legnagyobb szabású tömeges kihalása. Brusatte beszámol néhány rendkívüli felfedezésről is, amelyet kollégáival együtt tett, például az ősi, ember nagyságú tyrannoszauriákról és a tollas raptorokról. Ezek alapjaiban változtatták meg a dinoszauruszokról való tudásunkat. A dinoszauruszok tündöklése és bukása nagyszerű tudományos mű, egyben remek ismeretterjesztő munka.

Nathan nyolcéves korában belépett a fényalagútba, amelyről a halálból visszatérők mesélnek. És azután... kapott egy második esélyt. Húsz évvel később Nathan az egyik legmenőbb ügyvéd New Yorkban. Még mindig szerelmes a feleségébe, akiért gyermekkora óta rajong, és aki nemrég elhagyta őt. A gyermekkorában történtekre már alig emlékszik. És nem tudja, hogy akik visszatértek a halálból, többé már nem ugyanazok, akik voltak. Egy túlvilági hírnök meglátogatja, és élete legnehezebb próbatétele elé állítja: meg kell értenie, miért jött vissza, hogy mi a küldetése a Földön. Guillaume Musso regénye lenyűgöző ezoterikus utazás, elsöprő szerelmi történet és fordulatos thriller is egyben.

Az agy élő szerv, amely képes megváltoztatni önnön szerkezetét és működését. Az idegrendszeri kutatások e minden bizonnyal legfontosabb felfedezése, az úgynevezett neuroplaszticitás alapjaiban cáfolja meg azt az évszázadok óta vallott elképzelést, miszerint a felnőtt agy képtelen a változásra. És reményt kínál azoknak, akik gyógyíthatatlannak vélt agykárosodással küszködnek, ráadásul az egészséges agyra vonatkozó ismereteinket is gyarapítja. Dr. Norman Doidge lenyűgöző esettanulmányokkal mutatja be, milyen döbbenetes mértékű fejlődést értek el olyanok, akiknek állapotát más szakemberek már reménytelennek ítélték. Megismerünk egy fél aggyal született nőt, akinek másik agyféltekéje úgy alakult át, hogy teljes agyként működjön; pácienseket, akiknek megfiatalították idősödő agyát vagy eltüntették kínzó fantomvégtag-fájdalmait. Az agy változásra való képességének felismerésével jobban megérthetjük az olyan titokzatos jelenségeket is, mint a szerelem, a szexuális vonzalom vagy az ízlés.

"Felejthetetlen és fájdalmasan szép történet a sírig tartó szerelemről. Még hosszú évekig velem marad." Lori Gottlieb, az Akarsz beszélni róla? szerzője Miután kiderül, hogy gyógyíthatatlan betegségben szenved, Marilyn és férje, Irvin D. Yalom, a neves pszichoterapeuta elhatározzák, hogy közösen írt naplóban vallanak a közelgő véggel vívott küzdelmükről. Szívbe markoló írásuk az elválás és veszteség fájdalmáról, az élettől való búcsúzás méltóságáról szól, és arról, hogyan lehet úgy élni és szeretni, hogy visszatekintve semmit ne kelljen megbánni. "Egy gazdagon megélt közös élet után a Yalom házaspár bátran és együtt néz szembe az életből való távozás szorongató közelségével." SINGER MAGDOLNA

A férfi szerint minden előre meg van írva A nő szerint minden megírandó Hat hónappal ezelőtt, 2010. április 12-én hároméves kislányomat, Carrie Conwayt elrabolták, miközben bújócskáztunk a Williamsburgben található lakásomban. Így kezdődik a nyilvánosságtól elzárkózó írónő, Flora Conway története. Carrie eltűnésére nincs magyarázat. A lakás összes ajtaja és ablaka zárva volt, a régi New York-i bérház biztonságikamera-felvételein behatolásnak semmi nyoma. A rendőrségi nyomozás eredménytelenül zárul. Mindeközben az Atlanti-óceán túlpartján, egy pusztulásnak indult házban magányosan gyötrődik a megtört szívű író. A rejtély kulcsa nála van. Flora mindent megtesz, hogy megtalálja. Ha az ember a nap jó részében egy kitalált világban kalandozik, nem egykönnyen találja meg a visszavezető utat. És szédeleg a két világ közti határvidéken.

A Körvonalból ismert, nemrég elvált írónő fiaival visszaköltözik Londonba, hogy új életet építsen fel. A regényt az alapokig szétvert lakás felújításának epizódjai tagolják, a köztük eltelő lopott időben pedig beszélgetőpartnerek haladnak át Faye figyelmének forgószínpadán. A Tranzit a továbblépés tünékeny, de elszánást és tudatosságot igénylő lépését ragadja és rajzolja meg számos szemszögből. Szédítő, finoman szatirikus társadalmi tablóján kelet-európai építőmunkások, kiégett művészek és angol nagypolgárok kerülnek egymás mellé, hogy az élet közepéhez érve átgondolják, kivé, mivé váltak, kivel és milyen célokkal élnek. Rachel Cusk kérlelhetetlen, okos őszintesége igazi fellélegzés: a Körvonal-trilógiát olvasni sorsfordító.

Crowley legújabb könyvében az aprócska Portugália 16. század eleji gyors és lélegzetelállító felemelkedését meséli el. A portugálok ritka tengerhajózási bravúrt hajtottak végre, amikor a Jóreménység fokát megkerülve felfedezték az Indiába vezető tengeri útvonalat. Gyarmatosító hadjáratokat vezettek a muzulmán uralkodók ellen, és a velencei kereskedőket háttérbe szorítva ellenőrzésük alá vonták a fűszerkereskedelmet. „Szerencsés" Mánuel király, a zsákmányszerző portyákat vezető Afonso de Albuquerque és a felfedező Vasco da Gama ügyesen lavíroztak személyes becsvágyuk és a birodalmi célkitűzések között. Eltökélt szándékuk volt, hogy kíméletlenül eltöröljék az iszlám kultúrát, és egy keresztény birodalmat hozzanak létre az Indiai-óceán térségében. A rákövetkező évszázadban egyetlen európai birodalom sem volt ambiciózusabb, egyetlen uralkodó sem bizonyult mohóbbnak Portugáliánál és királyainál.

A Futni, enni, élni lapjain Scott Jurek úgy mesél az életéről és a pályafutásáról élsportolóvá és vegetáriánussá válásáról, hogy minden futó töltekezhet belőle, bárhol tart is a futásban. Beavat első futóélményeibe (utált futni), és leírja az utat, amely világversenyeken induló, rekordokat sorra döntő ultrafutót csinált belőle. Elbeszélése nemcsak azt bizonyítja, hogy vasakarat munkál benne, hanem fontos tévhiteket is eloszlat. Könyve bővelkedik a kitartás és a versenyszellem határait feszegető, már-már hihetetlen epizódokban, és lenyűgöz tudományos felkészültségével, akárcsak könnyen megvalósítható gyakorlati tanácsaival; ez utóbbi csoport részét képezik kizárólag növényi alapú, saját receptjei is. A Futni, enni, élni mindenkit arra buzdít, hogy ne álljon meg félúton, jusson el a célig, akár első futására indul, akár étrendjén kíván változtatni, akár csak egyszerűen szeretné megtudni, hogy mire képes.

Jamie egyik legnépszerűbb szakácskönyvében megmutatja, hogyan készíthetsz el egy teljes menüt röpke 30 perc alatt. Nemcsak egy ételt, hanem egy komplett ebédet vagy vacsorát! „Ha te is annyira szeretsz főzni, mint én, és a fárasztó munkanap végén még éhes szájakról kell gondoskodnod, engedd, hogy megismertessem veled ezt a teljesen új módszert. Könyvemben megmutatom, hogyan lehetséges egy többfogásos étkezést megfőzni annyi idő alatt, amennyit eddig egyetlen ételre fordítottál. Ígérem, szemed-szád eláll, ha meglátod, mire vagy képes 30 perc alatt. Az enyém elállt, az biztos! Nem arról van szó, hogy engedj a minőségből. A lényeg, hogy szervezd meg a munkát, dolgozz gyorsan, és vess be ügyes mesterfogásokat – így szinte pillanatok alatt észbontóan finom ételeket tudsz az asztalra varázsolni. A 30 percesekben olvasható 50 ételsor mindegyikének leírása lényegre törő: semmi hókuszpókusz, csak lendületes, gyors főzés. A menüket úgy állítottam össze, hogy az egyes ételek jól passzoljanak egymáshoz; a receptek könnyen követhetők. A főzésnek ez a módszere arról szól, hogy célirányosan használjunk ki minden percet, érezzük jól magunkat, és a konyha nyerje vissza végre azt a funkcióját, amire kitalálták. Lehet, hogy most beléd villan: ilyen nincs, de én garantálom, hogy lehetséges. Lapozz bele, hogy lásd, milyen életsorokat fogsz megalkotni. Ha egyszer elkezdesz így főzni, nemcsak hogy imádni fogod: sose főzöl többé a régi módon!”

"Beköszöntött a falak kora." Minden történetnek két oldala van - ahogyan minden falnak is. Napjainkban, a törzsiség új korában egymás után emelkednek az újabb és újabb barikádok. Pénz, rassz, vallás, politika: alapvetően ezek választanak el bennünket egymástól. Donald Trumpnak a mexikói határra tervezett fala legalább annyit árul el Amerika megosztott múltjáról, mint az ország jövőjéről. A kínai nagy tűzfal elválaszt "minket" "tőlük", Európában pedig a politika és a migráció lobbanékony elegye már magát a liberális demokráciát sodorja veszélybe. Tim Marshall érdekfeszítő könyvében azt kutatja, mi osztott meg bennünket a múltban, feltérképezi a jövőt, és rávilágít a világunkat még sokáig meghatározó törésvonalakra. "Sokszor hallunk az izraeli falról, az Egyesült Államok és Mexikó közötti határfalról vagy az Európában húzódó kerítésekről, mégis kevesen tudják, hogy valójában sorra épülnek falak a határok mentén. Világjelenségről van szó: keverik és öntik a betont, anélkül hogy ez legtöbbünknek feltűnne. A 21. században már most több ezer kilométernyi fal és kerítés épült meg a világ számos pontján. Legalább 65 ország - az államok több mint egyharmada - épített akadályokat a határai mentén; a második világháború óta felhúzott falak több mint fele az ezredforduló után épült."