Park Kiadó strana 26 z 53

Honnan tudja a Vénusz légycsapója, hogy mikor kell összezárulnia? Talán a rovarok parányi lábainak nyomását érzékeli? És miből tudja a cseresznyefa, hogy mikor kell virágba borulnia? Lehet, hogy emlékszik az időjárás változására? Mindannyian csodáljuk a növények káprázatos sokféleségét, most azonban a neves botanikus, Daniel Chamovitz elmagyarázza nekünk, hogy ők miként érzékelik a környező világot: hogyan látják a színeket, mi módon hallanak, miféle időrendhez igazodnak. Megmutatja, miképpen különböztetik meg a "fent"-et és a "lent"-et, miből ismerik fel, hogy egy-egy szomszédjukat falánk rovarok támadták meg, és kideríti, vajon szeretik-e, ha Led Zeppelin-lemezeket játszanak nekik. A Mit tud a növény? elolvasása után új szemmel tekintünk majd a lépteink nyomán lelapuló fűszálakra, az illatozó virágokra és a fákra, melyeknek árnyékában hűsölünk. Daniel Chamovitz (1963) a Tel-avivi Egyetem Élettani Karának dékánja, a Manna Center for Plant Biosciences igazgatója, vendégelőadóként oktatott a Yale Egyetemen és a Fred Hutchinson Rákkutató Központban. Kiterjedt tudományos munkássága mellett gyakran tart előadásokat botanikus kertekben a világ minden táján. A Mit tud a növény?című könyve, amely eddig 20 nyelven jelent meg, 2012-ben az Amazon tudományos ismeretterjesztő könyveinek sikerlistáján az első 10 között szerepelt.

A természet számtalan meglepetést rejt: a lombos fák befolyásolják a Föld forgását, a darvak akadályozzák a spanyolországi sonkatermelést, a tűlevelű erdők pedig esőt csinálnak. Peter Wohlleben, A fák titkos élete című sikerkönyv szerzője legújabb kötetében - a tőle megszokotteleven mesélőkedvvel - megannyi érdekes és különös példán keresztül mutatja be, milyen bámulatos kölcsönhatás és összjáték zajlik a növények és az állatok között. Hogyan épül fel a természet hatalmas óraműve, melyben minden "fogaskeréknek" megvan a maga helye és szerepe? És mi történik, ha ez a finoman kiegyensúlyozott rendszer megbillen? Mi a jobb: ha az ember "segíti" a természetet, hogy helyreálljon ez az egyensúly, vagy ellenkezőleg, ha békén hagyja?

Ritkán fordult elő a cseh irodalomban, hogy egy könyvnek ilyen különös sorsa legyen, mint a Moszkva - A határ című regénynek. Ebben a sorsban részesült maga a szerző is - száműzés, publikációs tilalom, tűrés, majd üstökösszerű újjászületés. Amikor 1937-ben Prágában megjelent, a regény dühös megbotránkozást keltett a cseh kommunisták körében, nem kisebb személyiség, mint Julius Fučik mondott ki rá éles ítéletet, polgári idealistának, a nép ellenségének bélyegezve meg Weilt - és a következő években, mindahányszor félre akarták állítani a szerzőt, ehhez az ítélethez nyúltak vissza. A háborút követően a Moszkvához hű államban a könyv évtizedekre eltűnt a könyvesboltok és könyvtárak polcairól. Akkoriban csak kevesen ismerték fel, talán nem is akarták felismerni, milyen profetikusan ábrázolta Weil a harmincas évek Moszkváját, ahol akkoriban tört ki a lázas "tisztogatás". A Moszkva - A határ egy izgalmas, már-már krimiszerű történetbe csomagolt kulcsregény, az egyik legautentikusabb tanúvallomás az első szocialista ország politikai légköréről. Jelentősége André Gide Visszatérés a Szovjetunióból és Arthur Koestler Sötétség délben című művéhez fogható.

Göran Rosenberg személyes hangú elbeszélésben örökíti meg édesapja, David Rosenberg útját az auschwitzi haláltáborból a nagy teherautógyárnak otthont adó svéd kisvárosig. Arról a Helyről ír, ahol ő maga gyermekként birtokba veszi a világot, ahol 1947-ben, egy augusztusi kora estén egy lengyel származású, zsidó fiatalember azért száll le a vonatról, hogy újrakezdje az életét, és ahol a világháborút követő idők ragyogó horizontját túl hamar elsötétítik ŁódĽ, Auschwitz, Ravensbrück és Wöbbelin árnyai. Göran Rosenberg 1948-ban született Södertäljében. Író, újságíró, több napilap, rádióadó és tévécsatorna munkatársa, 2000 óta a göteborgi egyetem díszdoktora. ŁódĽi származású szülei túlélték a második világháborút és az auschwitzi koncentrációs tábort. Az életútjukat feldolgozó dokumentumregény, a Kis kitérő az úton Auschwitzból 2012-ben elnyerte a rangos August-díjat.

Az erdő a csönd, az érintetlen természet, a mese és a titkok birodalma. Egy hely, ahol bármi megtörténhet. Peter Wohlleben, a neves német erdész a fák titkos életébe enged betekintést, és meglepő dolgokat tár fel. Mert az erdőben ámulatba ejtő dolgok történnek: a fák beszélgetnek egymással. Nemcsak utódaikról gondoskodnak odaadóan, de idős és beteg szomszédaikat is ápolják. A fák éreznek és emlékeznek. Hihetetlen? Pedig igaz! Peter Wohlleben fényt visz az erdő sűrűjébe, és bepillantást nyújt egy titokzatos világba. A fák eddig nem is sejtett képességeiről írott lebilincselő tudományos esszéiben a legújabb felfedezéseket éppúgy figyelembe veszi, mint saját tapasztalatait és érzéseit. És az olvasó nem győz álmélkodni a természet csodáin. Peter Wohlleben (1964) már kisgyermekként természetvédő akart lenni. Erdőgazdálkodást tanult, és több mint húsz éven át a tartományi erdőfelügyelőség alkalmazottjaként dolgozott. Hogy ökológiai elképzeléseit a gyakorlatba is átültesse, felmondott, és napjainkban az Eifel-hegységben vezet egy környezetbarát erdőgazdaságot, ahol az őserdők visszaállításán munkálkodik. Számos tévéműsor vendége, előadásokat tart és gyakorlatokat vezet; több, erdővel és a természetvédelemmel foglalkozó mű szerzője. A fák titkos élete magyarul 2016-ban jelent meg először, és azóta több mint 10 000 példány kelt el belőle.

Midőn Nagy Szulejmán szultán inváziós hajóhada megindult 1521-ben Rodosz ellen, kezdetét vette a hatvanesztendős, eposzi léptékű küzdelem a Földközi-tenger régiója fölötti uralomért. A keresztes hadjáratok korát idéző, félelmetes csaták kora ez, berber kalózoké, fehér rabszolgáké és az Oszmán Birodalomé - no meg az iszlám és a kereszténység, a Kelet és a Nyugat közti háborúé. Roger Crowley magával ragadó stílusban kalauzolja olvasóját Isztambultól Gibraltárig, ismerteti meg legendás harcosokkal a kalóz Barbarossától a johannita lovagokig, hozza tapintható közelségbe Málta véres ostromát s a világrengető lepantói döntő tengeri ütközetet.

A könyv alapján készült nyolcrészes sorozat 2018. november 19-től az HBO-n és az HBO GO-n. Lila Cerullo és Elena Greco tűz és víz. Lila fiús, robbanékony, erőszakos, parancsolásra született. Elena lágy, odaadó, szorgalmas, figyelmes és önfeláldozó. Jobban nem is különbözhetnének, sorsuk mégis egy életre összefonódik az 1950-es évek poros nápolyi udvarain. Hol elválaszthatatlan barátnők, hol fékezhetetlen szellemi riválisok. Nem tudnak se egymással, se egymás nélkül élni, kiegészítik, inspirálják egymást; egyikük sem lenne a másik nélkül az, aki. Mindketten egy szegénységgel küszködő, büszke, erőszakos férfitársadalomban próbálnak a maguk módján boldogulni, előrébb jutni, a lehető legnagyobb függetlenséget kivívni. A Briliáns barátnőm, melyben Lila és Elena gyermek- és kamaszkorát ismerjük meg, egy négykötetes regényfolyam, a Nápolyi regények első része. Elena Ferrante gazdag érzelmekkel és lenyűgöző intelligenciával ábrázolja két főszereplője személyiségfejlődését és a mindent felülíró szeretetet és csodálatot, mely évtizedeken át táplálta és mélyítette barátságukat. Elena Ferrante a kortárs világirodalom nagy rejtélye. Regényei zajos sikert aratnak, díjakat nyernek, számos nyelvre lefordítják őket, de kiléte ismeretlen. Annyi tudható róla, hogy Nápolyban született, és ő a Tékozló szeretet, az Amikor elhagytak és a Nő a sötétben szerzője. Első két regényét Mario Martone, valamint Roberto Faenza filmesítette meg. La Frantumaglia (Szilánkok) című műhelynaplójában levelezését, jegyzeteit, valamint kiadatlan írásait gyűjtötte össze. 2007-ben La spiaggia di notte (Éjjeli part) címen egy gyerekkönyve is megjelent. A Briliáns barátnőm a Nápolyi regények (2011-14) első kötete.

„A járása többet árul el az emberről, mint az arca.” Miért megyünk? Honnan indulunk és hová tartunk? Erre a kérdésre mindenkinek van saját válasza. Menjünk bár egymás mellett, járás közben bizonyosan más és más élményben lesz részünk. Egyik legfontosabb cselekedetünk az életben, hogy egyik lábunkat a másik elé tesszük – véli Erling Kagge „filozófus világjáró vagy inkább világjáró filozófus”, ahogyan a The New York Times jellemezte. A Menni egy elgondolkodtató, irodalmi és filozófiai idézetekkel átszőtt esszé a gyaloglás testi és lelki jótékony hatásairól. Arról, hogy soha ne hagyjuk abba a gyaloglást, a világ lassú felfedezésének semmihez sem fogható örömét. Induljunk hát! „Gyalogoltam éjjel és nappal, hol a kedvesemtől távozva, hol útban a barátaimhoz. Gyalogoltam erdőkben és hegyekben, jéggel borított síkságokon és városi forgatagban. Előfordult, hogy untam magam a túra közben, volt, hogy eufóriát éreztem, és megesett, hogy a nyugtalanságomtól akartam megszabadulni. Mentem, ha fájdalom ért, és mentem, ha örömben volt részem. Sokszor, ki tudja, miért, csak mentem és mentem. A szó szoros értelmében elmentem a világ végére.”

Irvin D. Yalom legfontosabb, legtöbbet méltatott könyve, a Szemben a nappal, az élet legnagyobb kihívásával, a halálfélelem legyőzésének szükségességével szembesít bennünket. Arra bátorít, hogy félelem nélkül nézzünk szembe halandóságunk megcáfolhatatlan tényével. Ez a mestermű, amely összegzi Yalom személyes és szakmai életútjának tapasztalatait, segít felismerni, hogy szinte minden szorongásunk mélyén a halálfélelem munkál. Amint szembe nézünk saját halandóságunkkal - állítja dr. Yalom -, rádöbbenünk, hogy semmi sem fontosabb az életben, mint a szeretteinkkel való őszinte párbeszéd, és a személyes kiteljesedésünk érdekében vállalt kockáztatás. A megindító, személyes történetek mesélői maguk is halálfélelemmel küszködnek - ahogy a szerző is -, így a Szemben a nappal különleges módszereket kínál a félelem leküzdésére és az élet igenlésére, hogy boldogabb, jelentőségteljesebb életet élhessünk.

Ausztria, 1937 A 17éves Franz Huchel elhagyja szülőfaluját, hogy Bécsben próbáljon szerencsét egy újságot és dohányárut árusító trafikos tanoncaként. Ott találkozik a törzsvevő Sigmund Freuddal, aki nyomban lenyűgözi. Idővel szokatlan barátság alakul ki a két meglehetősen különböző férfi között. Amikor Franz nem sokkal később fülig szerelmes lesz a varietétáncos Anezkába, az idős professzorhoz fordul tanácsért. Ám kiderül, hogy a világhírű pszichoanalitikus számára a női nem legalább akkora talány, mint Franz számára. De a korhangulat nem kedvez se a szerelemnek, se a barátságnak. A drámaian kiéleződő politikai-társadalmi viszonyokkal szemben mindhárman tehetetlenek, és az események örvénye hamarosan más-más irányba ragadja őket. Robert Seethaler (1966) többszörösen kitüntetett osztrák író, forgatókönyvíró, színész, ő játszotta a tagbaszakadt, szófukar hegymászót Paolo Sorrentino Ifjúság című filmjében. Legutóbbi két regényét nagyon kedvezően fogadta a német kritika. Az Egy egész élet sokáig vezette a Der Spiegel bestsellerlistáját, angol fordítását 2016-ban Nemzetközi Man Booker-díjra jelölték. A trafikos című regényéből 2018-ban Nikolaus Leytner Bruno Ganz főszereplésével forgatott filmet. Bécsben és Berlinben él.

Tulajdon családja ihlette meg a világ egyik legkiválóbb elbeszélőjét - az eredmény: a múlt helyenként regényes, pompásan megírt újrateremtése. Először Munro tizennyolcadik századi ősei tekintenek a távolba az edinburghi vár kiugró sziklájáról, aztán Ontarióban élő szülei néznek szembe meghiúsult ambíciókkal, végül, immár az ötvenes éveket megidézve, saját írói ébredésének története bontakozik ki a lapokon. Munro erőfeszítés nélkül vezeti át az olvasót ezen a nagy időíven, lazán kapcsolódó elbeszélésfolyammá szőve tényeket és mesét. Kötete ékesen bizonyítja, hogy az irodalomnak továbbra is rengeteg mondanivalója van az életről. Alice Ann Munro (leánykori nevén Alice Laidlaw) 1931-ben született az Ontario tartományban lévő Winghamben, Kanadában. Első novellája 1950-ben, első kötete pedig 1968-ban jelent meg. Művei azóta számos nyelven olvashatók, mindenütt nagy kritikai és közönségsikert aratnak. Számos díj és elismerés birtokosa, elnyerte többek között az Egyesült Államok Országos Könyvkritikusi Körének díját és a rangos Giller Prize-t is. 2009-ben megkapta a Man Booker Nemzetközi Díjat, 2013-ban pedig a Svéd Akadémia neki, "a kortárs novella nagymesterének" ítélte az irodalmi Nobel-díjat.

"Skócia vezető whiskyszakértője" - írta a Whiskyvilág című könyv szerzőjéről a The Times. Charles Maclean 1981 óta foglalkozik skót whiskyvel, ez idő alatt több mint egy tucat könyvet írt a témában, melyek közül több nemzetközi díjat nyert és jó néhányat számos nyelvre lefordítottak. A Whiskyvilág 2009-ben jelent meg először, magyarul már a közelmúltban felújított, frissített változat kerül a boltokba. - A könyv több mint 650 maláta-, gabonawhiskyt és blendet mutat be részletesen, kóstolási jegyzetekkel. - A legjobb lepárlókat meglátogatva bepillanthatunk a whiskykészítés rejtelmeibe. - Whiskytúrákat teszünk a legfontosabb whiskyvidékekre: Írország, Islay (Skócia), Japán, Kentucky (USA), Speyside (Skócia) Whisky - az ital, amely alvás közben fejlődik. Fedezzük fel csodás mélységeit, elképesztő változatosságát és összetettségét! Kóstoljuk meg a nagy klasszikusokat és az izgalmas, új változatokat a világ legjobb whiskyjeit bemutató, egyedülálló kalauz segítségével! A gyönyörű, színes fotókkal illusztrált kötetet nemcsak a whiskyrajongók fogják élvezni, de azok is, akik csak most ismerkednek "az élet vizével".

Ezt a könyvet olvasni olyan, mintha megrohamoznánk egy csúcskategóriás cukrászdát: ámulunk-bámulunk, és azt kívánjuk, soha ne érjen véget ez a felséges ízorgia." Elizabeth Gilbert, az Ízek, imák, szerelmek szerzője A 31 éves Annie McDee-nek nemrég bomlott fel egy hosszú párkapcsolata. A lány rosszkedvű, a munkájában se leli örömét. Épp egy lepukkant régiségboltban keresgél születésnapi ajándékot arra érdemtelen új szeretőjének, amikor a limlomok közt észrevesz egy elkoszolódott festményt. Csekélyke spórolt pénzéből megveszi, aztán sietve finom, szülinapi vacsorát főz - csakhogy az ünnepelt nem jön el. A festmény tehát Annie-é lesz, s ő hamarosan gyanakodni kezd, hogy talán jóval értékesebb, mint hitte. Akaratán kívül ugyanis egyszeribe a legkülönfélébb alakok - száműzött orosz oligarcha, kapzsi emírfeleség, gátlástalan műkereskedő - lihegnek a sarkában, akik bármire képesek lennének, csak hogy megkaparintsák az "ócska limlomot". S miközben Annie megpróbálja kideríteni, ki festhette a képet, az európai történelem sötét titkaival szembesül - de feltárul előtte egy új szerelem lehetősége is. Hannah Rothschild író, filmrendező. Egész estés dokumentumfilmjeit a BBC és az HBO sugározta, és nemzetközi filmfesztiválokon is bemutatták. Filmforgatókönyveket ír, cikkei többek közt a Vanity Fairben, a The New York Timesban, a Harper's Bazaarban és a Vogue-ban jelennek meg. 2015 augusztusától a londoni Nemzeti Galéria kuratóriumának elnöke. Nagy-nagynénjéről írt életrajzi regénye Pannonica. A lázadó bárónő 2014-ben jelent meg magyarul.

A ?Hurok egy megpróbáltatásokkal, ki nem mondott sérelmekkel teli, hosszú különélés után újrakezdett házasság története. Akár egy törött váza, melyet összeragasztottak ugyan, de a legfinomabb érintésre millió darabra hullik szét. „Ha netán elfelejtetted volna, édes úr, majd én eszedbe juttatom: a feleséged vagyok.” Így kezdődik a levél, melyet Vanda ír Aldónak, amikor az elköltözik otthonról, elhagyja két kisgyerekét, hogy megvalósítsa önmagát. Fiatal házasok, tele illúzióval és reménnyel, függetlenségre törekvéssel, de szabadságvágyuk közepette arról valahogy megfeledkeznek, hogy már nem szabadok. A férj szerelmes lesz, Rómába költözik, a feleség Nápolyban marad a gyerekekkel, igyekszik túlélni a mindennapokat, megbarátkozni a gondolattal, hogy férje egyetlen választ sem ad a fejében cikázó miértekre. Domenico Starnone három nézőpontból írta meg egy elhagyás, majd visszatérés történetét. Mi történik azzal, aki megszökik, és azzal, aki marad? Meg tudnak-e bocsátani önmaguknak és egymásnak? Lehet-e a múlt sérelmeit szőnyeg alá söpörve önámításban leélni egy egész életet? Van-e annál nehezebb, mint eltépni azokat a láthatatlan szálakat, melyek két embert a fulladásig egymáshoz kötnek? És a gyerekek? Ők vajon megbocsátanak?

Miért a múltra emlékszünk; miért nem a jövőre? Mi vagyunk az időben, vagy az idő létezik mibennünk? Mit jelent az valójában, hogy az idő „folyik”? Mi köti az időt a mi szubjektív természetünkhöz? Az idő rendje a fizikának egy olyan jelenségét tárgyalja, amely mindenkit érdekel: az időt. Az idő olyan rejtély, amelyről mindenkinek van személyes tapasztalata. A fizikusok számára is rejtély: ők az idő radikális átalakulásának lehettek szemtanúi Newtontól Einsteinig, a kvantummechanikáig, végül a hurok-kvantumgravitáció elméletéig, amelynek Carlo Rovelli az egyik legjelentősebb képviselője. Newton egyenleteiben mindig ott volt az idő, de mára eltűnt a fizika alapegyenleteiből. Múlt és jövő már nem egymás ellentettjei. A fizikának azt kell felszámolnia, amit mindenki hisz: hogy az egyetlen biztos pont a jelen. Carlo Rovelli, miközben e rendkívüli gondolattársítások közül három példát megvizsgál, betekintést ad a fizika múltjába, s elvezet odáig, ameddig az időről való jelen tudásunk elér: „a ma még nem ismert dolgok hatalmas, az éj sötétjébe burkolózó csillagóceánjáig.” „Általában úgy gondoljuk el az időt, mint valami egyszerű, magától értetődő dolgot; órával mérhető, és mindennek fittyet hányva, egyenletesen halad előre a múltból a jövő felé. Az idő múlásával meghatározott rendben következnek egymásra a múlt, a jelen és a jövő eseményei; a múlt végérvényes, a jövő nyitott. Csakhogy bebizonyosodott: ez mind tévedés.

Az ismert történész, Roger Crowley sodró lendületű mesélőkedvvel tárja elénk, hogyan építette fel 1000 és 1500 között Velence a Földközi-tenger keleti medencéjét magában foglaló birodalmát, melyet aztán apránként elragadott tőle a felemelkedő Oszmán Birodalom. Keresztes lovagok, hajóskapitányok és kereskedők beszámolóiból és korabeli feljegyzésekből rajzolódik ki a nyüzsgő városi élet, az élénk kereskedelmi kapcsolatok, a hajóskapitányok és kalózok világa, nagy tengeri ütközetek az Adriai-tengertől Alexandriáig, Krétától Konstantinápolyig és a Fekete-tengerig húzódó vizeken.