PRAE.HU Kft.

Egy hanyatló világ ragyogó krónikája – szerelemről, illúziókról és egy család végzetéről. A Maia család története több mint egy nemzedék sorsa: egy egész korszak tükre. A fiatal, művelt és tehetséges Carlos da Maia előtt minden lehetőség nyitva áll – ám élete hamarosan olyan szenvedélyek és titkok hálójába fonódik, amelyek elől nincs menekvés. A 19. századi Lisszabon elegáns szalonjai, kávéházai és arisztokrata körei mögött lassú erkölcsi és szellemi hanyatlás húzódik meg. Eça de Queirós finom iróniával és részletgazdag realizmussal rajzolja meg egy társadalom portréját, amely képtelen szembenézni saját gyengeségeivel. A Maia család egyszerre nagy ívű családregény és éles társadalomkritika, a portugál irodalom egyik legjelentősebb alkotása, amely ma is érvényes kérdéseket tesz fel sorsról, felelősségről és az elvesztegetett lehetőségekről. Egy történet, amely magával ragad – és nem ereszt. José Maria Eça de Queirós nagy XIX. századi portugál családregénye Pál Ferenc fordításában jelenik meg. A könyvet L. Varga Péter szerkesztette, a borítót Szabó Imola Julianna készítette.

Victor Vasarely a 20. századi képzőművészet egyik legjelentősebb alakja, az „optikai festészet”, azaz op-art legfontosabb alkotója. Művei mindenütt óriási sikert arattak, nemcsak a galériákban és kiállításokon, de a populáris kultúrában is. Ebből a regényes életrajzból kiderül, honnan indult és hová jutott: a pécsi születésétől a budapesti tanulóéveken át franciaországi letelepedéséig. Végigkísérjük a szegénységtől a gazdagságig, az ismeretlenségtől a világhírig. A pikáns családi legendákból megismerjük szerelmeit, szenvedélyeit, és azt is megtudjuk, hogyan kapcsolódott össze életében művészet, üzlet és szerelem. Mindemellett megelevenedik előttünk a 20. század közepi Párizs mozgalmas kávéházaival, füstös és fülledt szalonjaival, galériáival, a kor legnagyobb festőivel és zenészeivel, filmeseivel, művészlegendákkal, galériatulajdonosokkal. Látjuk Franciaországot és Magyarországot a második világháború alatt, Párizs szerepének változását a nemzetközi művészvilágban és műkereskedelemben, Amerika mind nagyobb vonzerejét, New York lehetőségekkel teli csillogását. Végül tanúi vagyunk a francia vidéken eltöltött időskornak, a két fiú és az unoka felnövésének, egy művészcsalád konfliktusoktól sem mentes kiteljesedésének. Pierre Vasarely nem antik szobrot farag nagyapjának Philippe Dana újságíró közreműködésével, hanem lüktető családtörténetet ír, amelyben a 20. század kis- és nagytörténelme kavarog, és amiben a művészi elit világa és a vasárnapi gyöngytyúk is elfér. A végeredmény az invenciózus mester, Victor Vasarely életének és munkájának története, az alkotóé, aki mindenben izgalmas lehetőséget talál. Jelen, második, kibővített kiadás számára Pierre Vasarely a mából visszatekintve összefoglalta azokat az eseményeket, melyeket az 2019-es kiadásban nem említett, és azokat, melyek annak megjelenése óta történtek. Fordította (az Epilógussal bezárólag): Vígh Árpád. Az Utószót és a Függeléket Halápi Blanka fordításának átdolgozásával Jeney Zoltán és Balogh Endre készítette. Szaklektor (az Utószó és a Függelék kivételével): Kárpáti Kata. Szerkesztette: Balogh Endre. Olvasószerkesztő: L. Varga Péter. A borítót Szalay Miklós készítette Willy Maywald fotójának felhasználásával. A borító és a hátsó fül fotóit Pierre Vasarely bocsátotta a magyar kiadás rendelkezésére.

Meddőhányók, tárnák, gyárkémények. És BTR harckocsik. Ljuba Jakimcsuk szemével a Donbasz keserédes, tágassággal teli modern mese, a helyszín, ahol az ukrán avantgárd elejtett fonalát úira fel lehet venni - és immár egy évtizede elvesztett, megszállt otthon. A Donbaszi sárgabarackok pimasz, játékos és bátor szembenézés az addig ismert világ összeomlásával, egy költő számvetése azzal, hogy eszköze, lételeme, a nyelv kifordul magából, széthullik, elnyűvi a valóság. Ahelyett hogy újra egésszé erőltetné, Jakimcsuk a dadogásokból, nyelvbotlásokból, szójátékokból gyúr új nyelvet, és ezen az új hangon követi, naplózza végig az évet, amikor minden megváltozott. Kevés ilyen erős és eltéveszthetetlen hangot találni a kortárs európai költészetben.

Válogatott filmkritikák. A filmkritika a pillanat műfaja, nem? Új film érkezik a mozikba vagy a streamingcsatornákra, a többé-kevésbé hozzáértő kritikus, ez a professzionális néző megnézi, és útba igazít, hogy olvasójának érdemes-e rászánnia az időt arra a filmre. A kritikus tájékoztat, értékel, orientál. Véleményt szolgáltat; ha szerencsénk van, megalapozott és érvekkel alátámasztott véleményt. Ez a könyv abból a reményből, sőt hitből született, hogy ennél többről lehet szó. A filmkritika, amelynek létjogosultságát manapság, a nyilvánosan megismerhető vélemények soha nem látott bőségében, sokan vitatják, valójában nem piócája vagy cselédje a mozgóképnek.

Buda, 1464. Marcus, a hóhér nap nap után végzi dicstelen munkáját az Úr nevében, a fáradalmakat pedig kedvese, a Molnár utcai fürdőházban dolgozó Regina karjaiban piheni ki. Egy forró augusztusi délutánon azonban az anyakirályné, Szilágyi Erzsébet különös feladattal bízza meg: derítse ki, mi zajlik a Szűz Mária-sziget zárdájában, ahol egyre-másra halnak meg az apácák. Az idő sürget: az ország türelmetlenül várja, hogy Boldog Margitot a pápa végre a szentek sorába emelje, ám a halálesetek mindezt semmissé tehetik, és nemcsak a klastromra, de a zárdát támogató uralkodóra is rossz fényt vethetnek. Míg egyesek Margit túlvilági bosszújára gyanakszanak, amiért az apácák néhány éve szakítottak "az Úr kutyáival", a Domonkos-renddel, Marcus a titokzatos elhalálozások mögött sokkal evilágibb okokat sejt - ám hogy igazát bizonyítsa, meg kell találnia a gyilkost, legyen az akár szent, akár ember, akár az ördög. A budai hóhér sorozat második könyvében, A háromfa hölgye című nagy sikerű történelmi krimi folytatásában Marcus, az éles eszű, talpraesett hóhér és Regina ezúttal a Nyulak szigetére indul, ahol a csodák és szentek misztikus világa várja őket, melynek hatása alól az örökké kétkedő hóhér sem tudja magát kivonni. Gráczer L. Tamás krimije minden ízében izgalmas, lebilincselő olvasmány, a nyomozás hátterében pedig kirajzolódik a Mátyás korabeli Buda és a későbbi Margitszigeten álló zárda szövevényes, ármánykodással és kétes politikai szándékokkal terhes élete.

1464, Buda. Fiatal nő holtteste függ a vesztőhelyen emelkedő háromfán. Külseje előkelő származást sejtet, kilétét és halálának körülményeit azonban homály fedi. Öngyilkos lett? Megölték? Ha az utóbbi, akkor miért tették közszemlére az ismeretlen szépséget, felakasztva a háromfára? Miért nem ásták el, vagy hagyták vadak prédájának? Marcus, a kíváncsi hóhér minden kérdésre tudni szeretné a választ, ezért napi teendői közepette, saját szakállára nyomozni kezd. Minél mélyebbre ássa magát az ügyben, annál több lesz a halott, annál jobban összekuszálódnak a szálak. Ám a hóhért sem Isten, sem ember nem tántoríthatja el céljától: eltökélt szándéka, hogy megtalálja a bűnöst, és vérpadra juttatja, igazságot szolgáltatva ezzel a háromfa hölgyének. Az izgalmas történelmi krimiben kín és gyönyör, bűn és bűnhődés kéz a kézben jár. Gráczer L. Tamás regényében a Mátyás koronázására készülő, középkor végi Buda elevenedik meg zsibongó piacaival és utcáival, ragyogásával és nyomorával, bűnre csábító nőivel, ügyeskedő politikusaival, a társadalom megannyi kitaszítottjával és a korszak számos, közismert alakjával. A háromfa hölgye a Prae Kiadó krimipályázatának első díját nyerte el 2021-ben. A regény A budai hóhér sorozat első kötete.

Győrffy László kötete a poszthumán testképek kortárs képzőművészetben betöltött szerepét vizsgálja nemzetközi és hazai művészek praxisán keresztül. A felvilágosodás utópiáját, a teleologikus gondolkodást tagadó vagy mellőző poszthumán művek az utóbbi években mindinkább a filozófia, az esztétika és a kultúratudományok érdeklődésének homlokterébe kerültek. A poszthumánnak tekintett alkotások elsősorban a transzgresszió, azaz a határsértés aktusa révén artikulálódnak a kortárs művészeti térben: ennek lényeges vonása, hogy a teljes határátlépés lehetetlen, vagyis a jelen kötetben is tárgyalt határsértő művek tulajdonképpen folyamatosan a lehetetlent kísértik. Győrffy interpretációinak másik lényeges kulcsszava az abject, azaz a taszító objektumok filozófiája. A biztonságot jelentő szimbolikus rend áthágása által megkérdőjelezhetővé válik a test egysége és a lélek transzcendenciája, ami új értelmezői hozzáállást követel meg. A képzőművészeti munkák elemzése filozófiai, irodalmi, filmes és zenei példákat is mozgósító intertextuális burjánzás, amely a hibrid test tematikáját Jake & Dinos Chapman mellett olyan művészeken keresztül közelíti meg, mint Cindy Sherman, Joel-Peter Witkin, Paul McCarthy, Patricia Piccinini, Wim Delvoye, Marc Quinn, Glenn Brown, Szöllősi Géza vagy Kis Róka Csaba. Bár a kötet alapvetően a nemzetközi szintér képviselőire fókuszál, a Budapest Horror jelenségének áttekintésével, valamint a szerző saját képzőművészeti munkáival is foglalkozik. A Poszthumán stratégiák a Prae Kiadó kultúratudományi sorozatának legújabb darabja, az antropocentrikus szemléletet kritizáló poszthumanista gondolkodást ismertető monográfiák (Horváth Márk - Lovász Ádám - Nemes Z. Márió: A poszthumanizmus változatai, 2019; Horváth Márk: Az antropocén, 2021) folytatásának is tekinthető.

Buda, 1467. március. Mátyás király szakadatlan harcban áll, és a kincstár kong az ürességtől. Pénz kell, sok pénz, lehetőleg azonnal. Miközben diétára gyűlnek az országos rendek, Marcus, a budai hóhér megbízást kap Münzer tanácsos egyik barátjától, Budai Lénárttól, hogy találja meg felesége és két gyermeke gyilkosát. Mielőtt végére járhatna a történteknek, egy megcsonkított kisfiú tetemére bukkannak Jakab, a rosszhírű orgazda házában. A testen, mint nyers pergamenen, pengével metszett ábra látható: a Szentháromság pajzsa. Nyomozása során Marcus ismeretséget köt az éppen Budán raboskodó Drakulával, remélve, hogy segítségére lehet a mind szövevényesebbé váló ügy megoldásában, s cserébe talán tisztázhatja Havaselve félelmetes fejedelmét az árulás vádja alól. A budai hóhér sorozat harmadik kötetében Marcus és kedvese, Regina a múlt és a jelen hol csábító, hol fenyegető, de nagyon is valós démonaival veszi fel a küzdelmet. Hanns Münzer, György, a Szarkirály, a régi és új hóhérsegédek Marcusszal együtt versenyt futnak az idővel, hogy leküzdjék a Budára leselkedő veszedelmet, amely pusztulással fenyegeti a város zsidóságát. Mindnyájan csupán remélhetik, hogy útjukat a Szentháromság áldása kíséri, és nem a pokolba vezet, a háromarcú Lucifer színe elé… Három az isten igaza. Három az igazság. OMNE TRINUM PERFECTUM. Az a teljes, ami három.

Tíz magyar rendezőnő első filmjei az új évezredben A magyar film különösen turbulens két évtizede van a hátunk mögött. A hivatalos állami intézmények átalakulása mellett egy új rendezőgeneráció színre lépése nyitotta meg a hazai filmtörténet következő fejezetét. A kreativitásával és tettre készségével magának helyet követelő fiatal nemzedék tagjai között első pillantásra is feltűnően sok női rendező indult el a pályán ebben az időszakban. A fiatalok szolidáris szellemisége és alkotókedve olyan kisebb műhelyeket hívott életre, amelyekben szoros szakmai és emberi együttműködéssel sorra jöttek létre izgalmas, sokszínű filmalkotások. Ez a kötet válogatás, amely rögzíteni kívánja ennek a tűnékeny korszaknak a legjellemzőbb játékfilmes rendezői pályaindulásait. Pillanatfelvétel, amely jellegéből adódóan nem lehet teljes, de 10 magyar rendezőnő első filmjeinek bemutatásával igyekszik megragadni egy új korszak közérzetét. Dombai Dóra filmkritikus, független kutató, 2013-ban diplomázott az ELTE-n, ahol filmtudományt és esztétikát hallgatott. Tizenöt éve publikál filmkritikákat, filmes tárgyú, illetve esztétikai tanulmányai magyar és angol nyelven jelennek meg. Ez az első önálló kötete. A könyvet Forgács Nóra Kinga szerkesztette, a szöveget Németh Gábor Dávid gondozta, a borítót Forgács Nóra Kinga ötlete nyomán Szabó Imola Julianna készítette.

Franja Petrinovia ismertetője: Mint mikor egy lelkes archeológus töredékekből rekonstruál egy korszakot, Oto Horvat szuggesztíven és meggyőzően, visszafogott prózai eszközökkel építi fel az Éjszakai vetítés Firenzéből Újvidékre hazalátogató hősének személyes történetét és privát szféráját, ami nem csupán az övé, mert közösen birtokolják a várossal. A főhős múltbeli életének rekonstrukciója, annak megbízható tényekkel való alátámasztása az Éjszakai vetítés című regényben fokozatosan fordul át a származásról, a családról, az egyes szereplők sorsáról és történelmi viszontagságok közötti megpróbáltatásairól, az elvándorlásról és az otthon maradásról szóló elbeszélésbe, egy olyan családtörténetbe, ami magába foglalja a nyomasztó felnőtté válás, a másság és a ku¨lönbözőség, az elhallgatott családi mesék és rejtélyek témáit is, miközben társadalmi és történelmi kalauzunk marad Újvidék megéléséhez, a város traumáinak, fényes és sötét korszakainak jobb értéséhez is. Horváth Ottó (szerzői nevén Oto Horvat) 1967-ben szu¨ letett Újvidéken. A gimnáziumot Karlócán, egyetemi tanulmányait Újvidéken, Erlangenben és Berlinben végezte. Firenzében él és alkot. Verseskötetei: Gde nestaje 1uma (1987), Gorki lis to vi (1990), Zgru1avanje (1990), Fotografije (1996), Dozvola za boravak (2002), Putovati u Olmo (2008, magyar fordítása 2010-ben jelent meg Olmóba menet címmel), Izabrane & nove pesme (2009). Regénye: Sabo je stao (2014, magyar fordításban 2023-ban jelent meg, Szabó megállt címmel). Elbeszélések: Kao Celanovi ljubavnici (2016). Fordítások: Pilinszky János, Krater (1992); Fenyvesi Ottó, An?eo haosa (2009); Hans Magnus Enzensberger, Poslednji pozdrav astronautima (2010). A fordító, Beszédes István 1961-ben szu¨letett Zentán, ahol most is él. Költő, műfordító, a zEtna internetes irodalmi folyóirat alapító-szerkesztője. Önálló fordításkötetei: Citadella.doc - Három négykezes (Zenta, 2003); Bo1ko Krstia: A vadgesztenyék utcájának nyomában (Szabadka, 2007); Oto Horvat: Olmóba menet (Zenta, 2010); Bo1ko Krstia: Az azúr őrzőinek legendája (Pécs, 2012); Oto Horvat: Szabó megállt (Újvidék, 2023).

Jászberényi Gábor ajánlója: Margit és Dénes átlagos budapesti házaspár szokványos lakótelepi élettel, látszólag csekély igényekkel és vágyakkal, rég elfeledett és elfojtott álmokkal, soha meg nem valósított tervekkel. Amikor az asszony idős édesanyja meghal, nekivágnak Kiskunhalasnak, ám útközben lerobbannak a parányi Jakabszálláson, és egy ideig ott ragadnak. A helyi pacalozó tulajdonosa, Nyúzó Jóska, a titkait féltve őrző böllér, akit sérült arca miatt csak Idegzsábának hívnak, és az őket mindenhová követő vén albínó ikerpár, a Jolikák sorsdöntő módon sodródnak bele Margiték életébe. A kialakult helyzetben a párnak szembesülnie kell vele, hogy az utazás és a folyvást kiújuló viták, veszekedések, kicsinyes csetepaték mellett valami más, meghatározóbb dolog is történt velük. A szerző kiváló humorral és gazdag iróniával festi meg a fővárosi és vidéki Magyarország jelenét és közelmúltját. Az egzisztenciális és a generációkon átívelő szorongás, álmok és valóság, hűtlenség és magány, és persze a vágy egy jobb, tartalmasabb életre egyszer s mindenkorra eldönti, a főhősök merre tartanak útjukon, és vajon közös-e az út. Tallér Edina regénye beültet a hátsó ülésre, hogy aztán együtt vágjunk neki a párkapcsolati road tripnek, egyenesen Jacobsville felé. Szerkesztő: Péczely Dóra, borító: Szabó Imola Julianna, a szerző fotóját Szöllősi Mátyás készítette

A délelőtti program után a ház délután elegánsan eklektikus berendezésű, kellemesen fényezett, de ha kell, kellemesen árnyas is. Tehát árnyékolástechnikailag megfelelő. Csendes és élénk. Élénk és nyugodt. A jövevény eleinte zavarban van. Mégiscsak begurult ide a melankólia sötét golyója a folytatásnak hitt irányból. Aztán nagyítólencsén át láthattunk egy ölelkezést egy távoli ház emeleti lakásában. Közben meg elszabadult az ajándékpokol: sorjáznak a jobbnál jobb versek, mégsem árt meg a jóból a sok. Láng Orsolya új kötetében bizalmasának fogadja az olvasót, és megmutatja, milyen, amikor apró balladák képei keverednek emberközi kapcsolatok jeleneteivel, ahogy az anyanyelvünk között az idegen szavak. Olyan természetesen, hogy ha valaki mögöttünk kellően lágy akcentussal ejti ki egy sziget fővárosának a nevét, közel kerülünk a nagybetűs Költészethez. Mi a siker titka, ha nem ez? Mohácsi Balázs

A délelőtti program után a ház délután elegánsan eklektikus berendezésű, kellemesen fényezett, de ha kell, kellemesen árnyas is. Tehát árnyékolástechnikailag megfelelő. Csendes és élénk. Élénk és nyugodt. A jövevény eleinte zavarban van. Mégiscsak begurult ide a melankólia sötét golyója a folytatásnak hitt irányból. Aztán nagyítólencsén át láthattunk egy ölelkezést egy távoli ház emeleti lakásában. Közben meg elszabadult az ajándékpokol: sorjáznak a jobbnál jobb versek, mégsem árt meg a jóból a sok.Láng Orsolya új kötetében bizalmasának fogadja az olvasót, és megmutatja, milyen, amikor apró balladák képei keverednek emberközi kapcsolatok jeleneteivel, ahogy az anyanyelvünk között az idegen szavak. Olyan természetesen, hogy ha valaki mögöttünk kellően lágy akcentussal ejti ki egy sziget fővárosának a nevét, közel kerülünk a nagybetűs Költészethez. Mi a siker titka, ha nem ez?Mohácsi Balázs

A VHS-kazetta fekete téglahasábjában van valami titokzatosan diabolikus: mintha egy olyan elátkozott ládika lenne, amiből dzsinneket és démonokat lehet előhívni. Ez a misztikus hatás az egész gyerekkoromat meghatározta. Ezért is volt később, a kétezres években lesújtó azt látni, hogy a nagyobb áruházláncok olyan tempóban próbáltak megszabadulni a készleteiktől, mintha fonnyadt krumpliról lenne szó. A saját szememmel láttam, ahogy a hipermarketben a zöldséges részlegre pakolták a műsoros VHS-eket (emlékszem, ott volt a kupacban például a Dogville is), és kulön mérlegkóddal, kilóra lehetett megvenni a kazettákat, akár a káposztát vagy a tévépaprikát. Ez a könyv természetesen nem,,csak" a VHS-kazettákról szól, hanem elsősorban azokról a meghatározó filmekről (és filmélményekről), amelyek a kilencvenes évek eklektikus időszakában a generációm ízlését formálták. A huszadik század utolsó évtizedének amerikai filmkultúrája tele volt határfeszegetéssel, újdonsággal és kalandvággyal. Ekkor indultak el olyan, ma is megkerulhetetlen rendezők, mint Quentin Tarantino, Paul Thomas Anderson vagy Christopher Nolan, de Hollywood látképe is sokat változott, többek között olyan filmeknek köszönhetően, mint a Jurassic Park vagy a Titanic, illetve bizonyos műfajok - mint a thriller, a katasztrófafilm vagy a sci-fi - is vérfrissítést kaptak. A VHS gyermekei ebbe az izgalmas, eklektikus filmkultúrába repíti vissza az olvasót.

Margit és Dénes átlagos budapesti házaspár szokványos lakótelepi élettel, látszólag csekély igényekkel és vágyakkal, rég elfeledett és elfojtott álmokkal, soha meg nem valósított tervekkel. Amikor az asszony idős édesanyja meghal, nekivágnak Kiskunhalasnak, ám útközben lerobbannak a parányi Jakabszálláson, és egy ideig ott ragadnak. A helyi pacalozó tulajdonosa, Nyúzó Jóska, a titkait féltve őrző böllér, akit sérült arca miatt csak Idegzsábának hívnak, és az őket mindenhová követő vén albínó ikerpár, a Jolikák sorsdöntő módon sodródnak bele Margiték életébe. A kialakult helyzetben a párnak szembesülnie kell vele, hogy az utazás és a folyvást kiújuló viták, veszekedések, kicsinyes csetepaték mellett valami más, meghatározóbb dolog is történt velük.A szerző kiváló humorral és gazdag iróniával festi meg a fővárosi és vidéki Magyarország jelenét és közelmúltját. Az egzisztenciális és a generációkon átívelő szorongás, álmok és valóság, hűtlenség és magány, és persze a vágy egy jobb, tartalmasabb életre egyszer s mindenkorra eldönti, a főhősök merre tartanak útjukon, és vajon közös-e az út. Tallér Edina regénye beültet a hátsó ülésre, hogy aztán együtt vágjunk neki a párkapcsolati road tripnek, egyenesen Jacobsville felé.

Bezerédi Zoltán: "Amikor megismertem, fiatal költő volt, nagy testtel. Most nagy költő, fiatal testtel." Vogyerák Anikó: "Nem tudja, hogy kell taxival közlekedni a fővárosban, imádja a rózsaszín pulcsikat, és a kameraállvány cipelése is kihívás számára