Publio Kiadó strana 22 z 32

Egyszer mindenki világgá akar menni. Vajon meglépjük-e? Elindulunk? Aztán, a szívünkkel mégis itthon maradunk! 1956-ban egy ifjú kamasz elindult a nagyvilágba. Hogy mi várt rá, e könyv a megmondhatója.

Az EGlobem rádióteleszkópjai segítségével különös, keskeny sávszélességű rádióüzeneteket észlelt, melyek forrása a Gliese 667Cc bolygón lévő valamely Földön kívüli intelligens életforma lehet. A rádióüzenetet 1420,406 Mhz-en vették, tartalma: 6, 14, 26, 30, 19, 5. Az üzenet segélykérő, vagy figyelemfelhívó üzenet lehetett, de vajon ki kért segítséget, vagy mire akart figyelmeztetni? Erre a kérdésre próbáltak választ találni az EGlobem tudósai, majd mivel hasztalan keresték a választ, meghozták a döntést, hogy az ügy kivizsgálását további adatok hiányában a rádiójel forrásánál kell folytatni. Azért, hogy felvegyék a kapcsolatot a földönkívüliekkel, 2115-ben az EGlobem legújabb űrprogramja keretében megtett minden szükséges előkészületet, hogy embereket juttasson a másik naprendszerbéli bolygóra, a 22,3 fényév távolságra lévő Gliese 667Cc-re. Thomas Brand parancsnok és Nicholas Peterson navigátor indul útnak, hogy megfejtsék a rejtélyt. Vajon mi várja őket az idegen bolygón?

Horváth Éva új könyve jelent meg Szülőföldem palóc étlei címen. A 52 oldalon megjelent könyv kitűnő olvasmány. Születésem óta Palóc vidéken élek. Ismerem a palóc konyha ételeit, fogásait. Gyermekkorom kedvelt ételei voltak azok az étkek, amely a palóc föld konyháját jellemzik. Nagymamám, sőt az anyám is gyakran készített olyan fogásokat, amelyek leginkább jellemzőek ezen vidékre. Sőt jómagam is gyakran készítem el ezen étkeket. Most olyan recepteket gyűjtöttem össze, amelyeket már igen ritkán készítenek el a háziasszonyok, vagy már teljesen más név alatt vált ismerté egy-egy étel. Remélem hasznos receptekkel szolgálok azoknak, akik érdeklődnek a gasztronómia iránt. Jó sütés-főzést kívánok mindenkinek!

Casey napja azzal a borzalmas tudattal indul, hogy négy holttestet kell eltűntetnie a „házából”. Tetézi a dolgot, hogy Július 4 -e van, így a helyi ünnepségeken részt kell vennie barátnőjével, Carrie-Anne -nel. Miközben megismerjük az okokat, amelyek idáig vezettek lassan minden szereplő egy „Társasjáték” részesévé válik. S minden egyes lépéssel más-más irányba mozdítják el az eseményeket. Gyanús külsejű alakok, titkok és fortélyos lépések, amelyek izgalmassá teszik a „játékot”. Vajon Ki nevet a végén?

Durva kacaj, fájdalmas kiáltás. Kate Hollander, a sikátorba lépve olyasmit lát, ami örökre megváltoztatja az életét. Ő az egyetlen szemtanúja egy rendőr kivégzésének és ezzel a detroiti alvilág első számú célpontjává válik. Alex Campbell feladata, hogy elrejtse a lányt Antonio Velásquez szeme elől. Kate bizalmatlansága, és titokzatossága felkelti Alex érdeklődését. Vajon a csábítás és a szenvedély képes ledönteni az évek alatt felhúzott falakat? Az alvilág, vagy Alex Campbell jelenti az igazi fenyegetést? Kate, vajon képes lesz elengedni a múltat, vagy feláldozza a saját boldogságát? Diana Landry két részes regénysorozatának első része.

„Az alábbi írások életem különböző szakaszában születtek, eltérő körülmények között, más-más élmények, események, emberek hatására. Ebből adódhat sokszínű hangnemük; hogy némelyik humoros, némelyik bizakodó, némelyik keserű, és némelyik olvastán megfordul a fejükben, hogy mentőt hívjanak hozzám. Nem kell megijedni. Sosem voltam épeszű. A kötetnek a Világom címet adtam; ezek az írások ugyanis egy teljesen más világba kalauzolják el nem csak azt, aki olvassa, de azt is, aki papírra vetette őket. Bizony, míg a toll forgott a kezemben, és a billentyűk kopogtak ujjaim alatt, messze jártam mindentől, ami körülvett. Remélem, a kedves Olvasó érezni fogja a könyv forgatása közben mindazt, amit én éreztem, mialatt e szótömeget papírra vetettem. Kitárt szívvel üdvözlöm a Világomban.”

Kedves ?Olvasó, életem első szakácskönyvét tartja a kezében. Tizenkét éves koromban kezdtem el főzni, családi hagyományokat követve és hírességek receptjeit bújva. Azaz pontosan huszonnyolc éve. Kedvenceim közé tartoztak a Nők Lapjában megjelenő receptek. Különösen a Lajos Mari – Hemző Károly házaspár voltak a példaképeim.  Mindig az övékéhez hasonló konyhát szerettem volna, hasonló ételeket szerettem volna főzni és hasonlóképpen lefotózni az elkészült finomságokat. Idéznék is egy Lajos Marival készült riportból: „Jól pedig az főz, aki szeret enni. Aki nem sajnálja az időt, a pénzt, az energiát egy ötperces élvezetért, nem bánja, ha az egész délelőttöt a konyhában tölti, hogy valami finomat készítsen.” Ezt az elvet vallom én is.  2011-ben hoztam létre az Artis főzős blogomat, mely lassan eléri az 50.000-es látogatottságot. Számomra a főzés alkotás, öröm, a baráti és családi összejövetelek kovásza. Receptjeimhez az inspirációt a határokon innen és túlról gyűjtöttem és saját változatokat hoztam létre az eredeti magyar, román, görög és olasz spanyol konyha remekeiből. Ételeim a mai elvárásokhoz igazodva, modernül, könnyen és legfőképpen gyorsan készülnek el.  Jó főzést, jó étvágyat kívánok!

A vers szellemi matéria. Az általa keltett érzés épp oly megfoghatatlan, mint a virágok illata. Akkor hat rád, ha több érzelmet kelt benned, mint önmaga harmóniája.

Hans Christian Andersen klasszikus meséjét mindenki ismeri. A kis hableány reménytelen szerelme és önfeláldozása sok-sok gyermek tiszta lelkét érintette már meg. Most a történet versbe foglalva tárul az olvasó elé

Kozák Mari új könyve jelent meg Lili a fénytündér címen. A 44 oldalon megjelent könyv kitűnő olvasmány.

Ebben a könyvben könnyed és igényes írásokat talál. Szövegük színes és izgalmas, az angol nyelvet tanulók számára pedig hasznos lehet. Több korból és írói stílusból merített ihletet a csapat, amely ezeket a modern meséket létrehozta. A csodák világa ötvöződik fantasy és noire elemekkel, hogy minél színesebb élmény részese legyen az, aki az oldalakat forgatja.

„Szóval felkeltem. Egészen pontosan közepes svunggal, nagyon laza mozdulattal, igazán sikkesen rebbenve konkrétan kizuhantam az ágyból. Érdekes adalék: mostanában rendszeresen ez történik. Hülyébbnél hülyébb módokon hülyébbnél hülyébb sérüléseket tudok okozni magamnak pusztán azzal, hogy életben vagyok. Elég egy gondolatfoszlány („én majd most jól lépek egyet”), amit kivitelezésre szánok, és máris indulhat a móka („nem, nem lépsz”). Ezt a takaróba való kamikáze beletekeredés is jól mutatja. Életveszélyesen balfütty vagyok, úgy érzékelem. Később tudtam meg, hogy az ilyen eseményeket is önveszélyességnek nevezi az idevágó szakirodalom. Életbarátabb lett volna, ha időben tudom.” …és további zsengék egy jó karban levő bipoláris depresszióban/-tól és borderline személyiségzavarban/-tól szenvedő harmincas tollából.

Amikor Éjfélt üt az óra, sokunkat elfog a borzalom, hiszen olyan misztikum lengi körül. Halál, kísértetek, gyilkosságok… a másik oldalon szerelem, szenvedély és romantika. Te melyiket választod? 12 novella szól most azoknak, akik szeretve akarnak borzongani és borzongva szeretni. Egyszer mindannyiunkért eljön… az Éjfél.

Kedves ?Olvasóim! Hétköznapjainkat átszövik azok a pillanatok, amikor megnézünk egy jó filmet. Hallunk olyan eseményeket melyek felüdítenek bennünket. Időnként megdöbbenünk, hogy a híres emberek világa is tele van fájdalommal, szenvedéssel, próbatételekkel. Ha, meghalljuk a bulvár szót, különböző érzések, gondolatok ébrednek bennünk e témával kapcsolatban. Bulvár, kicsit másképp… Sok hányatott életű művész életrajzát megismertem már, sokszor „hihetetlen”, milyen nehézségekből küzdődték fel magukat, mert a tehetség utat tör magának. Emberek a hétköznapjaikban, a piedesztálon ahova emelik őket, betegségeikben, szenvedéseikben, örömeikben, bánatukban, magányukban. Az igaz történetek melyeket a filmvásznon megtekinthetünk, sokszor megadja a reményt, hogy van, igaz szeretet, remény a küzdelmekben és hit, hogy a legnehezebb, legnagyobb próbatételeket is megharcolhatjuk. Cikkeimből készítettem egy válogatást, köszönet Weninger Erzsébetnek, hogy a Montázs magazinban közzétették. Fogadják olyan szeretettel, mint ahogyan írtam. Lakatos Ilona

Réstlet a regényből:– Szóval ?erről van szó -állapította meg Mirfield némi érdeklődéssel.– Ez a big surprise!– Nahát, meglep – csodálkozott Packos, a menedzser.Ezúttal valóban előrukkolt valamivel. És nem is rossz. Csak tudnám, mikor készítette. Nyilván megbeszélte a technikusokkal, hogy ezt a videót játszák be, amikor bemegy a szobájába. Kíváncsiságában a két hatalmas biztonsági őr is elhagyta némileg a helyét, ugyanis néhány lépést előre jöttek a lezárt folyosórészről, hogy nézzék a produkciót. Végül nem sokat láttak belőle, az egész „klip” legfeljebb egy-két percig tartott. Ezalatt iszonyatos mennyiségű fér folyt, többek között a kamerára is jutott belőle. Ennek láttán a rajongók még hangosabban rikoltoztak, eksztázisba estek a gyönyörűségtől.– Kissé túl sok a vér, eltúlozzák -vélte Byron.– Olyan, mintha teljesen kivéreztetnék a testet. Persze lehet benne némi optikai csalódás is, hiszen minden hófehér volt előtte, nagy a kontraszt, ez fokozza a látványt. Valószínűleg többnek tűnik, mint amennyi. Amúgy meg nem mondtad, hogy horror show is lesz. Ha ezt tudom, talán nem esik annyira nehezemre eljönni. Végül igazad lett, már megint, és hálás lehetek neked: pofozkodtam is, vért is látok…– Mehetünk haza. Neked meg mi bajod? -tette hozzá kissé gúnyosan, mivel Right teljesen sápadt lett, és rosszullét környékezte.– Nem bírod a ketchup látványát?– Menjünk gyorsan oda! -nyögte Right– Rohanjunk! -Minek? Ez csak egy jól megcsinált film, hogy a népet szórakoztassa, amíg ő nem csinál semmit. Viszont…– Ez valódi! -kiáltotta Right, miközben Byron karját rángatva húzta őt maga után.– Szedd már a lábad, nem érted? Épp most ölték meg.– Á, dehogy. Nem hiszem el, hogy bedőlsz ennek. Habár tényleg élethű. Illetve halálhű.– Mert a valóság! Azért! A rémület az arcán. Az igazi volt, nem megjátszott. Értek hozzá, hidd el.

Eduard—so nennen wir einen reichen Baron im besten Mannesalter—Eduard hatte in seiner Baumschule die schönste Stunde eines Aprilnachmittags zugebracht, um frisch erhaltene Pfropfreiser auf junge Stämme zu bringen.     Sein Geschäft war eben vollendet; er legte die Gerätschaften in das Futteral zusammen und betrachtete seine Arbeit mit Vergnügen, als der Gärtner hinzutrat und sich an dem teilnehmenden Fleiße des Herrn ergetzte.      "Hast du meine Frau nicht gesehen?" fragte Eduard, indem er sich weiterzugehen anschickte.     "Drüben in den neuen Anlagen",versetzte der Gärtner.     "Die Mooshütte wird heute fertig, die sie an der Felswand, dem Schlosse gegenüber, gebaut hat.Alles ist recht schön geworden und muß Euer Gnaden gefallen.     Man hat einen vortrefflichen Anblick: unten das Dorf, ein wenig rechter Hand die Kirche, über deren Turmspitze man fast hinwegsieht, gegenüber das Schloß und die Gärten".