Wolters Kluwer strana 10 z 122

Szerzők:dr. Boytha György, dr. Faludi Gábor, dr. Grad-Gyenge Anikó, dr. Gyertyánfy Péter, dr. Győri Erzsébet, dr. Kabai Eszter dr. Kricsfalvi Anita, dr. Lábody Péter, dr. Legeza Dénes, dr. Mezei Péter, dr. Munkácsi Péter, dr. Pogácsás Anett, dr. Szinger András, dr. Tomori Pál Ajánló A Nagykommentár a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvényhez újabb, bővített kiadásának alapvető oka a törvény 2021-es novelláris módosítása. Ennek fő tartalma az újabb regionális jogharmonizáció, vagyis a 2019-es európai uniós szerzői jogi irányelvek átültetése. A törvényalkotói beavatkozás a műszaki és kulturális piaci változások miatt szükséges volt, de az átfogó és sokrétű eredmény egy olyan új egyensúlyt alakított ki az Szjt. Preambulumában leírt érdekegyensúly elemei között, amely több elemében az eddiginél hátrányosabb lehet a szerzők és más szerzői jogi jogosultak számára. Növekszik a jogalkalmazók szerepe a helyes arányok megtartásában. Kommentárunk részletesen tárgyalja a változásokat, amelyek közül a következők a legjelentősebbek: a személyhez fűződő jogok körében a mű integritásvédelmének a feltételei; a vagyoni jogoknál a közönség számára közvetlenül nem elérhetően sugárzott műsorok közvetlen betáplálásával, a sugárzáshoz kapcsolódó kiegészítő online szolgáltatással, valamint a hozzáférés helyét és idejét egyénileg megválasztható módon megvalósított nyilvánossághoz közvetítés új, a felhasználás fogalmát is érintő szabályai (ezen belül a közvetítő szolgáltatók közül kiemelt tartalommegosztó szolgáltatás, a tartalmat a megosztó platformra feltöltő tartalomszolgáltató szolgáltatás és a felhőszolgáltatás megítélése); a szabad felhasználások eseteinek bővítése (elsősorban a tudományos kutatás, az oktatás és a kulturális örökségvédelem körében, a digitális felhasználások tekintetében); a kereskedelmi forgalomban nem fellelhető művek könnyített engedélyezése és azok szabad felhasználása; a felhasználási szerződések alaki szabályainak újra rendezése, a felhasználók tájékoztatási kötelezettségének kiterjesztése; a sajtókiadványok kiadói mint új jogosulti csoport megjelenése a szomszédos jogok körében; új felelősségi, adatszolgáltatási, tájékoztatási és szankciós szabályok megjelenése a hozzáférés helyét és idejét egyénileg megválasztható módon megvalósított online nyilvánossághoz közvetítés tartalommegosztás útján megvalósított esetkörében; egységes szerkezetű elkülönült értelmező (fogalom-meghatározó) szabályok megjelenése. Kiemelendő továbbá, hogy az előző kiadáshoz képest változatlan szerzői gárda több tagja is érdemben részt vett a törvénymódosítás előkészítésében.  Reméljük, hogy a szerzői jogunk alakításában növekvő szerepet betöltő bírói kar használható forrást lát az új kiadásban, ahogy változatlanul bízunk abban is, hogy az ügyvédek, ügyészek, igazgatási szakemberek, egyetemi oktatók és hallgatók, valamint a szerzői műveket üzlet- és hivatásszerűen felhasználók is merítenek a kommentárunkból.

 A könyv elsősorban olyan jogi, közigazgatási kérdéseket feszeget, amelyek nemcsak elméleti szinten, hanem a mindennapi ügyintézés során is jelen vannak minden alkalommal, amikor az ügyfél felveszi a kapcsolatot bármely magyar közigazgatási hatósággal. A tájékoztatáshoz való jog, illetve a hatóságok szempontjából a tájékoztatási kötelezettség a tisztességes hatósági eljáráshoz való alapjogból vezethető le. A tájékoztatás elősegíti a jogok és kötelezettségek megismerését, egyfajta védelmet garantál az ügyfél ismerethiányából eredő kiszolgáltatottságával szemben, valamint tudatos állampolgárt nevel, aki képes – tájékoztatáson alapuló – megalapozott döntést hozni saját ügyében. Az anyagi jogi és eljárásjogi szempontok bemutatása gyakorlati példák, jogesetek, a bírói gyakorlat segítségével, illetve az elektronikus közigazgatás legújabb megoldásainak figyelembevételével történik. A könyv a tájékoztatáshoz való jog általános természetének, követelményeinek bemutatása mellett kitér a közigazgatás egy speciális területére, a szociális ellátórendszer keretein belül igényelhető ellátásokra, támogatásokra is.    Az állam a szociális ellátórendszer segítségével biztosítja az életvitelhez szükséges támogatást azok számára, akik önálló létfenntartása nem garantált valamilyen megélhetési zavarhelyzet okán. Az ellátások, támogatások igénylésére – főszabály szerint – közigazgatási hatósági eljárás keretein belül van lehetőség. Kijelenthető azonban, hogy a közigazgatási ügyekben – általában – jogi képviselet nélkül eljáró, jogban nem járatos, esetleg alacsony iskolai végzettséggel és digitális kompetenciákkal rendelkező, hátrányos helyzetű ügyfelektől nem várható el jogaik és kötelezettségeinek átfogó ismerete egy olyan összetett és gyakran változó rendszerben, mint a szociális ellátórendszer. A hazai közigazgatás 21. századi trendfordulásával, a szolgáltatásközpontú és ügyfélbarát szemlélet előtérbe kerülésével az állam már nem fogalmazhat meg ilyen elvárást az egyénekkel szemben. Mivel a közigazgatási ügyintézés sok esetben bonyolult és az ellátások rendszere olyannyira összetett és speciális szaktudást igényel, az ügyfelek – az információhiányukból eredően – minden kapcsolatfelvétel során jelentős hátrányban vannak az ügyintézővel és a hatósággal szemben.   A könyv két legfőbb megállapítása, hogy a tájékoztatáshoz való jog előfeltételét képezi a szociális biztonsághoz való jog biztosításának, illetve a technológia fejlődésével minden feltétel adott, ami a tájékoztatáshoz való jog kiteljesítéséhez szükséges.   A könyv hat fejezet mentén mutatja be a tájékoztatáshoz való jog hazai megvalósulását. A bevezetés áttekinti a tájékoztatáshoz való jog és a szolgáltató közigazgatás történeti fejlődését, foglalkozik a szolgáltató és elektronikus közigazgatás kérdésköreivel, illetve rámutat a tájékoztatáshoz való jog és a szociális biztonsághoz való jog összefüggéseire.  A második fő rész a tájékoztatáshoz való jog alapjogi elhatárolási pontjait határozza meg, kijelölve a könyv jogi, dogmatikai és szakmai irányvonalait. Itt kerülnek elkülönítésre a tájékoztatáshoz való jog elemei, vagyis a jogok és kötelezettségek megismertetése és a jogok gyakorlásának előmozdítása, a folyamatban lévő ügyek állapotával kapcsolatos tájékoztatás, a hatóság rendelkezésére álló iratokról való tájékoztatás, a döntés alapjául szolgáló tényekről való tájékoztatás, illetve a jogorvoslati lehetőségről szóló tájékoztatás. A harmadik fejezetben meghatározásra kerülnek a személyes, a telefonos, a postai úton történő és az elektronikus tájékoztatás jellemzői, illetve kiemelésre kerülnek a tájékoztatás során alkalmazható mesterséges intelligencián alapuló és automatizációs megoldások.  A negyedik fő rész foglalkozik a tájékoztatás minőségével, vagyis a szakszerűség, hitelesség, közérthetőség és az egyéniesítettség követelményeivel. Ebben a fejezetben kerülnek kiemelésre a tájékoztatás minősége és az ügyfelek el

A Btk. kommentárja teljeskörűen és mélyrehatóan elemzi a hatályos törvényszöveget, külön is törekedve a tényállási elemek értelmének kifejtésére, az elhatárolási, halmazati kérdések lehetséges megoldására, valamint kitér – elsősorban a büntetőtörvény időbeli hatályának speciális szabályaira figyelemmel – a korábbi joghelyzettel való azonosságok és különbségek feltárására. Ebben a körben külön hangsúlyt helyeztek a szerzők a törvény esetleges visszaható hatályú alkalmazásának esetköreire, ezeknek a folyamatban levő büntetőeljárásokban is alapvető és döntő jelentősége lehet.   A kommentárban megtalálható a vonatkozó büntetőbírósági joggyakorlat és a Kúria korábbi és új jogegységi döntéseinek elemzése, a büntető jogszabályok alkalmazásához és értelmezéséhez szükséges alkotmánybírósági döntések bemutatása, valamint a releváns elsősorban európai jogi és nemzetközi emberi jogi ítélkezés eredményeinek feltárása. A mű a joggyakorlat alakulásának a tendenciáira, így a már meghaladottnak tekinthető, illetve az esetleges változások mellett továbbra is irányadó gyakorlatokra is felhívja a figyelmet.

A fogyasztóvédelem jogterülete az elmúlt időszakban jelentős változáson ment keresztül mind (anyagi és eljárási) jogi szabályozás, mind pedig jogalkalmazás tekintetében. Az Európai Unió a New Deal for Consumers programján keresztül megújította a fogyasztóvédelem már meglévő anyagi jogi szabályait és elsősorban digitális területen alkalmazott előírásokat alkotott meg.   Az új szabályok tovább növelték a már meglévő fogyasztóvédelmi joganyag mennyiségét, az iparágakon átívelő, ún. horizontális szabályok, illetve a szektorspecifikus szabályok tekintetében is.   A komplex jogszabályi rendelkezések közötti tájékozódást, egyúttal az eredményes fogyasztói jogérvényesítésre történő sikeres felkészülést segíti a Wolters Kluwer új kiadványa, amely a hagyományos megközelítéssel szakítva az igényérvényesítés lehetséges útjainak szempontjából dolgozza fel a hatályos fogyasztóvédelmi jogi joganyagot. Az újszerű megközelítés célja, hogy a magyarázat eligazodást nyújtson egy-egy konkrét fogyasztóvédelmi jogi kérdés megoldásában mind a fogyasztóvédelemmel foglalkozó jogtanácsosok, mind az érdeklődő fogyasztók számára, de akár a fogyasztóvédelmi oktatás alapját is képezheti.   Szerkesztői ajánlóA fentieknek megfelelően a kiadvány bevezetése a fogyasztóvédelem közpolitikai alapjait taglalja, majd bemutatja az uniós fogyasztóvédelmi jog fejlődését és a fogyasztóvédelem alkotmányi (szintű) összefüggéseit. Ezt követően a magyarázat részletesen tárgyalja a fogyasztóvédelmi igényérvényesítés két pillérét képező magánjogi és közjogi igényérvényesítést, külön figyelmet szentelve az egyéni igényérvényesítésen túl a közérdeken alapuló igényérvényesítési formáknak is. A közjogi igényérvényesítés bemutatása körében egyaránt sor kerül az uniós és a magyar hatósági igényérvényesítési formák felvázolására, valamint a közigazgatási perrendtartás vonatkozó szabályainak az áttekintésére.     A kiadvány mindezeken túlmenően tárgyalja a magánjogi (bírósági) igényérvényesítés egyedi lehetőségeit, kitérve azon esetekre amikor az igényérvényesítésre magánjogi anyagi jogi jogszabályok alapján, illetve amikor közjogi jogi norma alapján kerül sor. Ezt követően mutatjuk be a magánjogi igényérvényesítés kollektív eszközeit, valamint az egyre nagyobb számú alternatív vitarendezési lehetőségeket, beleértve az online vitarendezési platformot és az Európai Fogyasztói Központok Hálózatát, valamint a fogyasztóvédelem területén fellelhető önszabályozási törekvéseket. A „klasszikus” igényérvényesítés eszközeinek a bemutatásán túl a magyarázat kitér a panaszkezeléssel kapcsolatos szabályokra, valamint a fogyasztóvédelem és büntetőjog határterületeire (élelmiszerlánc-biztonsági és fogyasztóvédelmi szabálysértésekre, a fogyasztói érdekeket sértő bűncselekményekre) is. A vállalkozások panaszkezelését illetően az általános előírások mellett ismertetjük a különböző ágazati szabályozásokat is azzal, hogy e körben is jelentőséggel bírnak az ügyfélszolgálatot érintő rendelkezések. Ugyanakkor külön fejezet foglalkozik a permegelőző közvetítői eljárással. 

Tóth Géza a könyvében a tettazonosság elvét vizsgálja, annak legtágabb értelmében. A büntetőeljárás alapkövét képező téma aktualitásának és jelentőségének indikátora az uniós bűnügyi együttműködés fejlődésének rohamos gyorsulása, a jogintézményt övező hazai anyagi és eljárásjogi jogszabályi rendelkezések dinamikus változása, valamint a judikatúra diszkrepáns, olykor pedig önellentmondásos döntései. Ezt csak bonyolítja, hogy a ne bis in idem elvet – annak alapjogi jelentéstartalma okán – az Alkotmánybíróság is az egész jogrendszert átható terjedelemben értelmezte 2022-es döntésében. Mindezek okán fokozottan jelentkezik a jogtudomány jogértelmezést segítő funkciójának igénye, amelynek érdekében a jogirodalomban ugyancsak rendszeresen jelennek meg tanulmányok a tettazonosság, valamint a ne bis in idem elv értelmezésével kapcsolatosan. A szerző az azonosság fogalmának elemzését négy irányból közelítette meg. Az első fejezetben a klasszikus tettazonosság elvét vizsgálja, amely arra a kérdésre ad választ, hogy a büntetőeljárásban miképpen érvényesül a doktrína a jogerőt megelőző terjedelmében. A második fejezetben a tettazonosság fogalmának jogerőn túli tartalmát analizálja, hogy az elv milyen körben blokkolja az új büntetőeljárás megindításának lehetőségét. Tekintettel arra, hogy a monográfia azon feltevésen alapszik, hogy a két jogintézmény egymással korrelatív viszonyban áll, ezen részeket kifejezetten azok összefüggésében elemezi. Az Alaptörvénnyel a princípium alapjogi rangra emelkedett, ezért a harmadik fejezetben az alapelv alkotmányos büntetőjogi hatókörét veszi górcső alá a szerző. Az uniós bűnügyi együttműködés sarokpontját képző ne bis in idem elv az SVE 54. cikke alapján közvetlenül alkalmazandó a magyar büntetőeljárásban, aminek hatásai a hazai jogalkalmazásban és jogalkotásban is azonosíthatók. Ennek érdekében a monográfia negyedik fejezetében a szerző az alapelv transznacionális érvényesülését vizsgálja uniós vonatkozásban, valamint a nemzeti bíróságok szemszögéből. A princípium kapcsán beazonosított, négyirányú megközelítés nem különíthető el vegytisztán, azok egymással kölcsönhatásban vannak, bármely vetületben való értelmezési paradigmaváltás szükségképpen hatással bír a további dimenziók értelmezésére, így rendszerben mutatja be a jogintézményt, amelynek monografikus igényű feldolgozását Magyarországon utoljára 1937-ben Mecsér József végezte el. A munka újdonsága az elemzés módszertanában, az annak során alkalmazott jogértelmezési metódusokban (grammatikai, jogösszehasonlító, teleologikus, uniókonform, nemzetközi joggal konform értelmezések), valamint abban rejlik, hogy a rendszeralkotás igényével klasszifikálja, illetve interpretálja az azonosságfogalmat, amely így hiánypótló jellegűnek tekinthető. A fentiek fényében Baumgarten Izidor XIX. század végén tett megállapítása megcáfolódni látszik, a kérdés horderejére mind a jogalkotás, mind a jogalkalmazás, mind pedig a jogtudomány kezd ráeszmélni. A monográfia az ítélkezés sarokkövét képező, a gyakorlatban kikerülhetetlen jogintézményt tárgyal, ami praktikus eligazodási pontot jelenthet a jogalkalmazók, különösen az ítélkező bírók számára, de az ügyészség és a védelem által ellátandó büntetőeljárási funkciókkal, feladatokkal összefüggésben is hasznos megállapításokat tartalmaz. 

A robbanásszerű ütemben zajló adatforradalom, illetve az annak révén lehetővé váló digitális transzformációs folyamat, valamint a jogi-szabályozási környezet átalakulása egyaránt folyamatos és jelentős adaptációs kihívást jelent a piaci szereplők számára. Egyre szélesebbé válik a digitális vállalkozások köre, amelyek termék- és szolgáltatáskínálata digitális technológiákra épül, vagy napi működésük során technovatív megoldásokat alkalmaznak. Esetükben indokolt friss szemmel tekinteni arra a kérdésre, miért és hogyan valósul meg vállalat(csoport)i szinten a jogkövetés, és a vállalati megfelelés milyen hatást gyakorolhat a versenyképességre. Az érem másik oldalát nézve úgy fogalmaz ható meg a kérdés, hogyan válnak élővé az új szabályok, milyen kihívások nehezítik szervezeti befogadásukat, a jogkövető válla lati magatartás kialakítását. A kötetben foglalt értekezés az uniós digitális szabályozás gerincét alkotó DMA (Digital Markets Act) szabályozási összefüggéseiből kiindulva azon kérdések vizsgálatára irányul, amelyekről a kutatás során beazonosítható volt, hogy a magyar piacon működő digitális vállalkozások a szabályozási átalakuláshoz történő adaptációt elsődlegesen meghatározzák.

Klasický proces sankcionovania či „trestania" zamestnancov za porušenie pracovnej disciplíny alebo neuspokojivé plnenie pracovných úloh zo strany zamestnávateľa nie je v pracovnoprávnej úprave zakotvený. Hoci Zákonník práce upravuje určitý proces pri riešení porušenia pracovnej disciplíny či neuspokojivého plnenia pracovných úloh, je nastavený všeobecne a stroho, a preto si aplikačná prax vytvára podrobnejšie upravené procesy pre sankcionovanie zamestnancov. Tento proces je často prísne individualizovaný na podnikovej úrovni, keďže zohľadňuje špecifiká daného zamestnávateľa a pracovného prostredia. Autorský kolektív preto pripravil publikáciu, ktorá sa primárne zameriava na vedenie disciplinárneho procesu u zamestnávateľov vrátane ukladania sankcií zamestnancom bez skončenia pracovného pomeru. Predmetom odborného výkladu sú situácie, keď zamestnávatelia ukladajú zamestnancom iné druhy a formy sankcií, ako je skončenie pracovného pomeru podľa príslušných ustanovení Zákonníka práce. Autori zároveň poukazujú aj na príklady nesprávnej aplikačnej praxe vyskytujúcej sa u zamestnávateľov. Publikácia je určená pre odborníkov, ktorí prichádzajú do každodenného kontaktu s realizáciou individuálnych a kolektívnych pracovnoprávnych vzťahov, personálnym riadením, HR agendou, či nastavujú motivačné procesy pre zamestnancov.

Komentár k aktuálne platnému zneniu zákona č. 42/1994 Z. z. o civilnej ochrane obyvateľstva v znení neskorších predpisov vypĺňa dlhoročnú medzeru na slovenskom knižnom trhu. Komentár ponúka zrozumiteľný a systematický výklad ustanovení zákona doplnený relevantnou judikatúrou súdov. Pri jednotlivých ustanoveniach komplexne uvádza aj právnu úpravu v rámci súvisiacich právnych predpisov. Súčasťou komentára sú aj vzory najčastejšie používaných dokumentov v praxi, a to v súvislosti s hlásením vzniku mimoriadnej udalosti a riadením záchranných prác. Komentár je určený predovšetkým pre odbornú verejnosť, krízových manažérov, špecialistov civilnej ochrany, pracovníkov výkonných jednotiek integrovaného záchranného systému a civilnej ochrany, pracovníkov vzdelávacích inštitúcií a dobrovoľníckych organizácií, ako aj všetkým záujemcov, ktorí sa chcú orientovať v spleti právnych predpisov v oblasti civilnej ochrany.

Na slovenskom trhu dosiaľ chýbalo dielo, ktoré by zrozumiteľným a praktickým spôsobom rozoberalo podmienky podnikania v tepelnej energetike. Snahou autorského kolektívu bolo túto medzeru vyplniť a priniesť detailný právny výklad k zákonu o tepelnej energetike. Zákon prešiel od svojho vyhlásenia veľkým počtom noviel, pričom rok 2022 takisto prináša jeho zásadnú novelizáciu. Právny výklad autorov preto reaguje aj na aktuálnejšie zmeny. Publikácia obsahuje podrobné vysvetlenie jednotlivých ustanovení zákona č. 657/2004 Z. z. o tepelnej energetike. Autori vnášajú do svojich textov vlastné praktické poznatky a skúsenosti nadobudnuté pri aplikácii zákona a, navyše, komentár je obohatený aj o relevantné súdne rozhodnutia na národnej úrovni. Kvalitu spracovania komentára podporuje aj zloženie autorského kolektívu, ktorý sa skladá z erudovaných odborníkov a právnych expertov aplikujúcich zákon o tepelnej energetike a zo skúsených legislatívcov v oblasti energetiky. Komentár k zákonu o tepelnej energetike je určený pre odborníkov, pre ktorých je znalosť primárnej legislatívy v oblasti teplárenstva profesionálnou nutnosťou, ale tiež pre širšiu verejnosť, ktorá má záujem zoznámiť sa s novinkami a nuansami aktuálneho znenia zákona o tepelnej energetike.

Vo vydanom komentári autori systematicky, prehľadne a zrozumiteľne komentujú jednotlivé ustanovenia zákona o zhromažďovacom práve a dopĺňajú ich o relevantné informácie týkajúce sa tak súvisiacich právnych predpisov, ako aj praktického uplatňovania jednotlivých zákonných ustanovení. Komentár by tak mal, na rozdiel od „holého" textu zákona, čitateľovi poskytnúť komplexný pohľad na platnú právnu úpravu zhromažďovacieho práva v podmienkach SR, s dôrazom najmä na problematiku zvolania zhromaždenia, jeho potenciálneho zákazu či jeho možného rozpustenia. Predkladaný komentár nemá ambície byť výlučne akademickým dielom. Naopak, má ambíciu slúžiť aj aplikačnej praxi. Jeho užívateľmi však môžu byť nielen „profesionáli", teda tí, ktorí sú s problematikou výkonu zhromažďovacieho práva pracovne spätí, ale aj všetci tí, ktorí majú záujem právo pokojne sa zhromažďovať ako jedno zo základných práv a slobôd, najmä jeho zákonnú úpravu, hlbšie pochopiť. Cieľovou skupinou tohto diela tak môžu byť, okrem pracovníkov tých orgánov verejnej moci, ktoré sa s aplikáciou zákonných pravidiel týkajúcich sa zhromažďovacieho práva v praxi stretávajú (najmä pracovníci obecných úradov), napríklad aj občania, ktorí chcú svoje zhromažďovacie právo, či už v podobe zvolania zhromaždenia alebo v podobe jednoduchej účasti na zhromaždení, uplatniť. Komentár je, samozrejme, vhodný aj ako doplnkový študijný materiál pre vedeckých pracovníkov, pedagógov a najmä pre študentov. Siahnuť po ňom môžu nielen študenti právnických fakúlt, ale nepochybne aj študenti iných súvisiacich spoločenskovedných disciplín.

Publikácia má ambíciu analyzovať právne a politické aspekty procesu vystúpenia Spojeného kráľovstva z EÚ. Vystúpenie členského štátu je zložitý právny proces, ktorý viedol k uzavretiu viacerých dohôd tu analyzovaných. Zároveň bol predmetom rozhodovacej činnosti úniových a britských súdov, ktorým sa táto publikácia venuje. Príčiny Brexitu sú však najmä politické. Preto sa tu nachádza aj pohľad na príčiny a dôsledky rozhodnutia britských voličov, ktorým bude predchádzať mapovanie predchádzajúceho historického vývoja. Výsledne tak vznikla publikácia s politicko-právnou povahou, ktorá v závere ponúka z celého procesu Brexitu poučenie pre Slovensko ako členský štát EÚ.

Na základe dlhoročných skúseností s výcvikovou, tréningovou a lektorskou prácou s rozmanitými profesionálmi sa autori pri písaní tejto publikácie zamerali na prácu so skupinami rôznych vekových kategórií. Autori vytvorili usporiadaný koncept postupov skupinovej práce. Autorský kolektív považuje toto dielo za systematizovaný, praxou overený a analyzovaný súbor metodík, ktoré majú ambíciu pokryť základné oblasti sociálneho učenia, rozvíjať sociálne zručnosti a prispieť k sebapoznaniu. V publikácii sú obsiahnuté zaužívané metodiky, cvičenia, hry a techniky dôkladne prepracované a modifikované a významne obohatené o nové postupy tak, aby boli aplikovateľné pre všetky vekové skupiny. Príručka obsahuje 243 rôznorodých postupov rozdelených do šestnástich okruhov. Publikácia je určená všetkým záujemcom o túto problematiku, trénerom, lektorom, ale aj rôznym vedúcim skupín ako užitočný nástroj na zefektívnenie skupinovej práce.

Protože celá oblast daně z nemovitých věcí prochází nepřetržitým vývojem, připravili si naši autoři aktualizované vydání komentáře zákona o dani z nemovitých věcí s účinností k 1. 8. 2022. Jelikož nadále dochází k výkladovým posunům nejednoznačných zákonných ustanovení, proto tato aktualizace publikace původního komentáře poukazuje právě na dané legislativní změny a jejich případné upřesňující výklady. Komentář se neomezuje na pouhý popis zákonných ustanovení, ale obsahuje i praktické zkušenosti – lepší, přesnější a dostupnější evidenci nemovitých věcí včetně její konkrétní využití, která se promítají do korektního stanovení výše daňové povinnosti poplatníků. Kniha si klade za cíl upozornit daňové poradce, ale především i širší odbornou veřejnost nejen na legislativní změny, kterými jsou například stanovení a použití místních koeficientů a posouzení pozemků ve vztahu k dani z pozemků dle jejich formální evidence v katastru nemovitostí, ale i na vývoj a nové výkladové posuny zejména v oblasti možné aplikace zákonných ustanovení ve vazbě na aplikaci osvobození od daně.

Rada školy ako orgán školskej samosprávy vyjadruje a presadzuje verejné záujmy a záujmy žiakov, rodičov, pedagogických a ostatných zamestnancov v oblasti výchovy a vzdelávania. V súvislosti s potrebou právoplatného ustanovenia rady školy a jej dobrého fungovania vzniká v praxi veľa otázok nielen zo strany zriaďovateľov a riaditeľov, ale aj zo strany zamestnancov škôl a rodičov. Mgr. Mária Stanislavová reagovala na potreby praxe a výsledkom jej snaženia je publikácia „Rada školy – Školská samospráva. Otázky a odpovede", v ktorej prináša odpovede na najčastejšie sa opakujúce otázky. Konkrétne postupy pri ustanovení rady školy, zloženie členov rady školy, kompetencie rady školy a ich uplatňovanie v praxi, vzťahy rady školy so zriaďovateľom a riaditeľom školy či školského zariadenia sú len názornou ukážkou oblastí, ktoré čitateľ v publikácii nájde. Z praktických dôvodov sú súčasťou publikácie aj súvisiace právne predpisy. Publikácia je vhodnou pomôckou pri riešení problémov pri ustanovení rady školy a pri jej ďalšej činnosti. Je určená všetkým základným a stredným školám a školským zariadeniam, zriaďovateľom, riaditeľom škôl a školských zariadení či metodickým orgánom.

Publikace Aktuální otázky nástupnictví při rodinném podnikání je svým zaměřením, ale i pojetím unikátní publikací, která na trhu významně chyběla. Zabývá se v současné době stále aktuálnějším tématem rodinných firem, a to v souvislosti s předáváním moci (nástupnictvím) v rodinné firmě z jedné generace na generaci následující. Ambicí této publikace je zahájit v rodinné firmě otevřenou diskusi o tom, co by měla firma pro rodinu představovat, jaké bude její další směřování, a nastavit včas společně klíčové principy rozhodování v rodinné firmě, aby mohla úspěšně existovat po generace. Publikace je určena všem současným i budoucím majitelům rodinných firem, ale i advokátům, studentům a dalším zájemcům o problematiku rodinného podnikání.

Tato publikace je čtvrtým, přepracovaným a rozšířeným vydáním knihy Právo mezinárodního obchodu. Sestává se ze čtyř základních částí: -problematika spadající do oblasti mezinárodního ekonomického práva, -problematika dříve spadající do tzv. práva zahraničního obchodu, dnes tvořící součást evropského práva, -otázky týkajících se obsahu a regulace mezinárodních obchodních transakcí a -otázky z problematiky mezinárodního rozhodčího řízení jako způsobu řešení sporu, který je vlastní oblasti mezinárodního obchodu. Stejně jako předchozí vydání i toto je určeno primárně jako učebnice, ale sloužit může také i jak pro praktického právníka zabývajícího se ošetřením obchodní transakce, tak pro právníka, který je ve fázi sporu a jeho řešení. Tomu je také přizpůsoben výklad obsahující odkazy na řadu materiálů, které nejsou běžně k dispozici či běžné veřejnosti známy. Součástí informačních částí jsou i odkazy na webové stránky či další rozšiřující literaturu.