Trákok, Dákok, Szkíták, Kelták és Illyrek E-kniha

A könyv egy rövid összegzés azok számára, akik szeretnének többet tudni a Trákokról, Dákokról, Szkítákról, Keltákról és Illyrekről. A műben több népről is szó esik, ennek okán kitértem a Kimmer, Szarmata és Jazyg népekre is. A már ismert tények mellett a kevésbé ismert dolgokra és ezek mellett a saját véleményemre is szeretném felhívni benne a figyelmet. Mindazok számára ajánlom a könyvet, akik érdeklődnek az ókor kevésbé ismert népei iránt. Szeretnék eme rövid hiánypótló összefoglalóval kedvet csinálni az olvasóknak a múlt rejtélyeiben való elmélyedéshez és egyúttal tisztelegni az ókor eme nagyszerű népeinek emléke előtt. A könyvben szereplő népeket nem kezelem kihaltként, hisz mindegyiknek vannak utódnépei. Szeretném felhívni a figyelmet a továbbélésükre és példának okáért a Jazyg-Jász kontinuitás igazságára az olvasó figyelmét. A Jászok nem a 13. században vándoroltak be a Kárpát-medencébe, hanem őseik a Jazygok jelenléte okán már legalább 2000 évesek e térségben. A 13. századi Jász bevándorlás elmélete nem áll meg a lábán, erre több példát is említettem a műben. Szarmata-Oszét rokonaik, pedig a Kelet-Európai sztyeppről érkeztek a Kaukázusba és elszigetelődve megőrizték azt a nyelvüket, melyet egykoron Jazyg-Jász rokonaik is beszéltek a Sztyeppén és a Kárpát-medencében. Szeretném az olvasókat felvilágosítani arról, hogy egymás kölcsönös elismerésével többet javítunk a népek kapcsolatain, mint azt gondolná bárki is. A Trák, Dák vonalat illetően említettem az ŐsBalti Lett és Litván nyelvi kapcsolatot, de nem zárom ki, hogy a Trákok és a Dákok részt vettek a Bolgár és Román etnogenezisben is. A Trákok, Dákok nyelvéből töredékek maradtak fenn, de genetikailag, embertanilag kimutathatók ma is, tehát ők sem haltak ki. A műben lévő Trák és Dák szószedetben kitértem az ismert szavak jelentésére, persze ezen nyelvekből is több szó maradt fenn, mint amit az Indoeurópai nyelvészet eddig ismert. A Szkíta vonalat illetően az Óiráni szálat követem, de nem vetettem el azt, hogy a Szkíták részt vettek a Magyarság etnogenezisében, hisz ezt a genetika és embertan is igazolja. A Magyar nyelvben szereplő Óiráni szókészletre is kitértem, ami nem lekicsinylendő, kiderülhet, hogy több Óiráni szavunk is van, mint azt eddig hittünk. A Kelta népek továbbéléséről is szót ejtettem a Walesi, Ír, Skót és Bretagnei népek története esetében. Az Illyr-Albán kontinuitást is épp úgy elfogadom miként a Dák-Román, Szkíta-Magyar, ŐsBalti Porosz Litván és Lett valamint a Trák-Sarakacán és Bolgár, Kelta-Ír, Jazyg-Jász, Szarmata-Oszét és Lengyel, Latin-Római, Hellén-Görög, Urartui-Fríg-Örmény, Mitanni-Méd-Kurd, vagy Szláv-Belorusz folytonosságot, persze még sorolhatnám a példákat, hisz több továbbélő nép van, mint amiről az egyetemes történelemírásnak tudomása van. Vallom, hogy minden nép maga ismeri legjobban az őseit, ennek okán ha kölcsönösen elismerjük egymást azzal nem egyoldalú nézetek alakulnak ki, hanem mindannyian egyenrangúvá válunk. Vallom, hogy nincs alsóbb és felsőbbrendűség, továbbá hiszek a mellérendelő szemlélet jövőjében, amely minden népet megerősít a saját identitástudatában, egyúttal elismerve szomszédai vagy épp saját rokonnépei identitását. Egy bizonyos ősi ponton egybefutnak a szálak, a népek gyökerei bár ezt nem mindig egyszerű megtalálni, de mégsem lehetetlen ez a feladat. Hiszek abban, hogy a népek saját identitástudata nem politikai hanem érzületi dolog a meghatározó dolog. Azt, hogy ki minek vallja magát az szuverén joga, így egy népnek is joga van kifejeznie tiszteletét ősei iránt. Olykor a genetika is ad mankókat az identitás megerősítésében, ami a népek életében igen fontos. A genetikai kutatások természetesen még új dolgok, de sok esetben a régészethez, nyelvészethez hasonlóan támpontokat ad azon kérdésekről és megválaszolásukról, melyek prehistórikus korokból valók, tehát történetírás előttiek. A genetika sok esetben megerősít régi elméleteket az eredetünkről, de figyelembe kell vennünk a népek többgyökerűségét is, így minden né
menej