Najnovšie - Svetová beletria strana 108 z 453

- Én mégis gyűlölöm Sztálint - Staube kiitta a konyakját -, következetlen volt, puhány, nem volt mersze határozni a legfontosabb kérdésekben, az értelmiség és a parasztság szövetségét játszotta ki a proletariátus ellen... szarházi, kibaszott egy szarházi! Az a legundorítóbb, amikor egy zseniális ember képtelen jól sáfárkodni a tehetségével. A Vörös Hadsereg lefejezése a harmincas évek elején a legnagyobb jótétemény lett volna, de 37-ben és 40-ben a legnagyobb bűn volt! Az elhájasodott parasztság likvidálása, a parasztgazdaságok kirablása, a kolhoztized bevezetése mind-mind zseniális lépés, nagyszerű, de... Egy féllábú veterán, aki átélte Leningrád blokádját (vagy mégse?), egy szexterápiát gyakorló országos bajnok sportlövőnő, egy sztahanovista funkcionárius és egy kisfiú (akinek nemzedéke talán még "megmentheti Oroszországot"): ők a négyek. A négyek terveznek és szerveznek valamit, valami fontos, talányos és titkos, talán megváltó tettre készülnek. Ennek érdekében gyilkolnak, kínoznak, őket kínozzák, az emberi lelemény legvégső határait feszegető kegyetlenséggel. Gyötrelmek és kínok árán haladnak a cél felé, és jutnak el a távoli... hová is? Vlagyimir Szorokin regénye a szovjethatalom alatt született, annak a végnapjaiban. Talán annak a totális diktatúrának akarta megadni a kegyelemdöfést. Hová juthat el az ember erőszakkal és kegyetlenséggel? A kérdés nyitott. És félő, hogy a válasz napjainkban fog megérkezni.

Egy 13 éves lány eltűnik egy angol faluból, ahová pihenni érkezett a családjával, és hirtelen felbolydul az élet. Megjelennek a rendőrök, az újságírók, de a kutatás nem jár sikerrel, és a falu újra elcsendesedik. Jon McGregor regénye arról szól, mi történik egy tragédia sújtotta közösségben, ha a média már nem érdeklődik az eset iránt. Bemutatja a helyieket, és azokat, akik minden évben visszatérnek, a közösség pszichológusnak is beillő lelkésznőjét, a farmert, aki a sztrókja után az ablakból figyeli, ahogy a fiai irányítják a gazdaságot, a falusi Casanovát, és a gyerekeket, akik a kislány eltűnése óta megszülettek, felnőttek. Jon McGregor Costa-díjas könyve lírai, meditatív regény az időről és a természet körforgásáról, amely nem törődik a tragédiákkal, és arról, hogyan kovácsolja közösséggé a magányos embereket a titok és a pletyka. 13 év egy falu életéből, amelynek a nevét a hírekből mindenki ismeri. 

Patrick Bateman, az Amerikai psycho gazdag, fiatal és jóképű főszereplője a Wall Street-i yuppie-k gondtalan aranyéletét éli a 80-as évek végének Manhattanjében. Mindennapjainak elmaradhatatlan kellékei az elegáns ruhák és márkás luxuscikkek, a méregdrága éttermek és egzotikus ételköltemények – ám e ragyogó felszín mögött perverz vágyak és pusztító ösztönök rejlenek. Bateman valójában ugyanis pszichopata sorozatgyilkos, aki a személyisége helyén tátongó hiányt újabb és újabb orgiákkal, valamint egyre rafináltabb kínzásokkal és mészárlásokkal igyekszik kitölteni. Ám a kényszeres testi-lelki szadizmusból nem látszik kiút, Bateman egymás után hág át minden elképzelhető erkölcsi határt, még akkor is, amikor egy magánnyomozó felbukkanásával már a lebukás veszélye fenyegeti… Bret Easton Ellis mindössze huszonhat éves volt, amikor megírta minden idők egyik legradikálisabb amerikai nagyregényét, melyet már a kezdetektől fogva szélsőséges reakciók kísértek. Eredeti kiadója a már kifizetett jelentős előlegek ellenére is inkább visszakozott az Amerikai psycho publikálásától, a regény 1991-es megjelenését követően pedig egyes kritikusai nyilvánosan követelték a regény betiltását, a szerző több halálos fenyegetést is kapott. Mindazonáltal az Amerikai psycho sokkalta több egyszerű „botránykönyvnél”. Mesterien felépített, komplex és önironikus szöveggel van ugyanis dolgunk, mely egy egyszerre zsigerien felkavaró, sötét humorú és elgondolkodtató horrortörténetként viszi színre a társadalmi kiüresedés drámáját. Az Amerikai psycho harminc év után is változatlanul aktuális szembesítés egy perverzióval és őrülettel teli világgal, amely már nem kedvez az ártatlanoknak. BRET EASTON ELLIS (sz. 1964) amerikai író, generációjának egyik legjelentősebb, egyszersmind leghírhedtebb szerzője. Már 1985-ben megjelent bemutatkozó műve, a Nullánál is kevesebb is jelentős visszhangot keltett, ezt két évvel később második regénye, A vonzás szabályai követette. Legnagyobb sikerét az 1991-ben napvilágot látott Amerikai psycho jelentette, melyből az ezredfordulón mára kultikusnak számító filmadaptáció is készült. Egy elbeszéléskötetet (Az informátorok), valamint két további regényt (Glamoráma; Holdpark) követően 2010-ben jelent meg ez idáig utolsó regénye, a Nullánál is kevesebb történetét folytató, az életmű addigi szakaszát mintegy szimbolikusan lezáró Királyi hálószobák. 2019-es White (Fehér) című kötete életrajzi visszatekintések, valamint az amerikai társadalom-politika-kultúra mentálhigiénés állapotairól szóló értekezések gyűjteménye.

„Talán az a helyzet, hogy csak amikor menekülni már késő, akkor jövünk rá, hogy mindvégig szabadok voltunk.”Faye, a Körvonal-trilógia írónője elutazik, hogy nemrég megjelent könyvét népszerűsítse egy irodalmi fesztiválon. Figyelme ezúttal is beszélgetőtársai legszemélyesebb vágyaira és válságaira irányul. Finom humorral, de kérlelhetetlen pontossággal rajzolja fel a válás, a szülői feladatok, a megállapodott élet kompromisszumai között szabadságot kereső középkort. Írók, kiadói szerkesztők, újságírók, repülőutakon megismert idegenek életét tükrözi egymásba, hogy segítségükkel végigjárja a válságok utórezgéseit, a nehezen megnyert, keserédes szabadság feltételeit. A Babérok az önazonosság és az elengedés regénye, a Körvonal-trilógia méltó, derűs zárása.„Faye alakjában felragyog Cusk igazságszeretete és írói bátorsága.”Kate Clanchy, The Guardian„Írásai stílusbravúrok helyett az előadásmódjukkal nyűgöznek le. Minden mondat mélyre ás, mintha fúróval dolgozna.”Dwight Garner, The New York Times„Nagyon is meg kell erőltetnem az agyam, ha válaszolni akarok arra a kérdésre, hogy mikor találkoztam utoljára ilyen (jó értelemben vett) ködös, lebegő, kontúr nélküli alkotással, mint a kanadai Rachel Cusk műve.”Bak Róbert, ekultura.hu

Az emlékezés szörnye egyetlen hosszú, szenvedélyes monológ - egy fiatal izraeli történész monológja, aki nyugodt életre vágyik, de végül megélhetési okokból Lengyelországba kerül idegenvezetőként, ahol Izraelből érkező csoportokat kalauzol haláltáborokban. Miután folyamatosan együtt él a szörnyűségekkel, és a leggyötrőbb kérdéseken tépelődik, egyre többször esik ki a szerepéből: zavarba ejtő dolgokat mond a fiataloknak, és furcsán viselkedik, míg végül egy német filmrendező látogatása során nem bírja tovább türtőztetni magát, és botrányt okoz. Sarid regénye felkavaró olvasmány, mely a legfájdalmasabb kérdésektől sem retten vissza, miközben azt vizsgálja, mire tanít minket az emlékezés - nemcsak a múltról, hanem az erő és a gyengeség, a civilizáció és az erőszak, a jóság és a bosszúállás természetéről is.

„Mindenkinek van egy cérnaszála. Azon függ az élete. Huszonegy cérnaszál lobog valahol a vízben, a levegőben. Még huszonegy elszakadt cérnaszál.” Lackfi János író, költő, műfordító új elbeszéléskötete nem huszonegy, hanem sok-sok ilyen cérnaszálról szól. Felvillanó emberi sorsokról. Hol vicces, hol szomorú történetekről. Vagy egyszerre viccesekről és szomorúakról. Hogy kerül egy maffiózó mobiltelefonja Jézus lábához? Milyen krimi az, amiben egy gumimatrac a gyilkos? Mi a csuda az a böngyörkefesztivál? Nem mindegy? Legyen zene, legyen tánc! Önök láttak már repülő macskát onlájn oktatás keretében? Vajon megöli D. Judit budai lakos a férjét ötvenhárom késszúrással? Hogy lehet egy embert lehúzni a vécén? Hogy kerül revolver, motor és vaskerítés a Duna mélyére? És ki szedi elő onnan? Ismersz olyan embert, akinek egy szempillaszálon múlott az élete? Ki az, aki élőben jelentkezik be apja temetéséről, és még az outfitje is illik a koporsóhoz? Ki nyeri a nagy bejgli-világbajnokságot? Ilyen és ehhez hasonló kérdések. Élő, húsbavágó sorsok. Férfisorsok, női sorsok. Szerelmek, csalódások, mániák, fóbiák, paranoiák, esküvők, gyászmisék, keresztelők. Bejgli, kocsonya, kávéhab, bogyiszlói paprika vodkával. Karanténon, vakcinán, járványon innen és túl. Zajlik a lájf!

Julie Otsuka első magyarul megjelenő regénye azoknak a japán nőknek a történetét meséli el, akik az 1900-as évek elején csoportosan érkeznek San Franciscóba, hogy hozzámenjenek egy férfihoz, akit csak képen láttak. Mindannyian tele vannak félelemmel, várakozással, a legfiatalabb közülük még csak tizenkét éves. Néhányuknak szerencséje lesz, és rendes férfi várja, néhányuk sorsa tragikusra fordul, és a legtöbbször kiderül, hogy leendő férjük még csak nem is hasonlít a fényképre, amit jövendőbeliükről őrizgetnek. Otsuka bemutatja, hogyan érkeznek meg a japán nők az új életükbe, az első éjszakát, a szülést és a gyereknevelést, és a Pearl Harbour utáni időszakot is, amikor az árulókat kitaszítja a társadalom, és férfiak tűnnek el minden nyom nélkül. Hangot ad a nőknek, akiknek alig volt esélyük változtatni a sorsukon, miután felszálltak az Amerikába tartó hajóra. A Buddha a padláson megrázó, gyönyörű, emlékezetes regény kiszolgáltatottságról, idegenségről, szolidaritásról.

Diana O'Toole eltervezte az életét. Mire betölti a harmincat, kimondja a boldogító igent, harmincöt évesen a férjével és két gyerekkel New York külvárosában él, miközben művészeti szakértőként sikeres karriert épít az aukciósházak kíméletlen világában. Diana biztos benne, hogy sebész rezidens szerelme, Finn, a közelgő romantikus utazásukon megkéri a kezét.Ám New Yorkban váratlanul felüti a fejét egy vírus, amely mindaddig csak a világ túlsó felén pusztított. Indulásuk előestéjén derül ki, hogy Finn-nek maradnia kell, mivel a kórházban minden orvosra szükség van. A férfi rábeszéli Dianát, hogy utazzon el nélküle, nehogy kárba vesszen a foglalójuk. A nő vonakodva ugyan, de nekivág a világnak.Az álomutazás egyáltalán nem úgy alakul, ahogy azt Diana remélte. Az egész sziget karantén alá kerül, így Diana ott ragad az egzotikus üdülőhelyen, amíg újra meg nem nyitják a határokat. A fiatal nő a világtól elzártan, magára maradva, a komfortzónáján kívülre kényszerül. Amikor egy helyi kamaszlány a bizalmába avatja, Diana szép lassan részese lesz egy család életének.A szigeten új szemszögből kezdi látni a kapcsolatait, a döntéseit és önmagát. Még az is lehet, hogy miután hazatér, már semmi nem lesz olyan, mint azelőtt volt...

Hogyan térhetnék vissza abba a világba, amelyből egyszer már kiábrándultam?"Az élet döntések sorozata. Soha nem szűnő útkeresés. Júlia, a fiatal lány is kapaszkodók után kutat, biztos pontok után egy egyre bizonytalanabbá váló világban. Szerető közegre, elfogadásra, stabilitásra vágyna. Magyarázatot szeretne a kérdéseire. Úgy tűnik, hogy mindezt a krisnás közösségben meg is találhatja. Ám vajon az általa legjobbnak vélt döntések önmaga és a környezete számára is a legjobbak? Mi történik, ha az útkeresésünk során olyan lépéseket teszünk, amelyek visszafordíthatatlan eseményeket indítanak el a családunkban?Az Égig nyújtózik, földig hajol izgalmas, drámai, mégis könnyed humorral fűszerezett történet az útkeresésről, miközben olyan nehéz kérdésekre is rávilágít, mint a fanatizmus lélektana, a nők helyzete a mai világban, a transzgenerációs sebek hordozása, a családi kapcsolatok sérülékenysége vagy az elfogadásért és a szeretetért való szűnni nem akaró küzdelmünk...

Az Évszakok sorozat harmadik részében Knausgard egyetlen nap történetét meséli el lányának, az újszülött Annénak.Miközben felesége, Linda a kórházban lábadozik, ő otthon zsonglőrködik a házimunkával, a négy különböző korú gyerek napi rutinjával és régi-új szorongásaival. Knausgard semmit sem hallgat el Anne elől, mesél neki Linda depressziójáról és nehéz terhességéről, saját egészségi állapotáról, és arról is, hogy meg kellett jelennie a gyermekvédelem előtt.Az Anna Bjerger illusztrációival megjelenő Tavasz az Évszakok legmegrendítőbb kötete, Knausgard eddigi egyik legjobb könyve.

„A Violet a fűben hátrahajol volt a legelső versem. Néhány vers szinte készen jelent meg előttem, ezeket lediktáltam vagy begépeltem. Némelyikkel hosszan dolgoztam, szavanként szedtem szét és raktam össze, hogy a lehető legjobban sikerüljön. Végül sokfélék lettek, de mind őszinte. Nem akarják másnak mutatni magukat, mint amik, és ezért büszke vagyok rájuk – mert a valódiság, a hitelesség volt a célom.” – Lana Del ReyLana Del Rey első verseskötete – mely a szerző előadásában hangoskönyvként is megjelent – egy kapcsolat édes-bús lezárása, s egyben Kaliforniához írt szerelmes levél. A sorok mégsem a megvalósult amerikai álomról szólnak, sokkal inkább az Amerika-mítosz hazugságairól, a nyugati part aszályairól és tűzvészeiről – a dalszerző-énekesnőtől már jól ismert katartikus melankólia hangján.A különleges könyvet, melyet Simon Márton és Tóth Réka Ágnes fordításában veheti kézbe az olvasó, többek között Lana Del Rey saját fotói illusztrálják.

„Hosszú ideje úgy éreztem, hogy ha elkezdenék sírni, nem hagynám abba - hogy ha végre felhasadnék, semmi sem tudná visszatartani kibuggyanó zsigereimet. Féltem, hogy mi jönne ki belőlem: mit látnék, mit látnának mások. Féltem, hogy az érzelmek felfalnának. [...] Nem terveztem feltenni a kérdést, hogy merre tartok, vagy hogy tényleg arra akarok-e menni. Hogy egyáltalán tartok-e valahova. De most valahogy szipogni kezdtem." Lucy nem érzi jól magát a bőrében: kilenc éve írja Szapphóról szóló disszertációját, kapcsolata kihűlőfélben van. Amikor váratlanul szakít a barátjával, a mélypontot követően Los Angelesben élő nővére ráveszi, hogy töltse az ő házában a nyarat, és vigyázzon a kutyájára. Annika otthona egy gyönyörű üvegkocka Venice tengerpartján, de Lucy szorongása nem sokat enyhül, hiába Dominic, a feltétel nélkül ragaszkodó rókakopó, a kapcsolatfüggőket kezelő csoportterápia görög drámába illő női kórusa vagy éppen a sűrű Tinder-portyái. Azonban minden megváltozik, amikor egyik éjjel a sziklákon magányosan üldögélő nőt megbabonázza egy kísértetiesen vonzó úszó. Felfedezve, ki is ő valójában, a kapcsolatuk és Lucy elképzelése az igazi szerelemről gyökeresen átalakul. Melissa Broder mesterien vegyíti az érzékletes realizmust a szédítő képzelettel, a kacagtató őszinteséget a vérpezsdítő erotikummal. A Halak egy rögeszmés szerelem története, amelyben a másik puszta léte felborít mindent, amit a főhős gondolt szerelemről, vágyról és az élet értelméről. Melissa Broder író, költő, esszéista. Verseiért Pushcart-díjat kapott. Ír a The New York Timesnak, az Elle.com-nak, a Vogue Italiának. Jelenleg Los Angelesben él.

A visszaadott lány folytatása„Van bennem valami, ami arra késztet másokat, hogy elhagyjanak.”Az éjszaka legsötétebb órájában Adriana, karjában egy kisbabával, a nővére ajtaján dörömböl.Ki elől menekül? Tényleg veszélyben van? Kérdéseket és kételyeket, felfordulást és nyugtalanságot hoz magával, hamar észreveszi a nővére házassága mélyén rejlő repedéseket.Évekkel később az elbeszélő egy francia kisvárosban él, ahonnan váratlanul egy telefonhívás szólítja el.Végtelennek tűnő éjszakai utazása során emlékezetének zugaiból előhívja saját és húga ifjúságát, szerelmeiket és veszteségeiket, titkaikat és megbánásaikat.Pescara tengerparti halásznegyedében, ebben a sziklaszilárd törvényekre épülő, mégis befogadó mikrokozmoszban, hol vendégszerető, hol ellenséges emberek között deríti ki, mi történt a húgával, képes-e megbékélni a múltjával.Donatella Di Pietrantonio A visszaadott lány után egy feszült, bensőséges, sűrű szövésű regénnyel tér vissza, amelynek középpontjában a nővérek közötti ambivalens, de szilárd kapcsolat áll.

„Szajla esztendők múltán egyetlen valóságos és pontosan feltérképezett pontja életemnek, ahol álmomban is kiismerem magam. A hely, amelyet halálunk órájáig újra meg újra felkeres a képzelet, ahol együtt van minden, amire az életben csak szükségünk lehet. Számomra ez a hely a képzelet kiapadhatatlannak tetsző forrása. Új képzeteimnek is az ottaniakkal kell először megbirkózniuk." (Oravecz Imre)  Az eredetileg 1998-ban megjelent Halászóember újabb kiadásával az életműsorozat egyik legfontosabb darabja lesz olvasható. A szociografikus igényű, az egykor-volt Szajlát feltérképező költői szintézis alcíme szerint „töredékek egy regényhez"", az életmű központi darabja eleven kapcsolatot létesít Oravecz Imre korábbi lírája és a közelmúltban megírt regényfolyama között is."

- A fickó, aki kifogta Violát, annak rendje-módja szerint kioldotta a farhámszíjakat és a hasló bal oldali szíját, de mert jobboldalt összevissza bogozott zsineget talált szíj helyett, nem győzte tovább türelemmel, és elővette a kését. - Ezt megelőzően pedig leütötte hátulról Peyssou-t - mondtam elcsukló hangon. Akkor vettem észre, hogy Menou, Meyssonnier és Momo ott áll körülöttünk, és hallgatja, amit beszélünk. Mind engem figyeltek. Thomas is, de ő a távolból, fél térden állva. A másikkal Peyssou-t támogatta. - Még csak ez kellett! - sóhajtotta Menou, riadt pillantást vetve maga köré, miközben karon ragadta és óvón magához vonta Momót. Csend támadt. Éreztem, félelem környékez, de egyben kis híján nevethetnékem támadt. Egyedül Isten a megmondhatója, milyen buzgón, milyen szerelmetes vággyal, konok akarással fohászkodtunk mind hozzá a lelkünk mélyén, hogy legyenek más túlélők is rajtunk kívül. Hát most megtudtuk: vannak! Robert Merle 1972-ben megjelent regénye az ismeretlen okból váratlanul kirobbanó, az emberi civilizációt szinte teljesen elpusztító atomháború utáni világba visz el minket. A szerző egy kis közösség, a katasztrófát egy középkori francia várkastély - Malevil - vastag falú, mély pincéjében átvészelő maroknyi túlélő történetét meséli el. A modern technikai eszközök áram híján használhatatlanná válnak, s az újrakezdéshez legfeljebb a középkori kézműveskészségek szolgálhatnak alapul. Merle hőseinek azonban a világégés okozta gyakorlati nehézségeken kívül meg kell küzdeniük a környéken felbukkanó fosztogató bandákkal is, amelyek ismét pusztulással fenyegetik az éppen csak újrakezdődő emberi együttműködést.

„Az augusztus az év vasárnapja. Én ennek megfelelően éppen úgy éltem az életemet, mint az a gyerek, aki azt hazudja, hogy nem adtak fel semmit matekból, és tök nyugodtan megnézheti az esti filmet, de csak azért, mert már pontosan tudja, hogy be sem megy hétfőn az iskolába. Úgy tettem, mint aki nem veszi észre, hogy pillanatokon belül véget ér a nyár, és olyan kijózanító ötfokos reggelek jönnek neonfényes folyosókkal, mások energiaitalának és dohányfüstjének tapintatlan szagával, hogy a saját gyomorsavamban fogok megfulladni, és pillanatokon belül lesz itt akkora november, hogy hetekre eltakarja a napot, és egy használható fényképet nem lehet majd készíteni a nyílt utcán délben, mert annyira sötét lesz." Barna negyvenéves. Egy rendezvényszervező cég kreatív igazgatója. Túlsúlyos, mozgáshiányos, háromgyerekes családapa, félművelt, arrogáns, szorongó átlagember. Aki nem szereti se magát, se az életét. Aki kezdi megérteni, hogy ő sem él örökké, és már sohasem fogja valóra váltani a kamaszkori álmait. Amikor azonban az egyik unalmasnak induló napon egy közhelyes félrelépéssel megpróbál kitörni a közhelyes életéből, még nem sejti, hogy ezzel kihívja maga ellen a sorsot. Büntetése - vagy éppen jutalma? - pedig az, hogy egy szürreális találkozás után újra le kell élnie az életét. Tessék, most kezdheti elölről! Élhet máshogy. Úgy, ahogy eddig nem mert. Végig kell csinálnia az egészet! Még egyszer. Spáh Dávid könyve a mai késő harmincas és fiatal negyvenes korosztály generációs regénye, amely szívet tépő humorral, maró gúnnyal mutatja be egy nemzedék útkeresését és életközepi válságát.

Guzel Jahina a kortárs orosz irodalom egyik legizgalmasabb és nemzetközileg is legsikeresebb alakja. Kazanyban született és nőtt fel, az ottani egyetemen szerzett bölcsészdiplomát; jelenleg Moszkvában él. Első regénye, a Szibériába száműzött tatárokról szóló Zulejka kinyitja a szemét a 2015-ös esztendő legnagyobb orosz könyvsikere lett: elnyerte a Nagy Könyv- és a Jasznaja Poljana-díjat, és több mint harminc országban jelent meg. A Volga gyermekei hasonlóan nagy sikert aratott, 2018-ban elnyerte a Sznob folyóirat „Made In Russia” díját, 2019-ben Szerbiában az Ivo Andrić-díjat, 2020-ban pedig Németországban a kétévente odaítélt Georg Dehio-díjat.Új könyve hat évvel a bolsevik forradalom után játszódik. A polgárháborútól meggyötört Szovjet-Oroszország hatalmas területein éhínség dúl, és árván maradt gyerekek tízezrei próbálnak életben maradni, ahogy csak lehet: csavarognak, lopnak… de leginkább fáznak és éheznek. Gyejev szerelvényparancsnok és Belaja komisszár ötszáz ilyen gyereket evakuál Kazanyból Szamarkandba… Hosszú, viszontagságos vonatozás vár rájuk a Volga-vidékről a kazak sztyeppéken és a Kizil-Kum sivatagon át, s miközben hol borzalmas kegyetlenséggel, hol a korábbi véres harcokat túlélt emberekben mégiscsak megmaradt vagy épp a gyerekek láttán feléledő és akár önfeláldozó tettekre is sarkalló humánummal találkoznak, emberi sorsok sokaságát ismerjük meg: menekült parasztokat, csekistákat, kozákokat – és a kis csavargók különleges világát is: a nyelvüket, lelki életük szövevényeit, babonáikat, reményeiket.

„Megszűnt a wifi, akadozgat a jó net... Dőlj, laptopom, ím az ölembe ide!” Lackfi János. „Elszáll a vakond, eliramlik a lajhár... Tűrj, kedvesem, ülj az ölembe ide!” Vörös István. Kötetünkben az olvasó megtalálja a magyar költészet legismertebb verseit és azok mai átiratait. Isten áldd meg a magyart belső széthúzással... Na, srácok, még mi van széles e suliban szebb dolog az tornánál?... A tanárok idegére rámegyünk, rámegyünk, mert nincsen többé már agyunk... Nem lophatom el senkitől, ellopom hát mindenkitől... Csabi bácsi nagy titokban a portfólióját mossa... Süvölt a tornéjdó a sztormi szkáj alatt... Negyvenen túl jön az erőltetett gyerek... Lökött bulizásnak gyönyörű ideje...Röpdösnek a poénok, ám a könyv mégsem paródia gyűjtemény. Sok a mélyebb, komolyabb elszámolás a korral, amelyben élünk, az élettel, amely adatott. Hol örvendezve, hol mérgelődve, hol borúlátón, hol józanon, hol viccesen, hol gyengéden bámulhatunk rá táguló világunkra.

Rubin Szilárd (1927-2010) a modern magyar irodalom egyik legtitokzatosabb alkotója, akinek eredetileg 1973-ban megjelent detektívregénye is bővelkedik rejtélyekben és fordulatokban. A hat egykori gimnáziumi jóbarát, a Denevér-rend tagjai - akad közöttük irodalmár, gyógyszerész, kutató és rendőr is - tizenöt év után találkozik újra a Pécshez közeli kis hegyi falu orvoslakásában. Kísérőikkel együtt összesen tízen vannak a mulatság elején, aztán egyikük gyilkosság áldozata lesz. Van itt minden, ami egy igazi bűnregényhez kell: őszi eső, nem működő telefon, bezárt szobával és nyitott kérdésekkel. A Mulatság a farkasveremben egy nagy író helyenként önéletrajzi motívumokkal átszőtt szocialista krimije, amely közel ötven év távlatából egyszerre lesz a hatvanas éveknek, a Mecsek vidékének és egy zsánerműfajnak a sajátos szellemidézése.