Najnovšie - Svetová beletria strana 110 z 453

Móricz Zsigmond novellái, elbeszélései. 

Az Édes Anna, bár remekmű voltát alig valaki vonta csak kétségbe, a szokásosnál is összetettebb problematikát kínál. A krisztinavárosi kis cselédlány története, aki a kommün után kerül a magas rangú, méltóságos Vizy család szolgálatába, aki mintacseléddé válik, szinte-szinte már a cselédlány ideáljává, akiről megindul a legendaképződés, kilenc hónapi tökéletes szolgálat után brutális módon meggyilkolja gazdáit. A regény egyszerre és egységben nyújtja a kommün és az ellenforradalom, a fehérterror és a vörösterror rajzát, a rendszerváltás egy történeti, de általánosítható modelljét, az úr-cseléd viszony aprólékos, megható bensőségességű rajzát, a kiszolgáltatottság anatómiáját, az egyéniség kiüresedésének, a "géppé válásnak" pszichológiai és mélypszichológiai analízisét, a "keresztény kurzus" mélyreható bírálatát, egy tartózkodóan szkeptikus történelemszemléletet, az action gratuite Gide által "felfedezett" módszerének világirodalmilag is példátlanul magas szintű megvalósítását és elmélyítését, valamint feledhetetlen, "élő" figurák csodálatos galériáját, élén a magyar irodalom egyik, esettségében is legvonzóbb, legmeghatóbb nőalakjával, a címszereplővel.

Az Aranykoporsó a 3. évszázad végén játszódik: a kereszténység terjedése létében veszélyezteti Diocletianus pogány hatalmát. A császár a törvények erejével akarja megszilárdítani uralmát. Serdülő fia számára őrzi a trónt, akiről azt jósolják az istenek, hogy a birodalom felvirágoztatója lesz, de ehhez feltételt is szabtak: húszesztendős koráig kiléte titok legyen mindenki előtt. Quintipor tehát saját atyja szolgájaként él az udvarban. Itt ismerkedik meg Galerius caesar lányával. Innen kezdődően két alapvető motívum húzódik végig a művön: a keresztény-pogány vallási küzdelmek és a fiatalok bontakozó szerelme, amely gyengéd líra szálaival szövi át a mű érdes szövetét. A szerelem a pogány császár fiának keresztényi vértanúhalálával ér véget, Quintipor mártíruma a kereszténység és a pogányság ütközetében szimbolikus értelmű; pontot tesz a császár hatalmi ábrándjaira. A két világszemlélet összecsapásában Móra a kereszténység, az új mellett tesz hitet, de érezhető: az antik kultúrák, az elbukó régi szépségeinek megbecsülése nehézzé teszi számára a régi világtól való elszakadást. A mértéktartó teatrizálással megrajzolt pompás korkép szépsége részben az egyes mozzanatok, epizódok finom rajzában, részben az antik kultúra közelségéből adódó sajátos pátoszban rejlik.

Viera v Boha a vzájomná láska ich doviedli až sem… Po prvej drsnej zime strávenej na ďalekom severe si Elizabeth Delaneyová a jej manžel, príslušník jazdnej polície, zvykajú na život v malej osade Bobria Rieka. Elizabeth opäť začne učiť a postupne si obaja nachádzajú cestu k indiánskemu obyvateľstvu. A potom sa dopočujú novinku… Prenesie ich láska, nádej do budúcnosti a viera v Boha cez zdrvujúce sklamania? Toto všetko sa dozvieme v tretej knihe zo série kresťanských románov z prostredia kanadského západu. Janette Okeová, autorka vyše štyroch desiatok románov, je jednou z priekopníčok kresťanskej literatúry a za svoj významný prínos do tohto žánru získala viacero prestížnych ocenení.

„V dedine nikto si nemyslel, že by sa Ondro Hľonzo oženil ešte raz. Ako mládenec ledva si mohol dostať ženu; ani nenašiel si jej v tejto dedine, iba v druhej, i to len slúžku biednu, chorľavú, a teraz, keď ostal vdovcom so troma deťmi, ani len dušičke sa neprisnilo o ženení Hľonzovom. Kto by i šiel za chudobára, do drevenej chalupy, za neho, čo má skrívené nohy a kolená s vytknutými jabĺčkami, komoru pustú?…“ Klasika zo Zlatého fondu SME.

„Minulo od tých čias šesťsto rokov, ale Chyžňanci ešte vždy spomínajú svoje slobody, ktoré oni dakedy od Belu za svoju vernosť boli dostali; ešte vždy vyprávajú starí ľudia svojim deťom so žiaľom a hrôzou o psohlavcoch a Hladomre.“ Klasika zo Zlatého fondu SME.

„Väzeň sa vracia po osemročnom väzení domov. Prečo tam bol? Zabil zdanlivého soka, svojho najlepšieho priateľa, odpykal svoj trest a keď sa vrátil domov, aby žil novým životom, s hrôzou začína badať, že sa sklamal, a zabil nevinného človeka! Jeho hriech je však úradne odpykaný, sedel osem rokov v žalári — a naučil sa hlbšie myslieť a hľadať príčinu akýchkoľvek skutkov. Avšak, keď príde zasa do svojho domu, toto poučenie prináša mu nový bôľ. Svedomie počína ho hrýzť, že vykonal odporný skutok a zabil nevinného priateľa. Lebo pravý vinník zdá sa, že je — jeho švagor!!“ Dramatická literatúra zo Zlatého fondu SME.

A ?svolderi ütközet után Hajóács Thorstein és családja menekülni kényszerül Tryggvi-fia Ólaf bosszúszomjas csatlósai elől. Thorstein immár egy csapat törzsfőjeként úgy dönt, az óceán túlsó oldalán elterülő legendás nyugati földek felé veszik az útjukat, ahol hajóépítésből teremtenek majd maguknak mesés vagyont. A rabszolgából lett hírhedt berserker azonban nem számít rá, hogy hamarosan elszakítják a családjától, és az életéért is kegyetlen harcot kell vívnia. A regény egyedülálló képet nyújt Észak-Amerika első viking telepeseinek életéről, és arról, hogyan léptek kapcsolatba az őslakos indián törzsekkel. Lapjain olyan jelentős történelmi szereplők elevenednek meg, mint Vörös Eirík és utódai, Leif és Freydís, illetve Norvégia legendás ladejarlja, Hákon-fia Áldozó Eirík. A Vínland a Jomsviking-sorozat második kötete, de önálló történetként is megállja a helyét. A sorozat első része, A viking – Egy jomsviking története Norvégiában azonnal a bestsellerlisták élére ugrott, és azóta tíz nyelven megjelent.

Amikor Sárközi Attila egyszer tanúja lesz a jelenetnek, amint bolti pénztáros anyja a biciklijére támaszkodva útba igazit egy luxusautóból kiszálló férfit, a kontraszt láttán megfogadja, hogy mindenáron karriert csinál.Az eleinte angoltanárként dolgozó férfi karrierépítési stratégiáját a helyi potentátokhoz való minél közelebb kerülésre, a társadalmi ranglétrán való feljebb jutás leghatékonyabb módjainak mielőbbi kiismerésére építi. De sorsának alakulásában a nőkhöz fűződő kapcsolatainak legalább olyan fontos szerep jut, mint a befolyásos szereplőkhöz való közel kerülés.Ha Stendhal klasszikus művét, a Vörös és feketét idézi fel bennünk a történet, az nem a véletlen műve, hiszen a 21. századi karrierregény vállaltan nagy elődjének mai környezetbe helyezett parafrázisa.

Néhány ?esszé, novella, könyvkritika után Gion Nándor regénnyel lepte meg olvasóit (Kétéltűek a barlangban, 1968), s bár e műve még magán viselte a regény szerkezetével való birkózás, kísérletezés jegyeit, kétségkívül sajátos prózaírói alkatot revelált. E felfelé ívelő írói pálya eddigi legjelentősebb állomása az ízig-vérig aktuális Testvérem, Joáb. Fókuszában mindennapjaink egyik jellemző, prózánkban mindeddig megörökítetlen jelensége áll: az önös érdekeknek az a szétverhetetlen láncolata, amely bizonyos embereket életre szólóan összekapcsol, tömöríti őket, akár lámpafény a rovarokat. Túl sokat tudnak egymás ügyeiről, húzásairól, s ezért maradéktalanul el kell fogadniuk a korrumpálódókra oly jellemző játékszabályokat, hiszen fennmaradásukat csakis a cinkosság szavatolhatja. E próza azonban mentes minden tételszerűségtől: nem jó és rossz erők megütközését, illetve ennek eredményét kínálja tanulságul, hanem csak fényt vet valóságunk egy részletére. A szerző tárgyilagos hangja, szándékosan szenvtelen stílusa következtében mindvégig élő, valós a regény, s mivel gondolati síkon semmi sem zárul le benne, elolvasása után még sokáig újabbnál újabb kérdéseket vet fel az olvasóban.  

Családregénysorozat a Douglas parfümérialánc történetéről Spiegel-bestseller A céget mindenki ismeri, de a történetét szinte senki. Ez a történet éppoly ellenállhatatlan, mint egy finom illat. A parfüméria története bátor nőkről szól, akik kiálltak a saját szabad akaratuk mellett. Aki ma betér egy Douglas-üzletbe, az eleganciára, luxusra, szépségre vágyik. Ezt keresték Anna és Maria Carstens is, amikor Hamburgban 1910-ben megnyitották az első Douglas-üzletet. Ahhoz azonban, hogy kettejük szívügyéből valóságos vállalatbirodalom nőjön ki, a két fiatal vállalkozónak sok akadályt le kellett küzdeniük - többek között családtagjaik ellenkezését is. Először az Alster-parti várost hódították meg, aztán egész Németországot. Könyvsiker a Douglas-nővérek huszadik századi diadalútjáról. A Charlotte Jacobi álnév az Eva-Maria Bast - Jorn Precht szerzőpárost fedi. Egy csodálatos illat bárkinek megváltoztathatja az életét, egy illat iránti rajongás pedig az egész huszadik századot alakíthatja át: a Douglas-nővérek nemcsak vállalkozóként tettek hatalmasat, de azt is bebizonyították, hogy az illatok és illatszerek bizony megváltoztathatják az egész huszadik századi női imázst.

Haász János egybefüggő történetté összeálló novellákkal jelentkezik. Megindító kötete időutazás a folyton velünk lévő múltba, keserédes időkapszula a kopottas, más szempontból életteli, mobilok és internet nélküli ’80-as évek rakétamászókás, télifagyi ízű világából. Rozsdás hidak és futballpályák, matchboxok és gombfocik, balatoni vágyálmok, ismerkedés Edda-koncerten, kisvárosi és budapesti kalandok - és mindennek középpontjában egy apa, akit hőssé nagyít a gyermeki emlékezet. Felnövéstörténet, amelynek fő tétje nem az, milyen felnőtté válunk, hanem hogy miként maradhatunk meg közben gyereknek. A Telex.hu-ról jól ismert tárcaszerző szövegei különleges gyűjteményt alkotnak: mint egy régóta vágyott gombfoci-válogatott tagjai. „...megőrzöm magamban a város látványát, a körutat, ahonnan eltűntek a sarki kifőzdék, a Blahát, a Deákot, a földalattit, a városligetet, viszem magammal azt a megöregedett, összetöpörödött várost, mint régi fotókat, amiket elhalványítanak az évek, és mindegyik fotón, ahogy a város mindegyik pontján, csak egyetlen kis részlet marad éles, mintha az a kis részlet abban a pillanatban készült volna, mintha az élet minden pillanata az a pillanat lenne a város minden pontján, egy ballonkabátos férfi, aki egy kisfiú kezét fogja.” „Remek gyulai próza ez, a viharsarok pazar ízeivel! Pontos, mint Krasznahorkai, nosztalgikus, akár Kiss László, és finom, mint Kiss Ottó. Haász János megvárta, hogy érett prózaíróként debütálhasson, és elég távol legyen tőle a gyerekkora, hogy nagyon tudja szeretni.” - Grecsó Krisztián "Haász János könyve szép, szilánkos apakönyv, szövegeiben a jövő súlya fájdalmasan roppantja szét egy kisvárosi gyerekkor mindennapjainak törékeny valóságát." - Dragomán György, író "Van irodalmi hagyománya annak, hogy életünk beavatás-történeteit meséljük: közösen értett személyes mítoszt csinálunk. Nem is tudom, van-e a kortárs magyar prózában ma olyan író, akinek ez nem volt elrugaszkodása Garaczitól Dragománon, Jónás Tamáson, Háy Jánoson át Grecsó Krisztiánig, Krusovszky Dénesig és tovább.” - Beck Zoltán, zenész, író "Apa olyan, mint a kémény, füstöl és legyőzi a gravitációt - mondja a főhős. Ez a könyv gyönyörűen meséli el, milyen az, amikor a kémény már képtelen legyőzni a gravitációt, de a fiú mégis képes mindegyre újraépíteni ezt a kéményt a képzeletében." - Mécs Anna, író "Ez a kötet arról szól, hogy lehet úgy felnőni, hogy az ember sose nőjön fel. Meg arról is, milyen, amikor nem csak az ujja, de a szíve is örökre össze van sportozva." - Csepelyi Adrienn, író, újságíró

Az egykori Narancs-nemzedék szenzibilitásának ritka hűséges megmentője, az örökifjú Vágvölgyi B. András regényének világa legalább olyan sokértelmű, mint amit a cím sugall. A mai életről szóló narratíva mozaikosan felépített, kaleidoszkópszerű regényszerkezet nyelvi anarchiájában rajzolódik ki a tegnapi és a mai magyar tér. A szleng-enciklopédia a hiper-anekdoták koszorújában tárja fel a csúfondáros múltat és az angyali disztópiát. Vágvölgyi az új nemzedék nyelvén jeleníti meg az öncélúan mohó világot, amelyben minden kiárusítható: a jellem, a világnézet, az igazság, a szerelem, a kaland, a politika, az érzelem, a gondolat, a gyilkosság, a barátság, a valóság, a képzelet, a korszellem, a hagyomány…, főképpen az irodalom és a művészet. Vagy ahogy a regény vége felé olvassuk: Picsába morállal, etikával, bukott forradalmak romantikájával, ezek híveit szorítsuk algoritmikus gettókba, infóbuborékba, tömegtámogatást nem szerezhetnek, ezt a médián keresztül érjük el, mely már a miénk most és mindörökké. Elképzelem Danilo Kišt, amint cigarettával a szájában, egy hatalmas bőröndöt cipelve az „Angyalok Sugárútján” derűsen megjegyzi: Vagesz öcsém, a mennyekben éppen ilyen a holtak enciklopédiája. Kiegészíteném Danilo gondolatát: Vágvölgyi András megírta az új Kis Magyar (Globalista) Pornográfiát. Végel László

This classic interview with George R.R. Martin, conducted by World Fantasy Award-winning editor Darrell Schweitzer, originally appeared in Science Fiction Review #17, May 1976.

Csillagvölgy egy mesebeli kisváros, melynek keletkezése legendás: réges-régen, amikor még az idő másképpen telt, mint napjainkban, az ég a völgybe omlott, és a lezuhant csillagok porából emberek születtek, akik aztán csillagporból építettek maguknak utat, várost, házakat és egy patikát. Ebben a patikában gyülekeznek esténként a csillagvölgyiek, és beszélgetnek, vitatkoznak, vagy csak nézelődnek, miközben a mindenki által kedvelt öreg csillagvölgyi patikus színes főzeteit és leheletfinom porait készíti. A patikus napjai egyformák, életében az időnek nincs tétje. Soha nem történik vele semmi, soha nem megy sehová a patikán és az otthonán kívül. Eközben egy messzi füvészkertben egy fiatal, kék hajú lány pihen az égig érő fa tövében. Egyik nap levele érkezik a csillagvölgyi patikustól, akit addig csak hallomásból ismert. Levelezésük addig elképzelhetetlen események sorát indítja el. Nemcsak a saját életük, hanem a körülöttük élő emberek élete is kizökken a megszokott mederből, és mire rádöbbennek, hogy mi történik velük és körülöttük, addigra már minden megváltozott, és nincs visszaút.

Rachel Cutler elismert bírónő, jó feleség és gyermekeit féltő anya. Egy nap édesapja rejtélyes körülmények között életét veszti, és a családi hagyatékban Rachel egy titokzatos névre bukkant: borostyánszoba. Rachel az igazság nyomában Németországba utazik, és mit sem sejtve belesétál a kémek, műkincstolvajok és bérgyilkosok csapdájába, amely mögött egy kegyelmet nem ismerő hatalom áll, ami világuralomra tör. A drágakövekből megalkotott borostyánszoba az egyik legnagyszerűbb műalkotás, amit ember valaha készített. A nácik 1941-ben szerezték meg a műkincset, de amikor a Szövetségesek elkezdték a bombázásokat, a borostyánszobának nyoma veszett, és azóta sem látta senki. Most azonban két férfi brutális hajszát indít a rejtélyes kincs megszerzéséért...

A Figyelemreméltó levelek bestsellersorozat e megható kötetében a szerkesztő gyönyörű üzeneteket gyűjtött össze, amelyek által betekintést nyerünk híres művészek, festők, írók és mások heves érzelmeibe, Bonaparte Napóleontól Frida Kahlón és Nelson Mandelán át Ayn Randig. Beethoven titokzatos „halhatatlan kedvese” után epekedik. Egy viktoriánus korban élő gazdálkodó megkéri egy ismeretlen nő kezét. Zora Neale Hurston kapcsolati tanácsot ad volt férjének. Mildred Loving egy amerikai polgárjogi szervezethez, az ACLU-hoz folyamodik segítségért, hogy szembeszállhasson az ország déli részén érvényben lévő rasszista házassági törvényekkel. A 30 levélből álló, megkapó gyűjtemény felfedi a szív legmélyebb, örök igazságait, és bemutatja a szerelem különféle arcait, az első, szégyenlős érzéseket, a kölcsönös megbabonázottságot, a viszonzatlan érzelmeket, az elmúlt szerelmek fájdalmát – ritka, szenvedélyes és időtlen példákkal érzékelteti, hogy mit jelent szeretni és szeretve lenni.

Vitéz Szilágyi Lajossal Budán, tízemeletes bérház tizedik emeletén beszélgetünk az életéről, a magyar sorsról. A lakás tele életmű maradványokkal, albumok, a színészet relikviái, a vitézi élet dokumentumainak töredékei. Sietősen váltjuk a szót, gondolnunk kell gyorsan fogyóé letünkre, erre az egyetlen, nagy kalandra. Kiterítjük a magunkkal cipelt magyar történelmet. Néha meg is könnyezzük. – Neked hol kezdődött a nagy kaland, Lajos bátyám? – Az én életemnek tulajdonképpen 1943 a kezdete, mert akkor tettem előadóművészi vizsgát a Magyar Királyi Színművészeti Kamaránál, akkor avatott Horthy vitézzé, és akkor kerültem a Szegedi Színház tagjai sorába, mint ösztöndíjas színész. Várományosként avattak vitézzé, ez annyit jelentett, hogy az édesapám I. világháborús érdeme alapján rám, mint elsőszülött fiára kiterjesztették ezt a címet. Egy évvel később magam is rászolgáltam, mert (Szegedről vonultam be katonai szolgálatra, és) kitűnőre minősített katona lettem. – Harcoltál a felszabadítók ellen? Akkor szépen megjutalmaztak – mondom nem kis iróniával. – Tulajdonképpen 1945. január 18-ig harcoltam a szovjet hadsereg ellen, és utána két fogságból sikerült megszöknöm, úgy hogy Budapestről nem tudtak elvinni. Elfogtak kétszer az oroszok, először január 26-án, de sikerült megszöknöm, azt hiszem, február kilencedikén. Budapesten különböző centrumokba gyűjtötték össze a csoportokat, akiket foglyul ejtettek, köztük rengeteg olyan ember is volt, aki soha életében nem volt katona. Először az Alsóerdő-sor utcai biliárd terembe vittek, ahonnan sikerült megszöknöm, majd ismét elfogtak és a Szondi sörözőbe vittek, ahol több fogolytársammal együtt, éjjel-nappal az oda érkező lőszeres kocsikról hordtuk a lőszert le és fel. Szerencsémre a gimnáziumban az atlétikai versenyeken 100 méteres síkfutásban 11,7 másodpercet futottam, amely abban az időben kitűnő eredménynek számított, hiszen Csányi Gyurka – a későbbi olimpikon – 1941-ben az ifjúsági bajnokságot 11,5-ös eredménnyel nyerte meg. A gyorsaságomnak köszönhető, hogy egyik alkalommal sem tudtak Gödöllőre vagy Ceglédre, a nagyobb gyűjtőtáborokba vinni. Megúsztam ezt a részét a háborúnak, de február 28-án letartóztatott az ÁVÓ, akkori nevén Politikai Rendészeti Osztály, és az Andrássy út 60-ba vittek. Ott másfél hónapig voltam, rettenetes körülmények között. Vérhast kaptam. – Akkor éppen kiket kínoztak Péter Gábor legényei? – Zadravecz püspök úrral együtt voltam, Muráti Lilivel és férjével, Vaszary Gáborral. Muráti Lilit korábban személyesen nem ismertem. Orlai Csepi is ott volt, a híres Csepi zenekarnak a dirigense, aki kitűnő dobos is volt. Borzasztóan megkínozták, de annyira megkínozták, hogy utána évekig kezelésre szorult. Megverték a kezeit. Úgy neveztük az őrséget, hogy debreceni gyász-magyarok, mert fekete ruhába öltöztetett fiatal parasztgyerekek voltak, akiknek beadták azt, hogy ezek fasiszták, ezek tették tönkre az országot. Szóval, szabvány mese volt már akkor is. – Vertek benneteket? – Volt olyan nap, hogy hat-nyolc halottat vittem fel a kiskocsira, egy négy-kerekű, emberek által vontatott kiskocsira. Félig az agyonverés, félig pedig a vérhas aratott közöttünk. Tele voltunk tetűvel. Férfiak, nők vegyesen feküdtünk a Csengeri utca és az Andrássy út által 3 határolt pincében, összezsúfolva, mint a heringek. Nem tudom azóta sem elfelejteni, pedig ennek már 56 éve, annyi kegyetlenséget láttam ott. 1945. április elején bűntény hiányában helyeztek szabadlábra. 1949-ig, úgy gondoltam, hogy azért volt ez a rettenetes kegyetlenség, mert a nyomozók – akiknek többsége zsidó volt – így bosszulták meg az előzőleg családjukat ért fájdalmakat, bántalmakat, ezért ütötték, verték és kínozták a nekik kiszolgáltatott fogva tartottakat. A kínzások következtében sokan meghaltak. Az is megtörtént, hogy valakit kidobtak az ablakon, de azt terjesztették, hogy az illető az „igazságszolgáltatás el