Najnovšie - Svetová beletria strana 149 z 453

A magyar apától és osztrák anyától származó, s ily módon kétnyelvűen felnőtt „perlekedő pacisfista” Andreas Latzko / Latzkó Andor (1876–1943) az első világháborúban előbb a 15-ös számú császári és királyi tüzérezredben harcolt az Isonzó-fronton mint hadnagy, mígnem 1915-ben – ahogy később maga is beszámolt róla – gránáttól származó légnyomást kapott: manapság ezt poszttraumás sokknak nevezik, annak idején pedig a „háborús reszketés” szakkifejezést használták rá. Amikor ezt követően az a veszély fenyegette, hogy parancsmegtagadás és dezertálás miatt hadbíróság elé állítják, 1917–18-ban a semleges Svájcban, egy szanatóriumban lábadozva írt egy sor novellát, amelyeket először újságokban adott közre, majd pedig könyv formában is megjelentette őket. Az első kötet, a Menschen im Krieg 1917-ben kapott nyilvánosságot (Emberek a háborúban, Napkút Kiadó, 2017), és világszerte nagy visszhangot keltett. A Max Rascher Kiadó ezért csakhamar (1919) előrukkolt egy másodikkal is, Friedensgericht címmel. Ez a több állandó figurát mozgató, műfaji meghatározásként „regénynek” nevezett Békebíróság az Emberek a háborúban-hoz hasonlóan szintén egy sor lazán egymáshoz illeszkedő novellából áll, s magát a háborút állítja irodalmi úton békebíróság elé.Ez a Romain Rolland-nak ajánlott regény a nyugati fronton játszódik; a szereplők katonák, akik követték hazájuk hősöket és hőstetteket követelő felhívását, hogy aztán egy év múltán a hadsereg barbár kényszereinek és a társadalom kusza elvárásainak való teljes kiszolgáltatottság legyen az osztályrészük. Gadsky, a harminchárom éves főhős, a szegény családból származó zongoraművész, igen problematikus figura. Attól a gyermeteg reménytől sarkallva, hogy majd „hősként, kitüntetésekkel teleaggatott tisztként s a sorssal kétszer is sikeresen megküzdő igazi férfiként” léphet nemesi származású színésznő kedvese, Mathilde elé, önként jelentkezik frontszolgálatra. Ő kétségkívül a leghallhatóbb, ugyanakkor nem a domináns hang ebben a könyvben. A hadigépezet egyik reprezentánsa, a magát jóindulatúnak tartó Stuff őrmester csak a gőgös művészt látja benne, akinek meg kell törni a csökönyösségét. A többi újonccal Gadsky nem tud mit kezdeni, mivel azok ellenkezés nélkül alávetik magukat a katonai élet szabályainak, s nemegyszer csak a ranglétrán való feljebb kerülést tartják szem előtt. Talál azonban olyan kivételeket is, mint a lírikus Weiler, aki következetes pacifista, és szintén hajlam

Kertai Csenger második kötetének versei ott kezdődnek el, ahol az angolparkok sétányai véget érnek, a rózsakertek mögött halomba rakott, felgyújtásra váró gesztusok körül. Az imákba forduló monológok és beszélgetésbe forduló imák tájékán, egy kibogozhatatlan csomó sötétjében. Ráadásul mintha a szemünkbe nézve is mindig valaki máshoz beszélnének ezek a versek, egy ismeretlenhez, aki épp a hátunk mögött áll. Nem figyelni rájuk mégis lehetetlenség.Kertai Csenger versei beszámolók, vagy még inkább: finom részletekkel teli nagyképek és miniatűrök és panorámák, arról a részről, ahol kint és bent súlyos színekkel mosódik egybe. Mondatokba óvatosan elrejtett, nem felejthető pillanatok. Mellékesen szimpatikusan élőek. Mellékesen lenyűgözően gazdagok. Mellékesen újra és újra felmutatnak valami fontosat. Utazás ez a könyv, zarándoklat egy ismeretlen horizonthoz – minél többször olvassuk, annál jobban átírja a tájat. És közben csak figyelni lehet, csak csodálkozni tudunk. És ez mennyire jó. Simon Márton

Ruxandra Cesereanu Angelusa amellett, hogy számos kérdést vet fel mai átformálódó társadalmunkkal kapcsolatban, lehetséges megoldási javaslatokat (vagy legalább hipotéziseket) is ad a szentség felszínre hozatalára és a szimbolikus mélységekhez való visszatérésre egy elavult imaginációjú és racionális-pragmatikus szempontból hipertrófiás (poszt)humanitás keretében.Andrej Rubljov Szentháromságának ikonográfiai modelljét követve Ruxandra Cesereanu e parabolikus regényében a következő kérdéskörtől indul el: mi történne, ha három angyal váratlanul alászállna egy tetszőleges Metropoliszba? A regény tehát három angyalnak egy városban való, Bulgakov ördögeit idéző felbukkanását mutatja be, akik megjelenésükkel felkavarják a társadalom egész életét. Az Angelus posztmodern válasz Mihail Bulgakov A Mester és Margaritájára. Míg Bulgakov regényében egy csapat játékos és ironikus ördög száll alá a fundamentalistán pogány metropoliszba (Moszkva), hogy (őrületek és megvilágosodások által) hívőkké formálja az ateistákat, Ruxandra Cesereanu regényében a szent a szó klasszikus értelmében foglal teret a Metropoliszban (e város bármely kelet-európai fővárossal megfeleltethető), és mégis: a hatóságok és a hominidák többsége e szentséget nem ismeri fel. Marius Conkan

A szerző ismét jósolni merészel: mivel a világon sokfelé fogyóban vannak az ivóvízkészletek és a mezőgazdaságnak is elfogy a vize, egyes területeken éhínség lép fel. Ezért 2000 körül vízszerző akciókra, sőt, háborúkra is sor kerülhet... Az izgalmas regény ilyen kommandós akció történetét meséli el, egy megindítóan szép szerelemmel együtt.

Az alcím szerint ez "az emberi akarat regénye". Csak a történet végén derül ki, hogy az a csapat, amely hihetetlen, embertelen akadályokat küzd le, hogy eljusson Tingra városába, valójában miért indult el, és a marcona férfiakat kik ellen vetik be. 

Egy intim és gyengéd regény-, és kézikönyv, a boldogság kereséséről. Demian egy középkorú férfi, aki nehezen tud szembenézni a mindennapok gondjaival, a problémákkal a munkájában, a házasságában. Új utakra és élményekre vágyik. Ekkor határozza el,hogy hosszú idő után ismét felkeresi a szokatlan eszközökkel operáló különleges pszichoterapeutát, Jorge-t. Jorge minden egyes alkalommal elmesél egy történetet:mindig az adott helyzethez illőt. Meséket, melyek segítenek régi barátjának legyőzni félelmeit, és megtalálni újra az útját a boldogsághoz. Meséket, melyek nekünk is segítenek jobban megismerni önmagunkat, kapcsolatainkat, félelmeinket. És segítenek megtalálni a saját utunkat az életben. Jorge Bucay világhírű argentin pszichoterapeuta, író . Könyvei több mint 10 millió példányban fogytak el világszerte. 

Egy kislány, aki kilencéves korától árulja testét, a faluja lakói pedig úgy tesznek, mintha nem tudnának erről - ezt a témát kapta fel évekkel ezelőtt a romániai bulvársajtó, és ezt a vidéki környezetben megtörtént drámát dolgozta fel regényében Doina Ruºti. A hír a tizenegy éves lányról, aki egy egész falut megtöltött szifilisszel, 2007-ben kavarta fel a kedélyeket. A szerző e történet mellé különböző szereplőket kreált, akiket életre keltve megalkotta e regényt. A mű, bár javarészt fikció, mégis hihetően mutat be egy olyan környezetet-települést, ahol efféle aberráció megtörténhet, és amelyet képzeletben sokfelé el lehet helyezni Kelet-Közép-Európa szegényebb, leszakadt vidékein.Sajátos szerzői lelemény, hogy e könyv egy sokfiókos szekrényhez hasonló: a regényben a fő szál mellett tizenhárom különálló, személyes történet van elhelyezve - ezek képezik az eseményeknek a gyökérzónáját, ezek segítenek feltérképezni mindazon korábbi események hálózatát, amelyek Lizoanca prostitúciójához vezettek. A 2009-ben megjelent regényt több nyelvre is lefordították. A könyv 2011-ben elnyerte a Román Akadémia rangos Ioan Creangã-díját. 

Ambiciózus, nagyszabású és áradó regény a gazdag, befolyásos New York-i Milton család három generációjáról, akik egykor a világot irányították. Sarah Blake feszültségekkel teli könyve a múlt hibáiról, árulásairól, a családtagokat összekötő titkokról és a szembenézésről szól. Elgondolkodtató írás a történelembe vetett egyénről. Kiemelkedő irodalmi stílusban megírt regény az amerikai múltról, amely a generációkon keresztül öröklődve mélyen átszövi a jelent is. Ambiciózus, nagyszabású és áradó regény a gazdag, befolyásos New York-i Milton család három generációjáról, akik egykor a világot irányították. 1935 – Kitty és Ogden Miltonnak mindene megvan: elegáns lakás az Upper East Side-on, két gyönyörű kisfiú, mindenki által irigyelt szeretet és gazdagság. Ogden Európát járja, és sorra köti a sikeres befektetéseket, különösen a náci Németországban. Ám egy váratlan tragédia megtöri a varázst. A férfi azzal vigasztalja a feleségét, hogy felvásárol egy New England-i kis szigetet. 1959 – A Crockett-szigeti Miltonok tovább bővülnek, minden szabad percüket a saját szigetükön töltik, a saját törvényeik között. Ogden felvesz egy határozott, törekvő, fiatal zsidó férfit, Len Levyt, aki nemcsak főnöke, de felettese gyönyörű, fiatal lánya, Joan rajongását is elnyeri. Amikor Len és barátja, Reg, az Európát is megjárt fekete újságíró meglátogatja a szigetet, a protestáns fehér felső középosztályhoz tartozó Miltonoknak először kell szembesülniük saját álmaik és világnézetük határaival. 2017 – A családi pénz elfogyott, a Sziget eladhatóvá vált. Kitty unokája, az egyetemi történelemtanár Evie, egy utolsó látogatást tesz a Nagy Háznál, és közben nyugtalanító bizonyítékokat talál családja vagyonosodásáról. Újra kell értékelnie a hagyományokat és azt az értékrendszert, amit képviseltek. Sarah Blake feszültségekkel teli könyve a múlt hibáiról, árulásairól, a családtagokat összekötő titkokról és a szembenézésről szól. Elgondolkodtató írás a történelembe vetett egyénről. Kiemelkedő irodalmi stílusban megírt regény az amerikai múltról, amely a generációkon keresztül öröklődve mélyen átszövi a jelent is.

Miért áll egy pályakezdő újságíró hirtelen biciklis ételfutárnak? A letekert kilométerekkel vajon saját múltját is maga mögött hagyhatja? Vagy egy ilyen kaland szükségszerűen karambollal végződik?Löki Viktor első regénye Debrecen ikonikus helyszínein vezet végig bennünket, egyszerre bolyongva a város és az érzelmek kanyargós utcáin. A történet főhőse egy fiatal férfi lendületével dübörög végig egyik címtől a másikig, a Turmixtól a Tallérosig, vagy épp Esztertől Kitty albérletéig. Mindennapjainak monotonitása és a városi lét különböző nehézségei azonban újra és újra megkérdőjelezik ezt a pozíciót, olyan kérdéseket felszínre hozva, amelyek nem kizárólag az övéi, hanem egész generációját foglalkoztatják. Az Isten átnyúl a farmeron fiataljai látszólag maguk hozzák a döntéseiket, így maguk is felelnek az akadályokért, amelyeken a másik képtelen áthatolni. A felnőtté válás gyomorszorító tapasztalata viszont éppen azzal szembesíti őket, mennyire nehéz azok között a keretek között megtalálni a helyünket, amelyeket a legkevésbé sem mi határozunk meg.

Lévai Katalin legújabb családregénye az egykor híres cukrász és motorversenyző, Szavanov Emil drámai eseményekben bővelkedő életét tárja elénk. A szegény monarchiabeli szerb családból kiemelkedő Emil a korabeli pesti társasági élet közkedvelt szereplője volt. Belvárosi cukrászdájában egész Pest megfordult, és egy generáció tanult tőle büszke tartást és küzdeni tudást, amikor látta őt motorversenyeken száguldozni fekete bőrruhájában. Szavanov mester élete azonban csak látszólag volt sikeres. Első nagy szerelmét korán elveszítette, a második házasságát pedig egy olyan drámai szerelmi háromszög árnyékolta be, amellyel szemben tehetetlennek bizonyult. Felemelkedésében, feloldhatatlan családi konfliktusaiban, sikereiben és megrendítő szerelmi történeteiben benne van a XX. század legragyogóbb és legsötétebb fejezeteinek a történelme. A több mint fél évszázadot átfogó, mozgalmas tablón csupa olyan regényalak jelenik meg, aki a hátán cipeli az egész korszakot annak minden drámájával együtt.Lévai Katalin rendkívüli empátiával és sodró lendülettel megírt regénye a szenvedély, az árulás és egy be nem teljesült szerelem lebilincselő története egy zűrzavaros korban. 

Marrakesben számos látnivaló akad, de az érdekesebbek közül néhány egyetlen útikönyvben sem szerepel. Ilyen például Ibn Hasszán csodás kertje, amelyről kevesen tudják, hogy minden fájához egy-egy különleges emlék kötődik. Vagy a 91-es számú étterem valahol a város szélén egy a bejáratnál üldögélő sánta koldussal, Abdullal, akinek pénzt dobni állítólag szerencsét hoz. Ott van még a közeli laktanya boncterem - bár ez utóbbi inkább csak a szakmabelieknek ajánlott -, és végül, de nem utolsó sorban az Atlasz sziklái között rejtőző majd' kétezer éves csontvázak. Persze mindenki maga dönt, melyiket látogatja meg először, a lényeg, hogy az utazáshoz a megfelelő tevét válasszuk... és a megfelelő fegyvert.

Zsigmond nem akart különleges életet.  Szerelmet akart a gyönyörű nővel, akire várt, házasságot, gyerekeket. Egyszerűen csak hétköznapi férj, apa akart lenni és elismert belsőépítész. A sors azonban más útra terelte azon a napon, amikor a felesége, Bodza eltűnik. Még mielőtt felocsúdna, a bíróság megküldi neki Bodza válókeresetét, pár óra elteltével pedig sokkoló telefonhívást kap. Nem akar mindent elveszíteni, ezért kezébe veszi az irányítást, hogy kiderítse mi történt Bodzával, miközben az álmaiba kapaszkodva küzd házasságuk megmentéséért. Mialatt helytáll apaként és építészként, barátként és családfőként, nemcsak belső lelki csatáit kell megvívnia, de fel kell vennie a küzdelmet egy sötét erőként működő betegséggel, amely ugrásra kész szörnyetegként lapul, és amely mindent romba dönthet, szétmarcangolva az emberi kapcsolatok szövetét.   Rácsodálkoztál már valaha arra, hogy történhetett? Hogy lett mindenből hazugság? Néha azt gondolom, jobb nem firtatni az okát. És tudod miért? Mert már régóta tudom, hogy ahol van vágy, ott lesz szenvedély, ahol szenvedély van, ott valaki meg fogja égetni magát. De csak azért, mert lángba borít, még nem kell elfutni.

„Aki zsigerből ír, rendkívül mélyre jut, s aki a mélybe tartó úton minden mondatát ösztönös tisztán látásból fogalmazza – áldott őszinteséggel ajándékoz meg… sodró erejű, alig elemezhető, inkább átélhető írás… a végén egy küzdelmes csatából érkezünk csapzottan – örökké velünk maradó átélhető sorsok birtokában… és megtapasztaljuk a szikrázó gyűlöletből táplálkozó szeretet lehetséges jelenlétét is… mondhatnánk, hogy ilyen nincs is – de van… nagyon is van, csak más a minősége és… gyönyörű… azt kérem, merüljenek mélyre a mondatok közé, e csodálatosan fogalmazott vallomásba –… megéri…. hála annak, aki felfedezte… hála annak, aki közreadja…" (Koltai Lajos – operatőr)„Családom férfitagjai kivétel nélkül az erőszakban és a testi fenyítésben hittek. Akkor is, ha feleségükkel akarták pontosan tisztázni, hogy hol a helyük a családi hierarchiában, akkor is, ha éppen gyereknevelésről volt szó. Rájöttem, hogy az átélt borzalmakat csakis egy módon tudom túlélni: ha úgy teszek, mintha nem velem történne. Persze ez iszonyatosan nehéz játék. De gyorsan megtanultam, hogy ettől a játéktól függ az életem.” (Ozsgyáni Mihály)

„Ady ?Endrét még hívei sem ismerik eléggé. Sokszor tapasztaltam, hogy igen sokan még ma is csak az Új versek és a Vér és Arany költőjét látják benne. Ezekkel a könyveivel véste magát az olvasók tudatába s akik nem szeretnek, sokszor nem is tudnak egyszer megalkotott fogalmaikon változtatni, ennek a korszakának a gesztusában látják mindvégig, mint ahogy Petőfi, ha alakját naiv emberek elképzelik, Duna-parti szobrának pózában áll mindig előttük. Pedig Adynak a Vér és Arany óta teljesen megváltozott a gesztusa, a dolgokkal szemben elfoglalt álláspontja s a hangja is. A fiatal Adyt megismerjük a maiban is: látjuk a kapcsot régi gondolatai és a maiak között, látjuk nyomról-nyomra a fejlődést, azt, hogy a régi premisszákból annak kellett következnie, ami ma van, a formái, a szava járása ugyanazok – és mégis van egy döntő különbség. A fiatal Ady teljesen benne volt a dolgokban, mint ahogy a vízárral viaskodó benne van a vízben, egész testével belemerül, minden izmával nekifeszül a hullámoknak. Az életet akkor teljesen, aktíve élte, cselekvően reagált rá, közvetlen viszonyban volt vele, minden jelenségével szemben újra meg újra állást foglalt, sőt fiatal tűzzel és türelmetlenséggel kapkodott utána. Könyveiben fokonként meg lehet figyelni, mint alakul át ez az életérzés, mint fogy belőle az aktivitás, mint válik mindinkább szemlélődéssé, mint lesznek halkabbá és nyugodtabbá a gesztusai s mint ömlik el életfelfogásán mindinkább a régi fiatalos szenvedély helyett a filozófia…” Schöpflin Aladár, Nyugat

Én költő vagyok, de nem kell dicsőség, ne ünnepelje bennem senki hősét, ily ünneplést én Istenre hagyok.Ő az, hogy nincs nagy, kinél nincs nagyobb. Versem azé, ki szívem versbe kérte és nekem elég a barátság érte.

Ennek az isteni gyermekembernek forradalom volt az érzése, az érzéke, a látása, a hallása, az öröme, a bánata, a szeretete, a gyűlölete, a szenvedélye, a lelkesedése, a csüggedése, az önbizalma, a magasztalása, az ócsárlása – s még a magyarán jól odasózott káromkodása is. Forradalom volt – a ríme, a mértéke, a kötött vagy kötetlen, minden egyes sora, s forradalom, a magyar társadalmat megváltó forradalom, még a szavainak szilaj egymásutánja is, amelyet az ő költészetének minden eddigi törvényt megdöntő, új törvényei tartanak féken s hajtanak a sorvégeken túl, hol a kecsesen, hol méltóságosan, hol fenyegetően, hol hízelgően, de mindig a meleg és eleven idomok hajlékonyságával az egyik verssorból a másikba át. – Hatvany Lajos

WASHINGTON ?POST – az év fontos könyvei  PARADE – az év könyve (2020)  GOOD HOUSEKEEPING – az év könyve (2020)  USA TODAY – 10 Bestseller, ami ajándéknak is tökéletes  TODAY SHOW #ReadWithJenna könyvklub Astrid Strick háromgyerekes anya, özvegy, hatvannyolc éves. A kisvárosban, ahol él, tanúja lesz egy halálos balesetnek, ami arra indítja, hogy a továbbiakban őszintébb legyen. Sorra veszi, mi mindenben hibázott, miközben felnevelte a gyerekeit. De ők vajon már készen állnak rá, hogy Astrid felnőtt számba vegye őket?  A Nem vagyunk már gyerekek bölcsen láttatja, mi történik, amikor a testvérek felnőnek, a szülők öregszenek, és a gimnáziumi-serdülőkori élmények, akár tetszik, akár nem, végigkísérik az életünket. „Elmés megfigyelések, fanyar humor, nagy szív…” – Sunday Times  „Kedélyes és lélekteli mélyfúrás mindennapi viszonyainkba” – Daily Mail  „Napsugaras irodalom.” – New York Times  „Annyi kedvesség, megbocsátás, humor és szeretet van ebben a könyvben! Varázslatos! Muszáj volt együltő helyemben kiolvasnom. Imádom – és az egész világ imádni fogja.” – Ann Patchett

La Fontaine mint aesopusi állatmesék írója él a magyar köztudatban, mint kedves, szellemes, de kissé gyermeteg meseíró, s nehezen értik meg, hogy a franciák miért tartják irodalmuk legnagyobb alakjának. A kétnyelvű kiadás célja az volt, hogy közelebb vigye a magyar olvasót La Fontaine megértéséhez és értékeléséhez. A tragikus sorsú Radnóti Miklós gazdag hangszerelésű, formahű fordításai révén felfedezte La Fontaineben a költőt, a formaművészt, a bűbájos lírikust és az emberi társadalom egyik legszellemesebb szatíra-íróját. Egy nagy költő legszebb műveit kapjuk e kötetben, hozzá mindenképp méltó fordításban.