Najnovšie - Svetová beletria strana 154 z 453

Sladkotrpký román ocenený Cenou nórskych kníhkupcov ponúka detailný pohľad na našich najbližších. Odhaľuje, že nikdy nie je neskoro na to, aby sme sa mohli zmeniť... Súrodenci Liv, Ellen a Hakon prichádzajú aj s deťmi a partnermi na taliansku riviéru, aby oslávili otcovu sedemdesiatku. Oslava sa uberie nečakaným smerom, keď rodičia počas slávnostného obeda oznámia, že sa rozvádzajú. Šokovaní súrodenci sa každý po svojom pokúšajú vyrovnať s novou situáciou. Nečakaný zvrat mení dejiny aj dynamiku celej rodiny. V príbehoch troch súrodencov sa z rôznych uhlov pohľadu dozvedáme o ich vzťahoch, o blízkosti, rozvrate, následkoch rozvodu – a o tom, čo vlastne znamená byť rodinou. Helga Flatland píše o medziľudských vzťahoch s takým porozumením, psychologickou hĺbkou ale aj humorom, ako len málo autorov.

Žena prichádza do Atén učiť na kurz kreatívneho písania. V letných horúčavách sa stáva poslucháčkou príbehov, ktoré jej rozprávajú známi, študenti a študentky či priatelia. Obrys sa začína príbehom jej suseda v lietadle o rýchlych člnoch a skrachovaných manželstvách. Ľudia v jej okolí obšírne rozprávajú o sebe: o svojich predstavách, úzkostiach, teóriách, výčitkách a túžbach. Prostredníctvom ich priznaní sa pred nami rysuje portrét rozprávačky, ženy, ktorá sa učí zmieriť sa s veľkou stratou. V dusivom teple a hluku mesta sa séria hlasov pretkáva do ľudskej tapisérie s vláknami straty, farbami rodinného života a temnými tónmi intimity.

Dynah Carey élete a lehető legtökéletesebbnek tűnik: szerető családban nevelkedik, majd a főiskolára jelentkezve találkozik élete szerelmével. Egy sötét és hideg éjszakán azonban erőszak áldozatává válik, melynek következményeként egy nem kívánt terhesség súlya nehezedik rá. A lány addigi élete egyetlen perc alatt kártyavárként omlik össze, és a jövőjét illető döntés meghozatalakor szembesülnie kell a világ és szerettei igazi arcával is. Dynah ennek ellenére tudja, hogy hite utat mutathat a napvilágra kerülő titkok és a fájdalom sötét útvesztőjében… Francine Rivers ebben a könyvében egyetlen döntés generációkat átívelő következményeit tárja elénk.

Tilda kis híján életét veszti egy támadás során. Mivel férje nem menekül meg, gyásztól sújtva kell lábadoznia. Bár megadhatná magát a tehetetlenségnek, pont ebben a helyzetben nyílnak meg előtte megdöbbentő új utak. Kétszer is visszahozzák a halálból, és élményei során a létezés korábban rejtett dimenzióiba nyer betekintést. Felépülése után visszatér a kórházba, hogy folytassa orvosi munkáját, és azzal párhuzamosan részt vegyen egy nagyszabású műveletben, amelynek sokkal nagyobb a tétje, mint a kórházban lévők sorsának alakítása: Tilda világának egész mátrixát megbolygatja és átrendezi. Lassan új szerelem is érkezik az életébe, amit jócskán megbonyolít, hogy a másvilági lények sem engedik el a kezét.

Túlzás nélkül mondhatom, hogy sok felsőbb osztályt kijártam már az Élet Iskolájában, kaptam kiképzést bőven fizikai és lelki fájdalmakból egyaránt. Sokan kérdezték, hogy mi a titka a megpróbáltatások ellenére töretlen optimizmusomnak. Egyetlen szóval tudok rá felelni: a versek! Ebben a kötetben a lelkem legbelsőbb érzéseit tárom az olvasó elé. A fiatalkori álmok és vágyak, majd a csalódások utáni újjáéledés, és végül a veszteségek feldolgozása, az elengedés és tovább lépés fogalmazódik meg ebben a kötetben. Szívből remélem, hogy gondolataimmal segíteni tudok másoknak is túlélni az életük viharát.

Giovanni Domenico Tommaso Campanella (1568 - 1639) bol taliansky filozof, dominikánsky mních a teológ, astrológ, básnik a autor utopického diela Slnečný štát (lat. Civitas Solis, 1602). V slovenčine vychádza preložené z latinčiny ako kompletné dielo po prvý raz. Forma je podobne ako u Thomasa Mora (Utópia, 1516) založená na rozhovore, tu medzi admirálom z Janova a Veľmajstrom rádu hospitalitov. Autor opisuje formu vlády založenú na asketizme, zdravom životnom štýle a astrológii. Dielo má svoje pokrokové pasáže (spoločenské vlastníctvo, právo a povinnosť práce, neexistencia vykorisťovania, spoločná práca, prístupná zdravotná starostlivosť a kreatívne vzdelávanie), ale aj kontroverzné časti (zrušenie monogamnej rodiny, podmienenosť života astrológiou, vojenské rovnostárstvo a prísna reglementácia). Campanella v diele zdôraznil dôležitosť poznania prírody a kozmických súvislostí pre pochopenie skutočnej podstaty javov a vecí. V súčasnosti sa Campanella považuje za predchodcu exegetiky reformovaného katolicizmu 20. storočia. Dosiaľ ho mnohí zaraďujú medzi najväčších synov Talianska, akými boli napr. G. Bruno, G. Galilei, Dante...

Egy család fordulatokkal teli élete tárul elénk az 195o-7o es évekből. Az élet legmélyebb kérdéseire nem szavakban adjuk meg a választ, hanem cselekedeteinkkel. Az életmorzsákból összeálló kép világos, de csak az élet végére válnak érthetővé a szorongató események. Vajon tudjuk-e befolyásolni a sorsunkat, vagy csak mások tetteinek sodrásában vergődünk? Egyetlen döntés milyen következményekkel járhat, több generáció életét is meghatározva.

A rokonszenves jellemű, felejthetetlen Natty Bumppo, aki Cooper minden indiánregényében más-más néven szerepel, ebben a könyvben a Bőrharisnya nevet viseli. Ez sorrendben a negyedik Cooper öt világhírű indiánregénye közt, melyet örömmel olvas az egész világ ifjúsága. Érdekes megemlíteni, hogy Cooper indiánsorozatából valamikor, 1823-ban, ez a kötet jelent meg elsőnek. A regény egyik hősében, Marmaduke Temple bíróban Cooper a saját édesapját rajzolja meg, akinek élete sok rokon vonást mutat a regényalak történetével. A Bőrharisnya cselekménye 1793-94-ben játszódik le, a modern Amerika kialakulásának első idejében. Natty Bumppo és indián barátja, Csingacsguk a múltba révedező öreg szemével nézi a körülöttük kavargó eseményeket és a sok változást, melybe nehezen tud belenyugodni. Ha nincs is mindig igazuk, életük a barátságnak, a hűségnek, a természet szeretetének és az egyszerű ember egyenes gondolkodásának szépségét hirdeti.

Kuncz Aladárnak halála után, posztumusz megjelentett könyve a már legendává vált Fekete kolostortól eltérően a reális látásmód és szürreális szimbolizmus maradandó ötvözetével lep meg. A Trianon utáni magyarság önmarcangolóan néz szembe közelmúltjával, közöttük nem egy akkor élő kortársainak gyarlóségaival, de érdemeivel is. Sokan a regényt a Bánffy család leleplező családregénynek tekintik, mások Szabó Dezső fiatalkorát látják visszaköszönni lázadó főhősének cselekedtében és gondolkodásmódjában. A Re-Vízió sorozat szerkesztői a hiteles valóságkutatóra, a láttató lélkebúvárra, a mindig tapintatos barátra és szerkezstőre emlékeznek, amikor másodikként ezt a művet nyújtják életmintákat kereső mai fiatalságnak!

Atanar a civilizációtól távol, egy gyors folyású, hegyi patak partján tér magához. Megdöbbenve tapasztalja, hogy emlékeit elvesztette, eddigi életéből semmire nem emlékszik. Ki ő? Honnan jött? Hová tart? A múlt felderítésére egyetlen esélye egy rövid levél, mely átázva kerül elő mellénye zsebéből. Ennek nyomán elindul, hogy felderítse múltját, ám hamarosan megtapasztalja, hogy ez nem olyan egyszerű dolog. Útja során számtalan ellenséget, akadályt kell leküzdenie, mert ez a világ veszélyes, és a gyengék nem sokáig élnek. Azonban értékes barátokra is szert tesz kalandozásai során. És közben egy percre sem felejti el célját: felkutatni elveszett múltját. A nyomok végül egy távoli grófságba vezetnek, ahol furcsa dolgok történnek…

A megözvegyült Szilvai professzornak az a terve, hogy a gyámsága alá tartozó unokaöccséhez feleségül adja titokban nevelt gyámleányát, Mariskát. A fiú közben a professzor tudta nélkül Liliomfi néven vándorszínésznek áll, és meghódítja Mariska szívét. A professzor ellenzi a házasságot, éppen attól a férfitől félti a lányt, akihez egyébként feleségül szeretné adni. Liliomfi pedig azt hiszi, hogy a nagybátyja hitvesének akarja Mariskát. A hű barát és színésztárs, Szellemfi segít Szilvai megtévesztésében, Liliomfinak adva ki magát. Egy másik - társadalmi különbségek miatti - reménytelennek látszó szerelem (Gyuri, a pincér és Erzsi, a gazdag Kányai fogadós uram lánya) története összefonódik Liliomfi és Mariska sorsával.

Az Ad Librum kiadó gondozásában, 2018 novemberében jelent meg a szerző „Az élet írta” című kötete, amely 7 fejezetcím alatt, 67 rövidebb-hosszabb novellát tartalmaz. Az írások között - a fejezetcímekhez igazodva -, található „különös”, „önös”, „erotikus”, „fájdalmas”, „állati”, „kriminális” és „úti” témájú is. A kiadványban, a korábbiaktól eltérően, illusztráció nem szerepel, ugyanakkor a tárgykörök alá sorolt novellák változatossága, színessége kárpótolja az olvasót. A könyv mottója utalás arra, hogy az író honnan merítette témáit, melyet a következőképpen fogalmazott meg:„Az élet írta, én csak lejegyeztem. A többit kitaláltam.”

Néha egyetlen pillanatban, egyetlen színben, egyetlen mondatban benne van a körülöttünk zajló élet, minden ellentmondásosságával és szépségével együtt. Érzéseket, gondolatokat, színeket ragad meg rövid verseiben Garay Zsuzsanna, amit Rápolthy Ingrid illusztrációi tesznek még érzékletesebbeké. Néha egyetlen pillanatban, egyetlen színben, egyetlen mondatban benne van a körülöttünk zajló élet, minden ellentmondásosságával és szépségével együtt. Érzéseket, gondolatokat, színeket ragad meg rövid verseiben Garay Zsuzsanna, amit Rápolthy Ingrid illusztrációi tesznek még érzékletesebbeké.

"A lányok még viharosabban nevettek. Kelepei azonban töprengve szítta a fogát. Azon gondolkodott, mi lenne, ha csakugyan ideköltözne? Lelki szeme előtt egész csomó dolog jelent meg. A jó koszt, a dunyhás ágy, amellyel talán minden együtt jár, ingyen, ami a Háznak specialitása, ha az ember itt lakik helyben."

Kik ezek a rokonok?, ki ez a kedves alispán, ez a finom polgármester, ez a jóságos takarékigazgató, és a többiek? Az uralkodni tudók társasága, mondja Móricz, azoké, akik Árpád óta osztozkodnak itt a hatalmon, akik fölényes biztonsággal, s jókedvű furfanggal védekeznek a kinn rekedt szegények, s a betolakodó új rokonok ellen, s akiknek zárt uralma mintha minden társadalom zártságát és uralmát jelképezné, a kizártakkal, a magányosokkal a rokontalanokkal szemben. Kopjáss aki szép tiszta szándékokkal indul útnak, hogy aztán mint oly sokan már a hatalom küszöbén megrészegedjen, s fontolgassa, ő szívjon-e vagy az ő vérét hagyja-e szívni. – Előbb utóbb bizonnyal hozzáidomult volna a többiekhez. Csakhogy a régi, a vérrokonság amelyet magával cipel az újhoz, idejekorán ráakaszkodik, és visszarántja – s mint egy szabályos tragédiában nem bűne csak gyöngesége buktatja el …" (Gyergyai Albert)

„Sorsdráma. Szörnyű, barbár mese. Véres és szexuális talányok. Elnyomott emlékek és gyermekkori borzalmak fölkeverése. Hirtelen, képtelen, előre tudott és mégis elháríthatatlan katasztrófa. Babona, vallás és matematika különös fonadékú szövete. A sors irracionális gyökereinek ízeit érezzük. Micsoda ellentét forma és tartalom közt! Ilyen vad, ősi, nyers, babonás mélyeket éppen csak az emberi tudat és kultúra leglucidasabb művészete tár föl: annál megrendítőbb! A Szophoklész művészete” – írja Babits Mihály Az európai irodalom történeté-ben.

Élt egy orosz férfi a 20. század közepén, kire felfigyelt, aki látta, hallotta. Tíz évig volt Hamlet a moszkvai Taganka Színházban, százezrek nézték meg filmekben, de leginkább a dalai hatottak. Hazájában milliók adták kézről kézre magnófelvételeit, közülük kevesen fitymálva vagy félelemmel. A dalokat egyetemisták igazították saját alkalmaikra és énekelték krumpliszedés után. A külföldi közönséget, először a franciát, megbabonázták többnyire rekedten, saját gitárkísérettel előadott dalai. Pedig (Marina Vladyt kivéve) nem értették a szövegeket. Jó ideig nem értették magyar rajongói sem. De számít-e a szöveg, ha előadója Vlagyimir Viszockij? Számít-e a szöveg lefordítva, ha nincs, aki gitárral, rekedten előadja? Igen, amit Viszockij megírt, arra mi is rácsodálkozhatunk, ha vannak műfordítások. Szövegíró volt-e Viszockij vagy költő? Barátja, Mihail Semjakin szinte erre válaszolt: „Egyszer egy rémes ivászat után össze voltam törve. Vologya együttérzőn leült az ágyam szélére. Néhány teleírt papírlapot hozott. ‚Misenyka, ezeket már nem énekelni kell, hanem olvasni’ – nyújtotta nekem a lapokat. Vologya mindig költő akart lenni, már-már komplexusa volt miatta. Sosem felejtem el, amikor először jött Amerikába. Találkozott Joszif Brodszkijjal, aki nekiajándékozta verseskötetét. Utána Vologya egy hétig azzal nyúzott, hogy nézd, Brodszkij ezt írta ide: ‚A nagy orosz költőnek, Viszockijnak.’ Megrendítette ez az ajánlás.” Marosi Lajos 15 éve fordítja Viszockijt. A barátságot, a szerelmet és a hősiességet megéneklő versekkel kezdte, majd a börtön-, vodka- és sportdalokon át eljutott a szovjet képtelenségek kigúnyolásáig, végül a filozofikus, ám ijesztő látomásokat és undok pofákat is felvillantó költeményekig. A fordító a 160 időmértékes verset tartalmazó és kulturális háttérrel is aláfestett Viszockij-kötetet így jellemzi: „Bordaröntgen ez rivaldafénnyel”.

Byron fő művének tekinthető a befejezetlenül maradt, 16 énekből álló Don Juan. Az epika műneméhez is sorolható, de az eseménysorozatot meg-megszakítják a lírai meditációk, a szatirikus társadalombíráló megjegyzések, s átszövik a személyes célzások. Byron ezzel az alkotásával a romantikus verses regény műfaját teremtette meg, s hosszú időre elindította Európában ennek az új műfajnak a divatját. A Don Juan szatirikus korrajz, de valamennyi – még ezután következő – kor számára készült, annyi benne az életigazság.

„Ez a kötet rávilágít arra, hogy a szerzői önfegyelem és az olvasó iránt érzett tisztelettudó alázat még ebben az irodalmi szempontból nem túlságosan barátságos 21. században is éles kontúrokkal kirajzolódó értéket teremthet. Salánki Anikó prózája - novellái, jegyzetei és a csupán villanásokra fölszikrázó karcolatai - ezt a tudatosságot váltja át a bizonyosság kézzel fogható valóságává.” Majoros Sándor József Attila-díjas író