Najnovšie - Svetová beletria strana 155 z 453

A közelmúltban elhunyt Rinyai László (polgári nevén Oberding László) 1973 novemberében kezdett bele hatalmas tervébe, hogy valós történeteken keresztül megírja a 20. század második felének irodalmi tükrét egy olyan keretes elbeszélés-gyűjtemény formájában, amely a reneszánsz hagyományokat követi. Ennek egyes részei megjelentek az Irodalom visszavág című folyóiratban, illetve 2009-ben önálló kötet formájában egy kis rész Tetrameron I. Ízelítő címmel. 2011-ben jelent meg második kötete, a Különleges házasság, amelynek címadó novellájanagyszülei - tényleg különös körülmények között, háborúban létrejött - házasságáról szól.Rinyai László 1967-től Budapesten élt, 1982-től családjával az Igmándi utcában. E kötetet felesége, szellemi hagyatékának gondozója rendezte sajtó alá.

Figyelem! Ez a fickó, ki össze-vissza van varrva, ki utálja a szőrt, és legszívesebben borotválja fejét rendszeresen tarra, ki nem lép a vonalra, és a zebrán is csak a fehérre, ha teheti, ki nem pusztít állatot, csak, ha mert azzal a szeretteit védheti, ki öt órát tud csak aludni egyben, ki a testén valójában mindössze csak egy tetoválással jár haláláig jegyben… …Ez a tollnok jött írottját ajánlani neked, ha van kedved a rigmusokhoz, olvass belém! Megteheted! Ez az ajánló, a kötet elején található Önkarcolat című vers utolsó versszaka is egyben. Kellemes időtöltést kívánok!

Robinson ott hagyta a parton holmijait, fogott egy puskát, egy pisztolyt és elindúlt ama hegy irányában. Egy órai fáradságos kapaszkodás után felhágott a hegy tetejére. Itt nagy szomorúságára azt vette észre, hogy a földet, a melyre vetődött, a tenger övezi köröskörűl. Sehol, a meddig szeme látott, a szárazföldnek semmi nyoma.

A híres Bőrharisnya-sorozat első kötete magyar átdolgozásban. Az ifjúsági irodalomnak, de úgy is mondhatjuk: a világirodalomnak ez a klasszikus figurája, olvasónemzedékek eszményi hőse, fiatalemberként mutatkozik be az első kötetben. Vadölő, az fijú fehér vadász, a delavár indiánok között nőtt fel, ők nevelték bátorságra és mindenekfölött becsületre. Az ősrengeteg határán él, s magatartásával példát mutat a gátlástalanul előretörő fehér telepeseknek, valamint az általuk egymásra uszított indián törzseknek. Vakmerő kalandjai, hőstettei a csodálatos, akkor még érintetlen észak-amerikai erdőségekben játszódnak le, egy festői tó, a Kristálytükör partján. Erre a tóra építette cölöpházát Thomas Hutter, egy különös fehér öregember, s itt él lányaival a gyönyörű Judithtal és a szelíd Hettyvel. Közben háború dúl az angol és francia gyarmatosok között,a franciákkal szövetséges irokéz indiánok betörnek a Kristálytükör vidékére, és pusztulással fenyegetik a Hutter családot. Szerencsére éppen idejében érkezik oda Vadölő és barátja, Csingacsguk, az ifjú delavár főnök…

„Szív- és lélekérintő versek. Ezek a költemények nem csupán versek nekünk, kárpátaljai magyar embereknek, hanem a létünk, hiszen benne élünk. A részei vagyunk Ibolya néni gondolatainak. Benne van a hitvallásunk, hazaszeretetünk, reményünk, a múltunk, a jelenünk és bizony a jövőnk is. E csodálatos gondolatokon keresztül nemcsak a szerző enged betekintést az életébe, hanem vidékünk is feltárulkozik, de legfőképp a hármashatár, és a „két falu” mókás, és ugyanakkor szomorú összefonódásai. Emlékszem, úgy tíz éve történt, hogy szülőfalumba tartva, a határátkelő „innenső” oldalánál állt Ibolya néni, épp haza tartott. Pestről jött. Stoppolt. Felvettem, és az út nagy részén szinte csak ő mesélt. Elmondta milyen nehéz a nagyvárosban, de ott közelebb van a két lányához és unokájához, akiket annyira szeret. Itthon üres a ház, jön megnézni, hogy minden rendben van-e, és nyugodt szívvel vissza térne, ismét. Akkor azt gondoltam mosolyogva magamban, hogy Ibolya néniben egy költő veszett el. Bocsánat, egy költő él! És lám...”Samók Attila Beregszász „A versek hallatán kicsit közelebb kerülünk Kárpátaljához, az ott élő emberekhez, akik oly sok mindenen mentek keresztül. Elszenvedték az I., II. világháborút, a Szovjet szférát, de mindezek ellenére Isten megtartotta őket. Sokan csomagoltak, és elmentek az anyaországba vagy távolabb Kárpátaljától, így született meg ez az elbeszélő költemény is, amely segít megérteni Kárpátalján maradt magyar testvéreink életét. Mindig is lesz honvágyunk oda, ahonnan jöttünk, ahol születtünk, ahol felneveltek szüleink, ahol barátaink, testvéreink maradtak, és ez így van rendjén. Mindenkinek ajánlani tudom az elbeszélő költeményt, melynek a címe magáért beszél: A sors keze Kárpátalján.”Komáromi Zsolt Beregszász

Fatehén, az LXXX-es mozgalom és társbérlet a Halállal: Mester Györgyi (A legjavából, Fehéren-feketén, Tisztítótűz) negyedik novelláskötete.

Öt kisregény egy kötetben: Arc a porban, Időfolyam, A zöld gyermekek, Metszéspontok, Az éjsárkány forrása. A cím arról a mesebeli-mitológiai égig érő, csodálatos fáról beszél, amely ezeken a lapokon is megjelenik itt ott, és számos nép hitvilágában az emberek és az istenek földöntúli világát köti össze.A valóságot az elképzelhetetlennel, a profánt a csodával. Az én történeteim is ezt az utat járják.A valóság és a misztikum metszéspontjai érdekelnek: az a pillanat, amikor földhözragadt életünkben megjelenik valami, amit nem tudunk megmagyarázni; amikor végig fut rajtunk a túlvilági lét borzongása.Amikor írni kezdtem, ezzel a titokkal találtam szembe magam, és ezt keresem, hajszolom azóta is.A fa ágai között különös világok rejtőznek, az ember dolga pedig az, hogy az ágak között egyre feljebb és feljebb kapaszkodva felfedezze ezeket.

Szemere György 0rásaiban a tiszántúli földesurak és a szabolcsi parasztok alakjai a hagyományos népies megvilágításban jelennek meg. A dzsentri pusztulása, a nemesi gőg és a polgári munka ellentéte foglalkoztatja.

Rodinné tajomstvá sú neraz ukryté pred naším prahomPosy Montagueová prežila idylické detstvo v starobylom rodinnom sídle v Suffolku, kde spolu s milovaným otcom chytala na lúkach motýle a neskôr tu vychovala aj vlastné deti. Teraz sa blíži k sedemdesiatke a stojí pred najťažším rozhodnutím svojho života. Napriek tomu, že každý kút vily Admirál je plný krásnych spomienok a nádherná záhrada nesie pečať jej dlhoročnej láskavej starostlivosti, sídlo pomaly chátra a Posy si uvedomuje, že nastal čas, aby ho predala. Zrazu sa zjaví človek z Posinej minulosti – jej prvá láska Freddie, ktorý ju pred päťdesiatimi rokmi bez vysvetlenia opustil a teraz sa znovu uchádza o jej priazeň. Posy sa zmieta v protichodných pocitoch, trápi sa pre syna Sama, ktorému sa nedarí v podnikaní a stíha ho jeden neúspech za druhým, navyše sa musí vyrovnať aj s nečakaným návratom ľahkomyseľného mladšieho syna Nicka z Austrálie. Môže po takom veľkom sklamaní v mladosti uveriť, že Freddie to s ňou tentoraz myslí úprimne? Posy netuší, že Freddie pred ňou skrýva zničujúce tajomstvo. Niekedy sú ľudia nevinnými obeťami okolností, ktoré nemôžu ovplyvniť. Kto posúdi, či sa majú dozvedieť pravdu, alebo je povinnosťou tých, čo ich milujú, aby ich tohto poznania ušetrili?

Literárna postava geniálneho detektíva Sherlocka Holmesa s jeho pomocníka doktora Watsona preslávila svojho tvorcu po celom svete. Vo všetkých príbehoch s týmto slávnym detektívom nájdeme typickú atmosféru stupňujúceho sa napätia, suchý anglický humor a neúprosnú logiku v odhaľovaní naoko neriešiteľných prípadov, ktoré ani po toľkých rokoch od svojho vzniku nestrácajú svoje čaro.

Povídkový výbor, který ze zralých próz Boženy Němcové sestavila, uspořádala a doslovem opatřila literární historička Jaroslava Janáčková. Ideu dívky-ženy na útěku kongeniálně propojila s útěky spisovatelčinými. Nejintenzivněji se motiv útěku, vzdoru a potřeby svobodné volby životní cesty promítl do hádankami obestřené lyrické prózy Čtyry doby. Ještě donedávna ji mnozí chápali jako pouhou autorčinu autobiografickou zpověď, připomínající svým určením soukromý dopis. Teprve na prahu 21. století však byla Čtyrem dobám plně přiznána jejich nesporná myšlenková a umělecká exkluzivita. B. Němcová se v této nebývale odvážné a otevřené próze (snad prý vůbec poprvé) rozhodla vyslovit revoltu moderní ženy proti slepým společenským konvencím, vůči nimž se sama po celý život vytrvale a statečně vyhraňovala. Originálním způsobem do ní vtiskla svou vlastní potřebu svobody, nezávislosti a seberealizace. Motiv svérázného osvobodivého „útěku" spojuje i její další ženské povídkové postavy našeho výboru - Báru (Divá Bára), Madlu (Dobrý člověk), Katušku (Chyže pod horami) a Verunku (Cesta z pouti).

"Élünk és szeretünk. Lehetőséget kapunk arra, hogy ajtókat nyissunk ki vagy csukjunk be. Ez minden, amink van, és ez elég is." Eleanor Murray soha nem felejti el Edisto Islanden töltött gyermekkorát, amikor édesapja még élt, és osztozott vele zene iránti szenvedélyében. Mostanra azonban minden boldog emléket elhalványít a bűntudat. Eleanor magát okolja, amiért nővére tolószékbe kényszerült, és mintha ez még nem lenne elég: szerelmes nővére férjébe is. Hogy a családot anyagilag segítse, Eleanor nappal egy charlestoni befektetési cégnél dolgozik, esténként pedig a zenélésbe menekül, és a közeli bárban zongorázik. Egészen addig, amíg a főnöke új lehetőséget nem kínál neki: idősödő nagynénjét, Helenát kellene gondoznia Edisto Islanden. Eleanor tehát lehetőséget kap, hogy visszatérjen oda, ahol élete legboldogabb időszakát töltötte, és osztozzon a zene iránti szeretetben a gyászoló Helenával, aki nemrégiben, rejtélyes körülmények között veszítette el húgát. Helena és a nővére a háború sújtotta Magyarországról menekült el 1944-ben, és a békés szigeten leltek menedéket. Ahogy az idős asszony és Eleanor összebarátkozik, mind több titokra derül fény a régmúltból, s ez mindkettejüknek segíthet abban, hogy végre szembe tudjanak nézni a fájó emlékekkel, s lezárják, amit le kell zárni... Magával ragadó történet a múltbéli titkok bénító és a megbocsátás felemelő erejéről. Karen White a New York Times bestseller szerzője. Már iskoláskorában író szeretett volna lenni, vagy Scarlet O'Hara az Elfújta a szélből. Ennek ellenére később pénzügyi területen szerzett diplomát, és csak az egyetem elvégzése után tíz évvel váltotta valóra álmát: ekkor írta meg első regényét. Azóta számtalan kötete jelent meg, többet közülük rangos amerikai irodalmi díjakra jelöltek. Férjével és két gyermekével a Georgia-beli Atlanta közelében él. A Könyvjelző magazin 2015. július-augusztusi számában megjelent cikk: A felszabadulás stációi

A 84 éves Maurice Hannigan egy ír kisváros szállodájának bárjában üldögél. Az idős gazda egyedül van, mint mindig, de ez a nap mégis más, mint a többi. Húzz mellé egy széket, és tartsd készenlétben a poharad, mert Maurice végre kész arra, hogy elmesélje az életét! Az este folyamán öt pohárköszöntőt mond öt olyan emberre, akik nagyon sokat jelentettek neki, legyen szó halott családtagokról, eltávolodott gyermekekről, régi szerelmekről. A megrendítő történeteken keresztül - mélyre fojtott örömökről és bánatokról, egy titokban tartott tragédiáról és egy soha be nem vallott, de mindent elsöprő szerelemről - egy vidámsággal és szomorúsággal, diadalokkal és tragédiákkal teli élet tárul elénk. Maurice Hannigan csodálatosan szívmelengető és zengő hangja még azután is sokáig velünk marad, hogy mindent elmondott, amit el lehetett.

Goetheho posledné prozaické dielo z roku 1828 v prvom slovenskom preklade Patrície Elexovej. Útla novela, o ktorej Friedrich Nietzsche poznamenal: „Pokiaľ ide o Goetheho, úplne rozhodujúci bol pre mňa môj raný dojem... Levia novela, podivuhodným spôsobom to prvé, s čím som sa od neho zoznámil, raz a navždy sformovala moje chápanie toho, ako chutí „Goethe“. Pôžitok z priezračne čistej jesene, dozrievanie a čakanie prežiarené októbrovým slnkom v tej najduchovnejšej podobe, čosi zlatisté, sladnúce a mierne – to, a nie mramor, pre mňa znamená Goethe...“

Történet egy anyáról, akinek szívéhez közelebb állt egyik fia, mint a másik, és bűntudata halála után sem hagyta nyugodni. Történet egy fiúról, akit édesanyja nem akart a világra hozni, akinek a magány volt a leghűségesebb társa, s akinek szíve kővé dermedt a háború borzalmaiban. Történet egy lányról, aki tudta, mekkora erővel bír a szeretet, és tudta, hogyan kell megszelídíteni, újrahangolni egy elgyötört szívet. Történet egy nőről, aki háta mögött hagyta a nyugati világot, hogy megtalálja, ami a legfontosabb az életben: önmagát. Az egymásba fonódó történetekből egyetlen regény kerekedik, mely izgalmas emberi sorsokról mesél, miközben bemutatja Burma babonákkal, ugyanakkor bölcsességgel átszőtt kultúráját, és felnyitja szemünket egy olyan világra, melyben a szeretet, a megbocsátás és a szabadság jelentik az igazi hatalmat.

A kortárs orosz irodalom egyik népszerű írónőjének kötetében a 70-80-as évekbe csöppenünk bele, a szocialista Oroszország boldog-boldogtalan világába. A józanéletű, szerény matematikus randira indul a szemközt lakó hárfás lánnyal, de mire összeszedi a bátorságát a detoxikálóban köt ki. A vidám szilveszteri mulatság komor tragédiába fordul, amikor az egyik meghívottnak csak a halálhíre érkezik meg – egészen addig amíg az illető meg nem jelenik a színen. A naponta másba szerelmes falusi postáslány, akinek csodaszép énekétől megdermednek a madarak, a tehenek pedig több tejet adnak, szerelmével üldözi a repüléstől rettegő pilótát. A visszahúzódó kisfiú talizmánként próbál érvényesülni, és szinte akaratlanul, bár apró csalásokkal, mindenkinek megoldja az életét. Egyik novellában sem történik semmi különös, akárcsak Csehovnál, de az élet már csak ilyen: a sok-sok „semmi különös”-ből épül fel a sorsunk, az életünk. Tokarjeva hol derűs humorral, hol fájdalommal mesél az emberi élet szépségeiről és viszontagságairól.

V románe Pán Mrzút rozohráva príbeh lásky, nevery a žiarlivosti a inovatívnou formou prináša do brazílskej literatúry tému postavenia ženy v spoločnosti. V centre jeho pozornosti stojí žena, ktorá sa nenechá komandovať, má svoj vlastný názor, čím výrazne narúša spoločenský konzervatívny poriadok.

V románe Peterburg ruského mladosymbolistu Andreja Belého (1880 – 1934) je vyrozprávaný príbeh mesta Peterburg a jeho obyvateľov v čase prvej ruskej revolúcie v rokoch 1905 – 1907. Peterburské ulice sa tu hemžia postavičkami a či tieňmi a siluetami ľudí, alebo len ich časťami – klobúkmi, nosmi a paličkami, splývajúcimi do sivej masy riadiacej sa inštinktmi. A v uzavretých priestoroch honosného domu sa zmietajú dvaja hlavní hrdinovia: Apolón Apolónovič a jeho syn Nikolaj Apolónovič. Vinou prevahy rozumu sa v nich zachovali len zvyšky citov, nenávisti a lásky, aj to skarikovaných v duchu autorovej skepsy. Otec, vysoký cársky úradník, ktorému sa syn odcudzil, ho neznáša kvôli jeho nečinnosti a syn otca nenávidí ideovo i telesne, chce ho zavraždiť. Na druhej strane je ľúbostný trojuholník, kde sa kvôli pokrivenej láske zmietajú všetci zúčastnení – Nikolaj Apolónovič, Sofia Petrovna aj oklamaný manžel... V tkanive rytmizovanej prózy s návratnými snami sa opakujú slová a vety, celé pasáže. Odrážajú utkvelé predstavy a posadnutosť románových postáv. Belyj prehlbuje baudelairovské videnie alegorizovaného veľkomesta, jeho románový Peterburg založený na geometrii priestoru predstavuje jedinečný svet, inú umeleckú realitu. Vytvoril ju pomocou experimentálnych, novátorských postupov, ktorými symbolizmus prekonal, „presiakol" avantgardnými prvkami. Toto vrcholné dielo spisovateľa predstavuje jeden z dôležitých inšpiračných zdrojov ruskej i svetovej literatúry. Román Peterburg Andreja Belého je v novom slovenskom vydaní opatrený doslovom a kalendáriom života a tvorby spisovateľa, ako aj textovými vysvetlivkami určenými pre čitateľovu orientáciu.

„Nakresli mi barančeka.“ Touto prosbou osloví malý chlapec so zlatistými kučerami pilota, ktorý havaroval v saharskej púšti. Odkiaľ sa tam to chlapča vzalo? Priletelo azda z nejakej vzdialenej planéty v spoločnosti sťahovavých vtákov? Alebo je to svojím spôsobom prízrakové dieťa len výplodom pilotovej fantázie? Takto sa pred nami roztvára jedinečný a dojímavý príbeh, ktorý podnecuje nielen detskú predstavivosť, ale aj filozofické úvahy dospelých. Rozsahom síce útle, ale humánnym posolstvom rozsiahle dielo možno čítať ako rozprávku či alegóriu alebo symbolický existenciálny román.