Najnovšie - Svetová beletria strana 293 z 453

The Scarecrow of Oz was written in the year 1915 by Lyman Frank Baum. This book is one of the most popular novels of Lyman Frank Baum, and has been translated into several other languages around the world.This book is published by Booklassic which brings young readers closer to classic literature globally.

Mayre Griffiths, nicknamed Trot, or sometimes Tiny Trot, is a little girl who lives on the coast of southern California. Her father is the captain of a sailing schooner, and her constant companion is Cap'n Bill Weedles, a retired sailor with a wooden leg. (Cap'n Bill had been Trot's father's skipper, and Charlie Griffiths had been his mate, before the accident that took the older man's leg.) Trot and Cap'n Bill spend many of their days roaming the beaches near home, or rowing and sailing along the coast. One day, Trot wishes that she could see a mermaid; her wish is overheard, and granted the next day. The mermaids explain to Trot, and the distressed Cap'n Bill, that they are benevolent fairies; when they offer Trot a chance to pay a visit to their land in mermaid form, Trot is enthusiastic, and Bill is too loyal to let her go off without him.

The Secret of the Storm Country was written in the year 1916 by Grace Miller White. This book is one of the most popular novels of Grace Miller White, and has been translated into several other languages around the world.This book is published by Booklassic which brings young readers closer to classic literature globally.

„Legjobb fájdalomcsillapító a fájdalom." Fiatal férfiről talán még soha nem írták le így a lebomlás stációit. Olyan, egyetemi fedőéletet élő fiú belülről elmesélt története ez, aki csak saját fájdalmába képes kapaszkodni, tigriscsíkjaiba, amiket a combjára karcol körömollóval. Mellette ott egy szintén egyetemista lány, aki jó ideig prostitúcióból élt. Egy egész nemzedék karmolja itt önmagát. Potozky László erős jelenléttel szólal meg ebben az éles, kétségbeejtő világban, melyhez sem szellemileg, sem érzelmileg nem lehet kapcsolódni, a tompultság az egyetlen viszony. Csak fizikai fájdalom van, aztán már az sem. A kábulat meg a Facebook villogó üressége az egyetlen kapaszkodó, míg végül a kemény férfivilág szereplői felfalják saját férfiasságukat, és fáradtan kanalazzák a herepörköltet a kocsmák félhomályában. - Tompa Andrea

Hol a haza? Menni vagy maradni? Ezekkel a kérdésekkel kell szembenéznie két felvidéki birtokos család, az Engelhartok és a Wildnerek két nemzedékének 1944 és 1953 között. Egy olyan évtizedben, amelyben az impériumváltás, a teljes jogfosztottság sújtja a kisebbségi sorsban élőket, és akikre a kommunista hatalomátvétel élesedő osztályharca miatt sem Csehszlovákiában, sem Magyarországon nem vár más, csak nélkülözés és alávetettség. Ebben az évekig tartó, nyomorúságos és feszült helyzetben lesz szerelmes a regény két főhőse, akik a határ két oldalán elszakítva keresik a boldogság útját. Vajon mit tartogat számukra a jövő? Kováts Judit új könyvében folytatja a Megtagadva című első regényében megkezdett utat: a huszadik század nagy történelmi traumáit dolgozza fel történészi alapossággal, hétköznapi embereket választva hőseiül, akik alulnézetből szemlélik és kirekesztve szenvedik el a régi rend lerombolását, egy „új világ" nyitányát.

Az Oroszlánkórus a bátorság könyve. Történeteita ritmus élteti, az elbeszélések szereplői zenével győzik le a félelmet és a gyászt, megtanulnak erőt venni a szerelem és a sóvárgás fájdalmán. Minden mondatban ott lüktet a zene, szól a dzsessz, a latin ballada, a kőkemény hevimetál vagy a bécsi újévi koncert keringője, dübörög a manele és akoreai csajpop, kihangosodik a szívverés vagy a futó lábak dobogása. A lendületes történetekben a zene esélyt ad az ellenállásra, segít abban, hogy vállaljuk a sorsunkat, gyerekek legyünk a felnőttek között, vagy otthont keressünk egy idegen országban. A könyv különlegessége, hogy a szerzőnek három regény után most jelenik meg először novelláskötete - ráadásul a szövegek egy része a könyv megjelenésével egy időben hangoskönyvként is meghallgatható.

A negyvenéves tanárnő bírósági ítéletére vár, és közben a kórházban próbálja összerakni sorsa mozaikdarabkáit. Hol tört meg az élete? Létezésének kudarca a testébe, a történelembe vagy a házasság természetébe volt írva? A Sovány angyalok lapjain Lívia visszaemlékezéseit olvashatjuk: egy kizökkent személyiség múltmentési kísérleteit. Hogyan ismerkedtek meg férjével, az ígéretes atlétával, hogyan küzdöttek, majd adták fel, hogy gyerekük legyen, miképpen élték meg a rendszerváltás kalandos zűrzavarát - és végül miként néztek szembe azzal, hogy nincs már hova futniuk egymás elől. Kiss Noémi új regényében az irodalom nyelvén beszél az élethazugságokról, a családon belüli erőszakról, a testi-lelki meddőségről. A Sovány angyalok egyszerre érzéki és idegen, forrón közelítő és hidegen absztrakt.

„A tíznegyvenhármas HÉV-re várunk, csupa értelmesnek látszó, jól szituáltnak mondható, ám az átmeneti megbillenésnél immár súlyosabb lecsúszás folyamatát leplezni nem tudó, megviselt alak. A gleccser jegébe tíz körömmel kapaszkodó középosztály nem túl régen még értelmiségi mivoltukra büszke tagjai, akik átálltak a biciklire, tömegközlekedésre az elmúlt évek folyamán. Először csak egyszer-egyszer hagyták otthon a tíz évnél öregebb, szétesőben levő kocsit, azután már mindig, s ennek egyáltalán nem csupán a dugók elkerülésének praktikus szempontja, hanem az üzemanyag ára volt az oka. Egykor szebb napokat látott figurák: öltözetük igényes, ám erősen megkopott, többségük évek óta nem vett magának semmit, örült, ha a gyereknek tudott. Megannyi álomtalan Aldi-kuncsaft, útban a szomatikus betegségek testre szabott változatai felé. Nincs állásuk, nem sietnek sehova. Megpróbálták, de erőfeszítéseiket nem honorálta a haza. A tévében hallható általános felvirágzás úgy ment el mellettük, mint most egy garázsmenet feliratú szerelvény - lassítás nélkül, a pofájukba sípolva durván, élesen; esélyt sem hagyva rá, hogy felszálljanak. Nincs haverfelvétel, kisgyerek." Ez Keresztury Tibor legújabb könyvének egyik legemblematikusabb bekezdése, az írások fő helyszíne ugyanis a városi-elővárosi tömegközlekedés, hősei pedig a hol tragikusan, hol abszurd vagy épp groteszk módon elbukott hősök. A vesztesek, a jobb sorsot érdemlők, akiknek a jelenben nem osztottak lapot. Sőt, nem hogy nem osztottak, hanem még azt a néhány gyenge kártyát is kivették a kezükből. A szerző mégis úgy képes elmesélni ezeket a jellegzetes, káeurópai történeteket, hogy közben a könnyünk folyik a nevetéstől. És amin nevetni tudunk, azt már legyőztük, vagy legalábbis megszelídítettük.

Csodálkozhatunk-e azon, hogy az emelkedettség érzése vesz rajtunk erőt, ha az ország legjobb hóhéra költözik a szomszédunkba? Mit érez egy anya, ha csak a szoptatások idejére találkozhat a vak apánál maradt gyerekével? Együtt élhetünk-e egy próbababával? Szvoren Edina legújabb történeteit olvasva a rémület, a részvét és a meglepődés egyszerre lesz úrrá rajtunk. Hiába nem találjuk a hangot a szüleinkkel és a gyerekeinkkel, hiába vágyódunk el a társaink mellől, vagy hiába vágyunk utánuk reménytelenül - mégis tudunk működni a világban. Idegenek vagyunk a történeteinkben, mégis ezek között kell berendezkednünk. Megszokhatatlan, hogy mindez tényleg sikerülhet. Az ország legjobb hóhéra úgy képes ábrázolni otthonosan klausztrofób viszonyainkat, hogy közben komoran felszikrázik az abszurdtól sem idegen, sötét humor.

Mostanra sajnos nyilvánvalóvá vált, hogy a felesége és az ő éveinek száma tragikus erőtan szerint hat egymásra. Ruth az életkorához igazodott, ahelyett hogy az egyéniségéhez igazodott volna. Szomorú, de ez történt: a lány idősebb lett általa, ő pedig még öregebb lett a lány mellett. Kínosan ügyelt rá, nehogy lehajoljon meztelenül Ruth jelenlétében, mert a felsőteste előredöntésekor úgy érezte, a hasa és a melle leválik a csontvázáról, hogy alaktalan redőkben zúduljon alá; hajolás helyett inkább letérdelt, úgy szedte fel a fogkrémes tubus kupakját. És próbált nem nyögni közben. Tommy Wieringa (1967) holland író. Ez ideig tizenkét kötete jelent meg, köztük legutóbb a Szép, fiatal feleségem 2014-ben. Munkásságát számos díjjal jutalmazták, s nemcsak hazájában, de külföldön is ismert szerző. Műveit kiadták többek között angol, német, francia svéd, cseh, lengyel, spanyol, héber és olasz fordításban. Magyarországon most jelenik meg először. Edward, a negyvenes éveit taposó biológus, teste hanyatlásának és romlásának megszállottjává válik. Kivételes szerencsének tekinti, amikor megismerkedik a tizenöt évvel fiatalabb Ruthtal: a lány gyönyörű, intelligens és normális, Ed valósággal újjászületik általa. Legalábbis kezdetben. Az esküvő után csak gyötrelmeik sokasodnak. Ruth képtelen elfogadni a férje munkájával járó, erkölcsileg kifogásolható dolgokat (az állatkísérleteket, a gyógyszergyárak támogatta konferenciákat). A lány gyereket szeretne, és végül meg is születik a kisfiuk, aki azonban szinte születése pillanatától bömböl. A kimerült kismama azzal vádolja a férjét, hogy a gyerek azért sír megállás nélkül, mert érzi, hogy az apja nem is akarta őt. Kidobja otthonról a férfit, akiről az is kiderül, jó ideje viszonyt folytat valakivel. Edward afféle mai Jób. Próbatételeit Wieringa feszes, mégis lírai nyelven írja le, sok humorral, tele érzelemmel. A férfi leginkább önmagának - bizonytalanságának és negatív gondolkodásának - köszönheti bukását.

A Hévíz folyóirat szerkesztését 2012-ben vette át Szálinger Balázs költő és Cserna-Szabó András író. Az azóta eltelt három évben a lap országos rangra emelkedett, a kortárs magyar irodalom megkerülhetetlen fórumává vált. Az ""új-hullámos"" új Hévíz valójában egy vagány külsejű, izgalmas irodalmi magazin, amely elsősorban nem a szakmának, hanem az olvasóknak készül. Szépirodalmi rovatának szerzői között találunk ""nagy öregeket"" és fiatalokat, ismert szerzőket és olyanokat is, akiknek pályakezdése már ehhez az új szellemű Hévízhez kapcsolódik. A folyóirat lapjain kéthavonta novellák, versek, interjúk, esszék, gasztronómiai és helytörténeti írások várják a kultúra jelenére kíváncsi olvasót. A Magvető kiadó úgy gondolta, érdemes válogatást készíteni e három év terméséből. „Fürdőváros lakója bágyadtan olvasgat a kénszagú gyógyvízben. El-elmélázik a versek, novellák felett, örömmel bólogat az irodalmi érdekességek láttán, elégedetten csettint a gasztroesszé közben. Frottírköpenyének zsebébe csúsztatja a Hévízt, s arra gondol, bejött neki az élet. Mindig is egy ilyen helyen szeretett volna élni." - Lévai Balázs, műsorvezető

Igazi meglepetés ez a kötet. Szónoklatok lejegyzett gyűjteménye. A szónok pedig nem más, mint Kurt Vonnegut, kora legkeresettebb, legnépszerűbb, legviccesebb diplomaosztója. A gazdag amerikai és angol egyetemek ősi és szép hagyománya, hogy a végzősöket életre szólóan emlékezetes tanévzáró ünnepélyen búcsúztatják. Ex-miniszterelnökök, ENSZ-főtitkárok, jeles színészek köszöntik a véndiákokat. Pénz nem számít. Vonnegut esetében maga a tananyag elevenedett meg és szólt a mikrofonokból. Diákok, tanárok és szülők olyan útravalót kaptak tőle, amely csakugyan felejthetetlen maradt. Most mi is megismerkedhetünk a 20. század egyik leghatásosabb tanítójának szépséges, tanulságos, egyszerre komoly és alpári, gyengéd, mégis kegyetlenül őszinte előadásaival. Az életmű eddig ismeretlen tájai várják Vonnegut hazai rajongóit. „Áldja meg az isten, Mr. Vonnegut!" - egy olvasó (moly.hu). „Megbeszéltem a rendezőkkel, hogy amikor távoznak, csendüljön föl egy Strauss-keringő. Piszkosul keringőzzenek kifelé menet, amikor ennek itt vége, és hazafelé húznak. Ha valaki nem tudná, hogyan kell keringőzni, közlöm, hogy mi sem egyszerűbb, mi sem emberségesebb. Lép, csúsztat, áll. Lép, csúsztat, áll. Umpappa, umpappa, umpappa."

Diese Satire wendet sich unter anderem gegen die optimistische Weltanschauung von Gottfried Wilhelm Leibniz, der die beste aller möglichen Welten postulierte. Stattdessen wird eine Auffassung sichtbar, die skeptischer und pessimistischer ist und Leibniz' Postulat in den Kontext der Zeit (Eindruck des Erdbebens von Lissabon 1755, Siebenjähriger Krieg) rückt und dadurch infrage stellt.

A család híre és túlélése azon múlik, viszik-e, veszik-e a csilipaprikával ízesített lóbabpürét. Márpedig a pürét veszik és viszik, hiszen Szecsuánban vagyunk, ahol a bors mellett ez a másik alapvető hozzávaló, amely minden ételbe kell. Nem is a pürével adódik bonyodalom, hanem amiatt, hogy a családban senki nem mondja ki, amit szeretne. Mindenki szerepet játszik, mindenki meg akar felelni, legalábbis szavakban, a többiek elvárásainak. Most pedig ráadásul ki akarnak tenni magukért, hiszen nyolcvanéves a "nagyi", aki anyacsászárnéként erős kézzel, már-már kíméletlenül mozgatja a szálakat, és irányítja a szereplők életét. Meg kell szervezni a születésnapi ünneplést, és eközben - ha csak képletes értelemben is - kiborul a rotyogó kondér, és minden családtag szennyese közszemlére kerül. A Szecsuáni csípős lapjain Pingle, a képzeletbeli kisváros valós színekben, egzotikus kavalkádja teljességében elevenedik meg - ugyanakkor tele van olyan figurákkal, akik akár a szomszédunkban is élhetnének, akik akár mi magunk is lehetnénk. Éppolyan pletykásak, falánkak és kapzsik, és ugyanúgy rejtegetik jellembeli fogyatékosságaikat, mint mi. Ez garantálja, hogy a fiatal szerző csípős, groteszk műve bármely ország bármely olvasóját szíven találhatja.Yan Ge 1984-ben született Kína Szecsuán tartományában. A Szecsuáni csípős a harmadik regénye, 2013-ban hazájában elnyerte vele „A Legígéretesebb Új Tehetség” díjat. A világ most kezdi el felfedezni, egyszerre számos országban készül a regény fordítása.

War and Peace is a novel by Leo Tolstoy, first published from 1865 to 1869 in Russkii Vestnik, which tells the story of Russian society during the Napoleonic Era. It is usually described as one of Tolstoy's two major masterpieces (the other being Anna Karenina) as well as one of the world's greatest novels.War and Peace offered a new kind of fiction, with a great many characters caught up in a plot that covered nothing less than the grand subjects indicated by the title, combined with the equally large topics of youth, marriage, age, and death. Though it is often called a novel today, it broke so many conventions of the form that it was not considered a novel in its time. Indeed, Tolstoy himself considered Anna Karenina (1878) to be his first attempt at a novel in the European sense.

An Account of Some Strange Disturbances in Aungier Street was written in the year 1853 by Joseph Sheridan Le Fanu. This book is one of the most popular novels of Joseph Sheridan Le Fanu, and has been translated into several other languages around the world.This book is published by Booklassic which brings young readers closer to classic literature globally.

Stories Of Lough Guir was written in the year 1870 by Joseph Sheridan Le Fanu. This book is one of the most popular novels of Joseph Sheridan Le Fanu, and has been translated into several other languages around the world.This book is published by Booklassic which brings young readers closer to classic literature globally.

Ultor De Lacy: A Legend of Cappercullen was written in the year 1861 by Joseph Sheridan Le Fanu. This book is one of the most popular novels of Joseph Sheridan Le Fanu, and has been translated into several other languages around the world.This book is published by Booklassic which brings young readers closer to classic literature globally.

Pár gondolat, megtapasztalás, versek által közvetítve egy olyan embertől, aki a kilencvenes években volt fiatal. Egyrészt az akkor megélt mindennapok, másrészt a jelenkor hatásai lelhetőek fel a versekben. Szigorúan szubjektív gondolat és érzelemfoszlányok, kerülve mindent ami divatos, vagy divatosnak számít. Elhatárolódva a politikától illetve a vallásoktól.